Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-11-02 / 259. szám

2 Pártélet és pártépítés____★ A pártonkívü­liekkel közösen, nyílt taggyűlésen vitatták meg a nagymágocsi kommunisták a KV határozatával kapcsolatos helyi feladatokat Nagymágocson a pártszervezet nyílt taggyűlést tartott, amelyre meghívta a legjobban dolgozó pár­­tonkívülieket is. A gyűlésen meg­vitatták a Központi Vezetőség leg­utolsó ülésének határozatával kap­csolatos helyi feladatokat. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a júniusi politika az egyedül helyes politika s ezen az úton kell tovább is haladnunk. A párt helyes politikáját igazolja az, hogy Nagymágocson még 1952— 53-ban 1800 katasztrális hold álla­mi ingatlan szerepelt nyilvántar­tásban, ma szinte szűkében van­nak a földnek. A dolgozó paraszt­ság megnövekedett termelési ked­vét mutatja az is, hogy 1953. év végén 5600 katasztrális hold földet megtrágyáztak, ami a község föld­területének több mint 50 százalé­kát teszi ki; de az is — és ez nem ritka eset —, hogy például Vida András egyénileg dolgozó paraszt egy hold földjén 240 mázsa cukor­répát termelt, vagy id. Györgyi György példája, aki négyzetesen vetett kukoricából 41 mázsás átlag­termést takarított be. Jelentős eredmény az is, hogy a község állománya örvendete­sen szaporodott. (1953 június­a óta 340 lóval növekedett az egyéni gaz­dák állománya. Sertésből is több mint 3000 az emelkedés.) Az eltelt öt negyedév óta a föld­művesszövetkezetben bőven van­nak mezőgazdasági eszközök, illet­ve gépek, melyek a dolgozó pa­rasztság rendelkezésére állanak. A továbbiakban foglalkozott a beszámoló a termelőszövetkezetel­ért eredményeivel. Például a Sal­­lai tsz-ben minden termelőszövet­kezeti tagnak kenyér- és takar­mánygabona szükséglete biztosítva jan, s a jó munka következtében egyetlen termelőszövetkezeti tag sem gondolt arra, hogy a kö­zös gazdálkodásból kilépjen. Ezután szó volt arról, ami aka­dályozza az új szakasz politikájá­nak zavartalan megvalósítását, többek között például arról, hogy a nagymágocsi állami gazdaságban a termelés még mindig igen drága. Nincs meg az összhang a termelé­kenység emelése és az önköltség csökkentése között. Sok a feggel­­mg­eetlenség, laza a munkafegye­lem. A kommunisták nem harcol­nak következetesen az új szakasz politikájának megvalósításáért. Nem magyarázzák megfelelően — igen sokan nem is ismerik — az i­j szakasz legfőbb célkitűzéseit. A pártszervezetek keveset foglalkoz­nak a politikai munkával és nem is tudják mozgósítani a kommu­nistákat és a pártonkívülieket. Nem folyik következetes harc a szocia­lista tulajdon védelméért sem. So­kan vannak a nagymágocsi állami gazdaságban, akiknek a keze »eny­ves« és nemhogy lelepleznék a dol­gozók az ilyeneket, hanem egyes esetekben a lopásokat elő is segí­tik. , — Nem tűrhetjük tovább — foly­tatja a beszámoló —, hogy ez a jelenség tovább fennálljon. A hibák kijavításában nem kis szerep hárul a pártbizottságra, a pártszervezetekre, a tömegszerve­zetekre, a kommunistákra és a pártonkívüliekre egyaránt. A hozzászólások azt mutatják: a község dolgozói érzik ezt a fele­lősséget. Markovics Mihály elvtárs, a Sallai tsz tagja például elmond­ja, hogy a község területén politikai vo­natkozásban sok a tisztázatlan kérdés, amit a község dolgozói nem érte­nek világosan. Például a Hazafias Népfront lényegét. Mivel gyenge a község területén a politikai mun­ka, az ellenségnek nem nehéz agi­tálni. Mártainé agronómus szerint a mezőgazdasági termelés emelésé­nek gátja, hogy sok dolgozó pa­raszt idegenkedik az agrotechnika