Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)

1954-07-06 / 158. szám

2 KEDD, 1954 JÚLIUS «. v Vita a megyei pártok líra értekezletén elhangzott beszámoló felett A „Viharsarok“ vasárnapi számában ismertettük a megyei pártaktíva értekezleten elhangzott beszámolót, amelyet Németh Károly elvtárs, a megyei pártvégrehajtó bizottság első titkára mondott el. A beszámolót vita követte. Az első felszólaló Monostori János elvtárs tűzoltószázados volt. Megállapította, hogy a tűzrendészetben visszaesés tapasztalható, különösem a mezőgazdaságban. Hangsúlyozta: a tűzrendészet célja, hogy a tűzeseteket a lehető legkevesebbre csökkentsük, mert sajnos a legtöbb tűzkár a mezőgazdaság szocialista szektoraiban adódik, főleg gondatlanságból. Következőnek B. Papp Mihály, a makói városi tanács elnökhelyettese beszélt arról, hogy a középparasztok mind a termelőszövetkezetben, mind az egyéni gazdaságban egyre jobban megszeretik az új gépeket. Még mindig vannak azonban olyan volt középparasztok a tsz-ekben, akik nincsenek meggyőződve a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és a kapásnövények részművelésre való kiadásának gondolata is nagyrészt tőlük indult ki. Ebből az a tanulság, hogy a volt középparasztokkal sokkal többet kell törődni és a tsz-ekben napról-napra meg kell nekik magyarázni, hogy a gépeik jobb kihasználásával lehet nagyobb terméseredményeket elérni. Ezután Török Antal elvtárs, az igási úti állami gazdaság igazgatója szólalt fel és a többi között a következőket mondotta: “ Elsőrendű feladat, hogy a mezőgazdaságban emeljük a terméseredményeket és csökkentsük az önköltséget. Gazdaságunk az elmúlt évben 300 forintért állította elő a kukoricát. Azt mondják, hogy a szakembereket és a vezetőket meg kell hallgatni egy-egy munkafolyamat megkezdésénél. Nekünk tavaly 220 katasztrális hold kukoricavetést irányoztak elő és megmondották azt is, hogy négyzetesen kell vetni. Tiltakoztunk ez ellen, mert már későn kaptuk a tervet és csak Szentgyörgyi Zoltán elvtárs, a makói városi párt végrehajtó bizottság első titkára beszélt ezután, hogy a város hogyan készült fel az aratásra. Elmondotta, hogy a tszekben jó a hangulat csak az a hiba, hogy későn kezdték meg ezt a munkát. A makói gépállomás általában kijavította a kombájnokat, azonban van még néhány, amit alkatrészhiány miatt nem tudnak üzemképes állapotba helyezni. A hiányzó alkatrészeket szükséges volna beszerezni, ha másképp nem, a megyei pártbizottság segítségével. Kifogásolta Szentgyörgyi elvtárs, hogy a begyűjtési hivatal nem foglalkozik a cséplőgépekhez beosztott népnevelőkkel. Hangsúlyozta, hogy a terményforgalmi kirendeltségek pontosan küldjék be a vételi jegyeket az illetékes szerveknek, mert tavaly is ezzel volt hiba, ami a begyűjtést akadályozta. Probléma az is, hogy kevés a raktári munkás. A Terményforgalmi Vállalat azt mondja, hogy tudna embereket beállítani, ha azok természetben kapnák meg a bérüket. Ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani. , Szentgyörgyi elvtárs után Biczó György elvtárs, a szegedi városi pártbizottság másodtitkárának felszólalása következett. Beszámnát arról, hogy a pártkongresszus határozatának végrehajtásáért mit tettek. A DISZ munkájának megjavítása érdekében 25 elvtársat hívtak össze, de ugyanúgy megbeszélték a pártvezetőkkel, a mezőgazdasági szakemberekkel is, hogy milyen formában segítsék a kongresszus határozatainak a végrehajtását. A tapasztalat azt mutatja, igen helyes volt, hogy a pártbizottság a szakemberek bevonásával nyújtott segítséget a tsz-ek megszilárdításához. Hangsúlyozta Biczó elvtárs azt