Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-09-01 / 206. szám

VTLAC PROLETÁRJAI Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve L^O­N­G­R­Á­D M­E­G­R­T B­I­Z­O­T­TSÁGA X. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR K. L A. a kiművelt emberfők sokasága (P. Z.) Kezdődik az új tanév _ az első év indulásának meg­szakításától eltekintve — immár tizedszer felszabadult orszá­gunkban. Ennek a gondolatnak jegyében népesülnek ma be is­mét az iskolák tantermei, az is­kolapadok, hogy berregjen is­mét a csengő s megkezdődjék az a komoly, felelősségteljes munka, mely záloga egyben if­júságunk, így hazánk további fejlődésének is. Tíz év. Hatalmas idő egy emr­ber életében — hát még mikor egy egész ország változásain, a milliók és milliók életének, sor­sának alakulásán át mérjük az idő­ múlásának sűrű napjait?! És mennyi minden történt az­óta! Alig tudja felmérni ember­­ész a változást, a tervek való­­ravulásának lüktető ütemét. Fel­számoltuk az uralkodó osztá­lyok műveltségi monopóliumát, már a nép fiai tanulnak a kö­zépiskolákban, az egyetemeken s a múlt rosszemlékű tanyai is­kolái helyébe a modern,­a biz­tos alapműveltséget nyújtó ála­­lános iskola lépett. Ifjú pedagó­gusok ezreit küldtük falura s városban egyaránt, hogy uj, al­kotó erőkkel frissítsük fel a régi oktatógárdát, s új arcot adjunk vele a szocializmust épitő or­szág iskolájának. Építettünk is­kolákat, a régieket megjavítot­tuk, felszereltük s biztosítottuk a tanítás zavartalanságát... És így tovább: ki is tudná mind­ezt egyszeriben felsorolni. A harc, mely 1945-ben kezdődött, nem ért véget: nagyok az ered­mények, ám vele jöttek a hi­bák is. S az új iskolaév egyik nagy, központi feladata ezeknek a hibáknak a kijavítása, az is­kolai oktatómunkának az eddi­gieknél szilárdabb, rendszere­zettebb és fokozott mértékben tudományos alapokra való he­lyezése. Kormányunk új programmja az élet minden területén, így oktatásügyünkben is változást hozott. Megállapította, hogy ko­moly hiányosságok tapasztalha­tók iskolapolitikánkban. Ezen a területen is kissé túlméretez­tünk egyes ágakat (így például az egyetemi oktatást) s a túl­zott szakosítással szétforgácsol­tuk az oktatómunka szerves egységét, mechanizáltuk magát a­ tanítási folyamtól is. Ugyan­akkor viszont megfeledkeztünk olyan alapvető feladatokról, me­lyek a népoktatás, népünk kul­turális színvonalának kezdő­pontja — tehát az álalános is­­kolai oktatás fejlesztésében vár­nak ránk. A­­ kis magyarok­ ta­nításának, nevelésének ügye bi­zony nem egyszer kátyúba ju­tott, mert nem törődtünk kellő­képpen velük — nem adtuk meg azt a támogatást az általános is­­koláknak, melyet népünk s ha­zánk érdeke megkövetelt volna: elhanyagoltuk felszerelését, nem küldtünk a falura megfelelő ká­dereket. A kormányprogramm óta ezen a téren történt változás. Az­­ ál­­talános iskolák költségvetései Cser­grád megyében is jelentő­sen megemelték, részt kaptak a tatarozási munkálatokból is, és a most végzett tanárszakos egyetemisták egy részét is az ál­­talános iskolákhoz helyezték a nevelőtestület erősítésére, az ok­tatási munka színvonalának emelése, megjavítása érdekében. Pártunk Központi Vezetősége külön határozatban foglalkozott közoktatásunk jelenlegi helyze­tt­el és feladataival. Ennek a határozatnak sikeres b­ev­aló­­sulása a sikeres munka­­ egy előfeltétele. Oktatókádereinknek az eddiginél­­ fokozottabb gon­dot kell fordítani az anyanyelv­nek, a magyar irodalomnak, a történelemnek és hazánk föld­rajzának oktatására­. A szocia­lista hazafiságra való nevelés minden magyar pedagógusnak nemcsak szakmájából eredő kö­telessége, hanem szívügye kell, hogy legyen. Nem szabad meg­elégednünk ezen a téren holmi kiagyalt és agyoncsépelt frázi­sokkal, mert ezekkkel nemcsak, hogy eredményt nem érünk el, de akadályozzák is a nevelő­­munka helyes irányú kibonta­kozását, érdektelenséget, unal­mat szülnek, s oktatómunkánk funkciója épp azt veszti el ben­nük, mi lényege, az aktív ráha­tást, a