Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)

1954-07-11 / 163. szám

* VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I Most gépállomásainkon a sor Az aratás a mezőgazdaságban a termelés befejezése és ezért igen nagy jelentőséggel bír. Az aratás mindig a legnehezebb mezőgazdasági munkának szá­mított. Pártunk és kormányunk a gépállomások életrehívása óta egyre fokozottabb mértékben fejleszti a gépállomásokat, a követelményeknek megfelelően mindig több és több új, korsze­rű gépet küld a mezőgazdaság­nak, hogy egyrészt elősegítse a magasabb termésátlag elérését, másrészt minél több mezőgaz­dasági dolgozót mentesítsen a nehéz testi munka alól. A nö­vényápolási munkákon kívül nincs még egy olyan munka, amely annyi dolgozót kötne le, mint az aratás. Jellemzője a be­takarításnak, hogy éppen akkor igényli a munkáskezek ezreit, amikor a kapásnövényeknél is fokozott jelentősége van a nö­vényápolásnak. Éppen ezért a nyári időszakban nagy felelős­ség hárul gépállomásainkra és ennek tudatában gépállomása­ink dolgozói az eddigi éveknél sokkal jobb felkészültséggel in­dultak harcba a kenyércsata megnyeréséért. Azt tűzték célul, hogy a legkisebb szemveszte­séggel minél hamarabb learat­va, elcsépelve biztos helyre jut­tassák az életet adó, jövő­ évi kenyerünket biztosító gabonát. Hatalmas munka vár most gépállomásaink minden egyes dolgozójára, az igazgatóktól kezdve egészen a munkagépke­zelői­g, de különösen a gépál­lomások agronómusaira, mert az ő jó szervező munkájuktól függ, hogy zavartalanul és ide­jében történjen a legjelentősebb feladat elvégzése, a gabona be­takarítása. Elsőrendű feladat, hogy a gépállomások vezetőségei külö­nös gondot fordítsanak a már kijavított, üzemképesen mun­kába állított aratógépek, kom­bájnok és cséplőszekrények hi­bamentes üzemeltetésére. Az idén már nem tűrhetjük, hogy egy-egy aratógép, kombájn, vagy cséplőszekrény jelentéktelen ki­sebb hibák miatt órákig, vagy napokig ne vegyen részt a ter­melésben. Ha mégis üzemzavar történne, gépállomásaink mű­szaki dolgozói a pótalkatrészek előre való biztosításával a szük­séges gépjavításokat haladékta­lanul végezzék el A betakarítás sikeréhez a­­ to­vábbi feltételek gépállomásaink jó munkaszervezésén alapsza­nak. Az aratógép és kombájn­­területek kijelölése általában megtörtént és most az a feladat, hogy a már aratásra alkalmas gabona levágása mindenütt azonnal megkezdődjék. Az­ ag­­ronómusok állandóan tartózkod­janak a területen és figyeljék a gabona érését. Készíttessék el a gépi aratásra kijelölt gabona­táblákat, hogy aratógép, vagy kombájn aratásra alkalmasak legyenek. Az agronómusok az aratást végző gépek mellett tar­tózkodva legyenek a jó minősé­gű munka legfőbb őrei. Har­coljanak a szemveszteség csök­kentéséért, ne engedjék meg, hogy a rosszul beállított, gon­datlanul kezelt gépek szórják a szemet a tarlón, vagy benne hagyják a szalmában. De mindezeknek a feladatok­nak elvégzésével a gabonabeta­karítás nagy munkája koránt­sem ér véget az aratással. Már most elő kell készítenünk a jö­vő­ évi jó termést. Az aratás és cséplés gondos megszervezésén kívül az aratással egyidőben a nappal learatott gabonafölde­ken éjjel a traktorok mindenütt