Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-03-11 / 59. szám

2 Előre ifjúság + Akiknek munkáját messse-fold dicséri..* Mint az orgona sípjai sorakoznak egymás mellett a szövetkezet irodájának falán színes nyelű, takaros söprűk. A legkisebb — tenyérnagyságú — játéksöprű s a legnagyobb bizony majd félméteres szélességű falrészt takar. Lévai György, a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet elnöke kezébe vesz egy pirosnyelű szőnyegsöprűt és mutatja: — Ebből a fajtából most szállítunk tízezret Budapestre, onnan Nyugat-Németországba, Dél-Amerikába, Svájcba irányítják a szállítmányt. Húsz fajta söprűt gyárt üzemünk és mind a húsz fajta külföldi piacokra kerül. Ez évben csak kisméretű söprűkből százezret készítettünk exportra. Azt gondolja az az ember, aki még nem járt a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezetben, hogy sok évtizedes szakmunkás tapasztalattal rendelkező, meglett emberek a söprűkötés mesterei. És a valóság? Az anyagszortírozótól kezdve a csomagolóig mindenütt fiatalemberek, jókedvű pajkos lányok formázzák, alakítják a söprűk hadát. Naponta 1500—2000 söprű készül a szövetkezetben. Mindennap túlteljesítik a gyártási tervet. Az elmúlt évben már november 20-ra eleget tettek évi tervkötelezettségüknek; összesen 521 ezer söprűt gyártottak. A terv túlteljesítésével növekedett a közös haszon is és most március 15-én a múlt évi tiszta jövedelem egy részét, 68.500 forintot, osztanak szét maguk között a tagok. A eirokszakállal beborított üzemrészekben ezekben a napokban különösen serényen dolgoznak a fiatalok. Április 4-e tiszteletére minden DISZ-tag egyéni vállalást tett tervének túlteljesítésére. Az eredményhirdető táblákon Kocsis Mária neve mellé már 208 százalékot, Eperjesi Etelka név mellé 173 százalékot írtak. Alig található 151 százalékon alul teljesítő fiatal az üzemben. Erre egykönnyen megtalálni a magyarázatot. — Üzemünk büszkesége — mondja Lévai elvtárs —az ifjúsági exportbrigád. A brigádhoz tartozik valamennyi DISZ-fiatal, minden üzemrészben dolgozó fiatal szakmunkás. Már két éve annak, hogy megalakult a brigád és azóta dicsekedhetünk mi is a terv túlteljesítésévek Mivel a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet gyártmányai messze földre kerülnek, fontos, hogy jó minőségű árut gyártson a szövetkezet. A rendeléseknek pedig mindig pontosan, határidőre eleget kell tenniök. Mivel nem lehet rossz munkával a magyar ipar hírnevét csorbítani, elhatározták, a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet fiataljai, hogy a munka jobb megszervezése, a minőség javítása és a tervek túlteljesítése érdekében megszervezik az ifjúsági exportbrigádot. Először alig akadt követője a gondolatnak, de amikor a községi pártszervezet is segítségére sietett a népnevelő munkában a DISZ-szervezet vezetőinek, megértette minden fiatal, hogy a brigád megalakulására szükség van. A söprűkötés nagymesterét, Kothencz Mihályt választották brigádvezetőnek. Kothencz elvtárs egyben DISZ-titkár is és azzal büszkélkedhet, hogy állandóan 150 százalékon felül teljesíti tervfeladatát. Vezetésével a brigád tagjai példát mutatnak a munkaversenyben, a felvilágosító munkában, a munkafegyelem megszilárdításában és nem utolsósorban a minőségi áru gyártásában. Az üzemben kézről-kézre megy a munkadarab, a söprű és a brigád tagjai egymást ellenőrzik. Nem teszik a többi közé azt a söprűt, amelyik szára esetleg görbe, vagy amelyiket rosszul fűzték. Igaz, az ilyen eset alig-alig fordul elő, mert már a brigád megalakulásakor azt vállalták a fiatalok, hogy egyetlen darab rosszul elkészített seprűt sem adnak ki kezükből. S vállalásuk nem maradt puszta ígéret. A Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet diszistái azonban nemcsak a termelésben, hanem a kultúrmunkában is egységesek. Az 55 tagú népi együttesük most készül budapesti szereplésre. Van 24 tagú tánccsoportjuk, 24 tagú énekkaruk és az együttes vezetője ugyancsak fiatalember, az üzem dolgozója. Katonakorában a belügyminisztériumi tánccsoport tagja volt Pataki Ferenc, s amikor leszerelt, megalakította a háziipari szövetkezet népi együttesét. Tavaly a járási és a megyei kultúrversenyen első lett