Viharsarok, 1951. július-szeptember (7. [8]. évfolyam, 151-228. szám)

1951-07-01 / 151. szám

VASÁRNAP, 1931. JULIUS 1.3 A ma beadott tojás és baromfi még beleszámít a július 1-ig teljesítendő 70 százalékos kötelezettségbe . A mai­­ nappal lezárul az 1951— 1952. évi tojásbegyű­jtési terv tel­jesítésének első időszaka. Cson­­grád megyei viszonylatban ennek az időszaknak eredménye azt mutatja, hogy megyénk szégyenteljesen le­maradt az állammal szembeni to­jás- és baromfibeadási terv telje­sítésében. A lemaradásnak egyik oka, hogy a vezető-, ellenőrző, és be­gyűjtő szervek bűnös felelőt­lenséggel kezelték a tojás- és baromfibegyűjtés kérdését, je­­lentőségét lebecsülték és nem mozgósították a dolgozó pa­­rasztságot hazafias kötelezett­ségének teljesítésére. Csen­­gele, Sövényháza, Pusztaszer és még megannyi község ta­nácsa hiányos munkája ré­vén ezek a községek alig tel­jesítették tervüket 20 százalékra. Súlyos hibáik mutatkoztak a kom­munista példamutatás terén is. A lemaradt járások és községek ve­­zetői nem mutattak példát, hanem opportunista módon az ellenség uszályába kerültek. A járások közül a makói járás az első a begyűjtésért indított versenyben, a legrosszabb teljesítménye a­­ csongrádi járásnak van. Július 1-i tervüket alig 25 százalék­­ra teljesítette a csongrádi já­rás A rossz teljesítés oka egyrészt, hogy a járási tanács és a járási pártbizottság nem figyelt fel ide­jében a lemaradásra, nem alkal­mazta tapasztalatcsere útján a megye más járásaiban és közsé­­geiban meghonosodott jó tapaszta­­latokat. A megye legjobban teljesítő községe Ambróziáivá, amely a tegnapi kiértékelés alapján július 1-i tervet 95 százalékra teljesítette. A község dolgozói vállalták, hogy a mai napon július 1-i tervüket 100 száza­­lékra teljesítik. Jól dolgozott Csanádalberti, Pusz­tamérges és Pitvaros is, ahol a tanácstagok, a népnevelők élenjár­tak a példamutatásban, így közsé­­geik tervzsü­resítése is elérte a 80 —90 százalékot. A tojás, és baromfibeadási terv — törvény. Végrehajtása minden­kire nézve kötelező. A mai napon megtartandó begyűjtésen beadott tojás- és baromfi még beleszámít a július 1-ig teljesítendő 70 szá­zalékos kötelezettségbe. A földmű­vesszövetkezetek által rendezett be­­gyűjtési nap sikere érdekében ál­­llami és ellenőrző szerveink min­den rendelkezésre álló erőt mozgó­sítsanak. Tudatosítaniok­ kell azt a dolgozó parasztság előtt, hogy aki a július 1-i tervet nem tel­­jesíti, azt a törvény által elő­írt 10 százalékos felemeléssel és további kártérítési összeg megfizetésével sújtja, de ezen­túl szabadpiacon sem árusít­hat. Tanácsaink erélyesen lép­jenek fel a­­ kulákokkal szem­­ben, akik spekulációs céllal tartották vissza az államtól, a néptől a tojást és a baromfit Leplezzék le a dolgozók előtt ta­nácsaink a spekulálókat, mint a nép és az állam ellenségeit, az im­­perialisták szövetségeseit; állítsák követendő példaként a falu közös­sége elé azokat, a­kik ötéves ter­­vünk sikeres végrehajtásáért, a bé­kéért tettek maradéktalanul eleget hazafias kötelezettségüknek. Tanácsaink már hétfőtől kezdve kezdjenek hozzá a lezárult időszak teljesítőinek felülvizsgálatához és vonják miéig azoktól a szabadpiacon való árusítás jogát, akik nem tet­tek eleget beadási kötelezettségük­nek. A kulákokkal szemben pedig a törvény által megengedett leg­szigorúbb szankciókat alkalmazzák. „Vállaljuk, hogy terven felül százezer forint értékű árut gyártunk le augusztus 20-ig“ A Vásárhelyi Kötöttárugyár három üzemet hívott versenyre Az öröm és a büszkeség hangján beszélgettek a közelgő nagy ünnep­ről, Alkotmányunk második évfor­dulójáról a Vásárhelyi Kötöttáru­gyár dolgozói. Termelési