Napló, 2004. január (Veszprém, 60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-13 / 10. szám

12 NAPLÓ RÖVIDEN A hónap művésze Balatonfüred (kgy)­­ A polgármesteri hivatal Folyo­sógalériájában január 14-én, szerdán délután fél ötkor Fü­­löp Lajos festőművész nyit­ja meg A hónap művésze el­nevezésű tárlatsorozatban a helybeli Vajda Ferenc festő­művész kiállítását, amely február 11-ig tekinthető meg. Fotókiállítás Veszprém (­la) - Németh Péter fotóriporter kiállítását Dióssy László polgármester nyitja meg ma délelőtt 11 óra­kor a veszprémi Városháza aulájában. A fotókiállítás ja­nuár 30-ig látogatható. Megjelent a Hévíz Hévíz (hgy) - A fürdőváros művészeti és művelődési fo­lyóirata legújabb számában megemlékezik a húszéves Krúdy Gyula Irodalmi Kör­ről, valamint az íróról Kiss Lajos, illetve Kardos Gy. Jó­zsef írásával. Verseket olvas­hatunk Cseh Károly, Kanizsa József, Cecei-Horváth Tibor, Szilágyi Ferenc, Kántor Já­nos Kurszán, Monoszlóy De­zső tollából. Cséby Géza egy elfelejtett költőre, Toronyi (Németh) Istvánra emléke­zik. Laczkó András egy Ber­ták László-vers hátterét dol­gozta fel. Németh István Pé­ter Acsádi Rozália verseskö­tetét ismerteti. A folyóirat­ban dokumentumokat talá­lunk a település múltjáról, történetéből. KULTÚRA Harmónia, békés otthon és az erő Látogatóban Topolcsányi Laura színésznőnél - Sikeres alakítás a Müller táncosaiban ■ Varga Róbert Veszprém - Lakott hindu kolostorban, ahol gyereke­ket tanított írni-olvasni, volt vécétakarító, miközben min­dig is érezte, neki a színpa­don lesz az igazi helye. To­polcsányi Laura színésznő emlékezetes alakítást nyúj­tott a játékszínben a Müller táncosai című darabban. Számára ez az előadás pá­lyafutása mérföldköve. A vajdasági Óbecsén szüle­tett és húszéves koráig ott is élt. Járt színművészeti iskolába, mi­közben elhatározta, ő addig hisz abban, hogy az igazságot sokféle utat bejárva lehet csak megismerni és egyszer talán megtalálni, megy, míg meg nem találja az igazságot a világban. Több val­lással, egyházzal, felekezettel, valamint azok tanaival ismerke­dett meg. Végül Szeged mellett egy hindu kolostorban kötött ki, ahová egy esztendőre költözött be. A kommunában írni-olvasni tanította a gyerekeket és színhá­zi előadásokat készítettek a bent élőkkel. Olyan jól érezte magát a kolostorban, hogy öt évig el sem jött onnan. Amikor erről be­szélgettünk veszprémi színész­ házi lakásában, akkor azt mond­ta: nem biztos, hogy erről kelle­ne neki a nyilvánosság előtt bár­mit is mondani, mert ő azt sze­retné, ha a közönség és a kollé­gák az alakításait ítélnék meg és nem pedig azzal foglalkozná­nak, mikor hogyan élt. Ahogy azt ma a sok sztármagazin su­gallja az embereknek. Ő min­denesetre vállalja, hogy hívő és nem pedig vallásos ember. Hisz abban, hogy az igazságot sokfé­le utat bejárva lehet csak megis­merni és egyszer talán megtalál­ni. Hároméves lányának, Sárá­nak is erről beszél mindig, hogy ha majd megnő, akkor tudjon választani magának utat, mely elvezet a harmóniához és a lelki békéhez. Topolcsányi Laura fiatal szí­nésznő. Harminckét éves. Mi­előtt Veszprémbe került, Eger­ben játszott. Erről az időszakról sok emléke maradt. Például az, hogy amíg ott járt színészképző­be, fizetését azzal egészítette ki, hogy esténként vécét takarított egy nem túl elegáns szórakozó­helyen. Mondhatni, bűnbar­langban. Amikor felvetem neki, hogy nem épp hétköznapi a sorsa, azt válaszolta: ő hisz ab­ban, hogy az ember életében szükségesek a vargabetűk, mert tapasztalatot, bölcsességet és erőt adnak a folytatáshoz. A színésznő­nek érvényes szerződése volt az egri színházhoz, amikor két éve párját, Bre­­gyán Pétert a Petőfi Szín­házhoz hívták. Topolcsányi Laura azért, hogy család­juk ne hulljon szét, követte a társát. A sors furcsa fintora, hogy amiért Veszprémbe jött, az nem teljesült szá­mára. Bregyán Péter Sopronba szerződött, ő pe­dig itt maradt. Topolcsányi Laura számára ebben az évadban jött el az, hogy a közönség számára lerak­ja a névjegyét. Rita szerepét játszhatta el nagy sikerrel a