Viharsarok Népe, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-148. szám)

1951-05-25 / 119. szám

milliáris 23., péntek Dorogi elvtárs, a mezőhegyesi gépjavító műszaki vezetője élen jár a munkában A mezőhegyesi mezőgazdasági gépjavító üzem egyik műhelyében műszak után összejöttek a dolgozók, hogy termelési értekezletei megbeszéljék az aratás-cséplés jó előkészítésével járó feladataikat. — A mi munkánk is sokat jelent mondja. ’Fincze elvtárs, üze mi párt titkárhelyettes. — Időre el kell készülnünk a traktorok, arató- és cséplőgépek javításával, hogy a mezőgazdaság dolgozóit segítve, hozzájáruljunk az idei termés gyors betakarításához. Erről beszéltek a termelési értekezleten. Egymás után szólaltak fel az üzem dolgozói, mindenkinek volt valami javaslata, amit aztán megtárgyaltak: helyes-e, vagy pedig nem? Nagy tapssal fogadták Dorogi Sándor, a gépjavító műszaki vezetőjének bejelentését. — Többen elhatároztuk —, mondta Dorogi elvtárs — ,hogy két cséplőgép javításához munkában hozzájárulunk. társadalmi Vincze elvtárs szervezi meg a brigádot, Kovács József minőségi ellenőr pedig a két cséplő valamennyi tengelyének esztergályozását vállalta. Másnap már meg is kezdték a brigád szervezését, melynek tagjai nagyrészt műszaki értelmiségi dolgozók, akik munkájuk elvégzése után látnak neki a cséplőgépek javításának. Ez a szép kezdeményezés is azt bizonyítja, hogy a mezőhegyesi gépjavító üzem műszaki dolgozói együtt harcolnak a munkásokkal és arra törekednek, hogy minden munkahelyen megteremtsék a szükséges műszáli előfeltételeket, biztosítsák az anyagot, szerszámokat, jó tanácsaikkal gyorsítsák és javítsák meg a termelést. — Minden sikernek az a nyitja — mondja Dorogi Sándor elvtárs —, hogy állandóan a dolgozók között vagyunk, munka közben megbeszéljük a problémákat és ha kell, azonnal segítünk. A legtöbb nehézségünk az egyes traktoralkatrészek pótlásánál van. Nemrég — például — 18 traktor érkezett be üzemünkbe. Nem is egynél a kormánykapcsoló csuklóöntvényt kellett volna kicserélni, ilyen alkatrészünk azonban nem volt. Gondolkoztunk. A javításnak gyorsan kell haladni, jön az aratás, cséplés Nem állhatnak itt a gépek azért, mert egyik vagy másik alkatrész hiányzik. Megbeszéltük a dolgozókkal, aztán elhatároztuk: elkészítjük mi magunk! — ügy is lett. A kovácsműhelyben megkovácsolták, Juhász József az egyik legjobb esztergályosunk pedig megmunkálta az alkatrészt és három nap múlva újjászületve hagyták el a traktorok a javítót. Ez csak egy eset. De sokat beszél még Dorogi elvtárs. Elmondja azt is, hogy többször készítettek »házilag« traktorokhoz való szabályozó csavarkereket is, elsőrendű minőségben. — A győri gépjavítónak is szállítottunk ilyen csavarkerekeket. Annyira sikerült darabokat tudunk készíteni itt az üzemben. Arról is beszél még Dorogi elvtárs, hogy az üzem műszaki dolgozói minden munkájukban szem előtt tartják az anyagtakarékosságot. Elmond egy jó példát erről is. — Néhány nappal ezelőtt Hofherr 30-33-as traktor motorján 8 hengerfúrást végeztünk. Persze, a motor dugattyúi a fúrás után nem használhatók tovább, újakra kell kicserélni. Régebben az ilyen dugattyúkat beolvasztottuk és újakat öntöttünk belőlük. Ez is helyes. .Mégis jobb megoldáson törtük a fejünket. Aztán egyszerűen oldottuk meg. A megoldás Dorogi elvtárs javaslata volt Mégpedig az, hogy a nagyobb dugattyúkat a szintén hengerfúrást kapott kisebb traktorokba kell felhasználni, úgy, hogy a kellő méretűre esztergályozzák. — Négy ilyen dugattyút már fel is használtunk kisebb traktorokban. Dorogi elvtárs folytatja körútját az üzemrészekben. Egy-egy javítóbrigádnál, vagy esztergályosnál megáll, kérdez valamit, tanácsokat ad. Meg is mutatja legtöbbször, hogy mit tanácsol. Átmegy az öntődébe, onnan a szerelőcsarnokba, de