Napló, 2004. február (Veszprém, 60. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

2004. február 21., SZOMBAT ■ Üveges Sándor Nyala, Németh Timi kutyája mindenkit és mindent megnyal. Ha egy ember elmegy mellette, akkor annak a kezét nyalja meg. Valami miatt szüksége van erre. Más kérdés, hogy Nyala egy jól megtermett rotweiler. A rotweilereket pedig például Bécs városából már kitiltották, annyira rossz a hírük. Na most ehhez képest itt ez ajkai Nyala...! Vivienne Klimke A gyógyító állatok című könyve akár Nyala viselkedésére is magyarázatot adhatna. De Klimke úrhölgy nem tudhat Darvastóról, Nyírlakról, Kamondról, pontosabban az ott található szocioterápiás intézetekről. Amelyekbe rendszeresen betévednek mindenféle kóbor kutyák és ott maradnak, nem akarnak onnan tovább menni, pedig nyitva a kapu. (Néhány intézet tűri ezt, mások féltik a gondozottjaikat, ezért e kutyákat el kell onnan szállítani.) Azaz: kell lennie valami kapocsnak ember és állat között, amire bizony mindkét „félnek” szüksége van. Valószínű, a kutyák felé kendőzetlenül áradó szeretet itt ez a kapocs. Botos Zoltán általános állattenyésztő üzemmérnök kutyaspecialista. A minap őt kérték fel a rendőrök, hogy menjen Ajka egyik kocsmája elé, mert ott egy vérző fejű hajléktalan fekszik az utcán, de nem lehet megközelíteni, mert egy német juhászkutya vigyáz rá. A sérült emberről csak anynyit, hogy ápoltnak nem lehetett nevezni. Ezzel szemben a kutyája gyönyörűen gondozott volt, mindenféle szükséges felszereléssel, például szájkosárral is ellátva. Annak az embernek a sorsa alakult, ahogy alakult, de az élettel való utolsó kapcsolatát, a kutyájával valót minden körülmények között ápolta. Érdekes tények: a munkakutyás világbajnokságra Magyarországról öttagú csapat mehet ki. Ketten közülük állami gondozottak. A magyar kutyások élvonalának jelentős része vagy elvált, vagy elvált szülők gyereke. Az ebek a hiányolt vagy túlságosan is kevésnek tartottmegélt szeretetet pótolják számukra. Mindkét irányú szeretetet. Azt, ami hiányzik az embernek a világtól, de azt is, amit maga az ember nem tud kiadni magából, mert nincs kinek. Miért ne lennének ugyanígy az állatok is? Máris magyarázható Nyala viselkedése, szokása. Aztán ott vannak a sérültek, közülük is a legkönnyebben hozzáférhetők, a gyerekek. Azok például, akik nem vagy alig tudnak kommunikálni a külvilág általunk megszokott megnyilvánulásaival. A Tetra csapat három kutyával dolgozik Békásmegyeren, a Gézengúz intézetben, nagy, közepes és kicsi ebekkel. Azok a gyerekek, akik beszélni, esetleg járni sem képesek, simogatni tudnak néha, igaz, csak a lábukkal. A kutyák ezt tűrik, sőt, „alájátszanak”, ezzel ezek a gyerekek a külvilággal teremtenek valami egészen emberi, érzelemgazdag kapcsolatot. Igaz, a kutyák egyetlen gézengúzos foglalkozásba annyira belefáradnak, hogy utána öt órát pihenniük kell. (A Tetra csapat pszichológusok, gyermekgyógyászok, állatorvosok és kutyakiképzők karitatív szervezete két éve.) A természet egyetlen nagy rendszer. Ebből ki lehet válni, de ennek következményei nem könnyen korrigálhatók. Egy anyuka valaha rossz tapasztalatot szerzett egy kutyáról, s azt egyetlen ijesztős, ,nem szabad”dal át tudja adni gyerekének, aki pedig alapvetően vágyódna arra a sokszor gyógyító kommunikációra, ami állat (kutya) és ember között létezik. Nyaranta az ajkai Robinson-táborban vagy a pápai bemutatókon tucat- és ezerszámra szerezhetünk bizonyítékot erre a kijelentésre. Amikor egy-egy bemutatón megrohanják simogatni a kutyákat a gyerekek, akkor ők az előbbi rendszer egységét igazolják. De láthatjuk azt a sok