Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-03-29 / 74. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! VIHARSAROK AZ MDP XI. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM C S O N G R Á D M E GYE 1 Második honfoglalás (R. L.) Tíz esztendővel ezelőtt, 1945 március 29-én, összesereglettek a pusztaszeri Árpád-emlékműhöz Percsóra, Hantháza, Sándorfalva, Sövényháza, Baks, Dóc, Anyás, Farkastanya, Károlymajor, Irmamajor és a 40 ezer holdas Pallavicini hitbizomány más településén élő uradalmi cselédek új honfoglalásra. Annonymus szerint 896-ban ezen a helyen a »ő vezér és nemesei megállapították az ország minden törvényeit...» Honfoglaló őseink hagyatékát azonban ezer éven át az arisztokrácia, a földesurak bitorolták, a magyar paraszt jussa pedig — Tiborc szavaival szólva — csak a tűri békességgel volt. De a magyar jobbágyság soha nem nyugodott bele a jogtalanságba s Budai Nagy Antal, Dózsa György, az 1753-as években a mezőtúri és hódmezővásárhelyi parasztvezetők: Törő Pál, Pető Ferenc irányításával újra, meg újra cséphadarót vagy kiegyenesített kaszát fogott akkor, amikor már nem lehetett elviselni a szolgaságot, a nyomorúságot. De a Habsburg birodalom támogatásával a földesurak valamennyi parasztmegmozdulást vérbefojtottak, mert a jogaiért harcoló parasztságnak nem volt szövetségese. A magyar feudalizmus a megtestesült reakció volt; sehol a világon nem volt a nagybirtoknak olyan nemzetpusztító szerepe, mint Magyarországon. Történelmünk legvéresebb fejezeteit hívhatjuk tanúságul, hogy nálunk hosszú évszázadokon át a fájdalmas nemzeti bukásoknak a nagybirtok és a földesurak voltak felidézői, a nagybirtok gáncsolója volt a gazdasági fejlődésnek, kerékkötője a haladásnak. Mi itt Csongrád megyében és a volt Csanádban különösen jól ismertük, mi is a feudális nagybirtok, hiszen ez a két megye az uradalmak és úri birtokok valóságos eldorádója volt: a 40 ezer holdas Pallavicini hitbizomány, a károlyiak nagymágocsi, batidai és felgyői uradalmai, a királyhegyesi Blaskovich földbirtok, a derekegyházi uradalom, a Csanádi püspöki birtok, Návay földeáki uradalma, Zselénszky kakasszéki nagybirtoka —, hogy csak a legnagyobbakról szóljunk. De alig volt olyan község, vagy határrész, amely felett ne uralkodott volna a földesúri kastély, vagy kúria a maga pompájával, fényűzésével, míg közvetlen a felszabadulás előtt is a féljobbágyi sorsban lévő cselédség hihetetlen nyomorúságban tengődött. Milyen nagy volt ez a nyomorúság, arról sokat beszélhetnének a volt urasági cselédek, akik ma vagy egyénileg gazdálkodnak, vagy termelőszövetkezeti tagok, vagy pedig tanácselnöki, katonatiszti, magas párt- és állami funkciót töltenek be. De híven megőrizték az utókornak az uradalmi cselédek és az egész magyar dolgozó parasztság nyomorúságainak emlékeit a falukutatók munkái, tanulmányai is. Minden, de minden a magyar mezőgazdaságban a nagybirtok érdekeit szolgálta, mert a régi reakciós Magyarország legerősebb támaszai a sokezer holdas mágnások voltak. A dolgozó parasztságnak a földért vívott »évszázados pere« 1945-ben végetért. Ma tíz éve a per ítélet végrehajtására gyűltek össze a honfoglaló Árpád-szobor köré a volt uradalmi robotosok, hogy végre sajátjuknak mondhassák azt a földet, amelyért ezer éven át őseik is sóvárogtak. A földosztással a magyar demokrácia befejezte azt a munkát, amelyet Kossuth és Petőfi 1848-ban a jobbágyok felszabadításával elkezdett. De hogy végre szétzúzhattuk hazánkban a feudalista nagybirtokot, ehhez a felszabadító Szovjet Hadseregre teremtette meg a lehetőséget és a párt: a Magyar Kommunista Párt. Rákosi elvtárs már 1926- ban a horthysta vérbíróság előtt megmondotta: »A földet Magyarországon csak a kommunisták fogják felosztani«. Valóban: a párt első és legfontosabb célkitűzése a felszabadulás első napjaiban ez volt. És amikor a felszabadító szovjet csapatok súlyos véráldozat árán a Dunántúlon még harcoltak a német fasiszták ellen, a felszabadult országrészekben már levert karók jelezték az új paraszti honfoglalást. És volt ennek a földreformnak egy fontos jellemvonása: hazánk történetében először fordult