Viharsarok, 1952. május-augusztus (8. évfolyam, 101-204. szám)

1952-05-01 / 101. szám

VIHARSAROK Éljen május 1 — a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletárnemzetköziség nagy ünnepe! AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PA RT BI Z O TT S A G A N A K A L A P J­A I A BEKE EGYSEGE® S 1889-ben a szocialisták párizsi kongresszusán a nemzetközi pro­letariátus elhatározta május 1-nek, mint a munka ünnepének megün­neplését. Hatvanhárom eszten­deje ennek. Hatvanháromszor ol­vadt el a hó és virágoztak a má­jusi fák. Azóta egyetlen május 1 nem volt, hogy a munkásosztály ne ünnepelte volna meg a mun­kának e harci ünnepét. Nem jám­bor kirándulások, nem majálisok, vagy söröződélutánok voltak a régi május elsejék, hanem a munkás zászlóaljak, munkás hadosztályok tüntető felvonulása a tőke ellen. Az ünnep jelentőségét, a munkás hadsereg erejét mérhetetlenül megnövelte az, hogy ezen a na­pon Moszkvától Washington­, New­ Yorktól, Sanghajig, a jeges Északitól a nap perzselte dél siva­tagokig, mindenütt vörös zászlók alatt, pirosló arccal csatasorba álltak az elnyomottak, a szabad­ságért. „Mind nagyobb területeket önt­­el a munkásmozgalom óceánja: újabb országokat és államokat áraszt el Európától és Amerikától Ázsiáig, Afrikáig és Ausztráliáig", — -írta Sztálin elvtárs egy ember­­ö­lő­vel ezelőtt. A sztálini szavak azóta valósággá váltak. A mun­kásmozgalom óceánja, mint höm­pölygő áradat­, elárasztotta ez egész világot és ellenállhatatlan erejével magához vonzotta mind­azokat a dolgozókat, akik becsüle­tesek, öntudatosak és bátrak, akik az emberiség érdekében harcba szállnak a szolgaság ellen. Harci tüntetések voltak a régi május elsején az egész világon, nálunk, Magyarországon is. Kürst­­ner Jakab, elvtárs, az első magyar­­országi május 1-én a munkások nyomorúságáról és harcáról ezek­kel a szavakkal beszélt: „... a hetenkénti egy napi pihenőt sem akarják a munkásnak megadni. Hát annyira jutottunk a civilizá­cióban és a humanitásban előreha­ladott korunkban, hogy a tőke, a magánspekuláció érdekében a mun­kás életereje, egészsége és családi élete mint értéktelen, hitvány rongy védtelenül legyen kiszolgál­hatva? Ki adhat erre jogot?! Nem kérdik, hanem jogukká teszik, mert nem akadályozza őket senki és a­ munkás mindezzel szemben védte­len maradjon továbbra is?! Nem maradhat! Ha védtelenül akarják hagyni, ne engedje!“ A földmű­velő munkások megbízotta, Vági György és Kun István innen a Vi­harsarokból, így számoltak be a Népszavában a földmunkásnép sa­­nyarúságáról: „Vannak c­ás csalá­dok (a Viharsarokban, szerk.) hol a kenyér is hiányzik és ehelyett pattogatott kukoricát esznek." Az első május elsejék után a burzso­ázia vad rémületének az akkori új­ságok is hangot adtak. A Buda­pesti Hírlap például ezt írja: „A tőzsdéket remegés fogja el, mert az iparos vállalatok részvényei bi­zonytalanokká váltak, hiszen nem tudhatja senki, milyen veszteséget fognak szenvedni a társulatok, ha kiüt a sztrájk, ha nem teljesítik kötelességeiket, ha a munkabérek felemeltetnek és a munkaidő le­­szállít­kztik, szóval a termelés ke­vesebb lesz és drágább". A Pesti Hírlap továbbfejti a burzsoázia ré­mületét: „Ha a munkásosztály el­érné a napi nyolc órai munkaidőt (s hozzá még hetenként egy végbem 36 órai pihenést), ez a gyárakban, bányákban és iparvállalatokban fekvő tőkék legtöbbjére halálos csapást mérne". A tőkések rémü­letét követte a tőkések kegyet­lenkedése. Csendőralak dübörgött, sortűz dörrent, lovasrendőrök gá­zoltak a tüntető munkások közé, s az eltiltott vörös zászlók helyett­, a munkások kiömlő vére festtette pirosra a május elsejét, így volt ez nálunk. S igy van ez még