Viharsarok, 1951. január-március (8. évfolyam, 1-75. szám)

1951-03-07 / 55. szám

SZERDA, 1951. MÁRCIUS 7. PART ÉS PARTIcPITIcS « Fokozottabb éberséget pártszervezeteinknél a pár­tok­mán­yok kezelése terén [N­éhány napja, hogy befejeződő! Pártunk, a Magyar Dolgozói Pártja 11. kongresszusa. Rákosi elv­társ beszédében mély elemzését ad­ta azoknak a hatalmas eredmények­nek, amelyeket Pártunk a Szovjet­unió felszabadító harca és állandó segítsége nyomán elért és megmu­tatta azokat a feladatokat is, ame­lyeket Pártunk a dolgozó nép elé tűzött az egyre élesedő nemzetközi helyzet, valamint az élesedő falusi osztályharc viszonyai között, a szo­cializmus építése terén. Rákosi elvtárs kongresszusi be­számolójában mondotta: „A nem­zetközi reakció, a nyugati imperia­lizmus mozgósítja itthonmaradt erőit. Ilyen viszonyok között nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagsá­got, ilyen viszonyok között az ed­diginél sokkal keményebben kell fellépnünk minden fegyelmezetlen­ség, megalkuvás, pártszerűtlenség ellen.“ Ezeket a szavakat vonatkoztathat­juk magunkra, amikor megvizsgál­juk, hogy munkánkban mennyiben találhatók meg ezek a hibák, ame­lyeket ki kell küszöbölnünk a kése­delmes ügyintézés és az éberség te­rületén, hogy a Pártért végzett mun­­kánk eredményesebb és jobb le­gyen. "H­­ódmezővásárhelyen az tapasz­­talható, hogy elvtársaink az éberséggel kapcsolatos feladatokat alábecsülik, vagy legjobb esetben technikai kérdésként kezelik, úgy gondolják, elég, ha jól bezárják a párthelyiséget, vagy az iratokat tar­talmazó szekrényt. Mintha csak be­­törés elleni védekezésről volna szó. Nem látják ebben a követelmény­ben a legfőbb feladatot, a politikai lényeget, elfeledkeznek arról, hogy az osztályellenség arra törekszik, hogy a Pártba beférkőzzék, hogy adatokat szerezzen. Nem látják azt, hogy a Párttal kapcsolatos minden feljegyzés, jegyzőkönyv, amely az ellenség kezébe kerül, alkalmas ar­ra, hogy az ellenség felhasználja kémtevékenysége számára. Az éberséggel kapcsolatosan el­követett hibák azt jelentik, hogy védelem nélkül hagyjuk a Pártot, az éberséget nem tekintjük fegyver­nek a Párt védelmére, nem felfegy­verezzük, hanem lefegyverezzük ma­gunkat, Sztálin elvtárs arra tanít: „Nem elaltatni kell a Pártot, ha­nem fejleszteni benne az éberséget, nem elringatni, hanem harci készen­lét állapotában tartani.“ Ez a fel­adatunk. A­hol politikai feladatnak tekin­­tik az éberséget, ott a párt­iratok is rendben vannak. Ott a Párthoz forduló tagok és pártonkí­­vüliek ügyei gyorsan és megfelelő­en intéződnek el. Ezen a téren még sok hiányosságot tapasztalhatunk, kiindulva a városi pártbizottságtól a legkisebb alapszervezetig. Meg kell állapítani azonban, hogy ezen a té­ren sok szervezetünkben javarészt felszámoltuk a hiányosságokat. Szá­mos alapszervezetünknél minden iratot, levelet most már rendesen kezelnek és iktatnak. A vásárhelyi városi pártbizottságnál is még elő­fordult a múltban, hogy az alap­­szervezetektől, párttagoktól, vagy pártonkívüliektől beérkezett pa­naszok, kérelmek hosszabb időn keresztül nem nyertek elintézést. Előfordult, hogy a beküldött leve­leket a pártbizottsági tagok politi­kai munkatársai zsebre rakták és azok nem jutottak el­iktatásra, nyom nélkül eltű­ntek, majd hóna­pok múlva az iratok rendezése so­rán kerültek elő a szekrények mé­lyéről. Így történt ez például Bo­ros István elvtárssal, aki jelenleg tisztképző iskolán van, aki a még ki nem adott tagsági könyvet kérte és a róla felvett jegyzőkönyv a vá­rosi pártbizottság akkori ágit. prop. felelősének kezén eltűnt. Hónapok