Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 „Szü­kséges és lehetséges a békés együttélés a kalinbizi társadalmi rendszerű országok «özön Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által felvetett kérdésre Kérdés: «Hogyan értékeli a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadal­mi rendszerű országok közötti bé­kés együttélés megvalósításának ki­látásairól és ennek hatásáról a vi­lág békéjére?» Válasz: »Az új, 1955-ös eszten­dőben a nemzetközi helyzet fejlőd­het a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együttélésé­nek további kibontakozása irányá­ban, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború le­hetőségét rejti magában. Nem két­séges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése elsősorban be­folyásolja a nemzetközi helyzet ala­kulását. A második világháború óta a bé­keszerető emberiség fokozza erőfe­szítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek ál­landóan ható tényezője és erő­forrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más ország­ban, köztük a Magyar Népköz­­társaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — ké­szek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együtt­élés kérdésében történt állásfogla­lásai. Kapitalista országok tekinté­lyes politikusai is egyre erőtelje­sebben állnak ki a békés együtt­élés eszméje mellett, mint például Ne­hru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy fe­lét felölelő béke-világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zött. A békés együttélés elve a gyakor­latban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldá­sában, így például a koreai és in­dokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti diplomáciai, gazda­sági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehe­tővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerek bé­kés együttélése és a német milita­­rizmus feltámasztása nem egyez­tethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista cso­portok Nyugat-Németország fel­fegyverzésével a háborús ve­szélyt növelik. E fenyegető ve­szély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdeménye­zett moszkvai értekezlet, ame­lyen a résztvevő országok biz­tos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az euró­pai kollektív biztonság megte­remtésére. A moszkvai értekezlet által muta­tott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok bé­kés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban fel­tétlenül az eddigieknél nagyobb erő­feszítésekre van szükség az új esz­tendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érde­ke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdé­sében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti­. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Japán kapcsolatainak rendezése Kínával és a Szovjetunióval megszilárdítaná a Távol-Kelet békéjét Peking (Új Kína) A »Zsenmin­zsipao« csütörtöki száma vezércikk­ben foglalkozik Sigemicunak, az új japán kormány külügyminiszte­rének azzal a kijelentésével, hogy Japán kölcsönösen elfogadható ala­pon hajlandó felvenni a rendes kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. A lap hangoztatja, hogy az új japán kormánynak ezt a nyilatkozatát örömmel kell üd­vözölni. A kínai nép teljes mér­tékben támogatja Molotov szov­jet külügyminiszternek a Ja­pánnal fennálló kapcsolatok kér­désében december 16-án elhang­zott nyilatkozatát. Japán kapcsolatainak rendezése Kí­nával és a Szovjetunióval megszi­lárdítaná a Távol-Kelet békéjét és enyhítené a világfeszültséget. Alig hangzott azonban el Molo­­tovnak a Japánnal fennálló kap­csolatok rendezéséről szóló nyilat­kozata, az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumában máris siettek kijelenteni, hogy amennyiben Ja­pán elfogadná Molotov javaslatait, »megromlanának Japán és az Egye­sült Államok kapcsolatai«. Ez an­­­nyit jelent — mutat rá a »Zsenmin­­zsipao» —, hogy az amerikai megszállók állandó­sítani akarják Japán feletti uralmukat. Ez a szándékuk egy­hangú felháborodást vált ki Ja­pán népéből. E felháborodás eredménye