ma is a rab országokban. Azokban az országokban, ahol még a tőke járma alatt nyög a munkások sok­milliós hadserege. Ott még min­dig „vadul élet az úrhad". Ott az elnyomott népek számára ■ a­z má­jus­­ még a jövendő reménység záloga. A vér, amelyik ezen a na­­­­pon folyik Koreában, Vietnámban. • Malájföldön, vagy a francia csend­őrök szuronyától kiömlő francia munkás vére, a munkásosztály nemzetközi szolidaritását pecsételi meg. Mi, magyarok, a testvéri szov­jet fegyverek segítségével, test­vérproletárok hős áldozatával sza­badok vagyunk. Szabadok, s ha­zánk új tavaszán diadalmasan leng már a májusi vörös zászló. De fel­tétlenül emlékeznünk kell e vi­dám május elsején a hősökre, akik­nek vére itt folyt­ el néhány év­vel ezelőtt, a vásárhelyi, makói, szegedi, szentesi földek porába. Emlékeznünk kell, hogy míg mi a szabaddá tet­t nemzet újonnan fel­avatott gyárakkal, csecsemőottho­nokkal és új iskolák ezreivel ün­nepeljük május elsejét, addig a világ másik részén még él az a isnevad, amely nem is olyan ré­gen bennünket is nyomorban tar­tott: a kapitalizmus. Nem feledhet­jük el, hogy míg mi építünk az emberért, ők, az imperialisták a pusztulásra ítéltek hazárd rémületé­vel új háborúra szítanak. Hatvanhárom év telt el a legelső május elseje óta. A kapitalizmus ré­gebben egységes és mindent átfogó rendszere megszakadt. Harminc év­vel ezelőtt a szocializmus győztes forradalma a cári Oroszországban az egész világ proletárjai előtt megvilágította az utat. S ma már a forradalom győztes népének, a Szov­jetuniónak segítségével nyolcszáz millió ember járja a béke, a szocia­lizmus útját Sztálin vezetésével. A második világháború után Lengyel­ország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Bulgária és Albánia dolgozói a sztálini segítséggel és tá­mogatással győzelmesen építik a szocializmust. Felegyenesedett a nagy kínai nép, lerázta magáról az amerikai imperialisták s a belső re­akció bilincseit. A Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban és Kínában a dolgozók állandóan eme­lik az ipari és mezőgazdasági ter­melés színvonalát, emelik a nép jó­létét. Hatvanhárom évvel ezelőtt a kapitalizmus sötét éjszakája feküdt rá a világra mindenütt. Ma a föld kétmilliárdnyi lakosa közül nyolc­­százmillió építi szabad, békés hazá­ját, példát mutatva ezzel a még el­nyomott népek dolgozóinak. A kom­munisták nagy pártjának, Lenin- Sztálin pártjának vezetésével a szovjet dolgozók sikeresen valósít­ják meg a kommunizmus építésének sztálini programmját. A Volgánál, a Donnál, a Dnyeper és az Amu- Darja mellett épülnek a világ leg­nagyobb vízierőművei. Épül a Vol­­ga-Don csatorna, a Turkmen főcsa­torna, a délukrajnai és az északkrí­mi csatorna. Átalakul a sztyeppék és sivatagok természete. A sivó homo­kon, ahol tegnap még sakál üvöltött, holnap majd narancsligetek pompáz­­­­na­k. Kínában, ahol évente millió- s számra szedte halálos áldozatait a­­ tüdővész és az éhség, egymásután emelkednek a munkásszanatóriumok. Csupán Északkelet-Kínában, ahol a felszabadulás előtt egyetlen munkás­szanatórium sem működött, 24 mun­kásszanatórium szolgálja a dolgozók egészségét. Az elmúlt év alatt több mint 200 millió felnőttet és gyer­meket oltottak be Kínában a fer­tőző megbetegedések ellen. A cse­csemőhalandóságot jelentős mérték­ben csökkentették. Eddig több mint egymillió gyermek kapott BCG ol­tást. Vietnámban, ahol Ho-Si-Min vezetésével hősi harcot folytat a nép a francia imperialisták ellen, ugyanakkor harcot folytatnak az írástudatlanság ellen is. Harcol és tanul a nép Vietnámban. Liu Van Ku 14 éves fiú az iskolapadból je­lentkezett összekötőnek egy parti­­zánkülönítményhez. Sok csatában