Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)
1954-09-01 / 206. szám
VTLAC PROLETÁRJAI Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve L^ONGRÁD MEGRT BIZOTTSÁGA X. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR K. L A. a kiművelt emberfők sokasága (P. Z.) Kezdődik az új tanév _ az első év indulásának megszakításától eltekintve — immár tizedszer felszabadult országunkban. Ennek a gondolatnak jegyében népesülnek ma be ismét az iskolák tantermei, az iskolapadok, hogy berregjen ismét a csengő s megkezdődjék az a komoly, felelősségteljes munka, mely záloga egyben ifjúságunk, így hazánk további fejlődésének is. Tíz év. Hatalmas idő egy emrber életében — hát még mikor egy egész ország változásain, a milliók és milliók életének, sorsának alakulásán át mérjük az idő múlásának sűrű napjait?! És mennyi minden történt azóta! Alig tudja felmérni emberész a változást, a tervek valóravulásának lüktető ütemét. Felszámoltuk az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, már a nép fiai tanulnak a középiskolákban, az egyetemeken s a múlt rosszemlékű tanyai iskolái helyébe a modern,a biztos alapműveltséget nyújtó álalános iskola lépett. Ifjú pedagógusok ezreit küldtük falura s városban egyaránt, hogy uj, alkotó erőkkel frissítsük fel a régi oktatógárdát, s új arcot adjunk vele a szocializmust épitő ország iskolájának. Építettünk iskolákat, a régieket megjavítottuk, felszereltük s biztosítottuk a tanítás zavartalanságát... És így tovább: ki is tudná mindezt egyszeriben felsorolni. A harc, mely 1945-ben kezdődött, nem ért véget: nagyok az eredmények, ám vele jöttek a hibák is. S az új iskolaév egyik nagy, központi feladata ezeknek a hibáknak a kijavítása, az iskolai oktatómunkának az eddigieknél szilárdabb, rendszerezettebb és fokozott mértékben tudományos alapokra való helyezése. Kormányunk új programmja az élet minden területén, így oktatásügyünkben is változást hozott. Megállapította, hogy komoly hiányosságok tapasztalhatók iskolapolitikánkban. Ezen a területen is kissé túlméreteztünk egyes ágakat (így például az egyetemi oktatást) s a túlzott szakosítással szétforgácsoltuk az oktatómunka szerves egységét, mechanizáltuk magát a tanítási folyamtól is. Ugyanakkor viszont megfeledkeztünk olyan alapvető feladatokról, melyek a népoktatás, népünk kulturális színvonalának kezdőpontja — tehát az álalános iskolai oktatás fejlesztésében várnak ránk. A kis magyarok tanításának, nevelésének ügye bizony nem egyszer kátyúba jutott, mert nem törődtünk kellőképpen velük — nem adtuk meg azt a támogatást az általános iskoláknak, melyet népünk s hazánk érdeke megkövetelt volna: elhanyagoltuk felszerelését, nem küldtünk a falura megfelelő kádereket. A kormányprogramm óta ezen a téren történt változás. Az általános iskolák költségvetései Csergrád megyében is jelentősen megemelték, részt kaptak a tatarozási munkálatokból is, és a most végzett tanárszakos egyetemisták egy részét is az általános iskolákhoz helyezték a nevelőtestület erősítésére, az oktatási munka színvonalának emelése, megjavítása érdekében. Pártunk Központi Vezetősége külön határozatban foglalkozott közoktatásunk jelenlegi helyzettel és feladataival. Ennek a határozatnak sikeres bevalósulása a sikeres munka egy előfeltétele. Oktatókádereinknek az eddiginél fokozottabb gondot kell fordítani az anyanyelvnek, a magyar irodalomnak, a történelemnek és hazánk földrajzának oktatására. A szocialista hazafiságra való nevelés minden magyar pedagógusnak nemcsak szakmájából eredő kötelessége, hanem szívügye kell, hogy legyen. Nem szabad megelégednünk ezen a téren holmi kiagyalt és agyoncsépelt frázisokkal, mert ezekkkel nemcsak, hogy eredményt nem érünk el, de akadályozzák is a nevelőmunka helyes irányú kibontakozását, érdektelenséget, unalmat szülnek, s oktatómunkánk funkciója épp azt veszti el bennük, mi