elő, hogy egy rendelet végrehajtását magára a népre bízták. A nép, az MKP irányításával, a városból falura küldött munkások segítségével, alig néhány hónap alatt végrehajtotta ezt a történelmi tettet. A földreformmal született és a földreform megvédésében kovácsolódott erőssé és széttéphetetlenné hazánkban a munkás-paraszt szövetség. Az országban 642 ezer igénylő 3 millió 258 ezer holdat kapott, ezzel a szegényparasztság jelentős része középparaszti sorba jutott. A reakció természetesen azonnal működésbe lépett, hogy visszakaparintsa a földet. De a párt kiadta az emlékezetes jelszót: «Földet vissza nem adunk!» — és megmozdult a magyar munkásosztály, hogy megvédje a magyar demokrácia első nagy vívmányát és szövetségesét: a parasztságot, az éledő reakció ellen. A földreform végrehajtásának pillanatában felmerült a kérdés: meg tudja-e tartani a parasztság a földet? Hiszen egy veszített háború után voltunk. Kifosztott országot, szétdúlt ipart és mezőgazdaságot hagyott maga mögött a fasiszta téboly. De ismét a párt emelte magasra az utat mutató fáklyát, hogy kivezesse népünket abból a mélységből, ahová a múlt rendszer urai lökték. »Ki a falura!« — adta ki a jelszót a párt és a munkások tízezrei indultak a dolgozó parasztság segítségére. A párt falujáról adták az első segítséget az újgazdáknak, ők vitték a párt biztató szavát: lesz magyar újjászületés! Tíz év telt el. Harcban, munkában és eredményekben gazdag történelmi évtized. A magyar demokrácia első nagy győzelmét, a földreformot olyan hatalmas sikerek követték, mint a szocialista ipar megteremtése és mindenekelőtt a népi demokrácia kivívása. Ezekben a harcokban erősödött és izmosodott a munkás-paraszt szövetség és vált népi demokráciánk alapjává. A széttört feudalista nagybirtok romjain kivirágzott a falu gazdasági és kulturális élete. A munkásosztály gépekkel, gazdasági felszereléssel, közszükségleti cikkekkel segíti a falu fejlődését. A magyar falu gazdasági és kulturális színvonala óriásit nőtt a földreform óta. A tíz év előtt megvetett, lenézett, »büdös parasztnak« nevezett dolgozó parasztság ma a hatalmon lévő munkásosztály szövetségeseként, képviselői által ott van a legmagasabb állami, közjogi vezető helyeken. Az újfajta paraszti élet úttörői pedig, a termelőszövetkezeti parasztság a párt és munkásosztály segítségével a szocialista nagyüzemi gazdálkodást építi, amelyben végérvényesen megszabadul a dolgozó parasztsága létbizonytalanságtól és lép a beláthatatlan távlatokat nyitó kulturált, jómódú paraszti élet útjára. Méltán mondhatjuk: a magyar demokrácia első, legnagyobb vívmánya a földreform, népünk második honfoglalása volt. PA RTBI ÁRA: 50 FILLÉR £ljen és virágozzék a dicső Szovjet Hadsereg és a magyar néphadsereg széttéphetetlen fegyverbarátsága! ZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD, 1955. MÁRCIUS 29. Az eddig elért eredmények alapján lehetőség van Csongrád megyében a tsz-ek nagyobb arányú fejlesztésére Élenjáró dolgozók megyei értekezlete Hódmezővásárhelyen Az MDP Csongrád megyei Pártvégrehajtó bizottsága meghívására szombaton megyei értekezletet tartottak Hódmezővásárhelyen a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói. A tanácskozáson Papp István elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese beszélt a termelőszövetkezetek eredményeiről és feladatairól. Szólt arról, hogy termelőszövetkezeteink az elmúlt öt — Ez érthető is — mondotta —, mert a táblás földeken közös erővel, a gépek segítségével a munka termelékenysége magasabb fokot ér el és éppen ebben van a nagyüzemi gazdálkodás előnye az apró kisparaszti gazdaságokkal szemben. Amíg 1950-ben a megye termelőszövetkezeteiben az egy munkaegységre eső jövedelem átlagértéke 13 forint volt, addig 1954-ben már 23 forintot osztottak átlagosan megyénk termelőszövetkezetei egy munkaegységre. Ha az 1955-ös bevételi és kiadási költségvetés alapján a termelési tervekben helyesen lefektetett termelési célkitűzéseket a tsz-ek megvalósítják, akkor az egy munkaegységre eső átlagos részesedés értéke meghaladja a 34 forintot. • Termelt-e valaha its megyénk területén az egyéni