Viharsarok, 1951. július-szeptember (7. [8]. évfolyam, 151-228. szám)

1951-07-10 / 158. szám

Parasztküldötte­ink Szende a határállomásról Csongrád megye dolgozó parasztságának Max Reimann ele társ beszéde az Imperialisták háborús politikájáról I AZ MDP CSO­NGRÁD MEGYE 1 PARTB­I­Z­OTTS­ÁGA N­A­KLAPJA VII. ÉFV. 158. SZÁM. AZ EGYÉK, AKI DOLGOZIK • Nem vagyunk már a „hárommil­lió koldus” országának szomorú la­kói. Népünk nagy Pártunk zász­laját követve sikert-sikerre ková­csolva halad győzelmes céja: a boldog szocialista jövő felé. Alig néhány évvel ezelőtt még gyenge, magárahagyott ország vol­tunk. Ma hétmérföldes léptekkel fejlődik iparunk, fejlődő tszcsink­­kel mezőgazdaságunk is áttért a szocializmus útjára. A csongrád megyei dolgozó pa­rasztok alig emlékeznek olyan jó termésre, mint az idei. Nemhiába használtak termelőszövetkezeti cso­portjaink műtrágyát, nemhiába szántattak traktorral, vetették el idejében a magot. Az idei hő­ter­­mésered­mények a termelőszövetke­zeti mozgalom győzelmének a jelei Csongrád megyében. Szocialista építésünk jelenlegi szakaszában azonban a mezőgazda­­ság fejlődés nem kielégítő. Terme­lőszövetkezeti csoportjaink további fejlesztése és erősítése a továb­biakban is a legdöntőbb felada­tunk. Még gazdagabbá kell tenni ter­melőszövetkezeti csoportjainkat, még jobbmódúakká tszcs-paraszt­­jainkat. A tszcs.parasztok életszín­vonalának emelkedését szolgálja a minisztertanács most megjelent ren­delete, amely kimondja, hogy a teszcs-tagok „természetben része­süljenek lehetőleg minden olyan mezőgazdasági terményből, amit a termelőszövetkezetben termelnek’’. Ez azt jelenti, van elegendő ter­mény, fejlődünk, gazdagodunk, több jut a tszcs-dogozóknak. A minisztertanács határozata szorubam nemcsak egyszerűen elren­deli a természetben való részesü­lést. A minisztertanács határozata azoknak szól, azoknak kedvez, akik a termelőszövetkezeti csoporton be­lül jó munkát végeztek. A termé­szetbeni juttatás a jó munka, a szorgalmas emberek jutalma. Mikor országunk mostohánk volt, amikor a felső tízezrek, a „kék­vérű” urak­, papok országa volt, ak­kor a munka kényszer és robot volt a jobbágyi sorban élő dolgozó paraszt számára, „ők játszanak, zabálnak szüntelen, úgy, mintha minden tagocska bennük egy-egy gyomorral volna telve” — kesereg­te el panaszát Katona József Ti­­borca a múlt század nyomorúságos éveiben. Kik élvezték ekkor orszá­gunk kincseit? Azok, akik dőzsöl­tek a munkások, a dolgozó parasz­tok verejtékén: az urak. Katona József ,,Tiborcá”-bó­l Pártunk bol­dog tszcs-parasztot formált. Ma magáért dolgozik a paraszt. Ma­gunkért dolgozni érdemes! Úgy élünk, ahogy dolgozunk. Szocializ­must építő országunk jövedelemel­osztásának elve mindenütt érvénye­sül, a tszcsiben is, hogy mindenki csak annyit kap a termiési javak­ból, amennyit dolgozik. Ez a szo­cialista elv jut kifejezésre a minisz­tertanács határozatából is. Mit ren­del el a minisztertanács határo­zata? Azt, hogy az a tszcs-paraszt, aki jól dolgozik a termelőszövetke­zetben, a III. típusú termelőcso­­portba­n, a fejadagon felül termé­szetben is kaphat gabonát, meg­erőltetheti, elfogyaszthatja. Vagyis, ki mennyit dolgozik, annyit eszik. A minisztertanács határozatának nagy lendületet kell adnia a ter­melőcsoportok