Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-06-03 / 129. szám

7 Mi történt a külpolitikában ? Véget értek a szovjet—jugoszláv tárgyalások A Szovjetunió Jugoszláviában tartóz­­­­kodó kormányküldöttségének tag­­­­jai június elsején Ljubljanába látogattak, ahol több üzemet tekintettek meg, majd még aznap Zágrábba utaztak. Június else­jén este a szovjet kormányküldöttség vis­­­szautazott Belgrádba. Lapzártakor érkezett jelentés szerint június 2-án Belgrádban végetértek a szov­jet—jugoszláv tárgyalások. Csütörtökön este közös nyilatkozatot adtak ki a tárgya­lásokról.­écsből érkező jelentés szerint az osztrák parlament főbizottsága jú­nius elsején ülést tartott. Az ülésen, ame­lyen Raab kancellár, Schärf alkancellár, Figl külügyminiszter és Kreisky államtit­kár is részt vett, a főbizottság az államszer­ződés cikkelyenkinti megvitatása után el­határozta, hogy javasolja a parlamentnek a szerződés-szöveg alkotmányos jóváhagyá­sa­ Foglalkozott a főbizottság a négy parla­menti frakció vezetője által benyújtott ja­vaslattal is, amely indítványozza Ausztria irtandó semlegességét. A bizottság elhatá­rozta: indítványozza a parlamentnek a ja­vaslat elfogadását. Az osztrák parlament nemzeti tanácsá­ban június 7-én, a szövetségi tanácsban pe­dig június 8-án tárgyalják meg jóváhagyás végett az államszerződés szövegét és a négy parlamenti frakció elnökének javaslatát. Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai főbiz­tosa június elsején közölte Raab osztrák kancellárral, hogy a szovjet hatóságok ha­tározata értelmében az osztrák hatóságok rendelkezésére bocsátják a szovjet csapatok által korábban igénybe vett, összesen több, mint 25 ezer négyzetméter területű 46 épü­letet és több, mint 20 hektár földterületet. Az angol rádió bonni tudósítójának je­lentése szerint — mint az MTI hírül adja — Anglia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok közölte a nyugatnémet kormánnyal, hogy nincs alapja a bonni kormány pana­szának az ausztriai volt német javak sorsá­nak rendezése ellen. A nyugatnémet kormány jegyzékére adott válaszokban a nyugati hatalmak ki­jelentik, hogy az osztrák államszerződésben Ausztria lemondott minden követeléséről Németországgal szemben, ami az Anschluss időszakából ered. A nyugati hatalmak sze­rint ez az osztrák követelés pedig lényeges lett volna. feyr­int a bonni kancellári hivatal kö­­­­­zölte, Adenauer június 13-án indul tervezett amerikai útjára, amelynek során Washingtonban megbeszéléseket folytat majd Eisenhower elnökkel és Dulles kül­ügyminiszterrel A bonni kormány szóvivője megerősí­tette a hírt, amely szerint Adenauer június 16-án be akar kapcsolódni a három nyugati külügyminiszternek a négyhatalmi értekez­let előkészítéséről tartandó megbeszéléseibe. A Westfaelische Rundschau című dort­­mundi lap ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Adenauer közbelépése aligha fogja elősegíteni a négyhatalmi értekezlet sima lebonyolítását... A Magyar Népköztársaság kormánya letétbe helyezte a varsói szerződés ratifikációs okmányait Varsó (MTI). Drahos Lajos, a Magyar Népköztársaság varsói rendkívüli és megha­talmazott nagykövete a ma­gyar kormány nevében jú­nius 2-án a Lengyel Népköz­­társaság kormányánál letétbe helyezte az 1955. május 14-én Varsóban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ma­gyar ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok letétbe helyezéséről készült jegyzőkönyvet Stanislaw Skrzeszewski, a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztere és Drahos Lajos, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete írta alá. A dokumentumok letétbe­helyezésénél jelen voltak a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztériumának vezető munkatársai, valamint a Ma­gyar Népköztársaság nagykö­vetségének­ diplomáciai be­osztottjai. A szovjet kormányküldöttség Ljubljanában és Zágrábban Június elsején a szovjet kormányküldöttség tagjai Ljubljanába, a Szlovén Nép­­köztársaság fővárosába ér­keztek. Megtekintették a Li­­tosztroj nevű turbinagyárat és beszélgetést folytattak a gyár