Viharsarok, 1951. január-március (8. évfolyam, 1-75. szám)

1951-01-03 / 1. szám

■ 2 A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium mély fájdalommal jelenti, hogy Tatabányán, a XII. aknában 1950. december 30-án éjjel, eddig még részleteiben ki nem de­­rített okból súlyos sújtólégrobbanás történt, melynek 81 hős bá­­n­yász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul megindultak s a mentésben résztvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek kö­szönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányászszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának képviseletében a helyszínre utazott Gerő Ernő főtitkárhelyet­tes, államminiszter, Vas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke és Czottr­er Sándor a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderíté­sére tovább folyik. A minisztertanács a bányászszerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temeté­sükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesíté­se közben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a minisz­tertanács családonként kétezer forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az ös­­­szes árvák neveltetését 18-ik életévük betöltéséig állami költ­­ségen biztosítja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1951 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a Ma­gyar Népköztársaság minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. A TATABÁNYAI BÁNYÁSZTEMETÉS Kedd­em délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányászszerencsétlenség hősi ha­­lottait. A temetésen megjelentek Gerő Ernő elvtárs, Révai József elvtárs, Kádár János elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtit­­kárhelye­ttesei, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács Elnö­ke, Dobi István, a miniszterta­nács elnöke, Czottner Sándor elvtárs bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtára, a EIOT főtitkára, Péter Gábor al­tábornagy, az Államvédelmi Ha­tóság vezetője, Havrán István, a Bányász Szakszervezet főtitká­ra, Osztrovszky György, a Terv­hivatal elnökhelyettese, Páldi Imre, a Komárommegyei Pártbi­zottság titkára, az MDP tatabá­nyai szervezetének, a helyi ha­tóságoknak, szak­szervezeteknek és tömegszervezeteknek képvise­lői, a tatabányai szénmedence dolgozói. A sírok előtt, a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoz­tak fel. Csajkovszkij gyászin­dulójának hangjai után Kádár János elvtárs, az MDP Központi Vezetősége nevében búcsúztatta a munka hősi halottait.­­ A megrendítő súlyos sze­rencsétlenség, amelynek áldoza­tul esett 81 tatabányai bá­nyász dolgozó, gyászba borított számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, megtett korúak és idősek is vannak. Ki te­estvérét, ki szülőjét, ki élet­­társát gyászolja az elhunytak­ban. De a szerencsétlenség híre a közvetlen rokonokon­­ túl mély gyásszal tölti el egész munkás­­osztályunkat, egész dolgozó né­pünket. Bányásztestvéreink ha­lála mély gyásszal és együttér­zéssel tölti el munkásosztályunk dicső párl­ját, harcos vezetőn­ket a kommunisták százezres tömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. •—■ Elhunyt bányásztestvére­ink a munka hősi halottai. De bennük nemcsak a termelés frontjáról kiese­tt dolgozókat gyászolja Pártunk, hanem drá­ga elvtársainkat, a munkásosz­tály forradalmi harcosait is. A magyar kommunistákn­­ak. Pártunk­nak harca — mint Rákosi elv­­társ mondotta — az illegális vi­szonyai­­ közöt­t éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összefor­rott, egy volt a bányászság leg­jobbjainak harcával. Az elnyo­más évei alatt a bányászok leg­­­ bjai, nehéz harcát vívó Kom­ini­sta Pántunkkal együtt hir­­d.­ t­ő: a reményt, a megtörhe­­t­ő hitet, a munkásosztály szív­éb i­ élő reménységet, a r­.rriká'1y szocialista hazá­ja, a é" " dicsőséges Szovjet­­u­nió elvtárs iránt. Boldog szívvel "köszöntötték a hajnal hasadását, hazánk, mun­kásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiainak, harcosainak el­jövetelét. — És azóta, 1945 április 4-e óta Pártunk minden harcában a szárnyakat kapott munkásosztály küzdő seregében, az első sorok­ban ott menetelnek bányásztest­­véreink, közöttük, ebben a nagy szerencsétlenségben most el­hunyt dolgoskezű, harcos bá­­nyásztes­tvérein­k is. — Emléküket gyászoljuk és kegyelettel megőrizzük. De dol­gozunk és harcolunk tovább. Küzdenünk kell, mert elhunyt bányásztestvéreink özvegyei, ár­vái, hátrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmez­nünk az elhunytakkal szembeni szent kötelességünk. A legna­gyobb tiszteletet emléküknek ak­kor adjuk meg, ha a sorból ki­esetteket pótolva, erőinket,­­tu­­dásunkat megfeszítve még na­gyobb lendülettel, elszántsággal dolgozunk és harcolunk tovább. A Párt Központi Vezetősége ne­vében