Napló, 2021. március (Veszprém, 77. évfolyam, 50-75. szám)
2021-03-13 / 61. szám
10 napló Ünnep JUHÁSZ-LEHI ISTVÁN istvan.juhasz-lehi @veszpreminaplo.hu Március 15. kapcsán talán furcsa ilyet mondani, de a forradalom nem jó dolog - fogalmazóa a Naplónak Zeitler Gusztáv, a veszprémi Padány gimnáziumi történelemtanára a nemzeti ünnep apropóján. - Forradalomra akkor kerül sor, amikor különböző érdekcsoportok nem tudnak értelmes kompromisszumokat kötni. Ahhoz, hogy egy adott közösség, egy ország kimozduljon abból az állapotból, amiben van, kénytelen a lakosságnak egy része erőszakos módon fellépni a hatalommal szemben - definiálta a fogalmat Zeitler Gusztáv. Szerinte Magyarország ebben a tekintetben azért érdekes, mert az 1848-as márciusi forradalom nem olyan volt, mint az 1789-es nagy francia forradalom, amely közismerten egy több évig tartó, rendkívül durva erőszakba torkollott. Több százezer franciát mészároltak le a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében. Az 1848-as magyar március pedig úgy zajlott, hogy a reformellenzék a pozsonyi országgyűlésen mindenképpen szeretett volna áttörést elérni politikai eszközökkel - mutatott rá a történelemtanár. Felismerték, hogy nem véres forradalmat kell csinálni, hanem támogatni a törvényes úton a reformok felé haladó ellenzéki vezetőket Zeitler Gusztáv beszélt arról is, hogy amikor viszont kitörtek az európai forradalmak, akkor a pozsonyi vezetők kapcsolatba léptek a radikálisabb márciusi ifjakkal, és megegyeztek, hogy egy tömegdemonstrációt tartanak, amellyel rá lehet ijeszteni a Habsburg udvarra. Mondván, ha nem írják alá a reformjavaslatokat, akkor úgy járnak, mint a párizsi elit. Petőfiék nemcsak az ismert okok miatt nagy történelmi személyek, hanem azért is, mert felismerték, hogy nem véres forradalmat kell csinálni, hanem támogatni a törvényes úton a reformok felé haladó ellenzéki vezetőket. Ez sokkal nemesebb, sokkal tisztességesebb dolog volt, mint ami sok más helyen történt - fogalmazott Zeitler Gusztáv. Mint mondta, március 15. vérontás nélkül zajlott le, és ez az egyik legnagyobb értéke a forradalomnak. Március 15. azért érdekes és talán problémás ilyen szempontból, mert 1945 után, amikor Magyarországon elkezdett kiépülni a kommunista diktatúra, a pártvezetés ezt abszurd módon kisajátította magának. Megpróbálták magukat a társadalmi haladás élharcosainak bemutatni, és ehhez igazodva utólagosan átírták a történelmet. Dózsa György parasztlázadó vezérből pozitív figurát, míg Petőfi Sándorból amolyan „előkommunistát” kreáltak, és így lett ez a forradalmi esemény túlzottan forradalmivá minősítve. Kisajátították, és elsősorban a radikálisnak tekinthető politikusokat (Kossuth Lajost, Bem Józsefet) kiemelték, ám abszurd módon március 15. nem volt nemzeti ünnep, csak aznap ünnep volt az iskolában - emlékeztetett Zeitler Gusztáv. A Padányi-gimnázium történelemtanára párhuzamot vont 1956 októberével is, és kijelentette, hogy a két forradalom között óriási a különbség. - A reformkorban zajlott egy politikai diskurzus, 1848-ra komoly átalakulások történtek, és utána egy évig ki is tartottunk az akkori világ egyik legerősebb hadseregével szemben. ’56-ban erről nem volt szó! Egy durva elnyomó hatalom állt szemben a lakossággal - jelentette ki Zeitler Gusztáv. TISZTESSÉGES forradalom volt Zeitler Gusztáv történelemtanár fotó: archív/Juhász-Léhi István 2021. MÁRCIUS 13., SZOMBAT A Pilvax-körös ÖRÖKSÉGE KOVÁCS ERIKA erika.kovacs @veszpreminaplo.hu A zánkai temetőben