Viharsarok, 1953. január-április (9. évfolyam, 1-101. szám)

1953-01-01 / 1. szám

KilAG PROLETÁRJAI ix. évi, 1. szám ARA 50 FILLÉR 1952 december 31-én a Kínai Népköztársaság igazgatásába ment át a kínai Gsang-Csung vasútvonal Rendelet az 1953-as évi begyűjtésről Közel 200 építőipari várral fejezte be eddig évi tervét CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUÁR 1. Troldorj új évet! — így köszönt Et­­ik egymást az új esztendő első napján az emberek. Ebben a köszöntésben benne van az a kíván­ság, hogy a ránk következő év bol­dogabb legyen, mint az elmúlt esz­tendő volt. Egy esztendő múltán — az új év küszöbén — szokás visszatekinteni a megtett Útra, le­ebecsülni egy év eredményét, okulni a hibákból. A mi szünt­elésünk bőséggel zárult. Szép u­t jártunk be, jelentős ered­mény­­et értünk el 1952-ben ha­zánk fe­jesztése, népünk jóléte, bé­kénk védelme érdekében. Egy­ nap akár több, nagyobb dolog történik életünkben, mit a múltban hónapok alatt. Egy esztendő munkájával fel­épült gyárakat, vizek felett kar­csún feszülő hidakat, napfényes, otthonos iskolákat, lakóházakat, kultúrotthonokat és bölcsődéket hagytunk magunk mögütt. Mi ma­gunk pedig tudásban, értelemben, politikai látókörben és anyagiakban gazdagodtunk. 1952-vel ismét távolabbra tűnt a sötét rabszolga múlt, az 1939. évi huszonkilencezer csongrádm­egyei munkanélküli, az éhező, beesett, arcú gyermekek sokas,ága; az az idő, amikor a földesurak uralma alatt nyögő megyében — amint a Csongrádmegyei Hírlap egyik 1938- ból való száma írja — „a népbeteg­ségek pusztítása nagyobb volt, mint az első világháborúé..."4, amikor „Szentes szociáli­s célra havi 80 pengőt sem­­ kapott és naponta lát­hattuk, hogy­ a szentesi szegényes d­­ládok között milyen pusztítást vég­zett a tüdő­vész és a többi népbeteg­­ség.. Az ilyen sors ma már a múltbé. A mi életünkre nem a nyo­mor, nem a munkanélküliség, ha­nem az élet napról-napra való szé­pülése, az alkotás a jellemző. A mi ■idillik. k­vi alkotások kora -Szép ma élni, öröm ma fiatalnak lenni. De ebben az országban az öregek is fiatalodnak, amikor fiaik boldog jelenét látják, amikor mosolygós­­szemű leányaikra, tekintenek, akik előtt járva-nyitva az előrehaladás útja. Remé­nyekben gazdag év van mögöttünk. Tovább szilár­dult népgazdaságunk, mintegy 22 százalékkal növekedett az­ ipari termelés, erősödött pártunk és a dolgozó, nép kapcsolata, szilárdult államim’ megnőtt hazánk béke vé­delmi''c ‘je. Az elmúlt évben a fő tennivá­lók­at a béke védelme szabta meg, ez szbja meg feladatainkat Id­ár-ban­ is. Hazánk erősítése, öt­éves tervünk negyedik évi célkitű­zéseinek megvalósítása, fiatal, de a tapasztalt szovjet harcosok pél­dáján nevelődő Néphadseregünk erejének további növelése, népünk jólétének fokozasa, egyet jeleid ha­zánk, békénk védelmével. Erre­­an­nál is inkább­­szükség van, mert 1952 nemcsak hazánk nemcsak a szovjet ország és a többi népi de­mokrácia nagy sikereinek esztendeje volt, hanem egyben az amerikai im­perialisták növekvő háborús készü­lődésének éve is. Azonban ha nö­vekvő háborús veszéllyel kapcsolat,­ban kibontakozik a népei■ békemoz­galma, létrejön­ a nemzetközi feszült­ség megszüntetésében és az újabb világháború elhárításában érdekes különböző osztályok és társadalmi rétegek háborúellenes koalíciója•, amint azt Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán hangsúlyozta. Nem­csak az ellm­últ év, hanem a háború utáni, éveknek is legjelentő­­se­bh’,eseinényi gall ez a kongres­szus, amelyen ,­ a szocializmus, m­egvak­nrtó, a kommunizmus építé­sének útjára lépő dicső szovjet nép nagy pártja, a Sala'min vezette