Napló, 2019. február (Veszprém, 75. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-05 / 30. szám

2019. FEBRUÁR 5., KEDD RIPORT A múlt már tovatűnt, a jövő még nem ébred Csak egy-egy kutya ugatása töri meg a csendet az alvó faluban BORSOS RENÁTA renata.borsos@ veszpreminaplo.hu OROSZIA Somló hegy lábától keletre, szép termé­szeti környezetben fekvő Oroszit lankás dombhátak és a Halyagos-patak szegé­lyezi. A feljegyzések szerint a falu első írásos emléke 1288-ból származik. A legnagyobb népességi ada­tokat 1869-ből rögzítették. Akkoriban 558 főt számlál­tak, ma hozzávetőleg szá­zan élnek a kistelepülésen. Egykoron lendület és dina­mizmus töltötte be a falut. Az oklevelek tanúsága szerint 1550-ig nemesek és parasztok lakták, és a lakosság javarészt földműveléssel foglalkozott. Emellett az iparban is jeles­kedtek a korabeliek. A takács­mesterség és a szövés-fonás sokak számára jelentett állan­dó jövedelmet. Oroszit 1773- ban magyar ajkú, katolikus fe­lekezetű községként tartották számon. Az 1750-es években még iskoláját is jegyezték. Saj­nos mostanra az elöregedő fal­vak sorsára jutott. A lakosság száma inkább csökken, mint nő, mivel több a halálozás, mint a születés. Kevesen van­nak azok a fiatalok és kisgyer­mekes családok, akik kedvet éreznek arra, hogy ideköltöz­zenek és a nyugalmas falusi életet válasszák a városival Hetente kétszer a falu busszal mehetnek vásárolni a falu idős lakói szemben. A környező városok közül Devecser 10, Ajka 18, Pápa pedig 25 kilométer távol­ságra fekszik Oroszitól. Hétköznap érkeztem a tele­pülésre, mely ódon, álmos va­sárnapi nyugalmat árasztott. A rendezett utcakép mellett egy-egy magára maradt porta az omladozó házaival egy le­tűnt élet emlékeit idézi. Óha­tatlanul is azt az érzést keltve az emberben, mintha megállt volna az idő, melynek vasfo­ga mementóként kincseket is hagyott az utókornak. A Szent Mihály-templom a falu kö­zepén is egy ilyen érték. Az 1757 körüli épített örökség kü­lönlegessége rácáfol a csalóka érzetre. A templomtornyon napóra mutatja, ahogy szalad az idő. A múlt már tovatűnt, de jövő még nem ébred. A nevezetességek sora itt még nem ért véget. A templom mellett található a 12. század­ból származó vörös homokkő keresztelőkút. Ezeken túl hí­res szülöttel is büszkélkedhet Oroszi. A néhai Antall József egykori miniszterelnöknek az édesapja, id. Antall József miniszter a kis faluban látta meg a napvilágot. Emlékére 2003-ban mellszobrot állítot­tak a település főterén, mely alkotás Dániel Ferenc, Oroszi polgármesterének a munkáját dicséri. Az évekkel ezelőtt fel­újított kultúrház falán szintén emléktábla őrzi a faluhoz való kötődését id. Antall József­nek és fiának, akik politikusi pályafutásuk alatt is gyakran visszalátogattak a faluba. Megtudtam, hogy az er­délyi gyökerekkel bíró, ízes székely akcentussal beszélő polgármester keramikus mes­terségével felhagyott, amióta a falu ügyes-bajos dolgait in­tézi. Beszélgetésünk közben elmondta, igaz, hogy jó ideje szunnyad már a település, a helyzet talán mégsem remény­telen. Pozitívumként értékelte, hogy több épületet is felújított Dániel Ferenc polgármester keze munkáját dicséri id. Antall József mellszobra a főtéren (balra, fent). Az 1757 körül épült Szent Mihály-templom tornyán napóra mutatja a múló időt (jobbra, fent). Egy magára maradt porta az omladozó házával egy letűnt élet emlékeit idézi (lent). A megújult orvosi rendelőben heti egyszer rendel majd a doktor (jobbra). Mel­lette, a barátságos, Répa névre keresztelt kutyus a polgár­­mesterhez szegődött, minden bizonnyal jó sora lesz­ üak az elmúlt pár évben uniós pályázati vagy saját forrásból. Új tetőt kapott a polgármeste­ri hivatal, megújult az orvosi rendelő, a kultúrház és a volt posta épülete. További tervek közt szerepel a régi iskola épületének felújítása, esetleg turisztikai célra történő hasz­nosítása. Hozzátette, hetente egyszer Noszlopról érkező háziorvos