Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-03-29 / 74. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! VIHARSAROK AZ MDP XI. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM C S O N G R Á D M E GYE 1 Második honfoglalás (R. L.) Tíz esztendővel ezelőtt, 1945 március 29-én, összesereg­­lettek a pusztaszeri Árpád-em­­lékműhöz Percsóra, Hantháza, Sándorfalva, Sövényháza, Baks, Dóc, Anyás, Farkastanya, Károly­­major, Irmamajor és a 40 ezer hol­das Pallavicini hitbizomány más településén élő uradalmi cselédek új honfoglalásra. Annonymus szerint 896-ban ezen a helyen a »ő vezér és nemesei megállapítot­ták az ország minden törvé­nyeit...»­ Honfoglaló őseink ha­gyatékát azonban ezer éven át az arisztokrácia, a földesurak bitorolták, a magyar paraszt jussa pedig — Tiborc szavaival szólva — csak a­­ tűri békes­séggel­ volt. De a magyar job­bágyság soha nem nyugodott bele a jogtalanságba s Budai Nagy Antal, Dózsa György, az 1753-as években a mezőtúri és hódmezővásárhelyi parasztveze­tők: Törő Pál, Pető Ferenc irá­nyításával újra, meg újra csép­­hadarót vagy kiegyenesített ka­szát fogott akkor, amikor már nem lehetett elviselni a szolga­ságot, a nyomorúságot. De a Habsburg birodalom támogatá­sával a földesurak valamennyi parasztmegmozdulást vérbefoj­­tottak, mert a jogaiért harcoló parasztságnak nem volt szövet­ségese. A magyar feudalizmus a megtestesült reakció volt; sehol a világon nem volt a nagybir­toknak olyan nemzetpusztító szerepe, mint Magyarországon. Történelmünk legvéresebb feje­zeteit hívhatjuk tanúságul, hogy nálunk hosszú évszázadokon át a fájdalmas nemzeti bukások­nak a nagybirtok és a földes­­urak voltak felidézői, a nagybir­tok gáncsolója volt a gazdasági fejlődésnek, kerékkötője a ha­ladásnak. Mi itt Csongrád megyében és a volt Csanádban különösen jól ismertük, mi is a feudális nagy­birtok, hiszen ez a két megye az uradalmak és úri birtokok való­ságos eldorádója volt: a 40 ezer holdas Pallavicini hitbizomány, a károlyiak nagymágocsi, bati­­dai és felgyői uradalmai, a ki­­rályhegyesi Blaskovich földbir­tok, a derekegyházi uradalom, a Csanádi püspöki birtok, Návay földeáki uradalma, Zselénszky kakasszéki nagybirtoka —, hogy csak a legnagyobbakról szól­junk. De alig volt olyan község, vagy határrész, amely felett ne uralkodott volna a földesúri kastély, vagy kúria a maga pompájával, fényűzésével, míg közvetlen a felszabadulás előtt is a féljobbágyi sorsban lévő cselédség hihetetlen nyomorú­ságban tengődött. Milyen nagy volt ez a nyomorúság, arról so­kat beszélhetnének a volt ura­sági cselédek, akik ma vagy egyénileg gazdálkodnak, vagy termelőszövetkezeti tagok, vagy pedig tanácselnöki, katonatiszti, magas párt- és állami funkciót töltenek be. De híven megőriz­ték az utókornak az uradalmi cselédek és az egész magyar dol­gozó parasztság nyomorúságai­nak emlékeit a falukutatók munkái, tanulmányai is. Min­den, de minden a magyar me­zőgazdaságban a nagybirtok ér­dekeit szolgálta, mert a régi re­akciós Magyarország legerősebb támaszai a sokezer holdas mág­nások voltak. A dolgozó parasztságnak a földért vívott »évszázados pere­« 1945-ben végetért. Ma tíz éve a per ítélet végrehajtására gyűltek össze a honfoglaló Árpád-szobor köré a volt uradalmi robotosok, hogy végre sajátjuknak mond­hassák azt a földet, amelyért ezer éven át őseik is sóvárogtak. A