Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-04-23 / 95. szám

2 1"Folytatás az 1 oldalról.A nyék ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőik és azok parancsnokságának megszervezése terén és más olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek hozzájárulnak védelmi ké­pességük fokozásához. A béketábor ereje napról napra növekszik és már most is hatalmasabb a háború és az agresszió erőinél. A világ minden népe, a magyar nép is, joggal hisz abban, hogy le lehet fogni a háborús gyújtogatók ke­zét. A magyar nép büszke arra, hogy abba a táborba tarto­zik, amely kezébe vette a népek biztonságáról és bé­kéjéről való gondoskodás ügyét. Biztosíthatom az ország­­gyűlést — mondotta befeje­zésül Boldoczki elvtárs —, hogy a magyar külügyi szol­gálat —­ pártunk és kormá­nyunk útmutatásához hívem­ — mindent elkövet, hogy nemzetközi síkon méltóan képviselje hazánk érdekeit. Minden erejét latba veti a népek közötti barátság és együttműködés elmélyítése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a tartós béke biztosítása érdekében. Ezután Andics Erzsébet, az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturális osz­tályának vezetője szólalt fel. Beszámolt a magyar nép őszinte békeszeretetéről, bé­kevágyáról, amelynek bizo­nyítéka az életerős magyar békemozgalom is. Elmondot­ta ezután, hogy a világ bé­kére törekvő népeinek kép­viselői május 22-én Helsin­kiben béke-világtalálkozóra gyűlnek össze. Minden eddiginél hatal­masabb világparlament lesz ez, amelynek munkájából a magyar nép küldöttei is ki fogják venni részüket. Andics Erzsébet nagy tet­széssel fogadott beszéde után Szabó István altábornagy emelkedett szólásra, majd Máté János veszprémi püs­pök volt a következő felszó­laló. Ezután Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója mon­dott beszédet. Beszédében részletesen foglalkozott a magyar értelmiség egy cso­portjának a Pravda január 26-i számában tett nyilatko­zatával. E nyilatkozatukban a magyar értelmiség képvi­selői tiltakoztak az Atlanti Tanács decemberi, Párizsban tartott ülésén hozott hatá­rozat ellen és felhívták az emberiséget: emeljék fel a tiltakozás hangját és közös erőfeszítéssel akadályozzák meg az atomháború ki­rob­bantására irányuló új tervek megvalósítását. Ez a nyilatkozat — állapí­"Az országgyűlés meghall­gatta a külügyminiszter be­számolóját a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikájáról, azt jóváhagyja s az alábbi­totta meg Barcs Sándor — méltó állásfoglalása volt a magyar értelmiségnek és nincs ennek a hazának egyetlen hűséges fia sem, aki ne helyeselné és ne vallaná magáénak e nyilat­kozat minden egyes gon­dolatát. Vető Lajos evangélikus püspök után Keleti Ferenc, a külügyi bizottság elnöke szólalt fel és ismertette az országgyűlés külügyi bizott­ságának határozati javasla­tát, amelyet az országgyűlés egyhangúlag elfogadott,­abban szabja meg a Magyar Népköztársaság kormánya külpolitikájának irányvona­lát. Az országgyűlés határozata 1. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának célja a magyar nép békés építő munkájának, hazánk függet­lenségének biztosítása.­­ 2. