Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-02-10 / 34. szám
KLÄG PROLETÁR 141 EGYESÜLJETEK I Tanácsokról — felekről (K. L.) A társadalom egyénekből tevődik össze. S az egyes ember erkölcsi, politikai világnézetétől, műveltségétől függ, hogy milyen a társadalmon belüli emberek összessége? A mi rendszerünk népi demokratikus alapokra felépített rendszer. Ebből következik, hogy a nép részt vesz a kormányzásban, a tanácsokon keresztül beleszólhat az ország ügyének intézésébe. A tanácsoknak az a feladatuk, hogy a társadalom különböző rétegeibe tartozó embereket összefogja és az irányításnak aktív részeseivé tegye. De ez csak úgy lehetséges, ha a tanácsok és a dolgozók közötti kapcsolat egészséges és szoros, szétszakíthatatlan. Most tehát arról kell beszélnünk, milyen is legyen a kapcsolat, a viszony a felek, a dolgozó ember és a helyi tanácsok szervei között? Elég sűrűn hangzanak el panaszok a tanácsokban dolgozókra: nem bánnak megfelelő alapossággal a felekkel, nem udvariasak, nem előzékenyek és nem elég készségesek a dolgozókkal. Ez legtöbb esetben igaz is. De meg kell jegyeznünk: a fel-feltűnő jelenségeket nem lehet önmagukban, a valóságból kiszakítva vizsgálnunk, hanem összefüggésükben kell látni, mert csak úgy tudunk helyes ítéletre jutni. Vagyis: az éremnek necsak az egyik oldalát nézzük, hanem mindkettőt. Ha valamelyik tanács hivatalos helyiségébe belép egy dolgozó, hogy ügyét elintézze, igazát keresse, nagyon sok esetben azon múlik az ügyintézés kimenetele, hogy a fél milyen fogadtatásban részesül. Előfordult olyan eset, hogy az «igazságában» megsértett dolgozó, bosszúálló sértődöttséggel indult el hazulról a tanácshoz, hogy ott kiveszekedje magát. De a tanács dolgozója udvariasan fogadta, s ebből a haragos fél megérezte, hogy segíteni akarnak baján, egyszerűen elpárolgott mérge és elégedetten távozott. Az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy a tanács dolgozója nem azon igyekezett, hogy minél előbb lerázza a nyakáról, hanem türelmesen meghallgatta panaszát, és elintézte. De az ügyüket intézni akaró dolgozóknak is gondolniok kell rul a, UU5J tv »KUMvu ------emberek, akiknek idegrendszerük, önérzetük és türelmük nem feszíthető a végtelenségig. Gondolniok kell arra, hogy egy-egy kívülálló dolgozónak évente, legfeljebb 8—10 esetben van elintézni valója a tanácsban s utána nem kell senki szeszélyét, türelmetlenségét, gorombaságát eltűrnie. De a tanács dolgozója minden napon 30—40 emberrel foglalkozik, s ahány ember, annyiféle természet, jellem, tulajdonság, amit a tanácsi dolgozónak figyelembe kell vennie. És még emellett sok esetben jogtalanul elhangzó sértéseket, szidalmakat is el kell szenvednie. Az ilyen dolog csak hátráltatja a munkát, csökkenti a hivatalnok munkakedvét, ami aztán természetes következményképpen visszahat a dolgozókra. Erre bizony minden olyan embernek kellene gondolnia, aki sértegeti a tanács dolgozóit. Mindenkinek joga van, hogy a tanácsok munkáját bírálja, sőt nemcsak joga, hanem kötelessége is egészséges, segítő kritikával a hibákra felhívni a figyelmet. De nem mindegy, hogy milyen formában, hangnemben közli kritikájét a bíráló az illetékes tanácsi dolgozóval! Van egy régi közmondás: «Amilyen a mosdó, olyan a törülköző». Arany igazság ez! Mennyire visszatetsző jelenség az például, ha bemegy valaki a tanács helyiségébe, fején kalappal, kucsmával, vagy sapkával, szájában füstölög a cigaretta, vagy a pipa és még ráadásul köszönni is elfelejt, s a tanács dolgozójának orra alá fújja a füstöt. Hasonló esetet nagyon sok helyen lehet látni, tapasztalni A makói városi tanács egyik helyiségében 20 ember várakozott, hogy ügyét elintézzék. A 20 ember közül 16 férfi volt, és a 16 férfiből legalább 13 cigarettázott a nem túlságosan nagy helyiségben. A szobában vágni lehetett a füstöt, mint valami lebujban. A tanács két dolgozója ebben a helyiségben tölt el naponta 8 órát megfeszített szellemi munkával. Szellőztetni nem érdemes, hiszen az ügyfelek tízpercenként váltják egymást — és érdekes dolog — mindenkinek akkor jut eszébe rágyújtani, amikor a hivatalos helyiségbe belép. A tisztviselők nem mernek szólni, félnek, hogy megsértik a felet. Pedig az ügyét intéző fél legfeljebb negyed, fél vagy egy órát tölt a hivatalos helyiségben — addig igazán mellőzhetné a dohányzást, hogy dolgozó társának egészségét kímélje. Gondoljunk csak arra, hogy éveken keresztül nap-nap után a tanács dolgozóinak nagyrésze ilyen füstben, bűzben tölti el életének egyharmad részét, s mindez csak azért, mert figyelmetlenek vagyunk s nem gondolunk arra, hogy a folyosón, az utcán is elszívhatjuk cigarettánkat. Pártunk nagyon sokat fáradozik azon, hogy minden dolgozóból szocialista embert neveljen. A szocialista emberre pedig jellemző az, hogy előzékeny, türelmes, figyelmes és körültekintő. Nem mond felületes ítéletet semmiről, senkiről és főleg nem cselekszik olyan dolgot, ami embertársának ártalmára van. Le kell szögeznünk tehát, hogy a tanácsok munkájának megjavítása nem csak a tanácsoktól függ, nem csak a tanácsok dolgozóin múlik, hanem rajtunk is, akik a tanácsokban járunk különböző ügyekben. Persze nem szabad olyan esetnek sem előfordulnia, hogy az ügyfél hosszú ideig áll a hivatalos helyiségben és senki sem kérdezi meg tőle: mit akar, miért jött? De a tanácsokhoz forduló dolgozóknak is türelmesebben, megértőbben kell viselkedniük tanácsi dolgozókkal szemben. Így lesz jó, közvetlen és szeres kapcsolat a tanácsok és a dolgozók között, ha segítenek egymásnak és már eleve nem ellenszenvvel közelednek egymáshoz. Mindenekfölött egy nagyon fontos tényt világosan kell látnia Csongrád megye minden dolgozójának, lakosának: a tanácsok a nép államának hatalmi szervei, a népből, saját vérünkből való emberek vezetik, irányítják. Ez azt jelenti, hogy mindenkor és mindenütt a dolgozó ember érdekében cselekszenek mindent s azon vannak, hogy ebben az országban mindenki boldog legyen, mindenki megelégedett legyen! Ehhez pedig úgy jutunk el, ha segítjük a mi tanácsainkat — néha türelmes megértéssel, máskor meg hasznos, építő bírálatunkkal —, de sohasem türelmetlen, durva sértegetéssel. Szemünk előtt mindenkor lebegjen az a nagyszerű cél, amit új, még fiatal rendszerünk, pártunk a tanácsrendszer megteremtésével elénk tűzött: a szocializmus győzelme! vXS Al. tivwrLxAAä, 34. S/iAM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBRUAR 10. 