Napló, 2004. július (Veszprém, 60. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-30 / 177. szám

2004. július 30., PÉNTEK smvirag­i árvácska ligetben ándörögd (­la) - Dörög­­get néven szerveztek gramot a taliándörögdi alok, a kiállításon helyi ítók mutatkoznak be. Huszonhat műkedvelő alko­­i (kézimunkái, fafaragásai, ményei, rajzai, fotói) látna­­az alsó iskolában berende­­tárlaton. Tíz nap alatt a helyi­­ szervezetek programjai is ák a látogatókat: a nyugdí­­jab, a nagycsaládos egyesü­­l sportegyesület és a népdal­­mellett a Somvirág Irodalmi­­ is egész délutános műsort­­ott össze. A klub tavaly ptemberben alakult, tagjai a­z­ általános iskola irodalmi ellődésű diákjai. A rendezvény keretében Illés Idol „völgyplébános” lapunk­nkatársával, Toldi Évával félgetett a vallás szerepéről, di Éva elmondta, írásaiban ekszik a jót, az igazat, a pozi­­it, a példaértékűt felmutatni, hívni az emberek figyelmét, ig álljanak meg és gondol­janak el, életünket nem mi ízzük, nem mi irányítjuk, ha­­n a gondviselő Isten. Beszélt Jásos kötődéséről, valamint a­­Világ rovat szerkesztéséről, beszélgetés után a megye k­o­­mi múltjával ismerkedhettek érdeklődők, majd a tihanyi táj­ázsáról beszélgettek. Zenés irodalmi kommandó A Merlin nyolcas fogata lendületes, vérbő produkciót hozott létre Taliándörögd (té)­­ Meg­mondta már Kodály is: „Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s ezekből bol­dog nemzet”. De hogy mi a boldogság tit­ka, azt még csak mindig keressük. Pe­dig, ha hinni lehet a Merlin Kommandó­nak, akkor leginkább a zenében, az énekszóban, a versben és - főként - a játékban rej­tőzködik. Legalábbis ezt bizonyította a Klastromszínpad közönsége számára a Merlin nyolcas fogata (Becze Gábor, Gryllus Dániel, Huzella Péter, Jordán Tamás, Márta István, Radványi Balázs, Sebő­ Ferenc, Selmeczi György) műsorával az idén is. A most már évről évre a Művészetek völgyében is fellépő különös formáció Pannónia dicsérete című zenés-verses antológiája ezúttal is sajátos ízt, egyéni ritmusokat, igényes iróniával megkomponált, játékos, alkal­manként groteszk elemekkel át­­meg átszőtt, vérbő, lendületes produkciót hozott létre. A Ba­lassi-, Csokonai-, Petőfi-, Ba­bits-, Tóth Árpád-, Ady-, József Attila-, Radnóti-versek új élet­re keltek a sajátos interpretáci­ókban. A zenei alaphangot termé­szetesen a kalákások és a Sebő­­vonal adja, melybe virtuóz módon illeszkedik rögtönzéses zongorafutamaival Márta Ist­ván, hegedűjátékával és lírai interpretációival Galkó Balázs és lélegzetelállító beledörmö­­géseivel (melyek „ütnek”, meg­döbbentenek, esetleg kaján vihogásra késztetnek) Jordán Tamás. Az énekelt és mondott versek ebben a játékos miliőben - ahol az előadók maguk is játszanak, s láthatóan nagyon élvezik is e já­tékot - lélektől lélekig röpköd­nek, azaz a gyerekektől kezdve a felnőtteken át a legidősebbekig mindenki aktív résztvevőjévé válik a produkciónak. Hiszen a csábító dallamokba, Huzella, Sebő énekébe a közönség is ösz­tönösen bekapcsolódik nem­egyszer. Az irónia, a helyzet adta poé­nok azonban nem élnek vissza a versek hitelével, sokkal inkább azok aktualitását emelik ki. Az énekelt és mondott versek ebben a játékos miliőben lélektől lélekig röpködnek Fotó: Kőrösparti Bea is azt meséld el, Balázs! Papolcs (V. R.) - És azt is­mered, hogy... címmel Tardy Balázs estjét rendezték meg