jellemformálás pozitív irányú erejét. Az oktatás nem­zeti jelleg nélkül holt dolog, le­gyen egyébként bármily igaz, becsületes és őszinte tartalmá­ban és elképzeléseiben. S a szo­cialista tudománynak, a kom­munista erkölcsnek az emberek tudatában való megszilárdítása csak nemzeti jelleggel, a nem­zeti hovatartozás ismertetőjelé­vel, kihangsúlyozásával történhet. De ne lásson ebben senki sem­mi külsődlegességet — a kom­munista erkölcs és világnézet nem két különböző fogalom, ha­nem ugyanannak az új életnek két, egymáshoz tartozó oldala, megjelenési formája, így nem választható mereven külön egy­mástól az oktatás, a nevelés al­kotó folyamatában sem. Haladó hagyomnyaink fel­használása ezen a területen je­lentős eredményeket hozhat, s mindenképpen elősegítheti nagy munkánk­ sikeres elvégzését. Ez­ért nem szabad lebecsülnünk forradalmi hagyományaink el­sőbbségének természetes ki­­hangsúlyozása mellett haladó hagyományaink értékét és jelen­tőségét, így meg kell emlékez­nünk Kossuth mellett például Széchenyi jelentőségéről és sze­repéről is, és nem szabad egy­szerűen hátat fordítanunk a „ké­nyes” problémának azzal a meg­gondolással, hogy Kossuth mel­lett Széchenyi mindenképpen negatív szereplője a reformmoz­galmaknak, s a 48-as esemé­nyeknek. És így sorolhatnánk tovább a példákat nemcsak tör­ténelmünkből, de irodalmunk, s természettudományunk köréből is. Nagyobb elvi bátorságot és több önállóságot kívánunk az ilyen kérdésekben pedagógusa­inktól. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani nevelőinknek az elkövetke­zendő tanévben az ifjúság fe­gyelmének, erkölcsi magatartá­sának megjavítására. Ezen a té­ren nincs minden rendben még a jelenlegi állapotokat tekintve sem: tanulóifjúságunk körében ma is talajra talál még a koz­­mopolitizmus, a fegyelmezetlen­ség, a felelőtlen, laza erkölcsi magatartás. — csak szívós, tar­talmas nevelőmunkával tudunk eredményt elérni ezen a téren. Pedagógusainknak különös fi­gyelmet kell fordítani erre a problémára is. Kezdődik az új tanév — a csongrádmegyei iskolák kijavít­va, tiszta, napfényes termekben várják ma diákjaikat, a ma­gyar ifjúságot. Pedagógusaink szakértelmében, reméljük, nem akad hiba ma­jd — és ez a szak­értelem s a lelkesedés meghoz­za biztos a maga eredményét. S az új tanév sikerrel záródik majd, növelve országunkban a kiművelt fiatal emberfők soka­ságának egyre emelkedő számát, így fejlődik az új típusú magyar ifjúság s így lesz mind erősebb és erősebb a szocialista Magyar­­ország. l Brigádszállás a kastélyban A csanádpalotai Lenin Vörös Októ­bere tsz tagjai 30 mázsás kukoricatermést várnak holdanként A mindszenti öreg halász SZERDA, 1954 SZEPTEMBER I. Jobban ki kell használni a dolgozókról való gondoskodás helyi lehetőségeit, meg kell javítani a versenyszervezést Az SZMT negyedévi tanácsülése A szakszervezetek csongrád m­e­gyei tanácsa Szegeden tartotta ne­gyedévi tanácsülését, amelyen a szakszervezetek munkájáról és a versenymozgalom eddigi eredmé­nyeiről tartott beszámoló után új tagokkal egészítették ki az SZMT választott szervét. Megerősítették Gulyás Ferenc elvtársat is elnöki funkciójában, aki a magasabb be­osztásba került Ábrahám Antal elvtárstól vette át az SZMT irá­nyítását. A tanácsülés beszámolójában Pin­tér János elvtárs szervezőtitkár hangsúlyozta, hogy a dolgozókról való gondosko­dás a szakszervezeti szervek munkájában meglehetősen egy­oldalúan érvényesül. A dolgozók munka- és egészségvé­delmi helyzetének megjavítása ér­dekében elsősorban azokkal a pro­blémákkal foglalkoztak, amelyeket kisebb-nagyobb beruházással, a mi­nisztériumok, iparigazgatóságok anyagi támogatásával lehetett meg­valósítani. A helyi lehetőségek ki­használását elhanyagolták. Más­részről viszont a törvényesség meg­szilárdítása érdekében végzett munkájukban főleg a dolgozók jo­gairól beszéltek, de nem ismertet­ték eléggé a dolgozók kötelességeit. Nem nevelték a dolgozókat a kö­telességeikre való teljesítésre, ami súlyos kihatással van a munkafe­gyelemre