parasztság átlagban búzából, árpából, zabból holdanként 10 mázsán felül, vagy cukorrépából 304 mázsát, kukoricából 48 mázsát, kenderből közel 50 mázsát holdanként! Nem termelt! De termelőszövetkezeteink igen és erre példa a csongrádi Vörös Október, az ambrózfalvi Dimitrov, a szegedi Dózsa, a vásárhelyi Csapajev Termelőszövetkezet eredménye. Ezek az eredmények mutatják, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a szocialista mezőgazdaságban nincsenek határai és csakis a többtermelés, a termékek bősége teremtheti meg a dolgozó parasztság felemelkedését, erre viszont csak a kollektív nagyüzemi gazdaság képes. Papp elvtárs ezután arról beszélt, hogy pártunk és kormányunk milyen segítséget ad a termelőszövetkezetek fejlesztésére, tenyészállat, munkagépek, vetőmagvak, műtrágya, növényvédőszerek beszerzésére, építkezésekre, ártézi kutakra. Megyénkben ma már 39 termelőszövetkezet villamosítva van. A megye 19 gépállomása és egy növényvédő állomása is a termelőszövetkezeti parasztság munkáját segíti. E komoly segítséget látja és érzi mind a termelőszövetkezeti, mind a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. A termelőszövetkezeti parasztot megerősíti elhatározásában, hogy helyesen és okosan választotta a termelőszövetkezeti utat, a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok pedig — látva azt, hogy a termelőszövetkezet jó, a termelőszövetkezet valóban a felemelkedés, a kulturáltság elérésének egyetlen és helyes útja számára — mind többen választják a szövetkezeti utat. Jelenleg megyénk területén 187 termelőszövetkezet és tszcs működik 13.701 taggal, 103.440 katasztrális holdon. Ezenkívül 38 szakcsoport is van (állattenyésztő, rizstermelő, gyümölcstermelő, méhész, halász stb.) 2887 taggal Az elmúlt gazdasági évben 1700 tag lépett termelőszövetkezeteinkben, de alakultak új termelőszövetkezetek is Szatymazon, Földeákon, Hódmezővásárhelyen. Az 1953. évi júniusi és az ezt követő III. pártkongresszusi határozat világosan és félreérthetetlenül ráirányította a figyelmet, a termelő év alatt milyen nagyot fejlődtek. Amíg 1950-ben mindössze 5 millió forint szövetkezeti alappal rendelkeztek a tsz-ek, 1954-ben a szövetkezeti alap már eléri a 32 millió forintot. Számos termelőszövetkezet mutatja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az elszórt, kisparaszti gazdasággal szemben, szövetkezeti gazdaságok megszilárdítására. Feltárta a termelőszövetkezeti mozgalomban elkövetett hibákat és egy sor intézkedést hozott a hibák megszüntetésére. Egyes párt-, állami és gazdasági funkcionárius azonban félreértette a határozat lényegét, ennek következtében a termelőszövetkezeti parasztság között kezdett lábra kapni a bizonytalanság. Az ellenség is akcióba lépett, jogtalan követelésekkel zaklatták termelőszövetkezeteinket, egyiket-másikat még perbe is fogták. Ezekkel a kísérletezésekkel szemben termelőszövetkezeti parasztságunk helyesen és osztályharcosan viselkedett, amikor a jogtalan követeléseket — bárki részéről is történt — megtagadta. Akadtak tsz-ek, ahol mikor a kulák a földjét követelte, a mezsgyekarót mutatták neki, vagy ahol a kocsit lovat követelte, a lőcsöt és a hajtószárat mutatták. Tehát határozottan elutasították jogtalan követelésüket. Hogy a párt segítségével termelőszövetkezeteink az 1953 októberi helyzetből megerősödve kerültek ki, ez a termelőszövetkezetek létjogosultságát és életrevalóságát bizonyította. A beszámoló a továbbiakban részletesen ismertette, hogy az állam hitelelengedéssel, a beadási kötelezettség csökkentésével, az ingyenes állatorvosi kezeléssel — amely az elmúlt évben 400 ezer forint megtakarítást jelentett a termelőszövetkezeteknek — milyen segítséget adott a tsz-eknek. Ma már több mint 160 kihelyezett agronómus is segíti a tsz-eket. — Ennek a sokoldalú és minden irányú segítségnek kézzel fogható eredményei vannak — hangsúlyozta Papp elvtárs. — Az elmúlt gazdasági évben a tsz-ek jól megállták helyüket, jobban, mint bármelyik évben. Évről évre kevesebb a gyengén működő termelőszövetkezet. Javult a tagság anyagi helyzete. Ma már alig lehet találni tsz-tagot, akinek ne volna