Napló, 2021. augusztus (Veszprém, 77. évfolyam, 177-201. szám)
2021-08-21 / 193. szám
2021. AUGUSZTUS 21., SZOMBAT NAPLÓ 11 Hétvége BALLA EMŐKE emoke.balla @veszpreminaplo.hu A veszprémi közönség most is ugyanolyan rajongással és lelkesedéssel fogadta Tom Jonest a VeszprémFesten, akárcsak négy évvel ezelőtt. Ezúttal is fergeteges, nagyszerű koncerttel ajándékozta meg a publikumot. Sir Tom Jones volt a 2017-es prémium zenei fesztivál sztárvendége, és ő a mostanié is. Sőt, az egyedüli nemzetközi fellépő az idei, magyarra hangolt rendezvényen. Nem véletlen, hogy nagy érdeklődés, várakozás előzte meg a koncertjét, az eredetileg is a Veszprém Arénába tervezett estre már egy hónappal ezelőtt minden jegy elkelt. Jöttek a nézők Veszprémből, közelről és távolról, a Dunántúl városaiból, Budapestről. Szeretik a zenéjét, népszerűek a dalai, a hangja csodálatos, lenyűgözően nyers, erős és keménykötésű bluesrocktorok. Tom Jones egy igazi élő legenda, azon kevés zenei előadók egyike, akik a modern popzene hajnalán kezdték meg a pályafutásukat, és a mai napig fontos lemezekkel és fellépésekkel folytatják azt. A brit énekes magával ragadó előadása zenei korszakokon és műfajokon ível át, nincs tekintettel a társadalmi különbségekre, fiataloknak és időseknek, férfiaknak és nőknek, a mainstream és a rétegzene rajongóinak egyaránt szól, akiknek mindig a dal és a hang ereje számított. Jonest a legkülönfélébb zenék is őszintén érdeklik. Bár olyan slágerekkel került be a köztudatba, mint az It’s Not Unusual, a Kiss, a Delilah, a What’s New Pussycat, az I’ll Never Fall In Love Again és az If I Only Knew, mindenekelőtt igazi rhythm and blues művész. A jól ismert dalok egy része a csütörtök esti koncerten is elhangzott, bár a legújabb, idén áprilisban megjelent stúdióalbumról, a Surrounded by The Time-ról is hallhattunk számokat. Pályafutása során 42 stúdióalbumot készített, melyek több mint 150 millió példányban keltek el világszerte. Dalaival 36 alkalommal szerepelt az Egyesült Királyság, 19-szer az Egyesült Államok Top 40-es listáján. Számtalan díjat kapott, 2006-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte, 2012-ben II. Erzsébet gyémántjubileumán léphetett fel a Buckingham-palotában. A közönség ezúttal sem csalódott, egy professzionális, nagyszerű koncert részese lehetett. A zsúfolásig telt arénában remek volt a hangulat, a nézők lelkesen fogadták az előadót, aki pontosan érkezett, egymás után énekelte a dalokat, szünetet, megállást sem hagyva magának, a zenészeknek. A nézők csak ámultak, milyen jól bírja a nyolcvanegy éves előadó: ma is ugyanolyan a hangja, a varázsa, a kisugárzása. Mindenképpen meg kell örökíteni, sokan fotóztak és küldték a közösségi oldalra a koncert képeit, ezt az élményt másokkal, minél többekkel meg kell osztani. Tom Jones az ismert dalokkal - What’s New Pussycat?, It’s Not Unusual - kezdte a koncertjét, aztán vegyítette a tavaszi album dalaival: The Windmills of Your Mind a Thomas Crown-ügy című filmből, az I Won’t Crumble with You If You Fall, a Talking Reality Televison Blues és az I’m Growing Old. Megöregszem, egyre bölcsebb leszek, egyre nehezebbek a lépteim, homályosabban látok, halkabban beszélek és merengek az életemen. Volt benne egy kis melankólia, fájdalom, szomorúság, vagy egyszerűen csak a szikár valóság, amit tudomásul kell venni, neki is, nekünk is, mindnyájunknak. Az új dalok mellett nem maradtak el a régi slágerek sem: az If I Only Knew, a The Green, Green Grass of Home, a Tower of Song, a You Can Leave Your Hat On,, valamint a Kiss. A közönség együtt énekelte az énekessel a