zerdán a Művészetek völ­­yében a faluházban. Egy színész, aki 54 évesen t­avaly februárban megvakult, elégsem lépett le a világot jelen­­t deszkákról. Tardy Balázs szá­mára a színpad a varázslat, az élet és a fény. Abban a sötétség­en, amelyben él. Nem szereti, ha sajnálják. Kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben bárki szánakozást érezhet iránta. Ké­pes nevetni magán is és mind­­azon, amit a sors rámért. Erős és makacs ember. Kitartó és a leg­­nagyobb bajban is meg tudta őrizni humorát, iróniáját. Mostani estjén kijött a fény­re, amelyből ő semmit nem lá­tott, megállt a faluház pódiumán és mesélni kezdett. Örkény, Ka­rinthy, Petőfi és Ady írásai pe­dig olyan átütő erővel hatottak a közönségre, hogy eltűnt a távol­ság művész és néző között. Tardy Balázs remek előadó. Fi­gyelni kell rá. A hangsúlyaira, mozdulataira, arcjátékára. Ő csak mesél. Magával ragadva a hallgatóit, hol a groteszk humor eszközeivel, hol pedig a szug­­gesztív gondolkodásra való sar­­kallással. Az irodalom, a költészet szá­mára egy olyan világ, melyben nagyon jól érzi magát. És vele együtt most a közönség is ugyanezt tette. Nevetéssel, mo­sollyal, néha mély hallgatással, csenddel. Aztán az est végén zú­gott a vastaps, majd kihunytak a fények. Sötét lett. Mégsem za­vart ez senkit. Csak a mesélő hangja hiányzott mindenkinek K­ ardy Balázs remek előadó, és ezt most is bizonyította Fotó: Kőrösparti KULTÚRA A Fülöp-szigetekről is érkezett kórus Veszprém (­la) - Spanyol, orosz, tajvani, lengyel, olasz, lett, Fülöp-szigeteki és belga kórus lép fel a ma kezdődő Vivace nemzetközi kórusfesztiválon. Az élet örömeinek jegyében rendezik meg az idei programot is: a kórusok bemutatják, ők ho­gyan örülnek, mit jelent a foga­lom számukra. Hosszú váloga­tás előzte meg a nyolc énekkar fellépését, minden évben a leg­jobbakat hívják meg. Az idén olyan sok kiváló együttes jelent­kezett, hogy egy indonéz, belga és ugandai kórust már „elője­gyeztek” a jövő évi fesztiválra, tájékoztatott C. Szalai Ágnes, a rendezvény szervezője, a városi művelődési központ szakmai igazgatóhelyettese. A fesztivál ma este a kórusok látványos felvonulásával kez­dődik (reméljük, kegyes lesz hozzájuk az időjárás, nem mos­sa el a programot az eső...), majd a házigazda Veszprém Város Vegyeskara és a Veszprém Táncegyüttes ad műsort, a Men­delssohn Kamarazenekar első alkalommal csatlakozik a házi­gazdákhoz. A nemzetközi kóru­sok szombat este állnak a vár színpadára, a zsűri mellett a kö­zönség is voksolhat a számára legmegragadóbb együttesre. Nem versenyez a budapesti ka­marakórus, a Musica Ludens, a finn ylivieskai énekkar és azok a kínai vendégek, akik egyelőre megfigyelőként jönnek, szeret­nének tapasztalatot szerezni, ké­sőbbi fesztiválra jelentkezni. NAPLÓ 7 RÖVIDEN Falusi idill Csopak (Szendi)­­ A kö­zelmúltban láthatták az ér­deklődők a Csopak Galériá­ban Jankovits Gusztáv festő-­­ művész kiállítását, amelyet Hanny Szabó Anikó költő­­ nyitott meg. A megnyitón közreműködött a Brillant Énekegyüttes, valamint Steinhausz György önkor­mányzati képviselő, aki a­­ költőnő egyik versét adta elő.