Viharsarok, 1951. április-június (8. évfolyam, 76-150. szám)

1951-04-01 / 76. szám

VIII. ÉVF. 78. SZÁM. Lelkesítse a hazaszeretet még jobb tavaszi »«diára dolgozó parasztságunkat ’A' haza nemcsak azt jelenti, hogy itt születtünk, nevelkedtünk, itt élünk, dolgozunk. Ennél többet je­­lent. A haza jelenti számunkra a békét, a szabadságot, a független­séget, azt, amiért évszázadokon ke­resztül hiába harcoltunk, amit a szovjet seregek hoztak el nekünk. Hatalmat jelent, a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkásosz­tály hatalmát. Petőfi egy évszázad előtt „sehonnai bitang ember“-nek nevezte azt, aki nem védelmezi ha­­záját életre,halálra. Ezek a szavak most igazabbak az igazságnál; nem magyar és nem hazafi az, aki nem törődik a hazával, amely most már az övé visszavonhatatlanul. Hogyan törődj a hazával? Min­den hazafi jelszava a szocializmus építésében: erősítsd, fejleszd, tedd erőssé az országot. Mi fejleszti, mi teszi erőssé a hazát? Szocialista épí­­tőmunkánknak mai szakaszában így határozzuk meg: erős ipar, fejlett mezőgazdaság. Országunk ipara hétmérföldes léptekkel halad előre. Mezőgazdasá­­gunk — mint ahogyan a pártkon­gresszus megállapította — nem tar­tott lépést az iparral. Csongrád megye döntően mezőgazdasági jel­­legű megye, tehát ezen a területen sok még a tennivaló ... Éppen ez­ért a csongrád megyei mezőgazdasá­gi dolgozók ígéretet tettek: fokoz­zák a munka termelékenységet, a termésátlagot, a tavaszi munkában túlszárnyalják a kongresszusi ered­ményeket. Termelőszövetkezeti cso­portjaink dolgozói fogadták: a ta­­vaszi munkák határidő előtti elvég­zésével szilárdítják meg, fejlesztik a csoportjukat, elmélyítik az egyéni­leg dolgozó parasztok vonzalmát a termelőcsoportok felé. De az állami gazdaságok, gépállomások, a dolgo­zó parasztok is mind készülnek, hogy bebizonyítsák hazafiasságukat az április 4. munkafelajánlások tel­jesítésével. A hazafiság fokmérője most az: ki hány nappal hamarabb fejezi be a határidőnél a vetést; ki hány mázsa több terménnyel járul a szocialista ország építéséhez. A­ felszabadulási évforduló előes­­téjén vessünk számot: hogyan tar­tottuk be szavunkat, milyen erővel állunk a tavaszi munkálatok nagy csatájában? Oláh András, a sán­­dorfalvi gépállomás traktoristája bátran előállhat és jelentheti: a tavaszi tervét több mint 85 száza­­lékra teljesítette. Csongrád város és a többi élenjáró község jelent­heti: befejeztük a zab és az árpa vetését. ’Apátfalva dolgozó paraszt­­jai jóval a határidő, április 20. előtt befejezték a burgonya veté­­sét. Elmondhatják-e ezt mindenütt? Nem! Ki mer-e állni például a szen­tesi gépállomás alig több mint há­romszázalékos tavaszi tervteljesíté­sével vagy Klárafalva dolgozó pa­rasztsága a tavaszi ütemterv 9 szá­­zalék körüli teljesítésével? A mi országunk, a mi hazánk a szocializmus építésének nagy csa­táját vívja a Szovjetunió tapasztala­tai alapján.­­A győzelem példamutató munkát, áldozatkészséget, magasabb­­rendű munkaerkölcsöt követel. A győzelmet hiúsítja meg, a jövőnket és önmagát csonkítja meg az, aki el­marad, aki letörik a harcban. S a harc színtere most Csongrád megyé­ben döntően a tavaszi mezőgzada­­sági munka! Nem vitás, hogy vannak eredmé­nyeink. Rosszul indult be a tavaszi munka a megyében, de megemberel­tük magunkat, biteink nagy részét kijavítottuk és az élvonalba értünk. De jelenti-e ez azt, hogy most már megpihenhetünk? Semmi esetre sem jelentett. Aki megpihen , az el­marad. Csongrád megye pedig nem maradhat el! Ezt kívánja a tisztes­ség és a becsület. Mit kell tennünk, hogy megszi­lárdítsuk a kezdeti eredményeket és felhasználjuk a további, még jelen­tősebb eredmények elérésére? Azt, hogy