Viharsarok, 1950. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1950-01-01 / 1. szám

■'ff.. A Szovjetunió példája nyomán előre az ötéves terv megvalósításáért! VII. fJVF. 1. SZÁM.­ÁRA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1950 JANUÁR 1. Holfej­év­­te vagyok a hód­­menővásárhelyi kótanövfagár mun­ikanője, de ilyen boldog lel­­kesedéssel még sem én, sem mun­­katársaim nem vártunk új ér­tendőt, mint a mostn­yt. Nem­csak azért különbözik ez az új év a régiektől, mert ezzel kez­­dőd­öt émaradunk második sza­­kasza, hanem főként abban, hogy ezzel az évvel kezdődik Magyar­­országon az ötéves népgazdasági terv megvalósítása. Az hí­ja a szokásos „boldog új évet“ kí­vánságnak is új értelme van. Ez az új év valóban­ a boldogság évültek kereteiét ben­ti a ma­gyar dolgozó nép számára. A munkásság ktörő lelkesedéssel fogadta a»­ö­re.. terv hírét és mox, most lennületet lát neki, hogy végrehajtsa azt. Egyik munkatársnőm, Mihály Ist­vánné például elmondotta, hogy ő azért dolgozik minden erejével az ötéves terv megvaló­sítása érdekében, mert nagyon jól tudja, hogy a most rendszer­ben nem járathatta volna isko­lába két kislányát. Az ötéves terv lehetőséget ad rá, hogy minden munkás középiskolába, vagy főiskolába küldje gyerme­keit, Mihály Istvánné férje szta­hanovista kőművtismunkás és most valahol az ország másik ré­szében dolgozik. Az ötéves terv­ben iparosítják az alföldi váro­sokat és így Hódmezővásárhelyt is, hz ő férje is talál munkát idehaza, nem kell a családjától távol élnie. Sorolhatnám tovább ezeket a látszólag apró megnyilvánuláso­kat, amelyek mutatják, hogy minden egyes munkásnak, mun­kásnőnek, valósággá, szívügye lett az ötéves terv. Ki-ki­­ sa­ját és gyermekei életének meg­­szépí­teit, boldogabbá tevéjét várja a tervtől. És a terv nagy­­szerűsége éppen abban van, hogy tényleg teljesíteni is fogja a munkások, a dolgozók kíván­ságát, jólétet, kultúrát, maga­sabb életszínvonalat noz minden magyar dolgozónál. Az ötéves tervet Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja kezde­ményezte és dolgozta ki. Látha­tó, hogy Pártunk, a terv meg­alkotója, ezzel is kimutatta, hogy a kommunisták szemében leg­főbb érték az ember, és a leg­fontosabb feladat: •Küzdeni !, dolgozók jobb ártáérc. Am­kor a kommunisták kidolgozták «■', a gyönyörű és nagyvonalú pro­gramot, a Mihály Is­tvanikra, Mi­hály Istvánnékra és gyermekeik­re, az egész magyar munkás - osztályra, dolgozó .o.vaszi°á1T' és értelmiségre gondoltak. Ezért érzi úgy minden dolgozó, hono f terv az övé, a terv egybnesen az ő számára készült, párt feszíti meg minden erejét annak végre "hajtására-A szocializmus az a társ­ada­­lom, amely megszabadítja a d­ol­­gozókat a kizsákmányolástól - minden munkásnak, rarsstta-''-, értelmiségi dolgozónak jómódú, boldog, derült életet biztosít. A most induló magyar ötéves nép gazdasági terv ilyeni szociálist táradalomnak a­z építését szol­gálja. Az ötéves terv tehát biz­tos út a jobb élethi­­z. Mit akar az ötéves terv meg­valósítani? Helyesebben-» mit akar ránk megvalósítani mi, roniká­rok, az ötéves terv segítségév'!" Először is meg» akart'. V vv.»",i­tani országunk iparosítását, a fej­lődés útjára akarjuk vezetni az 'elmaradott magyar mezgazdasá­­got, fel akarjuk elártni a dolgo­zók életszínvonalát és nem utól­só sorban meg akarjuk erősi­te­ni honvédelmünket-­­ határainkon leselkedő imperialista veszélyek­kel szem­ben, hiszen hazánk nem lehet rés azon a­ békefronton, amelyek a Szovjetunió vezetésé­vel a népi demokráciák alkottak. És tudnunk kell, hogy mindez végső fokon ugyanazt a célt szol­gálja, azt, hogy nö­vekvő jólé­tet, boldogabb életet biz­tosít­­sunk a magyar nép számára. Egyelőre alig tudunk elképzel­ni, milyen hatalmas előnyöket­­derítenek országunknak