Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-09-09 / 213. szám

VTLÁG PROLETÁRJAZ EGYESÜLJETEK ! ■­A­Z M­D­P C­S­O­N­G­R­Á­D M­E­G­Y­É­K P­ÁR­T X. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM Traktoristáink becsüljék meg gépeiket Gépállomásaink traktoristái, brigádvezetői és körzeti szerelői előtt komoly feladatok állnak az őszi betakarítás, a szántás és a vetés idején. Ahhoz, hogy fel­adatukat eredményesen megold­hassák, elsősorban fontos az, hogy a gépek műszaki állapota hibátlan legyen. Azon a gépál­lomáson, ahol a gépek műszaki állapota jó, ott szép eredménye­ket érhetnek el a traktoristák. Ezt bizonyítják az árpádhalmi és a mórahalmi gépállomás eredményei is. Ezek a gépállo­mások a termelés területén egész megyénkben mindig az élen haladtak. Az eredmény mindkét gépállomáson abból ered, hogy mindkét gépállomás traktorosai nagy gondot fordíta­nak a gépek karbantartására. Nyilvánvaló: ezeknek a gépek­nek jó a műszaki állapota és élettartama tovább tart, mint azoké a gépeké, amelyeknek ke­zelői nem tartják be rendszere­sen a karbantartási időt. Más a helyzet megyénk jóné­­h­ány gépállomásán; ott, ahol a traktoristák nem értik meg js a rendszeres gépkarbantartás je­lentőségét. A deszki gépállomá­son dolgozó Persi L­ászló felelős traktorvezető például nagyon el­hanyagolta gépét. A napokban, amikor a gépállomáson őszi gép­szemlét tartottunk, Persi elvtárs gépén egész sor olyan hibát ta­lált a szemlebizottság, amik a gép nem rendszeres ápolásából eredtek. Az indító fogantyúk­ban például nem volt rugó, s ez a traktoros testi épségét is veszélyeztette. A levegőszűrő­ben olyan nagy mennyiségű port és piszkot találtak, ami azt bi­zonyította, hogy Persi elvtárs már több hete nem tisztította ki. A kapaszkodó és éltaréj csa­varok lazák voltak, ami által hamar kikopik az erőgép abron­csa és néhány hónap után el le­het dobni. A mindszenti gépállomáson dolgozó Nagy Béla traktoros — Persi elvtárshoz hasonlóan — szintén elhanyagolja gépét. A hűtőbe iszapos vizet töltött, ez­által a hűtő eldugult, a gép melegedett és természetesen nem termelhetett annyit, mint egy jó karban lévő. Ennél a gépnél is egész sor hibát találtunk s ezek mind-mind a karbantartás elhanyagolását bizonyították. A dinamója lógott, a sárvédő csa­varok meglazultak. Ezek a trak­torosok nyilvánvalóan nem ér­zik sajátjuknak a gépet és nem látják jelentőségét annak, hogy mit jelent számukra a kenyér­kereső szerszám. Mindettől füg­getlenül azonban ezek a trakto­rosok a karbantartásért járó 3­ 25 forintot minden esetben felvet­ték, pedig ez nem illette m­eg őket. A gépállomások vezetősége vonja felelősségre az ilyen ha­nyag traktoristákat, akik nem becsülik meg gépüket és azt az áldozatot sem, amelyet népgaz­daságunk évente számukra hoz. Hegedűs elvtárs a gépállomások élenjáró dolgozóinak tanácskozá­sán kijelentette: azokat a trak­­toris­tákat, akik többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem vég­zik el gépükön a karbantartást, fegyelmi úton el kell bocsátani. Ezért járt el helyesen a sövény­házi gépállomás vezetősége Tóth János traktorossal szemben, aki — többszöri figyelmeztetés elle­nére is — elhanyagolta gépét s ezért elbocsátotta. A csongrádi gépállomáson, ha a traktorista elmulasztja gépének rendben­­tartását, a karbantartási díjat nem fizetik ki részére. E pél­dákhoz hasonlóan kell gépállo­másainkon a hanyag traktorve­zetőket elbírálni. De emellett ne feledkezzenek meg gépállomásaink vezetői azokról a traktorosokról sem, akik kiváló munkájukkal jó pél­daként állnak traktoros társaik előtt. Ezeket a dolgozókat meg kell dicsérni, sőt jutalmazni kell őket. A csongrádi gépállomáson Jusztin Ferenc felelős vezetőt a gépállomás vezetősége termelési értekezleten példaképül állította a többi dolgozó elé, mert a