és megmutatkozik a táp­pénzes létszám s a balesetek szá­mának alakulásán is. — A szocialista munkaverseny­ben rejlő gazdag lehetőségeket sem használtuk ki — mondotta Pintér elvtárs. A munkaverseny szervezése sok esetben felszínes, formális, a verseny műszaki előfeltételei­­ről sem gondoskodnak minden esetben folyamatosan, ami nem egyszer elveszi a munká­sok kedvét attól, hogy vállalást te­gyenek. A szakszervezeti tanácsülés be­számolója foglalkozott még a szta­­hánovista szintek megállapításának hibáival, valamint a versenykiérté­kelések, általában a versenynyilvá­nosság hiányosságaival. Utána hoz­zászólásokra került sor. Hankó elvtárs, az építőipari szak­­szervezet területi bizottsága részé­ről megemlítette, hogy még mindig nem foglalkoznak a szakszervezeti szervek eleget a dolgozók mindennapi apró problémáival. Javasolta, hogy mint ő, szervezze­nek mások is a munkahelyeken időnként fogadónapokat, ahol a dolgozók részletesen elmondhatnák milyen panaszaik vagy javaslataik vannak. Korom elvtárs, a MEDOSZ elnö­ke arról beszélt, hogy a gépállomások, állami gazda­ságok igazgatóinak egy része nem tartja szívügyének aszta­­hánovista szintek kidolgozását. A gazdaságokban egyes helyeken igen laza a munkafegyelem és nem becsülik a gépeket és gépalkatré­szeket. Terhes elvtárs, a szegedi 65/1. építőipari vállalat üb. elnöke fel­hívta a figyelmet arra, hogy a me­zőgazdasági építkezésekre átment kőművesek között vannak rossz minőségi munkások és ezeket mégis sok esetben építésvezetőnek állítják be. Beszélt ezután a terve­zés súlyos hibáiról. Elmondotta, hogy a Szegedi Kenderfonógyárban majdnem tömegszerencsétlenség történt az egyik épület felelőtlen tervezése miatt. Bozóki elvtárs, az OTP szakszer­vezeti megbízottja a nagymérvű pesti utazásokról beszélt, amelyek­re — mint mondotta — a megen­gedhetőnél többet ad ki számos vállalat. Ez súlyos kihatással van a takarékosságra és az önköltség­­csökkentésre, 99 Az Egyesült Államok súlyos vereséget szenvedett• Nyugati lapvélemények az „európai védelmi közösség" elvetéséről Eisenhower elnök az „európai védelmi közösség“ elvetését Dulles külügyminiszterrel folytatott ta­nácskozása közben tudta meg. Ja­mes Hagerty, a Fehér Ház sajtó­­titkára megszakította az elnök és a külügyminiszter tanácskozását és tudatta velük a párizsi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösség­nek a francia nemzetgyűlésben történt elvetése hatalmas ku­darc a nemzetközi kommuniz­mus elleni harcban“.­­Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüg­gednünk. Az Egyesült Államok sohasem fog lemondani egy olyan dologról, amely számára és a világ számára egyaránt jó­. A „Reuter“ beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésé­nek hírét azonnal továbbították Churchill miniszterelnöknek és Eden külügyminiszternek, akik mindketten, vidéken töltik szabad­ságukat. Az „AFP“ francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a pá­rizsi döntés brit körökben keltett visszhangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a párizsi szerződést — mondja a jelentés. — Churchill és­­ Anglia álláspont­ja ebben a kérdésben különbö­zik Eisenhowerétől és az Egye­sült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kormány számá­ra, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikáció­ját. Nagy-Britanniát a továbbjutás szükségessége most sokkal nehe­zebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Anglia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyu­gat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen-e, vagy pedig jobb, ha egy szű­­kebb körű szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja len­ne és amely átmeneti megol­­dást jelentene az EVK és a NATO között. Blücher nyugatnémet alkancel­­lár a szabadságon lévő Adenauer helyett nyilatkozott az EVK elve­téséről. Blücher kijelentette, „csa­lódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatára“. Az „AFP“ beszámol a bonni vé­leményről. „Bonni politikai