Viharsarok Népe, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-148. szám)

1951-06-16 / 136. szám

193t jánhis 14., wfüWJrliik Hárítsák el az Orosházi Vasöntödében a munkaverseny fejlődését gátló akadályokat Az Orosházi Vasöntöde dolgozói a pártkongresszusra vállalták, hogy behozzák az elmúlt évi lemaradást. Április 4-re már ilyen vállalás szü­letett a röpgyűlésen: havi tervün­ket 107 százalékra teljesítjük. Ak­kor 117 százalékot értek el. Eleget tettek május 1-i vállalásuknak is: 131 százalékra teljesítették havi tervelőirányzatukat. Hosszú, szívós felvilágosító mun­ka eredményeként javult meg en­­­nyire a termelés az üzemben. Ott kezdődött ez a javulási folyamat, mikor az egyik termelési értekezle­ten az üb. ismertette a dolgozókkal a debreceni Vasöntöde felhívását. Még azon a termelési értekezleten az Acél­brigád nevében Ruman elv­társ, az üzem egyik ifjúmunkása versenyre hívta ki a többi brigádot. Igy erősödik a ver­senymozgalom A versenykihívás elfogadása után másnap munkához láttak. Az üzemi bizottság tagjai és a szakszervezeti aktívák minden dolgozót felkeres­tek. Megmagyarázták újból, hogy­ csak úgy tehetnek eleget a verseny­­ben vállalt kötelezettségeknek, ha egymással versenyezve, igyekeznek fokozni telje­st­ményeiket. De nem­csak beszéltek erről, hanem maguk is példát mutattak. Kertai Ferenc önző a verseny megindítása óta­ már 134 százalékra emelte teljesít­ményét. A brigádverseny eredmé­nyeként a brigádok teljesítménye is fokozódott. Az »Acél«-brigád 135 százaléknál tart, Búza Nándor bri­gádja meg máj a másfélszeres normát­­ — 150 százalékot teljesít. A mag­­készítők is elérték a 110 százalé­kot. Van még akadály De menne itt még jobban is a munka — magyarázza Ruman elv­társ —, ha ismernénk az eredmé­nyeket. Ezen a téren komoly hiba van az üb. munkájában. A dolgozókkal csak havonta egyszer a termelési érte­kezleten ismertetik a versenyered­ményeket. Az üb. arra hivatkozik, hogy az irodában nem tudják ki­értékelni gyakrabban a teljesítmé­nyeket, pedig a kongresszusi hét —, amikor naponta kiértékelték a teljesítményeket — megmutatta, hogy igenis meg lehet ezt csi­nálni. »Akkor — magyarázzák — min­den nap láttuk, ki, hogyan halad. De így egész hónapon át nem tud­juk, lemaradtunk, vagy előre va­gyunk? Nálunk senki sem ismeri tervét De más is gátolja az üzemben a verseny fejlődését. — Nálunk senki sem ismeri a tervet — mond­ja Tarapcsik elvtárs. — Nem tud­juk, egy-egy munkadarabból men­­nyit kell megcsinálni ahhoz, hogy a napi tervet teljesítsük, de azt sem hogy ha egy-egy munkával készen vagyunk, mit fogunk a következő napokban készíteni. Az üzem terve valóban nincs felbontva. Pedig nincs olyan ér­tekezlet, amikor a dolgozók ne kö­vetelnék ezt. A vázlatvezetőség Pak­si Sándort, mag Horváth Károlyt bízta meg a tervfelbontással. Ők meg a »sürgős« munkákra való hi­vatkozással még máig sem bontot­ták fel egyénekre a tervet. Ezért a hiányosságért komoly fe­lelősség terheli a vállalatvezetőséget is, meg az vb-t is, akik nem nézték meg, várjon, nincs-e tuda­tos kártevés a »sürgős« munkákra való hivatkozásban. A vállalatveze­tőségnek sürgősen gondoskodn­a kell arról, hogy a tervet felbontsák, a dolgozók a legrövidebb időn be­lül megismerjék, milyen feladat vár rájuk a terv teljesítésében. Az üb­­nek pedig gondoskodnia kell arról, hogy a dolgozók naponta megtud­ják, ki az, aki az üzemben élenjár, ki az, aki lemarad s így hátráltatja az egész üzem termelését. Ennek érdekében minden akadályt el kell hárítani! Ha mindezt végrehajtják, a Vasöntödében még tovább javul­nak majd a teljesítmények, erőtel­jesebben kifejlődik a versenymoz­­galom. — d — így dolgoznak az orosházi MNDSZ nőnevelők, hogy enyhítsék a koreai gyermekek fájdalmát A v­é Uten izzó felkelő napot még nem látni a látóhatár szélén, de már a Tél­ u. 13 számú házban Sü­lték talpon