tarlóhántást, illetve másodnö­­vény vetést végezzenek. De ez csak akkor lehetséges, ha a már learatott gabonafü­rdékről minde­nütt gondoskodnak a szalma azonnali­­ takarításáról, vagy a kereszteket egy sorba rakatják. A talaj nedvességének megőrzé­se, a gyomnövények sikeres ir­tása, az őszi magágy jó előké­szítése csak rögtön az aratás utáni tarlóhántással lehetséges. Fontos a tarlóhántás elvégzése azért is, mert a mostani esős időjárás rendkívül kedvező a másodnövények termesztésének. A gépállomási agronómusok fel­adata, hogy ennek jelentőségét a termelőszövetkezetek tagjai­nak és az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak megmagyarázzák, hi­szen ezáltal több takarmányt termelhetnek és gyorsabban fej­leszthetik állatállományukat. A cséplőgépek teljesítőképes­ségének legmegfelelőbb kihasz­nálását a nagyüzemi cséplés, a szérűről történő cséplés teszi le­hetővé. Ezért a gépállomások minden dolgozója a községek­ben, az egyénileg dolgozó par­­asztok között jó felvilágosító munkával arra törekedjen, hogy minél többen hordjanak közös szérűre és a szérűkön olyan rendszerben rakják asztagjaikat, hogy a gépállítással, az áthúza­­tással a lehető legkevesebb idő teljék el a cséplés alkalmával. A nyári idényben az aratás, cséplés alkalmával gépállomá­sainknak a növényápolást sem szabad szem elől téveszteniük. A szokatlanul esős idő késleltet­te a kapálást. Több termelőszö­vetkezetben munkaerőhiány — és egyes helyeken a laza mun­kafegyelem következtében — nem tudták időben a növény­­ápolást elvégezni. Gépállomása­ink oda irányítják növényápo­lásra a legtöbb munia­gépet, ahol leginkább lemaradtak a kapálással. Mivel a növénytermesztés te­remti meg az állattenyésztés alapját, a gépállomások dolgo­zói nem lehetnek közömbösek a termelőszövetkezetekben folyó állattenyésztéssel szemben sem. A gépállomási agronómusok ha­tékonyabban segítsék a termelő­szövetkezeteket az állatállomány növelésében és a meglévő állatál­lomány feljavításában. Az 1951- es év az első nagy erőpróbája a mezőgazdasági fejlesztési Pro­gramm megvalósításának és hogy ebben a nagy munkában a gyengébb termelőszövetkezetek is felzárkóznak-e az élen hala­­dók soraiba, ez döntő mérték­ben gépállomásaink hatékony és messzemenő segítségén múlik. Az elmúlt években már gép­állomásaink bebizonyították, hogy megállják helyüket a ga­bonabetakarítás nehéz napjai­ban. Szorgalmas munkájukban most is bízik dolgozó népünk. Ezért küld egyre több kombájnt, aratógépet, traktort, hogy segít­sen a mezőgazdasági termelés fellendítésében. Most gépállo­másainkon a sor, hogy a rájuk bízott terület gazdájaként, a jó szakember lelkiismeretességé­vel és felelősségével használják ki legteljesebb mértékben a gé­peket, szervezzék meg jól és irá­nyítsák az ország kenyerének betakarítását. Ebben a harcban érezze a felelősséget a megye valamennyi gépállomási dolgo­zója és bizonyítsa be, hogy bíz­hat benne pártunk és dolgozó népünk. NAGY ZOLTÁN gazdász Befejezték az őszi árpa aratását az óföldeáki dolgozó parasztok Óföldeák dolgozó parasztsága tanácsülésen csatlakozott Földeák község aratási, cséplési és be­gyűjtési versenykihívásához. A község dolgozó pa­rasztjai nemcsak csatlakoztak a