Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-01-01 / 1. szám
TTLAG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK 1 A 20(S?vn.ífI,, . 36 munkát, jó egészséget az új esztendőben Xi. *,%> OL,*x >t, 1. JÜ.&M_______________________________________________ARA: 50 ITELÉR SZOMBAT, 1955 JANUAR 1. Új esztendőt köszöntünk (R. L.) 1955. Kezünk még néha eltéveszti és tavalyi dátumot ír, mert erősebbek még azok a szálak, amelyek az elmúlt esztendőhöz kapcsolnak bennünket. A járatlan úton mindig bizonytalanabbul halad az ember, óvatosan tapogatja lábával az utat, de miután biztos talajt érez, bátran nekivág. Nem tudja pontosan, mit rejt a jövő, de él benne az örök emberi tulajdonság, a bizakodás. De mi, amint átléptük a megöregedett 1954 küszöbét, biztonságos utat, határozott célt látunk magunk előtt: azt az utat, amelyet a párt határozatai, a III. pártkongresszus népünk előtt kijelölt. A Vándor is visszatekint egy-egy útszakasz után s mintegy erőt merít ebből az előtte lévő útra. A mi visszatekintésünk is erőt ad, hiszen 1954-ben a békeharc, az országépítés útján maradandó emlékek örökítik meg munkánkat. Az elmúlt év a béke éve volt. Tavaly Malenkov elvtárs, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke újévi nyilatkozatában ezeket mondotta: »Minden nép tartós békére vágyik és meg vannak a kedvező lehetőségek a nemzetközi feszültség további enyhülésére 1954-ben... Ami a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány megtett, megtesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy a népek békében éljenek". Ez a szándék vezette a szovjet diplomáciát minden cselekedetében. Ezért nem volt hiábavaló 1954-ben a békeharcos százmilliók tiltakozó szava az •íj hé bv-t eloszt; az epibc’. kultúra fennmaradását, az emberiség jövőjét fenyegeti; nem volt hiábavaló, hiszen ennek a milliárdnyi embert számláló óriási tábornak olyan biztos bástyája van, mint a kommunizmust építő Szovjetunió. Olyan biztos erőt sorolhat táborába, mint a 600 milliós kínai nép és a népi demokratikus országok lakosságának tízmilliói. Ez az erő és a világ békeharcos százmillióinak küzdelme olyan sikereket vívott ki 1954-ben, mint a négy nagyhatalom berlini értekezlete, amely elhatározta a koreai és indokínai kérdés rendezését. Ismét a világ békeharcosainak, a szovjet diplomácia fáradhatatlanságának köszönhető, hogy a májusi genfi értekezleten — az amerikai imperialisták minden mesterkedése ellenére — ott volt az ötödik nagyhatalom, a szabad Kína is. Ennek köszönhető, hogy ezen az értekezleten létrejött az indokínai béke és ezzel — hosszú évtizedek óta először — mindenütt megszűnt a Földön a háborúskodás. A Szovjetunió az indokínai béke másnapján újabb kezdeményezésről tett tanúságot a béke fenntartása érdekében, mert a szovjet kormány kijelentette, hogy kész tárgyalni az Északatlanti Szövetségben való részvételről. Csak miután ezt a javaslatot a nyugati hatalmak elutasították és ezzel a világközvélemény előtt ismét leleplezték az Északatlanti Szövetség békeellenes, szovjetellenes céljait, javasolta a szovjet kormány egy összeurópai kollektív biztonsági szerződés megkötését és ezzel kapcsolatban európai értekezlet összehívását. A nyugati hatalmak — népeik tiltakozása ellenére — különféle ürügyekkel kitértek az értekezlet meghívása elől és a Moszkvába összehívott értekezleten csak a béketábor országai vettek részt. Mégis ez az értekezlet a II. világháború óta egyik legjelentősebb nemzetközi esemény volt és az ott hozott határozatok tovább szilárdították a fenyegető német militarizmus és az új háború ellen határozottan szembeszálló békeszerető népek összefogását, gazdasági és katonai erejét. Abban a világtörténelmi gigászi csatában, amelyet a szó erejével vívnak egymással a különféle rendszerek, és azokban a nagyszerű eredményekben, amelyeket a béketábor országai elértek, részes a mi kicsiny hazánk is. Nemzetünk történelme soránjalán soha olyan egységesen neme&mutatkozott meg a magyar nép akarata, mint az elmúlt évben. Ennek az egyetértésnek alapja: a júniusi politika, melyet pártunk III. kongresszusa megerősített élj, továbbfejlesztett. Ennek alapján bontakozott ki a párt, a kormány és a nép között a megbonthatatlan egység és összefogás, ami nagy nemzeti mozgalmunkban, a Hazafias Népfrontban öltött testet. Ez az egység mutatkozott meg az MDP III. kongresszusa tiszteletére indult munkaversenyben, amikor jórészt bepótoltuk a tavalyi szigorú tél okozta elmaradást iparunkban; ez az egység mutatkozott meg impozánsan a hazánkat sújtó dunai árvíz elleni védekezésben és a károsultak megsegítésében. Igazi nemzeti nagyságról tett tanúbizonyságot népünk a Hazafias Népfront Országos Kongresszusán, amelyen