óta tudomásunk van ar­ról, hogy alapszervezeteinknél nincs minden rendben az éberség gyakor­lásának terén. Mégis elmulasztottuk hogy alapszervezeteinket ellenőriz­­z­­ü­k, támogassuk, ezen keresztül se­­­­gítséget adjunk. Megelégedtünk az­zal, hogy a titkári értekezleten el­mondottuk az elvtársaknak, hogy a párthelyiséget tartsák zárva és a pártiratokat a követelményeknek megfelelően gondosan kezeljék és megőrizzék. A Párt határozatainak ilyen elégtelen, mechanikus tovább­adása és végrehajtása, az ellenőr­zés mellőzése nem is eredményez­hetett mást, mint amit legutóbb alapszervezeteinknél és a városi DISZ-bizottság ellenőrzése alkalmá­val tapasztaltunk. A falusi osztályharc előretolt­­ bástyája a gépállomás. Az it­teni pártszervezetekre fokozottan kötelező az éberség. Mégis az tör­tént, hogy a „Táncsics“ Iszcsből ki­zárt csoporttagot — akit a Pártból elmulasztottak kizárni — a batidai gépállomáson a pártszervezet veze­tőségébe akarták beválasztani, akit a „Táncsics“ tszcs gazdaságfelelőse szabályos átjelentőlappal látott el, annak ellenére, hogy tudta, hogy csendőr volt. Nem éberebbek elv­társaink a gépállomás megyei köz­pontjánál sem, ahol az AMG me­gyei központ politikai osztályveze­tője nyitott fiókban tartja a káder­­jellemzést, abból indulva­ ki, hogy minden rendben van, simán és jól mennek a dolgok, erősek vagyunk, bennünket nem érhetnek kellemet­len meglepetések. Az ébertelenségre mutat az is, hogy a megyei gépja­vító volt nyugatos Horthy-tiszt fe­lesége, és a Horthy-rendszer meg­bízható levitézlett elemeinek gyű­j­­tőhelye lett. ’Ahol felvették (vitéz) Csongor Lajosnét, de két párttagot elküldték, mint létszámfelettit, mi­után megelőzőleg Csöngörnét beta­nították a munkába. Az alapszerve­zet titkára, Paksi elvtárs enyhén szólva kispolgári egyének befolyása alatt áll, munkájában Stráner fő­könyvelő irányítja, p­ártszervezeteink a tag- és tag- A jelöltfelvétel terén sem tart­­ják szem előtt, hogy a Párt­erőd, amelynek kapui csak a legkiválób­ban dolgozók előtt nyitnak meg. Sok alapszervezetnél a tag- és tag­­jelöltfelvételt az ösztönösség jellem­zi, nem folyik tervszerűen a leg­jobbak kiválogatása. Példa erre a vásárhelyi Állatforgalmi Vállalat pártszervezete, ahol a taggyűlésen a vezetőség javaslatára felvették Mé­száros Istvánná 140 holdas kulák lányát, arra való hivatkozással, hogy már csak 10 hold földjük van. Kerületi pártszervezeteink telje­­sen figyelmen kívül hagyják a Pártnak az éberséggel kapcsolatos határozatait. Mintha nem is az éle­sedő osztályharc körülményei kö­zött élnénk, mintha nem is Titóék­­kal szomszédos megyében lennénk. A nyitott ajtók és szekrények kész prédái némely alapszervezetnél az osztályellenség, vagy bármely el­lenséges ügynök számára. A TII/I.. kerületnél a nyitvahagyott fiókban ott találtuk a Központi Vezetőség levelét a vezetőségek újraválasztá­sáról. A VII. kerületi párthelyiség ajtaja tárva-nyitva, az udvarra jár­­nak a szomszédos házak lakói ví­zért, a gondnok pedig a kutaknak bizalmi embere. Az összes kulcso­kat az ellenőrzés alkalmával úgy hozták el, hogy észre sem vették. Nem áll jobban az éberség kérdése a megyei tanács pártszervezeténél sem, ahol a nyitott ajtóban még a kulcsot is bennehagyják. Innét is elhoztuk a kulcsokat, amit még a mai napig sem kerestek. Ugyanez volt a helyzet az I. kerületi párt­­szervezetnél is. Pártunk ifjúsági szervezetének, a DISZ-nek mind fokozottabb jelentősége van az ifjúság politikai nevelése, vezetése terén. Nagy fel­adatok várnak ránk az ötéves terv végrehajtásában, a szocializmus épí­­tésében. Bizonyos, hogy éppen ezért ugyanazokat az éberségi követelmé­nyeket kell betartania, mint a párt­­szervezetnek. Annak ellenére, hogy ezt a vásárhelyi városi DISZ-bizott­­ság tudja, itt is nyitva voltak min­­­den felügyelet nélkül az összes he­­­­lyiségek, így történt aztán, hogy az ellenőrzés elvitte az írógépet és nagymennyiségű oktatási anyagot. Meglepően ébertelenek elvtársa­­ink a Párttal kapcsolatos adatok és információk közlésében.