Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)
1954-11-02 / 259. szám
2 Pártélet és pártépítés____★ A pártonkívüliekkel közösen, nyílt taggyűlésen vitatták meg a nagymágocsi kommunisták a KV határozatával kapcsolatos helyi feladatokat Nagymágocson a pártszervezet nyílt taggyűlést tartott, amelyre meghívta a legjobban dolgozó pártonkívülieket is. A gyűlésen megvitatták a Központi Vezetőség legutolsó ülésének határozatával kapcsolatos helyi feladatokat. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a júniusi politika az egyedül helyes politika s ezen az úton kell tovább is haladnunk. A párt helyes politikáját igazolja az, hogy Nagymágocson még 1952— 53-ban 1800 katasztrális hold állami ingatlan szerepelt nyilvántartásban, ma szinte szűkében vannak a földnek. A dolgozó parasztság megnövekedett termelési kedvét mutatja az is, hogy 1953. év végén 5600 katasztrális hold földet megtrágyáztak, ami a község földterületének több mint 50 százalékát teszi ki; de az is — és ez nem ritka eset —, hogy például Vida András egyénileg dolgozó paraszt egy hold földjén 240 mázsa cukorrépát termelt, vagy id. Györgyi György példája, aki négyzetesen vetett kukoricából 41 mázsás átlagtermést takarított be. Jelentős eredmény az is, hogy a község állománya örvendetesen szaporodott. (1953 júniusa óta 340 lóval növekedett az egyéni gazdák állománya. Sertésből is több mint 3000 az emelkedés.) Az eltelt öt negyedév óta a földművesszövetkezetben bőven vannak mezőgazdasági eszközök, illetve gépek, melyek a dolgozó parasztság rendelkezésére állanak. A továbbiakban foglalkozott a beszámoló a termelőszövetkezetelért eredményeivel. Például a Sallai tsz-ben minden termelőszövetkezeti tagnak kenyér- és takarmánygabona szükséglete biztosítva jan, s a jó munka következtében egyetlen termelőszövetkezeti tag sem gondolt arra, hogy a közös gazdálkodásból kilépjen. Ezután szó volt arról, ami akadályozza az új szakasz politikájának zavartalan megvalósítását, többek között például arról, hogy a nagymágocsi állami gazdaságban a termelés még mindig igen drága. Nincs meg az összhang a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése között. Sok a feggelmgeetlenség, laza a munkafegyelem. A kommunisták nem harcolnak következetesen az új szakasz politikájának megvalósításáért. Nem magyarázzák megfelelően — igen sokan nem is ismerik — az ij szakasz legfőbb célkitűzéseit. A pártszervezetek keveset foglalkoznak a politikai munkával és nem is tudják mozgósítani a kommunistákat és a pártonkívülieket. Nem folyik következetes harc a szocialista tulajdon védelméért sem. Sokan vannak a nagymágocsi állami gazdaságban, akiknek a keze »enyves« és nemhogy lelepleznék a dolgozók az ilyeneket, hanem egyes esetekben a lopásokat elő is segítik. , — Nem tűrhetjük tovább — folytatja a beszámoló —, hogy ez a jelenség tovább fennálljon. A hibák kijavításában nem kis szerep hárul a pártbizottságra, a pártszervezetekre, a tömegszervezetekre, a kommunistákra és a pártonkívüliekre egyaránt. A hozzászólások azt mutatják: a község dolgozói érzik ezt a felelősséget. Markovics Mihály elvtárs, a Sallai tsz tagja például elmondja, hogy a község területén politikai vonatkozásban sok a tisztázatlan kérdés, amit a község dolgozói nem értenek világosan. Például a Hazafias Népfront lényegét. Mivel gyenge a község területén a politikai munka, az ellenségnek nem nehéz agitálni. Mártainé agronómus szerint a mezőgazdasági termelés emelésének gátja, hogy sok dolgozó paraszt