Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)
1954-05-01 / 103. szám
k SZLÁG PROLETÁRJA EGYESÜLJETEK ! X. ÉVE. 103. SZÁM WVWVVWVVVVVVVWvvvv\w*vvvvv\awvvvw'avvvwv\vv\vvvvw^^ AVAWWW^ MÁJUS EGY HAJNALÁN A Jövő munkás-nemzedéknek forró köszöntéssel küldöm Makóra. Tarka illatban fürdik a hajnal, szél fütyörész a fák sudarán, zörren a fűzfák friss, üde zöldje, — siklik a csónak lenn a Tiszán. Nézem a dallal ébredő tájat, s gondolatimnak fényfonala, röppen a rónánk mély ölelésén, s hegyeken száguld messze, tova, Hajnali pír, ód öntsed a fényed, — üdv neked újra szép kikelet. — Friss, üde szárnyon szálljon az ének, forrjon a vér, és gyújtson a tett, Szálljon a vers hát szerte a földön, zsenge varázsát hintse ma szét, s májusoknak új tüze lobban, szivek ezernyi csillaga ég. Kürtök a hajnal langy pihegését csókba dobálják. — Hangos a jég! — Szerte a földön ébred az ember, feldübörög az emberiség! Dongnék a léptek dal ütemére, szívben a vérünk forrva kering. S májusi zsongás telt kosarában béke gyümölcse boldogan int. Varsányi Péter Májusi reggel Víg zeneszóra ébred a róna, hajnali pírban fürdik a táj, virradat óta árad a nóta, ünneplőt ölt a méla lapály, Talpon a téesz apraja, nagyja, mintha csak méhhad rajzana ott, zászlók selymét szellő lobogtatja, — színük megcsalhatná a napot. — Tarka ruhába bújtak a bokrok, tűzpiros őv a fák derekán, úttörő lányok orgonacsokrot kötnek a május ágra, vidám dallal közéig a kis falu népe, futnak elől pajkos gyerekek, ünnepre gyűlnek, épp ma egy éve avatták a szövetkezetet. Táncoló párok mind tüzesebben járják a csárdást, bővül a kör, tiszta öröm lángol a szívekben, nincs akit bánat réme gyötör, Szél a mezők tavasz-szagát hozza, hullámzón ring a messzi határ, nézik apák boldog-bizakodva: „— Szép a vetés, lesz bő aratás!“ s:: Éve csupán, hogy bátran a fényre léptek, nehéz volt néha, de szép .:: S győzelmekkel teli boldog sok évre zálog a MÁJUS ELSEJE név, PETROVÁCZ ISTVÁN AWVWVWW * „A genfi értekezleten sikerül kompromisszumos megoldást találni" Eisenhower amerikai elnök nyilatkozata Eisenhower amerikai elnök csütörtökön — szokásos sajtóértekezletén — válaszolt az Egyesült Államok indokínai politikájával kapcsolatos kérdésekre. Eisenhower nyilatkozatán bizonyos mértékben lemérhető volt az a hatás, amelyet az tett az amerikai politikára, hogy Nyugat-Európában — még kormánykörökben is — elutasításra talált az indokínai beavatkozás amerikai terve. Eisenhower kijelentette:reméli, hogy a genfi értekezleten sikerül kompromisszumos megoldást találni, amely ha nem is lesz teljesen kielégítő az Egyesült Államok számára, legalább is elfogadható , lesz». Az újságírók feltették a kérdést, mire célzott az elnök, amikor egy nemrég tartott beszédében azt mondotta, hogy «az Egyesült Államok modus vivendit akar Indokínában». Eisenhower azt válaszolta, hogy «a középutat keresi két szélsőség között ...» «A világ mai helyzetében —’ mondotta — nem remélhetünk teljesen kielégítő megegyezést a kommunistákkal. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy valamilyen gyakorlati lehetőséget találjunk arra, hogy megférjünk egymással. Azt, hogy lehetséges-e ez vagy sem — úgymond — nem tudja... Eisenhowertól megkérdezték a sajtóértekezleten, milyen valószínűsége van annak, hogy az Egyesült Államok belebonyolódik az indokínai háborúba, különös tekintettel annak lehetőségére, hogy harcoló amerikai katonaságot küldenek Indokínába. Az elnök kijelentette: «a kongresszus nem adott felhatalmazást az Egyesült Államok kormányának arra, hogy az indokínai háborúban a pénz és felszerelés rendelkezésrebocsátásán túl menjen» — és hangoztatta, hogy a beavatkozás — «csak alkotmányos