Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)

1954-05-08 / 108. szám

rrrJc proletárjai egyesüljetek ! 1­­ ; A­Z M­DP c s; O N G R kí D M E GYEI X. ÉVF. 108. SZÁMÁra 50 FILLÉR A művészeti csoportok fejlődése Kultúrcsoportjainknak az a megtisztelő feladatuk, hogy vá­rosuk, falujuk tánc-, zene- és énekhagyományait összegyűjtve öntevékeny munkáji­kkal is ki­elégítsék a dolgozók kulturális igényeit. Sok községbe ritkán jutnak el a városok hivatásos művészgárdái, de ott vannak a fiatalokból és sok helyen az idősebbekből összeállított együt­tesek, amelyeknek előadásait szívesen látogatják a dolgozók. Évről-évre ezek a kultúrcsopor­­tok versenyen mérik össze ere­jüket és új tapasztalatokkal gaz­dagodva fejlesztik tovább cso­portokat, műsorokat. Az elmúlt hónapok folyamán is nem múlt el olyan hét, hogy megyénk va­lamelyik községében vagy váro­sában ne mérkőzött volna meg egymással néhány községi vagy üzemi kultúrcsoport. Ezekben az időkben megyénkben több mint 260 művészeti csoport közel négyezer aktívája mutatta be hosszas készülődés és sok fá­radtság eredményeit. A párt- és a kormányhatáro­zatok megvalósítása érdekében sokat tettek e csoportok. Kul­­túragitációs tevékenységük mel­lett szórakoztatták, nevettették a dolgozókat. Ezt tették a szen­tesi és a makói járás művészeti csoportjai. Különösen kiemelke­dett fáradhatatlan munkájával a szentesi járási kultúrház mű­vészeti kollektívája, amely a já­rási művészeti verseny ideje alatt — októbertől áprilisig — különböző alkalmakkor közel ötvenszer szerepelt. Hasonlóan jón­ak mondható a számszerű eredmény a pitvarosi népi együttesnél is, de az ő munká­juk értékét emeli az­­ is, hogy nagyrészt megyénk ,határain kí­vül, Békés­ és Borsod megyék­ben, valamint Budapesten sze­repeltek. Az említett csoportok jó felkészültségükkel legjobban szerepeltek a járási bemutató­kon is. Ugyanakkor a bemutató­kon feltűntek olyan csoportok is, mint például a székkutasi színjátszó csoport Móricz Zsig­­mondnak »A tej« című egyfel­­vonásos­­ jelenetével — életsze­rűen mutatják be az akkori tár­sadalom romlottságát. Az újon­nan alakult Csanádi együttes­­»Apátfalvi lakodalmasával«, az újjászervezett deszki délszláv együttes »Leányszöktetés« című népi játékával tűnt ki. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy megyénk területén ma már nemcsak a városokban, hanem a községekben is felélénkült a kulturális élet és egyre több művészeti csoport jelentkezik színvonalas, értékes műsorával. Mindezek mellett meg kell, hogy említsük az elkövetett hi­bákat is, amiket a járási bemu­tatókon kirívóan tapasztaltunk. Nem haladhatunk tovább ered­ményesen a művészeti együtte­sek fejlődésének útján, ha nem hárítjuk el az előttünk álló aka­dályokat. Már­pedig ilyen is akad bőven, bár lehet, hogy az eredmények fényében kevésbbé vesszük észre azokat. A művé­szeti versenyek sikere, de első­sorban a dolgozók kulturális igényeinek fokozottabb kielégí­tése, megköveteli a hibák feltá­rását és kijavítását. Egyes tánc­csoportok igen gyenge és rossz zenekísérettel mutatták be mű­­sorszámaikat. Megelégedtek egy árva hegedű, vagy fúvós hang­szer kíséretével, vagy ennél is rosszabb volt az, amikor a tán­cosok maguk énekeltek. Az éneklés általában nem helyte­len, míg a tánc hangulata és a táncos belső érzelme ezt megkí­vánja, de amikor a hosszú ének­lésben a táncosok kifáradnak és elkezdenek lihegni, ez a néző­ben már sajnálkozást vált ki. Az énekkarok műsorválasztása sem mindig helyes. A mostani versenyen például zenekari vagy zongora kíséretű művek egyál­talán nem szerepeltek és hiá­nyoztak dolgozó népünk hangu­latát, érzelmét, munkakedvét kifejező tömegdalok is. Ilyene­ket csupán a szentesi bemuta­tón hallottunk, szemben az elő­ző évi iepények tapasztalatá­val, amikor a­ műsorszámok 50 százalékát tömegdalok adták. Egyéni versenyzők első alka­lommal szerepeltek. Meg kell mondani, hogy igen kevés