vett részt. S nemrégiben —16 éves korában — ,,a harcosok példaképe" megtiszteltető elnevezést kapta. Ez­zel szemben ,,a büszke Angliában" nemrégiben tartották a brit tanítók országos szövetségének konferenciá­ját, ahol T. R. Gibson annyit kér­ alázatosan a kormánytól, hogy leg­alább a fegyverekre és az iskolákra fordított összegek közötti eddigi arány fenntartását hagyják meg. Ez az angol tanító rámutatott arra, hogy Angliában egy év alatt 161 millió font­ sterlinget költöttek hadi­­célú építkezésekre (csak építkezések­re), ezzel szemben 1947 és 51 kö­zött csupán 94 millió font­ sterlinget fordítottak iskolák létesítésére. F.i az angol tanító felszólalásában ki­fejtette, hogy egyetlen repülőgép­­anyahajó árán 30 középiskolát le­hetne építeni, 18.000 gyermek ta­nulhatna. Egy torpedóromboló épí­tési költségeiből harminc, egyenként­ 500 tanulót befogadó elemi iskolát lehetne építeni. Egy golyószóró árá­ból 30 iskolás gyermeket el lehetne látni tankönyvekkel. Ezzel szemben a fegyverkező s a háborúra készülő Angliában ma több mint hatezer tanár munka nélkül van, ugyanak­kor 40 ezer tanítóra és tanárra len­ne szükség az angol iskolákban. Erre viszont az angol költségvetés­nek ,,nincs fedezete". „Nincs fede­zete" az amerikai költségvetésnek sem, ahol ,az összes iskolaépületek fele alkalmatlan tanításra. Ameri­kában, a világ leggazdagabb tőkés államában „nem telik“ iskolaépítés­re. Hogyha telne, ha költségvetésé­nek 70 százalékát fegyverkezésre, az új háború előkészítésére fordítja? Évszázados elnyomatás, az ember­telen­ szolgaság és kizsákmányolás Világából nyolcszázmillió ember kirá­­bolt, köztük a mi felszabadított ma­gyar népünk is. Balázs János hat és fél holdas mindszenti dolgozó pa­­raszt a Viharsaroknak írott levelé­ben így írt a múltról, a régi május 1-ről: „Egy héten, ha hét pen­gut megkerestem és volt olyan időszak, hogy feleségem nem tudta a gyere­keket beíratni az iskolába, mert há­rom gyerek után három pengő be­­iratási díjat követeltek. Volt olyan időszak is, hogy hetekig dolgoztunk és mikor például a lillafüredi útépí­téstől elbocsátottak bennünket, 12 pengőt még követeltek tőlünk. Ez a keserves múlt arra tanított meg en­gem, hogy még jobban megszeres­sem, még jobban megbecsüljem a jelent és minden erőmmel azon igyekezzem, hogy elősegítsem a még­­jobb, még boldogabb jövő építését. Hat és fél hold földemen úgy gaz­dálkodom, hogy a többtermelést szolgálom". Orosz Imre, a levelényi állami gazdaság dolgozója arról ír, hogy már 1921-ben a bányászok kö­zött akarta ünnepelni május 1-ét. ,,Én is közöttük voltam — írja leve­lében —, azonban nemigen tehet­tünk még néhány lépést sem, ami­kor már kivonult a csendőrség, ka­tonaság. Körülfogott bennünket, nem engedték megtartani az ünnepet, sőt sokat közülünk letartóztattak". A megye dolgozói, ipari munká­sok és dolgozó parasztok nem felej­tik a régi május elsejéket és tud­ják, hogy a mi békés májusi ünne­pünk is harc. Harc, része a világ eddig ismert legnagyobb méretű szervezett küzdelmének a békéért. Felszabadult munkások, magyar, csehszlovák és kínai dolgozók épít­ve, alkotva védik a békét. Sopron­tól Sanghajig tudósok, mérnökök, orvosok, munkások százmilliói dol­goznak az ember boldogságáért. S a világnak másik részén egy ma­roknyi kapitalista, néhány bankár, a tudomány néhány árulója visszá­jára fordít mindent, amit az embe­riség több mint kétezredéves tudo­mányos fejlődése során elért. A ko­lera-baktérium tudományos felfede­zését az ellene való védekezés­­e­­helyett a kolera tudatos elterjeszté­sére használják fel. Az amerikai gyárosoknál törvénybe iktatták az emberek módszeres irtását. De e 63­ május elseje a legelsőtől