idegenkedik az agrotechnika alkalmazásától. Kevés a kezdeményezés a kommunisták részéről is. Nem folytatnak következetes harcot a magasabb terméseredményekért. Bottyán elvtárs felszólalásában szóvátette, hogy a járási pártbizottság tagjainak, eltérően az eddigi gyakorlattól, sokkal többet kellene kint tartózkodni a dolgozók körében. Vincze Sándor viszont a megyei terményforgalmi vállalat munkáját bírálta, hogy nem állított be a kukoricabegyűjtéshez elegendő munkaerőt és a termelőknek kellett a górékba behordani a kukoricát. Bődi Benjámin az állampolgári fegyelem kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra: tűrhetetlen az az állapot, hogy sokan nem teljesítik az állampolgári kötelezettségüket, de ugyanakkor a termelvényeiket eladják. Siskó József nagymágocsi lakos 55 mázsa kukoricát adott el és még maradt a részére jelentős mennyiség, de az állampolgári kötelezettségét még a mai napig sem teljesítette. Megengedhetetlen az az állapot is, hogy például Búza Bálint, az állami gazdaság dolgozója 170 forintért kapott az állami gazdaságtól szilvát saját szükségletére és nyomban 300 forintért árulta. . Ezek után még számos hozzászólás és javaslat hangzott el, amelyek elősegítik Nagymágocs községben is a feladatok megoldását. A beszámoló hiányosságaként említhető meg az, hogy a személyre szóló bírálatokkal nagyon szűkmarkú volt s a hibákat legtöbb esetben csak általánosságban tette szóvá. A másik hiányosság az volt, hogy az állampolgári fegyelem kérdéséről a beszámoló csak félve beszélt. Pedig éppen ebben a kérdésben van mit pótolni. Nagymágocs községben a kommunistáknak és a becsületes pártonkívülieknek egyaránt. Ez a nyílt taggyűlés azonban megmutatta, hogy Nagymágocs község dolgozói egyöntetűen kiállnak a párt júniusi politikája mellett, harcolnak annak megvalósításáért; megmutatta azt, hogy Nagymágocs községben is megvannak azok a feltételek, amelyek az új szakasz politikájának megvalósításához szükségesek. Itt is egységes a párt és a pártonkívüliek akarata, csak a pártszervezetnek sokkal bátrabban kell támaszkodnia a dolgozó parasztokra, az értelmségre, a nőkre és az ifjakra egyaránt, hiszen pártunk politikája népszerű s a Központi Vezetőség határozata egységes, világos célt mutat valamennyiünk számára. Bujdosó Imre Párthírek November 4-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel a Megyei Pártoktatók Házában filmvetítéssel egybekötött előadást tartunk. Az előadás címe: »Népi demokráciánk állama a dolgozó nép állama«. Előadó Dobó Ilona, a Megyei Pártoktatók Háza vezetője. Az előadásra a párttagok mellett a pártonkívülieket is szeretettel meghívjuk. A hódmezővásárhelyi városi párt-végrehajtóbizottság IrI agit.prop. osztálya. Megnyílt a Nemzetközi Biztonság védelmében összehívott brit kongresszus London (TASZSZ). Londonban október 31-én megnyílt a nemzetközi biztonság védelmében összehívott brit kongresszus. A kongresszuson több politikai, társadalmi, kulturális és vallási szervezet képviselői vesznek részt. Az elnöklő Gordon Shaffer megnyitó beszédében hangoztatta: Ez a kongresszus az angol békemozgalom történetében, a béke híveinek legszélesebb körű találkozója. A jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezve rámutatott: a liszinmanisták és a csang t kajsekisták külső utasításokra alá akarják aknázni a Távol-Keleten megteremtett békét. Európában a népek ellenkezésével szemben megvalósítják a nyugat-németországi hitlerista hadigépezet feltámasztására szőtt amerikai tervet. „Nemcsak