­­Az Állami Téglagyár, a Bőripari Szövetkezet, a Terményforgalmi Vállalat és a K­iv­ 3. kerületben a gazdaságfelelős, egyes esetekben a titkár elvtársak minden igazoltatás nélkül, anélkül, hogy megkérdezték volna, hogy milyen megbízatás alapján kérnek tőle adatokat, mindent elmondtak, ami az alapszervezet munkájára, tagságára és szervezeti életére vo­natkozik. Nem kértek igazolást, párttagsági könyvet, megbízó leve­let. Van azonban arra is példa, hogy az éberséget bürokratikusan fogják fel és formaságnak tekintik, amely 1 elő van írva. Példa erre a „Dózsa’ tszcs, ahol kiírták, hogy „idegenek­nek tilos a területre lépni”, tehát mindenkinek, aki nem tagja a cso­portnak, vagyis ez vonatkozik a dolgozó parasztokra is. Ez nyilván­valóan nem barátságos és hívogató megnyilvánulás a kívülállók felé. Azokat a dolgozó parasztokat, akik a „Dózsa“ tszcs területére betéved­tek, vagy átmentek a területükön, igazoltatták, annak ellenére, hogy személy szerint is jól ismerték őket. L­átnunk kell, hogy az éberség területén még komoly fogya­tékosságok vannak. Ezeknek kikü­szöbölése egyéb feladataink végre­hajtása mellett igen sürgős és fon­tos. Igyekezzünk elmélyíteni az éberség minden irányú kiterjeszté­sét. Tartsuk szem előtt Sztálin elv­társnak 1937-ben mondott beszé­dét: „Véget kell vetni annak az op­portunista nemtörődömségnek, mely abból a téves feltevésből indul ki, hogy abban a mértékben, ahogy erőink növekednek, az ellenség mind kezesebbé válik. Ne feledjük el, hogy minél­­ reménytelenebbé vá­lik ellenségeink helyzete, annál szí­vesebben nyúlnak majd a szovjet hatalommal folytatott harcokban szélsőséges eszközökhöz, mint a pusztulásra ítéltek egyedüli eszkö­zéhez”. Ezt nem szabad elfelejte­nünk nekünk se és ébereknek kell lennünk. Lövő Ferencné, a vásárhelyi pártbizottság irodavezetője. Vasárnap kedvezményesen utazhatnak fel a dolgozók az „Új Kína“ kiállításra Budapesten ezrek és ezrek te­kintik meg az „Új Kína“ című kiállítást, amely a felszabadult kínai nép életét és munkáját mutatja be. A MÁV utazási ked­­vezm­ényt biztosít a dolgozók ré­sz­ére, hogy a kiállítást megte­kinthessék. Szegedről március 11-én, vasárnap különvonat in­dul Budapestre, így a dolgozók 71 forintos áron, kedvezményes menetjeggyel utazhatnak fel Szegedb­ől a kiállításra és vissza. Ezúton is felhívjuk az üzemi bizottságok figyelmét­, hogy a menetjegycere, amelyeket az IBUSZ kirendeltségénél lehet váltani, szervezzék meg a cso­portos jegyigénylést úgy, hogy elsősorban a kongresszusi m mun­­kaversenyben kiváló eredménye­ket elért dolgozók részesüljenek a kedvezményben. Újszentiván termelőszövetkezeti község lett Újszentivánon 1949-ben alakult meg a III. típusú Szabad Föld­­tszcs 36 taggal. A kívülállók állan­dóan figyelték a csoport munkáját és a jó eredményeik láttán ősszel már 64 család dolgozott közösen a csoportban. Rákosi elvtárs kongresszusi be­számolója után a csoporttagok elhatározták, hogy követve a járás­ban lévő Gyálarét, Szőreg és Küs­­bekháza példáját, ők is termelő­szövetkezeti községet létesítenek. A helyi pártszervezet irányításával a párt- és a tömegszervezetek nép­nevelőivel szorosan karöltve