nyugvó Bozzay Pál, Jókai Mór és Petőfi Sándor köréhez tartozva, maga is alakítója volt a március 15-ei eseményeknek, jelen volt a Pilvax kávéházi „közvélemény asztalánál” is - utalt az 1848-as történésekre Horváth Lajos, a forradalomban, illetve a szabadságharcban fiatalon elhunyt hős nevét viselő zánkai iskola igazgatója. A Bozzay Pál Általános Iskola számára Zánkán különösen fontos nevelési feladat az 1848-19-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hagyományainak őrzése és a névadó emlékének ápolása - fogalmazott Horváth Lajos igazgató. Mint mondta, iskolájuk tanulói rendszeresen koszorúzzák a helyi temetőben nyugvó névadó, a legifjabb Pilvax-körös költő, jogász, szabadságharcos honvéd, illetve még négy ’48-as hős sírját. Felidézte, a Kővágóörsön született ifjú, Jókai Mór és Petőfi Sándor köréhez tartozva maga is alakítója volt a március 15-ei eseményeknek, jelen volt a Pilvax kávéházi „közvélemény asztalánál” is. A forradalom és a szabadságharc melletti mély elkötelezettségéről költeményeiben is tanúságot tett. Első verseiből az Életképek című lapban is megjelent néhány. Petőfi figyelmét felkeltette az ifjú költő, és úgy fogalmazott, hogy: „ettől a gyerektől sokat vár”. A szabadságharc kezdetén önként felcsapott katonának, és a lelkesedését visszatükrözi Induló című versének néhány sora is: „Csatára fel, csatára fel!/Zászlónk felett, mint égi jel/A diadal kirontó fénye/ És a hazának biztató reménye.” A honvéd költő 1849 augusztusában Dél-Erdélyben esett osztrák hadifogságba, a fegyverletétel után a császári hadbíróság kényszersorozásra ítélte. A birodalom különböző tartományaiban katonáskodva, fizikai és lelki gyötrelmektől szenvedve, súlyosan megbetegedett. A gyógyíthatatlan költőt leszerelték, majd néhai nagybátyja zánkai birtokára utazott, ahol 1852 nyarán, 23 évesen elhunyt. Költeményeinek jelentős része megmaradt, melyeket György Péter János tanár, filozófia-előadó és Praznovszky Mihály irodalomtörténész gondozásában, életrajzi kötetben is kiadott Zánka önkormányzata. A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület kutatóinak segítségével 2008-ban, a Biblia évében ráakadtunk Bozzay Bibliájára, amelyet restauráltattunk és a forradalom és szabadságharc 170. évfordulóján állítottuk ki iskolánkban ’48-as témájú kerámiákkal körbevéve. Iskolánk 23 éve vette fel Bozzay Pál nevét, erről emléktábla is tanúskodik, Szekeres Károly keramikusművésznek, Zánka szülöttének és díszpolgárának az alkotása - tudtuk meg az iskolaigazgatótól. Horváth Lajos szólt arról is, hogy a járvány miatt osztályonként, digitális formában emlékeznek a hősökre. Horváth Lajos igazgató a Zánkai értéktárral az iskola névadója, Bozzay Pál tiszteletére állított emléktáblánál Fotó: iskola HEGYI ZOLTÁN zoltan.hegyi @mediaworks.hu Várpalotai vasárnap, néhány tüneményes utazás és kompozás a kollektív traumában. Március 7. Vidám vasárnap. Indulás Budapestre. A szomszéd faluban még dugig pakolom az autót mindazzal, amit vinnem kell, és nyomás. Hűvös van, cserébe gyönyörűen süt a nap. Veszprémig a legnagyobb rendben mennek a dolgok, majd váratlanul gyülekezni kezdenek a felhők. Először azt tapasztalom, hogy bőg a motor, ha felmerészkedem az óránkénti hetven kilométeres sebességig, máris négyezres fordulat körül járok. Amikor már egyre gyanúsabb hangok érkeznek a motortérből, döntenem kell. Persze sok választási lehetőség nincs, leállósáv sehol, és egyébként is: mi a bánatot csinálnék az út szélén? Bekapcsolom a vészvillogót és