alkalmazásától. Kevés a kezdemé­nyezés a kommunisták részéről is. Nem folytatnak következetes harcot a magasabb terméseredményekért. Bottyán elvtárs felszólalásában szóvátette, hogy a járási pártbizottság tagjai­nak, eltérően az eddigi gyakor­lattól, sokkal többet kellene kint tartózkodni a dolgozók körében. Vincze Sándor viszont a megyei terményforgalmi vállalat munkáját bírálta, hogy nem állított be a ku­­koricabegyűjtéshez elegendő mun­kaerőt és a termelőknek kellett a górékba behordani a kukoricát. Bődi Benjámin az állampolgári fegyelem kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra: tűrhetetlen az az állapot, hogy sokan nem teljesítik az állam­­polgári kötelezettségüket, de ugyanakkor a termelvényeiket eladják. Siskó József nagymágocsi lakos 55 mázsa kukoricát adott el és még maradt a részére jelentős mennyi­ség, de az állampolgári kötelezett­ségét még a mai napig sem telje­sítette. Megengedhetetlen az az ál­lapot is, hogy például Búza Bálint, az állami gazdaság dolgozója 170 forintért kapott az állami gazdaság­tól szilvát saját szükségletére és nyomban 300 forintért árulta. . Ezek után még számos hozzászó­lás és javaslat hangzott el, ame­lyek elősegítik Nagymágocs köz­ségben is a feladatok megoldását. A beszámoló hiányosságaként említhető meg az, hogy a személy­re szóló bírálatokkal nagyon szűk­markú volt s a hibákat legtöbb esetben csak általánosságban tette szóvá. A másik hiányosság az volt, hogy az állampolgári fegyelem kérdéséről a beszámoló csak félve beszélt. Pedig éppen ebben a kér­désben van mit pótolni. Nagymá­­gocs községben a kommunisták­­nak és a becsületes pártonkívüli­­eknek egyaránt. Ez a nyílt taggyűlés azonban megmutatta, hogy Nagymágocs község dolgozói egyöntetűen kiállnak a párt júniusi politikája mellett, har­colnak annak megvalósításáért; megmutatta azt, hogy Nagymágocs községben is megvannak azok a feltételek, amelyek az új szakasz politikájának megvalósításához szükségesek­. Itt is egységes a párt és a pártonkívüliek akarata, csak a pártszervezetnek sokkal bátrabban kell támaszkodnia a dolgozó parasztokra, az értelmség­­re, a nőkre és az ifjakra egyaránt, hiszen pártunk politikája népszerű s a Központi Vezetőség határozata egységes, világos célt mutat vala­mennyiünk számára. Bujdosó Imre Párthírek November 4-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel a Megyei Pártok­tatók Házában filmvetítéssel egy­bekötött előadást tartunk. Az elő­adás címe: »Népi demokráciánk állama a dolgozó nép állama«. Előadó Dobó Ilona, a Megyei Párt­oktatók Háza vezetője. Az előadás­ra a párttagok mellett a pártonkí­­vülieket is szeretettel meghívjuk. A hódmezővásárhelyi városi párt-végrehajtóbizottság Ir­I­ agit.­prop. osztálya. Megnyílt a Nemzetközi Biztonság védelmében összehívott brit kongresszus London (TASZSZ). Londonban október 31-én megnyílt a nemzet­közi biztonság védelmében össze­hívott brit kongresszus. A kon­gresszuson több politikai, társa­dalmi, kulturális és vallási szerve­zet képviselői vesznek részt. Az elnöklő Gordon Shaffer meg­nyitó beszédében hangoztatta: Ez a kongresszus az angol békemoz­galom történetében, a béke hívei­nek legszélesebb körű találkozója. A jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezve rámutatott: a liszinmanisták és a csang­ t kajsekisták külső utasítások­ra alá akarják aknázni a Tá­vol-Keleten megteremtett bé­két. Európában a népek ellen­kezésével szemben megvaló­sítják a nyugat-németországi hitler­ista hadigépezet feltámasz­tására szőtt amerikai tervet. „Nemcsak ellenállásra törek­szünk ezzel