földosztással a magyar de­mokrácia befejezte azt a mun­kát, amelyet Kossuth és Petőfi 1848-ban a jobbágyok felszaba­dításával elkezdett. De hogy vég­re szétzúzhattuk hazánkban a feudalista nagybirtokot, ehhez a felszabadító Szovjet Hadseregre teremtette meg a lehetőséget és a párt: a Magyar Kommunista Párt. Rákosi elvtárs már 1926- ban a horthysta vérbíróság előtt megmondotta: »A földet Ma­gyarországon csak a kommunis­ták fogják felosztani«. Valóban: a párt első és legfontosabb cél­kitűzése a felszabadulás első napjaiban ez volt. És amikor a felszabadító szovjet csapatok sú­lyos véráldozat árán a Dunán­túlon még harcoltak a német fasiszták ellen, a felszabadult országrészekben már levert ka­rók jelezték az új paraszti hon­foglalást. És volt ennek a földreform­nak egy fontos jellemvonása: hazánk történetében először for­dult elő, hogy egy rendelet vég­rehajtását magára a népre bíz­ták. A nép, az MKP irányításá­val, a városból falura küldött munkások segítségével, alig né­hány hónap alatt végrehajtotta ezt a történelmi tettet. A föld­reformmal született és a földre­form megvédésében kovácsoló­­dott erőssé és széttéphetetlenné hazánkban a munkás-paraszt szövetség. Az országban 642 ezer igénylő 3 millió 258 ezer holdat kapott, ezzel a szegényparaszt­ság jelentős része középparaszti sorba jutott. A reakció természe­tesen azonnal működésbe lé­pett, hogy visszakaparintsa a földet. De a párt kiadta az em­lékezetes jelszót: «Földet vissza nem adunk!»­ — és megmozdult a magyar munkásosztály, hogy megvédje a magyar demokrá­cia első nagy vívmányát és szö­vetségesét: a parasztságot, az éledő reakció ellen. A földreform végrehajtásának pillanatában felmerült a kérdés: meg tudja-e tartani a paraszt­ság a földet? Hiszen egy veszí­tett háború után voltunk. Ki­fosztott országot, szétdúlt ipart és mezőgazdaságot hagyott ma­­ga mögött a fasiszta téboly. De ismét a párt emelte magasra az utat mutató fáklyát, hogy kive­zesse népünket abból a mély­ségből, ahová a múlt rendszer urai lökték. »Ki a falura!« — adta ki a jelszót a párt és a munkások tízezrei indultak a dolgozó parasztság segítségére. A párt falujáról adták az első segítséget az újgazdáknak, ők vitték a párt biztató szavát: lesz magyar újjászületés! Tíz év telt el. Harcban, mun­kában és eredményekben gaz­dag történelmi évtized. A ma­gyar demokrácia első nagy győ­zelmét, a földreformot olyan hatalmas sikerek követték, mint a szocialista ipar megteremtése és mindenekelőtt a népi demok­rácia kivívása. Ezekben a har­cokban erősödött és izmosodott a munkás-paraszt szövetség és vált népi demokráciánk alap­jává. A széttört feudalista nagy­birtok romjain kivirágzott a falu gazdasági és kulturális éle­te. A munkásosztály gépekkel, gazdasági felszereléssel, köz­szükségleti cikkekkel segíti a falu fejlődését. A magyar falu gazdasági és kulturális színvo­nala óriásit nőtt a földreform óta. A tíz év előtt megvetett, lenézett, »büdös parasztnak« ne­vezett dolgozó parasztság ma a hatalmon lévő munkásosztály szövetségeseként, képviselői ál­tal ott van a legmagasabb álla­mi, közjogi vezető helyeken. Az újfajta paraszti élet úttörői pe­dig, a termelőszövetkezeti pa­rasztság a párt és munkásosz­tály segítségével a szocialista nagyüzemi gazdálkodást építi, amelyben végérvényesen meg­szabadul a dolgozó parasztsága létbizonytalanságtól és lép a­ be­láthatatlan