az öt­éves terv ötvemezerrmillió forin­tos beruházásai. De gondoljunk csak arra, hogy olyan, kis vár.TS- ból, mint Például Mohács, nagy ipari várost varázsol elő a terv, ahol a munkáskezek ezrei ta­lálnak munkát és a munkájuk után tiszte­sséges megélhetést. De nem is kell más­szire menni: itt, a­z Alföldön, az eddig tengő­dő, fejletlen paraszt­városok­at is az iparosítás útjára vezeti a szo­­cialista tervgazdálkodás, Hód­mezővásárhelyen mérleg­várat, mezőgazdasági gépgyárat állíta­nak fel az edd­g nyilvánosságra jutott adatok szerint. Nem kell félni senkinek a munkanélküli­ségtől — ellenkezőleg, azért fáj majd a feje a kormányzatnak, hogy honnan teremtse elő a szükséges munkaerőt A város A dolgozó magyar nép képviselői Berki Mihályné, Muszka Imre és Csillag Miklós elvtársak, akik né­pünk Sztálin elvtárs iránti mélysé­ges szeretetének bizonyítékait, a szebbnél-szebb ajándéktárgyakat, mintegy három héttel ezelőtt Moszk­vába kísérték, hogy részt vegyenek a Sztálin generalisszimusz 70. szü­letésnapja alkalmából rendezett moszkvai ünnepségen, 23 napi távol­­lét után viszaérkeztek Budapestre. Az eseményekkel teli három hét­­elejthetetlen élményeiről a követ­kezőkben számoltak be. A magyar dolgozók ajándékainak elhelyezéséről Csillag Miklós be­szélt. —­ A magyar népi demokrácia munkásainak és parasztjainak aján­dékait a megérkezés után a Puskin­­ról elnevezett múzeumba szállítot­ták. Ez a múzeum ott áll a Moszk­va folyó partján, a város egyik leg­szebb pontján, nem messze a Szov­jetunió Leninről elnevezett állami könyvtárától. A Puskin-múzeum hat­almas termeiben állították ki a szovjet hatóságok azokat az aján­déktárgyakat, amelyeket a népi demokrácia országainak dolgozói s a ma még imperialista igát hordó nyugati országok munkásosztályai küldtek Sztálinnak, a nemzetközi munkásmozgalom vezérének. Aján­­dékaink két termet töltöttek meg a 11 terem közül. Kisfaludy Strobl Zsigmond hatalmas márványszobrát, amelynek gipszmásolatában a sztáli­ni ajándékok budapesti kiállításán a magyar dolgozók is gyönyörköd­ik, a kiállítás első termében he­­lyeztére el. , Külön kell beszélnünk a Szovjet­unió népeinek ajándékairól. Ezek közül is mind szépségében, mind pe­­dig méreteiben kiemelkednek­ egy négy méter magas, a szivárvány minden színében pompázó metszett üvegkristály váza és egy 70 négyzet­­méter nagyságú azerbajdzsáni szó­csatornázását, amit húszmillió forintos költséggel építenek ki az ötéves terv folyamán, már el is kezdték. Ezen a munkán a ku­bikosok százai kapnak foglalko­zást Nagyarányú építkezések indulnak, kórházakat, iskolákat, lakóházakat építenek a tervidő­szak alatt. De nem feledkezett meg természetesen a Párt a ta­nyai parasztságról sem, amely itt, Csongrád megyében igen nagy számban él és el van zárva a fejlődés, a boldogulás, a mű­velődés lehetőségeitől. Az ötéves tervben utakat és tanyaközpon­tokat létesítenek iskolákkal, hi­vatali helyiségekkel, kultúrhá­­zakka­l, orvosi lakásokkal, szö­vetkezeti boltokkal. Senki ne higgye, hogy mindez csak valami elképzelés. Az öt­éves tervet igenis meg tudjuk valósítani, ha legfontosabb fel­tételét, a békét meg tudjuk őriz­ni. Az ötéves terv nem a leve­gőbe, hanem a hároméves terv óriási eredményeinek vasbeton talapzatára épült. Csak néhány adatot sorolok fel arra, hogy mit adott a dolgozóknak a három­éves terv például a mi üzemünk­ben. A hároméves terv kadétén 360-an dolgoztunk a gyárban most, a terv végén, már közel hatszázan. Azelőtt anyaghiány miatt sokszor szünetelt a mun­ka, most bőségesen el vagyunk látva nv'grsanvar’o"'! és m««»»•/• n­­nyeg, amelynek közepébe gondos kezek a nagy vezér és tanító alak­ját szőtték bele, Muszka Imre, a WM gyár eszter­gályosa veszi át a szót. Elmondja, milyen érdeklődéssel tekintett meg a