Joszida kormányának bukása is. Sigemicu külügyminiszter azon­ban e hó 18-án a japán felsőház külügyi bizottsága előtt azt a nyi­latkozatot tette, hogy Japán nem indíthat haladéktalanul tárgyaláso­­­kat a Szovjetunióval és még nem készül konkrét lépéseket tenni ilyen irányban. A «Zsenminzsipao» ezzel kapcso­latban rámutat Sigemicu magatar­tásának kétszínűségére. «Hazajárnának és Sigemicunak a Szovjetunióval és Kínával fennálló kapcsolatok rendezésé­ről szóló kijelentései vagy »vá­lasztási szólamok« voltak csu­pán, vagy pedig az új japán mi­niszterelnök és a külügyminisz­ter meghajoltak az Egyesült Államok kényszerítő akarata előtt« — írja a lap. »Nem arról van szó, hogy Kína és a Szovjetunió olyan feltétellel kívánja helyreállítani a kapcsola­tokat Japánnal, hogy Japán lazítsa meg kapcsolatait az Egyesült Álla­mokkal, hanem arról, hogy az Egyesült Államok mindenáron alá akarja aknázni Japán arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyreállítsa a rendes kapcsolatokat Kínával és a Szovjetunióval« — hangsúlyozza a »Zsenminzsipao« cikke, amely be­fejező részében újból kijelenti, hogy örömmel kell üdvözölni minden olyan gyakorlati és megvalósít­ható kezdeményezést, amely a Japán és a Kínai Népköztársa­ság között fennálló kapcsolatok rendezéséhez vezethet. Okunk van feltételezni, hogy a japán politikai vezetők mielőbb olyan döntésekre határozzák el ma­­gukat, amelyek megfelelnek Japán érdekeinek" — írja végezetül a „Zsenminzsipao“ vezércikke. A Colombo-hatalmak értekezletének záróülése Párizs (AFP). Nyilvánosságra hozták a colomboi hatalmak öt mi­niszterelnöke által aláírt zárónyi­­ltkozatot, amelyet a bogori érte­kezletről kiadtak. A zárónyilatko­­zat aláírói egyöntetű álláspontra helyezkedtek a genfi értekezletből adódó kérdésekben, valamint az í­rk-afrikai, a nyugat-ajgineai kérdésben és az ázsiai országok g­a­zdaságfej­leszt­ésének problémájá­ba­n. Az értekezletről kiadott záró- 1 "ltemény ezenkívül magában fog­­! It­t annak a 25 országnak a Dev­i­­vét amelyet meghívtak az ápri­lisra tervezett afrikai-ázsiai érte­kezletre. Ezzel kapcsolatban az aláíró or­szágok leszögezik: Az afrikai-ázsiai értekezleten való részvétel nem jelenti azt, hogy a meghívott országok bármelyike­ik módosítania kellene álláspont­ját bármely ország rendszeréről. A meghívás elfogadása csupán azt jelenti, hogy a résztvevő állam egyetért az értekezlet célkitűzéseivel. A nyilatkozat aláírói támogat­ják Tunisz és Marokkó népét füg­getlenségi harcában. A zárónyilatkozat aláírói kieme­lik az atomkísérlet­ekkel kapcso­latos nagy aggodalmakat, han­goztatják, hogy sürgősen meg kell szüntetni az ilyen kísérleteket és felkérik a leszerelési bizottságot, hogy „vegye azonnal fontolóra a problémát“. A bogori értekezleten résztvevő öt állam miniszterelnöke egyébként külön közleményben jelentette be az áprilisban Indonéziában tar­tandó afrikai-ázsiai értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket. A különközlemény szerint az érte­kezleten a következő pontok szere­pelnek majd: az atombomba, problémája, a gazdasági együttműködés kér­­dése és a világ feszültség csök­kentése érdekében hozandó in­tézkedések megvitatása. Az értekezletre — mint ismere­tes — 25 országot hívtak meg, kö­zöttük a Kínai Népköztársaságot, Japánt, Dél-Vietnamot és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaságot. Rövid külpolitikai hírek A belgrádi rádió közli, hogy a fővá­rosi államügyészség javaslatára bűnvádi eljárás indítását határozta el Milovan Gyilasz és Vladimir De­­dijer ellen. Gyilaszt és Dedijert rá­galmazó és ellenséges propaganda kifejtésével vádolják, amely arra irányul, hogy külföldön kárt okoz­zon Jugoszlávia létérdekeinek. * Peking (Új Kína) A Vietnami Tájékoztató Iroda közlése szerint Újév napját jelölték ki Ho Si Minh és a vietnami kormány Hanoiba való visszatérésének hivatalos em­léknapjául. A Vietnami Munkapárt lapja csütörtöki számának vezércikkében kijelenti, hogy Ho Si Minh és a kormány Hanoiba való visszatéré­sének emlékünnepe „figyelmezte­tést jelent majd azok számára, akik meg akarják bontani az indokínai békét.