szabályok tiszteletben tartásával, tehát a kongresszus jóváhagyásával következhet be», t Az Országgyűlési Könyvtár adományából törölve ■ ' AZ M DP c: SONG FI ÁD MEGY E 1 ÁRA 50 FILLÉR Éljen május elseje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje! PÁRTBIZOTTSÁG A PJAK LÁP J A SZOMBAT 1954. MÁJUS 1. A MUNKA ÜNNEPÉN Ismét elérkeztünk az élet, a szerelem, a vidámság, a szabadság hónapja kapujához és büszkén, emelt fővel lépjük át küszöbét. A századforduló óta egész sereg poéta mondott már sok szépet a virágos májusokról, az ünneplőbe öltözött természetről, az úri kastélyok pompás orgonaligeteiről és a csörgő-csobogó patakocskákról. De hallgattak a múzsák a legfontosabbról, a természet uráról és alakítójáról: a dolgozó emberről. Csak a költők legnagyobbjai látták és értették meg, hogy a nép öntudata, szabadságvágya is a piros májusok sorozatán érlelődött bátor tetterővé; csak a legbátrabb fáklyavivők hívták, buzdították a munkást és a parasztot, hogy minden május 1-én az egész világon vonuljon fel egy hatalmas seregszemlére és mutassa meg elnyomóinak rettenetes erejét. És 1989 óta mindig május 1-e a legragyogóbb tavaszi ünnepnap. A nevezetes párizsi kongresszus óta nem múlt el május elseje, hogy a nemzetközi proletáriátus lábdobbanása ne reszkettette volna meg a kapitalizmus roskatag épületét. Sztálin mondotta: a munkások „úgy döntöttek, hogy éppen ezen a napon fogják az egész világnak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől, a munkások hivatottak megújítani a világot, a szabadság és a szocializmus alapján.“ Valóban. A munkások, a kubikosok, a szegényparasztok megyénkben is letették május 1-én a szerszámot és hiába szervezett ellenük hajtóvadászatot a megvadult önkény, ők mégis kiszökdöstek az ózontól illatos, madárfüttyös természetbe. A tudásra ébredést, a tiszta levegőt és a napfényes szabad jövőt köszöntötték azokban a sötét években, amikor „csak a gazdag, csak a zsarnok élt föl minden földi jókat...“ Talán ezeken a tiltott május elsejéken, kint a puha pázsiton rögtönzött majálisokon álmodták a költő szavait: „... ha összeszakad ég és föld, mégis más lesz Magyarország.“ Álmaik nem hazudtak. A dicső szovjet nép legyőzhetetlen katonái elűzték a népnyomorítókat és azt mondották nekünk 1915 tavaszán: legyen a tiétek ez a gyönyörű ország és vigyázzatok rá úgy, mint a szemetek fényére. Munkásosztályunk, dolgozó népünk pedig megfogadta a felszabadítók jó tanácsát és azt válaszolta: tudunk élni a szabadsággal. És azóta már tizedszer ünnepeljük a május 1-ét szabadon, szívünk-lelkünk teljes örömével. A párt vezet bennünket az egyenes és világos úton, és minden esztendőben teli torokból harsogjuk: üdvözlégy alkotó munka! Ünnepeljük zakatoló üzemeinket, gazdag szántóföldjeinket; ünnepeljük iskoláinkat, ahol gyermekeink oltják tudásszomjukat; ünnepeljük óvodáinkat, ahol legifjabb nemzedékünk vidám kacagása cseng, zengedez. Dolgos népünk most ismét kint táncol, szórakozik a májusi ég alatt — a leányok hajában vérpiros szegfű, ifjaink ajkán vig nózaszó. Pihenjük saját munkánk, önön gondunk fáradalmait. De nagy ünnepünk után megfrissült erővel és újult akarattal markoljuk meg a kalapácsot és védelmezzük családunkat, szerelmünket, jólétünket, tudva, hogy „nincs hatalom, mely megingat.