Kom­munista Párt tanácskozott a felada­tokról. Az SZKP XIX. kongresszu­sa­i a szovjet nép diadal­ma­inak nagy­ seregszemléje de e­gyben a nemzet­közi munkásmozgalom, a békéért küzdő százmilliók tanítója volt. A „Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XIX. kongresszusa világtörté­nelmi jelentőségű: hatalmas meg­nyilvánulása volt a Szovjetunió megdönthetetlen erejének, a szocia­lizmust építő, 800 millió főt szám. ■láló nemzetek egységének és össze­­forroltságának, az egész födkerek­­ségr­e kiterjedő felszabadná mozga­lom és a legyőzhetetlen bek' tóba­ jd­enlas'génejf ... hangsúlyozta Rá­kosi elvtárs a kongresszusról moh-dolt beszámolójában. — Ez a kon­gresszus új energiát, új lendületet, új bizalmat és elszántságot ad az i­gesz ha adó emberiségnek. A mi feladatunk, hogy ebből az új erőfor­rásból bőven merítsünk, hogy ta­pasztalatait, útmutatásait követke­­zetesen használjuk fel és alkalmaz­zuk 11 magyar népi demokrácia megerősödésére . . A tapasz­talt testvér, barát, el­t­társ segítsége, tanácsa óriási erő. És mi szüntelenül érezzük a nagy szovjet nép féltő, gondoskodó szeretetét és segítségét. A lenini­­sztálini tamlások alapján, a szov­­jet ipar­ példája nyomán építjük iparunkat naggyá és erőssé. Az új esztendőben működni kezd új szo­cialista városunk, Sztálínváros szá­mos üzeme, tovább épül a borsodi porvidék, befejeződik a kazincbarc­i­­kai nitrogénművek építése. 1953-­­ ban a borsodi ipartelepek építésénél­­ már annyi munkás dolgozik, mint­­ Sztálin városban 1952-ben dolgozott, s új bányászvárosunk, Komló, 140­­ százalékkal tud több szenet Sztálin­­­­városnak ebben az évben. Annyi­­ acéllal gyártunk többet, hogy a­ ter­­­­melt acélból háromszázezer tra­k­­­­tort készíthetnénk. Csupán kom­­­­bájnból 1200-at adunk a mezőgaz­­­­daságnak. Az új évben háromnap­­­punként avatunk fel egy mozit és­­egyedül Diósgyőrött ezer kislakást­­ építünk — és még sorolhatnánk to­­­­vább azokat az alkotásokat, amelyek­­ tovább erősítik, gazdagítják népün­­­­ket.­­ Fejlődik megyénk ipari is, új,­­ modern gépekkel és egyéb felszere- l lésekké­. 1953 növekvő­ ipari- fel.­i adatait sikerrel valósíthatjuk meg, ha szem előtt tartjuk Rákosi elv- s társ útmutatását, amelyet az or­s­zággyű­lésen mondott beszédében adott. ..Fejlesztenünk kell államunk gazdasági erejét, hogy szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negyedik tervévü­nket is jól teljesít-­ stik. Az ipari termelés terén a terv- ■ fegyelem megszilárdítása melletti különös figyelmet szenteljünk az „ alapanyagok, a szén, a fémkohászat, a termelés emelése kérdésein­­k”. 1953-ban iparunk termelését további k­t százalékkal kell növelnünk-szén­­termelésünket pedig 4,6 millió ton­nával. Fejlődésünk ütemére jellem­ző, hogy széntermelésünk egy esz­­tendei növekedése több, mint 1938- ban h­azánk egész­­szén­terme­lése volt. A párunk ilyen ütemű fejlődése teremti meg az előfeltételt, hogy további lépéseket tegyünk a mezőgazdaság szocialista építésének útján. 1952-ben az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek szántó­­területe az ország szántóterületének 37,3 százaléka volt. Az elmúlt év­ben fejlődött szocialista, várossá Makó, szociálisai községgé Tömör­kény, Ásotthalom, Sándorfalva és Kiskirályság. Az aszályos év elle­nére tovább fejlődött termelőszövet­kezeteink gazdasága. Termelőszö­vetkezeteink és állami gazdasága­ink nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy az aszály ellenére jó erőben teleltessék át állatállományukat. Emellett például a makói József Atilla termelőszövetkezet nemrégi­ben nyilvánosságra hozott verseny­­kihívásában a tehéngondozók