fogadom itt a meghalt bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva még magasabbra emel­jük a munkásosztály szent zász­laját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győze­­­­lemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársaim, Elvtársak, Elvtársnők! Legyetek erősek, állhatatosak és szilárdak. Mu­tassátok meg barátnak és ellen­ségnek egyaránt, hogy a bányá­szok hősi népe és a dicsőséges munkásosztály, e szerencsétlen­ség nyomán, bár szívükben gyász van, még keményebben, még eredményesebben dolgozik , és harcol, megy előre új har­­­cok, új győzelmek felé. Szerencsétlenség és bánat ne törjön meg minket­, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és el­szántságunkban, abban az eltö­kéltségünkben, hogy szabad éle­tünket, békénket tűzön-vízen át minden nehézség leküzdésével győzelemre visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvére­ink szellemében búcsúzom Pár­tom nevében, elhunyt testvére­inktől. Meghajtjuk emlékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa nevében Czott­ner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter beszélt. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt bá­nyász hősi halottaktól — mon­dotta. — A Magyar Népköztár­saság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint. A hős bá­nyászhalottak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árváka­t biztosí­tom arról, hogy a Magyar Nép­­köztársaság kormánya messze­menően gondoskodni fog megél­hetésükről, a gyermekek felne­veléséről. — Ma még nem tudjuk hatá­rozottan megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van a legszigo­rúbb vizsgálat, amelynek ki kell derítenie a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető legkisebbre csök­kentsük a bányászok életét fe­nyegető veszélyeket. — Nagy fájdalom minden ma­gyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik halála. Plofs halált halt testvére­ink emléke kötelez bennünket ar­ra, hogy ne kisebb, hanem még nagyobb részt vállaljunk az előt­tünk álló nagy feladatok meg­oldásából. — Itt, ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogad­juk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fogjuk tenni. — Búcsúzom Tőletek, drága bányásztestvéreim, a szocializ­must építő munka hősi l­alottai. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fogja őrizni hősi em­léketeket. Ezután Varga Barnabás, Ko­­­­suth-d­íjas sztahanovista vájár, Tatabánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halottaktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tag­jai a társadalomnak, mint a­ fel­­szabadulás óta egyre fejlődő né­pi demokratikus országunkban — mondotta, majd így folytatta: — Most, itt, sírotoknál foga­dalmat teszünk arra, hogy min­den erőnkkel és­ tudásunkkal to­vább visszük a harcot, helyetek­be állunk, drága barátaink. Váll­vetve, sziklaszilárd helytállással és kemény akarattal visszük elő­re a szocializmus építését, ha­zánk, népünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, termelésünk foko­zásával erősíteni fogjuk a né­pek szabadságáért harcoló em­bermilliók szilárd béketá­borát, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fogadjuk, hogy azokat a feladatokat, amelyeket győzel­meink szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és an­nak bölcs vezére. Rákosi Mátyás elvtárs elénk tűz, maradéktala­nul teljesíteni fogjuk. Ezután dr. Kriegler György esperes plébános gyászszertar­tást végzett el és gyász­beszédet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Internacionálé és a Chopin gyászinduló hangjai mellett le­eresztették a koporsókat a sírok­ba, amelyeket csakhamar bele­pett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyási elvtárs, az MDP főtitkára, hatalmas vörös­­­ oldött amelyet Gerő Ernő elvtárs, főtitkárhelyettes, helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ne­vében Kádár János elvtárs és Révai József elvtárs főtitkárhe­lyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottner Sándor elvtárs, a SzOT nevében Apró Antal elvtárs, a Bá­nyaipari Szakszervezet ne­vében Havrák István, a néphadsereg nevében Supkca Kálmán őrnagy koszorúzták meg a sírokat. SZERDA, IMI. JANUÁR I. B A Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának újévi fogadása A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa újév napján délben fogad­ta a diplomáciai testület­­ tagjait. A fogadáson jelen volt: Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Szabó Piroska elvtársnő, az El­nöki Tanács titkára. Elsőnek Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió nagykövetségének ügyvivője és a­ baráti népi demokráciák képvi­selői jelentek meg, hogy kife­jezzék jókívánságaikat. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli: A néphadseregnek a nyugati partvidéken működő egységei felszabadították a stratégiailag fontos Ongcsin (Onszin) városát és az ongcsini félszigetet. Az újonnan felszabadított kör­zetekben megkezdték munkáju­kat a népi bizottságok és a tár­sadalmi szervezetek. A felsza­badított körzetek lakossága lel­kesen köszöntötte a néphadsere­get és tevékenyen részt vesz az újjáépítési munkákban. A néphadsereg légvédelmi tü­zérsége december 6-tól 27-ig 13 ellenséges repülőgépet lőtt le. A kínai nép újévi üdvözlete a koreai nép­hadsereghez és a kínai önkéntesekhez Peking, Tiencsin és Északnyu­gat-Kína más városainak népi szerkezetei és magánszemélyek újévi üdvözleteket és szerencse­­ki­vonatokat küldtek a koreai néphadsereg katonáinak és a Ko­reában harcoló kínai népi önkén­tes­eknek. A kínai ifjúsági szervezetek közös üdvözlő levelükben újabb nagy győzelmeket kívánnak az­ amerikai agresszorok elleni harc­ban. A tiencsini asszonyok üdvözle­teiken kívül 32.000 csomagot és nagyösszegű pénzajándékot kül­döttek. Északnyugat-Kína különféle területeinek lakossága sokezer üdvözlő levelet küldött. Kim Ir Szen üdvözlete a koreai néphadsereg katonáihoz, őszijeihez és a kínai önkéntesekhez A phenjani rádió közölte a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének és a nép­hadsereg főparancsnokának a nép­hadsereg katonáihoz, tisztjeihez és a kínai önkéntes egységekhez inté­zett üdvözletét. A néphadsereg katonáihoz és tisztjeihez intézett üdvözlet többi között így hangzik: Az új év alkalmából melegen üd­vözlöm a néphadsereg valamennyi tábornokát, tisztjét, és katonáját, akik bátran harcolnak az egységes és független hazáért és szabadság­ért. Szilárd meggyőződésem, hogy új győzelmeket és sikereket fogunk aratni a felszabadító honvédő há­borúban. ’A­ kínai önkéntesek egységeinek, katonáihoz és tisztjeihez intézett üdvözlet így hangzik: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a néphadse­reg főparancsnoksága és a magam­ hevében az 1951-es új esztendő al­kalmából melegen üdvözlöm a kí­nai önkéntesek egységeinek vala­mennyi katonáját és tisztjét, akik hősies segítséget nyújtanak Koreá­nak és bátran harcolnak az ameri­kai imperialisták agressziója elleni háborúban. Szilárd meggyőződésem, hogy még nagyobb sikereket fogunk elérni az am­erikai imperialisták — a koreai és a kínai nép közös ellenségei el­leni­ harcban. Az elmúlt hét újabb begyűjtési eredményeket hozott Csongrád megyében A terménybegyűjtés nem állt meg a megyében az eddigi­ ered­ményeknél. A tovább folytatódó lelkes mozgalom a még kint lé­vő felesleges termények, közöt­tük elsősorban a kukoricamen­­­nyiségek maradéktalan begyűj­tését tűzte zászlajára. A párt és a tömegszervezeti népnevelők az elmúlt héten is fáradhatatla­nul járták a megye községeinek utcáit és győzték meg a dolgo­zó parasztságot arról, hogy a terménybegyűjtés teljesítése olyan fontos feladata most a dolgozó parasztnak, amellyel hű­ségét fejezi ki dolgozó népünk állama iránt, szorosabbra vonja szövetségét az őt támogató,­ se­gítő munkásosztállyal. A dolgozó parasztság mind jobban megérti: a begyűjtési terv teljesítése állami fel­adat, a békét védi. Mindszenten az elmúlt héten 80 MNDSz népnevelő végzett felvilágosító munkát a dolgozó parasztság között. Nyolcvan anya és leány mondotta el, hogy népgazdaságunkat erősít­jük, hazánkat védjük a ter­ménybegyűjtés maradéktalan teljesítésével. Makón Bencze Má­ria MNDSz-népnevelő mutatott példát. Jól végzett munkájának eredménye, hogy az elmúlt hé­ten 10 mázsa kukoricát gyűjtöt­tek be azok a makói dolgozó pa­rasztok, akiket ő győzött meg a begyűjtés fontosságáról. Az MNDSz VAOSz csoportja 50 mázsa kukoricát és 10,5 mázsa búzát gyűjtött be fel­­világosító munkájára­. Dolgozó parasztjaink mindjob­ban átérzik a terménybegyüjtés teljesítésének politikailag döntő feladatát. A terménybegyüjtés sikere, maradéktalan teljesítése éles fegyver a békéért vívott harcban. Özv. Kobolnyi Ferenc­­né hódmezővásárhelyi 3 holdas dolgozó parasztasszony, amikor megértette a terménybegyűjtés jelentőségét, maga ment el a DÉFOSZ-ba, hogy felajánlja be­­gyűjtetlen kukoricáját. A kö­vetkező szavakkal jelentette be begyűjtési teljesítését: „A békét nemcsak óhajtom, hanem meg is akarom véde­ni. Ezért az utolsó szemig begyűjtöttem a még felesle­ges terményeimet." Szántó István, Csenki János, Orbán István, özv. Kiss Imréné, Vörös Sándor, Nagy Pál, Nagy János vásárhelyi kis- és közép­­parasztok szintén a DEFOSZ-ban ajánlották fel, hogy újabb men­y­­nyiségek beadásával teljesítik terménybegyüjtési kötelezettsé­­­­güket. " A megye minden községében tovább folytatódott az elmúlt hé­ten a munka. Öttöm­ösön, Cson­­grádon újabb métermázsák be­adásával vitték előbbre a ter­ménybegyüjtés sikere ügyét. S a termény­begyűjtés lendületesen halad tovább előre Csongrád megyében,i

Next