is, hogy ügyelni kell a kulákok mesterkedéseire, mert olyan hangokat Monostori elvtárs felhívta továbbá a figyelmet, hogy most a gabona gyors betakarítása a legfontosabb feladat, ezért helyes ha a kommunisták e tekintetben is megvizsgálják saját területeiket, hogy a dolgozók ne vegyék zaklatásnak, hanem segítsék a tűzőrség munkáját. A továbbiakban arról beszélt, hogy a III. pártkongresszus anyagát rendszeresen tanulmányozzák a tűzoltók, különösen azok, akik sokat járnak ki a községekbe és beszélgetnek a dolgozókkal. Ígéretet tett, hogy ezentúl a tűzőrség még tökéletesebben látja el feladatát és fokozottabb lesz az ellenőrzés, szikes és vizes terület állt rendelkezésre a vetéshez. Ezen a területen kellett kézzel elvetni a kukoricát s amikor az esők megjöttek, 120 holdat elvett a víz. A továbbiakban elmondotta Török elvtárs, hogy 1953 szeptember óta nyolcszor változott a növénytermelési tervük, de még most sincs jóváhagyva. Az állattenyésztés vonalán pedig egyáltalán nincs tervük. A gazdaságban sok munkáskézre volna szükség, azonban a munkások — mivel a tervfeladatok változása következtében nem tudták őket rendszeresen foglalkoztatni — sokan elhagyták a gazdaságot. Amiatt is panaszkodott Török elvtárs, hogy az új vállalat, ahová tartoznak, nem foglalkozik az állattenyésztéssel. Három-négy hónap óta valósággal tengetik az állatokat: a tehenek három hónap óta egy szem abrakot sem kaptak, nem tudják őket előkészíteni az ellésre. Panaszukkal már mindenütt voltak. Azt válaszolták, hogy máshol is vannak nehézségek. A földművelésügyi minisztérium — hogy segítsen — kiutalt 6 mázsa korpát és 8 mázsa kukoricát, de ez is belekerült két hétbe. Végül arról beszélt az igazgató, hogy a gazdaságban is kialakult a munkaverseny s a dolgozók között nem ritka 150—200 százalékos teljesítés sem. ütnek meg, hogy ráérünk az aratással, ráérünk a beadással. Jól megszervezett pártellenőrzést A gépállomásokról szólva elmondotta Biczó elvtárs: olvasták az újságban, hogy a deszki gépállomás milyen jól felkészült az aratásra. Az ellenőrzés során azonban nem ezt tapasztalták. Beszélgettek az igazgatóval és akkor derült ki, hogy éppen azért nem tudnak munkába állítani egy aratógépet, mert szegecs hiányában nem tudják azt ponyvával felszerelni. Ebben az volt a döbbenetes, hogy egy egyszerű munkás majdnem sírva jött be oda, ahol erről beszélgetek és elmondotta: ő már egy évvel ezelőtt mondta, hogy hozzanak szegecset és mégsem történt intézkedés. Elmondotta ezután Biczó elvtárs, hogy az iparban előforduló hibák — amit a beszámoló főleg a szegedi üzemekkel kapcsolatban hangsúlyozott — elsősorban a szegedi pártbizottság munkájára vezethetők vissza, amely elmaradt az üzemek kezdeményezése mögött. A pártbizottság az augusztus 20-ra szervezett munkaversenyt július 3-án akarta nyilvánosságra hozni, de az üzemek ebben megelőzték, mert még a múlt héten foglalkoztak ezzel. Nagyon sok hibát kell kijavítani, ezért a legfontosabb feladat, hogy a pártszervezetek munkáját segítsék. Eredmény, hogy megszervezzék az ipari üzemek tervteljesítésének pártellenőrzését. Ebbe bevonják a műszaki vezetőket is. Hozzászólása végén Biczó elvtárs is elítélte azokat az igazgatókat, akik minősíthetetlen hangon beszélnek a dolgozókkal és nem biztosítják számukra a Munka Törvénykönyvében lefektetett jogokat. Ahhoz, hogy ezek a hibák megszűnjenek, a pártvégrehajtó bizottság tagjainak sokkal többet kell kint lenniük a dolgozók között ott, ahol a kongresszus határozatát végre kell hajtani. A szentesi járás problémáiról Török László elvtárs, a szentesi járási pártbizottság első