Veszprémi Szemle, 2022/64-67. (24. évfolyam, 1-4. szám)

2022-06-01 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Magyar Zoltán: Hős vagy lázadó / Tölgyesi József

VESZPRÉMI SZEMLE 2022/2 dítani” (a korabeli több megnevezésű: turul-szkíta-türk-hungur) magyarokat 1s az „ősi hitre”. Ez bár interpoláció volt, de szinte még a XX. század első felében is hitelesnek tűnt. Bár kétségtelen, hogy a IX. századvégi főemberek egy részénél még erős hagyománya volt a törzsi vallás számos elemének, azonban a keresz­ténység térnyerése intenzitását, dominanciáját tekintve ezt már jelentősen meg­haladta. Bizonyítottnak vehető, hogy Koppány és népe többsége már keresztény volt – egyes feltételezések szerint a bizánci rítus követője.15 Erről és ezzel kap­csolatban írja Gönczi Tamás: „Régen itt az ideje kimondani a tényt: a pogány világ nem volt ateista, nem volt hitetlen. Ellenkezőleg. A pogány világ a természet láthatatlan törvénye szerint próbált élni, őszintén és szabadon, de sohasem hit és morál nélkül. Így is élt mindaddig, amíg ezt tehette. Volt hite, és ami nem volt utolsó dolog, innen, a mai világból nézve, volt gerince, tartása. Egyenes volt és bátor. [...] ... más volt, máshogyan élt és látott, mint azt az új hit megkövetelte.”16 Érdemes ide idézni egy másik szer­ző, Cs. Szabó Sándor könyve17 előszavának/ismertetésének egy mondatát: „Cs. Szabó Sándor a rendelkezésre álló történeti és néprajzi források felhasználásával egyedi hangvételű, ítélkezéstől és propagandától mentes regényben fest magával ragadó képet a magyar történelem talán legfontosabb évtizedeiről”. Mintegy e fentiek elővételezéseként, a „problémaköteg” megjelenítésére jól reflektálnak Cey-Bert Róbert Gyula könyvének 18 Bevezetőjében a Czeibert La­jos által írott sorok: „A [keresztény] vallás a birodalmi politika eszközeként jelenik meg. Fanatizál mindenki ellen, akire a pogányság bélyegét sütötték. Engedélyez bármi pusztító eszközt – tüzet, vasat, mérget –, hogy [egy] önálló, erős országot engedelmes, vazallus korlátok közé szorítson. István és Koppány emberi tragédiája mögött végighúzódik a magyarság tragédiája. Fényes tettek és vesztes háborúk, rossz szövetségek, sodródás jobbra-balra és pusztulás pajzs szerepünkben... Koppány célja, a hun–magyar–török népek összefogása, szövetsége volt, ez álom ma­radt a külső és belső megosztás erőivel szemben. Szimbolikus jelenésű a Rákóczi idejét 14 A magyar népmegnevezés a XII. századtól vált általánossá. 15 E nélkül aligha lehetett volna az, hogy a IX. század második felében Somogyban, Zalá­ban és a Mura-vidéken számos katolikus templom működjön. 16 Gönczi Tamás: Pogány Biblia. Koppány hagyatéka. A magyar ősvallás szakrális öröksége. An­gyali Menedék Kiadó, 2015. „Ez a könyv [...] nem csupán néprajzi, vallástörténeti munka, hanem izgalmas, érdekfeszítő olvasmány is hiteles adatokkal, információkkal, meghökkentő és logikus következtetéseivel.” – olvasható a könyv ismertetőjében. 17 Cs. Szabó Sándor: Koppány, a lázadó vezér. Gold Book Kiadó, 2019., előszó. Ugyanide applikálható Bíró Lajos könyve is: Pogány teológia. Istenidézés. Angyali Menedék Kiadó, 2019. 18 Koppány: A Fény Harcosa. (Magyar Trilógia) „Ősök és Hősök” harmadik könyve. Püski, Buda­pest, 2014. 122

Next