vezetőivel. A szovjet kormányküldött­ség tagjai aznap Zágrábba, a Horvát Népköztársaság fő­városába utaztak. A küldött­séget a ljubljanai pályaudva­ron ünnepélyes búcsúztatás­ban részesítették. Díszszá­zad vonult fel és elhangzott a szovjet, valamint a jugo­szláv állami himnusz. Zágrábban a szovjet kor­mányküldöttséget Vladimír Bakancs, a horvát szábor elnöke és a köztársaság más vezető személyiségei fogad­ták­. A szovjet kormánykül­döttség tag­­ságL­ DX-be­n megtekintették a Rade Kon­­csar gyárat. A gyár vezetői­nek kíséretében sorra járták az üzemrész­legeket, tanulmá­nyozták a termelőmunka megszervezését, elbeszélget­tek a munkás-önkormányzat­ról a munkástanács képvise­lőivel, a gyár igazgatójával, szakszervezeti elnökével és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége üzemi szervezetének titkárával. Vladimir Bakarics, a hor­vát szábor elnöke ebédet adott a szovjet kormánykül­döttség tiszteletére. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. Június elsején este a szov­jet kormányküldöttség tagjai Belgrádba utaztak, Tovább szélesedik az angol vasutasok sztrájkja London (MTI) Az angol vasutasok sztrájkja csütörtö­köm már ötödik napjába lé­pett. Eden miniszterelnök csü­törtökre minisztertanácsot hívott össze a sztrájkhelyzet megvitatására. A kormány kénytelen volt igénybe venni az angol kato­nai légierő repülőgépeit a postaforgalom lebonyolításá­nak biztosítására. A magán autócégeket felhatalmazták arra, hogy Londonban­­«ex­press» szolgálatot lássanak el. A közlekedési és különö­sen a szállítási nehézségiek leküzdésére a kormány a hadiflottát is igénybe vette. A dolgozókra gyakorolt nyomás ellenére a sztrájk tovább szélesedik. A Reuter jelentése megállapítja, hogy »ez a sztrájk párhuzamosan a húszezer kikötői munkás sztrájkjával, Angliát olyan súlyos válsággal fenyegeti, amelyhez hasonló már egy nemzedék óta nem volt az or­szágban­. A dokkfonikások sztrájk­ja kedden már második he­tébe lépett. R. Sz. Hruscsov, N. N­. Bulganyin és I. I. Mikojan­ pénteken hivatalos látogatásra Szófiába érkezik Szófia (BTA) A szovjet— jugoszláv tárgyalásokban részt vett szovjet kormány­­küldöttség három tagja: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese június 3-án hivatalos baráti látogatásra Szófiába érkezik. Amerikai provokációk Csehszlovákia ellen Prága (TASZSZ) A CTK hírügynökség jelentése sze­rint a Rudé Právo június el­sejei számában cikket közöl a Csehszlovákia ellen irá­nyuló amerikai provokációk­ról. Az amerikai imperialisták — hangzik a cikk­ — a cseh­szlovák határ közelében lévő bajorországi különleges tá­maszpontokról már huzamo­sabb idő óta csehszlovák-el­lenes röpcédulákkal ellátott léggömböket küldenek hoz­zánk. A lap a csehszlovák kül­ügyminisztériumnak ez év április 19-én az Egyesült Ál­lamok prágai nagykövetségé­hez intézett jegyzékében fog­lalt tényekre hivatkozva a következőket állapítja meg: Példátlan arcátlanság, hogy az amerikai kormánykörök békében, az Egyesült Álla­mok és Csehszlovákia közötti normális diplomáciai kapcso­latok fennállása mellett a nemzetközi jog előírásainak megszegésével nyílt agres­­­szív lépésekhez folyamodnak. Péntek, 1985.Us 8. Előre ifjúság Nagyobb segítséget a nagylaki DISZ-szervezetnek! A márciusi párthatározat erőteljesen hangsúlyozza, hogy a párt- és tömegszerve­zetek segítsék, támogassák a DISZ-szervezeteket. Ez a se­gítség azonban Nagylakon mind a mai napig kevésnek bizonyult. A mi üzemi szervezetünk már többízben tanújelét adta annak, hogy a márciusi hatá­rozatot magáévá tette. A töb­bi között az „ifi”-műszak ide­jén a fiatalok 36 ezer forint termelési értékkel többet ter­meltek. Továbbá a szervezet elnyerte a járási DISZ-bizott­­ság felszabadulási­ verseny vándorzászlaját, míg a szín­játszó- és tánccsoport a fel­­szabadulási seregszemlén áll­ta meg szépen a helyét. Emellett a járási DISZ-bizott­­ság felhívására a tagszerve­zésben olyan eredményt ér­tünk el, hogy a taglétszámot majdnem kétszeresére emeltük. Petőfi-iskolánk a járásban az elsők között működött. E fenti eredmények azt igazol­ják, hogy a