­­ Jankovits Gusztáv a termé­­s szét örök szépségét tárja a né­­­­ző elé. Realisztikus művésze­tében megismerhetjük a du­nántúli dombok lágy vona­lait, a Balaton kétarcúságát, mely egyrészt szelíden simu­ló, másrészt viharos és tajték­zó. A falusi képek idilli han­gulata hűen tükrözi a művész Csopak iránti kötődését és ra­gaszkodását. Képeiben nem , fedezhetőek fel az új formák,­­ valamint az elvont gondola­­­­tok. Művészetében megis­merhetjük a magyar táj és azon belül is a Balaton-felvi­­dék szépségét, melyek kelle­mes hangulatot és bensősé­ges világot árasztanak. Zárva a könyvtár Balatonfüred (kgy) - A vá­rosi könyvtár felújítási mun­kálatok miatt augusztus 2-tól előreláthatólag szeptember elsejééig zárva tart. Könyv­visszavétel minden szerdán 9-től 16 óráig. Helytörténet Balatonfüred (kgy)­­ A vá­rosi könyvtár és a helytörté­neti egyesület honismereti folyóirata, a Füredi história legújabb számával jelentke­zett a napokban. Az érdeklő­­­­dők olvashatnak Blaha Lujza­­ füredi időszakáról, a száz éve született Keresztury Dezső­ről, a Koloska kirándulóköz­pontról, Nánay Sándor isko­laigazgató emlékéről, Halbik Ciprián tihanyi apát életéről. Emellett könyvismertetések, korabeli fotók teszik változa­tossá a kínálatot. tf%%oroazkóBá avilké P : ’ ' ■ - Rengeteg a munkánk nyá­ron. Itt ez a gyilkosság, ráadá­sul válófélben vagyok, otthon sem igazán ideális a hangu­lat, de azért szakítok időt, hogy egy nagyot dumálhassunk. Legalább rád zúdíthatom a gondjaimat, Zsolt. Te mindig semlegesíteni tudtad a másik emberben a fájdalmat, a fe­szültséget. Ottó akkor még nem sejtet­te, hogy a baráti beszélgetés­ből egyhamar nem lesz sem­mi. Lelkiismeret-furdalásom támadt, amiért hallgattam a megtalált kulcsról. Ezért való­ban megüthetem a bokámat. Melittának nem szóltam ró­la. Ha a gyilkos vesztette el, perdöntő bizonyíték lesz ké­sőbb. Ottó elárulta, hogy Huszti Ervint az elmúlt hajnal­ban megfojtották, s a nyomok arra utalnak, hogy a tettes vé­kony műanyag zsineget hasz­nált. Márpedig a kulcsra da­násból kötöttek karikát. Ha a gyilkosé, keresni fogja. A fe­kete FIAT Punto jutott eszem­be. Távolabb álltam meg a ko­csival, hogy ne kelljen parko­lójegyet váltani. - Formás, gusztusos fene­ked van - mondtam Melittá­nak, amikor Ottó elköszönt tőlünk. - A gyaloglástól ilyen. - Sokat túrázol? - Természetjáró vagyok az érettségi óta, és én felelek a városi egyesület gazdálkodá­sáért. Melitta higgadtnak, meg­fontoltnak látszott, akit nem le­het egyhamar kihozni a sodrá­ból. Kis mellei mint a fészkelő­dő madárfiókák, úgy ringtak a pólója alatt. Erős szálú haja volt, itt-ott ősz szálak vegyül­tek közé. - Ha jól értettem, akkor a társamut szegődtél a nyomo­zásban. - Úgy van. - Mindig ilyen szűkszavú vagy? - Általában igen. - Majd hozzászokom. - Tégy úgy. A lány kedvesen mosoly­gott. Abban a percben szeret­tem belé. Sajnáltam Julit, a házvezetőnőmet, azt hiszem, nem vele, hanem Melittával megyek szeptemberben Ve­lencébe. - Szabad vagy? - kérdez­tem, és kedvező válaszban re­ménykedtem. - Márciusban szakítottam a barátommal. Az Alföldön él, de nem akart ideköltözni, szo­rosan kötődik a szüleihez. Én pedig nem megyek egy alföl­di tanyára, itt születtem, itt akarok élni. - Pont jókor csöppentem az életedbe - jegyeztem meg. - így van. - Akkor ezt alaposan meg­beszéltük - mondtam. Mind­ketten nevettünk. Átöleltem Melittát, és megcsókoltam az arcát. Tágra nyílt kék szemei csillogtak. - Ésszerű lenne, ha leköl­töznél a hotelbe, akad külön fekhely a szobámban. - Otthon már összecsoma­goltam. Számítottam erre a ra­finált javaslatra. (Folytatjuk.)­ ­

Next