közben még egy nagyon érdekes dologról beszél. — Elárulom, hogy egy újításon dolgozok éppen. Szovjet tapasztalatok nyomán egy új típusú répaegyelő gépet készítek Kovács József minőségi ellenőrrel együtt. Olyan lesz ez a gép, hogy kis traktorvontatással egyszerre négy sorban végzi el az egyelést Néhány nap múlva már készen is leszünk, nagyon várjuk már, hogy milyen munkát lehet vele végezni. Bízunk benne, hogy jó volt az elgondolásunk. Dorogi Sándor ,elvtárs szívből, lelkesedéssel dolgozik. Mint ahogy ő mondta: »azért, hogy én is ott legyek azok között, akik a pártkongresszus határozataiért, a felemelt fArvni-f q Ingóid. la n mnnl n ít.Tr k ítrrrt Jh íiá éd clvMÁk találkáiddá cEHkc hát mind, aki költő, a nippel tűzön, vizen át.» (Petőfi.) Egy alkaommal Csanádapácán az RNDSZ CIM rendezett műsoros előadás keretében Kopré József írónak a »Nők Lapja!, egyik számában megjelent versét szavalta egy kis nitörő. A vers nagyon megtetszett a fiataloknak. Elhatározták, hogy kapcsolatot keresnek az íróval... Levelet írtak és megkérték: küldjön a csanádapácai úttörőknek a verseiből. Nemsokára megérkeztek a versek. Az úttörők boldogan újságolták szüleiknek, nevelőiknek: az író kedves hangú levelet küldött, így kezdett kialakulni a levélváltáson keresztül létrejött barátság az író és a falusi olvasó között. .A kis úttörők nem elégedtek meg a levélben kötött barátsággal: személyesen akarták megismerni azt az írót, kinek verseit mély átérzéssel szavalták. Egy napon összedugták fejüket és közösen megfogalmazták a levelet, melyben egy irodalmi ankét megtartására hívták meg. * Az úttörők hamarosan kaptak választ, lejön Kopré József író és irodalmi ankétot tart a födművesszövetkezet kultúrtermében. Elérkezett a nagy nap. A vasút állomásánál piros- és kéknyakkendős úttörők, a lányok kezében virág. A Párt, a tanács és a tömegszervezetek vezetői is ott voltak a fogadáson. A vonat megérkezett. Az egyik kocsi lépcsőjén mosolygós arcú ember jelent meg. Egy szőke hajú kislány meglökte szomszédját. • — Te! Biztosan ez a mi költő bácsink... — De a másik csendre intette, mert már Furák Ilona, kezében szép virágcsokorral, a kollektíván írt üdvözlő verset mondotta: — Dübörgő vonattal jöttél hozzánk... * A késő délutáni órákban a földművesszövetkezet kultúrterme már kicsinek bizonyult. Több mint 600 ember volt a teremben és igen sokan a termen kívül. Mindenki látni és hallani akarta az írót... Nem is csoda, hisz a csanádapácai parasztok még sohasem láttak írót..Nem is láthattak, mert a múlt társadalmi rend írói elefántconttoronyba zárkóztak a nép elől. Nem volt szükségük a nép véleményére, mert nem a nép problémáiról írtak. Népből jött íróknak pedig nem volt módjukban a nép közé menni, erről gondoskodtak Horthy pribékjei. Megkezdődött az irodalmi ankét. Először kis úttörők szavaltak Kopré József verseiből, majd az író Fjodorov szovjet író »Partizánok élén« és Veres Péter: »Próbatétel« című könyvét ismertette közvetlenül elbeszélgetve. Az előadás Zitán a hozzászólások során Rabovszki János dolgozó paraszt a szovjet írók békéért folytatott harcáról beszélt, idézte Erenburgot, majd így folytatta: » Ma a népből jött írók — hála a felszabadító Szovjetuniónak és nagy Pártunknak — szabadon harcolhatnak a nép érdekeiért, a békéért. A mai írók — példa erre a mai ankét is — a dolgozó néptől kérnek tanácsot munkájukhoz, a nép problémáit mutatják be. A hozzászólások után a békéscsabai Ruhagyár és a város MSZT kultúrgárdája nívós műsorral szórakoztatta a falu dolgozóit, akik az mikét befejeztével kértek, hogy Csanádapácán, minél több ilyen ankétot tartsanak. * Ez a csanádapácai irodalmi mikét is bizonyítéka annak, hogy Pártunk célkitűzéseit a kultúrforradalom területén is napról-mpra fokozatosan hajtja végre dolgozó népünk a