kiállítást megnyitó ünnepségek után úgyszólván minden egyes tár­gyat Svernyik elvtárs, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Sztálin elvtárs nevében mondott köszönetet a magyar dol­gozók képviselőinek a gyönyörű ajándékokért. — Svernyik elvtárs­­ kezdi el­ beszólásét Muszka Imre — az ajándéktárgyak megtekintse köz­ben behatóan érdeklődött a jelen­tősebb ajándéktárgyak készítői és elkészítésük körülményei felől. Különösen megnyerték Svernyik elvtárs tetszését a gépmodelok, azoknak a gépeknek kicsinyített másai, amelyek mellett állva mi magyar munkások a szovjet szta­hanovisták példája nyomán nap­­ról-napra túlszárnyaljuk a ter­melési normát. Berki Mihályné, Muszka Imre és Csillag Miklós részt vettek a nagy évforduló alkalmából ren­dezett hivatalos ünnepségeken. Berki Mihályné ezekről az ün­nepségekről, élményei közt­ is a legnagyobbakról beszél, felidézve emlékezetéből a nagyszínházból ünnepség­es kremlbeli ünnepi va­csora mozzanatait. — Bennünket, a magyar kül­döttség tagjait — mondja — az a megtiszteltetés ért, hogy egy páholyban a díszemelvényen he­­lyt foglaló Sztálin elvtárstól 20 méternyire kaptunk helyet. Az ünnepség hat óra hosszat tartott. Ezalatt a hat óra hossza alatt ál­landóan Sztálin elvtárst néztük, aki barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a színház nézőterét meg­töltő háromezer ember szűnni nem akaró tapsát, éljenzését, a teljére áradó szeretetet és ünnep­lést. A könnyem is kicsordult — folytad Berkiné — amikor lát­delésekkel is. Új munkagépek ke­rültek a gyárba a terv eredmé­nyeként, felállítottuk a napközi otthont a dolgozók gyermekei részére, munkás­ebédlőt, beteg­szobát létesítettünk igen jó egészségügyi berendezéssel és felszereléssel. A hároméves terv időszakában került a gyár a sa­ját tulajdonunkba, a nép tulaj­donába az államosítás révén, ami alapul szolgált ahhoz, hogy a munkásság sokkal nagyobb len­dülettel végezze termelő munká­ját, mint addig. Megindult a szocialista munkaverseny, amely a brigádmozgalommal kezdődött és a párosversenyeken, az üzem­­versenyeken keresztül eljutott az egyéni szocialista munkaverseny legfelső fokához, a Sztahanov­­mo­­galomhoz. Mindez csak az ország rom­ országból való fel­építését szolgáló, vagyis az új­jáépítést szolgáló hároméves terv eredménye volt Miért ne hin­nénk, hogy az ötéves terv cél­kitűzései is megvalósulnak, ha mi, dolgozók akarjuk? Mién ne hinnénk, hogy a mi gyárunk is új gépeket kap és új munkások kerülnek a gyárba a­ régiek mel­lé. Miért ne hinnénk hogy böl­csődét és más szociális intézmé­nyeket létesítünk az üzemi dol­gozók számára? Az ötéves terv alaposan kidolgozott, terv, ame­lyet a magyar nép valóra fog váltani. ____ tam, hogy a mi szeretett vezé­rünk és tanítónk, felszabadítónk az egyszerű emberek reménysége, százmilliók lángeszű vezére, mi­lyen szeretettel öleli magához s kis szovjet pionírokat, akik vi­rággal köszöntötték őt, második édesapjukat. Egymásután léptek a mikrofon elé a világ legnagyobb kommunista pártjának vezérei köztük a mi szeretett Rákos elvtársunk. _ A kremlbeli vacsorán, a cá­rok egykori báltermében, három­ezer ember ünnepelte Sztálin elv­társat. Nagy boldogság volt ezen a vacsorán együtt látni Sztálint az útmutató tanítót és mellette legnagyobb magyar taníványát, a mi szeretett vezérünket, Rákos­ elvtársat. Népünk képviselői a mellett hogy részvettek a világraszóló ün­­nepségeken, tapasztalatokat is gyűj­töttek a Szovjetunióban. Muszka Imre, a sztahanovista esztergályos, akit a kiváló szovjet sztahanovista, Bikov indított el a többezer százalékos teljesítm­ények útján, így számol be a Szovjet­unióban szerzett, tapasztalatairól" Vendéglátóink jóvoltából közel egy napot tölthettem a legnagyobb szovjet autógyárban. Az ott ta­pasztaltakról