távlatokat nyitó kul­turált, jómódú paraszti élet út­jára. Méltán mondhatjuk: a magyar demokrácia első, legnagyobb vívmánya a földreform, népünk második honfoglalása volt. PA RTBI ÁRA: 50 FILLÉR £ljen és virágozzék a dicső Szov­­jet Hadsereg és a magyar néphad­sereg széttéphetetlen fegyver­barátsága! ZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD, 1955. MÁRCIUS 29. Az eddig elért eredmények alapján lehetőség van Csongrád megyében a tsz-ek nagyobb arányú fejlesztésére Élenjáró dolgozók megyei értekezlete Hódmezővásárhelyen Az MDP Csongrád megyei Párt­végrehajtó bizottsága meghívására szombaton megyei értekezletet tar­tottak Hódmezővásárhelyen a ter­melőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói. A tanácskozáson Papp István elvtárs, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese beszélt a termelőszövetkezetek eredményeiről és feladatairól. Szólt arról, hogy termelőszövetkezeteink az elmúlt öt — Ez érthető is — mondotta —, mert a táblás földeken közös erő­vel, a gépek segítségével a munka termelékenysége magasabb fokot ér el és éppen ebben van a nagyüzemi gazdálkodás előnye az apró kispa­raszti gazdaságokkal szemben. Amíg 1950-ben a megye termelőszö­vetkezeteiben az egy munkaegység­re eső jövedelem átlag­értéke 13 fo­rint volt, addig 1954-ben már 23 forintot osztottak átlagosan me­gyénk termelőszövetkezetei egy munkaegységre. Ha az 1955-ös be­vételi és kiadási költségvetés alap­ján a termelési tervekben helyesen lefektetett­­ termelési célkitűzéseket a tsz-ek megvalósítják, akkor az egy munkaegységre eső átlagos ré­szesedés értéke meghaladja a 34 forintot. • Termelt-e valaha its megyénk területén az egyén­i parasztság át­lagban búzából, árpából, zabból holdanként 10 mázsán felül, vagy cukorrépából 304 mázsát, kukoricá­ból 48 mázsát, kenderből közel 50 mázsát holdanként! Nem termelt! De termelőszövetkezeteink igen és erre példa a csongrádi Vörös Ok­tóber, az ambrózfalvi Dimitrov, a szegedi Dózsa, a vásárhelyi Csapa­­jev Termelőszövetkezet eredménye.­­ Ezek az eredmények mutatják, hogy a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének a szocialista mező­­gazdaságban nincsenek határai és csakis a többtermelés, a ter­mékek bősége teremtheti meg a dolgozó parasztság felemelke­dését,­­ erre viszont csak a kollektív nagyüzemi gazdaság képes. Papp elvtárs ezután arról be­szélt, hogy pártunk és kormányunk milyen segítséget ad a termelőszö­vetkezetek fejlesztésére, tenyészál­lat, munkagépek, vetőmagvak, mű­trágya, növényvédőszerek beszer­zésére, építkezésekre, ártézi kutak­ra. Megyénkben ma már 39 terme­lőszövetkezet villamosítva van. A megye 19 gépállomása és egy nö­vényvédő állomása is a termelőszö­vetkezeti parasztság munkáját se­gíti. E komoly segítséget látja és érzi mind a termelőszövetkezeti, mind a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. A termelőszövet­kezeti parasztot megerősíti elhatá­rozásában­, hogy helyesen és oko­san választotta a termelőszövetke­zeti utat, a ma még egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok pedig — látva azt, hogy a termelőszövetke­zet jó, a termelőszövetkezet valóban a felemelkedés, a kulturáltság el­érésének egyetlen és helyes útja szá­mára — mind többen választják a szövetkezeti utat. Jelenleg megyénk területén 187 termelőszövetkezet és tszcs működik 13.701 taggal, 103.440 