Napló, 2005. február (Veszprém, 61. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-27 / 9. szám, Vasárnapi Napló
2005. február 27., vasárnap Vasárnapi vendég: dr. Leslie Petrovics író-pszichológus, aki Balatonalmádiban telepedett le Angolul ír, magyarul álmodik A jól fizető New York-i magánpraxist 1991-ben cserélte fel a budapesti angoltanításért. Eleinte nem praktizált, mert magyarul akkor még rosszul tudott, az írásban viszont nem zavarta ez a hiányosság. Könyveit, publikációit azóta is angolul írja, amelyek fordításban jelennek meg, attól függően, hogy német, magyar vagy amerikai lapok számára készülnek. Dr. Leslie Petrovics négy szakvizsgát szerzett, az utolsó doktorátusát klinikai gyermekpszichológiából. Nevét a „szakmai nagykönyvbe” a felnőttkorú diszlexiásokkal kapcsolatos tevékenysége miatt jegyezték be, amelynek a ' 70-es évek közepén és a Cornell Orvostudományi Egyetem klinikáján volt az úttörője. Rendelőjében bankvezérek, rocksztárok is megfordultak, akik egy vagyont fizettek azért, hogy „fogyatékosságukat” a tőle tanult praktikák segítségével leplezzék. Mára már nem csak a New York-i metropolisz, hanem a budapesti nagyváros nyüzsgését is maga mögött hagyta: Balatonalmádiban telepedett le, ahol a tapintható csendet és a magyar tenger látványát élvezi. - Nem túl unalmasak az almádi téli esték? - Ha csak a Balatonban gyönyörködnék, már azzal is megelégednék. Izraeltől Hollandiáig, Franciaországtól Kanadáig, Mexikótól Jamaicáig bejártam a fél világot, de ilyen - nem is tudom, milyen - kéket sehol sem láttam. Ez a környezet megnyugtat és inspirál. - Mire? - Arra, hogy mihamarabb befejezzem az újabb könyvemet, aminek Az elfelejtés története címet adtam. Olyan emberekről szól, akik a hidegháborús évek alatt is tudtak és mertek boldogok lenni. Meg olyanokról, mint az én belgyógyász édesapám, aki keresztényként mentett zsidó embereket a második világháború alatt. És olyanokról, mint anyai nagybátyám, aki zsidó orvosként menekült Amerikába, felejtem a második világháborús rémségeket, és nem tűrte, hogy a házában anyanyelvünkön beszéljünk a nővéremmel. - Mégis tud magyarul - Mert felnőttként, idegen nyelvként tanultam újra az anyanyelvemet. 1956-ban nyolcéves voltam, amikor 13 éves nővéremmel együtt felraktak a bécsi gyorsra a szüleim. Később ők is utánunk akartak jönni, de nekik már nem sikerült. Mivel rokonaink éltek Amerikában, két hét múlva már a nagybátyám New York-i házában lehettünk. Hat évig nem láttam a szüleimet, pedig minden este imádkoztam, hogy jöjjenek. Megtanultam angolul, hogy értse az Isten, ha Amerikából szólongatom, de mindhiába. Amikor 13 éves lettem, válaszút előtt álltam: zsidó legyek, mint anyám és a nevelőszüleim, vagy keresztény, mint apám? Ki vagyok és hová tartozom, töprengtem, de választ nem kaptam a kérdésemre. Akkor nagyon megkeményedett a szívem. - Ez nem előny a pszichológus számára, akinek mindenki másnál empatikusabbnak kell lennie. - Igaz, és akkor tényleg ellentmondásosnak látszott, hisz azért akartam lélekgyógyász lenni, hogy összetartsam a családokat és segítsek a gyerekeken. Először egyébként orvosira jártam, de a biokémiával kölcsönösen nem bírtuk egymást. A bácsikám miatt akartam orvos lenni, aki jól menő háziorvos létére szegény betegeket is vállalt, akiktől egy zsák krumplit vagy egy libát kapott honoráriumként. Igazi amerikai tinédzserként akkoriban nagyon szégyelltem ezt. Hogy a pszichológia is a segítő szakmák közé tartozik, és a pénz csak másodlagos, arra jóval később, már a Columbia egyetemen jöttem rá, ahol tanultam, és ez bizony nem volt könnyű abban a világban, ahol minden a pénz körül forog. - Kevés betege van, nem ment jól a praxis? - Dehogy, ellenkezőleg, a '80- es években 20-100 dollárt kaptam óránként, ez forintban négy- és húszezer közötti összeget jelent. Amerikában - kis túlzással - mindenki pszichológushoz jár, jól meg is fizetik az egyéni és a csoportterápiát. A Cornell orvostudományi egyetemen, ahol felnőtt diszlexiásokkal foglalkoztam, évekig járt hozzám egy híres bank vezetője, aki munkája során milliárdok sorsáról döntött, ugyanakkor zavarban volt, ha éttermi megbeszélésre hívták, mivelhogy az étlapot sem bírta elolvasni. Egy ismert rockénekes pedig a neveket nem tudta megjegyezni, és