számban, mert ének-, zene­szó­listák, mesemondók vagy mű­vészi felolvasók felkutatásával nem sokat törődtünk. Mindezek­ből levonhatjuk azt a tapaszta­latot, hogy a megyei és a járási művészeti albizottságok ezen a versenyen nem teljes mérték­ben oldották meg feladatukat, mert ezekre a hibákra már a körzeti bemutatókon fel kellett volna hívni a művészeti csopor­tok figyelmét, hogy azok a já­rási bemutatóra már helyrehoz­zák a mulasztást. A járási művészeti verseny befejeződött, de tekintse felada­tának minden népművelési mun­kás azt, hogy kihasználva a mű­vészeti csoportok járási bemuta­tójára való felkészülés lendüle­tét, segítsék azokat tudásuk to­vábbfejlesztésében. Elsősorban segíteniük kell kultúragitációs tevékenységükkel a soron lévő mezőgazdasági munkákat, az ipari tervek teljesítését. Már eddig is sok hasznos módszert honosítottak­­ meg a kultúrottho­­nok, művészeti csoportok, ame­lyeket szélesebb körben tovább kell fejleszteni. Például tanyai dolgozóknál egy-egy műsoros vagy diavetítéses est rendezését, amellyel a hordányiak oly sok szép eredményt értek el. A kép­zőművészeti körök és a fotó­szakkörök tagjai arcképeket, il­letve fényképeket készítenek az élenjáró dolgozókról s úgy nép­szerűsítik őket városszerte. A kultúragitációs munkájuk­kal együttesen készülniük kell a további nagy feladatra is. Ha­zánk felszabadulásának 10. év­fordulója alkalmából olyan kul­turális megmozdulást kell meg­valósítanunk, amelyre talán ez­­ideig nem volt példa. Az erre való felkészülést segítik elő a csereműsorok, amelynek kereté­ben egyes csoportok egymásnál vendégszerepelnek; a községi kultúrcsoportoknak a járási kul­­túrházakban való fellépése, va­lamint a kultúrházak művészeti csoportjainak a községekben való vendégszereplése. Komoly segítséget kell, hogy adjanak a művészeti munka megjavításához a helyi DISZ- szervezetek, mivel ebben a mun­kában főleg az ifjúságnak kell mozgósító erőnek lenni. A gondos előkészítő munkát tehát már most meg kell kez­deni. Az eddig számbavett erők mellett állandóan kutassanak fel új erőket és újabb ötletek meg­valósításával mutassák be dol­gozó népünk előtt, hogyan bon­takozik ki annak a népnek a művészeti tevékenysége, amely felszabadult az osztályelnyomás alól. RATKAI JÁNOS megyei művészeti előadó Dien Bien Phu erődje elesett­ ­ (MTI) A nyugati hírszolgálati irodák egybehangzó jelentése sze­rint Dien Bien Phu, a francia gyar­matosítók északvietnami tábor­erődje pénteken 20 órás szakadat­lan harc után elesett. A táborerőd­­ egyik kis erődje, az úgynevezett Isabelle központ az egyetlen, amely még átmenetileg ellenállást fejt ki. Dien Bien Phu elestének hírét Laniel miniszterelnök jelentette be a francia nemzetgyűlésben, majd — ezzel kapcsolatban — rendkívüli minisztertanácsra hívta össze a kor­mány tagjait. I Ma tartja ülését a megyei tanács Begyűjtésben a megye legjobb községei: Ambróziálva, Gyálarét, Ferencszállás és Csanádalberti Regényrészlet P­Á­R­T B­I­Z­O­T­T­SÁ­G­Á­NA­K LAPJA SZOMBAT, 1954. MÁJUS 8. Ahogyan dolgozunk , olyan lesz a termésünk Levelek a mezőgazdaságból Az egyik, legfontosabb munka a mezőgazdaságban: a kapálás. Az utóbbi napok esős, hűvös idő­­járása igen elgyomosította a talajt. Minden esőszünetet ki kell használni a kapálás érdekében, hogy elősegítsük növényeink gyors­abb fejlődését. Erről és a mezőgaz­daságban folyó egyéb munkákról számolnak be az alábbi levelek is: A pusztamérgesi gépállomás dolgozói betartották ígéretüket Amikor gépállomásunkon megkezdődött a ta­vaszi kampány, a pártszervezet népnevelő értekez­letet tartott. Az értekezleten megbeszéltük, hogy a tervteljesítés legfontosabb alapja a gondos gép­­karbantartás, a határidőre és jó minőségben vég­zett munka, valamint a gépre beosztott fiatal trak­toristák tanítása. A gépállomás dolgozói e felada­tokat magukévá tették, amit bizonyít, hogy eddig munkánk ellen semmiféle panasz nem merült fel, sőt a szép és