Viharsarok, 1951. július-szeptember (7. [8]. évfolyam, 151-228. szám)
1951-07-01 / 151. szám
VASÁRNAP, 1931. JULIUS 1.3 A ma beadott tojás és baromfi még beleszámít a július 1-ig teljesítendő 70 százalékos kötelezettségbe . A mai nappal lezárul az 1951— 1952. évi tojásbegyűjtési terv teljesítésének első időszaka. Csongrád megyei viszonylatban ennek az időszaknak eredménye azt mutatja, hogy megyénk szégyenteljesen lemaradt az állammal szembeni tojás- és baromfibeadási terv teljesítésében. A lemaradásnak egyik oka, hogy a vezető-, ellenőrző, és begyűjtő szervek bűnös felelőtlenséggel kezelték a tojás- és baromfibegyűjtés kérdését, jelentőségét lebecsülték és nem mozgósították a dolgozó parasztságot hazafias kötelezettségének teljesítésére. Csengele, Sövényháza, Pusztaszer és még megannyi község tanácsa hiányos munkája révén ezek a községek alig teljesítették tervüket 20 százalékra. Súlyos hibáik mutatkoztak a kommunista példamutatás terén is. A lemaradt járások és községek vezetői nem mutattak példát, hanem opportunista módon az ellenség uszályába kerültek. A járások közül a makói járás az első a begyűjtésért indított versenyben, a legrosszabb teljesítménye a csongrádi járásnak van. Július 1-i tervüket alig 25 százalékra teljesítette a csongrádi járás A rossz teljesítés oka egyrészt, hogy a járási tanács és a járási pártbizottság nem figyelt fel idejében a lemaradásra, nem alkalmazta tapasztalatcsere útján a megye más járásaiban és községeiban meghonosodott jó tapasztalatokat. A megye legjobban teljesítő községe Ambróziáivá, amely a tegnapi kiértékelés alapján július 1-i tervet 95 százalékra teljesítette. A község dolgozói vállalták, hogy a mai napon július 1-i tervüket 100 százalékra teljesítik. Jól dolgozott Csanádalberti, Pusztamérges és Pitvaros is, ahol a tanácstagok, a népnevelők élenjártak a példamutatásban, így községeik tervzsüresítése is elérte a 80 —90 százalékot. A tojás, és baromfibeadási terv — törvény. Végrehajtása mindenkire nézve kötelező. A mai napon megtartandó begyűjtésen beadott tojás- és baromfi még beleszámít a július 1-ig teljesítendő 70 százalékos kötelezettségbe. A földművesszövetkezetek által rendezett begyűjtési nap sikere érdekében álllami és ellenőrző szerveink minden rendelkezésre álló erőt mozgósítsanak. Tudatosítaniok kell azt a dolgozó parasztság előtt, hogy aki a július 1-i tervet nem teljesíti, azt a törvény által előírt 10 százalékos felemeléssel és további kártérítési összeg megfizetésével sújtja, de ezentúl szabadpiacon sem árusíthat. Tanácsaink erélyesen lépjenek fel a kulákokkal szemben, akik spekulációs céllal tartották vissza az államtól, a néptől a tojást és a baromfit Leplezzék le a dolgozók előtt tanácsaink a spekulálókat, mint a nép és az állam ellenségeit, az imperialisták szövetségeseit; állítsák követendő példaként a falu közössége elé azokat, akik ötéves tervünk sikeres végrehajtásáért, a békéért tettek maradéktalanul eleget hazafias kötelezettségüknek. Tanácsaink már hétfőtől kezdve kezdjenek hozzá a lezárult időszak teljesítőinek felülvizsgálatához és vonják miéig azoktól a szabadpiacon való árusítás jogát, akik nem tettek eleget beadási kötelezettségüknek. A kulákokkal szemben pedig a törvény által megengedett legszigorúbb szankciókat alkalmazzák. „Vállaljuk, hogy terven felül százezer forint értékű árut gyártunk le augusztus 20-ig“ A Vásárhelyi Kötöttárugyár három üzemet hívott versenyre Az öröm és a büszkeség hangján beszélgettek a közelgő nagy ünnepről, Alkotmányunk második évfordulójáról a Vásárhelyi Kötöttárugyár dolgozói. Termelési