“ Sanghaj (TASZSZ) A tokiói rádió jelentése szerint a japán „tengeri biztonsági erők“ (tulajdonképpen a japán hadiflotta) vezetősége elha­tározta, hogy a tengeralattjárókon végzendő szolgálathoz szükséges ismeretek elsajátítása végett 80 sze­mélyt küld az Egyesült Államokba egyéves kiképzésre. Közülük 10-en mér december 26-án az Egyesült Államokba repültek, SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. Végetért a Colomnc-országok értekezlete A külpolitika legutóbbi eseményeirőlA­mikor ismeretessé vált a francia nemzetgyűlés péntek esti dön­­tése, mely szerint a nemzetgyűlés 287 szavazattal 260 ellené­ben elfogadta a párizsi egyezményeket, haladó politikai körökben világ­­szete az a vélemény alakult ki, hogy a francia nemzetgyűlés reakciós többsége nem a francia nép véleményét fejezi ki, „287 szavazattal 260 ellenében — mondotta ezzel kapcsolatban Francois Billoux, a Francia Kommunista Párt titkára parlamenti felszólalása során — bűnt követ­tek el Franciaország ellen. A francia nép sohasem fogja elfogadni a nemzetgyűlési képviselők kisebbségének e szavazását, amely megenged­hetetlen amerikai és angol nyomás eredménye. Az ország haragja nagy lesz. Az utolsó szót még nem mondották ki. A hazafiak egységes akciója tovább folytatódik, hogy a Köztársasági Tanács — a francia nemzet­­gyűlés felsőháza — elutasítsa azt, amit most a nemzetgyűlés elfogadott. Elutasítjuk mindezeket az indítványokat, amelyek kisebbíteni igye­keznek az elkövetett bűnt. Hogyan szólíthatnék fel a kormány fejét, hogy most tegyen­ lépéseket a tárgyalás érdekében, amikor ő írta alá e gyászos egyezményeket és semmiféle mesterkedéstől sem riadt vissza, hogy elfogadtassa azokat a nemzetgyűléssel? Nincs semmi bizalmunk a kormány iránt — hangsúlyozta ezután Francois Billoux. — Nem fo­gunk alibit adni azoknak a képviselőknek, akik ma megszavazták a német új­raf­elf­egy­verzést. A francia nép kezébe vette a béke ügyét és azt diadalra is fogja juttatni a német revansisztáknak e nemzet­gyűlésben helyet foglaló 287 barátja ellenére is. A francia nép hatal­mas „nem“-mel válaszol majd, amelyet meg fognak hallani az egész országban, az egész világon.“ Lapunk más helyén közöljük Ollenhauer, a Német Szociáldemo­krata Párt elnökének és Adenauer nyugatnémet kancellár nyilatkoza­tát a párizsi egyezményekkel kapcsolatos francia parlamenti döntésről. Ollenhauer nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a nyugatnémet közvéle­mény teljes mértékben tisztában van a német újrafelfegyverzés kö­vetkeztében előálló nagy veszéllyel. Ezzel szemben Adenauert — az egyik apostola a párizsi egyezményeknek — megelégedéssel töltötték el az események. Ugyancsak lapunk más helyén számolunk be s arról is, hogy a Francia Szocialista Párt eljárást tesz folyamatba azon képviselők ellen, akik a legutóbbi szavazások során a párizsi egyezmények ratifikálása ellen szavaztak. A pártvezetőség e döntése nyilvánvalóan súlyos veszél­­­lyel jár majd a párt további helyzetére vonatkozóan, hiszen a kérdéses képviselők választókerületeik küldöttségének kívánságát teljesítették akkor, amikor a ratifikálás ellen szavaztak. Emellett a szocialistáknak számítaniuk­ kell az idén minden bizonnyal sorra kerülő parlamenti választásokra is. 1^1­int az AFP jelenti — erről is lapunk más helyén számolunk * * be részletesen — végetért a Colombo-országok értekezlete, amelyet — mint ismeretes — az Indonézia fővárosa, Dzsakarta melletti Bopor­ ban rendeztek. Feltűnő ezzel kapcsolatban az, hogy a nyugati sajtó és rádiók élénken kommentálják az értekezlet lefolyását és a hozott határozatokat, mivel az érdekelt és a Colombo-egyezményben résztvevő országok állásfoglalása nagy súllyal esik latba a világpolitika és az ázsiai események további alakulása szempontjából: figyelemreméltó nyilatkozatot közöl a Manchester Guardian című­­ angol lap Ernest Thorton angol parlamenti képviselő tollából. „Az a fejlődés — írja többek között a képviselő, aki nemrégen tért vissza Kínából — amit Kína ért el az utóbbi öt év folyamán, valóban lenyűgöző.