az együttes és most is beneveztek a járási kultúrversenyre. Újra célul tűzték az elsőség megszerzését. Az exportbrigádok vezetőinek országos tanácskozásán részt vett Kothencz Mihály elvtárs is és amikor visszajött Budapestről, beszámolt az ottani tapasztalatokról. Ahogy mondotta: nemcsak az üzem, hanem az ország ügye is, hogy jól dolgozzék az exportbrigád, mert a nyugati országokba küldött árukért értékes nyersanyagokat, déli gyümölcsöt s a forró égövi országok termékeit kapja hazánk. Tóth József Megkezdődött az országos kohászati tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat vezetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezeteinek képviselőit, hogy megbeszéljék az 1955 évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A kétnapos tanácskozás csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében kezdődött. A tanácskozáson megjelent Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Kossa István, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese, Vinizlai Gyula, a kohászati dolgozók szakszervezetének titkára, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Herczeg Ferenc, Hidasi Ferenc, Kincses István és Zsofinyec Mihály kohó- és gépipari miniszterhelyettesek. Biró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. — Az, hogy a kohászat munkájával külön tanácskozáson foglalkozunk —• mondotta bevezetőben — kidomborítja a kohászat döntő fontosságát népgazdaságunk fejlődése szempontjából és világosan mutatja, hogy pártunk és kormányunk különösen nagy jelentőséget tulajdonít a kohászat munkájának. A párt politikájának legfőbb célkitűzése a nép jólétéről való gondoskodás. Mint a Központi Vezetőség legutóbbi határozata megállapítja, "Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehéziparon belül a követelményeknek megfelelően fejlesztenünk kell az alapanyagokat gyártó iparágakat, fejlesztenünk kell a kohászatot. A kohászat jó munkája elengedhetetlen feltétele a szocializmus sikeres építésének hazánkban. A kohászat, országunk véderejének, függetlenségünk és szabadságunk védelmének fontos bázisa, további fejlődésünk alapja, népünk boldogulásának, jólétének egyik feltétele. Csergő elvtárs a továbbiakban a kohászat 1954. évi munkájáról beszélt, majd a következőket mondotta: Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata ismét figyelmeztet bennünket: «Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! Csergő elvtárs ezután részletesen foglalkozott az önköltségcsökkentés és a termelékenység kérdésével, majd megállapította: ahhoz, hogy az 1955-ös évben eleget terhessünk a Központi Vezetéség határozata értelmében feladatainknak, az egész vaskohászatnak 4 százalékos termelésemelkedést kell elérnie. A termelési feladatokkal foglalkozva Csergő elvtárs megállapította, hogy pártunk és kormányunk továbbra is gondoskodni fog a kohászat fejlesztéséről. Tovább építjük a Sztálin Vasművet és Sztálinvárost. Felépítjük a Sztálinvárosi Kokszolóművet, az ércelőkészítőt és érctomítőt. A Sztálinvárosi Erőmű újabb egységgel bővül. A Lenin Kohászati Műveknél üzembehelyezzük a keleti erőmű további kazánját, Salgótarjánban és Borsodnádasdon új pácolóberendezéseket létesítünk, Ózdon mélykemencét építünk. Sorolhatnám tovább azokat a kisebb-nagyobb létesítményeket, amelyek mind feladataink, kötelezettségeink teljesítését fogják elősegíteni. Kohászatunk dolgozói — mondotta befejezésül Csergő elvtárs — az 1955. évi feladatok minden részletében való teljesítésével mutassák meg, hogy az élvonalban küzdenek a párt Központi Vezetősége határozatának maradéktalan végrehajtásáért! Délután több felszólalás után Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára emelkedett szólásra. Ezután további felszólalások következtek. Az országos kohászati tanácskozás pénteken folytatja munkáját. Tito elnök beszéde a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-i ülésén Belgrád (TASZSZ) A Tanjug jelentése szerint Tito elnök a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-i ülésén beszámolót mondott Jugoszlávia külpolitikájáról. Tito elnök a többi között az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységéről szólva kiemelte, hogy ez a szervezet «nem igazolta azokat a reményeket, amelyeket az emberiség belé helyezett. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia ellenzi a világ tömbökre való felosztását és a fegyverkezési versenyt. Tito állást foglalt az «aktív együttélés» politikája mellett. A nyugati országokkal való kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy Jugoszlávia kormánya a nyugati országokkal való legkonstruktívabb együttműködés megteremtésére összpontosítja erőfeszítéseit. Németország kérdéséről kijelentette, hogy el kell ismerni az újraegyesüléshez való jogát. Tito elnök azonban nem nyilatkozott a háborús párizsi egyezményekkel kapcsolatos magatartásáról. A továbbiakban kifejtette azt az álláspontot, amelyet a jugoszláv kormány a Szovjetunióval és a keleteurópai országokkal való kapcsolatainak kérdésében elfoglalt. Hangsúlyozta, hogy a Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a keleteurópai országok közötti kapcsolatok normalizálása komoly hozzájárulást jelentett a béke megszilárdításához Európa e részében és világszerte elősegítette a feszültség enyhülését. Tito ugyanakkor kijelentette, hogy nem ért egyet azzal a nyilatkozattal, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a Jugoszlávia által az utóbbi években elfoglalt álláspont kérdéséről adott. Ezután Tito indiai és burmai látogatásáról beszélt. A beszámoló befejező részét a Jugoszlávia és a nyugati, valamint a keleti országok közötti gazdasági együttműködéssel kapcsolatos kérdéseknek szentelte, PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 11. Súlyos ellentétek az Angol Munkáspárt vezetőségében A külpolitika legutóbbi eseményeiről v A Saar-egyezménnyel kapcsolatos francia—nyugatnémet ellentétek egyre inkább dühvel és keserűséggel töltik el a francia közvéleményt. Nem túlzás azt állítani, hogy a francia és a nyugatnémet kormány közötti véleménykülönbségek teljességgel áthidalhatatlannak látszanak. Fokozza a francia közvélemény felháborodását, hogy sem az angol, sem az amerikai kormány nem igyekszik hivatalosan is nyilvánítani a Saar-vidékkel kapcsolatos álláspontját. Ez mindenekelőtt a francia kormány helyzetét befolyásolja és súlyosbítja, miután Faure-nak s nemcsak Adenauer emlékezetes nyilatkozatának hatásait kell semlegessítenie, de a párizsi egyezmények ellenfeleinek elkeseredett támadásait is ki kell védenie, ha a siker minimális kilátásaival kíván harcba indulni a párizsi egyezmények ratifikácós vitájában. Teljesen bizonytalan, hogy sikerül-e győzedelmeskednie Vendroux képviselővel, De Gaulle sógorával szemben, aki legutóbb benyújtott javaslatában állást foglalt amellett, hogy a francia nemzetgyűlés sürgősen vitassa meg a Saar-kérdést. Ha a nemzetgyűlés külügyi bizottsága Vendroux javaslata mellett szavaz, úgy még a legmegátalkodottabb németbarát francia képviselőknek is nehéz lesz elképzelniük, miként szavazza meg a nemzetgyűlés a Saaregyezményt. Pinay francia külügyminiszter egyébként tegnap kezdte meg a párizsi egyezmények ismertetését a Köztársasági Tanács külügyi bizottsága előtt. Célja, hogy meggyőzze a bizottság tagjait a párizsi egyezmények elfogadásának szükségességéről. Aligha valószínű azonban, hogy siker koronázza törekvéseit, hiszen a Köztársasági Tanács igen sok tagja — mint a francia sajtó arról több ízben beszámolt — látja szükségesnek, hogy módosításokat szavazzon meg a párizsi egyezmények egyes cikkelyeivel kapcsolatban. miközben francia politikai körök nagyban készülődnek, hogy le-* 1 * illetve megszavazzák a párizsi egyezményeket. Angliában nagy érdeklődéssel kísérik az Angol Munkáspárt soraiban egyre inkább elmélyülő ellentéteket. A párt balszárnya — amelynek tagjait vezetőjük, Bevan volt miniszter után ,,bevanisták“-nak neveztek el — hosszabb idő óta harcban áll a párt jobboldali többségével. Különösen kiélesedtek a két csoport közötti ellentétek az utóbbi időkben, akkor, amikor az alsóház megvitatta Churchill ismeretes fegyverkezési programját. Ez alkalommal a Munkáspárt mintegy 70 képviselője — közöttük a „bevanisták“ is —a Munkáspárt hivatalos határozati javaslatánál tartózkodtak a szavazástól. A határozati javaslat — mint ismeretes — támogatja a hidrogénbomba-gyártásról