versenyhez, hanem nagy lendülettel dolgoznak azért, hogy a versenyt meg is nyerjék, így az őszi árpa aratását az éréstől számított öt nap helyett három alatt befejezték. A búza aratását pedig hétfőn kezdik és hat nap alatt be is fejezik. Elmondhatjuk azt is óföldeák dolgozó pa­rasztjairól, hogy az elmúlt évhez képest szinte szemlátomást megnőtt a munkakedvük. Tavaly alig volt, aki másodnövényt vetett volna. Most pedig alig van vége az aratásnak, mindjárt szántanak­­vetnek. Többek között Burai János 4 holdas és Szabó János 7 holdas dolgozó parasztok már elve­tették a rövid tenyésző kukoricát, Bajusz István pedig szénakaszálás után muhart vetett. Felállították a tűzőrséget is. Nappal asszonyok és úttörők látják el a szolgálatot, éjjel pedig férfiak. A tanács gondoskodott a tűzfigyelők kényelméről is. Ágyat állított fel a figyelőhelyen. Ugyanis egy­szerre ketten vannak ügyeleten, így amíg az egyik szolgálatot teljesít, a másik pihen. Isabelle Blume átvette a nemzetközi Sztálin-békedíjat A gabona gyors begyűjtése a cséplőgépeknél folyó politikai munkától is függ X. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR . VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 11. Ne halogassuk egy percig se A megye minden részében meg­kezdődött az aratás. A kedvezőt­len őszi és téli időt felváltó érlelő májusi melegek hatására a gabo­nafélék jól kifejlődtek és dús ka­lászokat neveltek. Az a feladat most, hogy a termést a lehető legkisebb szemveszteséggel mielőbb takarítsuk be. Egyetlen szem ga­bona sem mehet veszendőbe. A makói járásban jórészt már befejeződött az árpa aratása. Meg­kezdődött ugyanakkor a búza beta­karítása is. Hódmezővásárhelyen a Lenin termelőszövetkezet is őszi­árpájának 90 százalékát learatta. Az Engels termelőszövetkezet vi­szont 60 mázsa idei őszi árpát már el is szállított a begyűj­tőhelyre. Meg kell azonban mondanunk, hogy mégsem halad mindenütt kel­lő gyorsasággal az aratás. A megyében nem egy helyen előfordult, hogy az árpa már több nap óta kasza alá érett, az aratást azonban most sem kezd­ték meg. Emiatt a hanyagság miatt könnyen letörhetnek az árpakalászok, vagy kipereghetnek a búzaszemek, ami egész népgazdaságunknak jelent károsodást. Ha négyzetméterenként csak egyetlen kalász is letörik, ez maga holdanként 5 kiló gabona el­vesztését jelenti. Az ebből szárma­zó kár országosan 1500—2000 va­gonnak felel meg. A hódmezővásárhelyi Sztahá­­nov termelőszövetkezet tagsá­gát különösen meg kell bírál­nunk, mert még most sem szer­vezték meg az aratást, noha már napok óta lehetne vágni a gabonát. Hibát követett el a ve­zetőség akkor is, amikor nem gon­doskodott idejében a tsz aratógé­pének a kijavításáról. A tagság nemtörődömségére vall ugyanakkor az is, hogy a legnagyobb dolog­időben inkább piacosnak, mintsem hogy arassanak. * i 1 iji—í i ív Hódmezővásárhely egyes parto­sabb határrészein és szikesebb föld­jein, például Szikáncson, Kútvölgyparton és Csomorkányon is mindenütt meg lehetne kezdeni az aratást. Ezeken a határrészeken mégis számos termelő van, aki vona­kodik az aratás megkezdésétől. A késedelem súlyos károkat okoz­hat egész népgazdaságunknak, de maguknak a termelőknek is. Nem szabad tehát egy percig sem