a háborúra vezető po­litikai irányzattal szemben. — mondta, — hanem eltökélt szándé­kunk, olyan politikát kivívni, amely biztosítja a békét. S ma ezért hívtuk össze kongresszusunkat a nemzetközi biztonság védelmében“. KEDD, 1954 NOVEMBER *. Ma: választások az Egyesült Államokban A külpolitika legutóbbi eseményeiről Az Egyesült Államokban ma kerül sor a kongresszusi választá­sokra: 435 képviselő és 37 szenátusi mandátum sorsa dől el ezen a napon. Sor kerül továbbá 34 állam kormányzójának és több állam törvényhozó testületének megválasztására is. Két párt, a jelen­leg hatalmon lévő Köztársasági Párt és a Demokrata Párt küzd az el­sőségért. A Köztársasági Párt többsége a legutóbbi, 83. kongresszuson elenyészően csekély volt: a képviselőházban négy, a szenátusban pedig csupán egy mandátummal vallhatott többet magáénak, mint ellen­lábasa, a Demokrata Párt. A Köztársasági Párt az elmúlt két év alatt folytatott kül- és belpolitikája következtében — mint az időközi vá­lasztások bebizonyították — jelentős szavazatveszteséget szenvedett és az Egyesült Államokban általános a vélemény, hogy a választásokból a Demokrata Párt kerül ki győztesként. Erre a megállapításra jutott az Egyesült Államok-beli Gallup­ közvéleménykutató intézet is: 100 meg­kérdezett választópolgár közül 61 a Demokrata Pártra kíván szavazni. Hasonló véleményen van a „Newsweek“ című amerikai hetilap által megkérdezett ötven amerikai laptudósító közül negyvenhét. E negyven­hét laptudósító közül harminckilenc azt is kijelentette, hogy a demo­­kratapártiak a szenátusban is és a képviselőházban is többségben lesz­nek. Több lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok lakossága meg­lehetősen közömbös az idei választásokkal szemben. Bármiképpen is alakuljon a mai választások eredménye, egy bizonyos: a hatalom to­vábbra is a Köztársasági­ és a Demokrata Párt koalíciójának birtoká­ban marad. P­árizsi és bonni kormánykörök szemmel láthatóan növelik akti­­i­vitájukat, hogy a hamarosan megkezdődő ratifikációs vita so­­rán többséget szerezhessenek a Párizsban aláírt, Nyugat-Németország felfegyverzését biztosító szerződés és a Saar-egyezmény elfogadására. Adenauer nyugatnémet kancellár szombaton befejezte többnapos ame­rikai látogatását. Újságírók számára adott nyilatkozatában többek kö­zött kijelentette: meg van elégedve az Egyesült Államok kormányával folytatott tárgyalásaival. Számos kérdésben — mint mondotta — ame­lyek a párizsi és a londoni értekezlet­ből adódtak, teljes megegyezés jött létre. Adenauer washingtoni tartózkodása alatt mondott beszédében javasolta, hogy a párizsi szerződések végrehajtása után a Kelet és a Nyugat kössön egymással biztonsági paktumot. E kijelentés — mint a Le Monde című francia lap rámutat : belpolitikai és taktikai okokból történt. A kancellár, amerikai útjával elsősorban belpolitikai helyzetét akarta megerősíteni és be akarta bizonyítani, hogy még mindig ő isf amerikai diplomácia dédelgetett gyermeke. A Kelet—Nyugat közötti paktum eszméjét is azért vetette fel, hogy ily módon védje ki a szo­cialista ellenzék azon vádját, mely szerint nem hajlandó semmiféle kap­csolatot teremteni Moszkvával. Az olasz képviselőház csekély többséggel úgy döntött, hogy sür­gősen napirendre tűzi a párizsi egyezmények feletti szavazást A kom­munis­ta és a szocialista képviselők e javaslat ellen foglaltak állást és a szavazás előtt, tiltakozásuk jeléül kivonultak a teremből. Az olasz kormány tehát az első, amely a közelmúltban aláírt párizsi egyemé­­nyeket ratifikálás végett a parlament elé terjeszti. A