ellenállásra törekszünk ezzel a háborúra vezető politikai irányzattal szemben. — mondta, — hanem eltökélt szándékunk, olyan politikát kivívni, amely biztosítja a békét. S ma ezért hívtuk össze kongresszusunkat a nemzetközi biztonság védelmében“. KEDD, 1954 NOVEMBER *. Ma: választások az Egyesült Államokban A külpolitika legutóbbi eseményeiről Az Egyesült Államokban ma kerül sor a kongresszusi választásokra: 435 képviselő és 37 szenátusi mandátum sorsa dől el ezen a napon. Sor kerül továbbá 34 állam kormányzójának és több állam törvényhozó testületének megválasztására is. Két párt, a jelenleg hatalmon lévő Köztársasági Párt és a Demokrata Párt küzd az elsőségért. A Köztársasági Párt többsége a legutóbbi, 83. kongresszuson elenyészően csekély volt: a képviselőházban négy, a szenátusban pedig csupán egy mandátummal vallhatott többet magáénak, mint ellenlábasa, a Demokrata Párt. A Köztársasági Párt az elmúlt két év alatt folytatott kül- és belpolitikája következtében — mint az időközi választások bebizonyították — jelentős szavazatveszteséget szenvedett és az Egyesült Államokban általános a vélemény, hogy a választásokból a Demokrata Párt kerül ki győztesként. Erre a megállapításra jutott az Egyesült Államok-beli Gallup közvéleménykutató intézet is: 100 megkérdezett választópolgár közül 61 a Demokrata Pártra kíván szavazni. Hasonló véleményen van a „Newsweek“ című amerikai hetilap által megkérdezett ötven amerikai laptudósító közül negyvenhét. E negyvenhét laptudósító közül harminckilenc azt is kijelentette, hogy a demokratapártiak a szenátusban is és a képviselőházban is többségben lesznek. Több lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok lakossága meglehetősen közömbös az idei választásokkal szemben. Bármiképpen is alakuljon a mai választások eredménye, egy bizonyos: a hatalom továbbra is a Köztársasági és a Demokrata Párt koalíciójának birtokában marad. Párizsi és bonni kormánykörök szemmel láthatóan növelik aktiivitájukat, hogy a hamarosan megkezdődő ratifikációs vita során többséget szerezhessenek a Párizsban aláírt, Nyugat-Németország felfegyverzését biztosító szerződés és a Saar-egyezmény elfogadására. Adenauer nyugatnémet kancellár szombaton befejezte többnapos amerikai látogatását. Újságírók számára adott nyilatkozatában többek között kijelentette: meg van elégedve az Egyesült Államok kormányával folytatott tárgyalásaival. Számos kérdésben — mint mondotta — amelyek a párizsi és a londoni értekezletből adódtak, teljes megegyezés jött létre. Adenauer washingtoni tartózkodása alatt mondott beszédében javasolta, hogy a párizsi szerződések végrehajtása után a Kelet és a Nyugat kössön egymással biztonsági paktumot. E kijelentés — mint a Le Monde című francia lap rámutat : belpolitikai és taktikai okokból történt. A kancellár, amerikai útjával elsősorban belpolitikai helyzetét akarta megerősíteni és be akarta bizonyítani, hogy még mindig ő isf amerikai diplomácia dédelgetett gyermeke. A Kelet—Nyugat közötti paktum eszméjét is azért vetette fel, hogy ily módon védje ki a szocialista ellenzék azon vádját, mely szerint nem hajlandó semmiféle kapcsolatot teremteni Moszkvával. Az olasz képviselőház csekély többséggel úgy döntött, hogy sürgősen napirendre tűzi a párizsi egyezmények feletti szavazást A kommunista és a szocialista képviselők e javaslat ellen foglaltak állást és a szavazás előtt, tiltakozásuk jeléül kivonultak a teremből. Az olasz kormány tehát az első, amely a közelmúltban