értekezle­tükön még egyszer megbeszélték, ami már hetek óta foglalkozta­ta őket: a diósgyőri elvtársak példája nyomán milyen felajánlá­sok meg­­valósításával tegyék fele­l­hetet­len ünneppé ezt a napot. Eredmények és hiányosságok a terv teljesítésében Arany Tóth Sándor elvtárs, a gyár igazgatója a tervteljesítés so­rán elért eredményekről és a még előforduló hiányosságokról beszélt. Elmondotta, hogy május hónapban a tervet teljesítették. Ez megmu­tatkozott az egyes dolgozók terv­­teljesítésében is. Hegyi Ernőné már augusztus 10-i, Szabó Pálné július 8-i, Rácz Jánosné már július 17-i tervén d­lgazik. Hiányosság az, hogy a munkaverseny még mindig kampányszerű. — A munkaverseny kampánysze­­rűségét meg kell szüntetni — mon­dotta Arany Tóth Sándor elvtárs. — A harmadik negyedév során felemelt 6 éves tervünk követelmé­nyeinek megfelelően egyre több és több készárut kell adni gyárunk dolgozóinak­, mint eddig. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden egyes dolgozó igyekszik tervét tel­jesíteni, sőt túlteljesíteni. Vállalások is a Alkotmány ünnepének tiszteletére — Már hetek óta azon gondol­koztunk, hogy milyen felajánlást te­gyünk Alkotmányunk­­ méltó meg­ünneplésének tiszteletre — mon­dotta Katona Mária. — Mi­­ sem akarunk kimaradni a tervet túltel­jesítő dolgozók soraiból. Vállalom Szabó Péternével együtt, hogy a jelenlegi 115 százalékos teljesítmé­nyünket a 100 százalékos minőség mellett 121 százalékra növeljük. — Azt hiszem, hogy mi, nők, a legtöbbet köszönhetünk az­­ Alko­­mánynak — szólt Mucsi Károlyné elv­ársnő. — Valamennyien vállal­­juk a varodából, hogy jelenlegi 114 százalékos teljesítményünket 117 százalékra fokozzuk. Harc a terv túlteljesítéséért, az anyag pazarlása ellen Ezután az üzem legkiválóbb dol­gozói, azok a sztahánovisták tették meg vállalásaikat, akik ezen az ér­tekezleten kapták meg eddigi jó munkájukért a sz­ahánovista okle­­velet. Balogh Albert sztahánovista lelkes örömmel vállalta, hogy har­madik negyedévi tervéig 3 nappal előbb befejezi. A­ termelés mennyi­ségének és minőségének emelésére tettek­ ígéretet: Klein Jenőné,Mol­nár Anna és Mucsi Julianna szta­hanovisták is. Szél Nagy Mihály elvtárs legfontosabb feladatának az anyagpazarlás elleni harcot tartja. Vállalta, hogy a szabászati műhelyrészben a jelenlegi 6.8 deka hulladékot 5.8 dekára csökkentik. Az egyéni vállalások alapján megszületett a Kötöttárugyár dol­­gozóinak közös versenyfelhívása, amelyet a Szegedi Ruhagyár, az Óbudai és a Pesterzsébeti Haris­­nyagyár dolgozóinak küldöttek el. Versenykihívásuk szövege a követ­­kező: ,,Mi, a Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyár dolgozói csatlakozunk a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak versenyfelhívásához és módosított ötéves tervünk végrehajtásának ér­dekében Alkotmányunk ünnepének a tiszteletére a következő vállalá­sokat tesszük: 1 Üzemünk jelenlegi átlagszá­­m*­*­zalékát 112,6-ról 117 száza­lékra emeljük. O Anyagtakarékosság vonalán vállaljuk, hogy napi har­minc pár flórharisnyát megtakarí­tott anyagból készítünk. Ezzel au­gusztus 20-ig 25 ezer forint értékű árut adunk terven felü­l. Ezenkívül naponta 6 mázsa szenet takarítunk meg úgy, hogy a kisebb kazánt be­indítjuk, ezzel az átszervezéssel biztosítjuk az üzem zavartalan me­netét is. Harisnyaüzemünkben a túlölés a megengedettnél jóval ma­gasabb, ezt 20 százalékkal csök­kentjük és a megtakarított 4700 darab fűvel 16 ezer pár harisnyát készítünk.