munkájának. Leg­több termelőc­sopor­tunk tagjai ugyanis az utóbbi időkben kezdtek úgy gondolkozni: „mindent az ál­lam ad s az állam akkor is ad, ha mi nem dolgozunk meg kellően érte”. Ez a „boldogságvárás” volt az oka annak, hogy megyénkben is az elmúlt évben még több élenjáró termelőszövetkezet az utolsók közé került. A szentesi Hámán Kató­­termelőszövetkezetből a tagok kívül­állókhoz mentek el dolgozni, ugyan­így a hódmezővásárhelyi Sztahánov, Csapajev-termelőszövetkezetből is többen. Igen. Az állam ad, az állam se­gíti termelőszövetkezeti csoportjain­kat. Ezt mutatja a minisztertanács határozata is. De csak annak ad, azt segíti, aki erre rászolgált. A határozat kimondja, hogy kenyér­­gabonából a gabona cséplése után előlegként fejadagot kiadni csak azoknak a tagoknak és családtag­jaiknak lehet, akik az alapszabá­lyokban előírt kötelező munkaegy­ségből a cséplésig legalább 50 munkaegységet teljesítenek. Az aratás megkezdése előtt termelőszö­vetkezeti csoportjaink arról pa­naszkodtak, hogy nincs elegendő munkaerejük a termés betakarítá­sához. Ha jól megnézzük ezeket a panaszkodó termelőszövetkezeteket, azt tapasztaljuk, hogy lenne mun­kaerejük éppen elég, ha minden tag dolgozna lelkiismeretesen és be­csületesen, ha bevonnák a munkába a tagok családtagjait is. A minisz­tertanács határozata a termelőszö­vetkezeti csoportok jövedelemel­osztásának új rendszeréről egysze­riben megoldja a rossz szervezési munkából fakadó munkaerőproblé­mát. Minden tagot arra­ ösztönöz, hogy minél jobban vegye ki részét a termelő munkából és vigye be a termelőszövetkezetbe családtagjait is. Termelőszövetkezeti csoportjaink a legközelebbi csoportértekezletü­kön részletesen tárgyalják meg a minisztertanács határozatát. Ma­gyarázzák meg minden termelőszö­vetkezeti tagnak, hogy ilyen ha­tározat létrehozása azért vált lehet­ségessé, mert országunk fejlődött, gazdagodott, gyarapodott. Módunk van arra, hogy a dolgozó parasz­tok, elsősorban a szocialista mező­­gazdaság útját járó tszcs.parasz­­tok életszínvonalát emeljük a ter­mészetbeni juttatásokkal. Magya­rázzák meg azt is minden termelő­szövetkezeti tagnak, hogy ez a ter­mészetbeni juttatás — amely sze­rint az évégi elszámolás is törté­nik — jutalom egy-egy termelő­szövetkezeti tag számára Minden termelőszövetkezeti tag törekedjék arra, hogy jó munkájával előbbre­­segítse a termelőszövetkezeti cso­portot, lehetővé tegye, hogy a ter­­melőszövetkezeti csoport minél ma­gasabb terméseredményt érjen el. Az elért terméseredmények, a tel­jesített munkaegységek az egye­düli mértékadók ahhoz, hogy ki ho­gyan részesül a jövedelemből. Az igazságos jövedelemelosztás­nak az az elve, amit a miniszterta­nács határozata leszögez, nagy be­­helyeslésre talált már az első nap nemcsak a termelőszövetkezeti cso­portok dolgozói, hanem az egész dolgozó parasztság köreiben. Egyéni parasztjaink közül igen sokan ma már azon gondolkoznak hogy mikor lépjenek be a termelőszövetkezeti csoportba. A szocialista gazdálko­dás útját pedig egyéni parasztja­ink akkor választják, ha látják, hogy a tszcs élenjár a munkában, a legszebb, a legtisztább a vetése a határban. A minisztertanács jöve­delemelosztásról szóló határozata a tszcsfc további erősödését és fejlődé­sét szolgálja — mert ösztönzi a