katasztrális holdon. Ezenkívül 38 szakcsoport is van (ál­lattenyésztő, rizstermelő, gyümölcs­­termelő, méhész, halász stb.) 2887 taggal­ Az elmúlt gazdasági évben 1700 tag lépett termelőszövetke­zeteinkben, de alakultak új terme­lőszövetkezetek is Szatymazon, Földeákon, Hódmezővásárhelyen. Az 1953. évi júniusi és az ezt kö­vető III. pártkongresszusi határo­zat világosan és félreérthetetlenül ráirányította a figyelmet, a termelő­ év alatt milyen nagyot fejlődtek. Amíg 1950-ben mindössze 5 millió forint szövetkezeti alappal ren­delkeztek a tsz-ek, 1954-ben a szövetkezeti alap már eléri a 32 millió forintot. Számos termelőszövetkezet mutatja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az elszórt, kisparaszti gazdasággal szemben, szövetkezeti gazdaságok megszilár­dítására. Feltárta a termelőszövet­kezeti mozgalomban elkövetett hi­bákat és egy sor intézkedést ho­zott a hibák megszüntetésére. Egyes párt-, állami és gazdasági funk­cionárius azonban félreértette a határozat lényegét, ennek követ­keztében a termelőszövetkezeti pa­rasztság között kezdett lábra kapni a bizonytalanság. Az ellenség is akcióba lépett, jogtalan követelé­sekkel zaklatták termelőszövetkeze­teinket, egyiket-másikat még perbe is fogták. Ezekkel a kísérletezések­kel szemben termelőszövetkezeti pa­rasztságunk helyesen és osztályhar­­cosan viselkedett, amikor a jogta­lan követeléseket — bárki részéről is történt — megtagadta. Akadtak tsz-ek, ahol mikor a kulák a föld­jét követelte, a mezsgyekarót mu­tatták neki, vagy ahol a kocsit lovat követelte, a lőcsöt és a haj­tószárat mutatták. Tehát határozot­tan elutasították jogtalan követelé­süket. Hogy a párt segítségével­ ter­­melőszövetkezeteink az 1953 októbe­ri helyzetből megerősödve kerültek ki, ez a termelőszövetkezetek létjo­gosultságát és életrevalóságát bi­zonyította. A beszámoló a továbbiakban részletesen ismertette, hogy az ál­lam hitelelengedéssel, a beadási kö­telezettség csökkentésével, az in­gyenes állatorvosi kezeléssel — amely az elmúlt évben 400 ezer fo­rint megtakarítást jelentett a ter­melőszövetkezeteknek — milyen se­gítséget adott a tsz-eknek. Ma már több mint 160 kihelyezett agronó­­mus is segíti a tsz-eket. — Ennek a sokoldalú és minden irányú segítségnek kézzel fogható eredményei vannak — hangsúlyozta Papp elvtárs. — Az elmúlt gazda­sági évben a tsz-ek jól megállták helyüket, jobban, mint bármelyik évben. Évről évre kevesebb a gyen­gén működő termelőszövetkezet. Ja­vult­ a tagság anyagi helyzete. Ma már alig lehet találni tsz-tagot, akinek ne volna háztáji tehene, anyakocája, egy-két hízója és szá­mottevő baromfi állománya­— Javult az elmúlt másfél év alatt a termelőszövetkeze­tek vezetése. Mind gyakoribb, hogy a komoly termelési ta­pasztalattal rendelkező volt kö­zépparaszt tsz-tagot beválaszt­ják a vezetőségbe. — A tsz-ekben a termelés növe­lése most elsősorban attól függ, hogy a termelést, az egyes mun­kákat hogyan szervezik meg — folytatta az előadó. Éppen ezért a termelőszövetkezetek további szer­vezeti és gazdasági erősítése ér­dekében az eddiginél nagyobb fi­­atal. gyelmet kell fordítani a munkák megszervezésére. Növelni kell a munka termelékenységét, amelynek legfontosabb eszköze a munkafolya­matok gépesítése-Papp elvtárs a továbbiakban ar­ról beszélt, hogy gyakori még a szövetkezetekben a mintaalapsza­bály megsértése. Egyes