Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)
1954-07-18 / 169. szám
ÁTLAG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK T X. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM Farkas Mihály elvtárs kitüntetése Kisteleken az egyéni termelők a géptől teljesítik gabonabeadási kötelezettségüket AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK. LAPJA ÁRA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 18. KOMBÁJNISTÁK (R. L.) A szovjet emberek a «sztyeppe hajójának« nevezik a kombájnt és ez a jelkép nagyon találó. Amikor a hatalmas gép a végtelen gabonatáblákon dolgozik, valóban olyan, mint a tengeren úszó hajó. Ezt a nagyszerű gépet a magyar parasztság is mindinkább szívébe fogadja, megszereti. Szép magyar nyelvünkön jó elnevezése van ennek a gépnek: arató-cséplőgép, de a közhasználatban mégis a kombájn szó nyert polgárjogot, ami azt is igazolja, hogy a kombájn máris tartozéka és mindinkább tartozéka lesz a magyar mezőgazdaságnak. De legyen bármilyen tökéletesen megszerkesztett gép is, akár olyan, amely minden munkafolyamatot önmaga, az ember kikapcsolásával végez el, legyen akár olyan gép, amely szinte gondolkodni is képes, mégis minden géphez kell még valami, ami, illetve aki nemcsak elgondolta, megalkotta, de irányítja is tevékenységét. S ez a valaki: az ember. A kombájnok is lehetnek bármilyen korszerű gépek, bármilyen jól működő masinák, de a legfontosabb hozzájuk mégis az ember, a kombájnista. Javarészt ezeknek az embereknek köszönhető, hogy az idén nagyrészt sikerült elűznünk a kombájn iránti bizalmatlanságot. Erről ír Balogh Szabó Sándor is levelében a fábiánsebestyéni Petőfi termelőszövetkezetből: *A cserebökényi gépállomásról érkezett kombájnra úgy néztek egyesek szövetkezetünkben, mint valami szerencsétlenseget néző szói aj-re. De a kombájn Baksa elvtárs keze alatt olyan tökéletes munkát végzett, amit csak dicsérni lehet. De akármerre járunk a megyében, többségében hasonló véleményekkel találkozunk- A szentesi Vörös Hajnal termelőszövetkezetben is eredetileg csak 100 holdra kötöttek szerződést, de most elhatározták, hogy 220 hold gabonájukat arattatják le kombájnnal. A jó munka mellett a kombájnnal történő aratás mellett szól az is, hogy a kombájnmunka bére 4,2 százalék, ami 10 mázsás átlagtermés esetén kereken 46 kiló búza. A kézi aratás, behordás, osztagolás és cséplés díja pedig 116 kiló holdanként. Tehát holdanként 70 kilóval több gabona marad a szövetkezeti tagoknak, ha kombájnnal arattatnak. Az idén a megye gépállomásainak 70 kombájnjával és az állami, kísérleti és tangazdaságok kombájnjaival mintegy 200 kombájnista dolgozik. Kicsiny létszám ez a megye dolgozói számához képest, de e kicsiny csoportra most nagy felelősség hárul. Különösen a termelőszövetkezetekben, ahol a gabonák jelentős része még aratatlan. Viszont az esős idő ellenére napról-napra jobban beérik a búza, sőt egyes helyeken már olyan állapotban van, hogy jelentős lesz a szempergés az aratás, behordás és cséplés során. Itt kerülnek a betakarítás élvonalába a kombájnisták. Az ő feladatuk, hogy minél nagyobb területen arassák le és csépeljék el a kincset érő gabonát. Minden feltétel meg van ehhez. A kombájnok iránt nemcsak Székkutason, Röszkén és a megye számos más községében változott meg a vélemény, ahol azelőtt jelentős ellenszenv volt tapasztalható, hanem megyeszerte. Tehát ezt az érdeklődést kihasználva elegendő munkaterületet tudnak biztosítani a gépállomások, a kombájnisták részére. Meg vannak a feltételek a gépek üzembiztos működtetéséhez is. A legfőbb feltétel ismét csak az ember, a kombájnista a maga gépszeretetével, figyelmével és szakértelmével. Kellő figyelemmel a szemveszteséget az újvárosi állami gazdaság kombájnistái is elkerülhették volna, ha idejében kiürítik a gabonával megtelt szemfogó ponyvát, amely, miután megtelt, hosszú sávon szórta a gép után a búzát. Megyénk kombájnistáinak javarésze olyan ember, akik a géppel bánó emberhez jellemzően már a motor hangjából tudnak