ta­gokat a jobb munkára — ezzel kö­zelebb hozza az egyénileg dolgozó parasztokat is a termelőszövetkezeti csoporthoz. Megérkezett Moszkvába a magyar parasztkü­ldöttség Moszkva (TASzSz). A Szovjet­unió mezőgazdasági minisztériumá­nak meghívására hétfőn 200 tagú magyar parasztküldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttséget Moszkva kievi pá­lyaudvarán Ivan Sztrelcov, a Szov­jetunió mezőgazdasági miniszteré­nek helyettese, a minisztérium ve­zető állású tisztviselői, tudósok, va­lamint a Magyar Népköztársaság nagykövetségének képviselői fogad­ták. Dögei Imre elvtárs, a küldöttség vezetője a TASzSz Iroda tudósí­tója előtt a többi között kijelen­tette: — Szovjet földön utaztunk és láttuk az élő gabonatermést. Nem­csak a nagyvárosokban, de a vidé­keiken is láttuk az új építkezéseket, lakóházakat, villamos-, villanyeső­­telepeket és pályaudvarokat. Mind­­ez a­ szovjet ország békés törekvé­seiről és arról tanúskodik, hogy a szovjet kormány gondoskodik né­pének jólétéről és boldogságáról. Dögei elvtárs végül kijelentette, hogy a magyar küldöttség a Szov­jetunióban testvéri fogadtatásra ta­lált. AHA50 FILLÉR KEDD: 1951. JULIUS 10. Harc minden szem gabonáért Tovább a békearatás vasárnapi lendületével a szemveszteség nélküli aratásért Csongrád járás élretört az aratásban Gépkocsik motorjai zakatoltak. Rohanó teherautók tetején a vörös zászlókat lengette a forró nyári szél. Csongrád megye mozgósított, mozgósított a békearatás végső győzelmére. DISZ-f­iatalok, gyári munkások, néphadseregünk kato­nái, rendőrök, a tűzoltó tanosztály hallgatói, hivatalok dolgozói mind­annyian csatasorba álltak, hogy szemveszteség nélkül fejezzük be az aratást. A járások, városok és falvak közötti verseny nemcsak napról, napra, hanem óráról­ órára újabb eredményeket hoz és állandóan változik a járások rangsora. Szom­baton még a szegedi járás veze­tett Csongrád és Szentes leghátul kullogott. Befejeztük!... Befeje. Vasárnap estig az egész Cson­­grád megye területén végetért az őszi árpa és a rozs aratása. A rozs aratásban végig veretlenül megtar­totta első helyét a szegedi járás. A megyei dolgozói elvárják, hogy az a járás, amelyik köz­­vetlenül szomszédos Tito Ju­goszláviájával, a búza aratás­­ban is első­ lesz. Szeged járás nem elégedhet meg a harmadik hellyel. Az összes kalászosok aratása 75 százalékig befejeződött megyénk területén. A hátralékos 25 százalé­kot 10-ig feltétlenül el kell, hogy érjük, ha a szemveszteséget el akarjuk kerülni. És ez elsősorban a szentesi járáson múlik. — Mi, kiskundorozsmaiak, 6 -án este a kenyércsatát befejeztük. Községünkben a legutolsó búzatáb­lát is levágtuk s ezzel elkerültük a szemveszteséget. Tóth Mátyás 1919-es vörös katona, mikor érte­sült az aratási győzelmünkről, így Vasárnap estig Csongrád járás az élre tört, a búza aratásában 91 százalékos eredményt el, az összaratásban pedig 93 száza­­lékos eredményt. Második a makói járás 87 száza­­lékos eredményével. Az eddig élenjáró szegedi járás viszont a búza aratásában lecsúszott a har­madik helyre, mert eddig csak 77 százalékos eredményt ért el. Szen­tes járás változatlanul a sereg, hajtó, 56 százalékos eredményével. Szentes járásban tovább kell fokozni a szemveszteség elleni harcot és minden erőt mozgó­sítani kell a­z