já­tékszínben a Müller táncosai cí­mű darabban. A színésznő szá­mára mérföldkövet jelent ez a szerep. Most érezte először, hogy önmagából tudott egy nagy szeletet belegyúrni az álta­la megformált karakterbe. Mint mesélte, megszenvedett azért, hogy Rita tudjon lenni a színpa­don. Volt olyan nap, hogy próba után otthon ült egyedül az ágyán, sírt, mert úgy érezte, kép­telen eljátszani ezt a szerepet. Aztán átlendült a holtponton. Ebben segített neki az egyik fő­szereplő, Berták Lajos és a ren­dező, Galambos Péter­ is. Végül a darab és Topolcsányi Laura alakítása nagy siker lett. S hogy mi lesz ezután? To­polcsányi Laura nyusziszerepre készül, mert játszik majd a teát­rum gyerekdarabjában, a Mici­mackó feldolgozásában. Nevet­ve mondta: ő szeret mókázni is és nagyon várja már azt, hogy gyerekeknek is adhasson vala­mit a színpadon. Amikor az otthonáról kérdez­tem, azt mondta: igyekszik a kis színészházi lakásban is megte­remteni az otthont, hogy a lá­nyával együtt jól érezzék magu­kat. Sok könyv veszi őket kö­rül, a tévé pedig az asztal alá van száműzve, alig kapcsolják be. Csendben és nyugalomban igyekeznek élni. Topolcsányi Laurának nin­csenek olyan tárgyai, melyek­hez ragaszkodna. Tizennyolc éves korában, amikor Prágá­ban járt, ellopták a hátizsákját, melyben addigi életének fontos tárgyait őrizte. Azóta nem fontosak számára a tárgyak. Nyakában viszont há­rom medál lóg. Egy napot ábrá­zoló és egy harmóniát jelképe­ző lánc mellett ott van vele egy mágikus erőt szimbolizáló ék­szer. Ezt viseli a Müller táncosai című darabban is. Az erő pedig hatott. Rá és a nézőkre. Mágia nélkül is. Topolcsányi Laura szerint az ősességet adnak életben megtett vargabetűk tapasztalatot és böl­Fotó: Andrányi András Musical a veronai szerelmesekről A párizsi ősbemutató után hazánkban is színpadra kerül Rómeó és Júlia története Budapest (mti)­­ A világiro­dalom egyik legromantiku­­sabb és egyben legtragiku­sabb szerelmi története, Shakespeare Rómeó és Jú­liájának históriája musical­ben elbeszélve elevenedik meg január 23-án a Buda­pesti Operettszínházban. A teátrum Gérard Presgurvic művének magyarországi bemu­tatója apropóján közös rendez­vényre invitált prózai, balettos és operai Rómeókat és Júliákat a Nagymező utcai otthonába. A darab főszerepeiben szín­padra lépők közül jelen volt pél­dául Kállai Ferenc, Csőre Gá­bor, Murányi Tünde és Papadi­­mitriu Athina színművész, illet­ve ifj. Nagy Zoltán balett-tán­cos. A zenés játékkal elsőként a francia közönség ismerkedhe­tett meg, 2000-ben Párizsban volt a musical ősbemutatója, majd többek között Londonban, a West Enden játszották nagy si­kerrel. A Budapesti Operett­színházban Rómeóként Dolhai Attila, Júliaként Szinetár Dóra debütál, Kerényi Miklós Gábor rendezésében. A további főbb szerepekben Szabó P. Szilveszter, Janza Ka­ta, Csengery Ottilia, Mészáros Árpád Zsolt, Náray Erika, Föl­des Tamás, Németh Attila, Be­­reczki Zoltán és Mahó Andrea lép a közönség elé. Közreműkö­dik a színház musicalegyüttese és zenekara. A bemutató karmestere Kes­­selyák Gergely lesz. A teátrum beharangozója szerint monumentális díszletek között, technikai bravúrokkal megtűzdelt produkciót láthat a nagyérdemű. A színpadképeket Götz Béla készítette. A jelmez­tervek Velich Rita munkái. A darabot Galambos Attila fordí- Szinetár Dóra Júlia, Dolhai Attila Rómeó szerepét játssza a mű­­tattó, nevéhez fűződik Az Ope­­sicalben mu­­tató: Sándor Katalin fuház Fantomja átültetése is. Január végén országos nyílt nap a felvételi tudnivalókról Budapest (Oroszlán Éva) - Felvételi vizsgán 2004- ben mérettetnek meg utoljá­ra a középiskolások a két­szintű érettségi bevezetését megelőzően. A diákok több mint 160 kar mintegy ötezer képzési helye közül választhatnak, így a sike­res felvételi alapvető feltétele továbbra is a választott képzé­sek átgondolt rangsorolása ma­rad. A tanulók ugyanis korlátlan számú helyre adhatják be jelent­kezési lapjaikat, de felvételt csak egyetlen szakra nyernek. A Felvételi Információs Szolgálat január 24-én országos központi felvételi nyílt