következtetni és idejében elejét vehetik a komolyabb üzemzavarnak. Az olyan kombájnisták, mint Vass József sövényházi, Ágoston Imre maitól, Pusztai József árpádhalmi kombájnisták szinte »értik« a gép szavát, szinte eggyéforrtak a kezük alatt engedelmességre kényszerített géppel. A gép viszont, a holt anyag, a maga módján hálás az ember gondoskodásáért. A «hála« — kevesebb üzemzavar, gyorsabb és jobb minőségű munka. Szilágyi Antal és Börcsök Károly, a XI. Szegedi Autójavító munkásai, akik jelenleg a dorozsmai gépállomás kombájnjával dolgoznak a vásárhelyi Sztahánov termelőszövetkezetben, szintén annak köszönhetik jó eredményüket, hogy jó ismerői a gépnek. Persze a megye gépállomásain és állami gazdaságaiban több olyan kombájnista is van, akik vagy az idén ültek először ilyen gépre, vagy még gyakorlatlanok. Mire belejönnének a munkába, kitapasztalnák a gondjukra bízott gépet, már vége is a betakarításnak. S itt lép előtérbe ismét egy nagyon szép emberi tulajdonság: az egymást segítés. A jmugu dorozsmai gépállomás kombájnistája nemcsak a munkától nem ijedt meg — amit igazol az is, hogy a napokban még éjjel 11 órakor is aratott csépelt a József Attila tsz földjén, ha nem társát is neveli, magyarázza, hogyan kell irányítani a gépet, hogyan lehet minél kisebb tarlót hagyva aratni. Az ügyességről beszéltünk az előbb. Erre különösen az idén van szükség a kombájnoknál, amikor sok a dőlt gabona. Viszont a legjobb kombájnisták bizonyították be, hogy a dőlt gabonák egy részét lehet kombájnnal is aratni. Az emberben kimeríthetetlen az ötlet, a kezdeményezés. Csak a gépállomások vezetőinek gyorsan fel kell karolniuk a dolgozók kezdeményezését. Süli János, a kisteleki gépállomás kombájnistája —talán a kombájnavatásban forradalmi jelentőségű újítással — a kombájn magtartójába cséplőgép kistisztítóművet szerelt be, így a kombájnból már tisztított gabona kerül ki. Kisteleken, amikor az így felszerelt géppel aratott-csépelt, olyan tiszta gabonát eresztett le a gép, hogy a terménybegyűjtő azonnal átvette, s nem kellett külön tisztítani. Az ötletre, az újításra, a kezdeményezésre nap, mint nap szükség van. Éppen ezért a kombájnisták tartják mindig szem előtt azt a felhívást, amelyet az élenjáró kombájnosok értekezletének résztvevői intéztek hozzájuk: „Állandóan kifogástalan éles kasza használatával és a motolla helyes beállításával csökkentjük minimálisra a szemveszteséget. A szalmagyűjtő kocsikat egy vonalba ürítjük, hogy a tarlóhántást és másedvetést közvetlenül az aratás után megkezdhessük. Gondos karbantartással és a felesleges alkatrészcserék megszüntetésével harcoljunk az önköltség csökkentéséért... Vállaljuk, hogy ebben az évben úgy dolgozunk, hogy dolgozó parasztságunk még jobban megszeresse a kombájnt és minél több kenyeret biztosítsunk az ország dolgozói számára«. A csongrád megyei kombájnisták legjobbjai ezen az úton haladnak. Szombaton reggelre apad a víz a magyar Duna felső szakaszán, a helyzet azonban változatlanul súlyos A csongrád megyei dolgozók gyűjtést indítottak az árvízkárosultak megsegítésére végig a Duna magyarországi szakaszán, de különösen az északi szakaszon hősi munka folyik. Mi itt Csongrád megyében is aggódva lessük a híreket, együttérzünk és segítséget küldünk a szorongatott vidék lakosságának. Népünk összeforrottságának tanúbizonysága, hogy eddig egyetlen ember nem esett áldozatul ennek a természeti katasztrófának. Pártunk és kormányunk vezetői, a helyi vezetőkkel együtt irányítják a nagyszerűen helytálló lakosság, hős honvédeink és az odasereglett segítőerők küzdelmét a pusztító ár ellen. Az árvízvédelmi kormánybizottság intézkedései Budapesten és a veszélyeztetett megyékben a legnagyobb pontossággal hajtják végre a minisztertanácsnak az árvízvédelemmel kapcsolatos rendeleteit. A minisztertanács intézkedéseinek végrehajtását külön kormánybizottság irányítja, amelynek vezetője Biajcai Kálmán vízügyi főigazgató, árvízvédelmi kormánybiztos, tagjai Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Vas