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának meg­valósításához szilárd alapot ad az, hogy tíz év óta bizton támaszkodhatunk felszabadítónkra és nagy barátunkra­, a Szovejtunióra, valamint a szocializmust építő népek egész kilencszázmilliós táborára. Ezért a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapvető feladata, hogy tovább mélyítsük barátságunkat és testvéri együttműködésünket a nagy Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a szocialista tábor valamennyi országával politikai, gazdasági, kulturális és védelmi té­ren, az élet minden területén. S. A párizsi egyezmények ratifikálása, a német milita­­rizmus feltámasztása új helyzetet teremtett Európában és veszélyezteti a népek, köztük a magyar nép békéjét és biztonságát. Az országgyűlés ezért helyesli és népünk érdekében feltétlenül szükségesnek tartja barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését, közös katonai parancsnokság felállítását azokkal az országok­kal, amelyek a moszkvai értekezleten részt vettek. 4. A Magyar Népköztársaság jó viszonyt kíván fenn­tartani minden országgal, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére, a népek egyenjogúságának, szuverenitásának, valamint egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tar­­tása alapján.­­ A Magyar Népköztársaság kormánya a jövőben is folytassa a nemzetközi együttműködés politikáját és a nemzetközi feszültség enyhítése, a tartós béke biztosítása érdekében fejlessze gazdasági, kulturális és egyéb kapcso­latait az összes országokkal. Fordítson különös gondot a szomszédos országokkal és olyan országokkal fennálló kapcsolatainak kiszélesítésére, amelyek nem vesznek részt agresszív tömörülésekben és politikájuk nem irányul a béketábor országai, köztük hazánk ellen. 5. Az országgyűlés elnöksége március 1-i nyilatkoza­tának szellemében hívja meg hazánkba a kormány által javasolt országok parlamenti küldöttségeit, hogy ezzel a maga részéről is hozzájáruljon a népek és parlamentjeik közötti együttműködéshez». Rónai Sándor ezután be­ 1 szakát, zárta az országgyűlés ülés-1 Szent Gabor JuUfj­tfa Barnahajú diák áll igaz­gatója előtt. Szász Gábor­nak hívják, a Vegyipari Technikum érettségi előtt ál­ló jeles tanulója. — Döntöttem igazgató elv­társ — mondja —Tiszt le­szek a Néphadseregben. Nem egyedüli Szász Gá­bor tette. Napról napra mind több azoknak a fiata­loknak a száma, akik az érettségi előtt a sok lehető­ség közül a haza védelmé­nek megtisztelő hivatását, a tiszti pályát választották. Sok fiatal vágya teljesedett be, amikor lehetővé vált szá­mukra, hogy egy egész élet­re elkötelezzék magukat a szocialista haza önzetlen szolgálatára. Nézem Szász Gábort. Va­jon, mi vonzotta őt és a hoz­zá hasonlókat erre a meg­tisztelő hivatásra! Elsősorban a haza iránti szeretet és becsület, a nép és a párt ügye melletti határo­zott kiáltás. Szép hivatás a katonai pálya. Jh­ifáádá# dietett az izgalomban, változatos­ságban bővelkedő életet, sze­reti azt, amit nem minden ember élhet el, azt, amiért harcolni és keményen dol­gozni kell. A tiszti pálya pedig ilyen. A kiképzés változatossága és érdekessége, a „harci tettek”­ sokasága — millió élményt hord magával. A nyári ábo­­rozások szépsége, az éjjeli gyakorin­ak érd kézsége, az új harcorok nevelése olyan taunka és feladat, amely szépsége és nagyszerűsége mellett érdekes és vonzó. De szép ez a pálya azért is, mert a Néphadsereg ha­talmas nevelőiskola, a tiszt pedig a fiatalok százainak és Matinek­­a. A Néphadsereg formál a fiatalokból kemény, életerős férfit; a tiszt pedig megta­nítja népünk fiataljait a fegyverforgatás mesterségé­re. Tisztjeink szerető szava, gondoskodása, bátor példa­mutatása nyomán nevelked­nek és érnek meg ifjaink győzni tudó, kemény harco­sokká. Igaz ugyan — talán ettől sokan, egy pillanatra idegen­kednek —, hogy ez a hivatás áldozatvállalásra és fegyel­mezettségre is kötelez. A tisztnek mindenben példát kell mutatnia. Bátornak, er­kölcsileg szilárdnak és