titkára a termelőszövetkezetek problémáival foglalkozott. A szentesi járásban tavaly június óta sokat emelkedett a tsz-tagok jövedelme, azonban sok nehézséget kellett leküzdeni. Egyik ilyen nehézség, hogy még mindig nagy a földterület és kevés a munkaerő. A másik nehézség, hogy az eredetileg tervezett kapások területe lényegesen nagyobb, mert sok őszi kalászos kifagyott és ezeknek a helyét is kapásnövényekkel vetették be. Ezt a problémát úgy oldották meg párt- és tanácsszerveink, hogy társadalmi munkásokat küldtek ki a termelőszövetkezetekbe. A járásban 457 társadalmi munkás vett részt a kapálásban s így több tsz kétszer, de több helyen háromszor is megkapálta a növényeket. Hangsúlyozta Török elvtárs: minden lehetőség meg van, hogy a tsz-ek jövedelmezősége mind magasabbra emelkedjék. A nagymágocsi Sallai tsz-ben például tavaly egész évben 110 ezer forintot osztottak szét, az idén pedig már 100 ezer forint értéket kaptak előlegként a tagok. Hiba azonban még az is, hogy a tsz vezetőség és a pártszervezet vezetősége között nincs megfelelő kapcsolat. Nem folyik jó agitáció a középparasztság irányába, hogy megszeressék a mezőgazdasági gépeket, habár olyan jó példát látnak, mint legutóbb a fábiánsebestyéni Új Élet. tsz-ben, ahol a 30 holdas borsótáblán 6 kombájn csépelte a kiskaszával learatott borsót és a tagság így másnap már hozzáfoghatott a másodvetéshez. A munkafegyelemmel is baj van. Néhol már 4 órakor abbahagyják a kapálást és hazamennek, mint például a mindszenti Lenin tsz-ben. A mindszenti Lenin tsz-nek 95 tagja van, a pártszervezet segítsége folytán rövidebb hosszabb időre 240 társadalmi munkást is kaptak, ennek ellenére mégse tudták elérni, hogy idejében elvégezzék a növényápolást. Azért, hogy a tsz és a pártszervezet vezetősége között a kapcsolat megjavuljon, már 8—10 helyre kiment a járási pártvégrehajtó bizottság, hogy a párttitkárnak konkrét segítséget adjon. Ezután dicsérte Török elvtárs a szentesi járási tanács munkáját, amely szervezetileg jól előkészítette a betakarítást és a tsz-ekbe is többször kiküldi a dolgozókat, hogy segítsenek. Végül szóvátette, hogy a sport nagyon elhanyagolt a szentesi járásban, mert öt év óta sem a párt, sem a tanácsszervek nem foglalkozta vele alaposan. Hibáztatta az MTSB-t, amely fütyül a JTSB-re és nem tesz semmit azért, hogy fellendüljön Szentesen a sportélet. A megyei főagronómus felszólalása Ezután Novák Károly elvtárs, megyei főagronómus szólalt fel és azzal kezdte, hogy a pártkongresszus a megye mezőgazdasági fejlesztési tervének megvalósításában nagy segítséget nyújt. Ezután ismertette az elért eredményeket és a legfontosabb szakmai feladatokat. A tsz-ek és az egyéni dolgozó parasztok igen sok istállótrágyát felhasználtak, de ama rendszeresen oktatni kellett őket, hogy hogyan használják fel helyesen. Van a megyének sok szikes talaja. Ezeket jól ki lehet használni, ha agronómusaink állandóan tanulmányozzák ezt a kérdést és tanulmányútra mennek tapasztalatokat gyűjteni. A takarmánytermesztésben és a homoki lucerna termesztésében igen szép eredmény mutatkozik. A kedvező időjárás következtében most a 200 mázsás cukorrépa termésért folyik a harc, de jó termés ígérkezik a burgonyánál és a zöldségféléknél is. A MEZŐKER igazgatósága hibát követett el azonban, mert csak a szerződéskötéskor látogatta meg a termelőket, de a termelés közben nem nyújt segítséget. Novák elvtárs ezután ismertette, hogy eddig 180 vagon burgonyát vettek át és 90 vagonnal exportáltak. A burgonya ára a piacon egyre esik. Hiba az is, hogy a mezőgazdasági szerszámok között nagyon sok van még olyan, amit