nagylaki DISZ- szervezet életképes, a párt mindig bizton számíthat rá és az első között kíván részt­­venni a szocializmus építésé­ben, a márciusi párthatáro­zat végrehajtásában. Sajnos munkánkhoz kevés segítséget ad a helyi párt­vezetőség, a vállalatvezető­ség és a tanács. Legutóbb például a cuszista fiatalok el­határozták, hogy társadalmi munkával a munkáslakások­tól a gyárig vezető nagyon rossz állapotban lévő járdát salakkal feltöltik, így az út esős időben is járható lesz és nem teszi tönkre dolgozóink lábbelijét. Azonban a tanács­nál azt mondták, hogy ez fö­lösleges, mert még ez évben a községpolitikai terv szerint erre az útszakaszra másfél­méter széles betonjárdát épí­tenek. Ez azonban nem meg­nyugtató válasz, mert az eső­nek nem lehet megparancsol­ni, hogy addig ne essék, míg a járda esetleg elkészül. A DISZ-fiatalok nagyon szeret­nék, hogy a tanács többet foglalkozzék velük, látogatnák a DISZ taggyűlé­seket és ott közösen beszél­nék meg a problémákat és nyújtanának kellő segítséget. A fenti eset azonban nem egyedülálló. A fiatalok eluta­sításuk ellenére elhatározták, hogy a gyár előtt lévő kert­helyiséget rendbehozzák, ott szabadtéri színpadot is építe­nek és a színpad előtti térsé­get tánctérré alakítják. Mind­ezt társadalmi munkával kí­vánták megvalósítani, csupán annyit kértek a két vállalat­tól, hogy azt az anyagot, amit az elmúlt év őszén meg is ígértek, mielőbb megkaphas­sák. Az ígéret teljesítésével a fiatalok kezdeményezése valóra válhatott volna. Végül az történt, hogy a legutóbbi megbeszélésen a megígért anyagmennyiséget sem bizto­sították. Mindebből az látszik, hogy szervezetünket a tanács és a vállalatvezetőség félvállról A Szegedi Orvostudományi Egyetem DISZ-bizottsága az idén gazdag tervet dolgozott ki a fiatalok nevelésére, szó­rakoztatására. A többi között szakköröket alakítottak, ame­lyekben a fiatalok igényeik­nek, képességeiknek megfele­lően munkálkodhatnak. A fo­­tószakkör tagjai elsajátítot­ták már a fényképezés tech­­nikáját és sok színes felvé­telt is készítettek az egyetem életéről, az érdekes műtétek­ről, kísérletekről. Rövidesen bemutatják első diafilmjüket is. Az ornitológus-szakkör tagjai madárpreparátumokat készítettek. Több mint szá­zan­ vettek részt a művészeti munkában és számosan ke­resték fel a sportkörök fog­lalkozásait. A változatos kulturális és sportesemények, az érdekes, a szakmai tanulást elősegítő szakköri foglalkozások nyo­Népgazdaságunk egyre több szenet vár a magyar bányá­szoktól, hogy­ mezőgazdasá­gunk, iparunk részére egyre több gépet és eszközöket tud­junk gyártani. Az ország leg­megbecsültebb dolgozói kö­zét tartoznak hős bányásza­ink. A vájártanuló intézetek augusztus hónapban ismét szélesre tárják kapuikat, hogy befogadják magukba mindazokat a 14—16 év kö­zötti fiúkat, akik tanulni óhajtják a bányász mestersé­get. A gyönyörű intézetek, amelyek már többszáz szak­munkást adtak a szénbányá­szatnak, ismét új vájárnöven­dékeket iskoláznak be. A fia­talok három éven keresztül tanulják meg a szakma el­méleti és gyakorlati részét, hogy utána, mint jó szak­munkások ők is vallhassák azt, hogy a bányászok meg­becsült családjába tartoznak. Az intézet a fiatalok részére kezeli. Ha vezetőink a DISZ-szervezetet a jövőben nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatják, kezdeménye­zéseit nem vetik el, hanem felkarolják és támogatják, szervezetünk még nagy­ob­b eredményeket fog felmutat­ni, amelyek hozzájárulnak a párthatározat végrehajtásá­hoz, a béke megvédéséhez, kérjük ehhez elsősorban a párt segítségét. A DISZ vezetősége, Nagylak mán mind vonzótDa van­k a DISZ-szervezet és néhány hónap alatt mintegy százan kérték felvételüket. Kiss Csa­ba harmadéves hallgató, az egyetemi DISZ-bizottság tit­kára a szegedi fiatalok kül­dötteként vesz majd részt a DISZ II. kongresszusán. Büszkén számol be majd ar­ról is, hogy a szervezeti mun­kában, a tanulásban kitűnt fiatalok közül rövidesen hat hallgató tagjelölt-felvételi ké­relméről döntenek az egye­tem kommunistái. Beszámol majd terveikről is: rö­videsen új szakköröket