vannak, trülóné enniva­lót készít a férjének, ak­i az oros­házi »Új Élet« tsz-ben dolgozik. Azután megeteti a disznókat, tyú­kokat, rendbe teszi a szobát és még nem jár magasan a nap, amikor már ő is úton van. Az MNDSZ sajtófelelőse részt­­vesz a ko­eni gyermekek részére folyó gyűjtésben. Most a Sámsoni- és Hold-utcát járja. Mindenhol le-, ül, kedve en elbeszélget... ahol gyer­mekek vannak, azok felől érdek­lőik, aztán elmen­ési, milyen ké­­­d­en sorba taszítják az ameri­kai imperialisták a koreai gyerme­­keket. bök helyes, meg is siratták elbeszélését. Még egyetlen házból sem utasították el azzal, hogy nem adnak... hogy is utasították volna, amikor olyan szívhez szólóan, a sa­já­t megváltozott életükről, a gyer­mekeink boldog jövőjéről beszél... összehasonlítja a múlttal, a felnőt­tek mostoha gyerm­ekkorával, a ko­reai gyermekek sorsával. így volt ez a Hold-utcán Csem­bel Józsefné négygyermekes csa­ládanyánál, aki fillérig beosztott pénzéből 6 forintos bélyeget vett, hogy a koreai édesanyák fáj­dalmát enyhítse, de ugyanakkor saját gyermekének jövőjét védje Ezzel a nemes­­ szándékkal adott Tompa Sándorné Sámsoni­ utcai pa­rasztasszony is, aki maga vitte be az MNDSZ-be megtakarított 10 fo­rintját, mert nem volt odahaza, amikor Süléné náluk járt. Mint mondta , "neem akar kimaradni a segítésből, mellyel a koreai édes­anyák könnyeit letöröljük és gyer­mekeik fájó sebeit hegesztjük be. fibre bealkonyodik, már ismét otthon van Sülé Józsefné... meg­eteti jószágait, megfőzi férjének a vacsorát, azután összeszámolja napi eredményt: 130 forint áru­bé­­­­yeget adott el, ezzel együtt össze­sen 730 forintot gyűjtött a koreai gyermekek megsegítésére. Vacsora után, örömtől sugárzó arccal indul el a központi MNDSZ-székház felé, hogy beszámoljon, ma ismét jó munkát végzett. A nap már rég elhagyta a látó­határ peremét... sötétedni kezd, az utcai lámpák már égnek, amikor Kovács Istvánné, az sAudios Er­zsébet« MNDSZ-csoport tagja haza­tér. Boldogan újságolja fiának és édesanyjának: — Ma 140 forint áru bélyeget adtam el.« ezzel együtt a 740 fo­­rintnál tartok... mindenütt nagyon kedvesen fogadtak. Volt ugyan a Töhötöm­ utcán olyan középparaszt, aki először vonakodott, de Kovács­aié nem hagyta abba, érvekkel ho­zakodott elő: — Szereti-e szomszéd a gyerme­keit? — Hát már hogyne szeretném. — Akkor biztos át tudja érezni az amerikai imperialisták barbár kegyetlenkedései által árvává lett és nyomorba taszított gyermekek, fájó szívű édesanyáit, sorsát. A mi gyermekeinkre pedig boldog jövő vár... Az én Gézám 13 építőipari iskolát végzett Mohácson, kiváló szakember válhat a belőle... és so­rolhatnám azt a sok egyetemistát, katonatisztet, akik a magunkfajta dolgozók gy­ermekeiből lettek... van­­a szíve?... akarja-e hát fájdalmukat enyhíteni? — Hát már hogyne akarnám1..., nem is azért vonakodtam, de tud­ja, meg kell gondolni, hova adja az ember a pénzeit... És a Töhötöm-utcai középparaszt meg is gondolta)... 10 forintos bé­lyeget vett,­ hogy enyhítse a koreai gyermekek és édesanyák fájdalmát Kovácsné szereti gyermekét, sze­ret minden gyermeket és így a koreai gyermekeket se. Szereti egy­re szépülő jövőnket és gyűlöli a háborús uszítókat. Ezért tudott a gyűjtésnél is ilyen eredményt el­érni, ezért volt olyan nap, amikor 240 forintot gyűjtött egyedül. Ez­ért adott el 20 jegyet az orosházi békebizottság által a koreai gyer­mekek megsegítésére rendezett mű­soros előadásra és ezért varrt meg két ruhát a rászoruló gyermekek­nek. Az összegyűjtött összeg értékét még növeli a Düle Józsefnek, Ko­vács Istvánnék és a többi édesanyák szeretete a koreai gyermekek iránt, izzó gyűlölete, megvetése a bar­bár gonosztevők iránt, határtalan, lelkesedése az elesettek megsegítésé­ért folyó gyűjtésben. (Sz­ój F­i^aR $a#° k Több megbecsülést! Hogy az Apolló mozi szombat­­esti hatórai előadásán a békés­csabai