csak a bámulat és a csodálatos eredményeket elérő szovjet nép iránti tisztelet hangjár szólhatok. Ebben a gyárban kala­­pácsütéssel készítik el az autófő tengelyeket. Minálunk, a WM-ben s általában az üzemekben az öntől azt szokták mondani: „nem is ön­­töde az öntöde, ha nem piszkos“ A Szovjetunióban erről máskép vé­lekednek, mert az öntödében nyo­mát sem­ látni piszoknak, minden ragyog a tisztaságból. Ezzel szem­ben az öntödei munka a legtökéle­tesebben gépesített. Az öntödében dolgozók legnagyobb része nő. Befejezésül Muszka Imre el­mondotta, hogy a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat azonnal át­adja a magyar sztahanovistáknak. A magyar munkásosztály íro­­dak­ért* öntudata és lelkesedése * terv megvalósításának legfőbb biztosítéka. A Sztahánov-mozga­­lom csak néhány hete kezdődött el, de már itt, az iparban szegény Csongrád megyében is szép szám­mal találunk sztahánovista mun­kásokat Nemcsak én értem el jó eredményt a sztálini műszakban teljesített 591 százalékos nor­ma­eredményemmel, hanem szá­mos alaktársam és más szakma­beli munkások itt, Vásárhelyen, Szentesen, Csongrádom és más környékbeli városokban, szintén megdöntötték régebbi normáju­kat. Min­t falujáró népnevelő, ta­pasztaltam, hogy ma már a dol­gozó kis- és középparasztok is elismerik és helyeslik Pártunk vezetésért és irányítását, helyesl­ik ötéves tervünket. A Szttahánov-mozgalom hatal­mas lendületet ad mindjárt az első terv­ év kezdetén az ötéves terv végrehajtásának. A munká­sok egyre nagyobb tömege isme­ri fel azt az igazságot, amit Sztálin elvtárs így fejezett ki, s a­melyet éppen most tanulunk a szemináriumon: „Némelyek azt hiszik — mon­dotta Sztálin elvtárs 1935 ben — hogy a szocializmust meg lehet szilárdítani azzal, hogy az embe­rek bizonyos anyagi ervenlőségét hozzuk létre a szegényes élet alapján. Esz helytelen. Ez a szo­cializmus kispolgári elképzelése. A­ valóságban a szocializmus csak a munka magas, a kapitalizmusé, cél magasabb termelékenységé­nek alapján győzhet, a termékek is mindenféle szükség esti cikkek bőségének alapján, a társadalom összes tagjai jómódú és kultu­rált életének alapján. De ahhoz, hogy a szocializmus ezt a cél­ját elérhesse és szovjettársadal­­■munkat a legnagyobb jómódban élő társadalommá tehesse, ór­iásunkban a munkának olyan érmetékenységét kell elérnünk, mely a legfejlettebb kapitalista országok munkatermelékenysé­gét is felülmúlja. Enélkül gon­­dolni nem lehet a termékek és ■n ilyen egyéb szükségleti cikk­­■TŐ­égére. A Sztahanov-mozigy­­om jelentősége abban áll, hogy ez a mozgalom a technika régi normáit, mint elégteleneket, meg­dönti sok esetben túlhaladja a munka termelékenységének a ve­­zzető kapitalista országokban el­írt fokát, s ily módon gyakorlati lehetőséget nyit a szocializmus további megszilárdítására orszáá­­gunkban­ lehetőséget arra, hogy országunk a legnagyobb jólétben élő országgá váljék.“ Sztálin és Rákod elvtárs ta­rtása meghódítja lassanként az mész magyar népet. A munka magasabb termelékenységének megvalósítóit, a eztraihénovhtá­­kat már 10 százak és százak kö­vetik, de hiszem, hogy százezrek fogják követni hamarosan nem­­vak az iparban, hanem a mező­­lajda­ságban is. A magyar nép, a munkásság csakúgy, mint a parasztság, békét akar. Az ötéves terv végrehajtá­sával, a termelékenység növelé­sével pedig a békét erősítjük. A mai nap boldog ünnepi hangad­óban a® ötéves terv megvalósí­ts ének vártja és szándéka tük­­röződik. Ezért van most új ér­­a „boldog újévet“ köszön­ésnek is. Azt értjük rajta, hogy Előre az ötéves terv sikeréért 1­ 940&° Boldog, munkás új év küszöbén Írta: Kovács Eszter sztahanovista munkásnő Muszka Imre, Berki Mihályné és Csillag Miklós elvtársak nyilatkozatai csodálatos moszkvai élményeikről

Next