gé­pét rendszeresen karbantartja. A gépállomás vezetősége, amikor ezt tette, helyesen cselekedett. Ugyanezen a gépállomáson id. Juhász Mihály felelős vezető azért, mert a gépét állandóan jó műszaki állapotban tartotta s a nyári munkák idején első lett a többi traktoros között, egy új férfikerékpárt kapott jutalmul a gépállomás igazgatóságától. Gépállomásaink traktoristái­nak, brigádvezetőinek, körzeti szerelőinek fontos feladata le­gyen az, hogy gépükön elvégzik mindenkor az esedékes 1—2— 3-as és 4-es számú karbantartá­sokat, mert csak műszakilag jó állapotban lévő gépekkel tudjuk az előttünk álló nagy feladatot, az őszi munkát eredményesen végrehajtani. A gépek, a kenyérkereső szer­szám megbecsülését azonban nemcsak a rendszeres gépkar­bantartás jelenti. Szólni kell itt arról is, hogy egyes gépállomá­sokon a traktorosok elhagyottan szétdobálják a gépekhez tartozó felszereléseket, a gépkezelő esz­közöket. Erről írt a Viharsarok szerkesztőségéhez küldött levelé­ben Török Imre elvtárs is, a makói gépállomás igazgatója. «•Hanyagság és felelületesség mutatkozik gépállomásunkon több traktorvezetőnél *- írja Török elvtárs —, mert a ki­adott felszerelést, kulcsokat és egyéb szerszámokat gondatlanul kezelik, hamar elrongálják vagy ami ennél is rosszabb , elvesz­tik. Munka közben azután, ami­kor szükség lenne a kulcsra vagy éppen a bőrlyukasztóra, a hanyag traktoros szidja a gépál­lomást, mert nem ad a géphez kellő felszerelést­. Ezek az ese­tek azt bizonyítják, hogy trak­torosaink között vannak még néhányan, akik nem tekintik sajátjuknak a gépet; vannak néhányan, akik nem tudják vagy nem is akarnak tudomást szerezni arról, hogy a mezőgaz­daság gyors fejlesztése jórészt a traktorosokon múlik és azon, hogy milyen felszereléssel in­dulnak munkába. Éppen ideje már, hogy a gépállomások ve­zetői felfigyeljenek a hanyagok­ra és ha a traktorosok közül egyesek nem értik meg maguk, hogy a gépek épségben tartása ma döntő fontosságú a mező­­gazdaságban, akkor a fegyel­mezés meglévő eszközeivel ta­nítsák meg őket arra, hogy a kenyérkereső szerszámot hogyan kell becsülni. TÓTH LÁSZLÓ megyei főmechanikus A felszabadító szovjet hadsereg tiszteletére emlékművet állítottak Szófiában Szófia (TASZSZ). Szeptember 7- én, Bulgária felszabadulásának 10. évfordulója küszöbén ünnepélye­sen leleplezték Szófiában a felsza­badító Szovjet Hadsereg tisztele­tére emelt emlékművet. Mintegy százezer szófiai dolgozó vonult az „Orosz körútra“, a az oda torkoló utcákra, ahol most gyönyörű park­ban 35 méter széles talpazaton szovjet harcos, bolgár anya és gyermeke, s bolgár munkás alakja emelkedik. Az emlékmű felirata: „A hálás bolgár nép a felszabadító Szovjet Hadseregnek", * ÁRA: 50 FILLÉR ­­e ■ • & B­i­Z A kötelező tűz- és jégbiztosítás a dolgozó parasztok érdekét szolgálja Többen kaptak kölcsönt Szentesen kislakás építésére Csongrád megyeiek közt G­A­N­A­K L­A­P­J­A CSÜTÖRTÖK 1954 SZEPTEMBER 9. Új termelőszövetkezet alakult a vásárhelyi határban A NAP éppen lebukóban volt, amikor Vásár­hely határában, a Csomorkányi­ út mentén Szabóné, vásárhelyi kulákasszony tanyájának udvarán moz­golódás kezdődött. Tandi Mihály, ez a hosszú, szik­kadt ember, Szegfű János, ez a 76 éves, erősen ősz­be csavarodott magyar, meg a többiek — feleségek é­s férjek — a két nagy gesztenyefa összeboruló lombjai alatt telepedtek le. Ők kilencen nagy napra gyűltek most össze. Idejük ma ért­ meg arra, hogy szakítsanak eddigi életükkel, az egyéni próbálko­zással, meg a dézsmával, amit a kulákasszonynak éveken át fizettek. — Érdekes — jegyzi meg valaki — tizen­nyolc évvel ezelőtt a bíróság tárgyalt ezen a he­lyen, amikor Tóth Imrét, a kulák akkori felesét ítélték el..., mintha Tóth Imre tehetett volna ar­ról, hogy a rossz időjárás miatt nem sikerült az őszibúza