Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-03-11 / 59. szám

2 Előre ifjúság + Akiknek munkáját messse-fold dicséri..* Mint az orgona sípjai sorakoznak egymás mellett a szövetkezet irodá­jának falán színes nyelű, takaros söprűk. A legkisebb — tenyérnagy­ságú — játéksöprű s a legnagyobb bizony majd félméteres szélességű falrészt takar. Lévai György, a Sándorfalvi Há­ziipari Szövetkezet elnöke kezébe vesz egy pirosnyelű szőnyegsöprűt és mutatja: — Ebből a fajtából most szállí­tunk tízezret Budapestre, onnan Nyugat-Németor­szágba, Dél-Ame­­rikába, Svájcba irányítják a szállít­mányt. Húsz fajta söprűt gyárt üze­münk és mind a húsz fajta külföldi piacokra kerül. Ez évben csak kisméretű söprűkből százezret készítettünk exportra. Azt gondolja az az ember, aki még nem járt a Sándorfalvi Házi­ipari Szövetkezetben, hogy sok év­tizedes szakmunkás tapasztalattal rendelkező, meglett emberek a söp­rűkötés mesterei. És a valóság? Az anyagszortírozótól kezdve a csoma­­golóig mindenütt fiatalemberek, jó­kedvű pajkos lányok formázzák, alakítják a söprűk hadát. Naponta 1500—2000 söprű készül a szövetkezetben. Mindennap túl­teljesítik a gyártási tervet. Az el­múlt évben már november 20-ra eleget tettek évi tervkötelezettsé­güknek; összesen 521 ezer söprűt gyártottak. A terv túlteljesítésével növekedett a közös haszon is és most március 15-én a múlt évi tisz­ta jövedelem egy részét, 68.500 fo­rintot, osztanak szét maguk között a tagok. A eirokszakállal beborított üzem­részekben ezekben a napokban kü­lönösen serényen dolgoznak a fia­talok. Április 4-e tiszteletére min­den DISZ-tag egyéni vállalást tett tervének túlteljesítésére. Az ered­ményhirdető táblákon Kocsis Mária neve mellé már 208 százalékot, Eperjesi Etelka név mellé 173 szá­zalékot írtak. Alig található 151 százalékon alul teljesítő fiatal az üzemben. Erre egykönnyen megta­lálni a magyarázatot. — Üzemünk büszkesége — mond­ja Lévai elvtárs —az ifjúsági ex­portbrigád. A brigádhoz tartozik valamennyi DISZ-fiatal, minden üzemrészben dolgozó fiatal szak­munkás. Már két éve annak, hogy megalakult a brigád és azóta dicse­kedhetünk mi is a terv túlteljesíté­sévek Mivel a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet gyártmányai messze földre kerülnek, fontos, hogy jó mi­nőségű árut gyártson a szövetkezet. A rendeléseknek pedig mindig pon­tosan, határidőre eleget kell ten­­niök. Mivel nem lehet rossz mun­kával a magyar ipar hírnevét csor­bítani, elhatározták, a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet fiataljai, hogy a munka jobb megszervezése, a mi­nőség javítása és a tervek túltelje­sítése érdekében megszervezik az ifjúsági exportbrigádot. Először alig akadt követője a gondolatnak, de amikor a községi pártszervezet is segítségére sietett a népnevelő munkában a DISZ-szervezet veze­tőinek, megértette minden fiatal, hogy a brigád megalakulására szük­ség van. A söprűkötés nagymesterét, Kot­­hencz Mihályt választották brigád­­vezetőnek. Kothencz elvtárs egy­ben DISZ-titkár is és azzal büsz­kélkedhet, hogy állandóan 150 szá­zalékon felül teljesíti tervfeladatát. Vezetésével a brigád tagjai példát mutatnak a munkaversenyben, a felvilágosító munkában, a munkafegyelem meg­szilárdításában és nem utolsósor­ban a minőségi áru gyártásában. Az üzemben kézről-kézre megy a mun­kadarab, a söprű és a brigád tagjai egymást ellenőrzik. Nem teszik a többi közé azt a söprűt, amelyik szára esetleg görbe, vagy amelyiket rosszul fűzték. Igaz, az ilyen eset alig-alig fordul elő, mert már a brigád megalakulásakor azt vállal­ták