Napló, 2004. december (Veszprém, 60. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-04 / 283. szám
2004. december 4., SZOMBAT - NAPLÓ HÉTVÉGE KEGYETLEN GYILKOS HATALMI SZÓ NÉLKÜL Volt valaha a társadalmi munka. Kimúlt, mint az orosztanulás. (8. oldal) TYUKANYO ÉS AZ Ő CSIBÉS ÉLET A POKOL UTÁN Beszélgetés Vujity Tvrtkóval. (7. oldal) Megvárta, míg a kocsmáros bezárja az italboltot, majd hátulról megtámadta. (6. oldal) Vizeli Hajnalka: völgymunkás csak helybeli, kapolcsi lehet. (9. oldal) Inkább a börtönbe vonultak, de kitartottak a hitük mellett. Van, aki kétszeres gyilkossal ült előzetesben, de a megpróbáltatások egy percig sem tántorították el attól, hogy Istent kövesse. Magyarországon egyedülálló, hogy egy falu lakosságának több mint a harmada nazarénus vallású. Szentantalfán négyszázhúsz ember él, ebből százötvenen nazarénusok. Az első néhány nazarénus család az 1900-as évek elején élt a faluban. Az egyház hívei a modern családtervezés módszereit nem követik, sokasodnak, létszámuk pár évtized alatt 150-re nőtt. A gyülekezet imaházában találkoztunk Dobosi Péterrel, Dobosi Lajossal, Pere Józseffel, Dobosi Ferenccel és Dobosi Dániellel, akik a Krisztusban Hívő Nazarénusok Magyarországi Gyülekezetének tagjai. Szerényen és kicsit távolságtartóan fogadtak minket. Mint mondták, nem akarják reklámozni magukat, ők az életükkel tesznek tanúbizonyságot hitükről. A beszélgetés közben lépésről lépésre mégis közelebb kerülhettünk az ő hittel teli világukhoz. Mindannyian vállalkozók, emellett borászkodással is foglalkoznak, ami hagyománynak számít a környéken. Ők öten összesen negyven gyermek boldog édesapjai. Egy családban átlagosan nyolc, de nem ritka az sem, hogy tíz gyermek van. Az egyház tagjainak és utódjaiknak nem céljuk, hogy elkülönüljenek a társadalomtól, ezért a fiatalok a hétköznapokban, az iskolában, munkahelyen megtapasztalják az élet fény- és árnyoldalait. Nem ritka, hogy jókora vargabetűt tesznek meg, míg végül nazarénusok lesznek. Beszélgetésünk színhelye a szentantalfai modern, impozáns imaház. A háromszintes, négyszáz négyzetméter alapterületű épület tekintélyes méretében és a kivitelezésben egyaránt, mégis egyszerű és jó ízlésről tanúskodik. A hívők adományaiból és amerikai egyházi segítséggel gyűjtöttek össze kilencvenmillió forintot az anyagokra. A szükséges munkálatokat a tagok végezték el. A nazarénus hívők semmit nem tesznek kényszerből. Mint mondták: a Biblia tanításai szerint élnek, amit mindannyian helyesnek látnak. A lányok kis horgolt kendőt viselnek a fejükön és szoknyát hordanak - ez is a szent könyv előírásának felel meg, hangsúlyozták. A férfiak az imaházba általában zakóban mennek. A hétköznapokon sem a divat és márkák szerint öltözködnek. Az egyszerűséget és tisztaságot próbálják ruháik kiválasztásával hangsúlyozni. Az életüket minden területen a hit határozza meg. Nekik a lelki élet a legfontosabb, ezért olyan dolgokkal nem foglalkoznak, ami elterelheti figyelmüket Istenről, vagy esetleg olyan tevékenységre buzdíthat, ami nem helyes, azaz számukra világi, vagy a testközpontúságot helyezi előtérbe. Ezért - ha tehetik - nem olvasnak más könyvet, még szépirodalmit sem, csak a Bibliát. Nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót. Legfeljebb a hírek miatt kapcsolják be ezeket a készülékeket. Nem járnak bálba vagy szórakozni, helyette egy héten többször összegyűlnek az imaházba, hogy közösen