abban kü­lönbözik, hogy a világ békét akaró, szabadságot vágyó emberei együt­tesen elég erősek ahhoz, hogy kihar­colják a békét. Elég erősek és ön­tudatosak ahhoz, hogy a világ min­den részén, így a mi hazánkban is leleplezzék a baktériumháború, az imperializmus ügynökeit. Ezen a napon az egész világ becsületes em­­­berei egy emberként kiáltják: jaj annak, am­­i békére emeli kezét. Sok milliónyi május elsejei tün­tető erősíti meg Sztálin elvtár­snak az amerikai lapszerkesztők kérdé­sére tett kijelentését: „Kérdés: Közelebb van-e most a harmadik világháború, mint két vagy három évvel ezelőtt? Válasz: Nem, nincs közelebb" — válaszolta Sztálin elvtárs. „És nem is akarjuk, hogy közelebb le­gyen" zúgják rá a világ népmilliói. Az elnyomott népek fegyverrel, sztrájkkal, a szabad országok bol­dog népei pedig a munka új győ­zelmeivé­ erősítik a népek egyiét, gea, sztálini Doniját. Munkahőstettekkel avatjuk győzelmi ünneppé június 1-ét, a megyei béketalálkozó napját! — fogadták meg élüzemavató ünnepségükön az Ú­jszegedi Kenderszövő dolgozói, akik örökös tulajdonosai lettek az élüzemzászlónak Nagy célt tűz­tek ma­guk elé há­rom hónappal ezelőtt az Újszegedi Kenderszövőgyár dolgozói. Amikor egymásután kétszer elnyerték a büszke élüzem kitüntetést, meg­fogadták: úgy dolgoznak, hogy ez a kitüntetés harmadszor is az övék legyen, úgy végzik munkájukat, hogy mindörökre birtokukban ma­radjon a jó munkát­ hirdető vö­rösselyem lobogó. Nagy öröm érte két nappal ezelőtt az üzem dolgo­zóit. Ekkor tudták meg, hogy fo­gadalmukat sikerrel valóra váltot­ták, egymásután háromszor el­nyerték az élüzem kitüntetést, ami azt jelenti, hogy a legjobbak ju­talmai, a könnyűipari minisztérium zászlója örökké a tulajdonukban marad. Nagy ünnepünk, a nyolcadik szabad május­­ előestéjén gyűl­tek össze a dolgozók az üzem kul­túrtermében, hogy átvegyék ki­tüntetésüket, ünnepelhessék azt, hogy ők a len­kender szakma leg­jobb üzeme. Ezt hirdette a kul­túrműsor, melynek keretében a Szegedi Nemzeti Színház élvonal­beli művészei, Szabadi István, Kol­lár Lívia, Olgyad Magda, Ambrus Edit, Surányi Magda és Köles Zol­tán, valamint az üzem népi tánc­csoportja szórakoztatták a dol­gozókat. Legméltóbban készültek májusi megünneplésére Lent az üzemrészekben még­­ a május 1-i versenyszakasz minél nagyobb eredményeiért küzdöttek a dolgozók, amikor a mikrofon elé lépett Garai Ernő elvtárs igazgató és megnyitotta az Újszegedi Ken­derszövő dolgozói számára örökké felejthetetlen ünnepséget. Elsőnek Biczó György elvtárs, a Szegedi Pártbizottság küldötte üdvözölte a győztes üzem dolgozóit, s Csongrád megy­e valamennyi kommunistái­a nevében kívánt további sikereket­, jó munkát. — Az Újszegedi Kenderszövő­gyár dolgozói a legméltóbban ké­szültek fel a nyolcadik szabad má­jus­­ méltó megünneplésére — mondotta beszédében . Bebizonyí­tották, hogy jól állanak őrt ha­zánk déli határán, közvetlenül­­ a pár kilométerre acsarkodó, tritóista gyilkosok szomszédságában. Biczó elvtárs beszélt azokról az eredményekről, melyek lehetővé tették ennek a kitüntetésnek el­nyerését, lehetővé tették azt, hogy az Újszegedi Kenderszövő­­gyár háromszor egymásután és ily módon véglegesen elnyerje az érüzemnek kijáró zászlót, melyet méltán visznek büszkeséggel a mai harcos seregszemle alkalmá­val a menetben az üzem dolgozói. 107,S százalékra teljesítették tervüket Garai Ernő elvtárs igazgató vá­zolta ezután azt az urc, melyet megtettek addig, amíg ennek a ki­tüntetésnek­ háromszoros tulajdo­nosai lehetek. — Eredményeinket a verseny tette lehetővé — mondotta*. — A verseny, amely olyan méretekben lángolt fel üzemünkben, most az ötéves terv döntő évében, mint eddig még soha. Jelentős mér­tékben túlteljesítettük, mind már­cius 9., mind április 4., valamint május 1. tiszteletére tett fogadal­mainkat, s első negyedévi tervün­ket 107,3 százalékra teljesítettük, ami országos viszonylatban a leg­jobb eredmény a mi iparágunkon belül. „Ne pihenjünk meg határainkon !