francia kormány — mint előző számunkban már rámutattunk — azzal kívánja helyzetét erősíteni, hogy a szocialistáknak miniszteri tárcákat ajánl fel, hogy így a kormányba való belépésre bírja őket. Mendes-France most De Gaulle-al (kiejtve: De Gól) folytat megbeszé­léseket, hogy a radikális szocialisták és a gaulleisták közötti ellentétet eloszlassa. De Gaulle tábornok — mint ismeretes — egyike azoknak a francia poitikai személyiségeknek, akik a legélesebben elleneznek min­den megállapodást Nyugat-Németországgal. Mendes-France tehát arra törekszik, hogy megegyezést kössön De Gaulle-al. Ilymódon jelentősen megnövekednének esélyei, hogy a francia nemzetgyűlés elfogadja a nyugati unió- és a Saar-egyezményeket, Anatolj Nyikolajevics Kuzmin temetése Moszkva (TASZSZ). Október 31- én kísérte utolsó útjára Moszkva A. N. Kuzmin­t, a Szovjetunió ko­hászati miniszterét, a szovjet ko­hóipar egyik kiváló szervezőjét. Délelőtt 10 órakor kezdődött a dolgozók felvonulása a Szakszer­vezetek Házának Oszlopcsarnoká­ba. Itt állították fel a­z elhunyt hamvait tartalmazó urnát. Négy órán át vonultak el a gyászolók az urna előtt. A Vörös-téren rende­zett gyászünnepséget M. G. Pervu­­hin nyitotta meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága a Szovjetunió Minisz­tertanácsa és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége ne­­vében I. F. Teroszjan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök- helyettese mondott beszédet. A szertartás után a gyászmenet elindult a Kreml falához. A ham­vakat tartalmazó urnát behelyez­ték a Kreml falába és márvány­ táblával zárták el. Végül három tüzérségi össztűz után felcsendült a Szovjetunió állami himnusza. A mauzóleum előtt díszlépésben­ el­vonultak a csapatok. De szép lehet... Igazán nagyon szép lehet ilyenkor „Vadvízország“ tája... Ezen tűnődtem, a minap egészen addig, amíg elhatároztam, hogy el­megyek és körülnézek a Fehértó szikes vidékén és ha érdemes, ak­kor írok is róla valamit.­­ — Szabadság! — köszönök a Z­zegedi Halgazdaság irodájában. — Jónapot — fogadja egy kö­zépmagas, de az átlagnál vasta­gabb ember, akinek első dolga, hogy alaposan végigmérjen hajam­tól a cipőm orráig. — Tessék — mondja — mi járatban van. Kezet nyújtok, bemutatkozom, ahogyan illik, elmondom honnan jöttem és hogy a Fehértó halász­­embereinek a mai napját szeret­ném megfigyelni. Közben megtu­dom, hogy Németh Sándor orszá­gos hírű halspecialista agronómus­­hoz van szerencsém — helyesebben szerencsétlenségem. — Kérem, az igazgató nincs idehaza. — Bocsánat — vágok közbe én nem az igazgató munkáját sze­retném végignézni, hanem a ha­lászokét. _ Értem de az igazgató nélkül nem lehet hadarja és irgalmat­lan szónoklatba kezd, ami hamar­jában elveszi a kedvem mindenféle Amikor­ már, úgy gondolja, hogy végkép „lemond­tam", hellyel kínál. Elfogadom a széket. Leülök , hallgatok. Most már ügyet sem vet rám. Mérges vagyok, iszonyú mérges, szinte forog velem a vi­lág. Gondolataim a Szentesi Ser­téstenyésztő Vállalat egyik telepé­nek kapujáig vezettek, aki egy al­kalommal azzal nyújtotta vissza igazolványomat, hogy a telepre nem engedhet be senkit, aki ide­gen. Mert hát a telepvezető sze­rint „lehet, hogy az illető esetleg újságíró...“ r­ Persze, hogy bementené és tu­dom, hogy ide is bejutok.. Tűz a nap veszettül, de sütni nem tud már, úgy nézem sugarai­­nak száma nincs is egészen ezer. Hiába, az őszi halászat ideje van mostan. Feszül a kötél a halászok vál­lán és mögöttük nagy ívben húzó­dik a „medveháló­­ — lehet vagy nyolcvan méteres —, a gáton meg felhangzik a jól ismert halászének: „Hej halászok, haló-ászok, mit fogok­ a háló­tok...