értekezletükön még egyszer megbeszélték, ami már hetek óta foglalkoztata őket: a diósgyőri elvtársak példája nyomán milyen felajánlások megvalósításával tegyék felelhetetlen ünneppé ezt a napot. Eredmények és hiányosságok a terv teljesítésében Arany Tóth Sándor elvtárs, a gyár igazgatója a tervteljesítés során elért eredményekről és a még előforduló hiányosságokról beszélt. Elmondotta, hogy május hónapban a tervet teljesítették. Ez megmutatkozott az egyes dolgozók tervteljesítésében is. Hegyi Ernőné már augusztus 10-i, Szabó Pálné július 8-i, Rácz Jánosné már július 17-i tervén dlgazik. Hiányosság az, hogy a munkaverseny még mindig kampányszerű. — A munkaverseny kampányszerűségét meg kell szüntetni — mondotta Arany Tóth Sándor elvtárs. — A harmadik negyedév során felemelt 6 éves tervünk követelményeinek megfelelően egyre több és több készárut kell adni gyárunk dolgozóinak, mint eddig. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden egyes dolgozó igyekszik tervét teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Vállalások is a Alkotmány ünnepének tiszteletére — Már hetek óta azon gondolkoztunk, hogy milyen felajánlást tegyünk Alkotmányunk méltó megünneplésének tiszteletre — mondotta Katona Mária. — Mi sem akarunk kimaradni a tervet túlteljesítő dolgozók soraiból. Vállalom Szabó Péternével együtt, hogy a jelenlegi 115 százalékos teljesítményünket a 100 százalékos minőség mellett 121 százalékra növeljük. — Azt hiszem, hogy mi, nők, a legtöbbet köszönhetünk az Alkománynak — szólt Mucsi Károlyné elvársnő. — Valamennyien vállaljuk a varodából, hogy jelenlegi 114 százalékos teljesítményünket 117 százalékra fokozzuk. Harc a terv túlteljesítéséért, az anyag pazarlása ellen Ezután az üzem legkiválóbb dolgozói, azok a sztahánovisták tették meg vállalásaikat, akik ezen az értekezleten kapták meg eddigi jó munkájukért a szahánovista oklevelet. Balogh Albert sztahánovista lelkes örömmel vállalta, hogy harmadik negyedévi tervéig 3 nappal előbb befejezi. A termelés mennyiségének és minőségének emelésére tettek ígéretet: Klein Jenőné,Molnár Anna és Mucsi Julianna sztahanovisták is. Szél Nagy Mihály elvtárs legfontosabb feladatának az anyagpazarlás elleni harcot tartja. Vállalta, hogy a szabászati műhelyrészben a jelenlegi 6.8 deka hulladékot 5.8 dekára csökkentik. Az egyéni vállalások alapján megszületett a Kötöttárugyár dolgozóinak közös versenyfelhívása, amelyet a Szegedi Ruhagyár, az Óbudai és a Pesterzsébeti Harisnyagyár dolgozóinak küldöttek el. Versenykihívásuk szövege a következő: ,,Mi, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár dolgozói csatlakozunk a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak versenyfelhívásához és módosított ötéves tervünk végrehajtásának érdekében Alkotmányunk ünnepének a tiszteletére a következő vállalásokat tesszük: 1 Üzemünk jelenlegi átlagszám**zalékát 112,6-ról 117 százalékra emeljük. O Anyagtakarékosság vonalán vállaljuk, hogy napi harminc pár flórharisnyát megtakarított anyagból készítünk. Ezzel augusztus 20-ig 25 ezer forint értékű árut adunk terven felül. Ezenkívül naponta 6 mázsa szenet takarítunk meg úgy, hogy a kisebb kazánt beindítjuk, ezzel az átszervezéssel biztosítjuk az üzem zavartalan menetét is. Harisnyaüzemünkben a túlölés a megengedettnél jóval magasabb, ezt 20 százalékkal csökkentjük és a megtakarított 4700 darab fűvel 16 ezer pár harisnyát készítünk. Terven felül 100 ezer forint értékű cikket gyártunk le. A Eddigi minőségünk javítása érdekében a kötöttáru I. a. választás arányunkat a májusi 94,7 százalékról 96 százalékra