meg­fogadták, hogy a jelenlegi 7 liter­ről 10 literre emelik az istál­lóálla­­got, hogy több tejet tudjanak szál­lít­ani a dolgozóiknak. Az új ösztön,­dóban­­,a mezőgazdaság terén állít­suk figyelmünk központjába a ter­méseredmények fokozását és a falu szocialista építésének, a termelő­szövetkezetek további egyenletes, szervezeti fejlesztésének tervét— hangsúlyozta Rákosi elvtárs. A ter­méseredmények fokozását minde­nekelőtt a fejlett mezőgazdasági ter­melési módszerek alkalmazásával, a párt- és minisztertanácsi határoza­tok betartásával érhetjük el. Egye­sek zúgolód­nak azért, hogy a ke­nyér színe valamivel barnább lett, de vetési tervünket nem teljesítet­tük; sok dolgozó paraszt nem ve­tett, nem szántott idejében, ami a jövő évi jobb termés, a jövő évi fe­hérebb kenyér előfeltétele. Orszá­gunkba­n az­ aszály ellenére egyetlen ember se éhezik, de egyes tanács­szervek­­ és számos dolgozó mégsem igyekszik teljesíteni az állam­i be­gyűjtés tervét, amely előfeltétele a további za­vartalan áruellátásnak. C­­ongrád megyében egyes áru­'■'* féleségekből példásan eleget tettünk az ál­ami begyűjtési terv célkitűzéseinek, de kukoricáim­, bur­gonyából, napraforgóból még nem teljesítettük beadási tervünket. Az új évben az a kötelességünk, hogy következet­esen valósítsuk meg Rá­kosi elvtárs szavait: ,,Erősítsük meg minden eszközzel a népi demo­­krácia állampolgári fegyelmét . . . fejlesszük tovább népünk politikai öntudatát, h­aza­fisá­gélt". Hazánk, békénk erősítése nem kíván lehetet­lent, csupán annyit: tartsa tiszte­letben minden dolgozó a nép képvi­selői által hozott törvényeket, ren­­del­tekit. A hazafiúi példamutatás számos példájával találkoztunk me­­gyéi­kban, águ­kor, munkáról vagy az állammal szembeni köteezettség teljesítéseéről volt szó. A hazafiúi példamutatás nagyszerű példáját is­mertük meg a szuhakállai 17 bá­nyász helytállásában, akik a föd alatt, vízzel és m­érgesgázokkal kö­rülvéve sem adták fel életükért -­ harcot. Bíztak pártunkban, népünk erejében, amely ki i­s mentette­ őket a veszélyből. Ebből az esetből min­­j­e­en,ki megtanulhatja, aki hő a nap­­i híz, hű a párthoz, a dolgozók ügyé- s hez, az a legnehezebb helyzetben­­ sem marad magára, a. mindig s.a. 1 mi Ihat a közösség segítségére. Jól tennék, ha ezt figyelembe vennák azok a dolgozó pántortok, akik még adósai az álamnak, valamint azo­k a munkások, akik nem teljesítik a rájuk bízott feladatokat, mert ezek­nek a dolgozóknak addig nincs er­kölcsi alapjuk arra, hogy élvezzék népi demokráciánk gondoskodását. A növekvő gazdasági emlmé­­­nyeket népünk kultúrájárak­, szociális ellátot­tságának fejlődése követi. Az elmúlt évben további si­kereket értünk el elsősorban a mű­vészet elvi kérdéseinek tisztázásá­ban. Ebben is - mint mindenben - ismét pán­­u­k mutatott utat. Nagy sikerrel és a tavalyinál lényegesen nagyobb létszámmal kezdődtek meg a kultúrversenyek. Nemrégiben avattuk fel a megyei könyvtárat több mint húszezer kötet könyvvel, azonkívül két járási könyvtárat. Az­ idén érettségizik az ifjúságnak az a korosztálya, amelyet már az álta­lános iskolákban népi demokráciánk nevelt. Minden párt és állami szén­­nek az­ a kötelessége az új eszten­dőben is, hogy jó kultúra, népne­­­velés, a közegészségügy s a­ spot terén szüntelenül gondoskodjék a továbbfejlődés előfeltételeinek biz­tosításáról­’,­­ a fr­adtatúrunkról beszélünk­­akkor mindenekelőtt nagy pártunk erősítéséről kell elsősorban gondoskodnunk. Az elmúlt eszten­dő eseményei bittéi bebizonyították, hogy dolgozó népünk bízik a párt­ban, követi nagy tanítónkat, Rák-’St elvtársat. Elsősorban arra kell tö­rekednünk, hogy