aratásért, a nép kenyeréért lük!... Befejeztük !... szólott: „Hej, ’elvtárs, minden szen­vedést megért, amit 25 éven át azoktól a bitangoktól elszenved­tünk, csakhogy a szabadságot, ami­ért mi öregek 1919-ben harcoltunk, megérhettük”. — Dorozsmaiéi küldte ezt a levelet Nagy Ferenc elvtárs levelezőnk. De hasonló büszke, örömteli jelentések érkez­nek óránként a szerkesztőségbe. Tápén a DISZ­ szervezet ifibrigádja a katonák hozzátartozóinak föld­­jén aratott. Vasárnap estig Tö­mörkény község is 100 százalékig befejezte a búza és árpa aratását. Csongrád város 100 százalék Vasárnap estére Szeged városa után megyénk városai közül máso­diknak Csongrád 100 százalékig befejezte az aratást. A termelő­szövetkezetek közül a felgyői Sza­bad Május­ tszcsben fejezték be vasárnap az aratást. Késő éjtszaka érkezett Szerkesz­tőségünkbe a hír, hogy Nagy­ak község a gyár ifjúmunkásainak se­­gítségével vasárnap délelőtt szi­n­tén végzett az aratással. ★ Vasárnap a megye dolgozói is­mét újabb győzelmet arattak a béke frontján. A kaszák suhintásai nyomán egyre szaporodnak földje­inken a kévék, a keresztek, egyre inkább fogy az aratatlan gabona. A Néphadseregünk katonái minde­nütt az élenjárnak az aratásban. Az egyik termelőszövetkezet hatal­mas­ búzatáblájának tövében mint­ha csak a nép és a hadsereg egy­­ségét akarta volna jelképezni, egy­más mellett feküdtek sorjában a tartón a katonazubbonyok és a parasztkabátok. Az egyik zubbony vállpántján három arany tiszti csillag fénylett. A főhadnagy baj­társ az első kaszás volt. A katonák mellett a szolgálatos járőr vonult el, az aratókat vi­gyázta, mert közel a prédára leső orvgyilkos Tito. A katonák szuro­nyainak élén és a kaszák élén, mint bajvívó összecsengő kard­ján, úgy szikrázott a napfény. Ma mind­kettő a kasza is, a szurony is fegy­ver és szerszám egyszerre; szer­szám, mellyel több kenyeret adunk a népnek, fegyver, mellyel meg­­vádjuk a békét. Csongrád megye dolgozói, ka­szások, marokverők, kévekötők, traktorosok és kombájnkezelők! Harcoljatok becsülettel a békeara­tás munkafrontján, hogy megyénk szemveszteség nélküli aratásával a béke első harcosai közé küzdje fel magát itt a déli határok mentén. Előre a szemveszteség nélküli aratásért! Elvtársak! Népnevelők! Harcol­jatok, hogy ezen a héten megyénk minden részében befejeződjék az aratás! A nagyatádi járás begyűjtési párosversenyre hívta ki a barcsi járást Csatlakozzanak a kezdeményezéshez az ország többi járásai is! Vasárnap Nagyatád járási szék­helyen ünnepi kibővített végrehaj­tó bizottsági ülésen tárgyalták meg azt a versenykihívást, melyet a járás dolgozó parasztjai intéztek a bar­csi járás dolgozóihoz. Igali György, a járási tanács végrehajtó bizott­­sága elnöke olvasta fel a verseny­­kihívást: „Vállaljuk, hogy augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére gabonabé ■ gyűjtési kötelezettségünknek nem 80, hanem 100 százalékban teszünk eleget“ — hangzik a többi között a felhívás. Vállaljuk­­ továbbá, hogy árpa-, zabbeadásukat augusztus 20-ig, szé­nabeadásukat augusztus 15-ig, ku­­koricabeadásukat október 15-ig tel­jesítik a járásbeli községek 100 százalékig. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulóját kenyérgabona beadási kötelezettsé­gük túlteljesítésével ünneplik, elő­irányzatukat 125 százalékra fogják eddig a napig teljesíteni. Takar­mánybeadási kötelezettségük túl­­teljesítését 130 százalékban állapí­tották meg. Javasolja a felhívás, hogy a barcsi és nagyatádi járás közös versenyértékelő bizottságot alakítson. Végül a nagyatádi já­rás csatlakozásra szólította fel az ország járásait ehhez a kezdemé­nyezéshez. Felszólaltak­ a kihívottak is. Lo­­sonczi Pál, a Vörös Csillag­ termelő­szövetkezet elnöke vállalta, hogy július 20-ig kenyérgabonából 500, húsból november 7-ig száz, majd december 31-ig 500 százalékig tel­jesíti a szövetkezet a beadását. Há­lából adjuk a munkásosztálynak, hogy mi így élhetünk — mondot­ta. Mi, a határszélen, látjuk, ho­gyan állanak „odaát“ a gabo­nával, nekünk pedig — kiknek a múltban alig jutott jó lakás­­ra — most olyan hőségünk van, hogy a beadáson felül bőven jut fejadagra, jövede­lemelosztásra. Délután Barcson a kihívott já­rási tanács végrehajtó bizottsága tartott ülést. Schiesler Sándor, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke a jó eredmények mellett beszélt hiá­nyosságokról is. Elmondotta, hogy ott, ahol a begyűjtésben elmaradás van, a kulákok vannak a hát­térben s szerepe van ebben a tanácsok megalkuvó magatar­­­­tásának is. Csokonyavisontán például Markó István kulák veje volt a „je­lentőszolgálat“ vezetője. Ő jelent­hette, mint „jó szakember’4, hogy éretlen még a gabona, nem lehet aratni. A községek dolgozói azon­ban felismerték mindenütt az el­lenség kezét s páros versenyben akarják a gabonát a munkásosz­tálynak eljuttatni. A járási tanács végrehajtó bi­zottsága elfogadta a versenykihí­vást s még ott, az ülésen megszö­vegezték az „ellentervet.“ A barcsi járás a gabonabegyűj­­tési kötelezettség százszázalé­kos teljesítését nem augusztus 20-ra vállalta, hanem már 15- ig az egész kötelezően beadan­dó gabonamennyiség raktárban lesz. A két járási tanács végrehajtó bi­zottságának elnökei kicserélték a versenyfelhívásokat, a nagyatádi já­rás búzájából font koszorú Bar­cson maradt a barcsi járás gabo­nájából készített köztársasági cí­mer pedig Nagyatádon figyelmez­tet majd a versenysze­ződésre. Az USA szeptember elején akarja tartani a japán különbéke tárgyalásokat Washington, július 8. (MTI ) Az Egyesült Államok kü­lügy­minisztériuma pénteken este kö­zölte : jelenti a Reuter­s, hogy szeptember 4—8. közötti időre hívják össze „az érdekelt államok“ képviselőit San Franciscóba, a Japánnal kötendő külön béketárgyalásokra. A „béketárgyalások­kal” egyidőben — a jelentés szerint — megkötik az amerikai „biz­tonsági” egyezményeket Japánnal, Ausztriával és Új-Zélanddal. ★ Dr. Szajfudin Kicsler: az össz-­ amerikaiak különbéke megkötésére indiai béketanács elnöke nyilatko­­z irányuló kísérleteivel kapcsolatban tett az Új Kína tudósítójának a­­ kijelentette, hogy japán békeszerződés kérdéséről. Az ' ez a kísérlet bukásra van ítélve. Az USA-nak az az igyekezete, hogy kizárja a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot a japán békeszerződés aláírásából, nyilván­való megsértését jelenti egész sor olyan nemzetközi megállapodásnak, amelyeknek megtartására az Egye­­sült Államok kormánya ünnepélyes ígéretet tett. az indiai nép nem ismer el olyan japán békeszerződé­t, amely kizárja a Kínai Népköz­társaságot,

Next