emeljük, harisnyavonalon az I. a. minőséget 2 százalékkal javítjuk. tt Vállaljuk továbbá, hogy a darabbérben dolgozók számát 54 százalékról 56 százalékra emeljük. A 100 százalékon alul teljesítők számát 30 százalékról 22 százalékra csökkentjük. Ennek érdekében augusztus 20-ig az átképzősök részére, valamint a művezetők részére szaktanfolyamokat indítunk. é. Július 10-ig megkötjük a hosszúlejáratú versenyszerződéseket. H A műszaki dolgozók a ter*eket felbontják minden egyes szakmunkavállalóig, a tervkönyveket pontosan értékelik, hogy a verseny nyilvánosságra hozatalával segítsük a verseny vitelét.“ Manók Mátyás G iioidis paraszt „kalkulációja" a békét szolgálja. Még korán reggel van, de Marók Mátyás már javában aratja a búzát. A haját alaposan fehérre festette a múló idő , hiszen betöltötte a 68. évét is, de azért fiatalosan mozog, szinte mint húsz éves kolerában. — A búzáról van szó, az ország jövő évi kenyeréről. Meg kell hát a kasza nyelét ragadni, a becsület így kívánja! — tartja Martók bácsi, majd hozzáteszi, mint valami aranytanácsot: — és aki bő termésre akar számolni, az már viaszérésében kezdjen az aratáshoz. Sokévi tapasztalata ez Martók Mátyás 6 holdas kistőkéi mintagazdának. Erről beszél az én kalkulációm, de ezt bizonyíja minden helyesen gazdálkodó dolgozó paraszt számvetése is. Bartók Mátyás bácsi minden évben „kalkulációt” csinál magának, munkatervet, ugyanúgy, mint akár egy gyár, vagy üzem. A tervkészítésnél minden körülményt számba vesz, mindent mérlegel, hogy vállalkozása eredményes legyen. Itt nem védi a békét, aki a gabonát a földdel eteti meg . A kalkuláció során így jött aztán ki, hogy a búzakaszálást feltétlen viaszérésben végezzem, mert ekkor még nem szóródik a búza szeme és nem éri kár az embert — magyarázza Matyi bácsi. — A viaszérés után, mikor a szem kifejlődik és nem fér a pávában, már szórni kezd a búza. Ahol nem kaszálnak idejében, ott 70.80. 90 kilót is elhullajt egy holdon. Csak 6 hold búzavetést számítva, ez a mennyiség 1—5 mázsának felelmek. Két ember egész évi fejadagja. Az nem védi a békét, aki a gabonát a földdel eteti meg!.. . Bartók Mátyás „üzemtervében’’ szerepel a tarlóhántás és az augusztusi mélyszántás is. Amint mondja: — Ezek is nagyon kifizetők. A gyenge tél és az esős tavasz miatt nagyon sok vadrepce volt az idén a gabonák közt. Ha most elvégzem a sarlóhántást, az elhullajtott vadrepcemag hamar kikel és könnyen kiirthatom. A cséplés utáni, augusztus végi mélyszántás is minden esztendőben ott szerepel a kalkulációjában. A mélyszántást csak géppel végezteti, mert egyedül a „vasparipa” tudja igazán jól megforgatni a földet. Tapasztalatból tudja, hogy így 5— 6 mázsa búzával is több terem egy holdon, mintha igaerővel szántanák. Mit is jelent a kettős termesztés ? Martók bácsi elmondja még, hogy a jó gazdának a számvetéséből nem szabad hiányozni a másodnövények termesztésének sem. Ahány hold mislinget vetünk el például a tarlóra, annyi szarvasmarhának tudjuk biztosítani a téli takarmányát. Ebből látszik, hogy milyen jelentősége van állatállományunk növelése szempontjából a kettős termesztésnek. A lucernakaszálás idejét is pontosan megszabja magának, így magyarázza: — Ha május 8—10-e körül végzem el az első kaszálást, akkor még ugyanabban a hónapban — azaz a legnagyobb nevelőhónapban mégegyszer meg tud nőni. Június 8—10-én már másodszor is levághatom, a harmadik termést pedig meghagyom magnak. Aki viszont május 15-e körül — tehát a virágzás idejében— vágja először a lucernáját, azzal számolva, hogy így több lesz a széna, az ráfizet a spekulálásra, mert a második kaszálásnál