ötvennel elbotorkálok Várpalotáig. Emlékeim közül felvillan, hogy a „régi nyolcason” van egy benzinkút és egy csárda. Ott is van, mínusz csárda, de ez utóbbival amúgy sem tudnék mit kezdeni. Az viszont eszembe jut, hogy a csárda körül lovak legelésztek, a tulajdonosok bejárták a nyergükben fél Európát. Vajon mi lehet most velük? Próbálok a közeljövőre koncentrálni. Ha eddigi életem összes autóját nézem, az átlagéletkor úgy tizenöt és húsz év között lehet, tehát rutinos lerobbanó vagyok, és volt már rosszabb is, tehát már régen nem ugrálok a motorháztetőn. Felhívom a feleségemet és beballagok a kútra, ott is mondom a rendkívül segítőkész kutas hölgyeknek, hogy mi a baj. Élénk telefonálgatás kezdődik mindenki aktív részvételével, mert ugye kellene egy szerelő. Világjárvány idején, a másnapi lezárások előtt, Várpalotától néhány kilométerre, vasárnap délben. Gyönyörű kilátások. Aztán bekövetkezik az aznapra rendelt csoda. Az autószerelő úr tizenöt percen belül megérkezik, belenéz a gépbe, megmondja, mire gyanakszik, és vázolja a teendőket. Szép lassan elhajtunk a műhelyéhez. Majd elszállít az autóbusz-pályaudvarhoz. A busz pár percen belül indul. Veszprémig megtekintek néhány csinos falut, ott kivárom a csatlakozást, Tapolcáig megismerkedek további falvakkal, és néhány óra múlva már ott is vagyok, ahonnan elindultam - viszont újabb tapasztalatok birtokában. Március 8. Nemzetközi nő- és névnap. Volt egy időszak, amikor az előbbinek kissé csökkent a respektje, mert valami komcsi találmánynak tartották, de aztán ez elmúlt. Mint a Gyalog galopp című filmben, amikor az egyik fickó azt mondja a boszorkányról: „Engem gyíkká változtatott. (...) De már elmúlt.” A lezárások ellenére a virágüzletek ma még nyitva tarthattak. Közben kiderült, hogy a tüzépek nyitva is maradnak, felesleges volt a múlt hétvégi pánikvásárlás, amikor úgy vitték a népek a cementet, mint az első hullám idején a WC-papírt. Délután telefonál az autószerelő úr, kész a kocsi, kipróbálta, mehetek. Március 9. Várpalota. A szerelem már vár a buszpályaudvaron, mintha ez lenne a dolga. Nem fogad el semmit azért, hogy a vasárnapi húsleves helyett velem törődött, a fuvarokért sem, csak az alkatrész és a rendkívül méltányos munkadíj játszik. Ez itt nem a reklám helye, hanem egy jólelkű, remek emberé. Molnár Géza, köszönöm. Az ilyen gesztusok hatása sokkal mélyebben befészkeli magát a pszichébe, mint azt feltételeznénk. Március 10. Zen buddhista mondás a mai napra: Akár a tiszta égboltnak, nincsenek határai, mégis éppen itt van, mélységesen és tisztán. Ha megismerni vágyod, nem láthatod. Meg sem foghatod, s el sem veszítheted. Ha meg nem szerezheted, megkapod. Nyitva a nagy kapu jótéteményei előtt, és semmilyen tömeg el nem állja az utat. Buvári Tamás a Magdolna után ismét nagyjátékfilmet forgat, újra közösségi finanszírozásból, megint Veszprém megyéhez és a Balatonhoz kötődően. A címe: Tüneményes utazás. Két forgatási napom volt nemrég, ebből az egyik a Balatonon, a kompon, Tihany és Szántód között. Hétköznap, kora tavasz, járvány, tizenöt percenként fordulunk és a komp mindig megtelik autókkal, bringásokkal. A hamu alatt izzik a parázs. Az én generációmnak ez az első igazán nagy kollektív traumája. A békeviselt nemzedék úgy várja a felszabadulást, mint a Messiást. A remény azt mondatja velem, ha egyszer ennek vége szakad, az élet, az egészség és a hála lesz a legfontosabb hívószó. És valamivel lassabban felejtünk majd, mint egy aranyhal. Az autószerelő-mester lelke