“ Garai elv­társ részletesen ele­mezte az eredmény összetevőit. Míg az év elején 62 sztahánovis­­tája volt az üzemnek, addig ma már 80-ra emelkedett a sztaháno­­visták száma. Nagy problémát je­lentettek négy hónappal ezelőtt a száz százalékon alul teljesítő dol­gozók. A Rőder-mozgalom ered­ményeképpen a száz százalékon alul teljesítő dolgozók száma az előbbi sokkal magasabb számról márciusban 23 százalékkal csök­kent. — Nem szabad tehát megpihenni babérunkon — hívta fel a dol­gozók figyelmét befejezésképpen az igazgató —, hanem arra kell­­ törekednünk, hogy a jövőben még a mostaninál is nagyobb eredmé­nyeket érjünk el, s az élüzem­­avattó ünnepség állandósuljon há­­romhavonkint üzemünkben. Átadják örökös tulajdonul az élüzem-zászlót Farkas Károly elvtárs a könnyű­ipari minisztérium len­kender fő­osztálya nevében köszöntötte az Újszegedi Kenderszövő dolgozóit, Báli Ferenc elvtárs pedig a Tex­tilszakszervezet nevében, mondott köszönetet a jó munkáért. Ezután adták át örökös tulajdo­­­­nul a könnyűipari minisztérium I vár­ borzászlaját. Leírhatatlan lel­kesedéssel köszöntötték a dolgo­­­­zók ezt az ünnepélyes pillanatot­,­­ s mikor kibomlo­d a lobogó sely­me, a percekig tartó taps arról be­­­­szélt, hogy az Újszegedi Kender­szövő dolgozói a jövőben is mél­tók akarnak ma­radni ehhez a ki­tüntetéshez. Még jobb munkával készülünk június 1-re, a megyei béketalálkozó napjára Ezt az akaratot pár perc múlva a dolgozók egyenként is szavakba foglalták, amikor Garai elvtárs ki­osztotta a legjobbaknak a jutalmat. Négy dolgozó kapt­a meg a szta­­hanovista jelvényt. Az egyik szta­hanovista jelvénnyel kitüntetett dolgozó Császár Imréné szövőnő, a jutalom átvételekor lelkes szavak­kal fogadta meg, hogy június el­seje, a megyei béketalálkozó tisz­teletére 172 százalékra fokozza a teljesítményét. Ugyancsak a megyei béketalál­kozó tiszteletére tett felajánlást Tóth Margit sztahanovista okle­véllel kitüntetett szövőnő is, aki megfogadta, hogy termelési ered­ményét 140 százalékra fokozza. Ezután szinte valamennyi kitün­tetett és megjutalmazott dolgozó felajánlást tett a megyei béketa­­lálkozó tiszteletére, sőt olyanok is akadtak, akik még távolabb, au­gusztus 20-ig tekintettek. — Jobb munkával­­akarunk ké­szülni a megyei béketalálkozóra — mondotta Kenderes­ Erzsébet sztahanovista oklevéllel kitünte­tett szövőnő és megfogadta, hogy két gyengébb teljesítményt elérő dolgozótársát fokozottan segíti június 1-ig, s a minőségi munkáját­ 100 százalékra fokozza. A 6-os szövőparti 3000 forinttal jutalmazott dolgozói úgy akarják méltóképpen ünnepelni a béketa­lálkozót, hogy harcba indulnak a sztahanovista csoport címért, s augusztus 20-ig el is érik ezt az eredményt. „Kövessétek példánkat !“ Az Újszegedi Kenderszövő dol­gozói a béke melletti impozáns tüntetéssé változtatták tehát győ­zelmi ünnepüket. Elindították Sze­geden azt a mozgalmat, melynek célja, még jobb eredményekkel, a második tervnegyedév­eikezrevite­­lével köszönteni június elsejét, a béketalálkozó napját. Az Újszegedi Kenderszövő dolgozóinak célkitű­zése az, hogy június elsejéig be­biztosítják­ a második negyedévi terv sikerét. E­­nek a célkitűzés­nek a követésére szólítják fel Szeged, de az egész megye vala­mennyi dolgozóját és a célkitű­zés sikerrevitelével bizonyítják: nem méltatlanul lettek örökös tu­lajdonosai az éttürem-zászlónak.

Next