imádkozzanak. Lehet, hogy ezek az önmegtartóztatásnak tűnő szabályok másoknak furcsának tűnhetnek, de ők így boldogok és elégedettek. Hitük szabadsága lehetővé teszi azt számukra, hogy teljes és tartalmas legyen az életük. Az emberek által írt törvényeket betartják, de ha azok a hitükkel ütköznek, akkor mindig elsőnek a hitet választják. Nem tesznek esküt és nem fognak fegyvert, ezért többen közülük börtönbe kerültek. Dobosi Dánielt annak idején harmincnégy hónap szabadságvesztésre ítélték, mert nem vonult be sorkatonai szolgálatba, ugyanis a fegyverthasználat tagadásához ragaszkodott. Nem tiltakozott ez ellen, türelemmel elfogadta sorsát, pedig az előzetesben kétszeres gyilkos volt a társa. Dániel nagyapja ugyanilyen okból hét évet ült a szegedi Csillag börtönben. Egy másik na- Hit a falakon és a falun túl A Szentantalfán élők harmada nazarénus Plázákból a puttonyba ■ Juhani Nagy János XT : Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró - szól a jól ismert gyermekdal egyik sora. A Mikulás most töltögeti puttonyát, hogy tartalmát december hatodikán, Miklós napján (néhol ötödikén) szétossza a gyerekek között. A jóságos, fehér szakállú, bumfordi orrú, puttonyos öregúr nem a felvidéki Liptószentmiklós (szlovákul Liptovsky Mikulás) szülötte, mint a név alapján sejthetnénk, hanem Kis-Ázsiáé. Ott, a Ciprussal csaknem átellenben fekvő Myra városában élt a IV. században Miklós püspök. Gazdag szülők egyetlen gyermekeként 270-ben született Patarában, amely akkoriban virágzó kis kereskedőváros volt Kis-Ázsia délnyugati csücskében. Jótéteményeinek se szeri, se száma. Egyszer a lefejezéstől mentett meg három ártatlan férfit, egy kisgyereket halottaiból föltámasztott, és mivel gazdag volt, sok-sok pénzzel segítette a rászorulókat. Az ő személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás kedves szokása. Egy napon ugyanis Miklós megtudta, hogy szomszédja, egy szegény ember három szép lányát a városba, az utcára akarta küldeni, hogy a családnak legyen mit ennie. Miklós, ezt hallván, titokban megtöltött egy zsákot aranynyal, és éjszaka behajította az alvó lányok szobájába. Amikor reggel a legidősebb lány felébredt, hogy a városba induljon, ámulva látta, hogy a kitisztított cipője mellett egy zsák arany fekszik. A lányok boldogan felhagytak a tervvel, és nemsokára férjhez is mentek tisztességgel, no meg illő hozománnyal. Azóta Szent Miklósnak, Myra püspökének névnapja a világon mindenütt Mikulás ünnepe lett. Miklós püspök titkos ajándékozásai, melyeket karácsonyhoz közel, a december 6-i Miklós-napra időzített, azt a hiedelmet ébresztették az egyszerű emberekben, hogy a város melletti hegyről maga a Télapó jár le ajándékozni. Már az életében Noel Babának (Ajándék Apa) nevezték a püspököt. Legendája a különböző népek ajkán más és más változatban élt tovább, ennek megfelelően a jótevő szent neve is hol Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Santa Claus, Mikulás, hol meg Télapó, Ka- rácsony apó vagy Fagy apó. Auszt- .Vráliába kengurun, Ukrajnába szánon, míg az angolszász lakásokba az ő titka, hogyan a nyolc rénszarvas vontatta szánján érkezik, a kéményen keresztül. E sorok írója két Mikulásnál vendégeskedett eddig, az egyikkel finnül, a másikkal dánul lehetett szót érteni. Mindkettő az északi sarkkörön túl él, s - hála az idegenforgalmi propagandának - nem csak a gyermekek képzeletében. A lappföldi Mikulás, ha nincs úton rénszarvasok vontatta csengettyűs szánján, a finnországi Rovaniemi városától északra tanyázik, neve Joulupukki. 