még keményebb kritikával és önkritikával vessük fel munkánk hiányosságait és kíméletlenül irtsuk ki azokat. Melyek azok a hibák, amelyeket haladéktalanul fel kell számolnunk? Sürgősen kijavításra szorul a gépállomásokon a normák körül tapasztalható zűrzavar. Az új norma jó, nemcsak teljesíthető, ha­­nem túl is teljesíthető. A deszki gépállomáson Ugri János traktoris­ta már az első héten 200 százalék­ra teljesítette normáját. Miből adódik hó­ a hiba? Ab­ból, hogy nem minden gép­állomásunkon ismerik az új nor­dolgozókkal. Sok helyen rosszul ér­­telmezik a politikai és a szakmai oktatást. Időhiányra panaszkodnak, így nyilatkozott a sövényházi gép­állomáson Szili elvtárs is, a gépál­­lomás politikai helyettese. Jól je­gyezzük meg: azokon a gépállomá­sokon, ahol nem fordítanak kellő gondot az oktatásra, ahol a dolgo­zók nem ismerik a normát, nem alakulhat ki egészséges versenyszel­­lem. Ahol pedig lanyha a verseny, a munkában nincs lendület, nem is lehet jó a teljesítés. Termelőszövetkezeti csoportjaink­nak is van mit söpörniök a házuk előtt. Sokkal jobb eredményt tudná­­nak elérni, ha még a tavaszi mun­kálatok megkezdése előtt gondot fordítottak volna a brigádok helyes megszervezésére.­­A­ makói „Úttörő“ termelőszövetkezetben például szov­­jet módszer szerint minden egyes brigád számára kijelölték a terüle­tet, amelyen a brigád egész évben dolgozik. A brigád felelős a számá­ra kijelölt területért és felelősséget vállal az idei terméseredményért is. Úgy dolgozik, arra törekszik, hogy a legtöbbet adja az országnak. A brigádokba, a munkacsapatokba be­osztott népnevelők naponkint kivi­­szik a Párt szavát a tagokhoz. A Párt szava így anyagi erővé vélik a teljesítmények fokozásában, a tavaszi munkálatok határidő előtti elvégzésében. Ezt a példát kövesse minden termelőcsoport a megyében, hogy eleget tegyen a pártkongres­­­szus határozatának, amely a szocia­­l­ista mezőgazdaság fejlesztése érde­kében a termelőszövetkezeti cso­portok fokozott megszilárdítását írja elő. Az ország valamennyi megyéje minden erejét latba veti, hogy első­nek jelenthesse a tavaszi munkála­tok befejezését. Mi is erre törek­szünk, Csongrád megye is erre tart igényt. De a csatában is az a had­­sereg győz, amelyik helyesen tud számot vetni az ellenség erejével. Ezért mi sem eshetünk óvatlanság­­ba. Éberségre, forradalmi éberségre van szükségünk! Nem szabad egy pillanatig se lebecsülnünk az ellen­ség erejét. Megyénkben is számos eset tanúskodik az ellenség nyílt vagy burkolt támadásairól. Kübek­­házán Horváth Pál k­ulák még egyet­­len egy szem tavaszit sem vetett el. Ujszentivánon Huszta Lajosné és Ruzsin Bogulya 40 holdas kulákok 40 holdjukból mindössze 1—1 hol­dat vetettek be, Hódmezővásárhe­lyen Csáki Dániel 28 holdas kulák szabotálja a vetést, de szabotálnak mindenütt a megyében, akkor és ott, ahol a dolgozó parasztság lelkesen végzi a tavaszi munkát. A kulákság fondorlatos támadását látjuk a megyében a vetőmag kö­rül is. Vetőmag van a megyében elegendő. Mégis igen sokan hajla­mosak arra, hogy a kulákság uszá­lyába esve, vetőmaghiánnyal magya­rázzák késlekedésük okát. Hódme­zővásárhelyen is a vetőmag hiányá­val magyarázták eleinte a késést. De amikor a cukorrépa-vetőmag kiosz­tási jegyzéket átvizsgálták, rájöttek: a város cukorrépa-vetőmagszükség­letének kielégítésére beérkezett ve­tőmag-mennyiségnek még csak a felét vitték ki. Demeter Balázs, He­gedűs Sándor, Gajdár Mihály és a többi elszabotálta a cukorrépa-vető­mag átvételét, hogy késleltesse a vetést. Minden községben van még kint tartalékban elegendő vetőmag. Ezeket a készleteket kell feltárni, mert nem késlekedhet egy talpalatnyi földön sem a vetés a