Napló, 2011. április (67. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-28 / 98. szám

---------------------------------------------------------------------------------- VÉN DIÁK 2011. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK _________________________________________________ Nagyobb a felelősség Igen, megint felnőtt egy év­folyam, mely kikerül majd az iskola olykor szigorúnak tű­nő, de mégis biztonságos me­legéből. Igen, a ballagás Ja­­nus-arcú esemény, mert egy­részt kilépés egy nagyobbnak tűnő szabadságba, és végre felszabadultan énekelhetjük az elnyűhetetlen ballagási dalt: „Gaudeamus igitur iuve­­nes dum sumus” - örvendez­zünk tehát, míg fiatalok va­gyunk. Másrészt belépés egy nagyobb felelősséggel járó vi­lágba, mely számotokra nem biztos, hogy a maga teljessé­gében érzékelhető, mert sze­rencsés esetben nem is lehet az. Az, hogy ez milyen fontos, vízválasztó esemény, csak ké­sőbb tudatosul majd benne­tek, ma még diákokban. Tu­dom, ez közhelyként hangzik, de valóban meghatározók lesznek a további életetek so­rán az alma mater falai közt megszerzett tudás, tapaszta­lat, az itt megélt barátság, sze­relem. Ezt nem az idő mindent megszépítő ereje teszi, hanem a később megszerzett tapasz­talatok, melyek jóvoltából csak akkor válik összehason­líthatóvá majd a ma, mint je­len idő a későbbi jövővel. Ezért ilyenkor a felnőttek, szülők, tanárok azok, akik részéről számos bölcsesség, útravaló elhangzik, melyeket én csupán eggyel szeretnék most szaporítani: „Légy, ami­vé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban ma­radj ember.” (Hioszi Tatiosz) Igen, ballagás, búcsúzás, de csak részben, az iskolád mindig szívesen visszavár. Ilyenkor másképpen beszél­getünk. Őszintén, nyíltan. Ez nagyon jó. Ilyenkor mindenki sajnálja, hogy vége lett. Még egy évfolyam végzett... Rátosi Ferenc polgármester, Sümeg 1­2. 0 — Piros Tamás, Kovács Bence, Molnár Péter, Antal István, Babicz László, Varga Bertalan, Szénási Tamás, Pákozdi Tamás, Vörös Roland, Forgács Péter, Szuhánszki Krisztián, Böröczky Tamás, Kőszegi Ádám, Merse Bálint, Holczer Dávid, Lenner Ferenc, Szente Péter, Németh Renáta, Bécsi Teodó­ra, Molnár Fanny, Simon Diána (osztályfőnök), Kiss Krisztina, Polgár Cintia, Dormán Klaudia. Hiányzik: Fülöp Bettina, Dobrovits Anett Horváth Alexandra 9 » fül ■ | * . '; k t , y [ '**"' jSSUÍtSi Tapolcai ballagok Széchenyi István Szakképző Iskola 1­2. A — Gerencsér Dávid, Pál László, Csekő Balázs, Szán­tói Dániel, Bacsa Ákos, Nagy Márió Béla, Czipó Rita Kriszti­na, Tóth Zoltán Tamás, Hóbor Péter, Petrétei Péter, Sótét Ádám, Kálfári Dávid, Kiss Ba­lázs, Gyurokovics Zoltán, Sziv­­ler Roland, Darvalics Andrea Noémi, Lövey Szimonetta And­rea, Hargitai Andrea (osztály­főnök), Béres Zita, Horváth Zsuzsanna 1­2. V . Biró Ádám, Benedek Áron, Horváth Szabolcs, Nagy Balázs, Bosnyák Levente, Barabás Tamás, Szabó Patrik, Nagy Fanni Bianka, Horváth Evelin, Lakó Alexandra, Gyüréné Viola Zsuzsanna (osztályfőnök), Czirók Evelin, Sárközi Ramóna, Czipp Judit, Szabó Zoltán, Horváth Brigitta, Csóka Eszter, Mén­kű Judit Evelin, László Nikoletta, Pap Norbert Sümegi ballagok Kisfaludy Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 1­2. B — Papp Ta­más, Kalamár Ádám, Ma­­tolcsi Milán, Vincze Nor­bert, Majer Simon, Csóka Ádám, Tóth Dávid, Kapo­si Tamás Dániel, Németh