jó munkáért a dolgozó parasztság legnagyobb elismeréssel van irántunk. Ugyanezen az értekezleten a népnevelők mun­kaversenyt kezdeményeztek. Monostori Antal DISZ- tag brigádvezető vállalta, hogy pártunk III. kon­gresszusának tiszteletére brigádja május 1-ig tel­jesíti brigádtervét, amelyhez Zádori Gyula, Dobák István, Bálint János, Lőkös Imre, Makra­­ József, Sebők Ferenc és Bernáth Dezső csatlakozott. Bi­zony ekkor még igen nagy nehézségeink voltak, mert a munka csak alig pár százalékban volt biz­tosítva. De a traktoros és brigádvezetők ebben is segítségére voltak a gépállomás vezetőségének és 478 dolgozó paraszttal 960 katasztrális hold­szántásra kötöttek szerződést. És most örömmel számolhatok be arról, hogy a traktoristák a vállalást szépen teljesítették. Mo­nostori Antal brigádja 104 százalékra teljesítette tervét, Zádori Gyula brigádtag pedig 166 száza­lékra és április hónapban 1818 forintot és 297 kiló kenyérgabonát keresett. Zádori elvtárs pártunknak is tagja. Dobák István 119 százalékot ért el és április hónapban 1130 fo­rintot és 165 kiló kenyérgabonát keresett. Bálint János 121, Lőkös Imre 112, Makra József DISZ-tag pedig 109 százalékot ért el. Mindannyian Monos­tori Antal brigádjában dolgoznak. Adorján Antal párttitkár Nagy öröm közösen dolgozni A csongrádi Táncsics Mihály tsz még 1949-ben megalakult, de vezetési hibák miatt lassan fejlő­dött. Mostani elnökünket, Bolya József elvtársat szeretik a tagok, érti is a dolgát, mert másfél évet töltött mezőgazdasági szakiskolán, így idejében szántottunk, vetettünk. A kalászosokra kiszórtuk a tavalyi műtrágyát — amelyből a leváltott elnök tavaly egy szemet sem szórt ki — az idei műtrá­gyával együtt. Fogasoltuk vetéseinket és a csutkatövet is kivertük a kalászosokból. A termelőszövetkezet 29 hold jarovizált kuko­ricát vet, amelyet kapával ültetünk négyzetesen. Mivel az idő sürgetett, rohammunkával kellett dol­goznunk. A vetés előtti nap Táborosi elvtárs, aki brigádvezető, sorban felkeresett mindenkit, hogy holnap kukoricaültetés. Jöttek is a tagok reményen felül, hiszen 30 személyre számítottunk és 40-en lettünk. Olyan öröm volt sokunknak együtt dolgozni. A kőúthoz közel van a kukoricaföld és az úton járók igen-igen megnéztek bennünket. Németh László járt elől a kisfiával, de ott dolgozott az elnök, a könyvelő, a brigádvezető és egy pár kocsis is. Már megkapáltuk a borsót és a mákot és ka­páltuk a cukorrépát. Közben azonban a munkából kivert bennünket az eső és a közeli tanyába sza­ladtunk be, ahol szintén jól eltelt az idő. Én csak jót tudok írni a mi termelőszövetke­zetünkről, hiszen szeretünk itt dolgozni. Jó kedvvel iparkodunk, hogy mindent idejében megka­páljunk, mert ha többet termelünk, több jut magunknak is és többet adhatunk államunknak is. Azon igyek­szünk, hogy ne úgy legyen, mint tavaly, hogy az idén kellett beadni a tavalyi tojás- és baromfi­hátralékot. Segítjük szövetkezetünk vezetőségét, hogy az idén semmiben se maradjunk le. Szabó József­né tsz-tag Zsombori is követésre talált a példamutatás Faragó István, a zsombói tanács elnökhelyettese nem függetlení­tett, hanem kint a mezőn dolgozik paraszttársaival együtt. Elfogadja a mezőgazdasági szakemberek ja­vaslatait és ezek hasznosságáról igyekszik maga is meggyőződni. A napokban, amikor a műtrágyát szórta ki az őszi vetésekre,­­Tenei Sándor, Miskolczi István, Koszó Imre és Koszó János dolgozó pa­rasztok megkérdezték, hogy miért szórja a pétisót. Faragó elvtárs azt válaszolta, hogy a terméstöbblettel bőven megtérül neki a műtrágya ára. Nagy vita kerekedett, mert Ke­néz Sándor azt állította, hogy a műtrágya csak hajtja a növényt, de a talajt tápanyagban szegényíti. A tanácselnökhelyettes elmondotta, hogy ebben az évben műtrágyát ad a talajnak, jövőre meg szervestrá­gyát. A somkórónak ezen a tava­szon szintén műtrágyát ad, ebben az évben egyszer megkaszálja és amikor jövő tavasszal a somkóró a