Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

2 A bonni parlament a bizottságokhoz tette át a párizsi szerződések ratifikációs törvényjavaslatait Berlin (MTI) A bonni parlament csütörtökön a késő esti órákban befejezte az első olvasásban tárgyalt párizsi szerződések megvitatását A csütörtöki ülés első szónoka Hausler, az Áttelepültek Pártjának képviselője hangsúlyozta, hogy nézete szerint Németország egységét csak a nyugatnémet hadsereg megszervezése és megerősítése után lehet helyreállítani. A képviselő kijelentette, hogy az újraegyesítés! «akció» nem szorítkozhat a mai szövetségi köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egybeolvasztására, hanem ki kell terjednie az Odera— Neisse vonaltól keletre eső egykori német területekre is. Merkatz, a fasiszta Német Párt szóvivője, a következő felszólaló egyebek között azt fejtegette, hogy Nyugat-Németországnak«fenyegetett helyzete» miatt kétszer akkora haderőre van szüksége, mint a brüsszeli egyezményben részvevő többi államnak együttvéve. Merkatz a közhangulattal számot vetve bejelentette, hogy pártja a Saaregyezménnyel kapcsolatban fenntartással él mindaddig, amíg az egyezmény «értelmezése» körül támadt ellentéteket nem sikerül a nyugatnémet követeléseknek megfelelően áthidalni. A ratifikációs vita tetőpontja, helyesebből mélypontja Hasso von Manteuffel, az egykori náci páncélos tábornok beszéde volt. Manteuffel, a Szabad Demokrata Párt képviselője és katonai szakértője a német militarizmus újjáélesztésének problémáival, mondhatnék szakmai kérdéseivel foglalkozott. Kijelentette, hogy a bonni kormány újrafelfegyverzési tervének megvalósítását nem szabad a nyugatnémet ifjúság katonáskodási készségétől függővé tenni. Nem fogjuk kérdezni a húszévesektől, hogy hajlandók-e fegyvert fogni, vagy sem — mondta Manteuffel, majd követelte, hogy a nyugatnémet hadsereget szereljék fel a legkorszerűbb és leghatásosabb fegyverekkel, köztük atom-, biológiai- és vegyi-hadieszközökkel is. A volt náci tábornok ezzel összefüggésben felszólította az Adenauer-kormányt, hogy rendelje haza azokat a külföldön működő német szaktudósokat, akik az ABC-fegyverek (atom-, biológiai- és vegyifegyverek) tökéletesítésén dolgoznak. Manteuffel ezután a francia közvélemény éberségének elaltatására kijelentette, hogy «a nyugatnémet haderő fegyverzetét a szovjet hadsereg fegyvereinek figyelembe vételével kell megtervezni, mert hadseregünk sohasem fog összetűzni nyugati szomszédainkkal, hanem kizárólag a Szovjetunió és szövetségesei ellen harcol majd. Manteuffel, Hitler megvert tábornoka, akinek páncélos egységeit a szovjet csapatok pozdorjává zúzták, beszéde végén további revansvágyó szólamokat hangoztatott. A náci tábornok beszéde közben többször viharos szóváltásra került sor a szociáldemokrata és a kormánypárti képviselők között. Ezután Fritz Erler szociáldemokrata képviselő lépett a szónoki emelvényre és hangsúlyozta, hogy az elhangzott militarista uszító beszédek mindennél világosabban megmutatták, mennyire alaptalanok a bonni kormánynak azok a kijelentései, amelyek szerint a nyugatnémet hadsereg egyetlen célja a védekezés, a szövetségi köztársaság biztonságának szavatolása lesz. Erler a Szociáldemokrata Párt nevében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Németország biztonságát és jövőjét csak a béke megőrzése és a német egység helyreállítása biztosíthatja. A következő felszólaló, Jaeger, a Kereszténydemokrata Unió képviselője, Manteuffel uszító kijelentéseihez kapcsolódva kiemelte, hogy az új német hadsereg, ha kerülőúton is, eléri azt, amit a régi német haderőnek (értsd a hitleri rablóbandának) nem sikerült elérnie. Egyébként jellemző, hogy Jaeger beszéde során idézetet olvasott fel Hitler Mein