Patrik, Mattiassich Zsófia Mónika, Kiss Zsolt Kiss József, Judi András, Mo­hos Eszter Nikolett, Ba­kos Zsófia, Som Nikolett, Kajtár Barbara Krisztina, Dancs Annamária, Zolnai Melinda, Szalai Krisztina, Süle Nikolett, Nagy Krisz­tina (osztályfőnök), Mol­nár Alexandra, Magyar Anett, Kocsis Klaudia. Hi­ányzik: Molnár Beatrix 1­3. C — Müllner Vivi­en, Haragos Lajos, Kövér Dávid, Klippel Dávid, Szép Szabolcs, Merse Ferenc, Csutak Karolina, Kovács Andrea, Csiszár Krisztina, Gelencsér Viktória, Girán Beatrix, Rádly Nikolett, Böde Vanessza, Fekete Da­­niella, Horváth Alexandra, Bakos Boglárka, Zelenka Ildikó, Gyalogh Jusztina, Hoszú Bianka, Dezső Rita, Dömötör Adrienn, Nagy Alexandra, Szilágyi Renáta, Walter Katalin (osztályfő­nök), Böröcz Eszter, Kulics Beatrix, Tóth Rita. Hiány­zik: Tyukodi Krisztina NAPLÓ • 9 Bármikor hazajöhettek A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az út­ra hívás és az új iránti kíván­csiság, magában a vonulásban a véges végtelenség és a maj­dani megérkezés reménye. Egy új élet és egy új évez­red hajnalán félig sírva, félig nevetve búcsúztok egymástól. Isten hozzádot kell mondano­tok a már jól ismert falaknak, embereknek. Az ifjúkor csúcsaira léptek. Magatokon viselitek az ifjú­ság hármas nagy ajándékát: az értelmet, a szépséget és a vi­dámságot. S ezekre most nagy szükség van. Gyanútlanul lép­tek át a felnőttek világába. Tudnotok kell azt is, hogy ab­ban a most oly vágyott világ­ban érhetnek bántások, töre­dék igazságokból szőtt rossz­indulatú elmarasztalások, s még számos igazságtalanság várhat rátok. De ezek sem hiá­bavalóságok. Számotokra eddig ez az is­kola volt a kicsiny és a na­gyobb emberi közösségek ta­lálkozásának, szellemi-lelki­­erkölcsi kölcsönhatásának legfontosabb, leginkább tite­ket alakító intézményi formá­ja. Az iskolán keresztül indul a gyermek a nagyobb világ fe­lé, a nagyvilág irányába. De a külső, nagyobb világ is az is­kola értékelő-értelmező funk­cióin keresztül válik áttekint­hetővé, befogadhatóvá. Az is­kola így jelentette számotokra a teljes világot eddig, a felké­szülést a felnőtt életre. Mert mindaz, ami veletek itt tör­tént, cél és értelem szerint va­ló. A nevelőnek, a tanárnak, a kézen fogva vezetőnek a fel­adata az volt, hogy segítsen benneteket a személyiség, a jellem kifejlesztésében. Az emberiség legfontosabb isme­­reteit tantárgyakban kínálták fel nektek, hogy kedvetekre válogathassatok, s az alkoto­toknak, a gondolkodásotok­nak legmegfelelőbb tudomá­nyokban mélyedhessetek majd később el. A tanári szemek sokat lát­nak, messzire tekintenek. Mint jó tükörben, bennük lát­hatók gyengeségeitek, hibái­tok, mulasztásaitok, vétkei­tek. De mi hisszük és tudjuk a ti nagyra hivatottságotokat is, és mi látjuk közöttetek azokat is, akik jóságban, erkölcsben, lelki nemességben, hitben majd megelőzik őket. Most elhagyjátok az isko­lát, de ide bármikor hazajöhet­tek, bárhol is éljetek a világ­ban, bárhová is sodorjon az élet benneteket. Nincs más hátra, indulno­tok kell. A változás nehéz, de szükséges. Tovább kell lépne­tek, hogy haladni tudjatok, de nehéz a búcsúzás. Vigyétek magatokkal, őrizzétek és adjátok tovább azt az örökséget, amit itt, Ta­polcán kaptatok! Legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek! Kívánjuk, hogy boldogul­jatok! Isten veletek, ballagok Császár László polgármester, Tapolca

Next