a fiatalok, hogy egyetlen darab rosszul elkészített seprűt sem ad­nak ki kezükből. S vállalásuk nem maradt puszta ígéret. A Sándorfalvi Háziipari Szövet­kezet diszistái azonban nemcsak a termelésben, hanem a kultúrmun­­kában is egységesek. Az 55 tagú népi együttesük most készül buda­pesti szereplésre. Van 24 tagú tánc­csoportjuk, 24 tagú énekkaruk és az együttes vezetője ugyancsak fiatal­ember, az üzem dolgozója. Katona­­korában a belügyminisztériumi tánccsoport tagja volt Pataki Fe­renc, s amikor leszerelt, megalakí­totta a háziipari szövetkezet népi együttesét. Tavaly a járási és a me­gyei kultúrversenyen első lett az együttes és most is beneveztek a járási kultúrversenyre. Újra célul tűzték az elsőség megszerzését. Az exportbrigádok vezetőinek or­szágos tanácskozásán részt vett Kot­hencz Mihály elvtárs is és amikor visszajött Budapestről, beszámolt az ottani tapasztalatokról. Ahogy mondotta: nemcsak az üzem, ha­nem az ország ügye is, hogy jól dol­gozzék az exportbrigád, mert a nyugati országokba küldött árukért értékes nyersanyagokat, déli gyü­mölcsöt s a forró égövi országok ter­mékeit kapja hazánk. Tóth József Megkezdődött az országos kohászati tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat ve­zetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezeteinek képviselőit, hogy megbeszéljék az 1955 évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A kétnapos tanácskozás csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében kezdődött. A tanácskozáson megjelent Farkas Mihály, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tag­jai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gép­ipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó Ger­gely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Kossa István, az Orszá­gos Tervhivatal első elnökhelyettese, Vinizlai Gyula, a kohászati dolgo­zók szakszervezetének titkára, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari minisz­ter első helyettese, Herczeg Ferenc, Hidasi Ferenc, Kincses István és Zsofinyec Mihály kohó- és gépipari miniszterhelyettesek. Biró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszter mondott beszé­det. — Az, hogy a kohászat munkájá­val külön tanácskozáson foglalko­zunk —• mondotta bevezetőben — kidomborítja a kohászat döntő fon­tosságát népgazdaságunk fejlődése szempontjából és világosan mutat­ja, hogy pártunk és kormányunk különösen nagy jelentőséget tulaj­donít a kohászat munkájának. A párt politikájának­ legfőbb cél­kitűzése a nép jólétéről való gon­doskodás. Mint a Központi Vezetőség legutóbbi határozata megálla­pítja, "Ahhoz, hogy a mező­­gazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosít­ható a mezőgazdaság szocialista át­építése és a mezőgazdaság termés­hozamának növelése. De a könnyű­ipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó nö­vekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pe­dig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el­. A nehéziparon belül a követel­ményeknek megfelelően fejleszte­nünk kell az alapanyagokat gyártó iparágakat, fejlesztenünk kell a kohászatot. A kohászat jó munkája elengedhetetlen feltétele a szocia­lizmus sikeres építésének hazánk­ban. A kohászat, országunk védere­­jének, függetlenségünk és sza­badságunk védelmének fontos bázisa, további fejlődésünk alapja, népünk boldogulásának, jólétének egyik feltétele. Csergő elvtárs a továbbiakban a kohászat 1954. évi munkájáról be­szélt, majd a következőket mon­dotta: Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata ismét figyel­meztet