önfel­áldozónak kell lennie. De van-e olyan komoly életpá­lya amelyiken nincs áldozat­­vállalás! Nincsen! És hogy a tiszti pályán követelmények vannak, abból azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy a tiszti pályára az ifjúság legjobbjai kell, hogy kerülje­nek, mert ezt követeli a reá­juk váró feladatok komoly­sága. Ma már más a Hadsereg tagjának lenni, mint régen volt- A Néphadsereg és a nép ügye közös, annak hű fiai a tagjai, bennük pedig a fiatalság legszebb erkölcsi tulajdonságai élnek. Ezért kíséri őket mindenütt él néfi megbecdülése. Ahogy itt nézem, elgondol­kozom egy pillanatra Szász Gábor sorsán. Látom magam előtt évek múltán. Feszül rajta az egyenruha és csil­log aranyos tiszti vállpánt­ja. Látom napbarnított arcát és kemény tekintetét. A megérett férfit, amint ott áll a század előtt, amint pa­rancsokat oszt, vagy mene­tel a szélben, hóban és eső­ben. Látom rajta a szív ke­mény akarását és a jövő élet optimizmusát. Nem féltem őt ! Az ő tu­dása és képzettsége legyőzi a kezdeti nehézségeket. Később pedig a világért sem mondana le róla ... Szép és megtisztelő hivatás Nép­hadseregünk tagjának lenni. Szász Gábor és a többi fia­tal jól választottak. (b. If Magyar-lengyel k­önnyűipari tárgyalások A magyar és lengyel­­ könnyűipari gazdasági együtt­ [UNK]­működési bizottságok április­­ 5-től 13-ig Varsóban ülést­­ tartottak. A tárgyalások eredménye: mindkét ország hozzájárul a könnyűipar termékek választékának bő­vítéséhez, valamint a kön­­­nyűipart érintő tudományos kutató munkát elősegítő együttműködéshez. A megbeszélések az őszin­te barátság és a kölcsönös megértés szellemében foly­tak le. — A Szegedi Erőműben kijavítják az I-es számú nagy hűtőtorony faalkatré­szeit. A javítást a Vízműépí­tő Vállalat dolgozói végzik. Szombat, 1955 április M. Mi történt a külpolitikában ? A szovjet-osztrák tárgyalások kedvező eredményének hatása a nemzetközi politikai életre A­z ázsiai országok úgy vélik — írja Grant, a Posta Dispatch című amerikai lap bandungi tudósítója a ban­­dungi értekezlet több tekintélyes résztvevő­jével folytatott beszélgetés után —, hogy az Egyesült Államok fenyegeti függetlensé­güket és önálló fejlődésüket.“ Stead, a Christian Science Monitor tudósítója Ban­­dungból küldött cikkében írja: „Az érte­kezletből már most levonhatjuk azt a leg­főbb tanulságot, hogy a jövőben Ázsia szándékszik irányítani az ázsiaiakat... Az afrikaiak szintén azt hangoztatják, hogy földrészükön az afrikaiaknak kell vezető­szerepet betölteniök.“ Figyelemreméltó e két amerikai lap megállapítása márcsak azért is, mert nemcsak a bandungi értekez­let legtöbb résztvevőjének álláspontját fe­jezi ki, de annak is bizonyítéka, hogy az amerikai közvélemény jelentős része tisz­tában van azzal, hogy az USA korábbi, döntő befolyását Ázsia után Afrikában is hamarosan elvesztheti. A bandungi értekezlet tegnapi esemé­nyeit az egyes bizottságok zárt ajtók mö­götti ülései jelentették. Az értekezleten résztvevő küldötségek vezetői pénteken reggel 9 órakor összeültek és tovább foly­tatták megbeszéléseiket, miután csütörtö­kön befejezték Palesztinával és az önren­delkezési joggal kapcsolatos kérdések meg­vitatását. Foglalkozott a bizottság ezenkí­vül a faji megkülömböztetés problémáival, valamint a Nyugat-Irianban, Algírban és Tuniszban függőségben élő népek kérdései­vel is. A gazdasági bizottság tegnap ugyan­csak ülést tartott. Előző napon befejezte a gazdasági fejlődést és a kereskedelem fej­lesztését célzó együttműködés, az atomerő békés felhasználása problémájával és a szervezeti problémákkal kapcsolatos kér­dések megvitatását. A kulturális együtt­működési bizottság albizottsága ugyancsak ülésezett csütörtökön délután és javaslato­kat fogadott el a kulturális együttműködés kérdéseiről.