megszeppent srácot is, akik már megkapták szüleiktől a tiltást, és nem mernek a kutyák közelébe menni. - Ilyenkor azt szoktam tenni - mondja Timi -, hogy óvatlan pillanatban „véletlenül” arrafelé megyek, ahol ilyen félős gyereket látok. Nyala megnyalja az ő kezét is, ettől a kisgyerek rájön, hogy az jó, s akkor már ő is szeretné megsimogatni a kutyát. Abban a kis srácban egy feszültséggel kevesebb lesz, remélhetően egy életre. Már megérte. Nyala gyógyításai Botos Zoltán Németh Timi kutyájával, Nyálával. A kisgyerek rájön, hogy szeretné megsimogatni a kutyát Kőrösparti Bea felvétele Érzik a gazda kívánságát ■ Kovács Erika A labradorok legtöbb egyede alkalmas vakvezetésre, mert nem agresszív, szereti az embert, várja a feladatot, tanulékony és intelligens - beszél tapasztalatairól Vasteleky-Einbeck Péter, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Vakvezető Kutyakiképző Iskolájának vezetője. Ember és kutya kapcsolatában az ELTE egyik kutatása szerint a vakvezető labrador és gazdája az a páros, mely képes arra, hogy automatikusan áthelyezze az irányítást emberről állatra, illetve ellenkezőleg. Az iskola tenyészetében született kölyköket 10-12 hetes korukban családokhoz kiadják, akik felkészítik őket az „életre”. A visszakerült, egyéves labradoroknak az iskolában hat hónap alatt kiképző tanítja meg azt a bonyolult jelzésrendszert, melyet alkalmazniuk kell vak gazdájuk mellett. A kutya gazdájával együtt két hétig benn lakik az iskolában, mialatt mindketten megismerik egymást. Két hét után együtt teszik le a közlekedésbiztonsági vizsgát kisvárosi forgalmat idéző területen. Rendkívüli teljesítmény, hogy gazdája irányításának adott esetben ellentmond, hiszen a jármű elé nem léphet az ember. Ezt a helyzetet azonnal, magától felismeri a vakvezető labrador. A buszon ezek a kutyák úgy kérnek helyet gazdájuknak, hogy az ülő ember elé állnak és fejüket az ölükbe teszik. Hogy boldogok-e ezektől a feladatoktól az ebek? A labrador fajta szereti az ember társaságát, ezért boldog attól, hogy a napot gazdájával töltheti. A vakvezető kutyák étrendjére oda kell figyelni, hiszen a lassú mozgás, az ivartalanítás miatt hajlamosabbak az elhízásra. - A gazdáktól sok megható történetet hallunk - utal tapasztalataikra az iskolavezető. Egy idős párnál a vak bácsi azért maradt életben, mert életmentő kutyája visszarántotta az úton. Felesége nem élte túl a balesetet. Máskor a labrador megérezte, hogy fáradt, beteg a gazdája, és aznap nem gyalog vezette haza a bácsit, hanem odairányította a buszmegállóhoz. Rendkívüli teljesítmény, hogy gazdája irányításának adott esetben ellentmond, hiszen a jármű elé nem léphet az ember Angyal vagy majom? ■ Kovács Rita : Belegondoltunk-e valaha abba, nafíjában hányan szólnak hozzánk úgy, hogy nem értjük, mit akarnak, vagy egyszerűen oda sem figyelünk, meg sem halljuk őket? Desmond Morris írja: „Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk.” Ahogy az emberi nyelvek különböznek egymástól, a többi élőlények is más és más nyelveken beszélnek. Nem feltétlenül értjük őket, ők sem feltétlenül értenek minket vagy egymást. Egy ló, egy kutya vagy éppen kedvenc papagájunk csak anynyira kommunikál számunkra idegenül, érthetetlenül, mint egy külföldi, akinek anyanyelvét nem ismerjük. Hogy beszélhetnénk állati és emberi kommunikációról, amikor tudjuk, minden élet egy pontba vezethető vissza? Az ember az élet fáján csupán egy hajtás a többi között. Az emberen kívül minden élőlény csak a jelenben él, nem gondoskodik a múltról vagy a jövőről. A cerkófmajom veszély esetén vészjelzést ad le, erre csak akkor képes, ha