Zoltán, a minisztertanács titkárságának vezetője és Varga András, a helyi tanácsok titkárságának vezetője. Ez a bizottság rendelkezik a kormány által rendelkezésre bocsátott anyagokkal, gépekkel, munkaerővel, ahol szükséges, gondoskodik a honvédség és a segítségünkre siető szovjet csapatok bevetéséről, irányítja az árvízvédelem munkáját. A minisztertanács külön is utasította az összes minisztereket, hogy az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokat a maguk munkaterületén soron kívül hajtsák végre, s ezek a feladatok minden más munkát megelőznek. A veszélyeztetett megyékben és a fővárosban is megszervezték a védelem szervezett irányítását. Minden dunamenti megyében és a fővárosban a tanácselnök irányításával árvízvédelmi bizottság működik, amelynek tagjai a megyei part-végrehajtó bizottság kiküldötte, az illetékes vízügyi igazgatóság vezetője, valamint a honvédelmi és a belügyminiszter megbízottja. A bizottság utasításait a megyén belül mindenki köteles végrehajtani. A megyei árvízvédelmi bizottságok, amellett, hogy idejében gondoskodnak megfelelő központi segítség készenlétbe helyezéséről, kötelesek messzemenően mozgósítani a helyi erőket. A bizottságok, még a közvetlen veszély beállta előtt munkacsapatokba szervezik a veszélyeztetett területek munkaképes lakosságát, ellátja őket szerszámokkal, és adott esetben igen rövid idő alatt a leginkább veszélyeztetett pontokon vonják össze az előre készenlétbe helyezett anyagokat, gépeket és a megszervezett munkaerőt. Minden megyei árvízvédelmi bizottság az árvíz előrelátható tartamára írásbeli védekezési tervet készít és naponként megbeszéli a tennivalókat. Azokon a pontokon, ahol különösen nagy veszély várható, jól előre elkészítik a veszélyeztetett községek vagy községrészek kiürítésének tervét, gondoskodnak az áttelepített lakosság szálláshelyeinek kijelöléséről, megfelelő ellátóbázisok felállításáról. A gyermekeket, asszonyokat, öregeket még a közvetlen veszély beállta előtt biztonságba helyezik. A községi tanácsok útján ugyancsak megszervezik az állatállomány és a mozgatható értékesebb termények és ingóságok biztos helyre szállítását A helyi szervek munkáját a miniszterek közvetlenül is segítik A közlekedés- és postaügyi miniszter a veszélyeztetett pontokra jelentős mennyiségű vasúti, közúti és vizijárművet von össze, és megszervezte a közlekedési eszközök és földmunkagépek fokozatos és tervszerű átirányítását a Duna felső szakaszáról a győr— budapesti, majd a budapest—mohácsi szakaszra. A belkereskedelmi miniszter a kijelölt központokban nagymennyiségű élelmiszer- és takarmánykészleteket vont össze. Az egészségügyi miniszter megerősítette a dunamenti mentőállomásokat, készenlétbe helyezte a védekezéshez szükséges gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket. 4 Magyar Távirati Iroda munkatársának jelentése a felső Dima-mentéről A magyar Duna felső szakaszáról érkező jelentések szombaton hajnalban arról számoltak be, hogy a Rajka—Győr—gönyüi vonalon a Duna lassan apad. Rajkánál 12, Gönyünél 7 cm-rel süllyedt a Duna szintje, míg Győrnél az eddigi maximumhoz mérten hat centivel apadt. A helyzet azonban változatlanul komoly, mert a roppant nyomásnak ellenálló gátak több helyen vizesednek. A biztató apadás ellenére komolyabb javulás ezen a szakaszon valószínűleg csak két nap múlva várható. Péntekről-szombatra virradóra nehéz, küzdelmes éjszakát töltött el a felső-Duna mentén elterülő városok és falvak lakossága. A Magyar Távirati Iroda munkatársa az éjjel meglátogatta a Szigetköz árvízsújtotta területeit és tapasztalatairól az alábbiakban számol be: A Szigetköz északi csücske néhány méterrel az átlagos talajszint fölé emelkedik. Ez a magyarázata annak, hogy az itteni helységekben — bár a helyzet komoly — korántsincs olyan veszély és vízkár, mint a két Duna-ág között lévő többi községben. A csehszlovák határ közelében, Rajkán a szombatra virradó éjszakát talpon töltötte a falu lakossága. A töltés alján több