­­ Terven felül 100 ezer fo­­rint értékű cikket gyár­tunk le. A Eddigi minőségünk javítá­­sa érdekében a kötöttáru I. a. választás arányunkat a májusi 94,7 százalékról 96 százalékra emel­jük, harisnyavonalon az I. a. mi­nőséget 2 százalékkal javítjuk. tt Vállaljuk továbbá, hogy a darabbérben dolgozók szá­mát 54 százalékról 56 százalékra emeljük. A 100 százalékon alul tel­jesítők számát 30 százalékról 22 százalékra csökkentjük. Ennek ér­dekében augusztus 20-ig az átkép­­zősök részére, valamint a műveze­tők részére szaktanfolyamokat in­dítunk. é. Július 10-ig megkötjük a hosszúlejáratú versenyszer­ződéseket. H A műszaki dolgozók a ter­­*­e­ket felbontják minden egyes szakmunkavállalóig, a terv­könyveket pontosan értékelik, hogy a verseny nyilvánosságra hozatalá­val segítsük a verseny vitelét.“ Manók Mátyás G iioidis paraszt „kalkulációja" a békét szolgálja. Még korán reggel van, de Mar­ók Mátyás már javában aratja a bú­zát. A haját alaposan fehérre fes­tette a múló idő , hiszen betöl­tötte a 68. évét is, de azért fiatalo­san mozog, szinte mint húsz éves ko­lerában. — A búzáról van szó, az ország jövő évi kenyeréről. Meg kell hát a kasza nyelét ragadni, a becsület így kívánja! — tartja Martók bá­csi, majd hozzáteszi, mint valami aranytanácsot: — és aki bő ter­mésre akar számolni, az már vi­aszérésében kezdjen az aratáshoz. Sokévi tapasztalata ez Martók Mátyás 6 holdas kistőkéi minta­gazdának.­­ Erről beszél az én kalkulációm, de ezt bizonyí­ja minden helyesen gazdálkodó dolgozó paraszt szám­vetése is. Bartók Mátyás bácsi minden év­ben „kalkulációt” csinál magának, munkatervet, ugyanúgy, mint akár egy gyár, vagy üzem. A tervkészí­tésnél minden körülményt számba­ vesz, mindent mérlegel, hogy vál­lalkozása eredményes legyen. Itt nem védi a bék­ét, aki a gabonát a földdel eteti meg . A kalkuláció során így jött aztán ki, hogy a búzakaszálást fel­­tétlen viaszérésben végezzem, mert ekkor még nem szóródik a búza szeme és nem éri kár az embert — magyarázza Matyi bácsi. — A viaszérés után, mikor a szem kifejlődik és nem fér a pává­ban, már szórni kezd a búza. Ahol nem kaszálnak idejében, ott 70.80. 90 kilót is elhullajt egy holdon. Csak 6 hold búzavetést számítva, ez a mennyiség 1—5 mázsának fe­lelmek. Két ember egész évi fej­adagja. Az nem védi a békét, a­ki a gabonát a földdel eteti meg!.. . Bartók Mátyás „üzemtervében’’ szerepel a tarlóhántás és az augusz­­tusi mélyszántás is. Amint mondja: — Ezek is nagyon kifizetők. A gyenge tél és az esős tavasz miatt nagyon sok vadrepce volt az idén a gabonák közt. Ha most elvégzem a sarlóhántást, az elhullajt­ott vad­repcemag hamar kikel és könnyen kiirthatom. A cséplés utáni, augusztus végi mélyszántás is minden esztendőben ott szerepel a kalkulációjában. A mélyszántást csak géppel végezteti, mert egyedül a „vasparipa” tudja igazán jól megforgatni a földet. Tapasztalatból tudja, hogy így 5— 6 mázsa búzával is több terem egy holdon, mintha igaerővel szánta­nák. Mit is jelent a kettős termesztés ? Martók bácsi elmondja m­ég, hogy a jó gazdának a számvetéséből nem szabad hiányozni a másodnö­vények termesztésének sem.­­ Ahány hold mislinget vetünk el például a tarlóra, annyi szarvas­­marhának tudjuk biztosítani a téli takarmányát. Ebből látszik, hogy milyen jelentősége van állatállomá­nyunk növelése szempontjából a kettős termesztésnek. A lucernakaszálás idejét is pon­­tosan megszabja magának, így ma­­gyarázza: — Ha május 8—10-e körül vég­zem el az első kaszálást, akkor még ugyanabban a hónapban — azaz a legnagyobb nevelőhónapban mégegyszer meg tud nőni. Június 8—10-én már másodszor is levág­hatom, a harmadik termést pedig meghagyom magnak. Aki viszont május 15-e körül — tehát a virág­­zás idejében— vágja először a lu­cernáját, azzal számolva, hogy így több lesz a széna, az ráfizet a spe­­kulálásra, mert a