megyében! Hazánkhoz, népünkhöz való hűsé­­günk megköveteli, hogy lelkesen, becsülettel álljunk helyt abban a munkában, amelynek célja az or­szág erősítése, fejlesztése. A tavaszi mezőgazdasági munkálatok frontján továbbra sem tűrhetünk meg sem­miféle lazaságot. Még bátrabban kell forgatni a mezőgazdasági munka­verseny fegyverét, a szemléltető agitációt. ’A­ verseny során naponkint hirdesse a versenytábla azoknak a neveit, akik lelkes munkájukkal a legtöbbet tettek az országért, a ta­vaszi munkákban elért kiváló ered­ményeikkel bizonyították be haza­fiasságukat. Felszabadulásunk évfordulóján ne legyen egyetlen egy olyan mezőgaz­dasági dolgozó sem a m­egyében, aki ne vallhatná tiszta szívvel, hogy a Szovjetuniótól kapott szabadságot jó munkájával védelmezi. Az eredmé­nyek szüntelen növelése, az idei bő termés biztosítása — ez most a leg­tisztább hazafiasság! ÁRA 50 FILLÉR. Egy évvel az 1950 február 10-i határozat után Mindszenten Munkaerőtoborzás indul Vásárhelyen VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS L A pártkongresszus határozatának szellemében tárgyalta meg a megyei tanács az előtte álló feladatokat A csongrád megyei tanács szom­bati ülésén Papp Sándor elvtárs, a VB­ elnöke beszámolójában meg­állapította, hogy a pártkongresszus a tanácsok feladatait is meghatá­rozta. A felemelt ötéves terv a helyi tanácsokra is nagy feladato­kat ró és a me­gyei tanács felada­ta, hogy biztosítsa a felemelt terv Csongrád megyére jutó részének végrehajtását. Hangsúlyozta Papp — Nem érvényesítettük kellően az állami fegyelmet és ez megmu­tatkozik abban, hogy a második félévi begyűjtési tervet a megye csupán 17 százalékban, teljesítette. Ez a gyenge eredmény a tanácsok és így elsősorban a megyei tanács helytelen munkájának következmé­­nye, — hangsúlyozta a VB. elnök. Papp elvtárs rámutatott arra is, hogy a tavaszi munka sem folyik kielégítően. A munka legjobban a szentesi járásban halad, de a me­gye többi részében általános lema­­radás tapasztalható. Hangsúlyozta, hogy sokkal keményebb ellenőrzést kell gyakorolni a kulákok felé és megbüntetni azokat, akik akadá­lyozzák a tavaszi munkát. A tanácsoknak már most fel kell készülniük az új begyűjtési terv végrehajtására, mégpedig úgy, elvtárs, hogy a pártkongresszus előtérbe állította a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a párt­­kongresszusi határozat a tanácsok egyik döntő feladatává a szövetke­zeti mozgalom támogatását és fej­­lesztését állította. Sokkal követke­zetesebben kell a tanács munkájá­ban érvényesülnie az állami fegye­lemnek, ami alapja a széleskörű népi fegyelemnek, h­ogy­ felhasználják az elmúlt év tapasztalatait. Mint rendkívül fon­tos feladatot jelölte meg Papp elv­társi, hogy a begyűjtési tervet el­sősorban a tanácsok vezetői ismer­jék meg, de ismertessék meg az egész dolgozó parasztsággal. Gon­­dosan ügyelni kell a gazsollalajstro­­mok helyes felfektetésére. Minden téren a tanácstagoknak példamu­­tatóan kell előljárni, mert a ta­nácstagok feladata nemcsak a fel­világosító munka, hanem a példa­­mutatás. Befejezésül a VB. elnök a ma­gyar békemozgalom előtt álló nagy feladatról, az április 8-án kezdődő aláírásgyűjtésről beszélt. Ebből a munkából a tanácsoknak teljes ere­­jükkel ki kell venniük részüket. Zombori János elvtárs, a szege­di pártbizottság titkára, felszóla­­lásában hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdaság területén tapasztalható lemaradás nemcsak az időjárás, hanem elsősorban az ellenség mun­kájának következménye. A taná­csoknak meg kell vizsgálniuk azt, hogy egyes termelőcsoportok miért nem kötnek szerződést a gépállo­mással. Mint mondotta, ez egyrészt annak a következménye, hogy egyes