bennünket: «Ha nem érvé­nyesül a szocialista iparosítás po­litikája, ha nem fejlődik a nehéz­ipar, nem érvényesül a termelő­­eszközök termelésének elsődleges­sége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelé­kenysége és nem csökken a termé­kek önköltsége, akkor tartós, ál­landó éle­tsz­ín­von­al-eme­lked­és­rő­l még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem tö­rődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! Csergő elvtárs ezután részlete­sen foglalkozott az önköltségcsök­kentés és a termelékenység kérdé­sével, majd megállapította: ahhoz, hogy az 1955-ös évben eleget ter­hessünk a Központi Vezetésé­g ha­tározata értelmében feladataink­nak, az egész vaskohászatnak 4 százalékos termelésemelkedést kell elérnie. A termelési feladatokkal foglal­kozva Csergő elvtárs megállapítot­ta, hogy pártunk és kormányunk továbbra is gondoskodni fog a ko­hászat fejlesztéséről. Tovább épít­jük a Sztálin Vasművet és Sztálin­­várost. Felépítjük a Sztálinvárosi Kokszolóművet, az ércelőkészítőt és érctomítőt. A Sztálinvárosi Erő­mű újabb egységgel bővül. A Le­nin Kohászati Műveknél üzembe­helyezzük a keleti erőmű további kazánját, Salgótarjánban és Bor­­sodnádasdon új pácolóberendezése­ket létesítünk, Ózdon mélykemen­cét építünk. Sorolhatnám tovább azokat a kisebb-nagyobb létesítmé­nyeket, amelyek mind feladataink, kötelezettségeink teljesítését fog­ják elősegíteni. Kohászatunk dolgozói — mon­dotta befejezésül Csergő elv­­társ — az 1955. évi feladatok minden részletében való teljesí­tésével mutassák meg, hogy az élvonalban küzdenek a párt Központi Vezetősége határoza­tának maradéktalan végrehaj­tásáért! Délután több felszólalás után Farkas Mihály, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség tit­kára emelkedett szólásra. Ezután további felszólalások kö­vetkeztek. Az országos kohászati tanácsko­zás pénteken folytatja munkáját. Tito elnök beszéde a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-i ülésén Belgrád (TASZSZ) A Tanjug je­lentése szerint Tito elnök a ju­goszláv nemzetgyűlés március 7-i ülésén beszámolót mondott Jugosz­lávia külpolitikájáról. Tito elnök a többi között az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységéről szólva kiemelte, hogy ez a szervezet «nem igazolta azokat a reményeket, amelyeket az emberiség belé helyezett­. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia ellenzi a világ tömbökre való felosztását és a fegyverkezési versenyt. Tito állást foglalt az «aktív együtt­élés» politikája mellett. A nyugati országokkal való kap­­csolatokról szólva rámutatott, hogy­­ Jugoszlávia kormánya a nyugati országokkal való legkonstruktí­vabb együttműködés megteremté­sére összpontosítja erőfeszítéseit. Németország kérdéséről kijelen­tette, hogy el kell ismerni az újra­egyesüléshez való jogát. Tito el­nök azonban nem nyilatkozott a háborús párizsi egyezményekkel kapcsolatos magatartásáról. A továbbiakban kifejtette azt az álláspontot, amelyet a jugoszláv kormány a Szovjetunióval és a ke­leteurópai országokkal való kap­csolatainak kérdésében elfoglalt. Hangsúlyozta, hogy a Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a keleteurópai orszá­gok közötti kapcsolatok norma­lizálása komoly hozzájárulást jelentett a béke megszilárdítá­sához Európa e részében és világszerte elősegítette a fe­szültség enyhülését. Tito ugyanak­kor kijelentette, hogy nem ért egyet azzal a nyilatkozattal, ame­lyet V. M. Molotov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a Jugoszlávia által az utóbbi évek­ben elfoglalt álláspont