Kampójából. Az esti ülés további részében heves szócsaták zajlottak le a Keresztény Demokrata Párt és a Német Szociáldemokrata Párt képviselői között. A vitába Adenauer és Ollenhauer több ízben beavatkozott. A parlament 236 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociáldemokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövetségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyalásokat addig, amíg a négy hatalom külügyminiszterei nem fejezik be tanácskozásaikat a német kérdés békés rendezéséről. Három képviselő tartózkodott a szavazástól. A bonni parlament ezután szavazás nélkül az illetékes bizottságokhoz utalta a párizsi szerződések ratifikálásáról szóló törvényjavaslatokat és a Német Szociáldemokrata Párt két további indítványát. Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke a szavazás után kijelentette, hogy pártja csütörtökön elutasított indítványát megismétli majd a törvényjavaslatok második és harmadik olvasásakor, ha ezekre egyáltalában sor kerül és a párizsi szerződések addig nem jutnak a megbukott »európai védelmi közösség« sorsára. A bonni parlament ratifikációs vitája világosan megmutatta, hogy a német imperialisták agressziós terveket szőnek. A Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja megállapítja: A szövetségi gyűlésben lezajlott kétnapos vita arról tanúskodik, hogy az új háború fenyegető veszélyét a koalíciós pártok mandátumainak számszerű többsége miatt csupán parlamenti küzdelemmel nem lehet elhárítani. A béke német híveinek, elsősorban a német munkásoknak, együttesen vívott parlamenten kívüli harccal kell a párizsi szerződések ratifikálását és végrehajtását megakadályozniok. Megkezdődött az Atlanti Tanács kétnapos ülésszaka A külpolitika legutóbbi eseményeiről Csütörtökön a késő esti órákban a bonni parlament befejezte a párizsi egyezmények kétnapos ratifikációs vitáját. A ratifikációs vita e napján több felszólaló háborús uszításnak is beillő beszédet mondott és nyilvánvalóvá vált, hogy — Adenauer minden ellenkező kijelentéseivel szemben — Bonnban ma azok a hangadók, akik Hitler alatt is vezető szerepet játszottak. A nyugatnémet parlament csütörtöki vitájának rövid ismertetését egyébként lapunk más helyén közöljük. Az olasz képviselőház ratifikációs vitájának harmadik napján, szerdán Mario Melloni kereszténydemokrata képviselő, a Keresztény Demokrata Párt központi lapjának, az Il Popolo-nak volt főszerkesztője módosító javaslatot terjesztett elő a Nyugateurópai Unióról szóló szerződések törvénytervezetéhez. Azt javasolta, hogy halasszák el a ratifikációs okmányok letétbe helyezését a ratifikálás megszavazása után három hónapra, hogy ez alatt az idő alatt fennálljon a lehetőség a Szovjetunióval való tárgyalásokra. Melloni pártjának ismételt felszólítása ellenére sem volt hajlandó e javaslatának előterjesztésétől elállni. Bartesaghi kereszténydemokrata-párti képviselő éles támadást intézett ,a Nyugateurópai Unió ellen. A baloldal tapsai közepette rámutatott arra, hogy a népek békés együttélése ma az emberiség legfőbb óhaja. Ezt pedig Németország felfegyverzése lehetetlenné tenné. I Moro, a kereszténydemokrata képviselők parlamenti csoportjának elnöke kijelentette, hogy Melloni és Bartesaghi képviselők ellen fegyelmi intézkedéseket kell alkalmazni, mert álláspontjuk eltér a csoport általános irányvonalától. Mint ismeretes, a Keresztény Demokrata Párt az olasz politikai élet legnagyobb jobboldali pártja és élesen haladásellenes. Az olasz kormány szóvivői egyébként kijelentették, hogy a kormány Melloni, illetve a kommunisták módosító javaslatát elutasítja. Az olasz kormány a továbbiakban fel kívánja vetni a bizalmi kérdést, hogy így akadályozza meg a sorra kerülő párhuzamos szavazások