aláírt párizsi egyeményeket ratifikálás végett a parlament elé terjeszti. A francia kormány — mint előző számunkban már rámutattunk — azzal kívánja helyzetét erősíteni, hogy a szocialistáknak miniszteri tárcákat ajánl fel, hogy így a kormányba való belépésre bírja őket. Mendes-France most De Gaulle-al (kiejtve: De Gól) folytat megbeszéléseket, hogy a radikális szocialisták és a gaulleisták közötti ellentétet eloszlassa. De Gaulle tábornok — mint ismeretes — egyike azoknak a francia poitikai személyiségeknek, akik a legélesebben elleneznek minden megállapodást Nyugat-Németországgal. Mendes-France tehát arra törekszik, hogy megegyezést kössön De Gaulle-al. Ilymódon jelentősen megnövekednének esélyei, hogy a francia nemzetgyűlés elfogadja a nyugati unió- és a Saar-egyezményeket, Anatolj Nyikolajevics Kuzmin temetése Moszkva (TASZSZ). Október 31- én kísérte utolsó útjára Moszkva A. N. Kuzmint, a Szovjetunió kohászati miniszterét, a szovjet kohóipar egyik kiváló szervezőjét. Délelőtt 10 órakor kezdődött a dolgozók felvonulása a Szakszervezetek Házának Oszlopcsarnokába. Itt állították fel az elhunyt hamvait tartalmazó urnát. Négy órán át vonultak el a gyászolók az urna előtt. A Vörös-téren rendezett gyászünnepséget M. G. Pervuhin nyitotta meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nevében I. F. Teroszjan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök- helyettese mondott beszédet. A szertartás után a gyászmenet elindult a Kreml falához. A hamvakat tartalmazó urnát behelyezték a Kreml falába és márvány táblával zárták el. Végül három tüzérségi össztűz után felcsendült a Szovjetunió állami himnusza. A mauzóleum előtt díszlépésben elvonultak a csapatok. De szép lehet... Igazán nagyon szép lehet ilyenkor „Vadvízország“ tája... Ezen tűnődtem, a minap egészen addig, amíg elhatároztam, hogy elmegyek és körülnézek a Fehértó szikes vidékén és ha érdemes, akkor írok is róla valamit. — Szabadság! — köszönök a Zzegedi Halgazdaság irodájában. — Jónapot — fogadja egy középmagas, de az átlagnál vastagabb ember, akinek első dolga, hogy alaposan végigmérjen hajamtól a cipőm orráig. — Tessék — mondja — mi járatban van. Kezet nyújtok, bemutatkozom, ahogyan illik, elmondom honnan jöttem és hogy a Fehértó halászembereinek a mai napját szeretném megfigyelni. Közben megtudom, hogy Németh Sándor országos hírű halspecialista agronómushoz van szerencsém — helyesebben szerencsétlenségem. — Kérem, az igazgató nincs idehaza. — Bocsánat — vágok közbe én nem az igazgató munkáját szeretném végignézni, hanem a halászokét. _ Értem de az igazgató nélkül nem lehet hadarja és irgalmatlan szónoklatba kezd, ami hamarjában elveszi a kedvem mindenféle Amikor már, úgy gondolja, hogy végkép „lemondtam", hellyel kínál. Elfogadom a széket. Leülök , hallgatok. Most már ügyet sem vet rám. Mérges vagyok, iszonyú mérges, szinte forog velem a világ. Gondolataim a Szentesi Sertéstenyésztő Vállalat egyik telepének kapujáig vezettek, aki egy alkalommal azzal nyújtotta vissza igazolványomat, hogy a telepre nem engedhet be senkit, aki idegen. Mert hát a telepvezető szerint „lehet, hogy az illető esetleg újságíró...“ r Persze, hogy bementené és tudom, hogy ide is bejutok.. Tűz a nap veszettül, de sütni nem tud már, úgy nézem sugarainak száma nincs is egészen ezer. Hiába, az őszi halászat ideje van mostan. Feszül a kötél a halászok vállán és mögöttük nagy ívben húzódik a „medveháló — lehet vagy nyolcvan méteres —, a gáton meg felhangzik a jól ismert halászének: „Hej halászok, haló-ászok, mit fogok a hálótok...