kérdéséről adott. Ezután Tito indiai és burmai lá­togatásáról beszélt. A beszámoló befejező részét a Jugoszlávia és a nyugati, vala­mint a keleti országok közötti gaz­dasági együttműködéssel kapcsola­tos kérdéseknek szentelte, PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 11. Súlyos ellentétek az Angol Munkáspárt vezetőségében A külpolitika legutóbbi eseményeiről v A Saar-egyezménnyel kapcsolatos francia—nyugatnémet ellen­tétek egyre inkább dühvel és keserűséggel töltik el a francia közvéleményt. Nem túlzás azt állítani, hogy a francia és a nyugatnémet kormány közötti véleménykülönbségek teljességgel áthidalhatatlannak látszanak. Fokozza a francia közvélemény felháborodását, hogy sem az angol, sem az amerikai kormány nem igyekszik hivatalosan is nyilvání­tani a Saar-vidékkel kapcsolatos álláspontját. Ez mindenekelőtt a fran­cia kormány helyzetét befolyásolja és súlyosbítja, miután Faure-nak s nemcsak Adenauer emlékezetes nyilatkozatának hatásait kell semleges­sítenie, de a párizsi egyezmények ellenfeleinek elkeseredett támadásait is ki kell védenie, ha a siker minimális kilátásaival kíván harcba indulni a párizsi egyezmények ratifikácós vitájában. Teljesen bizonytalan, hogy sikerül-e győzedelmeskednie Vendroux képviselővel, De Gaulle sógo­rával szemben, aki legutóbb benyújtott javaslatában állást foglalt amel­lett, hogy a francia nemzetgyűlés sürgősen vitassa meg a Saar-kérdést. Ha a nemzetgyűlés külügyi bizottsága Vendroux javaslata mellett sza­­vaz, úgy még a legmegátalkodottabb németbarát francia képviselőknek­­ is nehéz lesz elképzelniük, miként szavazza meg a nemzetgyűlés a Saar­­egyezményt. Pinay francia külügyminiszter egyébként tegnap kezdte meg a párizsi egyezmények ismertetését a Köztársasági Tanács külügyi bizott­sága előtt. Célja, hogy meggyőzze a bizottság tagjait a párizsi egyezmé­nyek elfogadásának szükségességéről. Aligha valószínű azonban, hogy siker koronázza törekvéseit, hiszen a Köztársasági Tanács igen sok tagja — mint a francia sajtó arról több ízben beszámolt — látja szükségesnek, hogy módosításokat szavazzon meg a párizsi egyezmények egyes cikke­lyeivel kapcsolatban. m­­iközben francia politikai körök nagyban készülődnek, hogy le-* 1 * illetve megszavazzák a párizsi egyezményeket. Angliában nagy érdeklődéssel kísérik az Angol Munkáspárt soraiban egyre inkább el­mélyülő ellentéteket. A párt balszárnya — amelynek tagjait vezetőjük, Bevan volt miniszter után ,,bevanisták“-nak neveztek el — hosszabb idő óta harcban áll a párt jobboldali többségével. Különösen kiélesedtek a két csoport közötti ellentétek az utóbbi időkben, akkor, amikor az alsóház megvitatta Churchill ismeretes fegyverkezési programját. Ez alkalommal a Munkáspárt mintegy 70 képviselője — közöttük a „bevanisták“ is —­a Munkáspárt hivatalos határozati javaslatánál tartózkodtak a szavazás­tól. A határozati javaslat — mint ismeretes — támogatja a hidrogén­­bomba-gyártásról szóló kormányhatározatot. Az alsóház ülése után a Munkáspárt jobboldali vezetősége kettős játékba kezdett: egyrészt akciót indított Bevannak a pártból történő kizárására, másrészt pedig —, hogy a párt egyszerű tagjai követelésének is eleget tegyen — március 7-én határozati javaslatot terjesztett *l5 a parlamentben. Ebben felhívja az angol kormányt: kezdjen haladéktala­nul tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszervezzék a három kormányfő találkozóját — mint a határo­zati javaslat megállapítja —­ a nemzetközi feszültség enyhítése és az ENSZ közbejöttével végrehajtandó hatékony leszerelés előkészítése