már elveszti a lucerna ezt a többletet, sőt május közepén megtámadhatja a bogár is. Martók bácsi évi munkatervében fontos szerep jut a műtrágya alkalmazásának is. — Ha ősszel istállótrágyát szórok a földre — mondja —, tavasszal meg műtrágyát, akkor 6 mázsa gabonával több terem holdanként, de a kukorica is 7—8 mázsával is jobban fizet. És elmondja: — Aki trágyázza a földjét, annak nem okoz gondot a beszolgáltatás teljesítése. Én így teszek minden évben. Ennek köszönhetem, hogy tavaly is 700 százalékban tehettem eleget a gabonabeadási kötelezettségemnek. Ez az én legfőbb kalkulációm! Itt aztán újra visszatér az aratás kérdésére: — De mit érne a trágyázás,^ a gazdag termés, ha nem aratnánk le a búzát viaszérésben?! Ami bejött a réven, elmenne a vámon ... — Minek tulajdonítható, hogy idős korára is fiatalokat meghazudtoló lendülettel és munkakedvvel dolgozik? — Nem más ennek a magyarázata, mint az — mosolyodik el —, hogy most már nem az uraknak, nem a kulákoknak aratok, hanem magamnak és az egész dolgozó népnek. Most már minden kaszavágás, minden szem gabona a békénket erősíti, a mi országunk építését segíti diadalra! Ez az én legfőbb kalkulációm, ez az én munkakedven nyitja! A makói mezőőrök újabb versenyvállalásokat tettek Juhász látván a makói mezőgazdasági terület hatos,hetes számú körzetének a mezőőre szocialista munkaverseny vállalást tett. Vállalja azt, hogy körzetében jó felvilágosító munkáján keresztül eléri: a dolgozó parasztok aratás után a tarlóhántást július 15-ig elvégzik. Balogh János a 24 és 25-ös körzet matere vállalta, hogy jó munkáján a kresztül a dolgozó parasztokkal .úgy foglalkozik, hogy a cséplési munkálatokat augusztus 18-ra teljesítik. Július 7.án érkeztem a Szófia melletti Bogjevci faluba. Meg akartam nézni, hogy folynak az új tszcs alakításának előkészületei. Az ég felhős volt, a Balkán hegység felől enyhe szél fújt. A kis háztetők fölött füst kanyargott felfelé. A jel arra mutatott, hogy a háziasszonyok korábban értek haza a kapálásból, hogy vacsorát készítsenek a szántóföldi munkából hazatérő embereknek, ellátják a házkörüli teendőket és állatokat. A falu terén a néptanács székházának építését készítették elő. A Balkán-hegység kopár lábához csöppent kis falucskában is látszik, hogy a dimitrovi első ötéves terv teljesítése áthatja. Az iskola felé kanyarodtam. Az iskola széles falai mellett egy másik építkezés előkészületei látszanak, téglarakások és hatalmas, friss oltott mésszel teli gödör. Emlékszem, hogy itt volt a partizán Szpíró sírja, akit a szófiai egyetemről, mint egyetemi hallgatót ismertem. Örömmel láttam, hogy a bogjeveiak nem felejtkeztek meg Szpiró sírjaról és cementből és téglából szép kerítéssel vették körül. Emlékszem a halála előtti utoló szavaira: — Elvtársak, én meghalok, de Ti folytassátok a harcot!. .. Dimit romai előre,!... Igen. Itt és mindenhol a bolgár földön nem egy hős halt meg a szeretett Dimitrov nevével az ajkán! Itt a gabonatábla, előttem reng alacsony szárakon az apró kalászos gabona fehéren. A tavaszi szárazság úgy látszik, elég kárt okozott. Arrébb tavaszi orosz búza látszik. Megálltam és megsimogattam egy hálásét. — Mit simogasd? — hallottam meglepve egy női hangot és zavartan néztem körtéi. Néhány nőt láttam, akik kapóval a vállukon, mezítláb, térdig sárosan jöttek a kapálásból. Feléjük fordultam, kezet fogtunk és beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a kapálásról és arról, hogy mikor kezdődik az aratás. Lassan ránksötétedett, a szentjánosbogarak mint kis lámpások villantak meg hol itt, hol ott a búzatáblák között