lényege, az aktív ráhatást, a jellemformálás pozitív irányú erejét. Az oktatás nemzeti jelleg nélkül holt dolog, legyen egyébként bármily igaz, becsületes és őszinte tartalmában és elképzeléseiben. S a szocialista tudománynak, a kommunista erkölcsnek az emberek tudatában való megszilárdítása csak nemzeti jelleggel, a nemzeti hovatartozás ismertetőjelével, kihangsúlyozásával történhet. De ne lásson ebben senki semmi külsődlegességet — a kommunista erkölcs és világnézet nem két különböző fogalom, hanem ugyanannak az új életnek két, egymáshoz tartozó oldala, megjelenési formája, így nem választható mereven külön egymástól az oktatás, a nevelés alkotó folyamatában sem. Haladó hagyomnyaink felhasználása ezen a területen jelentős eredményeket hozhat, s mindenképpen elősegítheti nagy munkánk sikeres elvégzését. Ezért nem szabad lebecsülnünk forradalmi hagyományaink elsőbbségének természetes kihangsúlyozása mellett haladó hagyományaink értékét és jelentőségét, így meg kell emlékeznünk Kossuth mellett például Széchenyi jelentőségéről és szerepéről is, és nem szabad egyszerűen hátat fordítanunk a „kényes” problémának azzal a meggondolással, hogy Kossuth mellett Széchenyi mindenképpen negatív szereplője a reformmozgalmaknak, s a 48-as eseményeknek. És így sorolhatnánk tovább a példákat nemcsak történelmünkből, de irodalmunk, s természettudományunk köréből is. Nagyobb elvi bátorságot és több önállóságot kívánunk az ilyen kérdésekben pedagógusainktól. Nagyobb figyelmet kell fordítani nevelőinknek az elkövetkezendő tanévben az ifjúság fegyelmének, erkölcsi magatartásának megjavítására. Ezen a téren nincs minden rendben még a jelenlegi állapotokat tekintve sem: tanulóifjúságunk körében ma is talajra talál még a kozmopolitizmus, a fegyelmezetlenség, a felelőtlen, laza erkölcsi magatartás. — csak szívós, tartalmas nevelőmunkával tudunk eredményt elérni ezen a téren. Pedagógusainknak különös figyelmet kell fordítani erre a problémára is. Kezdődik az új tanév — a csongrádmegyei iskolák kijavítva, tiszta, napfényes termekben várják ma diákjaikat, a magyar ifjúságot. Pedagógusaink szakértelmében, reméljük, nem akad hiba majd — és ez a szakértelem s a lelkesedés meghozza biztos a maga eredményét. S az új tanév sikerrel záródik majd, növelve országunkban a kiművelt fiatal emberfők sokaságának egyre emelkedő számát, így fejlődik az új típusú magyar ifjúság s így lesz mind erősebb és erősebb a szocialista Magyarország. l Brigádszállás a kastélyban A csanádpalotai Lenin Vörös Októbere tsz tagjai 30 mázsás kukoricatermést várnak holdanként A mindszenti öreg halász SZERDA, 1954 SZEPTEMBER I. Jobban ki kell használni a dolgozókról való gondoskodás helyi lehetőségeit, meg kell javítani a versenyszervezést Az SZMT negyedévi tanácsülése A szakszervezetek csongrád megyei tanácsa Szegeden tartotta negyedévi tanácsülését, amelyen a szakszervezetek munkájáról és a versenymozgalom eddigi eredményeiről tartott beszámoló után új tagokkal egészítették ki az SZMT választott szervét. Megerősítették Gulyás Ferenc elvtársat is elnöki funkciójában, aki a magasabb beosztásba került Ábrahám Antal elvtárstól vette át az SZMT irányítását. A tanácsülés beszámolójában Pintér János elvtárs szervezőtitkár hangsúlyozta, hogy a dolgozókról való gondoskodás a szakszervezeti szervek munkájában meglehetősen egyoldalúan érvényesül. A dolgozók munka- és egészségvédelmi helyzetének megjavítása érdekében elsősorban azokkal a problémákkal foglalkoztak, amelyeket kisebb-nagyobb beruházással, a minisztériumok, iparigazgatóságok anyagi támogatásával lehetett megvalósítani. A helyi lehetőségek kihasználását elhanyagolták. Másrészről viszont a törvényesség megszilárdítása érdekében végzett munkájukban főleg a dolgozók jogairól beszéltek, de nem ismertették eléggé a dolgozók kötelességeit. Nem nevelték a dolgozókat