4 Az egymás mellett élés feltételei között megvan a teljes lehetőség, hogy‘gy egész történelmi időszakra biztosítva legyen a béke Molotov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán Moszkva (TASZSZ) V. M. Molotov beszámolója elején ismertette azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközi helyzetben. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt —mondotta —, hogy a kapitalista világtábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia világtábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama. A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely 12 államot tömörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus típusú országok sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg a Szovjetunió minden jelentősége és különleges szerepe mellett, annak a Szovjetuniónak amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. _ Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben ,Ísbéitrectív változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mondotta — a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy szocialista táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építeti munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Új helyzet alakult ki Ázsiában is — folytatta Molotov —. Ázsia lakossága mintegy ezernégyszáz millió, ami az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb, mint a fele nem demokratikus országokban él. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célokul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maca K’na, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes nagy államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. Mélyreható változások kezdődtek Koreában és Vietnámban is. Mindez azt bizonyítja, hogy Ázsiában a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentőségű forradalmi átalakulások történtek. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háború utáni fejlődését jellemző eseményekben Mindjobban növekszik Indiának mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdulása ügyében új fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a reményének adott kifejezést, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra hogy áprilisban vagyis két hónap múlva az indonéziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen 30 ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már A Közel- és Közép-Keleten, Afrikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve Molotov azt mondotta, hogy a háború előtti időkhöz képest komolyan meggyöngültek a kapitalizmus, a tőkés országok állásai, és hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világtábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, amely élén a Szovjetunióval, a szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szembenálló világpiac van Ily módon a második világháború után kialakult két politikai tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyült. Molotov kijelentette, hogy a világhelyzetben végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így. Az imperializmus országainak uralkodó osztályai nem akarnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más imperialista országokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában. Ők minden országot, amely leráz-egy ilyen értekezlet összehívásának a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi időszakra Ázsiában végbementek. Ha magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialista államok folytatnak, köztük olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia stb. Az agresszív imperialista körök étvágyának és sötét, reakciós ábrándozásainak jellemzésére Molotov idézte Churchill néhány kijelentését.. Churchill — mondotta Molotov — már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azt rikoltozza, hogy bölcsőjében „kell megfojtani“ ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak ad hangot, azokénak, akik igazában csak egyet akarnak: a világuralmat. Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha maguk a népek már új utat választottak maguknak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek. Erre a kérdésre a válasz az amerikai, valamint az angol imperializmus külpolitikai irányzata: az «erőpolitika». Az agresszív imperialista körök — folytatta Molotov — világszerte vissza akarják állítani a kapitalizmus uralmát. Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializmus uralmát, megdönteni a szocializmust, a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célok sugallják az Egyesült Államok agresszív külpolitikáját Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet másképp, csak úgy, ha visszaveri és leküzdi az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenállását. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága 4 .Szovjetunió külpolitikájának célja a béke fenntartása és megszilárdítása Molotov beszámolójának »Két irányzat a nemzetközi politikában« című második részében kijelentette: A Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok erejének gyarapodásával együtt és a békemozgalom lendületének növekedésével együtt minden más országban, a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben van és hogy a népek képesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a békét, ha nem sajnálják az erőfeszítéseket és, amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió fő feladatát abban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az irányzat egyben a háborús gyújtogatók — az »erőre« spekuláló imperialista erők — agresszív terveinek és fondorlatainak leleplezését is szolgálja. Ez az »erőre« való spekulálás a valóságban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolitikájának agresszív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és előkészítésében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmutatták, mit jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. c Folytatás a második oldalon.}