vetés. ILYEN ALKALOMMAL sok minden eszébe jut az embernek. Kardos István egy régebbi gazd­asszonyáról, „Lidikéről“ mesél, aki egy alkalommal, amikor meglátogatta Kardosokat a tanyán, Kardos­­néval úgy beszélt, min­t a városi házában a cseléd­jével. Pedig hát Lidiké mégis csak „vendégnek“ szá­mított Kardos Istvánnál, a felesnél még akkor is, ha a tanya igazában a Lidikéé volt Lidiké, a vendég, a következőként ébredt a tanyán: — Etuska kérem, készítsen mosdóvizet! Elhibázta, mert a parancsot nem Kardosné hallotta meg, hanem a férje. Kardos István, aki barátságosan visszaszólt a szobába: — Hát csak keljen fel Lidiké. Itt a lavór, nanott a kanna és lessék: szolgálja ki magát. A „megsértett" asszony borzasztóan fellázadt erre. Szedte a sátorfáját, hogy azonnal elmegy. — Dehogy megy — parancsolta most már Kar­dos István. — Ilyen morcosan nem mehet sehova. Mosakodjék meg előbb rendesen, fogyassza el a reg­gelijét és azután elmehet akár a világ végére is. EGY IDEIG vidám nevetgéléssel ömlött még a szó, de lassacskán összegyűltek mind a kilencen. Még egy vendég is érkezett, Csaszkó Mihály — egyik közeli szomszéd, ő még nem döntött véglege­sen, de azért eljött meghallgatni, miről beszélnek bérlőtársai? — Emberek — kezdi a szót Szegfű János, a korelnök. — Előbb olvassuk el közösen az I. típusú termelőszövetkezet alapszabályát, hogy mielőtt vég­legesen döntenénk, lássuk tisztán azokat a törvé­nyeket, amelyek szerint ezután élünk. Elolvasták, megbeszélték és helyesnek talál­ják azt. — Nohát akkor — hangzott újra a korelnök szava —, most már válasszuk meg véglegesen a „Szocializmus Útja“ tsz elnökét. (Születő termelőszö­vetkezetük nevét már napokkal ezelőtt eldöntötték.) Úgy gondolom — ajánlotta Szegfű elvtárs — Kar­dos István legbelevalóbb ember itt közöttünk. Sze­rintem helyesen tennénk, ha őt állítanánk a terme­lőszövetkezet élére. Hogy ki lesz a termelőszövetkezet elnöke, ezen­­ már napok óta gondolkoztak mind a kilencen. Úgy látszik egyet gondoltak, mert amikor Szegfű bácsi kimondta a szót, hogy „tartsa fel a kezét, aki a ja­vaslatomat elfogadja", a kilenc ember szinte egy­szerre emelte fel a kezét. Ezután gondosan kitöltöt­ték a­ belépési íveket és szép, szálkás betűkkel alá­írták valamennyit. ÍGY SZÜLETETT MEG a vásárhelyi Csomor­­kányi­ út mentén a „Szocializmus Útja“ nevű T. tí­pusú mezőgazdasági termelőszövetkezet. Megalakítói nem csaptak nagy dáridót, még csak kisfröccsöt sem ittak. De annál jóízűbben fogyasztották el a felvágott két nagy pirosbélű dinnyét, amelynek leve csillogóan csurgóit végig nemcsak a repedezett deszka asztalon, hanem az öreg munkáskezeken is. ZELEI BÉLA Későbbi időpontra halasztották a szeptember 14-re tervezett kilenchatalmi értekezletet London (MTI). Az „AFP“ illeté­kes forrásokra hivatkozva jelenti, hogy a szeptember 14-re tervezett kilenchatalmi értekezletet későbbi időpontra halasztják. Az új idő­pontot még nem tűzték ki. Végetért a manilai értekezlet Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy a manilai értekezlet szerdán végetért. Az értekezleten résztve­vő nyolc ország, az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Új Zéland, Pakisztán, Fülöp-szigetek és Thaiföld küldöt­tei aláírták az úgynevezett délke­letázsiai kollektív biztonsági szer­ződést (SEATO), a három indokí­nai társállamra vonatkozó okmányt c­c az­ úgynevezett csendesóceáni alapokmányt. Szovjet-svéd egyezmény a balti tengeri életmentési együttműködésről Moszkva (TASZSZ) Augusztus 20—szeptember 4. között Moszkvá­ban szovjet-svéd tárgyalások foly­tak a két ország balti tengeri men­tőszolgálatainak együttműködésé­ről. A tárgyalások, amelyeket a baráti megértés légköre jellemzett, balti tengeri életmentési együttmű­ködési egyezmény parafálásával végződtek. Szeptember 7-én a svéd