növeljük a. n­ i.i. tagság aktivitá­sát. Január első napjaiban ünnepi taggyűléseken osztják ki az új párt­tagsági könyveket. A párttagsági könyv a legfélt­ettebb okmánya min­den kommunistának; büszke lehet az a dolgozó, aki birtokosa ennek a könyvecskének Ez azonban nemesíti­ megbecsülést jelent a párttag szá­mára, hanem fokozott követelményt­­. A kommunistákat az jellemzi, hogy egy lépéssel mindig előbb jár­nak a munkában, a hazaszeretet­ben, az áldozatvállalásban. A legut jól fel kell használnunk arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszus­i anyagának ta­nulmányozásán keresztül m­éginkább kifejlődjenek a párttagságban ezek a kommunista tulajdonságok. Ta­nuljunk példamutatást a szovjet ember nagyszerű helytállásából; ta­nuljunk az amerikai imperialisták el­len küzdő koreai nép hősiességé­ből; tanuljunk a nyugati országok azon békeharcosaitól, akik a fa­siszta önkény ellenére bátran küz­denek a béke megőrzés­én, hazá­juk háborúba sodrása ellen. A jövő nekünk épül. A szoria­'' lizmu­s épülete olyan lesz, amilyenné áldozatos munkával, a nehézségek előtt meg nem hátrálva mi építjük. A múltban új esztendőn­k napján csak óhajuk volt a dolgo­zóknak a boldog új évre; ma biz­­tosak vagyunk abban, hogy az 1953-es év nekibb siker két, nagy győzelmeket hoz minden dalt:ózó szántára mert sorsunk kovái sóiét mi, munkások dolgozó parasztok, értelmiségiek, katonák vagyunk. Voltak nehézségei­nk az­ elmúlt esztendőben és hoznék 1953-ban is. A szocializmus építésének útja. Az osztályharc útja nem sima, hanem akadályokkal teletűzdöít Ha a bé­kéért, hazánk erősítéséért való ál­dozatos küzdelmünket megkönnyíti az a tudat, hogy elő,Link hab­ul és példát mutat a kommunizmust építő szovjet nép és átjárnunk­­ kormány­­kerekénél olyan tapasztalt kormá­nyos áll, mint pártunk, nemünk szó­róiért tanítója: Rákosi Mátyás elv­­társ. " Ma, amikor boldog újévet kívá­nunk egymásnak, egyben fogadjuk meg, hogy­­kemény, áldozatos mun­kával mi magunk kováé o­;cl. ki pártunk vezetésével a mir-v.-.r t.-■ j. még boldogabb tijesztest leját. I. Újévi számvetés A béke legtöbb alapja valamennyi állam függetlensége A Népek Békekongresszusáról számoltak be a magyar békeküldöttek a sportcsarnoki nagygyűlésen A népek bécsi­­ békekongresszu­­sén résztvel a magyar küldöttek kedden délután a Sportcsarnokban nagygyűlésenn számoltak be a kon­gresszus tanulságairól, a békeharc újabb feladatairól. A nagygyűlésen megjelentek a Budapesten tartózkodó délameri­­kai békeharcosok képviselői is. A lertm zsúfolásig megtelt, szekis József, a vasas szű­­kszervezet eli­ő kongresszus egészen a legmő­­nöke, az Országos Béketanács tag-i­lyebb felháborodásának adott hí­­je nyitotta meg a nagygyűlést. Ez-­­ fejezést és egységessé forrt­abb-m­ódán Andos Erzsébet Kossuth- t az elhatározásban, hogy­­ ezeknek az embertelenségeknek András díjas akadémikus, az Országos Bé­­ketanács elnöke, a Béke-Világta­­nács tagja, a Bécsben járt magyar küldöttség vezetője tartolta meg beszámolóját, haladéktalan véget kell vetni és minden eszközzel meg kell aka­dályozni, hogy az amerikai gengszterek hasonló szörnyűsé­­geket zúdítsanak az egész vi­lágra.