Párt irányításával. Különösen áll ez a falun, ahol a kultúrforrdalom már eddig is milliókat ragadott magával és hatalmas tömegmozgalommá vált. Az MDP II. kongresszusának határozata kimondja: »A szocializmus győzelmes felépítése lehetetlen kultúrforradalom feladatainak megt valósítása nélkül." — S ebben íróink és költőink is részt vesz mk, amint azt Kopré József csanádapácai látogatása is bizonyítja, ahol az író eggyé forrt a néppel. (Szó) Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMG-n ~-TMr '. ViU.ah.saMk VUpt vá kondorosi malom dolgosai újításokkal javítják meg munkájukat Pártkongresszusunk után nagy fejlődésnek indult újítómozgalmunk, mely azt tükrözi, hogy a szocialista munkaversenyben elért szép eredmények az apró észszerűsítések, újítások nyomán születnek meg.> A kondorosi malomban ez évben 42 újítást nyújtottak be a dolgozók. Ebből 38 lett elfogadva, illetve bevezetve. Májusban három újítás érkezett be, amit részben már alkalmaznak is a malomban. A zsák bokötözést Valach Pál elvtárs újítása szerint végzik. Valach elvtárs újítása az, hogy a zsákot örcs nélkül köti be. Ezelőtt a zsákzsineget görcsre kötötték és a zsineget minden alkalommal elvágták. Ezt most kiküszöbölték. A másik újítást Mladonyiczki János koptatós, ifjúmunkás nyújtotta be. A búzamosó gépre egy futókereket szerelt, hogy megakadályozza a szíjak ledobását, illetve a szíjak nyüvéaét. Ugyanis az volt a helyzet, hogy a búzamosó gépet le kellett állítani, amikor az egyik pihentetőkamra tele lett. Ez három ember munkáját vette igénybe. Az újítással ez a probléma megoldódott, mert a futókerék segítségével a szíjat nem kell ledobni, mert a gép úgyis leáll. Ezzel a szíj élettartamát is meghosszabbítják. Juhos Pál főgépész egy csőátkötéssel és egy csap beiktatásával a kútszivattyút úgy alkalmazta, hogy két kútból egy szivattyúval szívatja a vizet. Ez az újítás azért is jelentős, mert egy szivattyút, gépszíjat, kenőolajat és energiát takarít meg a malom. Az utóbbi két újítás most van bevezetés alatt. Ezekből az újításokból is láthatjuk, hogy a kondorosi malomban jól fejlődik az újítómozgalom és a dolgozók érdeklődése biztosíték arra, hogy a jövőben méginkább szélesedni fog. Harcoljunk a termelőcsoportok további megerősítéséért " - ír Bozó József, az újkígyósi „ítélet 44 tszes elnökének hozzászólása Zsiják elvtárs május 19-én megjelent leveléhez A Viharsarok Népe május 19-i számában megjelent cikkhez az alábbiakban kívánok válaszolni. A csoportunkban egy brigád van, négy munkacsapat, 381 kat. hold föld, 43 táblában, a munkában részvevő tagok száma 50. Földjeink szétszórtsága bizony egyik alapja is annak, hogy csoportunkban nem mindig úgy ment a munka, ahogy annak mennie kellett volna. Hogy ezen a téren is könnyebbé tegyük a munkát, a területet igavonó állatokkal átadtuk jegyzőkönyvileg a brigádnak, a brigádokat pedig beosztottuk munkacsapatokra. Minden munkacsapat írásban kapta meg, melyik tábla az övé, mi van belevetve, a munkacsapat önállóan köteles gondoskodni a terület bemunkálásáról és hogy a munka rendben menjen, ezért felelős minden munkacsapatvezető. Itt szeretnék rátérni az előző cikkben felvetett kukoricavetés hiányosságaira. A kukorica elvetésénél a szerződött kukoricaföldet a vetés előtt duplán kultivátoroztuk, de közben nagy zápor vágta meg és így jobban összetömődött, mint gondoltuk, néhol a víz is megállt rajta. Két tagunk kiment begépelni, olyan helyen, ahol a víz is megállt, kilátszott a kukorica és mikor a brigádvezető tudomásomra hozta, megnéztem. Kijavítható csak úgy volt, hogy borona helyett tárcsával vágattuk be. A 41 hold négyzetes kukorica elvetésére pedig előre kidolgoztuk a tervet, két ócska géppel kivonalaztuk, de az egyik gépnél dolgozó tagtársunk hibás vonalzást csinált és amikor