a kötelességeikre való teljesítésre, ami súlyos kihatással van a munkafegyelemre és megmutatkozik a táppénzes létszám s a balesetek számának alakulásán is. — A szocialista munkaversenyben rejlő gazdag lehetőségeket sem használtuk ki — mondotta Pintér elvtárs. A munkaverseny szervezése sok esetben felszínes, formális, a verseny műszaki előfeltételeiről sem gondoskodnak minden esetben folyamatosan, ami nem egyszer elveszi a munkások kedvét attól, hogy vállalást tegyenek. A szakszervezeti tanácsülés beszámolója foglalkozott még a sztahánovista szintek megállapításának hibáival, valamint a versenykiértékelések, általában a versenynyilvánosság hiányosságaival. Utána hozzászólásokra került sor. Hankó elvtárs, az építőipari szakszervezet területi bizottsága részéről megemlítette, hogy még mindig nem foglalkoznak a szakszervezeti szervek eleget a dolgozók mindennapi apró problémáival. Javasolta, hogy mint ő, szervezzenek mások is a munkahelyeken időnként fogadónapokat, ahol a dolgozók részletesen elmondhatnák milyen panaszaik vagy javaslataik vannak. Korom elvtárs, a MEDOSZ elnöke arról beszélt, hogy a gépállomások, állami gazdaságok igazgatóinak egy része nem tartja szívügyének asztahánovista szintek kidolgozását. A gazdaságokban egyes helyeken igen laza a munkafegyelem és nem becsülik a gépeket és gépalkatrészeket. Terhes elvtárs, a szegedi 65/1. építőipari vállalat üb. elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági építkezésekre átment kőművesek között vannak rossz minőségi munkások és ezeket mégis sok esetben építésvezetőnek állítják be. Beszélt ezután a tervezés súlyos hibáiról. Elmondotta, hogy a Szegedi Kenderfonógyárban majdnem tömegszerencsétlenség történt az egyik épület felelőtlen tervezése miatt. Bozóki elvtárs, az OTP szakszervezeti megbízottja a nagymérvű pesti utazásokról beszélt, amelyekre — mint mondotta — a megengedhetőnél többet ad ki számos vállalat. Ez súlyos kihatással van a takarékosságra és az önköltségcsökkentésre, 99 Az Egyesült Államok súlyos vereséget szenvedett• Nyugati lapvélemények az „európai védelmi közösség" elvetéséről Eisenhower elnök az „európai védelmi közösség“ elvetését Dulles külügyminiszterrel folytatott tanácskozása közben tudta meg. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára megszakította az elnök és a külügyminiszter tanácskozását és tudatta velük a párizsi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösségnek a francia nemzetgyűlésben történt elvetése hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban“.Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüggednünk. Az Egyesült Államok sohasem fog lemondani egy olyan dologról, amely számára és a világ számára egyaránt jó. A „Reuter“ beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Churchill miniszterelnöknek és Eden külügyminiszternek, akik mindketten, vidéken töltik szabadságukat. Az „AFP“ francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párizsi döntés brit körökben keltett visszhangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a párizsi szerződést — mondja a jelentés. — Churchill és Anglia álláspontja ebben a kérdésben különbözik Eisenhowerétől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kormány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagy-Britanniát a továbbjutás szükségessége most sokkal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Anglia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyugat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen-e, vagy pedig jobb, ha egy szűkebb körű szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja lenne és amely átmeneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Blücher nyugatnémet alkancellár a szabadságon lévő Adenauer helyett nyilatkozott az EVK elvetéséről. Blücher kijelentette, „csalódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatára“. Az „AFP“ beszámol a bonni véleményről. „Bonni politikai körökben nem jelentett meglepettet a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illúziókban, az EVK esélyeit illetően — mondja a jelentés. Bonni politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat-Németországnak kell alternatív megoldást javasolnia. Hangsúlyozzák továbbá, hogy Nyugat-Németország a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett .Az „AFP“ jelentése utal arra is, hogy bonni politikai körökben a párizsi szerződés elvetése folytán „idejétmúltnak“ tekintik a bonni szerződés bizonyos cikkelyeit. „Bonnban úgy vélik — mondja a jelentés —, hogy az EUK elutasítása most már nem jelentheti egyszerűen és simán a bonni egyezmények életbeléptetését, mert ezek szorosan kapcsolódtak a párizsi szerződéshez és elavulttá váltak azáltal, hogy a francia parlament ezt a szerződtet elvetette. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a német szuverenitást olyan alapokon kellene megteremteni, amelyek jobban megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt állam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata lehetne. A londoni rádió jelentése szerint Rómában sajnálkozással fogadták a francia döntést. Scelba miniszterelnök megszakította szabadságát és visszatért Rómába, hogy tanácskozzék a helyzetről. A miniszterelnök hazarendelte szabadságon lévő minisztereit is és keddre összehívta a kabinet ülését. A washingtoni és newyorki lapok egészoldalas címben közölték az EVK elvetésének hírét. A Neuryork Words Telegram címe: „A francia nemzetgyűlés megölte az európai védelmi közösséget“. A New York Herald Tribune, a Daily Mirror és több más lap hasonló címeket hozott. A Journal American kiemeli: „Ez a döntés olyan súlyos politikai válságot idéz elő, amelyet Európa a második világháború óta még nem látott“. A Washington Post azt írja, hogy „Az EVK Franciaország által történt elvetése vitathatatlanul a Szovjetunió Európában aratott legnagyobb háború utáni győzelme“. A lap hozzáfűzi: „Ez nem jelenti azt, hogy minden veszve van. Az Atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetniük az időt. El kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetség keretében való újrafelfegyverzése előtt.“ A lap szerint Mendes Francéban „jóindulatú partnert“ fognak találni ezzel kapcsolatban. Max Reimann nyilatkozata a „Freies Volk“-ban Düsseldorf (ADN) A «Freies Volk«, a Német Kommunista Párt központi lapja hétfőn közölte Max Reimannak, a Német Kommunista Párt elnökének nyilatkozatát, amelyet a lap egyik munkatársának adott. Reimann a többi között hangsúlyozta: A szövetségi ügyészség vizsgálóbírója letartóztatási parancsot adott ki ellenem. Dr. Adenauernek a bonni és párizsi szerződésekkel kapcsolatos politikája egyre inkább zsákutcába kerül. E politika kihalásai naprólnapra érezhetőbbé válnak a nyugatnémet lakosság, mindenekelőtt pedig a munkás osztály szempontjból. Éppen ezért a munkások és alkalmazottak milliói bér- és fizetésemeléseket követelnek. A Német Kommunista Párt szilárdan a munkások és alkalmazottak mellett áll és képviseli jogos bér- és fizetésemelési követeléseiket Ez az egyik ok, amiért letartóztatják a Német Kommunista Párt funkcionáriusait. A nyugatnémet munkásosztálynak, népünk legnagyobb és legjobban szervezett osztályának — mondotta a továbbiakban — szilárdan össze kell fognia és bátor szolidaritással ki kell vívnia igazságos bérköveteléseinek teljesítését. Ezzel egyidejűleg tiltakoznia kell demokratikus sztrájk- és szakszervezeti jogainak mindennemű csökkentése ellen. A nyugatnémet lakosság egységes és eltökélt harca demokratikus jogainak és szabadságának fenntartásáért, harcot jelent a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, amelyek a legnagyobb szerencsétlenséget jelentik nemzetünk számára,