“ — Még nem fogott semmit! — kiált a halászmester nevetve és óvatos, hosszú léptekkel tovább igazgatja, a nagy, háló zsákjait. Csak ’épp’ az imént indultak útnak. • Elcsendesül a halásznép, szótlanul húzzák a kötelet tovább. De ez a csend nem tart soká. A kötél végeinél hamar a gát közelébe érnek az emberek s a hálóban lubickoló ezer és ezer hal egyre nagyobb ricsajjal csobog a vízben. — Riasszad koma! — hangzik a vezényszó hátul, mert a kötélhúzók előtt valóságos csordában „szöknek“ a halak ki a hálóból. A hálóhúzók mindkét oldalon, mint mikor az afrikai benszülöttek harci táncba kezdenek, szabad kezükkel úgy csattogtatják a csípőig érő gumicsizma szárát. És a munka nehezebbik része most következik, mert 25—30 mázsa halat nem könnyű kihúzni a partig. Nem is húzzák odáig. Bekerítik karikába és csónakba rakják az utolsó darabig. Még nem tudják pontosan, mi az eredmény, de sejtik ... — Rosszkor jött kedves barátom — fordul hozzám az egyik halász. Arcáról lesii, hogy ehhez a fogáshoz nincs nagy kedve. — Ebben a tóban még sok a javítani való. Hepehupás az alja és emiatt nehéz kifogni a halakat. — Mikor kellett volna jönnöm? —, Két héttel korábban — hangzik több felöl is. És elmondják, hogy éppen két héttel ezelőtt olyan nap derült a Fehértó halászaira, amilyen legalább húsz év óta nem. A napi eredmény kétszáznégy mázsa és negyvennyolc kiló volt. Partba vágja orrát mindkét csónak a gátnál , mert azokon szállították odáig a halakat. Merül a szák, a halászok nélkülözhetetlen szerszáma és hipp-hopp, a sok ember pillanatok alatt körülfogja a válogató asztalt. Egyenként átválogatják az egészet, osztályozzák és a kisvasúton lórival, nagy kádakban szállítják a halakat a telelőtavakba. Gyorskezűek a legények, mégis, amikorra végeznek lebukóban van a nap. — A mai eredmény: ötvenkét mázsa! — hirdeti Bartha László elvtárs, az agronómus. Fejcsóválva fogadják a halászok — keveslik nagyon. Hálót, kosarakat, asztalt, szakokat, vödröket, szatyrokat és minden apróságot gondosan felraknak egy üres csillére, aztán maguk is felkapaszkodnak hátul, meg ahol még van hely és indulnak dudorászva be a telelőkhöz. A napnak vége. Lassacskán kisimul a víz tükre és összehúzza fáradt szirmait a sárga gyermekláncfű. A tó fölött vadludak úsznak hangos gágogással, de nemsokára elhalkul ez is, és »Vadvízor* szag“ átadja nádasát a hosszú, csendes, őszi éjszakának. . . Hazafelé indulóban eszembe jut a szakember, a főagronómus. Vajjon miért nem akart beengedni a Fehértó területéref Szóba elegyedünk és nem titkolja most már: — Voltak itt újságírók már többször — mondja — és be is engedtük őket szó nélkül. De amióta az egyik újságban megjelent rólunk egy cikk, megmondom őszintén, azóta nem szívesen fogadunk semmiféle riportert. Elmondja azt is, miért.Azért, mert az állítólagos cikk olyan betontelelőkről beszélt, ami a Fehértón nincs és nem egy mondata még szakkifejezésekben is hibás. Lehet, hogy ezért nem akart beengedni, de a tapasztalatom más: általában azok az emberek nem szeretik az újságírót, akik félnek a bírálattól. Mert szentigaz: ha valami hibát látok valahol, akkor magam is bírálok. És ha mégis az újságíró volt hibás, akkor meg lehet érteni azokat is, akik — ha ajtójukon bekopog egy riporter — felsóhajtanak, mint Mamin Szibirják egyik regényében a zapoljei kupecok, hogy „sújtott tűzvész, aszály, kolera, de újságíróktól eddig még megkímélt az isten...“ (ZELEI). FEHÉRTÓI HALÁSZOK