háztáji tehene, anyakocája, egy-két hízója és számottevő baromfi állománya— Javult az elmúlt másfél év alatt a termelőszövetkezetek vezetése. Mind gyakoribb, hogy a komoly termelési tapasztalattal rendelkező volt középparaszt tsz-tagot beválasztják a vezetőségbe. — A tsz-ekben a termelés növelése most elsősorban attól függ, hogy a termelést, az egyes munkákat hogyan szervezik meg — folytatta az előadó. Éppen ezért a termelőszövetkezetek további szervezeti és gazdasági erősítése érdekében az eddiginél nagyobb fiatal. gyelmet kell fordítani a munkák megszervezésére. Növelni kell a munka termelékenységét, amelynek legfontosabb eszköze a munkafolyamatok gépesítése-Papp elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy gyakori még a szövetkezetekben a mintaalapszabály megsértése. Egyes szövetkezetekben eltűrik az alapszabályban megszabott mértéknél nagyobb háztáji gazdaságokat, másutt a szövetkezeti demokrácia betartásában van fogyatékosság. A jó szövetkezeti elnök nem úgy értelmezi a személyes felelősséget, hogy joga van kiskirályoskodni, parancsolgatni, a tagság véleményét semmibe venni, mint a gyálaréti Komszomol TSZ, vagy a vásárhelyi Úttörő TSZ volt elnöke tette. Ehelyett a jó elnök úgy vezeti a termelőszövetkezet életét, hogy az a tagok érdekével megegyezzék. A jó vezetőség erősíti és fejleszti a szövetkezeti demokráciát, rendszeresen beszámol a közgyűlés előtt az igazgatóság munkájáról, kikéri a tagok véleményét és ügyel arra, hogy a tagok tájékozottak legyenek a szövetkezet minden ügyében. Az ilyen szövetkezetben a tagok magukénak érzik a közös vagyont és lelkesedéssel, bizakodással dolgoznak a tervek megvalósításáért. A termelőszövetkezet vezetésének megjavítása elengedhetetlen feltétele a tsz-ek jövedelmezőbbé tételének és a tsz-mozgalom megszilárdításának. — A szövetkezeti demokrácia megköveteli az ellenőrző bizottságok működését — folytatta a továbbiakban Papp István. A tsz-en belül ellenőrző bizottság a tagok részéről történő társadalmi ellenőrzés szerve, amelynek legfontosabb feladata legalább évenként kétszer ellenőrizni: megfelelő könyvelést vezetnek-e, ellenőrizni a bevételek felhasználását, a munkaegységek nyilvántartását, a közös vagyon megbecsülését stb. A továbbiakban arról volt szó, hogy jelentősen javult a tsz-tagok munkafegyelme. Ezt az is bizonyítja, hogy tavaly jelentéktelen terület maradt megkapálatlanul a megelőző évek 3—4 ezer holdjához viszonyítva. Javult az állattenyésztésben dolgozók munkafegyelme is, ennek következménye, hogy az egy tehénre eső tejhozam az elmúlt évben 250 literrel emelkedett. Ha az 1953. évi anyaállatok ellési százalékát száznak vesszük, akkor 1954- ben 57,1 százalékkal több anyaállat ellett, mint 1953-ban. A 100 tehénre jutó borjúszaporulatot a tervhez viszonyítva 150,5 százalékra teljesítettük. Ez annak az eredménye, hogy a tsz-ek mindjobban felismerik az állattenyésztés jövedelmezőségét, jobban megválogatják és állandósítják az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagokat. Igen nagy hiba termelőszövetkezeteinkben a még mindig számottevő állatelhullás. Kétségtelenül ehhez hozzájárulnak a még korszerűtlen épületek, de ez egyáltalán nem mentesíti agronómusainkat, állattenyésztési szakembereinket és főleg állatorvosainkat a felelősség A szocialista mezőgazdaságban a termelés fejlesztésének nincsenek határai Legyen baráti viszony a tsz-tagok és az egyéni parasztok között A beszámoló ezután a közös vagyon fokozott megbecsülését hangsúlyozta, majd Papp elvtárs a márciusi párthatározatról beszélt s ennek alapján hangsúlyozta: pártunk változatlanul a termelőszövetkezetekben látja a parasztság felemelkedésének egyedüli útját; a mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban csak az egyénileg gazdálkodó parasztok önkéntes elhatározása alapján valósítható meg. A termelőszövetkezetek további számszerű fejlesztésének alapvető feltétele annak a helyes célkitűzésnek megvalósítása, hogy a tsztagok jövedelme magasabb legyen, mint a jól dolgozó középparasztoké. A pártszervezetek segítségével szükség van olyan politikai felvizFolytatás a második oldalon..2 V