második kaszá­lásnál már elveszti a lucerna ezt a többletet, sőt május közepén meg­támadhatja a bogár is. Martók bácsi évi munkatervében fontos szerep jut a műtrágya alkal­mazásának is. — Ha ősszel istállótrágyát szó­rok a földre — mondja —, tavas­­­szal meg műtrágyát, akkor 6 mázsa gabonával több terem holdanként, de a kukorica is 7—8 mázsával is jobban fizet. És elmondja: — Aki trágyázza a földjét, annak nem okoz gondot a beszolgáltatás teljesítése. Én így teszek minden évben. Ennek köszönhetem, hogy tavaly is 700 százalékban tehettem eleget a gabonabeadási kötelezettsé­­gemnek. Ez az én legfőbb kalkulációm! Itt aztán újra visszatér az ara­­tás kérdésére: — De mit érne a trágyázás,^ a gazdag termés, ha nem aratnánk le a búzát viaszérésben?! Ami be­jött a réven, elmenne a vámon ... — Minek tulajdonítható, hogy idős korára is fiatalokat megha­zudtoló lendülettel és munkakedvvel dolgozik? — Nem más ennek a magyará­zata, mint az — mosolyodik el —, hogy most már nem az uraknak, nem a kulákoknak aratok, hanem magamnak és az egész dolgozó nép­­nek. Most már minden kaszavágás, minden szem gabona a békénket erősíti, a mi országunk építését se­­gíti diadalra! Ez az én legfőbb kal­­kulációm, ez az én munkakedve­n nyitja! A makói mezőőrök újabb versenyvállalásokat tettek Juhász látván a makói mezőgaz­­dasági terület hatos,hetes számú körzetének a mezőőre szocialista munkaverseny vállalást tett. Vál­lalja azt, hogy körzetében jó fel­­világosító munkáján keresztül el­éri: a dolgozó parasztok aratás után a tarlóhá­ntást július 15-ig elvégzik. Balogh János a 24 és 25-ös körzet matere vállalta, hogy jó­­ munkáján a kresztül a dol­­gozó parasztokkal .úgy foglalkozik, hogy a cséplési munkálatokat augusztus 18-ra teljesítik. Július 7.án érkeztem a Szófia melletti Bogjevci faluba. Meg akar­­tam nézni, hogy folynak az új tszcs alakításának előkészületei. Az ég felhős volt, a­ Balkán­ hegység felől enyhe szél fújt. A kis háztetők fö­lött füst kanyargott felfelé. A jel arra mutatott, hogy a háziasszo­nyok korábban értek haza a kapá­lásból, hogy vacsorát készítsenek a szántóföldi munkából hazatérő em­­bereknek, ellátják a házkörüli teen­­dőket és állatokat. A falu terén a néptanács székházának építését készítették elő. A Balkán-hegység kopár lábához csöppent kis falucs­kában is látszik, hogy a dimitrovi első ötéves terv teljesítése áthatja. Az iskola felé kanyarodtam. Az is­kola széles falai mellett egy másik építkezés előkészületei látszanak, téglarakások és hatalmas, friss ol­tott mésszel teli gödör. Emlékszem, hogy itt volt a partizán Szpíró sírja, akit a szófiai egyetemről, mint egyetemi hallgatót ismertem. Örömmel láttam, hogy a bogjeveiak nem felejtkeztek meg Szpiró sírja­­ról és cementből és téglából szép kerítéssel vették körül. Emlékszem a halála előtti utoló szavaira: — Elvtársak, én meghalok, de Ti folytassátok a harcot!. .. Dimit­ romai előre,!... Igen. Itt és mindenhol a bolgár földön nem egy hős halt meg a sze­retett Dimitrov nevével az ajkán! Itt a gabonatábla, előttem reng alacsony szárakon az apró kalászos gabona fehéren. A tavaszi száraz­ság úgy látszik, elég kárt okozott. Arrébb tavaszi orosz búza látszik. Megálltam és megsimogattam­ egy hálásét. — Mit simogasd? — hallottam meglepve egy női hangot és zavar­tan néztem körtéi. Néhány nőt láttam, akik kapó­­val a vállukon, mezítláb, térdig sá­rosan jöttek a kapálásból. Feléjük fordultam, kezet fogtunk és beszél­­getésbe kezdtünk. Beszélgettünk a kapálásról és arról, hogy mikor kezdődik az aratás. Lassan ránk­sötétedett, a szentjános­bogarak mint kis lámpások villantak meg hol itt, hol ott a búzatáblák között és a