még fokozottabb felvilágosító munkába kezdtek. A szervezésben a kommu­nisták jártak az élen. Putnik Miklós délszláv középparaszt az újonnan alakult I. típusú Petőfi-csoportba, — amelynek elnöke lett — egyma­ga 30 családot szervezett be. Lakó József dolgozó paraszt 20 családot győzött meg a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeiről. Jó munkát vé­geztek a tanácstagok, a tömeg­szervezetek népnevelői is. A tag­ság 25 százalékát az MNDSz­ as­­­szonyok szervezték be. Néhány nap alatt a Petőfi mel­lett még három I. típusú csoport alakult, Kossuth, Tíj barázda és Uj térvár­ néven. Ma már a községben valamennyi család tagja valamelyik csoportnak. 285 család 1718 hold földön folytat társasgazdálkodást. A tagok között 78 középparaszt és több, mint 80 délszláv család van. Hat makói kulák közel 200 mázsa terményt vont el a közellátástól A makói rendőrkapitányság az utóbbi napokban a termény­begyűj­tést szabotáló kuláko­k egész sora ellen indított eljárást. Ezek kö­­zött van Igaz József makói kulák, aki még 882 kilogram kenyér­­­gabona és 1660 kilogram takar­mánygabona beszolgáltatásával van hátralékban. Ezenkívül megtagadta a beszolgáltatás nem telje­sítéséért kirótt pénzbírság, 5085 forint meg­fizetését Horváth Jázmonné 22 hol­das kulákasszony, közel 28 mázsa kenyérgabona és 9 mázsa élősertés beadási kötelezettségének nem tett eleget. Börcsök István 43 holdas kulák 43 mázsa kenyérgabona és 38 mázsa takarm­ánygabona beszol­­gáltatását, valamint 8 ezer 120 fo­rint pénzbírság megfizetését ta­gadta meg. Rácz János kulák 12 mázsa kenyérgabonával, 885 kiló takarmánygabonával van hátralék­ban és ezen túl még 4350 forint pénzbírság megfizetését is megtagadta. Rácz János kulák bű­­nét tetézi az is, hogy bár az el­múlt évben termelt cukorrépa után nagyobb mennyiségű cukrot is ka­­pott, mégis szemérmetlenül a cu­korjegyet is kiváltotta, hogy így kettős ellátásban részesülve, újabb készleteket vonjon el a dolgozók elől, amit aztán feketén értékesít­hessen. Matuska János 27 holdas kulák félrevezette a közellátást, mert az elmúlt évben 27 holdja mellé 8 holdat bérelt még Szilvási Ferenc­­né makói lakostól, azonban ezt a területet nem jelentette be az ille­tékes hatóságnak, hogy ne terhel­­jék meg a beszolgáltatással. A vá­rosi tanács a kulákot 560 forint pénzbírság megfizetésére, valamint egy mázsa morzsolt tengeri beszol­gáltatására kötelezte. Szemérmetlenül és aljasul tagad­ják meg a terménybeadás teljesíté­sét a makói kulákok és a közellá­­tás elől ilyen módon elvont ter­ményt a fekete piacon akarják ér­tékesíteni. Az a hat makói kulák, aki ellen most eljárást indítottak, közel 200 mázsa kenyér- és takar­mánybeadás elszabotálásával ká­­rosította meg népgazdaságunkat. A dolgozók közellátása ellen, öt­éves népgazdasági tervünk ellen­ törg kulákok a dolgozók bíróságá­tól elveszik méltó büntetésüket, A megyei tanács gyors intézkedésére megoldódik a szappanfőzés kérdése A tanácsokhoz és szerkesztősé­günkbe is számos levél érkezett a dolgozóktól, amelyben kérik, hogy tervszerű elosztással szappanfőző­­szert biztosítsanak azok­ számára, akiknek zsiradékuk van. Varga Jánosné Hódmezővásárhelyről így ír: „Vásárhelyen legalább­is 5000 sertést vágtak le, ezeknek a hulla­­dék­ zsiradék­a kitűzésre vár.” Házi Sándor Szentesről küldött levelé­ben ezt kéri: „Kérjük a szerkesz­­tőséget, hogy továbbítsa kormány­zatunk felé: tegyék lehetővé, hogy a sertésvágási engedélyekre szap­panfőzőszert kapjunk.” Kiss Sán­­dorné vásárhelyi MNDSZ-asszony hasonló tárgyú levelet küldött szer­kesztőségünkbe. A megyei tanács