látja is a veszély forrását, például egy sast vagy kígyót. De mi a helyzet a megtévesztéssel? Egyes állatok képesek hamis vészjelzést hallatni, hogy előnyre tegyenek szert a táplálékszerzésben. A csimpánzok felismerik magukat a tükörben és képesek bonyolult megismerési folyamatok elsajátítására. Évtizedek óta nem látott fajtársukat ismerik fel az elefántok, s emlékeznek halottaikra. A méhek eltáncolják egymásnak a virágmezők pontos helyét, a delfinek az emberi fül számára nem észlelhető frekvencián közölnek információkat, de a rovarok, halak, kétéltűek és madarak is folyamatosan jeleznek fajtársaiknak. Minél fejlettebb, szociálisabb az élőlény, annál összetettebb kommunikációt használ. Az üzenetek egyértelműek, egyféle módon értelmezhetőek, s csak egyféle viszontválasz lehetséges. Emberi és nem emberi kommunikáció között talán nincs is olyan nagy különbség, mint amiről egyesek szeretnének meggyőzni bennünket. Kedvenc papagájunk csak annyira kommunikál számunkra idegenül, érthetetlenül, mint egy külföldi masoló HÉTVÉGE NAPLÓ 9 Kis zöld kedvenc ■ Szíjártó János Vannak, akik szeretik, vannak, akik tartják, míg mások idegenkednek tőle. Mindenkiből kivált valamilyen reakciót egy kifejlett leguán látványa. A szelíd, növényevő hüllő Közép-Amerikából indult világhódító útjára, ma már a földkerekség minden részén tartják és évente milliós nagyságrendben adnak el belőle az állatkereskedésekben. A tapolcai Pócsi Béla ugyan elsősorban a nehezen tenyészthető egzotikus madarak megszállottja, azonban a hüllők is közel állnak a szívéhez. Ma két kifejlett zöld leguánt tart otthonában, de gyerekkorában nem volt ritka az sem, amikor nyolc hüllővel lakott egy fedél alatt. Népszerű állat lett a leguán az elmúlt tíz évben, de a legtöbb megvásárolt állat még kiskorában elpusztul a helytelen tartás miatt. Sokan csak annyit tudnak róla, hogy melegigényes és zöldet eszik. Pedig ez önmagában még nagyon kevés az állat életben tartásához - mondta Pécsi Béla. A legfontosabb egy komfortos terrárium kialakítása. A szellőzésre is nagyon kell ügyelni, hiszen a rossz levegő és a huzat is végzetes lehet a leguánnak. A nappali hőmérséklet legalább huszonnyolc, harminc fok körüli legyen, az éjjeli hat-nyolc fokkal alacsonyabb. A terráriumban lehetőleg minél több kérges ágat kell elhelyezni, alulra pedig a tőzeges talaj a legjobb. Nem szabad homokot vagy apró faforgácsot aljzatként használni, mert az ráragad az állat táplálékára és előbb-utóbb emésztési zavarokat és a leguán pusztulását okozhatja. Kell továbbá egy kis edény, amiből iszik, és tulajdonképpen oda végzi el a dolgát is, tehát a terrárium tisztán tartása sem jelent különösebb gondot, ha a hüllő elégedett az edény méretével és a benne lévő víz mennyiségével. Amikor még kicsi a leguán, akkor fokozottan oda kell figyelnünk a vedlésre, mert nem mindig sikerül neki. Ilyenkor ajánlatos egy kis kamillás vízben megfürdetni, „megáztatni”, majd ezután kézzel finoman lecsíphetjük az elöregedett bőrdarabkákat. Az orrát ilyenkor tüzetesen vizsgáljuk meg, mert ha ott nem volt tökéletes a vedlés, az szintén betegséghez vezethet. A tenyészkort egyébként háromesztendős korukban érik el és nagyjából tízéves átlagéletkorral számolhatunk. Egy jól fejlett állat akár másfél méteresre is megnőhet, s ehhez három, négy kilogrammos testsúly párosul - tette hozzá Pócsi Béla. A tapolcai lakásban szinte családtagként élő két zöld leguán egyébként teljesen szelíd, sőt, igénylik a simogatást, a beszédet. A tapolcai Pócsi Béla kedvenceivel, a két zöld leguánnal. Szép, egészséges külsejükön látszik, hogy gazdájuk gondoskodik róluk