tücskök hangosan ciripeltek. Galabova felöl megerősödött a szél és a búza­ábrák a hegyipatakhoz hasonlóan suhogni kezdtek. ■ Egy­szerre csek tompa harangszó hal­latszott Bezden falu felől. — Óh, jaj — mondta Katja néni és megigazította fejkendőjét — ha­­lot­tak harangoznak . .. Elválunk és én betértem a házi­­gazdám portájára, ahol meghalok. A 80 éves Lozó apóval leültünk a kocsi mellé, rágyújtottunk és be­­szélgetésbe kezdtünk. Megkérdezte, hogy mi hír Szófiában. A harang­­szó mind erősebben és tisztábban hallatszott. Az öreg a­ földre szórva hamuját, kérdezte: — Vajjen­ki halhatott meg most, amikor a legjobban kell a munka­erő a termés begyű­l­éséhez. Egyszerre csak Blago — az unoka fut oda és fuladozva mondja: — Dimitrov, Georgi Dimitrov meghalt . .. — Kicsoda? — kérdi torokhan­gon Lozó — ne tréfálj! — Nem tré falok, a rádió mond­­ta... Azért verik félre a haran­gokat ... Az emberek a községhá­za előtt gyülekeznek... Induljunk mi is... Megremegtem. Lozó apó össze­gyűrte cigarettáját, megingott és a kocsi rúdja felé hajolt... — Ne tréfálj, fiam — hördült fel az öreg. — Nézz rám, én öregebb vagyok és ... Ő pedig... Dimit­rov ... — és gödrös szemeiből a könnycseppek, mint gyöngyszemek peregtek alá. — Ki lesz a mi vezetőnk, Fiam ... Kiindultunk a néptanács felé A girbe,görbe utcácskákból emberek tartottak a falu központja felé. Nem tudtam elhinni. Nem, hitte el Lozó apó sem és a falu lakossá­ga sem, hogy Dimitrov meghalt. Hiszen együtt építjük vele a szo­cializmust ... A valóság azonban kegyetlenebb, mint a kívánság ... A községháza alacsony épülete elé gyűlt a falu népe. Egyre töb­ben jöttek. Bekecses öregek, nyi­tott mellű, napégette férfiak, fel­tűrt ujjú asszonyok, ifjak és gyer­mekek ... Egyre sötétebb lett. A kis ablak­ban világ gyűlt és a légcsőn Boris Pencsev, a Bolgár Kommunista Párt járási bizottságának titkára jelent meg. Arca halvány, majdnem vértelen. A nagy csendben még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Még a csecsemők is hallgattak, mintha megértették vol­na a tragikus pillanatot. — Elvtársak — mondta Boris el­­csukló hangon — szerepelt taní­tónk és vezetőnk, Georgi Dimitrov elvtárs meghalt ... A tömegben felzokogtak. A par­tizán. Szpiró édesanyja felsírt, meg­­in­gott. Valaki felkarolta. — Ő is elköl­özött... — kiál­totta. A­ férfiak repedezett markukkal törölgették kicsorduló könnyeiket. Síri csend következett, majd egy fiatalember megszólalt: — Nem, Dimitrov él, örökké élni fog közöttünk... — Igen, Elvtársak. Dimitrov meghalt — mondta Boris Pencsev —, azonban ittmaradt közünk, mert továbbra is élni fog szívünkben . .. Ne keseredjünk el... Dimitrovot szeretni annyit jelent, hogy foly­­tatni fogjuk Dimitrov munkáját. Ha felépítjük a néptanács épületét, Szpiró emlékművét és megalakítjuk a tszcs-t, mind azt jelenti, hogy legszebben áldozunk Dimitrov emlé­kének ... Ezután egy komoly tekintetű fia­tal ember a parasztok nevében es­­küvel fogadta, hogy keményen és tántoríthatatlanul haladnak tovább, ra Dimitrov ált­al kijelölt úton Bog­ jevei szocializmusá­nak felépítésé­ben. — Most, jobban, mint bármi­­kor a munkás-dolgozó parasztszö­vetség megerősítésére van szükség — mondotta a fiatalember. Az emberek csendesen és las­­san oszlottak. Megeredt az eső, mint­ha az is Dimitrovot siratná.... Reggelre a községházán gyász- és vörös lobogók lengtek. A bejárat elé asztalt helyeztek Dimitrov arc­képével, melyet fekete kerettel vet­tek körül és virággal szórták tele. Két oldalt, mozdulatlanul állt őrt egy fiú és egy leány, mellettük állt a falu népe. Ez a nép fogja Dimi­­rov munkáját és tanításait megva­lósítani. DIMITROV ÉS IRTA: KRUM

Next