során valamely módosító javaslat elfogadását. Tegnap reggel kezdődött meg az Atlanti Tanács kétnapos ülésszaka. Mint ismeretes, az Atlanti Tanács az Északatlanti Szövetség legfőbb szerve és az Északatlanti Szövetséget alkotó 14 tagállam külügyminisztereiből áll. Az Atlanti Tanács ülését megelőzően csütörtökön Párizsba érkezett Eden angol külügyminiszter, Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere és Mendes-France francia miniszterelnökkel előkészítő és bizalmas tanácskozásokat tartottak. A három külügyminiszter között lefolyt tanácskozás anyagáról külön cikkben számolunk be. A francia nemzetgyűlés december 20-án kezdi meg a párizsi egyezmények ratifikációs vitáját. A nemzetgyűlés csaknem valamennyi bizottsága egyezmény-ellenes előadót választott. Ez történt a hadügyi bizottság esetében is: Lousianau-Lacau helyett Bache radikálszocialista képviselőt választotta meg előadóvá. A bizottság ugyanis elégedetlen volt Lousianau-Lacau jelentéseinek megállapításaival és 21 szavazattal 11 ellenében 3 tartózkodás mellett elvetette jelentéseit. Az újonnan megválasztott Badie ellenzi a ratifikációt. Miről tanácskozott Eden, Dulles és Mendes-France csütörtökön ? Párizs (MTI) Eden angol külügyminiszter Párizsba érkezett, hogy részt vegyen az Atlanti Tanács pénteken kezdődő kétnapos ülésszakán. A párizsi esti lapok úgy tudják, hogy az angol külügyminiszter közvetlenül megérkezése után az angol nagykövetség épületében külön megbeszéléseket folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel és Lester Pearson kanadai külügyminiszterrel, majd a francia külügyminisztérium palotájába ment, ahol megkezdődött a „hármak különtanácskozása”. Ennek célja részben az Atlanti Tanács tárgysorozatának áttekintése, részben pedig — és ez a pont foglalkoztatta őket hír szerint a leghosszabb ideig — hogy közös haditervben állapodjanak meg a békeellenes párizsi egyezmények francia ratifikálásának „biztosítására”, valamint Nyugat-Németország remilitarizálása kérdésének mielőbbi megkezdésére. Jelentések szerint az eszmecserék középpontjában három kérdés állott: a háborús egyezmények ratifikálása és azok életbeléptetése, az Atlanti Szervezet új „atomstratégiája”, végül a manilai háborús szerződéssel kapcsolatos kérdések. Diplomáciai tudósítók értesülése szerint a hármas tanácskozás során „teljes megegyezés” jött létre arra vonatkozólag, hogy a három nyugati nagyhatalom továbbra is elutasítja a Szovjetunióval való tárgyalások gondolatát, nemcsak a párizsi egyezményeknek az összes érdekelt országok által történő ratifikálásáig, hanem túl is mindaddig, amíg nem kezdték meg Nyugat- Németország remilitarizálásának megvalósítását. A hármak tanácskozásán a francia ratifikálás kérdésével összefüggően szóba került a Saar-kérdés is. Francia laptudósítók jelentései szerint Dulles amerikai és Eden angol külügyminiszter határozottan és eltökélten védte azt az álláspontját, amely szerint nem engedhető meg, hogy a Saar-egyezmény értelmezése körüli bárminő további huzavona akadályokat gördítsen a francia ratifikálás útjában. Egy francia szóvivő kijelentette: Semminő változás nem következett be a francia kormány felfogásában, miszerint a Saaregyezmény jelenlegi formájában nem teszi szükségessé a különleges értelmezést. Hozzáfűzte azt is, hogy ez idő szerint nincs szó újabb találkozásról Mendes-France miniszterelnök és Adenauer kancellár között. Tény azonban az is, hogy a bonni kancellár most vasárnap mégis csak Párizsba érkezik, hivatalos jelentés szerint azért, hogy jelen legyen az Európa Tanács miniszteri bizottságának összejövetelén. A hármak tanácskozásának egy másik fontos pontja az atlanti szervezet úgynevezett «atom-stratégiájának« megbeszélése volt. Az újnak mondott »atom-stratégia« keretében arról van szó, kit illessen meg háború esetén a végső döntés joga az atomfegyver bevetéséről. Alfred Gruenther amerikai tábornok, atlanti főparancsnok döntsön-e végső fokon, vagy pedig a halálos döntésért viselendő felelősséget az érdekelt kormányokra hárítsák-e. SZOMBAT, 1954 DECEMBER Mv Csou En-lai hallandó fogadni Hammarskjöldüt Pekingben Peking (Új Kína). Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára december 10-én táviratot intézett Csou En-laj miniszterelnökhöz. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke és külügyminisztere pénteken táviratban válaszolt Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának s közölte vele, hogy hajlandó fogadni Pekingben több kérdés megvitatása céljából. A távirat szövege a következő: „Megkaptam az ön 1954 december 10-i táviratát, amelyben azt az óhaját jelzi,hogy ellátogat Kínába. Az amerikai kémeknek az ön táviratában említett ügyével kapcsolatban álláspontomat már kifejtettem az Önhöz intézett korábbi táviratomban. A béke és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kész vagyok fogadni önt fővárosunkban, Pekingben, hogy megvitassam Önnel a szóbanforgó kérdéseket. Örömmel fogadjuk Önt Kínában. Kérem, határozza meg látogatásának időpontját és értesítsen bennünket döntéséről, A derekegyházi határ nagy részét magába foglalja az állami gazdaság. Csupaszágú erdők, zöldelő vetések, feketélő szántók és messzire pirosló új épületek jelzik a nagy kiterjeddésű állami birtokot. A kiváló fajta sertésfalkák, juhnyájak, a gazdag állományú halastó is mindmind a gazdaság ismertető jelei. Bent a gazdaság központjának helyiségeiben is tanúskodik egykét dolog a jó munkáról. A szekrények tetején vándorzászlók, a falakon oklevelek hirdetik az eredményes gazdálkodást. Az elmúlt épokban pedig egy újabb vándorzászló került a dolgozók birtokába: a járási pártbizottság fejezte ki elismerését a zászlóval az üzemi pártszervezet kiváló tevékenységéért. Hogyan lett a derekegyházi állami gazdaság üzemi pártszervezete a járás első alapszervezete? Erre a kérdésre legkielégítőbben élt helyben, a pártszervezet munkájának megvizsgálásával lehet választ kapni. Az eredményeknek nincs semmi •rendkívüli« oka vagy magyarázata. A gazdaság üzemegységei ugyanúgy szétszórtak, mint a többi állami gazdaságoké, s az emberek is egyszer erre, másszor arra dolgoznak, ahogy a munka kívánja. Fi éppen itt lehet az első magállanítást tenni: a pártszervezet megtalálta a módját, hogy az embereket összefogja, irányítsa és kellően mozgósítsa a legfontosabb feladatokra. — Pártszervezetünk tevékenységében nagy szerepet töltenek be a pártcsoportok ■—■ mondja Pajkos László párttitkár elvtárs a pártéletről. — Nélkülük megfeneklene a gazdasági előrehaladás és pártszervezetünk egész ténykedése. A gazdaság üzemágaihoz mérten hét pártcsoportot szervezett az alapszervezeti vezetőség. Először lakóhely szerint osztották be a párttagokat pártcsoportokba, de ez nem bizonyult jónak, ugyanis a pártbizalmi nem tudta figyelemmel kísérni beosztottai munkáját. (Igaz, »kényszermegoldásként« a gépkocsivezetők, Kozma Sándor és Magyar István, a vontatósokkal, Magyar Józseffel és Nagy Lászlóval együtt még mindég lakóhelyük szerint tartoznak Fejes József pártbizalmi pártcsoportjába. Ennek meg is van a hátránya: Fejes elvtárs alig-alig tud valamit ezeknek a dolgozóknak termelési eredményeiről, családi dolgairól, mert csak néha találkozik velük.) Ez nem vonatkozik a többi pártcsoportra, amelyek már az egy munkakörbe tartozó párttagokat egyesítik magukba. A pártcsoportok megszervezése után azok foglalkoztatásáról is gondoskodott a pártvezetőség. Az a jó módszer alakult ki, hogy havonta — a taggyűlések előtt — rendszeresen