legtöbb zöldtrágyát fogja adni, ak­kor leszántja. Faragó elvtárs el­mondotta, hogy már meggyőződött arról, hogy a műtrágyázás után legalább másfél mázsával ad töb­bet a kalászos. Alig múlt el néhány nap és azok a dolgozó parasztok, akikkel Fa­ragó elvtárs beszélgetett, szintén fejtrágyázták őszi kalászosukat, még az erősen kételkedő Jenei Sándor is hozzálátott az őszi kalá­szosok fejtrágyázásához. Több csongrádmegyei dolgozót kitüntettek A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a jobb és több termés elérése érdekében végzett kiváló munká­jukért Tolnai Imrénének, a gorzsai állami gazdaság fejőnőjének —aki a Viharsarok régi levelezője — Munkaérdemrendet, id. Kurgyis Mátyásnak, a pankotai állami gaz­daság juhászának a Szocialista Munkáért Érdemérmet, K. Szabó Sándornak, a pankotai állami gaz­daság állatorvosának Munka Ér­demérmet adományozta. A könnyűipari üzemek sorrend­e a kongressz­usi zászlóén folyó versenyben A könnyűipari minisztérium az érdekelt szakszervezettel egyetér­tésben értékelte a kongresszusi zászlóért folyó versenyt — időközi eredmények alapján. Len­, kenderipar: fonódák: I. Komáromi Lenfonó. II. Szegedi Kenderfonó. Mezőgazdasági ipar legjobb vál­lalatai: Hódmezővásárhelyi Gya­potfeldolgozó Vállalat, Selyemgu­­bótermelő Vállalat, Tiszántúli Rost­kikészítő Vállalat. Jó termésre van kilátás Régen hallottunk hírt a kiski­­rálysági Győzelem termelőcsoport­ról. Éppen ezért különös örömmel bontottuk fel Ribinszki István el­nök levelét, aki többek között eze­ket írja: „A kiskirálysági Győzelem tizes­­ből adok hírt. A tavasziakat idejé­ben elvetettük. A cukorrépa kapá­lást még április végén megkezd­tük. Tavaszi árpánk szépen fejlő­dik és bokrosodik. Ugyanúgy a bur­gonya is. Igaz, a kukoricát és a gyapo­tot egy kicsit későn vetettük el. De, ha úgy gondolkodunk és olyan szorgalommal dolgozunk mindnyá­jan, mint csoportunk egyik kiváló tagja, Sinka László, akkor nem lesz hiba sem a termelésben, sem a begyűjtésben. Mondhatom, hogy Nagymihály János jó termésre van kilátás. A földművelésügyi minisztérium jelentése a tavaszi mezőgazdasági munkák állásáról A legutóbbi öt napban a kuko­ricavetés üteme országszerte tovább gyorsult. Szolnok megye után So­mogy és Hajdú megye is teljesí­tette kukoricavetéstervét. Jó ered­ményt ért el Csongrád, Heves és Nógrád megye. Elmaradt Vas és Baranya megye. A kukorica négy­zetes vetésében is Szolnok, Hajdú és Somogy megye érte el eddig a legjobb eredményt. A burgonyaültetést Szolnok, Hajdú, Csongrád, Somogy, Sza­bolcs, Tolna, Nógrád, Zala, Pest és Borsod megyék befejezték. Közel áll a befejezéshez a többi megye is. A napraforgóvetés befejezéséhez közeledik. Pár százalékkal hátra­lékban van még Bács, Baranya, Komárom, Veszprém, Zala, Békés és Vas megye. A gépállomások megyei igazgató­ságai közül elsőnek a szolnok me­­gyei igazgatóság teljesítette tavaszi tervét. Jó eredményt ért el a Ko­márom, a Bács és a Hajdú megyei igazgatóság. A tervteljesítésben továbbra is Veszprém és Zala me­gye az utolsó. Az elkövetkező napok legfonto­sabb feladata a kukoricavetés be­fejezése. Arra kell törekedni, hogy a kukoricát minél nagyobb terü­leten négyzetesen vessük. Meg kell gyorsítani a rizs vetését, mert csak így lehet majd ide­jében biztosítani a rizsföldek elárasztását vízzel és a rizs ko­rai beérését. Fontos feladat az őszi kalászosok ápolása. Fontos feladat továbbá a kapásnövények időszerű ápolási munkájának idejekorán történő el­végzése is. Az ENSZ európai hivatalának képviselői is megjelentek a genfi értekezleten résztvevő kínai küldöttség fogadásán Huang Hua, a genfi értekezleten résztvevő kínai küldöttség szóvi­vője csütörtökön este a Richemond­­szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson, amelyet szívélyes, ba­ráti légkör jellemzett, megjelentek az ENSZ európai hivatala, a Genf­­ben tartózkodó diplomáciai kül­döttség és a nemzetközi sajtó kép­viselői.

Next