nem tudnak beszerezni. Nem megfelelő a cukorrépa csokrosításához való kapa minősége, ezért jó volna, ha megkérdeznék azt a dolgozót, aki a szerszámokat használja, hogy mi a hiba és ezentúl csak jó szerszámokat gyártanának. Végül arról beszélt Novák elvtárs, hogy egyes tsz-ekben még mindig bizalmatlanság tapasztalható a kombájnokkal szemben, amit csak szívós meggyőzéssel tudtak eloszlatni. Elmondotta, hogy a burgonyabogár elpusztításához kellő mennyiségű rovarirtó áll rendelkezésre és a dolgozó parasztságnak is szakelőadásokat tartanak, hogyan védekezzenek a burgonyabogár elleni Növekszik a dolgozók bizalma a párt iránt Rózsa István elvtárs, a szegedi járási pártbizottság első titkára is a termelőszövetkezetek problémáival foglalkozott hozzászólása bevezetőjében, majd a párt és a tömegek kapcsolatáról a következőket mondotta: “ Általános tapasztalat a szegedi járásban, hogy a dolgozók bizalma egyre növekszik a párt iránt. Különböző kérdésekkel a pártonkívüliek közül is egyre többen keresnek fel bennünket. Örvendetes, hogy a községi párttitkárok is mind jobban megismerik a dolgozók problémáit. Hiba azonban, hogy még mindig lassú az intézkedés és ez vonatkozik a tanácsok munkájára is. Ezen sürgősen változtatni kell, mert rontja a tömegek és a párt közötti kapcsolatot. Elsősorban az alapszervezetben dolgozó elvtársakat kell megtanítani arra, hogy önállóan intézzék el a nép különböző problémáit. Hozzászólása végén arról v ólé Rózsa elvtárs, hogy a járásban két-három hónap óta leállt a begyűjtés és mivel a szegedi járás legnagyobb a megyében, ez húzza visszafelé a megye egész tervteljesítését. Ez a helyzet nem tartható fent sokáig. Kosik Imréné elvtársnő, a maikői járási pártbizottság tagja felszólalásában szervezési kérdésekkel foglalkozott, majd Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke szólt hozzá a beszámolóhoz. Megállapította, hogy a beszámoló hűen tükrözte, hogyan állunk a munkákkal a megyében, majd a többi között a következőket mondotta: “ Előttünk a betakarítás és a begyűjtés. Erre részleteiben nem akarok kitérni, de a mezőgazdaság fejlesztését és a tsz-ek megerősítését illetően még sok a hiányosság. Mi sem adjuk meg azt a segítséget, amit megkíván a helyzet. Tanácsainknál bár van javulás, de még nem adnak mindenütt olyan segítséget a tsz-nek, hogy a szervezésben és a nyilvántartásban se legyen hiba. Az agronómusok, de a megyei főagronómus sem tett meg mindent azért, hogy a szakemberek több szaktanácsot adjanak a tsz-tagoknak. Pedig a mezőgazdaság fejlesztését el sem lehet képzelni enélkül. Ha mi a terméshozamot a jövő évben is fokozni akarjuk, akkor a talajelőkészítésnél kell kezdeni a munkát és legkésőbb novemberig az utolsó barázdát is fel kell szántani. Ha ezt nem tesszük meg, hanem tavasszal szántunk, akkor ugyan csak papíron marad a mezőgazdaság fejlesztése. Többet kell törődni a szövetkezetekbe belépett középparasztokkal Kevés a raktári munkás a gabonaátvételkor A hibák gyökere a földművelésügyi minisztériumból ered Ezután Papp őrnagy elvtárs hozzászólása következett a BM Csongrád megyei főosztálya részéről, majd Jegyinák János elvtárs a pankotai állami gazdaság igazgatója, mondotta el, hogy milyen nagy hibákat követ el néha a minisztérium is. A minisztérium olyan »szakembert« küldött ki két héttel ezelőtt a pankotai állami gazdaságba a tejhozam megvizsgálása végett, aki egyáltalán nem ért a dologhoz. Amikor megkérdezte tőle, hogy mióta dolgozik ebben a munkakörben, az illető elmondotta, hogy pár évvel ezelőtt még a bankban dolgozott 25 évig egyfolytában. Az ilyen „szakemberek“ nem