Építők sportköre tagjai­nak egy csoportja is részt vett, azt a következőkből tudtuk meg. Arra a hangoskodásra, felnőttek­hez egyáltalán nem illő magatar­tásra lettünk figyelmesek, mely­nek középpontjában végül is a mozi egyik dolgozója, egyik jegy­­kezelő­nője állt az Építők Sport­köre egyik tagja helytelen maga­­artásának következtében. Amikor a jegykezelőnő az illetőt jegyének megfelelő helye elfoglalására kér­te, nem a legmegfelelőbb válasz­ban volt része. Amikor pedig kisebb h­uza­vona után a szék­sort átlépve úgy vágódott a szék­be, hogy az rongálódott azzal , újabb, nem éppen tisztességtudó megjegyzések hangzottak el a jegykezelőnő felé. Az Apolló mozi jegykezelőnő­­jének legalább annyi joga van munkája tiszteletben tartására, mint amennyit az Építők Sport­köre említett tagja magának meg­követel. Egyáltalán nem köteles tűrni ilyen magatartást, mert ez munkáját akadályozza, nem be­szélve arról, hogy a nevezetten kívül többen is járnak moziba. Méginkább érthető, ha a mozi dolgozója megköveteli a rendet, amikor a napokban olyan eset is megtörtént vele, hogy egye­sek fegyelmezetlensége miatt má­sok nem a megfelelő helyre ül­hettek le s ezért olyan megjegy­zést kapott: «Hülye volt az is, aki ide ültetett.» Ezenkívül arról is van szó, ami megint csak nem mellékes: mindnyájunk vagyona az a szék, amit az illető egyálta­lán nem tartott nagy becsben. VUun&auUt Vttpe, A gyulai Harisnyagyárban megkezdték a termelékenység emelkedését akadályozó hiányosságok felszámolását k«m­­egnövekedett, módosított tarv­­‘ 1 feladataink végrehajtásának döntő előfeltétele a munka terme­lékenységének emelése. A termelé­kenység emelkedésének érték­e vi­szont szorosan összefügg azzal, hogy az üzemben ez az­ emelkedés milyen körülmények között jött létre, csökkentek-e, vagy emelked­tek a termeléssel járó költségek ? Egészséges a fejlődés akkor, ha a termelékenység emelkedése a ter­melési költségek viszonylagos csök­kenésével jön létre. Ha megvizs­gáljuk a gyulai Harisnyagyár ered­­mény­eit és hiányosságait a ter­melékenység kérdésében, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy ebben az üzemben az első negyed­évben csökkent a munka termelé­kenysége, második negyedévben azonban már egészséges,­­ de még nem kielégítő — fejlődés ta­pasztalható. A Ham­myagyirbftn áprilisban ** 100 forint munkásbéralapra eső termelési érték a 788 forintos előirányzattal szemben csak 731 forint volt, májusban már javulás tapasztalható: 803 forintos elő­irányzatot 777 forintra teljesítet­ték. Az előbbi 92.8, az utóbbi pedig 96.8 százalékos teljesítést je­lent. A fejlődés négyszázalékos, de mivel a 100 százalékot még nem érték el, ez azt jelenti, hogy — — bár a termelékenység emelkedő irányzatot mutat — mégsem ér­ték még el azt a mértéket, me­lyet megnövekedett feladataink megoldása a gyulai Harisnyagyár dolgozóitól is megkövetel. Az üzem­ben az átlagos teljesítményszáza­­lék szintén alatta van a 100 ezrá­­zaléknak: áprilisban­­ a már­ciusi 93.3-al szemben 94.3 szá­­­­zalék­, májusban pedig 95.5 szá­zalék volt. Áprilisban az üzem 110.3 százalékra teljesítette tervét, májusban pedig 101.8 százalékra. Az előbbi tervteljesítési eredményt viszont úgy érték el, hogy túl­lépték a megállapított munkáslét­számot — tehát nem a termelé­kenység emelkedése, hanem a mun­káslétszám megnövelése járult hoz­zá a terv túlteljesítéséhez, ami vi­szont azt eredményezte, hogy meg­­növek­edett az üzem termelési költ­sége. A kétségtelenül egyre több­­* eredmény mellett a hiányos­ságok fő oka az, hogy a vállalatve­zetőség nem fordított kellő gon­dot arra, hogy a dolgozókkal is­mertesse a termelékenység emelé­sének döntő fontosságát, nem se­gítette a dolgozókat, hogy ezen a téren eredményeket érjenek el. Az üb sem vette ki részét ebből a munkából és az üzemi pártszer­vezet is elfelejtkezett mindezt el­lenőrizni, illetve