megszólítani azt, akivel a fellépéseiről tárgyalt. A híres emberek között nagyon sok a diszlexiás, elég Leonardóra vagy Churchalre gondolni, de Elton John és Madonna is szenvedett ettől mindaddig, amíg Amerikában, a Cornellen nem kezdődött meg a terápiás gyógyítás. Ma már nem annyiba kerül, mint húsz évvel ezelőtt, barátaim mondják, hogy 300 dollár körüli az óradíj. Itthon ennyit nem keresnek a pszichológusok, Pesten négy- és hétezer forint óránként az egyéni terápia, vidéken ennél jóval kevesebbet fizetnek. Számít a pénz is, de engem elsősorban a szeretet motivál arra, hogy például a hajléktalanokkal foglalkozók szupervízióit vezessem, azaz: segítsek nekik abban, hogy ne égjenek ki a legelesettebbeknek nyújtott segítő tevékenységük során. A szüleim és a hazám iránti szeretet hozott haza és marasztalt itt, miután meghalt az édesapám s az édesanyám, aki teljes rokonságát, 28 hozzátartozóját veszítette el a II. világháborúban. Ezt én is csak hittel és szeretettel tudtam feldolgozni, s amikor megtörtént, megjött az áldás: tíz évvel ezelőtt fiam született, akinek a hová tartozom? kérdés megválaszolásáért sem hozzám, sem más terapeutához nem kell majd fordulnia. T. Tóth Márta Dr. Leslie Petrovics négy szakvizsgát szerzett az utolsó doktorátusát klinikai gyermekpszichológiából Nevét a „szakmai nagykönyvbe” a felnőttkori diszlexiásokkal kapcsolatos tevékenysége miatt jegyezték be. Rendelőjében bankvezérek, rocksztárok is megfordultak, akik egy vagyont fizettek azért hogy „fogyatékosságukat” a tőle tanult praktikák segítségével leplezzék UC 901_ Mondj nagyot, hátha bejön A kártyajáték egyeseknek nyerészkedés, másoknak kellemes kikapcsolódás. Van egy harmadik variáció is: a vérre ment verseny. Utóbbiból rendezték a negyediket a veszprémi Cholnoky klubkönyvtárban. Szombaton már kora reggel asztalhoz ül ban. Nagy szócsatákat és partikat vívtak egynek a férfiak, hogy eldöntsék, ki a legjobb ultimással a háromfős társaságok. A 21 jelentkező hét asztalnál foglalt helyet, 24 osztásonként újrasorsolták a feleket. Négy kör után kiderült, ki gyűjtötte össze a legtöbb pontot, vagyis ki lett Veszprém legjobb ultisa. A kártyázást háromezer évvel ezelőtt Kínában találták ki, Európába az arabok hozták a sakkjátékkal együtt, úgy a XIII. század környékén. Háromféle kártyát különböztetünk meg, a francia, a tarokk és a magyar kártyát. Utóbbival játsszák az ultit. Jónás Zsolt, az egyik legnagyobb „zsugás” két játszma közepette röviden elmagyarázta a játékszabályt, ami arról szólt, hogy tíztíz lapot kapnak a játékosok, aki kezd, az még plusz kettőt, de ezt megtartja talonba. Az első mond egy tétet, ha tudja tartani, ő nyert, ha nem, akkor a másik kettő viszi a lapokat. Persze ez így bonyolultan hangzik, játék közben kell beletanulni, teszi hozzá. Arra, hogy egy ilyen versenyre hogyan lehet edzeni, annyit válaszol: egyszerű, minél többet kell játszani, hogy minél nagyobb rutinunk legyen. Használni kell az eszünket, néha nagyot is mondhatunk, de főként a szerencse dönt, összegez végül. A Cholnoky klubkönyvtárban egyébként ulti(szak)kör működik, innen jött az ötlet, hogy versenyt rendezzenek. Sajnos a hölgyek távolmaradtak a küzdelmektől, talán, mert ők szívesebben játszanak kanasztát vagy romit. Az ultiverseny első három helyezettje: Szeifer Lőrinc, György-deák Dezső, Szalay László. M. R. Vérre menő kártyapartikat játszottak az ultiverseny résztvevői Körkép 3 JEGYZET Katonadolog A századosnak egyszer csak eleget tett Afganisztánból Gondolom, akkor, amikor katonatársaival már pakolászni kezdték a poggyászukat, hiszen lejárt a féléves szolgálatuk, de a feletteseik elfelejtették értesíteni őket arról, hogy még egy hónapig maradnak. És ha a helyzet olyan, amilyen, akkor nagyon úgy néz ki, hogy itthon, konkrétan a Honvédelmi Minisztériumban nagyobb a káosz, mint Kabulban. A hadsereg, Farkas Roland százados szerint, a Magyar Honvédség állóvizében lubickoló és ott egy kissé megbüdösödött cimborák által morális válságba juttatott intézmény. Ezen vélekedését részletesen megindokolta a honvédelmi miniszterhez címzett levelében, ami azután az elmúlt napok legolvasottabb irománya lett a neten. Nem is tudtuk, hogy sírjunk-e vagy dőljünk a röhögéstől annak hallatán, hogy a 22 fokos afgán télben lejárt