­­Mi­ost már a nyugati hatalmakon van a­z a sor, hogy a Szovjetunió kormá­nyának javaslatára érdemben válaszolja­nak azzal kapcsolatban, mikor tartják le­hetségesnek a négyhatalmi találkozó nyél­beütését, hogy aláírják az osztrák állam­­szerződést. A nyugati kormányok válaszát világ­szerte nagy érdeklődéssel várják, nem utolsósorban azért, milyen hatással lesz a németekre Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország döntése. E várható hatást és következményeit elemzi levelében War­burg amerikai bankár levele, amelyet a New York Times című amerikai lap közöl, és amelynek megállapításai jellemzően tük­rözik vissza az amerikai haladó közvéle­­mény ezzel kapcsolatos álláspontját. „A szovjet—osztrák tárgyalások ered­ményei — írja Warburg az egész világ — és különösen a németek — figyelmének középpontjába állítják azt a dilemmát, amely elé a nyugati hatalmak egyáltalán nem hajlékony diplomáciájának következ­tében kerültek. Az oroszok — folytatja az amerikai bankár levelében — tettekkel, nem pedig szavakkal mutatják meg a németeknek, hogy amennyiben Oroszországtól függ, ők is egyesülhetnek és szabadok lehetnek, ha lemondanak a katonai szövetségekről Az Oroszország által Ausztriának ajánlott nagylelkű feltéttelek nagy befolyással van­nak Németország közvéleményére. Ha a Nyugat nem lenne hajlandó tárgyalni, ez­zel nyíltan beismerné, hogy a nyugati ha­talmak nem annyira az össznémet békés rendezéssel törődnek, mint inkább Nyugat- Németország felfegyverzésével. Ez azt je­lentené, hogy rájuk hárulna a teljes fele­lősség Németország és Európa további ket­tészakítottságáért. Most — fejezi be levelét Warburg <—­ a Nyugaton a sor. Most a Nyugat, nem pe­dig az oroszok szándékai őszinteségének kell kiállnia a próbát, különösen Németor­szágban az össznémet rendezés tekin­tetében.“ Rövid külpolitikai hírek Berlin (MTI): Erich Ollen­­hauer, a Német Szociáldemo­krata Párt elnöke egy han­noveri választási gyűlésen kijelentette, hogy a párt a kormányhatalom átvétele esetén elismerné a párizsi szerződésekkel összefüggő nyugatnémet újrafelfegyver­­zési törvényeket. „Esetleges szociáldemokrata bonni kor­mány ugyanakkor —• fűzte hozzá Ollenhauer — a párizsi szerződések módosítását ja­vasolná a Nyugateurópai Unió többi tagállamának • New York (AFP), Radford tengernagy és Robertson, a távolkeleti ügyek intézésével megbízott amerikai külügyi államtitkár szerdán Tajvanra utazott. Radford és Robert­son azt a feladatot kapta, hogy „lelket öntsön“ a csang­­kajsekista kormányba. * London (TASZSZ): Butler angol pénzügyminiszter ked­den az alsóház elé terjesz­tette Anglia költségvetés­tervezetét az 1955—56. pénz­ügyi évre. A tervezet szerint a költségvetés 4710 millió fontsterling bevételt és 4562 millió fontsterling kiadást irányoz elő, vagyis a bevéte­lek látszólag 148 millió font­sterlinggel meghaladják a ki­adásokat. A költségvetésben előirányzott közvetlen kato­nai kiadások 1494 millió fontsterlinget tesznek ki és 58 millió fontsterlinggel múl­ják felül a múlt évi közvet­len katonai kiadásokat. * New York (TASZSZ). A New­ York Times arról ír, hogy a franciák kérésére el­halasztották az indokínai kérdésekkel kapcsolatban áp­rilis 20-ra Washingtonba ter­vezett francia—amerikai megbeszéléseket. A lap sze­rint az amerikai—francia el­lentétek miatt történt ez az elhalasztás. London (MTI), Nagy-Bri­tannia, Franciaország és az Egyesült Államok pénteken jegyzéket intéztek a Szov­jetunióhoz, válaszul arra a szovjet jegyzékre, amely négyhatalmi értekezlet ös­­­szehívását javasolta az oszt­rák államszerződés részletei­nek kidolgozására — jelenti a Reuter. Pinay francia kü­lügyminiszter londoni tárgyalásai London (MTI). Pinay fran­cia külügyminiszter csütör­tökön délután megbeszélést folytatott Londonban Mac­Millan brit külügyminiszter­rel. Az AFP jelentése szerint a csütörtök délutáni megbe­szélésen nagyrészt európai kérdésekkel foglalkoztak. A két külügyminiszter a többi között az osztrák államszer­ződésről, a német kérdés­ről és a négyhatalmi érte­kezlet problémájáról ta­nácskozott. Pinay és Mac­Millan tanulmányozta a tá­vol-keleti helyzetet is. Eisenhower kongresszusi üzenete Eisenhower elnök április 20-án üzenetet intézett a kongresszushoz a külföldi se­gélyprogramról. Mint a kül­földi sajtó rámutatott, nem véletlen, hogy Eisenhower üzenete éppen a bandungi ázsiai—afrikai értekezlet meg­nyitását követő első napok­ban hangzik el. Az elnöki üzenet különösen az ázsiai országok problémáival és katonai kérdésekkel foglal­kozik-Eisenhower 3530 millió dol­lár összegű új ültés megsza­vazását kéri külföldi segély­­program számára. Az amerikai elnök üzene­tének indoklásában nem is titkolja, hogy e „segély” cél­ja az ázsiai népek nemzeti felszabadító harcának elfoj­tása. "Az üzenet megállapítja, hogy „... a katonai segélyre és a védelmi támogatásra kért hitelek jelentős része szövetségeseink védelmi erőinek kiépítését és fenn­tartását fogja szolgálni Ázsia térségében, a többi kö­zött Koreában és Formozán Eisenhower kijelentette to­vábbá, hogy az Egyesül Ál­lamok továbbra is segélyben részesíti Franco-Spanyolor­­szágot, Jugoszláviát, Görög­országot és Törökországot. Végül Eisenhower ismét bizonygatni próbálta, hogy támogatja a leszerelési poli­tikát, de sietett hozzáfűzni: „Amíg a siker nem lesz min­den kétségen felül biztosítva, folytatnunk kell nemzetvé­delmi és kölcsönös védelmi programjainkat." Tito elnök nyilatkozata Párizs (TASZSZ). Az AFP jelenti Brüsszelből, hogy a Peuple, a szocialista párt lapja közölte Tito jugoszláv elnök nyilatkozatát. Tito el­nök a lap politikai igazgató­jának nyilatkozott. Tito a többi között kijelentette, hogy „a bennünket fenyegető legnagyobb veszély a világ­nak tömbökre való szétesé­se“. Véleményem szerint — folytatta — a béke elősegíté­sének egyedüli eszköze ,­az aktív megnyugtató politika, amelynek egymás mellett élésre kell vezetnie. Az egy­más mellett élés szükséges alapja csakis a más államok belügyeibe való mindenféle beavatkozás eltiltása lehet a világméretű gazdasági, társa­dalmi és kulturális együttmű­ködés elérése céljából.“ Ha több állam naponta az egymás mellett élés példáját mutatja, akkor ez az igazi béke érdekeit szolgáló tevé­kenység lesz“ — jelentette ki Tito marsall. Tito elnök a továbbiakban kijelentette, szükség van rá, hogy „Eisenhower elnöknek Bulganyin marsall támogatta március 24-i javaslatát, amelyben négyhatalmi ta­nácskozás összehívását indít­ványozza, minél előbb valóra váltsák. Hiába való volna — mondotta Tito marsall —, hogy leszerelési kérdéseket vitassanak, ha a két tömböt elválasztó problémákat nem rendezik békés úton." Németország egyesítésének kérdéséről a jugoszláv állam­fő kijelentette, hogy „a né­met népnek lehetőséget kell adni, hogy hallassa szavát“. A német nép végül megtalál­ja „a demokráciáról­, azt a sajátos formáját, errWy eset­leg nem lesz tisztán nyugati, vagy tisztán keleti“,

Next