az ország legkülönbözőbb társadalmi rétegei voltak jelen választott képviselőik által. Ilyen, a nemzet minden rétegét képviselő testület, talán még soha nem tanácskozott hazánkban. Méltó egységben mutatkozott meg a nemzeti összefogás a helyi tanácsok megválasztásakor és az azt megelőző jelölőgyűléseken is. Mindez olyan csattanós válasz a rendszerünk ellen izgató nyugati imperialisták és a hazánkból kiseprűzött hazátlan, áruló bitangok számára, amit jó, ha figyelembe vesznek. Népünk bizakodva lépett az új I* tsz+a +?vry'i>;£>+T;qn ■nHqrq fajQvon világos előtte a cél: tovább a júniusi úton, tovább a népjólét emelésének, a haza felvirágoztatásának, honvédelmünk erősítésének, békés építőmunkánknak útján. Akik ezt akadályozzák, félresöpri őket a párt mögé egységben felsorakozott népmilliók legyőzhetetlen ereje. Ez az erő megalapozott, mert népgazdaságunk biztonságos, gránittalapzaton áll; ezt az erős alapot az elmúlt évvel befejezett első ötéves tervvel építettük. A magyar történelemnek lehetnek még dicsőbb lapjai is, de az első ötéves terv nagyszerű eredményét aranybetűkkel jegyzi fel a történelem. Ragyogó eredmények jelzik első ötéves tervünk útját: Sztálinváros, az Inotai Erőmű, a Dunavölgyi Timföldgyár, az új Komló, a Tiszalöki Duzzasztómű és az épülő tiszántúli főcsatorna, a Diósgyőri Nagykohó, a Szolnoki Szalmacelulózé-gyár, a Debreceni Gyógyszergyár, a Népstadion és ki tudná felsorolni és számbavenni a többit. Ki tudná számbavenni, mennyi kisebb üzem létesült, erősödtek az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek gazdagodtak, a gépállomásokon szaporodtak a gépek. Ki tudná számbavenni a villamosított községeket, a bölcsődék, az iskolák, kultúrházak, klubok, üzletek, játszóterek, kórházak, épülő új városnegyedek százait, az emberek bizakodó tekintetét, az egyre kevesebb foltos ruhájú embert, a rádióelőfizetők nagyarányú gyarapodását, a könyvek millióinak megsokszorozódását — egyszóval a mi szép, igaz, új életünket. És a mi szőkébb hazánkban, Csongrád megyében? Messzinek tűnik, pedig alig néhány éve volt, hogy leraktuk a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár alapkövét, megástuk a Megyei Gépjavító épületeinek alapjait, megkezdte működését a Makói Mezőgazdasági Gépgyár. Kicsiny és nagy dolgokban tükröződik az első ötéves terv; az új gyárakban, a vásárhelyi kórház korszerű laboratóriumában, a belsőszerháti olvasókör életében és abban, hogy az útkaparó jó meleg védőruhában dolgozik. Hogy nem vagyunk mégsem elégedettek? Ez sem baj! Ez természetes és arra ösztönöz bennünket, hogy tovább küzdjünk és dolgozzunk. Van egy jó magyar közmondás : addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér. Dehát ezt a takarót mi, dolgozók, megyénk minden becsületes embere, ha összefog, ha többet valósít meg, mint amit a terv számai követelnek, meg is tudja nyújtani. És olyan nagyra lehet bővíteni, ahogyan mi 1955-ben munkálkodunk a júniusi politika megvalósításáért, a mezőgazdasági termelés fokozásáért, a népjólétért, a párt határozatainak megvalósításáért. Nagy utat jártunk be az elmúlt évvel, de még nagyobb út áll előttünk. Csongrád megyének ez a jó, termékeny földje sokkal többet teremhetne, ha nagyobb szeretettel gondoznánk e földet. Az elmúlt évben igen alacsony volt a megye gabona termésátlaga. Nemcsak a kedvezőtlen időjárás miatt, hanem a föld tápereje pótlásának elhanyagolása, a korszerűtlen agrotechnika miatt is. Az elmúlt évben elég jó kukoricatermésünk volt, de duplája is lehetett volna, ha mindenütt háromszor-négyszer megkapáljuk. Ezen a többletkukoricán viszont ezer és ezer sertéssel többet hizlalhattunk volna meg. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetősége tehát a kezünkben van, a dolgozó parasztok kezében. 1955-ben jobban élnünk kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket népgazdaságunk ad a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Nem lett volna olyan gyenge szőlőtermésünk se, ha — s most nem a jégverte szőlőkre gondolunk — gondosan permeteztünk volna. Mert például az ásotthalmi Szabón, vagy a borforgalmi vállalat pusztaszeri célgazdaságában sem volt kisebb a peronoszpóra veszély, mint a megye más részében, mégis a megyei átlagnál jóval nagyobb szőlőtermést szüretelhettek. Íme: csupán a mezőgazdasági termelőkön áll, hogy az 1955-ös év bőséggel teremjen. S vajon az állattenyésztés fejlesztésében elértük-e a kitűzött célokat? Nem! Különösen nem fejlődött megfelelően fejőstehén állományunk. Az ország hússal és tejtermékkel való fokozott ellátása minden mezőgazdasági termelőtől odaadóbb munkát követel az új esztendőben. Éppen úgy, mint megyénk ipari munkásaitól, az üzemek műszaki vezetőitől