helyen szivárgott a víz, ez ellen védekeztek a község dolgozói. A község határában nemcsak a gátakon folyik lázasan a munka. A rajkai dolgozó parasztok versenyt futnak idővel, árvízzel és a nehéz körülmények ellenére is levágják és betakarítják gazdag gabonatermésüket. Az elmúlt nap Dunakilitinél történt gátszakadás súlyosbította a helyzetet a mosonmagyaróvári gátakon. Mosonmagyaróvárt nem fenyegeti közvetlen veszély, sőt az éjszakai vízmérések azt tanúsították, hogy az ár emelkedése megállt. Mosonmagyaróvárott ezekben a napokban tízezer, a Szigetköz községekből kitelepült lakos kapott ideiglenes otthont. Győr felől állandóan áramlik az élelmiszer a menekülteknek. Amíg az első segítség meg nem érkezett, addig a város saját készletéből osztott a bajbajutottaknak. Míg a Szigetköz magasabban fekvő északi csúcsán hősies erőfeszítéssel dolgoznak a gátakon, másutt újabb községeket kellett kiüríteni. Dunakilitin — ahol pénteken a nagyerejű gátszakadás történt — szombatra virradóra végrehajtották a kiürítési rendelkezéseket. Ugyancsak szombaton hajnalban hagyták el házaikat Horvátkimle lakói is. p . i i A Szigetköz déli részében elterülő Kínszigeten a növekvő veszély láttán péntek reggel megkezdték a kiürítést. A lakosság egy része otthagyta a gátakat, hogy felkészüljön a kitelepülésre. Ezekben az órákban történt, hogy Sarolta-Pusztánál partot szakított az ár, s a község felett megjelent az árvízdúlás fenyegető réme. A legveszedelmesebb órákban szovjet műszaki csapatok termettek a falu gátjain, s azonnal óriási felkészültséggel láttak a baj elhárításához. Szovjet utászok emelték a gátat a tomboló víz elé. Délután három órakor magyar utászok érkeztek és vállvetve küzdöttek a vész ellen a szovjet katonákkal. Éjjel 11 óráig tartott a verejtékes tusa a vízzel s végül is győzött a bátorság, a segítőkészség és a férfias helytállás. Kunsziget felől elmúlt a fenyegető veszedelem s a hatóságok felfüggesztették a kiürítési rendelkezéseket is. A szombatra virradó éjjelen nehéz órákat élt át Győr lakossága. Sorra érkeztek a jelentések, hogy a Kis Duna, a Rába és a Rápca győri szakaszain a gátak alól alattomosan szivárog a víz. A város jó előre felkészült a veszélyre. Pénteken a délutáni órákban — amikor elrendelték a rendkívüli állapotot — több mint tízezer férfi ragadott lapátot, ásót és kapát, hogy kiálljon a gátakra, így történt, hogy a hömpölygő áradat éjszaka sem találta gazdátlanul a védelmező vonalakat. Az árvízvédelem egyik legnehezebb őrhelye volt a Kis-Duna révfalui gátja. Itt erősen szivárgott a víz. Nagyteljesítményű teherkocsik hordták a homokot és kővel rakott uszály is érkezett a veszélyeztetett szakaszra. Fáklyák vörös fényénél, reflektorok fénysugarában keménykötésű férfiak hordták a homokzsákokat, de ott szorgoskodtak közöttük a négyszázegyes ipari tanuló iskola lelkes fiataljai is. Mire a hajnal ráköszöntött az árral ostromlott városra, megfáradt arcú férfiak álltak győzelmesen a gátakon. A víz apadt, Győr városa ezen az éjszakán is megbirkózott az árral. Kemény küzdelem az áradó Dunával a Háros-szigetnél Szombat hajnali jelentés szerint a Duna vízállása 781 centiméter Budapestnél. Az árhullám még nem érte el csúcspontját. A Háros-sziget melletti Hárosi Falemezműveknél 20—25 centit emelkedett a víz péntek este óta. Nagy volt a veszély. A Duna partján több ezer rönkfa, nagymennyiségű deszka és egyéb faanyag van. A víz már elöntötte a sziget nagyrészét s a gyár alacsonyan fekvő részeit is fenyegette. Péntek reggel a gyártelep alsó végén, a budatétényi »Béke« termelőszövetkezet földjén először egy, majd több helyen átszivárgon a töltésen a víz. Az üzem vezetősége úgy határozott, hogy pénteken és szombaton leállítja a termelést s mindenki a gátra! Péntek reggel óta megfeszített munkával dolgoztak s este tízre betömték az első átszivárgást. Este 10 órától reggel hatig tovább erősítették ezt a szakaszt s most itt. — mintegy negyven méter hosszúságban — két méter széles, másfél Folytatás a második oldalon