kereskedelmi osztályától kapott értesülés szerint a megyei tanács javaslatára az il­letékes minisztérium szappanfőző­­szert utalt ki Csongrád megye szá­­mára, amely szabad forgalomban a napokban kerül árusításra. TUDÓSOK ÉS KOLHOZPARASZ­­TOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE. A le­­ninabádi körzet kolhozparasztjai és a leninabádi gyümölcstermesztő tu­dományos intézet dolgozói között szoros kapcsolat áll fenn. Az inté­zet dolgozói a körzet kolhozaiban rendszeresítették a tudományos elő­­adásokat a különböző agrotechnikai kérdésekről. Az intézet dolgozói se­gítségére vannak a kolhozoknak a munka megszervezésében, valamint a hán­gyüm­ölcsök és veteményfélék ápolásában. *A­ tudósok segítsége lé­nyegesen hozzájárul a kolhozok ter­­méseredményeinek állandó emelke­déséhez. Csanyteleken hiányzik a tanácstagok példamutatása Rákosi elvtárs a Párt II. Kon­gresszusán elmondott, beszédé­ben hangsúlyozta, hogy az el­következő időkben különös­képpen fontos feladat lesz a tanácsok tová­bbi megerősítése. A tanácsok fokozottabb, jó munkájának döntő feltétele, hogy a tanácstagok politikai­lag képzettek, öntudatosak és példamutatók legyenek. Cs­any­telek községben eddig hiányzott a tanácstagok politi­kai nevelése, így nem mutatko­zott meg a kellő példamutatás sem! Igaz, ugyanakkor, hogy Csany­­telek a begyűjtés során 15 szá­zalékos teljesítésével első lett a csongrádi járásban, ez a gyen­ge eredmény azonban koránt sincs arányban a község tel­jesí­tőképességével. Hogy nem született jobb ered­mény, az különösképpen a ta­nácstagokon múlott. A tanács tagjainál ugyanis nem hit­atkozott meg kellő mértékben a helytállás, a példaadás. A köz érdekében végzett mun­kájuk nem tükrözi, nem bizo­­nyítja, hogy ők a falu legjobb, leg­íz­­tudatosabb dolgozói. Mi ez, ha nem a politikai ne­velés, az elméleti képzettség hiány.­. ? Kovács Ferenc elvtárs, a csanyteleki tanács elnöke meg­állapította többek között, hogy h­ H tanácstagnak még termény­­beadási hátraléka is van! A tanácstagok nem jártak elöl jó példával a begyűjtés során sem. Azon a tanácsülésen például, melyen a begyűjtés sikerének nemzetgazdasági fontosságát is­mertették, a tanácstagok általá­ban csak 20—25 kg gabonát ajánlottak fel. A csanyteleki tanácstagok között 25 adóhátralékos is van. Többek között Vincze János, ta­nácstag 1182 forinttal tartozik az államnak, Vincze József 117S forinttal, Szarvas Istvánná S93 forinttal. A tanácstagok között akadnak olyanok is, akik az állami fe­gyelemmel szemben máshogyan is vétenek. A fegyelem laza­ságát mutatja, hogy Csanytele­­ken egy-egy tanácsülésen a ta­nácstagoknak csak 60—70 száza­­léka vesz részt. De megtörtént már az is, hogy amikor a ta­nácselnök értekezletre hívta össze az állandó bizottságok el­nökeit csak egyetlen egy jelent meg. Ez a nemtörődömség a tömegekkel való széles kapcso­lat hiányát eredményezi. Ezek a hiányosságok jórészt azzal magyarázhatók, hogy a helyi pártszerzet nem fordít kellő gondot a fiatal helyi tanács tagjainak politikai nevelésére. Kezdetben beosztották ugyan a tanácstagok bizonyos részét valamilyen politikai oktatásba, de mivel nem kísérték őket to­vábbra is figyelemmel, meg­történt a lemorzsolódás. A csanyteleki pártszervezet számára tehát különösen meg­szívlelendő Rákosi elvtárs kon­gresszusi beszédének a taná­­csokra vonatkozó része. A pártszervezet és a párttit­kár foglalkozzon rendszeresen a tanácstagok nevelésével, mert csak az öntudatos, politikailag képzett, példamutató tanácsta­gok vezethetik jól a község ügyeit és csak azokat követik igazán a község dolgozói. u

Next