napot tart a jelent­kezési lapok kitöltéséről, az in­tézményválasztásról és a szak­mai követelményrendszerről. A szakmai előadásokat a kö­zépiskolai tankönyvek szerzői, Gerőcs László (matematika), Száray Miklós (történelem) és Honyek Gyula (fizika) tartják. A részvétel ajánlott minden felvé­telizőnek, azoknak is, akik az in­tézményi nyílt napokat is láto­gatják. Az országos rendezvé­nyen ugyanis a központi köve­telményekkel és felvételi eljá­rással ismerkedhetnek meg a pá­lyaválasztók, míg a felsőoktatá­si intézmények nyílt napjain az adott egyetem szolgáltatásairól, speciális elvárásairól tájékozód­hatnak. A rendezvény csak előzetes regisztrációval látogatható. 2003 szeptemberében ugyanis a zsúfolásig telt előadótermekbe a regisztrációt elmulasztók nem jutottak be, és az előadásokat meg kellett ismételni. A részvé­teli szándékot a 06( 1 )473-0769- es és a 06(1)473-0770-es tele­fonszámokon bárki jelezheti, il­letve internetes regisztrációra is lehetőség van a www.fisz.hu portálon. A rendezvény pontos helyszínéről és időpontjáról ezt követően kapnak értesítést a je­lentkezők. A szervezők azoknak a 12-es diákoknak a jelentkezé­sét várják, akik magyar nyelv és irodalomból, történelemből, közgazdaságtanból, matemati­kából és fizikából felvételiznek a jogi és szociális igazgatási, közgazdasági és műszaki szak­csoportokba, illetve a Budapesti Kommunikációs Főiskolára. A következő nyílt nap témája­­ áprilisban­­ a kétszintű érettsé­gi lesz. 2004. január 13., KEDD TV-JEGYZET Akkor most ki a bunkó? ■ Keller György Harmadszor lehetünk tanúi annak, hogy milyen is a valóságos világ. Hát most elég­gé bunkóra sikeredett az RTL Klub ValóVi­­lág produkciója, ez a közösség - a közgaz­dász Leo kivételével - egy nemzedék szé­gyene. Ha valaki netán azzal vádolna, hogy lenézem, megvetem a villa közösségét, máris idézem a talán legközönségesebb hölgyet a csoportból, aki ezeket mondja a párjának: „Egy hülye, bunkó kutya vagy!” Ezt ki is kérhetném az állatok nevében, a megjegyzés sértés a kutyákra nézve, akik mindenben különb lények, mint ez a hölgy a villában. Aztán még odavágja lustálkodó barát­jának, hogy szar házi. S attól sem riad vissza, hogy beolvas­son ennek a „bunkó brigádnak". Az elmúlt pénteken a tizedik napot töltötte együtt a csoport, szombaton, a licitálás napján aztán megérkezett a 45 761 sza­vazattal bekerült kilencedik lakó, Csaba, a lovászfiú. Azt hi­szem, hamar rádöbben majd, hogy a lovak között azért jobb az élet. A mostani ValóVilág alpáribb minden eddiginél, mintha te­tovált majmok ketrecét látnám, ahol a természet rendje értékét veszti és felülkerekedik az emberi titlokság. Tanulmányt lehet­ne írni, hogy milyen az ország „kirakatába” rakott tuskó em­ber, hogy milyen világok léteznek beszűkült agyában, hogy mi­­­lyen szellemi mezőn mozog értelmi képessége. És az sem mel­lőzhető, hogy egy minősíthetetlen tévéprodukcióban hogyan múlatják az időt. Késsel kergetőznek, köpenyben vagy gatyá­ban táncolnak, a háttérben női popsi látszik átöltözés közben, aztán van itt magasröptű dialógus a csókolózás lényegéről, formáiról, szalontánc tangóparódiával, ami után büdös lesz az egyik hölgy lába, mert megizzadt szegény. Húsos, löttyedt idomok is kirajzolódnak egy tangabugyi körül, halk böfögést is közvetít a mikrofon, és egy szép kis veszekedést is látunk ar­ról, hogy ki hol és kivel csicsikáljon. A lakók igyekeznek össze­boronálni egymást az érzéketlen szexualitás jegyében, amely úgy csöpög ebből a szellemileg lenullázott színvonalú társa­ságból, hogy már-már le kell törölnöm a képernyőt. Három újabb jelöltet is megismerünk. Nos, egytől egyig idevalók, a barátjuk sem különb, vihetnék őt is. És még van, aki fizet is azért, hogy bekerüljön a brancsba, a licit csaknem két és fél millió forintnál áll meg. Valami jó is volt azért a szombati adásban: nem láttam a tehetséges színészből amatőr bohóccá vedlett műsorvezetőt, Stohl Andrást. Helyette itt volt Lilu, aki eléggé elhasználó­dottnak látszott, amikor ráközelített a kamera. De hát ilyen a való világ.

Next