irányítani. Ma már azonban elmondhatjuk, hogy a gyulai Harisnyagyárban fel­ismerték ezeket a hiányosságokat és megkezdték azok kiküszöbölését. A pártszervezet javaslatára a vállalat­­vezetőség — a szovjet üzemek pél­dája nyomán — bevezette a ne­gyedévi mérlegbeszámolót és terv­teljesítési számadást. Az első ilyen értekezletet már meg is tartották és azon részt vettek a pártszerve­zet vezetősége, az üb., a vállalatve­zetőség, a különböző osztályvezetők és a legjobb dolgozók, sztahánovis­­ták, élmunkások, a verseny élharco­sai. Ez az értekezlet komoly ered­mény­eket hozott és annak határoza­tai megjelölik a legfontosabb fel­adatokat a hibák kiküszöbölésére, a termel­ékenység emelésára, a béralap helyes, tervszerű felhasználására, egállap­ították, hogy az elei negyedévben 3,5 százalékos eredményt értek el az anyagtakatré­­kosságban. Ezt úgy érték el, hogy az anyagmozgatást jobban magszar­­vésték, bevezették a »kimenő­ áru« súlyának mérését, (ami azért szük­séges, hogy ellenőrizhessék: a ter­vezett árusúly betartásával készül-e az áru, nincs-e beledolgozva több anyag, urai az anyag takarékosság rovására menne), ezenkívül pedig a selejtből visszafejthető anyag fel­használásával, ami több mint 700 kilogrammot tett ki az első negyed­évben. Az anyagtakarékossági moz­galom továbbfel­osztása érdekében elhatározták, hogy bevezetik az üzemrészek havonkénti anyag-elszá­moltatását, bevezetik az any­ag őr­ié­sel­ős mozgalmat azzal a céllal, hogy az üzemrész anyagőre lesz a f­elelős az üzemrész anyagtakarékon­­sági mozgalmáért. A műszaki dol­gozóknak — elsősorban a tervosz­tály dolgozóinak — pedig az a fel­adatuk, hogy időszakonként meg­vizsgálják egyes üzemrészek anyag­felhasználását és azt értékelve, is­mertessék a dolgozókkal. A termelékenység emelkedésének fontos előfeltétele a dolgozók szakmai tudásának növelése, a szía­­hánovista, újító, észszerűsítési moz­galom kiszélesítése is. Elsősorban a munkamódszerd tudás fejlesztésé­vel akarják elérni a Harisnyagyár­ban a 100 százalékon alul teljesítők számának csökkenését, az új szta­hanovisták, újítók, észszersisrtók elő­retörését. Elhatározták, hogy szta­hanovista iskolát szerveznek, ahol a nagyszerű szovjet munkamódsze­reket ismertetik a dolgozókkal. A műszaki dolgozók szakmai képzését is­­ megvalósítják. A hiányosságok egyik oka volt még az is, hogy az üb. nem terem­tette meg kellően a verseny nyilvá­nosságát, a dolgozók nem ismerték termelési eredményeiket. Ezen a téren ma már lényeges javulás ta­pasztalható, például a munkamód­szerátadásnál az átvevők teljesítmé­nyét naponta értékelik és ismerte­tik. Az újító-mozgalom is komoly fejlődésnek indult az utóbbi idők­ben. Május hónapban hat újítási javaslatot fogadtak el és ebből ötöt már be is vezettek. Az újító-bizott­ság felismerte az újító-mozgalom hatalmas jelentőségét a termelé­­kenység növekedése szempontjából és ez a felismerés még is mutat­­kozik munkájukban. H­ozzájárul a termelékenység 11 emeléséhez az is, hogy megfelelő módon harcoljanak gyulai Harisnyagyár dolgozói a se­a­lett ellen, a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a munkák meneté­nek még jobb megszervezéséért, ál­talában igyekezzenek minden téren javítani munkájukon. Ehhez dön­tően szükséges az, hogy az üzemi pártszervezet is fokozott támoga­tást és irányítást adjon az üb-nek, a vállalatvezetőségnek, valamennyi dolgozónak. Meg kell javítani az üzemen belüli egyéni agitációs mun­kát, ami jelenleg nem a legjobban megszervezett, népszerűsíteni kell az élenjárókat és építően megbí­rálni a lemaradókat. Fel kell szá­molni minden hibát ebben az üze­münkben is, mert a gyulai Haris­­nyagyár munkája tervünk egy ré­sze, melyet teljesíteni boldog, békés életünk megvédelmezésének meg­tisztelő feladata. — s. e. — HIRDESSEN LAPUNKBAN! Hirdetések felvétele Békéscsabán minden nap 1 óráig 8

Next