összehívták a pártbizalmiakat és azok előre megbeszélték a taggyűlés napirendi pontjait, esetleges tanácsot adtak a vezetőség beszámolójának elkészítéséhez. — Nagyon helyesen teszi a pártvezetőség, hogy munkánkat is értékeli a pártbizalmi értekezleten — mondja Fejes József elvtárs. — Legutóbb is megdicsérték Holman Sándor elvtársat, aki a pártoktatás megszervezésében mutatott példát. — Nem kevesebb, mint tizenhárom elvtársat győzött meg a pártoktatás jelentőségéről — fűzi tovább a szót Pajkos elvtárs — és ezenkívül, mint kiváló szakember, munkatársait is tanítja a kertészkedés tudományára. Nemcsak Holman Sándor az egyedüli, aki dicséretre méltó. Orosz Józsefné, Fejes József, Magyar Pál, Berezvai Pál és Laukó István — valamennyien tervüket példásan teljesítők, akiket nemcsak saját, hanem társaik sorsa, életkörülménye is érdekel. Éppen ezért választották meg őket bizalmiaknak. — Nekem is elintézte Biró Tibor elvtárs, hogy megkapjam a jogtalanul levont 250 forintot a gazdaságtól — mondja Gyukics József — és ezután még szívesebben teszem szóvá panaszaimat, problémáimat a pártbizalminak, mert tapasztaltam, hogy a segítség nem marad el. A derekegyházi állami gazdaság pártbizalmijai nemcsak a kommunistákkal foglalkoznak. Az igaz, hogy most is elsősorban a párttagok oktatását, a kapott feladataik teljesítését és a munkahelyükön folyó tevékenységüket kísérik figyelemmel, de a pártbizalmiak a pártonkívüliekről sem feledkeznek meg. Fejes József elvtárs is számtalanszor beszélt Török Péterrel, aki tervét állandóan túlteljesíti és emellett fegyelmezett, példamutató ember, hogy az ilyen dolgozóknak a munkásosztály élcsapatában, pártunkban a helye. Az eredmény az, hogy nemsokára a tagjelöltek között található Török Péter is. A pártbizalmiak és a pártcsoporttagok nevelőmunkájának tudható be, hogy havonta egy-két tagjelölttel és taggal mindig gyarapszik az üzemi pártszervezet létszáma. Legutóbb például Juhász Jánost vették fel tagjelöltnek és Bálint Ferencet párttagnak. Az új tagjelölteket, párttagokat a pártbizalmiak a kommunista helytállásra, kötelességteljesítésre, példamutatásra nevelik. Ezzel magyarázható, hogy a kommunista traktoristák valamennyien teljesítették őszi tervüket és azon felül még 400 hold szántanivalót vállaltak a dolgozó parasztoknál. A malomnál dolgozó kommunisták is már évi tervüket 125 százalékra teljesítették és ugyancsak szép eredmények születtek a sertésneveldében és a többi üzemágban is. Vannak néha hibák is — a kommunisták is emberek. Ám a pártcsoportok tagjai rendszeresen — két vagy három hetenként — összeülnek megbeszélni, mi a helyzet munkaterületükön a politikai munka és a gazdasági élet terén. És ott bírálják, dicsérik egymást, értékelik a kapott pártfeladatok teljesítésének mértékét, szóba kerülnek az esetleges családi bajok, a munkát akadályozó visszásságok. Egyszóval: az emberek, a politikai munka és a gazdasági élet a vita tárgya. * A derekegyházi állami gazdaság pártszervezete a legutóbbi idők nagy harcában, a választási munkában is megállta helyét. Hatvannyolc népnevelőt küldött munkára a pártszervezet a választások előtt és a választások idején. A felvilágosító szó hatására a község a járásban elsőnek fejezte be a választást. A pártszervezet most se alszik. A párttagok, pártonkívüliek mindég a legfontosabb feladatokra mozgósítanak, mert a pártszervezet kezében tudja taltani az irányítást, a vezetést a pártcsoportok segítségével. A jó pártélet záloga a pártcsoportok eleven, termékeny élete és Derekegyházán is a pártcsoportok megszervezése, munkába állítása volt az első határkő azon az úton, amely most a járási pártbizottság vándorzászlajának elnyeréséig vezetett. Tóth József Pártélet és pártépítés ★ A jó pártélet záloga .. •