vizsgálja majd az új rendelőben a betegeket. A falu első embere magas színvonalú könyvtári szolgáltatásukkal is büszkélkedett. Említette, hogy a devecseri kastélykönyvtárral együttműködésben dolgoznak. Még a szomszédos Noszlop­ról is sokan járnak át könyvet kölcsönözni hozzájuk. Kedvelt időtöltése az itt élőknek az ol­vasás. Akikre mindig lehet számítani, az a nyugdíjasklub hölgykoszorúja. Nyolcvan év felett is meglepően intenzíven, változatos műfajú könyveket olvasnak. Szépirodalom, kri­mi, szerelmes regény, csak a történet számít, ami elva­rázsolja és kiszakítja őket az egyhangúságból, a napok monotonitásából. Az idős höl­gyek szerdánként összegyűl­nek a helyi nyugdíjasklubban egy kedélyes beszélgetésre. Sokszor felidézik a régi szép emlékeket. Ottjártamkor Nyá­ri Ferencné Edit, az egykori iskolai tanító özvegye, Kato­na Mária és Szilágyi Dénesné Margit néni a falusi elemi is­kolás éveikről beszéltek. Feli­dézték, hogy 1945-ben százan kezdték meg tanulmányaikat a faluban. Nyári Ferenc volt az intézmény egyetlen tanítója, aki kimagasló színvonalon ok­tatta a diákokat akkoriban. A nosztalgikus érzés a polgármestert is elragadta, szívének kedves emlékét is megosztotta. A történet Oro­szi nem is olyan régi aranyko­rát idézte meg, azon időszakot, mikor még az Isten háza folya­matosan nyitva állt, misék és templomi koncertek szakrális helyszíne volt. - Mondhatom a hosszú évek távlatából, hogy öt-hat évvel ezelőtt fényes időszakát élte a falu. Az alapvetően kato­likus felekezet szempontjából nagyon meghatározó az, ami­kor van egy olyan lelki vezető, aki erősíti a híveket. Élt a tele­pülésen egy Domonkos-rendi szerzetes, aki nálunk töltötte szolgálatát. Az általa celebrált miséken a prédikációira a kör­nyező - Somlószőlős, Doba, Noszlop - településekről is érkeztek. Programok, temp­lomi koncertek sokasága és a szerzetes személyes varázsa mágnesként vonzotta és tartot­ta össze a közösség tagjait. A hazai és külföldi költők meg­zenésített verseit egyedi stílus­ban­­előadott legendás Misztrál zenekar is nagy sikerrel adott koncerteket akkoriban a falu­ban. A templomba alig fértek be az emberek ezen misztikus alkalmakkor. Ma már csak szombatonként érkezik pap a falunkba, hogy egy rövid mi­sét celebráljon - fejtette ki Dá­niel Ferenc. A polgármesternek szeren­csére van egy segítsége, jobb­keze, a könyvtárosként és fa­lugondnokként dolgozó Agócs Tímea. Tevékenyen a helyi kö­zösség szolgálatában áll. Isko­la, óvoda, bolt, gyógyszertár, posta és egyéb szolgáltatás, intézmény hiányában munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy úgy érezzék az idősek és a gyermekek, hogy mégis élhető településen laknak. A faluban három éve már, hogy nem üze­mel a bolt. - Hetente kétszer a falu­busszal jöhetnek velem vásá­rolni az idősek. Falugondnok­nak lenni nem annyit jelent, hogy beülök az autóba, bevá­sárolok, gyógyszereket váltok ki, gyerekeket viszek óvodá­ba, iskolába, és hozom haza őket. Emberekkel, sorsokkal, problémákkal, gondokkal ta­lálkozom. Amikor módomban áll, segítek a megoldásban. Ez nekem öröm. Mit üzenhetnék? Tisztelni, becsülni, szeretni kell a falut. A városok sem lennének működőképesek fal­vak nélkül. Milyen szép vol­na megmenteni az elöregedő falvakat! Fiatalok, költözzetek ide falura, ne hagyjátok, hogy elnéptelenedjenek ezen kis te­lepülések, töltsétek meg tűzzel, élettel, tettvággyal, örömmel, vidámsággal, fiatalsággal, és persze utódokkal! - zárta gon­dolatait Agócs Tímea. A remény tehát adott arra, hogy a település felébred Csip­kerózsika-álmából. Látogasson el weboldalunkra!­­ #P“ a Veszprém megyei W Ci hírportál A főutcán található, 1891-ben felállított kereszten az alábbi felirat olvasható: Isten dicséretére emeltetett (balra). A keresztény kultúra jelentőségéről árulkodik az 1913-ban özvegy Túri Vendelné által állíttatott Szentháromság-szobor egy takaros ház udvarán Fotók: Borsos Renáta NAPLÓ |­3

Next