küldöttség, amelyet S. Petren svéd külügyminisztériumi tanácsos ve­zetett, hazautazott a Szovjetunió­ból. A küldöttséget a repülőtéren R. A. Frolov, a Szovjetunió ten­geri mentőszolgálatának vezetője és Von Euler Chelpin, a moszkvai svéd nagykövetség tanácsosa bú­csúztatta. Indiai ipari és üzleti körök képviselői Moszkvában Moszkva (TASZSZ) Szeptember 7-én 15 tagú indiai küldöttség ér­kezett Moszkvába, Kasturbhaj Salbhaj gyáriparos vezetésével. A küldöttség tagjai: gyárosok, az üz­leti körök képviselői, továbbá az indiai ipar- és kereskedelemügyi, élelmezésügyi és mezőgazdasági minisztérium képviselői. C3 T­T S­Á A csangkajsekista légikalózok támadása Amoj ellen Peking (Új Kína). Szeptember 7-én hajnali négy óra és hét óra 25 perc között „F—47“, „P—4—Y“ és „B—25“ mintájú Csang Kaj-sek­­féle repülőgépek két hullámban összesen 42 harci bevetést hajtot­tak végre Amoj ellen és több mint 50 bombát dobtak le. A kínai népi felszabadító hadsereg légelhárító alakulatai Amoj fölött három Csang Kaj-sek-féle repülőgépet lelőttek, húszat pedig megrongáltak. Az Amoj ellen intézett csang kajsekista légitámadásnak nyolc halálos, il­letve sebesült áldozata van. A Csinkiang­tól délre lévő Si­­kengcun-ra és Vupu-ra tizenkét bomba esett. Ezzel egyidejűleg öt Csang Kaj­­sek-féle hadihajó és a Kremoj szi­getén állomásozó Csang Kaj-sek­­féle csapatok tüzérsége lőni kezdte Aimojt. A kínai népi felszabadító hadsereg tüzérsége azonnal visszo­­nozta a tüzelést. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért Párizs (TASZSZ). Franciaország­ban szélesedik az a tömegmozga­lom, amely az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett szovjet javaslat támogatására indult. Amikor a francia nemzetgyűlés elvetette a párizsi szerződést, Ny­u­­ga­t-Németország militarizálásának ellenzői Marseilleben nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen felszó­lalt szocialista radikális, kommu­nista stb. párttagok egyöntetűen arra hívták fel a francia népet, hogy kettőzött erővel harcoljon a bonni revansiszták felfegyverzése ellen. Azoknak a fiatal francia kato­likus hazafiaknak családtagjai, akiket 1944-ben a hitlerista megszál­lók a boulognei erdőben agyon­lőttek Mendes-Francehoz intézett levelükben követelték: „Ne adja­nak fegyvert azok kezébe, akik Tönk és egész Franciaországra szerencsétlenséget hoztak“. Új ifjúsági könyvek jelennek meg az ünnepi könyvhétre Az ünnepi könyvhét előtt szep­temberben sok új ifjúsági és isme­retterjesztő könyv jelenik meg. Az Ifjúsági Könyvkiadónál 17 ifjúsági mű jelenik meg szeptem­berben, köztük Dickens „Copper­field David története“, Swift „Gulliver utazása Lilliputban“ és Verne „Tizenötéves kapitány“ című műve. Mai íróink közül többi között a Kossuth-díjas Szabó Pál írt mesekönyvet a legkisebbeknek „A két­ okos, meg a bolondos“ Cik­i­méi. Sziráky Judit pályadíjnyertes regénye, a „Tisztességes János" a serdültebb ifjúsághoz szól. Szeptemberben ázsiai szolidaritási hónapot tartanak Indiában Új Delhi (Új-Kína). Országszerte lelkes visszhangra talált az Indiai Országos Béketanács felhívása, hogy Csou En-Laj és Nehru miniszter­elnökök közös nyilatkozatának nép­szerűsítésére szeptemberben tart­sanak ázsiai szolidaritási hónapot. A tevékenység fő formája alá­írások gyűjtése az Indiai Országos Béketanács által a békés egymás­mellett élésnek a közös nyilatkozat­ban foglalt 5 alapelvéről kiadott felhívásra. Össznémet gazdasági megbeszélés a lipcsei vásáron Szeptember 7-én este több mint 1200 nagyiparos, kereskedő, és ke­reskedelmi képviselő gyűlt egybe egész Németországból az összné­­met kereskedelmet előmozdító bi­zottság meghívására az 1954. évi lipcsei vásár alkalmából. Megbe­szélték a Németország két része közötti kereskedelem, valamint a Nyugat-keleti kereskedelem égető kérdéseit.

Next