lement három munkacsapat vetni 12 kapával, egy papi vetés után ismét nagy esőt kapott, ami összemosta részreáírt vonalzást is és ekkor az I. ssa. munkacsapat azt kérte, hogy ők kézivonalzóval újravonalazhassák, ők nekik ezért nem kell külön munkaegység, de ők nem akarják, hogy a kívülállók rámutogassanak a csoport hiányos vetésére. Ehhez csatlakozott a többi is. Itt csak azt szeretném megjegyezni, e téren helytelen volt Zsirák elvtárs bírálata, mert nem én tiltottam be, hiszen akkor nap itthon, sem voltam. De mindemellett felelős vagyok a csoportban történtekért és én ezt tudom, de igyekeznünk kell valamennyiünknek átérezni azt, hogy külön-külön és együttesen felelősek vagyunk a csoportban folyó ügyekért. A munkacsapatvezetőknek önállóan kell csselítkedniök a nekik kiosztott területeken. Perez, kezdő csoport vagyunk, még nem ismerjük annyira tagjainkat. Ehhoz szívós népnevelőmalicára van szükség, hogy türelmes felvilágosító munkával az elvhez hasonló hiányosságokat kijavítsuk, meg kell ismernünk, ki alkalmas a vezetésre, ki él szívvel-lélekkel a közös munkának. Ennek figyelembevételével szervezzük a további feladatok elvégzésére csoportunkat. A fó felvilágosító munkát akarjuk kiküszöbölni azt a hiányosságot is, ami az asszonyok bevonása körül történik. Mert mint a korábbi cikk is megállapította, az asszonyok bevonása a munkába elég hiányos. Itt ismét magamról beszélek, mert az én feleségem sem tagja a csoportnak. Én a magam részéről nem adtam fel a harcot, igyekszem meggyőzni saját feleségemet, hogy a közös gazdálkodás előnyeit megismerje. Az ellenség nem egy ízben arra biztatja őt, hogy ne is kövessen, mert ha ő nem jön, engem is kidobnak a csoportból. Éppen ez mutatja azt, hogy nem hunytunk szemet amellett, hogy az asszonyoknak otthon van dolga, stb. A csoport tagságának éreznie kell, hogy nemcsak a munkában kell összefogni, hanem a nevelő munkában is. De ehhez elsősorban el kell, hogy érjük azt, hogy tagjaink saját magukénak érezzék a csoport gazdaságát, a kiadott területeken a munfc»csapatvezetők, brigádvezetők érezzék azt, hogy nemcsak az üzemi pártszervezet, nemcsak a vezetőség, nemcsak maga az elnök felelős a csoport életéért, hanem valamennyiét. Mert ha nem törekszünk erre, nem végezhetünk jó minőségi munkát, nem növelhetjük terméseredményeinket. Egynéhány szót szeretnék szólni arról, ami a feleségem földjével kapcsolatos a korábbi cikkben. Igaz, hogy 9 és fél hold föld az, amit a cikkben említett Zsiják elvtárs, ez nem a csoportba tartozik, de nem is az enyém, nem is a feleségemé, hanem az apósomé. 1939-től belépésemig én munkáltam ezt a földet, de én beleuntam az egyéni kínlódásba s kértem akkor apósomat is, lépjen be, és ő mint 10 éves elmondotta, hogy nem tud munkába járni és ő így kívánja leélni hátralévő liléjét. Úgy gondolom, hogy apósom földjének terméseredménye meg sem közelíti majd a miénket és ezen keresztül bízok, hogy a feleségem is közelebb kerül a csoporthoz. Én így látom a dolgot, mi tudom, hogy az eddig végzett munkámban vannak hiányosságok, amit éppen az elért eredmények hoznak magukkal, a megnagyobbodott feladatok, amikkel nekünk lépést kell tartani. Az eddig végzett munkám megbecsülésére ez év január 15-én a Magyar Pártjának tagjelöltje Dolgozók lettem. Erre vagyok a legbüszkébb, úgy érzem, hogy ez kötelez engem a további jó munkára, kötelez a fennálló hiányosságok kiküszöbölésére. Ahhoz, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük, mint már említettem, valamennyiünk önzetlen munkájára van szükségünk. Tudnia kell minden egyes tagtársunknak, hogy , ha akár vetés, növényápolás, aratás, cséplés idején jól végzi munkáját, magának és családjának építi a jövőt és a jó munkával a dolgozó nép országát építjük. Bozó József, újkígyósi »Uj Élet« tszcs.