halo­gatni tovább az aratás megkezdé­sét ahol megérett a gabona. Az érési figyelőszolgálatról már sok szó esett, valójában azonban legtöbb helyen nem működik. az aratást Az agronómusoknak, a taná­csok mezőgazdasági előadóinak, a mezőőröknek most egy pilla­natig sem szabad késlekedni, hogy mindenütt megkezdhessék az aratást, ahol a gabonák ka­sza alá értek, s ha szükséges, vasárnap is dolgozni kell. Azt kell figyelembe vennie minden termelőnek, hogy a kései aratással elszóródó gabona abból a mennyi­ségből megy veszendőbe, amelyet a termelők szabadpiaci értékesítésre szánnak, hiszen a beadást ettől füg­getlenül mindenképpen teljesíteni kell. Amikor tehát a szemveszte­­ség csökkentéséért harcolunk, az­ért küzdünk, hogy minél több ga­bona kerüljön minden termelő magtárába. Az aratás megkezdése, illetve meggyorsítása tehát minden termelőszövetkezet és egyéni termelő legsajátabb érdeke. Az idei termés veszteségmentes, jó betakarítása érdekében a búzát viaszérésben, a rozsot teljes érés kezdetén, az őszi és tavaszi árpát, valamint a zabot sárgaérésben, sör­árpát pedig teljes érésben kell le­aratni. Lelkiismeretes, jó munká­val, a betakarítás gyors befejezésé­vel harcoljunk jövő évi kenyerünk­ért, minden szem gabonáért! „Cséplőtől a magtárba”* vásárhelyi Engels szövetkezet kedves ün­nepség keretében adta be — elsőnek a városban — az első takarmánygabona szállítmányt. Alig múlott fél kilenc pár perccel, amikor a szövet­kezet hímzett vörös selyem zászlójával és táblával feldíszített első kocsi befordult a Termény­forgalmi Vállalat Völgy­ utcai átvevő helyének udvarába „Cséplőtől a magtárba“ — olvashatjuk a táblán. Az első kocsit hamarosan még másik 3 alaposan meg­terhelt kocsi követte. Hogyne, hisz 106 zsáknak bi­zony a csomója is, no meg a súlya is jócskán megvan. Az első beadókat ünnepélyesen fogadta a vá­rosi tanács és a Terményforgalmi Vállalat. Bereczki János tanácselnök elvtárs rövid üdvözlő beszédében elmondotta, hogy a szövetkezet pénteken kezdte meg a 73 holdas árpa tábla cséplését a kombájnnal s utána azonnal példamutatóan beadási kötelezett­ségét teljesíti először. Mint mondotta, a szövetkezet olyan termést takarít be, amilyen még nem volt. Illés Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke vá­laszában elmondotta, hogy a továbbiakban is ipar­kodni fognak, hogy a többi gabonaféléből is ők le­gyenek az első beadók. Ezután a vállalat dolgozói átvették az idei első, 106 zsákból álló gabonaszállítmányt, mely 60 mázsa 61 kilót nyomott. A többi gabonát a jövő héten szállítja be a szövetkezet folyamatosan. A szentesi Felszabadulás tsz-ben a DISZ az aratás rohamcsapata 120 fiatal vesz részt a gabonabetakarításban MINTHA A RÉGI ÉS AZ UJ világ találkozna egymással a szen­tesi Felszabadulás tsz gabonatáb­láin, amikor a hatalmas gépcsoda, a kombájn, falva a beérett gabo­nát, eldübörög az izzadt homlokú, hajlotthátú kaszások mellett. Ilyen­kor egy percre földre kerül a ka­sza, és az aratók újra, meg újra megcsodálják hű segítőtársuk, ba­rátjuk, az arató-cséplőgép hiba­nélküli munkáját. — Jó is azt látni — mondja Bal­la János, a tsz elnöke —, hogy a gép dolgozik az ember helyett, de azért mi mégsem mertük rá­bízni a­z idei