“ — Még nem fogott semmit! — kiált a halászmester nevetve és óvatos, hosszú léptekkel tovább igazgatja, a nagy, háló zsákjait. Csak ’épp’ az imént indultak út­nak. • Elcsendesül a halásznép, szót­lanul húzzák a kötelet tovább. De ez a csend nem tart soká. A kö­tél végeinél hamar a gát közelé­be érnek az emberek s a hálóban lubickoló ezer és ezer hal egyre nagyobb ricsajjal csobog a vízben. — Riasszad koma! — hangzik a vezényszó hátul, mert a kötélhúzók előtt valóságos csordában „szök­nek“ a halak ki a hálóból. A hálóhúzók mindkét oldalon, mint mikor az afrikai benszülöt­­tek harci táncba kezdenek, sza­bad kezükkel úgy csattogtatják a csípőig érő gumicsizma szárát. És a munka nehezebbik része most következik, mert 25—30 mázsa ha­lat nem könnyű kihúzni a partig. Nem is húzzák odáig. Bekerítik ka­rikába és csónakba rakják az utolsó darabig. Még nem tudják pontosan, mi az eredmény, de sej­tik ... — Rosszkor jött kedves barátom — fordul hozzám az egyik halász. Arcáról lesii, hogy ehhez a fogás­hoz nincs nagy kedve. — Ebben a tóban még sok a javítani való. He­pehupás az alja és emiatt nehéz kifogni a halakat. — Mikor kellett volna jönnöm? —, Két héttel korábban — hang­zik több felöl is. És elmondják, hogy éppen két­ héttel ezelőtt olyan nap derült a Fehértó halá­szaira, amilyen legalább húsz év óta nem. A napi eredmény két­száznégy mázsa és negyvennyo­lc kiló volt. Partba vágja orrát mindkét csó­nak a gátnál , mert azokon szál­lították odáig a halakat. Merül a szák, a halászok nélkülözhetetlen szerszáma és hipp-hopp, a sok em­ber pillanatok alatt körülfogja a válogató asztalt. Egyenként átvá­logatják az egészet, osztályozzák és a kisvasúton lórival, nagy ká­dakban szállítják a halakat a te­lelőtavakba. Gyorskezűek a legények, mégis, amikorra végeznek lebukóban van a nap. — A mai eredmény: ötvenkét mázsa! — hirdeti Bartha László elvtárs, az agronómus. Fejcsóvál­va fogadják a halászok — keveslik nagyon. Hálót, kosarakat, asztalt, szakokat, vödröket, szatyrokat és minden apróságot gondosan felrak­nak egy üres csillére, aztán ma­guk is felkapaszkodnak hátul, meg ahol még van hely és indulnak dudorászva be a telelőkhöz. A napnak vége. Lassacskán ki­simul a víz tükre és összehúzza fáradt szirmait a sárga gyermek­láncfű. A tó fölött vadludak úsz­nak hangos gágogással, de nemso­kára­ elhalkul ez is, és »Vadvízor* szag“ átadja nádasát a hosszú, csendes, őszi éjszakának. . . Hazafelé indulóban eszembe jut a szakember, a főagronómus. Vaj­jon miért nem akart beengedni a Fehértó területéref Szóba elegye­­dünk és nem titkolja most már: — Voltak itt újságírók már több­ször — mondja — és be is enged­tük őket szó nélkül. De amióta az egyik újságban megjelent rólunk egy cikk, megmondom őszintén, az­óta nem szívesen fogadunk sem­miféle riportert. Elmondja azt is, miért.­­Azért, mert az állítólagos cikk olyan be­­tontelelőkről beszélt, ami a Fehér­tón nincs és nem egy mondata még szakkifejezésekben is hibás. Lehet, hogy ezért nem akart beengedni, de a tapasztalatom más: általában azok az emberek nem szeretik az ú­jságírót, akik félnek a bírálat­tól. Mert szentigaz: ha valami hi­bát látok valahol, akkor magam is bírálok. És ha mégis az újságíró volt hibás, akkor meg lehet érteni azo­kat is, akik — ha ajtójukon be­kopog egy riporter — felsóhajta­nak, mint Mamin­ Szibirják egyik regényében a zapoljei kupecok, hogy „sújtott tűzvész, aszály, ko­lera, de újságíróktól eddig még megkímélt az isten...“ (ZELEI). FEHÉRTÓI HALÁSZOK

Next