Delilah és a Sex Bomb című dalokat, vajon van-e, aki ezeket nem ismeri? Nem kellett biztatni a nézőket, akik egyre jobban élvezték a koncertet. A színpadtól távolabb ülők az óriás kivetítőkön figyelhették az előadót és a változatos klipeket, a színpad előtt viszont közelről élhették át az élményt. A nézők csak ámultak, milyen jól bírja a nyolcvanegy éves előadó: ma is ugyanolyan a hangja, a varázsa, a kisugárzása Tom Jones három ráadást adott, legvégül az Everyday című számot. Ekkor a legtöbb néző már táncolt és énekelt a helyén, tapssal, ovációval ünnepelte a walesi sztárt. A jelenlévők megtapasztalhatták, hogy Tom Jones még mindig nagyszerű hangulatot varázsol. Remek este volt egy magával ragadó, profi előadóval. Arra is jutott idő, hogy a néző otthon elővegye és meghallgassa a koncerten elhangzott kedvenc slágereit. TOM JONES ISMÉT meghódította a közönséget A zsúfolásig telt arénában remek volt a hangulat, a nézők lelkesen fogadták Tom Jonest, aki egymás után énekelte a dalokat, szünetet, megállást sem hagyva magának, a zenészeknek, a közönségnek Fotó: Penovác Károly Időutazás a História-kertben A JAZZ+AZ VEZETÉSÉVEL BÉNYI-VIRAG RITA rita:virag @veszpreminaplo.hu A Veszprém-Fest második nagykoncertjét a Jazz+Az adta a História-kertben: a telt házas bulin nemcsak a zenekar legnagyobb slágerei, hanem kevésbé ismert, a frontember Geszti Péter szerint „hallhatatlan” dalok is felcsendültek. A Jazz+Az a kilencvenes évek végén alakult formáció, amely fennállása alig három éve alatt példátlan sikert futott be. A dalokat Dés László írta, a rapbetétekkel átszőtt szöveget Geszti Péter. Mellette három csodás hangú előadó, Váczi Eszter, Kozma Orsi és Behumi Dóra felelt az énekért. Érdekes, hogy a sikereik csúcsán, 2000-ben, alig három év közös zenélés után egy telt házas koncerttel feloszlottak. Kultikus dalaikat nemcsak a mai negyvenesek imádják, több generáció fújja kívülről a rendkívül „beszédes”, poénokkal is átszőtt dalszövegeket. Így volt ez velem is, s már szerdán kora reggeltől hangolódtam a bulira, egész nap az Behumi Dóra zseniális fuvolaművész, a koncerten szólója hallatán leesett az álla mindenkinek egyik legnagyobb slágerüket, a Ma jól vagyok refrénjét dúdolgattam: „Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok és messze vinnélek, / Hogy ne legyek már nélküled, én zsebre tennélek. / Nyaralni ment a bánat is, maradni nem képes, / De jól esik a látszat is, hogy élni mégis érdemes.” Nem kellett sokat várni erre a dalra, rögvest a nyitányon felcsendült, s ekkor azt hihettük, hogy ezzel be is indul a buli. Az időutazásért felelős Jazz+Az gépezete azonban eleinte kissé akadozott, mintha bennük és a közönségben is akkor tudatosult volna, hogy húsz év koncertmentes évet kellene felülírni. Ám ez nem jelenti azt, hogy az időutazás ne teljesült volna. A slágerek és szövegeik még ma is ültek, Geszti Péter poénjait is kedveltük, a három grácia kellemes hangja pedig megidézte az 1990-es évek végét, az akkori tizen-, huszonévesek életérzését. Külön szólnunk kell az első etap egyik legnagyszerűbb pillanatáról, amikor kiderült, Behumi Dóra zseniális fuvolaművész, szólója hallatán leesett az álla mindenkinek. Aztán jött a Megint hétfő című nóta, s mintha csak erre várt volna mindenki, újabb lendületet vett a koncert. Dés László érkezése különösképpen emelte az est hangulatát, a Csepp a tengerben című dalt pedig valamennyi résztvevő együtt énekelte, üvöltötte bele a veszprémi éjszakába. A Jazz+Az nem okozott csalódást, szeretjük a dalaikat, és csak abban bízhatunk, a következő generációk is hasonlóképpen éreznek majd.