tudják elősegíteni az állami gazdaság munkáját, termelését, nem viszik előbbre a nép ügyét. Helytelenítette Jegyinák elvtárs, hogy ha a gépállomások és az állami gazdaságok fel akarnak használni bizonyos pénzösszeget, csak a bankon keresztül huzavona után kapják meg. Elmondotta, van olyan terület a gazdaságukban ma is, hogy a gaz nagyobb, mint a gabona. Ez azt jelenti, hogy a hajtáskor elszóródnak a gyommagvak, s ami a jövő esztendő gabonáját is veszélyezteti. A pankotai állami gazdaságnak még ma sincs évi terve, noha három hónapig fönt tartózkodott a gazdaság több szakembere Pesten (az igazgatót nem hívták), ami rengeteg költségbe került. Az a meglátásom — folytatta Jegyinák János elvtárs —, hogy a minisztériumokban igen nagy a protekció. Mint vagány nyelven szokás mondani, akik „be vannak vágódva“, azoknak minden sikerült . Állami gazdaságunk részére beruházás céljából 8.5 millió forintot irányoztak elő, ebből azonban ismeretlen okok miatt 4.5 millió forintot visszavontak. Az építés lassan halad a kivitelező vállalat hibájából. Úgy tudom, hogy a mezőgazdasági beruházási összeg emelkedett a tavalyihoz képest, de mi ezt nem érezzük. Végül arról beszélt Jegyinák elv«társ, hogy felkészültek az aratásra, a gépek üzemképesek, azonban nincs tartalékalkatrész arra az esetre, ha a gépek munkaközben tönkremennek. A pártbizottság segítségét kérte, hogy a pankotai állami gazdaság dolgozói is szívvel-lélekkel állhassanak munkához. Harcolni kell a szemveszteség ellen A következő felszólaló Hetényi Józsefné elvtársnő, a makói járási pártbizottság első titkára volt. Elmondotta, hogy a járásban a dolgozók legnagyobb része megértette pártunk politikájának lényegét és szép eredményeket érnek el. Például Csanád 92 százalékra teljesítette a begyűjtést. Van azonban egy-két olyan község, ahol jóval kisebb az eredmény. A pártbizottság megvizsgálta ezeken a területeken a helyzetet, hogy mi a lemaradás oka és azt tapasztalta, hogy a párttagok közömbösek, még a taggyűlésekre se nagyon járnak el. Elmondotta továbbá Hetényiné elvtársnő, hogy egy-két község kivételével mindenütt megtartották a népnevelő- értekezleteket. Kiszámították, hogy egy százalékos gabonaelszóródás mennyi veszteséget jelent a községnek és ezek a számadatok agitatív erejűek. A makói járásban is észlelhető, hogy négy-öt fő hangoztatja a tszből való kilépést, de ez az osztályellenség műve, amit jó politikai munkával visszájára lehet fordítani. Pálinkó Sándorné elvtársnő, a csongrádi járási pártbizottság elsőtitkára szólalt fel utoljára. Ismertette a tsz-ekben meglévő problémákat. A növényápolásban egy-két tsz kivételével élenjárnak és különösen jó a munkalendület a tömörkényi Haladás tsz-ben. Ahol lemaradás mutatkozik, ott az a hiba, hogy a családtagokat nem sikerült bevonni a munkába. Ezután kifogásolta Pálinkóné elvtársnő, hogy az Állami Biztosító nem tartja fontosnak a jégkárosultak helyzetének gyors megvizsgálását. Kérte a megyei pártbizottságot, hogy segítsen ebben a dologban. Az állami fegyelemről szólva megállapította, hogy a csongrádi járásban is vannak fogyatékosságok. A A termelőszövetkezetek általában élenjárnak a beadásban, az egyéni parasztoknál azonban lemaradás tapasztalható. A járási pártbizottság most megnézi, hogy a rosszul teljesítő községekben mi az oka a nagyfokú lemaradásnak és konkrét segítséget szándékozik nyújtani a törvényesség megszilárdításához. Az aktívaértekezlet vitájában felszólalt Komócsin Zoltán elvtárs, a Központi Vezetőség ágit. prop. osztályának vezetője. Komócsin Zoltán elvtárs felszólalását legközebbi számunkban ismertetjük.