“ A cikkíró ezután megállapítja, hogy Kínának az iparosítás érdekében tett sikeres erőfeszítése nagyobb politikai hatást gyakorol Ázsia többi részére, mint bármely kommunista „felforgató“ tevékenység. A Francia Szocialista Párt igazgató bizottságának fegyelmi határozatai Párizs (MTI). Az AFP jelentése szerint a Francia Szocialista Párt igazgató bizottsága csütörtökön es­te a párizsi egyezmények felett tartott szavazás után fegyelmi ha­tározatot hozott az ellen a 18 képviselő ellen, aki a párizsi egyezmények ellen foglalt állást az igazgató bizottság elhatározta, hogy Lejeune volt minisztert végleg kizárja a pártból és a többi 17 képviselőtől (köztük Nae­­gelen volt minisztertől) min­den megbízatást megvon. ­rágni lehet a füs­töt. Ünnep előtt sok vendége van a vá­sárhelyi fodrászszövet­kezet 5-ös számú üzle­tének. Már hogyne lenne, hisz­ minden férfi „meg­szépülve“ készül az új­év köszöntésére. A fia­talok cigarettáznak, az idősebbek csibukokból eregetik a füstkarikákat a mennyezet felé. Akad olyan is köztük, aki a Viharsarkot vagy a Lu­das Matyit olvasgatja. Három fehérköpenyes férfi dolgozik a tükrök előtt. Kettőjüket bizony megviselte az idő. A homlokok barázdái 40— 50 év szakmai gyakor­latát árulják el, mellet­tük az alig 15 éves gyer­mekarc még kezdeti tu­datlanságot tükröz. Nem olyan biztos a kézmoz­dulata Czuczi Mátyás­nak, mint két tanítójá­nak. De mit kívánhatunk az alig 4 hónapnyi gya­korlattól? Ilyen forgalomban mint a mostani, nincs ideje Dancsik Gyula bá­csinak, hogy tanítgassa a tanítványát az éles kés kezelésére. Amikor keve­sebb a vendég, csak ak­kor adhatja át 50 éves tapasztalatát. Mátyás meg is fogadja a jó szót, szeme fürkészően tekint ilyenkor mestere kezére. A gyengébb szabásúak­­nál meg is próbálja utá­nozni tanítóját. Van úgy, hogy sikerül. Most tehát csak pamacsot, hisz ahhoz nem szükséges sok magyarázat. l­­yílik az ajtó. Újabb vendég érkezett. — Tessék helyet fog­lalni — mondja a fiatal fiú illedelmesen a kö­szönés után. Az újonnan jött leka­­bától s leül a sarokba. Közben szeme végigsza­lad a jelenlévők arcán. Szájának alig észrevehe­tő mozgása azt árulja el, hogy megszámolta há­nyan vannak előtte. Messzire van a tanya — bár még most nem oly nagy az idő, mert dél­után 2 óra — és nem szeretné, ha később „sza­badulna“ mint ahogy‘ dukál. Néhány perc múlva azonban ő is be­levegyül a napi esemé­nyek megtárgyalásába. Kérem a követke­zőt! — szólal meg a ta­nuló s közben a dob­kályhához siet, hogy me­leg vizet engedjen a bo­rotvás tálba. Dancsik bá­csi kése pedig szedi a habbal együtt a szakált is vendége arcáról. Lebben a fehér lepe­dő és máris újabb nyak­ba kerül. Gyors mozdu­lattal fordul az ecset a tálban s habot ken az arcra. Szuezi Mátyásból — mestere szerint — jó fodrász lesz. A fiú tanulékony s az „ifi bor­bélyok“ között a legjob­bak egyike. Nemrégiben versenyre hívta Kardos Jánost, a 3-as részleg fodrásztanulóját. Heten­ként együtt „dolgozhat“ a két versenytárs a sze­­retetházban. Mindketten Csendes Gyulának segí­tenek. Mátyás apja, aki szabó, igen örül fia jó magaviseletének. — Ember lesz a fiam­ból — mondja, ha fiá­ról érdeklődnek. Ez így is van. A 15 éves fiú­nak pár év múlva talán még Dancsik bácsinál is gyorsabban mozog majd a keze. Ez azonban még odébb van... Mátyás szereti a fod­­rászszakmát. Régi vágya teljesült, amikor az őszön tanuló lett. Álta­­lában szót fogad Dán­csik Gyulának, azonban Bakk bácsira nem igen hallgat, holott ha való­ban jó mester akar len­ni, akkor mindenkitől el kell fogadnia a jó szót.­­i­llócsattogás hangja vegyül a vendégek beszédébe. A hajnyírás a borbélyok legszebb munkája. Érzés, ízlés és jó szem kell ehhez. Ala­kítani a hajfürtök elhe­lyezését s hosszúságát, valóban ízlést kíván. Még önállóan nem ke­zelte az ollót az 5-ös fodrászüzlet tanulója, de a 0-ás és a 3-as hajnyí­­rót igen. Bátrabban feni a borotvát is, mint 1—2 hónappal ezelőtt. Ez volt az első, amire tanította mestere. Mátyás szeme követi Dancsik bácsi mozdula­tait. Szeretné, ha már ő simogatná a hajfürtöket. Még pár havi figyelem, tanulás és teljesülhet vágya...­ ­■» Kiss i rop«!TM«

Next