termelőcsoportok túlbecsülik erejüket.” Az oktatás kérdéséről szólva ja­vasolta Zombori elvtárs, hogy a megyei tanács gondoskodjék az ál­­talános iskolák alsó fokán működő nevelők politikai továbbképzéséről is, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei tanácsoknak foko­zottabb gondot kell fordítaniuk a közutak karbantartására. Számos hozzászólás után Sinkó Antal elvtárs szólalt fel. — Megyei tanácsülésünket alig pár nap választja el hazánk fel­­szabadulásának hatodik évforduló­jától — kezdte beszédét Sinkó elvtárs. Soha el nem múló hálá­val és szeretettel tartozunk a hős szovjet népnek felszabadulásunk­ért. Talpraállásunkat, politikai, gazdasági, kulturál­is megerősödé­sünket, a jóbarát és ellenség által egyaránt elismert hatalmas ered­ményeinket a Szovjetuniónak kö­­szönhetjük. Fokozottabban kell érvényesíteni az állami fegyelmet A kongresszus határozatainak végrehajtásában nagy szerep vár tanácsainkra Sinkó elvtárs ezután arról a vál­tozásról beszélt amely Csongrád­­ megyében is bekövetkezett az el­­múlt hat esztendő alatt. A megye gyors iramban halad az iparosodás útján népünk és benne megyénk dolgozói egységesen követik győ­zelmeink szervezőjét, dicső Pártun­kat. A Párt II. kongresszusa eddigi eredményeinkre támaszkodva, új, nagyszerű feladatokat je­lölt meg dolgozó népünk szá­mára. És a megjelölt feladatok elvégzésében nem kis szerepe van megyei, városi, járási és községi tanácsainknak. Sinkó elvtárs beszédében hiányol­ta, hogy a végrehajtó bizottság je­­lentése majdnem teljesen csak a hiányosságokat sorolta fel, holott a fennálló hiányosságok ellenére nem lehet eléggé hangsúlyozni azo­kat a nagy eredményeket, ame­­lyeket elértünk. — Elért eredményeink megszi­lárdításában, továbbfejlesztésében nem kis szerepe van tanácsaink­nak. Tanácsaink közel féléves mun­kájukkal bebizonyították életre­valóságukat és azt, hogy alkalma­sak vezetni, irányítani és végre­­hajtani az állami feladatokat. De hiba lenne,­ ha azt hinnénk, hogy most már nincsen, vagy csak kevés feladat áll előttünk – hangsú­lyozta Sinkó elvtárs. További ered­­ményeinkért ugyanúgy, mint eddig, eztán is keményen meg kell küz­­denünk. A tanácsoknak az osztály­harc kemény tüzében kell megáll­­niuk a helyüket. Ezután a megyei tanács felada­taira mutatott rá Sinkó elvtárs. A tanácstagoknak fokozottabban kell támogatniok a végrehajtó bizott­ságot és a VB. éppen ott követte el a hibát, hogy nem igyekezett a tanácstagokat a munkába bevonni. A tanácstagokat példamutatásra kell nevelni. A kormány és a VB. határozatait elsősorban a tanács­­tagoknak kell végrehajtanak. — Miben kell élenjárniok a ta­nácstagoknak? — tette fel a kérdést Sinkó elvtárs. Élen kell járniok a mindennapi tettekben, a terv teljesítésében, a takarékosság­ban, a munkafegyelemben, a tava­szi mezőgazdasági munka végzésé­ben, az adózásban.­­ A végrehajtó bizottságnak meg kell vizsgálnia eddigi munkamód­szerét. Meg kell néznie, hogy a hi­vatali apparátus megtesz-e min­dent a feladatok végrehajtásáért. A megyei tanácsnak elő kell se­gítenie, hogy tovább növekedjék a tanácselnökök tekintélye. A mezőgazdaságban történt le­maradás okának megvizsgálá­sát tűzte napirendre a végre­hajtó bizottság. A megyei tanácsnak sokkal na­gyobb segítséget kell nyújtania vá­rosi, járási és községi tanácsaink­nak, és a végrehajtó bizottság tag­­jai, de a megyei tanács dolgozói is sokkal többet tartózkodjanak kint a megyében. Minden munká­ban a VB-nek sokkal inkább kell támaszkodnia a megyei tanács tag­­jaira. A mezőgazdaságban való el­maradás leküzdése érdekében he­tenként a végrehajtó bizottság tűzze napirendre a mezőgazdasági munkák kérdését. Számoljuk fel a l'esőt:il)ö*sé;c( a