szóló kormányhatározatot. Az alsóház ülése után a Munkáspárt jobboldali vezetősége kettős játékba kezdett: egyrészt akciót indított Bevannak a pártból történő kizárására, másrészt pedig —, hogy a párt egyszerű tagjai követelésének is eleget tegyen — március 7-én határozati javaslatot terjesztett *l5 a parlamentben. Ebben felhívja az angol kormányt: kezdjen haladéktalanul tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszervezzék a három kormányfő találkozóját — mint a határozati javaslat megállapítja — a nemzetközi feszültség enyhítése és az ENSZ közbejöttével végrehajtandó hatékony leszerelés előkészítése céljából. Jellemző a munkáspárti vezetőség eljárásának kétszínűségére, hogy a határozati javaslat benyújtását követő napon, március 8-án, a Munkáspárt egyik lapjában, a Daily Mirror-ban, Attlee éles támadást intézett a Szovjetunió ellen, magasztalta az Északatlanti Szövetséget és síkraszállt Nyugat-Németország felfegyverzéséért. Több angol lap rámutat: A Bevan ellen indított akció élén maga Attlee, a Munkáspárt vezére áll, akinek feltett szándéka, hogy minden körülmények között eltávolítja a pártból a „bevanisták" népszerű vezetőjét, i A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének határozata a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának odaítéléséről és a szocialista munkaverseny győzteseinek jutalmazásáról A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a miniszterek és a szakszervezetek elnökségeinek javaslatai alapján 1954 második félévben végzett munkájuk eredményeként vörös vándorzászlóval, díszoklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki az élenjáró vállalatokat. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége felhívja a munkásokat, alkalmazottakat, művezetőket, mestereket, technikusokat, mérnököket, az üzemek, vállalatok igazgatóit, hogy az 1955. évi tervek sikeres teljesítése és túlteljesítése érdekében kövessék az élenjárók példáját, széles körben alkalmazzák azok jól bevált módszereit. Az 1955. évi terv minden egyes napjára előírt tervfeladat teljesítésével és túlteljesítésével érjenek el új sikereket, tárják fel a termelés rejtett tartalékait és javítsák ki az 1954. évben elkövetett hibákat. Harcoljanak eredményesen legfontosabb feladataink: a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az exportfeladatok jó minőségben és határidőre való teljesítése érdekében. Csak így biztosítható dolgozó népünk jólétének állandó emelése. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára indított munkaverseny lendületének fokozásával segítsék elő az 1955. évi terv célkitűzéseinek megvalósítását. A győztes vállalatok többek között az alábbiak: A szénbányászati minisztérium területén: Pécsi Szénbányászati Tröszt. Vegyipari- és energiaügyi minisztérium területén: Inotai Alumíniumkohó. A könnyűipari minisztérium területén : Szegedi Jutaárugyár. Az élelmiszeripari minisztérium területén: Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A közlekedés-, és postaügyi minisztérium területén: Szolnoki Fűtőház. Begyűjtési minisztérium területén: Békéscsabai István-malom. A belkereskedelmi minisztérium területén: Pécsi Nádor-szálló. A SZÍVOSZ területén: Sárszentmihály és vidéki körzeti földművesszövetkezet. Az állami gazdaságok minisztériuma területén: Soribesnyői törzsállattenyésztő állami gazdaság. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság területén: Sárvári állami erdőgazdaság, Délmagyarországi Fűrészek. A földművelésügyi minisztérium területén: Palotabozsoki gépállomás. Eden alsóházi beszéde London (TASZSZ). Eden angol külügyminiszter az alsóház március 8-i esti ülésén beszámolt bangkoki (SEATO-értekezlet), szingapúri és közép-keleti útjáról. Ezenkívül utalt a Dales-szel Bangkokban és Nehruval Delhiben folytatott tárgyalásaira. Ez utóbbi tárgyalásain a Tajvan és más kínai szigetek térségében kialakult helyzetről volt szó. Eden beszámolójában igyekez fehérre mosni a Kínai Népköztsaság ellen Tajvan térségében fejtett amerikai agresszív csele jményeket. I Eden ezzel egyidejűleg Dulle terveivel ellentétben követelte hogy a csangkajsekisták vonják vissza csapataikat Kimo és Macu kinai partmenti szigetekről.