gabonabetakarítást teljesen a gépekre. A kombájnok a­ gondos kezelés ellenére is elpusz­tulnak, ezért a saját erőinket is számba vettü­k és a kézikaszások is vágják a rendet irgalmatlanul. A KAST­­ÁSOK, a marokszedők, az aratógépkezelők, kombájnisták között ott találni mindenütt a fia­talokat is. A pártszervezet veze­tősége már idejében megbeszélte Támadás Sándor DISZ-titkárral, hogy minden fiatalnak részt kell venni az aratásban, gabonabetaka­rításban. Pártfeladatul kapta a DISZ a verseny fellendítését, mert éppen az egyéni verseny meg­szervezésével tudott a kongresszu­si versenyből is a tsz fiatalsága megyeileg elsőként kikerülni.­­ Most különösen nagy szükség van az aratási versenyre, mert a gyors gabonabetakarítás több gabonát, kevesebb szemveszteséget jelent. A FELSZABADULÁS TSZ fia­taljai megértették, hogy az ő munkájukon is múlik az aratás gyors befejezése. Ezért szívesen fogadták a DISZ­ és a pártvezető­­ség határozatát, amely kimondta, hogy a DISZ-nek az aratás ide­jén is a termelés rohamcsapatának kell lenni. És hogy most a DISZ be is tölti feladatát, arról az ered­mények tanúskodnak. Keller János DISZ-fiatal nappal aratógéppel dolgozik, éjjel szánt. A betakarítás első napjaiban hatá­rozta ezt el, amikor látta, hogy gyorsan halad az aratás és sürget a tarlóhántás. Példáját követték többen, s most nemcsak a tarló­hántásra kijelölt 8 traktor szánt, hanem éjjelente munkába állnak az aratógépet vontató traktorok is. Nincs is már baj a tarlóhántással, 150 holdon barázdák feketéllenek a tarló helyén és megindultak a má­sodnövényt vető gépek is. Két­­százötven holdon vetnek szudáni­­füvet, mudart, édescirkot a Fel­­szabadulás tsz-ben, hogy télire elegendő silótakarmányt készít­hessenek a zöld növényekből NEM KEVESEBB, mint 120 DISZ-fiatal segíti a tsz tagságát az aratásban. Keller János, Zeke László aratógéppel vágják a ga­bonát, Kovács Jánosék a kombáj­noknál segítkeznek. Molnár István több társával együtt a zsákokat hordja be kocsival a kombájnszé­rüre, ahol szintén találni DISZ- istákat. A kaszások 1000—1200 négyszögöl gabona learatásával érdemlik ki az „öregebbek“ dlis-TYÍPVÓSPI SZABÓ ISTVÁN IFJÚSÁGI MUNKACSAPATA csak most in­dult rohamra, az aratás nagy csa­tájában. Eddig kapát forgattak ke­zükben, s most, amikor szükség lett rájuk az aratásban, kézbe­vették a kaszát és a többi mun­kacsapatokkal versenyezve vágják, kötik, keresztelik a búzát. Az if­júsági munkacsapat tagjainak tit­kos tervük, hogy az aratás végére minden aratócsapatot maguk mö­gött hagyjanak, újabb eredmények­kel öregbítsék eddigi jó hírnevü­ket. A Felszabadulás tsz DlSZ-tag­jai­­nak lelkes munkája is hozzájárul ahhoz, hogy naponta 100—130 hold­dal fogy az aratnivaló és így a tsz július 15-re befejezheti az aratást. Már több mint 300 holdon járt az aratógép, a kombájn, vagy a kézi kasza, s most az ifjúsági munkacsapat munkába állása jelen­tősen meggyorsítja az aratást. Megyénk DISZ-fiatal­jai vegye­nek példát a szentesi Felszabadu­lás termelőszövetkezet DISZ-istái­­ról, segítsék jobban, mint eddig, az aratás gyors befejezését, szer­vezzenek ifjúsági arató munkacsa­patokat, mert ezzel a „maguk hasznát, a haza javát“ szolgálják, LT. J-l t f

Next