körök­ben nem jelentett meglepettet a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illú­ziókban, az EVK esélyeit illetően — mondja a jelentés. Bonni politi­kai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat-Németországnak kell alternatív megoldást ja­vasolnia. Hangsúlyozzák to­vábbá, hogy Nyugat-Németor­­szág a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett .Az „­AFP“ jelentése utal arra is, hogy bonni politikai körökben a párizsi szerződés elvetése foly­tán „idejétmúltnak“ tekintik a bonni szerződés bizonyos cikke­lyeit. „Bonnban úgy vélik — mondja a jelentés —, hogy az EUK elutasítása most már nem jelentheti egyszerűen és simán a bonni egyezmények életbeléptetését, mert ezek szorosan kapcsolódtak a párizsi szerződéshez és elavulttá váltak azáltal, hogy a francia parlament ezt a szerző­dtet elvetette. Ebből azt a követ­keztetést vonják le, hogy a német szuverenitást olyan alapokon kel­lene megteremteni, amelyek job­ban megfelelnek a jelenlegi hely­zetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt ál­lam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata lehetne­. A londoni rádió jelentése sze­rint Rómában sajnálkozással fo­gadták a francia döntést. Scelba miniszterelnök meg­szakította szabadságát és vis­­­szatért Rómába, hogy tanács­kozzék a helyzetről. A miniszterelnök hazarendelte sza­badságon lévő minisztereit is és keddre összehívta a kabinet ülé­sét. A washingtoni és newyorki lapok egészoldalas címben közölték az EVK elvetésének hírét. A Neuryork Words Telegram címe: „A francia nemzetgyűlés megölte az európai védelmi közösséget“. A New York Herald Tribune, a Daily Mirror és több más lap hasonló címeket ho­zott. A Journal American kiemeli: „Ez a döntés olyan súlyos poli­tikai válságot idéz elő, amelyet Európa a második világháború óta még nem látott“. A Washington Post azt írja, hogy „Az EVK Franciaország által tör­tént elvetése vitathatatlanul a Szovjetunió Európában aratott leg­nagyobb háború utáni győzelme“. A lap hozzáfűzi: „Ez nem jelenti azt, hogy minden veszve van. Az Atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetniük az időt. El kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a né­met keretszerződést és sürgősen ra­tifikálni kell. Ez előzetes intézke­dés lenne Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetség keretében való újrafelfegyverzése előtt.“ A lap sze­rint Mendes Francéban „jóindulatú partnert“ fognak találni ezzel kap­­­­csolatban. Max Reimann nyilatkozata a „Freies Volk“-ban Düsseldorf (ADN) A «Freies Volk«, a Német Kommunista Párt központi lapja hétfőn közölte Max Reimannak, a Német Kommunista Párt elnökének nyilatkozatát, ame­lyet a lap egyik munkatársának adott. Reimann a többi között hangsúlyozta: A szövetségi ügyészség vizsgáló­­bírója letartóztatási parancsot adott ki ellenem. Dr. Adenauernek a bonni és párizsi szerződésekkel kapcsolatos politikája egyre inkább zsákutcába kerül. E politika kihalásai napról­­napra érezhetőbbé válnak a nyugatnémet lakosság, minde­nekelőtt pedig a munkás osz­tály szempont­jb­ól. Éppen ezért a munkások és alkal­mazottak milliói bér- és fizetés­­emeléseket követelnek. A Német Kommunista Párt szilárdan a mun­kások és alkalmazottak mellett áll és képviseli jogos bér- és fizetés­emelési követeléseiket Ez az egyik ok, amiért letartóztatják a Német Kommunista Párt funkcionáriusait. A nyugatnémet munkásosztály­nak, népünk legnagyobb és legjobban szervezett osztályá­nak — mondotta a továbbiakban — szilárdan össze kell fognia és bátor szolidaritással ki kell vív­nia igazságos bérköveteléseinek teljesítését. Ezzel egyidejűleg tiltakoznia kell demokratikus sztrájk- és szakszer­vezeti jogainak mindennemű csök­kentése ellen. A nyugatnémet lakosság egysé­ges és eltökélt harca demokratikus jogainak és szabadságának fenn­tartásáért, harcot jelent a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, amelyek a legnagyobb szerencsét­lenséget jelentik nemzetünk szá­­­mára,

Next