cél­jából. Jellemző a munkáspárti vezetőség eljárásának kétszínűségére, hogy a határozati javaslat benyújtását követő napon, március 8-án, a Munkáspárt egyik lapjában, a Daily Mirror-ban, Attlee éles támadást intézett a Szovjetunió ellen, magasztalta az Északatlanti Szövetséget és síkraszállt Nyugat-Németország felfegyverzéséért. Több angol lap rámutat: A Bevan ellen indított akció élén maga Attlee, a Munkáspárt vezére áll, akinek feltett szándéka, hogy minden körülmények között eltávolítja a pártból a „bevanisták" népszerű veze­tőjét, i A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének határozata a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának odaítéléséről és a szocialista munkaverseny győzteseinek jutalmazásáról A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a miniszterek és a szakszervezetek elnökségeinek javaslatai alapján 1954 második félévben végzett mun­kájuk eredményeként vörös vándor­­zászlóval, díszoklevéllel és pénzju­talommal tüntette ki az élenjáró vállalatokat. A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége fel­hívja a munkásokat, alkalmazotta­kat, művezetőket, mestereket, tech­nikusokat, mérnököket, az üzemek, vállalatok igazgatóit, hogy az 1955. évi tervek sikeres teljesítése és túl­teljesítése érdekében kövessék az élenjárók példáját, széles körben alkalmazzák azok jól bevált mód­szereit. Az 1955. évi terv minden egyes napjára előírt terv­feladat teljesítésével és túlteljesítésével ér­jenek el új sikereket, tárják fel a termelés rejtett tartalékait és ja­vítsák ki az 1954. évben elkövetett hibákat. Harcoljanak eredménye­sen legfontosabb feladataink: a termelékenység emelése, az önkölt­ség csökkentése, az exportfeladatok jó minőségben és határidőre való teljesítése érdekében. Csak így biz­tosítható dolgozó népünk jólétének állandó emelése. Hazánk felszaba­dulásának tizedik évfordulójára in­dított munkaverseny lendületének fokozásával segítsék elő az 1955. évi terv­­ célkitűzéseinek megvalósítá­­sát.­ A győztes vállalatok többek kö­zött az alábbiak: A szénbányászati minisztérium területén­: Pécsi Szénbányászati Tröszt. Vegyipari- és energiaügyi mi­nisztérium területén: Inotai Alumí­niumkohó. A könnyűipari minisztérium te­rületén : Szegedi Jutaárugyár. Az élelmiszeripari minisztérium területén: Sátoraljaújhelyi Dohány­­gyár. A közlekedés-, és postaügyi mi­nisztérium területén: Szolnoki Fűtőház. Begyűjtési minisztérium terü­letén: Békéscsabai István-malom. A belkereskedelmi minisztérium területén: Pécsi Nádor-szálló. A SZÍ­VOSZ területén: Sárszentmihály és vidéki körzeti földművesszövetkezet. Az állami gazdaságok miniszté­riuma területén: Soribesnyői törzsállattenyésztő állami gazdaság. Az Országos Erdészeti Főigazga­tóság területén: Sárvári állami erdőgazdaság, Délmagyarországi Fűrészek. A földművelésügyi minisztérium területén: Palotabozsoki gépállomás. Eden alsóházi beszéde London (TASZSZ). Eden angol külügyminiszter az alsóház márci­us 8-i esti ülésén beszámolt bang­koki (SEATO-értekezlet), szinga­púri és közép-keleti útjáról. Ezen­kívül utalt a Dal­es-szel Bangkok­ban és Nehruval Delhiben folyta­tott tárgyalásaira. Ez utóbbi tárgyalásain a Taj­van és más kínai szigetek tér­ségében kialakult helyzetről volt szó.­­ Eden beszámolójában igyeke­­z fehérre mosni a Kínai Népközt­­­saság ellen Tajvan térségében fejtett amerikai agresszív csele j­ményeket. I Eden ezzel egyidejűleg Dulle terveivel ellentétben követelte hogy a csangkajsekisták von­ják vissza csapataikat Kimo­ és Macu kinai partmenti szi­getekről.

Next