­­ A kongresszus harmadik na­pirendi pontja a nemzetközi fe­szültség enyhítésének kérdése volt. Különösen fontosnak és ha­ladéktalannak tartotta a kongresz­­szus annak elérését, hogy az öt nagyhatalom kormányai kössenek egymással békeegyezményt. Az öt nagyhatalom kormányaival való tárgyalások megkezdésére a kon­­gresszus külön nemzetközi bizott­ságot küldött ki, a különböző vi­lágrészek és országok nagytekin­télyű és nagybefolyású képvise­lőiből. A bécsi béketalálkozó legkiemel­kedőbb pontjai a nagy szovjet nép küldötteinek bölcs, hatá­­rozott é­s világos beszédei vol­tak. Az a kov erőteljes módon leplezték le az amerikai imperialisták há­borús politikáját, ugyanakkor hang­súlyozták, hogy a szovjet nép nem téveszti össze az amerikai népet az amerikai milliárdosokkal és az azoknak érdekeit kifejező agresszív kormánykörökkel. A szovjet küldöttek felszólalásaiban a szovjet népek bölcsesége, ereje, a világ békéjének megvédésére való állhatatos törekvése jutott ki­fejezésre. Amikor Kornyejcsuk elve­reá Malájföld, Vietnam, Kam- társ Eisenhower zabolátlan és bár-­­bodzsa és Laosz küldöttei alig találták szavukat azoknak a rém­ségeknek az elmondására, amelye­ket országaikban az imperialisták elkövetnek. Különösen mély meg­rendüléssel hallgatta a kongres­- szus a koreai küldöttek, úgyszin­tén más népek Koreában járt kép­viselőinek, külö­nböző, Koreában járt­ delegáció tagjainak beszámo­lói­ az amerikaiak gaztetteiről A dolahan háborús uszításaival szembeállította azt, amit Malen­kov elvtárs a Szovjetunió Kom­­munita Pártjának XIX. kon­gresszusán mondott a béke meg­őrzésének perspektívájáról, arról, hogy a Szovjetunió a népek kö­zötti béke perspektívája mellett száll Gikra, amikor Geraszimov (Folytatás a második oldalon, And­ics Erzsébet elvtársitt beszámolója — A bécsi kongresszus jelentő­ségében és arányaiban minden ed­digi békemegnyilvánulást felü­­m­últ — mondotta bevezetőben. — A hatalmas párizsi és a még Ha­talmasabb varsói kongresszusokból is megkülönböztette az az új körül­­mény, hogy a bécsi kongresszus az egész vi­­lág népeinek, nyugodtan mond­hatjuk, az egész emberiség kép­viselőinek hatalmas és nagyte­kintélyű tanácskozása, magas fóruma volt, amely joggal viselte a Népek Béke- kongresszusa büszke elnevezését.­­A‘ népek kongresszusának min­­den­-­ várakozást felülmúló sikere a, ,nemzetközi' békemozgal­om nagy diemata volt. De ugyanakkor vis­­­szatükrözte azt a nagyjelentőségű tényt, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei világuralomra törekvő bru­tális, agresszív politikájukkal el­­taszítják a népeket. A nemzetek függetlenségének és biztonságának kérdése nem ve­tet­lenül került a kongresszus napi­rendjén első helyre és foglalta el a­ tanácskozások fő idejét. Az ame­rikai imperialisták nagy nemzeti múlttal rendelkező független or­szágokat függő helyzetbe, eddig függő népeket gyarmati sorba ta­szítanak. Háborús terveik vala­mennyi nép függetlenségét és sza­badságát fenyegetik. A népek kon­gresszusa a leghatározottabb és legvilágosabb formában a Hóslfog- Uút ebben a kérdésben, szemben a fia­ az imperialista sajtó ás „tu­domány" által terjesztett felfogás­sal, hogy a nemzeti függetlenség eszméje túlélte magát, hogy elter­­télbert áll a modern világ köve­telményeivel. Jolio­ Curie professzor már meg­nyitó beszédében leszögezte: „Nincs igazi biztonság olyan or­szág számára, amely feladja füg­­getlenségét.“ Ez volt a kongresz­­­szus egyöntetű álláspontja is. A küldöttek egész sora állapította meg: a béke legfőbb alapja vala­mennyi állam függetlensége; a nemzetek függet­ensége elvá­laszthatatlan a béke ügyétől. — Hazájuk függetlenségének és szabadságának kérdése egyre in­kább ellenállásra készteti a nyu­­gateurópai országok népeit is. Nagyjelentőségű tények ezek. Az elnyomott népek fokozódó szembeszegülése az imperialista erőkkel valóban alkalmas arra, hogy alapjaiban aláaknázza ezek háborús készülődéseit. Andics Erzsébet ezután áttért a már dúló háborúk azonnali beszün­tetésének kérdésére, amellyel a népek kongresszusának második napirendi pontja foglalkozott Ko­

Next