és a tücskök hangosan ciripeltek. Galabova felöl megerősödött a szél és a búzaábrák a hegyipatakhoz hasonlóan suhogni kezdtek. ■ Egyszerre csek tompa harangszó hallatszott Bezden falu felől. — Óh, jaj — mondta Katja néni és megigazította fejkendőjét — halottak harangoznak . .. Elválunk és én betértem a házigazdám portájára, ahol meghalok. A 80 éves Lozó apóval leültünk a kocsi mellé, rágyújtottunk és beszélgetésbe kezdtünk. Megkérdezte, hogy mi hír Szófiában. A harangszó mind erősebben és tisztábban hallatszott. Az öreg a földre szórva hamuját, kérdezte: — Vajjenki halhatott meg most, amikor a legjobban kell a munkaerő a termés begyűléséhez. Egyszerre csak Blago — az unoka fut oda és fuladozva mondja: — Dimitrov, Georgi Dimitrov meghalt . .. — Kicsoda? — kérdi torokhangon Lozó — ne tréfálj! — Nem tré falok, a rádió mondta... Azért verik félre a harangokat ... Az emberek a községháza előtt gyülekeznek... Induljunk mi is... Megremegtem. Lozó apó összegyűrte cigarettáját, megingott és a kocsi rúdja felé hajolt... — Ne tréfálj, fiam — hördült fel az öreg. — Nézz rám, én öregebb vagyok és ... Ő pedig... Dimitrov ... — és gödrös szemeiből a könnycseppek, mint gyöngyszemek peregtek alá. — Ki lesz a mi vezetőnk, Fiam ... Kiindultunk a néptanács felé A girbe,görbe utcácskákból emberek tartottak a falu központja felé. Nem tudtam elhinni. Nem, hitte el Lozó apó sem és a falu lakossága sem, hogy Dimitrov meghalt. Hiszen együtt építjük vele a szocializmust ... A valóság azonban kegyetlenebb, mint a kívánság ... A községháza alacsony épülete elé gyűlt a falu népe. Egyre többen jöttek. Bekecses öregek, nyitott mellű, napégette férfiak, feltűrt ujjú asszonyok, ifjak és gyermekek ... Egyre sötétebb lett. A kis ablakban világ gyűlt és a légcsőn Boris Pencsev, a Bolgár Kommunista Párt járási bizottságának titkára jelent meg. Arca halvány, majdnem vértelen. A nagy csendben még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Még a csecsemők is hallgattak, mintha megértették volna a tragikus pillanatot. — Elvtársak — mondta Boris elcsukló hangon — szerepelt tanítónk és vezetőnk, Georgi Dimitrov elvtárs meghalt ... A tömegben felzokogtak. A partizán. Szpiró édesanyja felsírt, megingott. Valaki felkarolta. — Ő is elkölözött... — kiáltotta. A férfiak repedezett markukkal törölgették kicsorduló könnyeiket. Síri csend következett, majd egy fiatalember megszólalt: — Nem, Dimitrov él, örökké élni fog közöttünk... — Igen, Elvtársak. Dimitrov meghalt — mondta Boris Pencsev —, azonban ittmaradt közünk, mert továbbra is élni fog szívünkben . .. Ne keseredjünk el... Dimitrovot szeretni annyit jelent, hogy folytatni fogjuk Dimitrov munkáját. Ha felépítjük a néptanács épületét, Szpiró emlékművét és megalakítjuk a tszcs-t, mind azt jelenti, hogy legszebben áldozunk Dimitrov emlékének ... Ezután egy komoly tekintetű fiatal ember a parasztok nevében esküvel fogadta, hogy keményen és tántoríthatatlanul haladnak tovább, ra Dimitrov által kijelölt úton Bog jevei szocializmusának felépítésében. — Most, jobban, mint bármikor a munkás-dolgozó parasztszövetség megerősítésére van szükség — mondotta a fiatalember. Az emberek csendesen és lassan oszlottak. Megeredt az eső, mintha az is Dimitrovot siratná.... Reggelre a községházán gyász- és vörös lobogók lengtek. A bejárat elé asztalt helyeztek Dimitrov arcképével, melyet fekete kerettel vettek körül és virággal szórták tele. Két oldalt, mozdulatlanul állt őrt egy fiú és egy leány, mellettük állt a falu népe. Ez a nép fogja Dimirov munkáját és tanításait megvalósítani. DIMITROV ÉS IRTA: KRUM