is. Hogy a megye textilüzemeinek jórésze veszteséggel dolgozik, ezért minden munkásnak, mérnöknek, igazgatónak, pártszervezetnek és szakszervezetnek felelősséget kell éreznie. Hiszen ki fedezi ezeket a veszteségeket? A dolgozó magyar nép! De ki élvezné ezeknek az üzemeknek jövedelmezőségét? Ugyancsak minden dolgozó. Ennek tudatában dolgozzunk tehát az új esztendőben! Az új esztendőben se kívánhatunk mást: még teljesebben töltsék be minden ember szívét ezek a nemes érzések s a legnemesebb: a hazaszeretet. A nyugati szennyáramlat, az imperialista ideológia, a kozmopolitizmus, igyekszik kikezdeni az emberi szívekben, agyakban ezt a szent érzést, amelyért nemzetünk legjobbjai szívüket, ételüket áldozták fel. Most, amikor a nyugati égre az imperialisták által tákolt nyugat-német fasizmus vet fenyegető árnyékot, százszor inkább szükség van arra, hogy ápoljuk és ébrentartsuk az építő, teremtő hazaszeretetet. Ezt a szent érzést ápolja pártunk, amely nemzeti hagyományunk méltó továbbfolytatója; ezt ápolja a Hazafias Népfront, amely örököse és továbbfejlesztője legszebb nemzeti hagyományainknak, magasra emelve a nemzeti összefogás lobogóját, mert amint a Hazafias Népfront felhívása mondja: „A nemzet egysége: ez boldog jövendőnk záloga“. Egy szívvel, egy akarattal munkálkodjunk tehát 1955-ben a haza felvirágoztatásán. Egy szívvel, egy akarattal dolgozzunk a boldogabb új esztendőért! 1 Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi üdvözlő rádióbeszéde Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfelet és elhangzottak nemzeti Himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotó ereje és lendülete s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az új év küszöbén a hála és a szeretet szavával köszöntsük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szere'ncs,''1'íV;'n.l' :»kr.r '-■y-r.7.iik ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő, újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népeknek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcunkban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotóereje: megteremtette az alapjait annak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk előre a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront kibontakozó lendülete bizonyítják hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve abban, hogy előre és csakis előre fogunk menni sor, új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekkel„zar tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusnak a feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! „Egy olyan szerződés, amelyet nem támogat minden országban széleskörű demokratikus többség, nem szolgálhat az érdekeltek javára“ Ollenhauer és Adenauer a párizsi szavazás eredményéről Berlin (MTI). Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, a francia nemzetgyűlés szavazásának eredményéről alkotott véleményét; az alábbiakban foglalta össze: „Az a tény, hogy a francia nemzetgyűlésben a döntést csak igen kis többséggel hozták meg, újból világosan bizonyítja, mennyire vitatott ez a szerződés. Egy olyan szerződés, amelyet nem támogat minden országban széleskörű demokratikus többség, nem szolgálhat az érdekeltek javára, hanem magában rejti a népek közti újabb vitát és félreértések csíráját, különösen ami Franciaországot és a szövetségi köztársaságot illeti.. . . "—mondotta Ollenbauer, majd az egyezmények mellett szavazó képviselők állásfoglalásaira célozva kijelentette: „Már most meg lehet mondani, hogy nemcsak a Saar-vidék státusára, hanem a szövetségi köztársaság biztonságára és cselekvési szabadságára és az újraegyesítés problémáira vonatkozólag is részben egymásnak teljesen ellentmondó felfogások alakultak ki az egyezmény tartalmát illetően“. Ollenhauer hangsúlyozta: „A Párizsban hozott döntés nem változtat azon, hogy a német szociáldemokrácia az egyezményeket elutasítja. .A Német Szociáldemokrata Pártnak továbbra is az a véleménye, hogy ezek az egyezmények komoly akadályt jelentenek Németország békés és szabad újraegyesítésében és a nemzetközi feszültség enyhítésében". ★ „A francia nemzetgyűlésnek a párizsi egyezményeket jóváhagyó döntése elégedettséget kelt mind a szövetségi kormányban, mind bennem“ jelentette ki csütörtök este Adenauer kancellár a francia nemzetgyűlés bizalmi szavazásának eredményét kommentálva. „Ezzel — fűzte hozzá a kancellár — egy rendkívül nehéz vita után újabb lépéssel jutottunk tovább a párizsi egyezmények megvalósítása útján“. Adenauer a továbbiakban kijelentette „A francia nemre gyűlés vitái azt bizonyítják hogy „még rendkívüli pszichológiai és politikai természeű neVW«r«k“ vannak a uve~ turópai ősz’ ghoz vezető útom