1985-re olyannyira megnőtt a látogatóinak száma, hogy saját „Mikulásirodát” alapított. Legismertebb kollégája a Föld legnagyobb szigetén ütötte fel tanyáját, s Grönland anyaországának nyelvén Julemanden a neve. A Mikulások nyaranta szakmai találkozókon, „továbbképzéseken” vesznek részt. Felvonulással, tengeri lábfürdővel is összekötött seregszemléjük évről évre nagy nemzetközi látványosság Dániában. Ilyenkor együtt látható a házigazda zarénus beszélgetőpartnerünk, Dobosi Lajos szintén ugyanebből az okból börtönbe vonult. Két évet és nyolc hónapot töltött a rácsok mögött. A megpróbáltatások ellenére egy cseppet sem gyengült a hitük. Sőt, erősödött. Ma jóval kevesebb hátrányuk van abból, hogy nazarénusok, sőt, inkább jó dolgokat tapasztalnak. Úgy érzik, akik ismerik őket, tudják, hogy megbízhatóak, és tisztességes, becsületes életet élnek, ami nagy előnyt jelent számukra. A faluban az emberek elfogadták azt, hogy a nazarénusok kis közösséget alkotva élnek a településen. Akár egy szigeten, mégis nyitottak az emberek irányába. Néhány szentantalfai még az istentiszteleteiket is látogatja. A többi egyházzal nincs ökumenikus kapcsolatuk, a békés egymás mellett élésre törekszenek. Dobosi Ferenc csendes, viszszahúzódó nazarénus hívő. Azt mondta: ők szolgák az egyházban, nincs kimondott vezető. Van olyan szolgálat, hogy valaki igehirdető, más pedig az egy-A Krisztusban Hívő Nazarénusok Magyarországi Gyülekezetének hazánkban összesen kétezer tagja van. A gyülekezet Svájcból származik, az alapító Fröhlich Sámuel Heinrich volt, az 1800-as évek elején. Ezekben az időkben hozták át Magyarországra a hitet a nazarénus vallást felvett emberek. A nazarénus szó a Názáreti Krisztusra utal, akit a hívők feltétlenül tisztelnek, házzal vagy gyülekezettel kapcsolatos teendőket intézi. Pénzt ezért senki nem kap. Bölcs nyugalommal válaszolt kérdéseinkre, sőt, búcsúzásként odaült az imaházban található elektromos zongora mellé, és eljátszott egy részletet saját vallási énekükből. Istenről, a szeretetről és a lelki békéről. Arról, amiben ők is élnek. Falakon belül és azon túl. Julemanden (merthogy a 40. csúcsértekezleten bejelentették: a Télapó Grönlandról származik) társaságában a finn Joulupukki, a svéd Juhomten, a norvég Julenissen, az olasz Befana vagy Babbo Natale, az orosz Gyedmoroz, a francia Pére Noel és spanyolul, portugálul beszélő kollégája, Papa Noel, a holland Sinter Klaas, de nem hiányozhat a japán Jizo, a kínai Shengdan Lauren és persze a magyar Mikulás sem. A földkerekség Mikulásai valamennyien tisztelettel megemlékeznek nagy elődjükről, a kis-ázsiai keresztény püspökről, aki számos országban a gyermekek, a hajadonok, az aggszüzek védőszentje. Az ajándéklistákat egyeztetve pedig azt tapasztalják, ma már egyre kevesebb apróság éri be almával, dióval, csokoládéval, mogyoróval. A Mikulás-puttonyokat már nem elég az édességraktárakban feltölteni, mert a kicsinyek leggyakrabban maroktelefont, komputeres játékokat és DVD-készülékeket kívánnak maguknak. A szakállasok csóválják a fejüket, de mi mást tehetnének, engedelmesen beállnak az elektronikai vételezőhely előtt kanyargó sorba. ■ Kutasi Zsófia A szentantalfai imaházra a hívők adományaiból és amerikai egyházi segítséggel gyűjtöttek össze kilencvenmillió forintot. A munkálatokat a tagok végezték Penovác Károly felvétele