“ N. I. „Köszöntjük nótaszóval május elsejét.. " A MAGYAR TÉS—NAGYTŐKEI I bekötőút mellett élénken zöldülő őszi, meg tavaszi vetések közötti díszük az egykori ezer holdas kut lákrezidencia, amely most a Kalinin tsz központja. Előtte tágas udvar, körülötte piroscserepes istállók, ólak, raktár, kocsiszín, meg egy hosszú, kécoldalas kukoricagóré. Az épületek a régiek még, de a kovácsműhelyben koppanó kalapács a Kalinin tsz 69 tagjának új, gondtalan életéhez cseng vidám ütemei. A kultúrteremből idehallik a fiatalok éneke: „Köszöntjük nótaszóval május elsejét. Daloljuk boldogan a munka himnuszát. Szikora Kálmán, a 67 éves kovács hosszú fogójával fiatalosan rántja ki a tűzből a vörösen izzó vasat, amelyről a szélrózsa minden irányába szétrepül az ezernyi pattogó szikra. A kovács — mintha a fiatalok dalához keresné az ütemet — apró gyors kopogtatással csengeti az üllőt és hirtelen rácsap az oda helyezett izzó vasra. Az üllő és kalapács ütemére tovább szárnyal az ifjúság dala: „ ... Miénk a napsugár, a széles láthatár...“ A KALININ TSZ tagjai a 10. szabad május első napjának méltó megünneplésére készülődtek. Odakint reggel óta esik az eső, megöntözve az elvetett tavasziakat. Azok, akik a szabad ég alatti munkáról beszorultak a kultúrterembe, csöppet sem szomorkodnak az eső miatt. Miért is szomorkodnának? Hiszen földben van már a kukorica is, a kapálás meg nem olyan sürgető még mint amekkora szükség van most az esőre. A fiatalok énekelnek, hegedülnek, meg sakkoznak, de az idősebbek is megtalálják a maguk szórakozását. Beszélgetnek. Emlékeznek a múltra, a régi május elsejékre, a tiltott munkásünneplésekre. Papp Mihály szeméből csaknem kicsordul a könny, miközben némán, elgondolkodva nézi a fürge fiatalok népi táncpróbáját. Mennyivel más ez a tánc, mint az volt, amelyikhez — az ő idejében — nagy maflú csendőrtenyerek csattogása, puskák dörrenése, kardlapok csörtetése, meg a nagyhasú urak trágár szitkozódása szolgáltatta a ,,zenét“. 1941. tavaszára úgy emlékszik, mintha ma történt volna. Felesége néhány cserép piros, meg fehér muskátlit helyezett el kis szobájuk utcára nyíló ablakában. A muskátli egész áprilisban szépen virított, de május elsején különös dolog történt. — Éppen asztalhoz ültünk — meséli Papp Mihály —, hogy elfogyasszuk sovány ünnepi ebédünket, amikor az utcáról egy csendőr vadul megzörgette az ablakot: — Ha nem akarják, hogy betörjem az üveget, akkor azonnal szedjék be a cserepeket — ordította. Az idomított kopók, akik a zöldlevelű piros, meg fehér muskátlikban a nemzet három színét látták egyesülni, aljasságukat azzal magyarázták, hogy „a nemzet zászlajának színe szentebb annál, mint, hogy (a csendőr szerint) holmi csőcselék, véresszájú kommunista bitorolhatná“. Közben a fiatalok tovább próbálják az ünnepi műsort. Sietni kell, mert május elsejéig csak két nap van még hátra és nem szeretnének szégyenben maradni. MENNYIVEL MÁSKÉNT ünnepelhetnek ezek az emberek, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ma — a régen szokásos titkolózás helyett —nyíltan kitűzhetik a háromszínű és vörös zászlót, és az egyéni dolgozókkal karöltve együtt vonulhatnak majd a májusi napsütésben. Este pedig, ugyanitt a kultúrteremben, a nagy család együtt fogyasztja majd a két hízott sertésből főtt, jóízű disznópörköltet. Miután az egyegy üveg sörrel leöblögették torkukat, meghallgatják majd a szórakoztató, vidám műsort és reggelig gyönyörködnek majd a fiatalok táncában. Ez az igazi munkásünnep! így ünnepelnek ma a nagytőkés Kalinin termelőszövetkezetben... Zelei Béla Jó munkával készültek a proletárünnepre a Makói Gépgyárban A Makói Gépgyár kollektívája május 24-ig, a kongresszus megnyitásáig, terven felül 20 szalmagyűjtőkocsit gyárt. Ennek a vállalásnak teljesítése serkentette jó munkára a május 1-re készülő makóiakat. Amint a jelek mutatják, be is tartják ígéretüket. Képünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor Görbe Imre, az igás úti állami gazdaság egyik traktorosa a május 1-re elkészült „ lezárul" a készáru-raktárba huzatja be. (Kebmann Béla felvétele. Fény. Szövi t