szövetkeze­tekben eltűrik az alapszabályban megszabott mértéknél nagyobb ház­táji gazdaságokat, másutt a szö­vetkezeti demokrácia betartásában van fogyatékosság. A jó szövetke­zeti elnök nem úgy értelmezi a személyes felelősséget, hogy joga van kiskirályoskodni, parancsol­gatni, a tagság véleményét sem­mibe venni, mint a gyálaréti Kom­­szomol TSZ, vagy a vásárhelyi Út­­törő TSZ volt elnöke tette. Ehelyett a jó elnök úgy vezeti a termelőszö­vetkezet életét, hogy az a tagok ér­dekével megegyezzék. A jó vezető­ség erősíti és fejleszti a szövetke­zeti demokráciát, rendszeresen be­számol a közgyűlés előtt az igazga­tóság munkájáról, kikéri a tagok véleményét és ügyel arra, hogy a tagok tájékozottak legyenek a szö­vetkezet minden ügyében. Az ilyen szövetkezetben a tagok maguké­nak érzik a közös vagyont és lel­kesedéssel, bizakodással dolgoznak a tervek megvalósításáért. A ter­melőszövetkezet vezetésének megja­vítása elengedhetetlen feltétele a tsz-ek jövedelmezőbbé tételének és a tsz-mozgalom megszilárdításá­nak. — A szövetkezeti demokrácia megköveteli az­­ ellenőrző bizottsá­gok működését — folytatta a to­vábbiakban Papp István. A tsz-en belül ellenőrző bizottság a tagok részéről történő társadalmi ellen­őrzés szerve, amelynek legfonto­sabb feladata legalább évenként kétszer ellenőrizni: megfelelő köny­velést vezetnek-e, ellenőrizni a be­vételek felhaszná­lását, a munka­egységek nyilvántartását, a közös vagyon megbecsülését stb. A továbbiakban arról volt szó, hogy jelentősen javult a tsz-tagok munkafegyelme. Ezt az is bizonyít­ja, hogy tavaly jelentéktelen terület ma­radt megkapálatlanul a meg­előző évek 3—4 ezer holdjához viszonyítva. Javult az állattenyésztésben dol­gozók munkafegyelme is, ennek következménye, hogy az egy te­hénre eső tejhozam az elmúlt év­ben 250 literrel emelkedett. Ha az 1953. évi anyaállatok ellési száza­lékát száznak vesszük, akkor 1954- ben 57,1 százalékkal több anyaál­lat ellett, mint 1953-ban. A 100 te­hénre jutó borjúszaporulatot a tervhez viszonyítva 150,5 százalék­ra teljesítettük. Ez annak az ered­ménye, hogy a tsz-ek mindjobban felismerik az állattenyésztés jöve­delmezőségét, jobban megválogat­ják és állandósítják az állatte­nyésztésben dolgozó tsz-tagokat. Igen nagy hiba termelőszövetkeze­teinkben a még mindig számotte­vő állatelhullás. Kétségtelenül eh­hez hozzájárulnak a még korsze­rűtlen épületek, de ez egyáltalán nem mentesíti agronómusainkat, állattenyésztési szakembereinket és főleg állatorvosainkat a felelősség A szocialista mezőgazdaságban a termelés fejlesztésének nincsenek határai Legyen baráti viszony a tsz-tagok és az egyéni parasztok között A beszámoló ezután a közös va­gyon fokozott megbecsülését hang­súlyozta, majd Papp elvtárs a márciusi párthatározatról beszélt s ennek alapján hangsúlyozta: pártunk változatlanul a ter­melőszövetkezetekben látja a parasztság felemelkedésének egyedüli útját; a mezőgazda­ság szocialista átszervezése azonban csak az egyénileg gazdálkodó parasztok önkéntes elhatározása alapján valósít­ható meg. A termelőszövetkezetek további számszerű fejlesztésének alapvető feltétele annak a helyes célkitű­zésnek megvalósítása, hogy a tsz­­tagok jövedelme magasabb legyen, mint a jól dolgozó középparaszto­ké. A pártszervezetek segítségével szükség van olyan politikai felvi­zFolytatás a második oldalon..2 V

Next