szavatossági idejű naptejet kaptak katonáink, viszont a rádiók antenna nélkül érkeztek, sőt két másfél tonnás kapcsolószekrényt is kapott a 150 tagú misszió, csak azt nem tudta senki, hogy az minek. Gondolom, a századosnak nem sok veszítenivalója lehetett, amikor arra adta fejét, hogy kipakoljon. Azzal kezdődött, mondja, hogy egy kanadai újságíró körülnézett és nyilvánosságra hozta, milyen ramaty felszereléssel járőröznek a magyarok a világ legelaknásítottabb országában. Míg a kanadaiak páncélozott járműveken közlekednek, a mieink ugyanúgy védekeznek Afganisztánban, mint harcos elődeink a palánkvárakban. Jobb híján homokzsákokkal meg a forgalomból kivont golyóálló mellényekkel párnázták ki a Mercedes terepjárót, aminek platójára a szakemberek olyan sokmillióért kifejlesztett géppuskát szereltek, amely a kabuli viszonylatokban használhatatlan, ugyanis vízszintesnél lejjebb nem dönthető. Nem kis zűrzavart keltett a minisztérium honlapján megjelentetett levél, az illetékesek ijedtükben le is kapták a netről majd egy időre felfügesztették a fórumot, mert túl élénknek találták a vitát. A honvédelmi miniszter felelősségre vonást helyezett kilátásba. Most már csak az a kérdés, hogy kit és miért vonnak felelősségre. Nem lehet a magyar katonák biztonságával szórakozni; ezt nem teheti meg egy százados és nem teheti meg egy vezérezredes sem. Nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy a miniszter, a vezérkar vagy bárki olyan helyre küldené a katonákat, ahová nem készíti fel rendesen őket a feladatra, ahol gyakorlatilag kiteszi fölösleges veszélyeknek. Éppen ezért zajlik a vizsgálat - közölte a honvédelmi tárca vezetője. Katonadolog. Az országutak királynője Folytatás az 1. oldalról Nőként ez eleinte különösen nehéz volt, de némi találékonysággal mindent meg tudott oldani. Mindezt hatalmas lelkesedéssel és csillogó szemekkel meséli, közben pedig arra kéri kollégámat, szép fényképet csináljon róla, hadd legyenek büszkék a kollégái, akik tisztelik azért, mert érti a dolgát, és talán csodálják is, amiért ilyen szenvedéllyel végzi azt. Judit ennek a munkának köszönheti, hogy bejárta egész Európát. A kedvence Franciaország: Párizsba úgy megy, mint más Herendről Veszprémbe. Volt, hogy a sofőr barátnőjének nézték, és akadt, aki ötven eurót ajánlott neki bizonyos szolgáltatásokért. De nem fél semmitől, alig ér haza, máris azt kérdi, hová lesz a következő kanyar. Az elmúlt félévben Juditék autója tette meg a legtöbb kilométert. A közös autó alatt a szerelmével párban vezetett kamiont érti, a munkának tehát nem csak a sok örömteli pillanatot, hanem szerelmét is köszönheti a fiatal lány. Másfél éve a párjával kettesben járják az utakat, ami azért is jó, mert egy ilyen munkahely mellett nem sok idő marad a magánéletre. Állandó készenlétre van szükség, amikor csörög a telefon, fél órán belül menni kell. Az egészet úgy fogom fel, mint egy nagy utazást. Más világok tárulnak fel előttem, új és új kihívások, melyeknek minden pillanatban meg kell felelnem. Itt nem lehet rossz napom, mindig száz százalékot kell teljesíteni, mert egy kis figyelmetlenség is végzetes lehet. Annus néni, a főnökasszonyom látja az elhivatottságomat, a múltkor még meg is jegyezte: Judit, kinézem belőled, hogy te a mózeskosarat is berakod majd hátra, aztán irány a nagyvilág. Szauder Rita És eszed mennyi van? Egy nagyszabású országos műveltségi vetélkedő elődöntőjének ad helyet Veszprém márciusban. Az IPMElmebajnokság elnevezésű játékban kétfős csapatok vehetnek részt, jelentkezni a www.elmebajnoksag.hu interneteimen lehet. A játék szervezői a vetélkedővel az elmélyült tudás, az átfogó tájékozódás és a kreatív gondolkodás iránti igényt szeretnék erősíteni a fiatalokban. Az Elmebajnokság játék és komoly szellemi megmérettetés egyben. A jelentkezők egy 21 kérdésből álló teszt kitöltésével juthatnak a következő fordulóba. Az egyik elődöntőt Veszprémben rendezik március 16- án. Városunkon kívül a szegedi, a debreceni, az egri és a szombathelyi egyetemen tartanak előselejtezőt. Az IPM-Elmebajnokság fővédnöke dr. Egri János, akit többek között a Lehet egy kérdéssel több, vagy a Kérdezz-felelek! című televíziós játékokból ismerhet a közönség. A döntőre májusban kerül sor, a fődíj egy Bajkál-tavi expedíció. Matolcsi