kultúrmunka iránt . A kultúrmunka területén szép eredményeket értünk el az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. De még mindig tapasztalunk tanácsaink ré­széről közömbösséget, meg nem értést a kultúrmunka iránt. Taná­­csalóknak többet kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel és nemcsak a kultúrgárdákkal, hánem a külön­­böző tanfolyamokkal, előadásokkal és könyvtárakkal is. A tanács tény­legesen legyen irányítója, támoga­tója, segítője szépen fejlődő kul­­turmunikánknak. Mindezek nem kis feladatok. Odaadó, áldozatkész, példamutató munka szükséges hoz­zá. De nem kétséges, hogy mint már annyi esetben, a tanácsok az eljövendő feladatokat is sikerrel hajtják végre, mert minden mun­kájukban a Párt és Rákosi elv­társ támogatja őket — fejezte be beszédét Sinkó elvtárs. Szorosabb kapcsolatot a tanács és a dolgozók köz­ött Korom Mihály elvtárs a taná­­csokban még megbúvó ellenségek­ről beszélt felszólalásában. A cson­grádi járási tanácsnál Szemere be­gyűjtési ellenőr, az elszámoltatás során a kulákokkal borozgatott. Majd arról beszélt Korom elvtárs, hogy nem kielégítő a kapcsolat a tanácstagok és a dolgozók kö­zött. A megyei tanács tagjai nem tar­tanak rendszeresen fogadónapokat. Nem kielégítő még a helyzet azon a téren sem, hogy segítsék a szak­mai jártassággal bíró tanács­alkal­mazottak a közigazgatásban ke­­vésbbé jártas végrehajtó bizottsági tagokat. Sövényházán például a tanácselnökhelyettesnek 200 aktát adtak el intézés végett, de sem a titkár, sem az elnök nem mondta meg, hogy hogyan kell azokat el­­intézni. Ugyanerről a kérdésről be­szélt Szanyi Jánosné mindszenti VB-elnök is, aki kiemelte, hogy a volt VB-titkár, aki szakmai jár­tassággal bírt, nem segített neki munkájában, sőt éppem a begyűj­tés ideje alatt háromheti szabad­ságra utazott el. Nagy György elvtárs kifogásolta felszólalásában, hogy a VB­ jelen­tése nem foglalkozott a kulákok vetéstervével, pedig a megyében több mint százezer hold kulákok kezén fekvő vetésterületről van szó. Hangsúlyozta, hogy a tavaszi munkák kései beindítását idézte elő az is, hogy a vetéstervet a megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya, bár már február 17-én já­rásokra, városokra bontotta szét, mégis csak 11 napi késéssel juttat­ta el a városi, járási tanácsokhoz. Javasolta egyben, hogy sűrűbb idő­közökben tartson a megyei tanács üléseket. A sorozati lemaradásodért felelősség térJte­i a megyei terhese! Ezután Lövő Ferenc elvtárs szó­lalt fel. Beszédében kiemelte, hogy amiért a megye az utóbbi időben sorozatosan elmaradt a munkák­ban, azért komoly felelősség terhe­li a megyei tanácsot is. A végre­hajtó bizottság beszámolója vi­szont nem veti fel a felelősség kér­­dését. Ezután Lövő elvtárs a me­gyei tanács előtt álló feladatokra mutatott rá. A megyei tanácson belül sokkal jobban meg kell szer­vezni a munkát és a VB-nek job­ban kell foglalkoztatnia a tanács­tagokat. Amint a pártkongresszus megállapította, a tanácsok sikeres munkájának előfeltétele, hogy szoros kap­csolat legyen a tanács és a Párt között. Ezen a téren főleg a községi taná­­csoknál nem kielégítő a helyzet. Sok községi tanács mellékesnek te­­kinti, hogy a Párt segítségét igény­be vegye. — A megyei tanács eredményeit az ellenség ellen vívott harcban érte el. A jövőben sem tudjuk felada­tainkat megoldani, ha nem harcolunk kíméletlenül az el­lenség ellen. A tanácsok eddigi működésükkel bebizonyították, hogy alkalmasak a feladatok végrehajtására. A Párt segíti a tanácsokat munkájukban, de a tanácsoknak is sokkal több kezdeményező készséget kell ta­­nusítaniok — fejezte be felszóla­lását Lövő elvtárs. (Lapzártakor az ülés még tart.)

Next