szer­vezn­ek, csónakházat épí­tenek a Tiszán. Megindul a »Miénk az egyetemi­ moz­galom, amelynek célja m egyetem felszerelési tárgyai­nak gondozása, új kísérleti és szemléltető eszközök ké­szítése, biztosítja a kulturális fejlő­dést, ezenkívül ellátja a fia­talokat egyenruhával, mun­karuhával és egyéb felszere­lésekkel és sportlehetőségek­ről is gondoskodik számukra. A tanulók gyönyörű ottho­naikban gondtalanul élhet­nek. Tanulmányi eredménye­iktől függően ösztöndíjat is ad államunk a tanuló fiata­loknak 50-től 150 forintig. Az intézetek mozigéppel rendel­keznek, tehát a fiatalok min­den héten két filmet tekint­hetnek meg. Az intézetekben már ezidáig is több Csong­­rád megyei fiatal tanult, akik már, mint szakmunká­sok dolgoznak. Várja a Csongrád megyei fiatalokat az új tanítási év, mely 1955. év szeptember 1- én kezdődik. A jelentkezők a Városi, Községi Tanácsnál, vagy a Járási Tanács munka­erőgazdálkodási csoportjánál jelentkezhetnek és kérhetik felvételüket. Élénk szakköri munkát szervez a DISZ a Szegedi Orvostudományi Egyetemen . Csongrád­ megyei fiatalok is ott lesznek rzr-nr-V­emr* A hegyi levegő nagyon hű­vös még nyáron is, legalább két három fok különbség van az alföldi és az eger­ vidéki hőmérséklet között. Most meg éppen csakhogy nem didereg az ember. De kirándulásra sokkal jobb a hűvös idő, mint a meleg. A csopor­tok már korán, a reggeli órákban gyü­lekeztek a főiskola udvarán, hogy on­nét menjenek majd a vár megtekinté­sére. A főiskola hatalmas, ódon épü­lete csodálkozva vette tudomásul csendhez szokott falaival, hogy a vé­konyhangú gyerekzsivaj megzavarja régi nyugalmát. Nagy, tágas udvarán jófor­mán meg sem látszik a kétszáz vásár­helyi úttörő, hiszen többezer ember is elférne kényelmesen benne. Reggeli után Rohony Pál pedagógus megadja az útirányt a várba. Erre az­tán még a felnőttek is kiváncsi izga­lommal várják a pillanatot, hogy sze­mük elé táruljon az egri hősök egykori vérrel öntözött tartózkodási helye. Me­redek, keskeny utca vezet fel a várba, s az ember jóformán még ki sem jut a városból, máris elébe magasodik a Dobó-bástya 30 méter magas falával. A falaknak ugyan már csak a negyed­része ép, de a meglévőkből is lehet kö­vetkeztetni arra, hogy négyszáz évvel ezelőtt milyen hatalmas erődítmény állta útját a töröknek. Fönn a vár tetején nyugszik Gárdo­nyi Géza teste, az íróé, aki halhatat­lanná tette a késő utókor számára az egri hősöket. A sír fölött négy susogó fenyő őrzi a nagy művész örök álmát azon a helyen, ahol egykor — talán a legvéresebb — harcot vívták a vár vé­dői a hódító törökkel. A sír megtekintése után szépen, fe­gyelmezett sorokban indulnak a kis pajtások a kazamatákba. Először a várkatonaság szálláshelyére irányítja a csoportokat a vezető, egy feketehajú, szermüveges főiskolai tanárnő. Mert Egerben a városi tanács nagy gondot fordít arra, hogy valóban hozzáértő emberek irányítsák a látogatókat a vár különböző részein. Kanyargó lépcső­kön lehet felmenni a két 30 méter hosszú, bolthajtásos terembe. A sorka­tonaságnak volt ez a lakóhelye. Két oldalt a fal mellett üvegszekrényekben különböző fegyverek, páncélok, vértek és sisakok. A másik teremben kora­beli kőfaragványok, épü­letdíszítő ele­mek mind az akkori építkezés magas művészetét bizonyítják. De az említetteken kívül messze­­hordó puskákat is láthatunk, amelyek akkorák, hogy elég egy embernek fel­emelnie. A laktanya helyiségeiből sok­sok lépcsőn, meredeken lejtő földalatti folyosókon juthatni mélyen a vár alá. A földalatti alagutakban még ma is mindenütt egészen jól működő szellő­­zőnyílások vannak és egy 50 méter mély kút, benne nyolc méteres víz­oszlop. A helybeliek azt mondják, hogy ennek a kútnak van a legjobb ízű vize Egerben. Ez biztosította a vár lakóinak vízellátását a harcok ideje alatt. Az alagutak falain kristályszerű cseppek csillognak, s a villanyfénytől szivárványos színek játszadoznak ben­nük. A levegő nyirkos — ráül az em­ber mellére. A régi időkben ezeken a folyosókon fáklyával világítottak, amely még elviselhetetlenebbé ron­totta a levegőt. A vár harcosainak, asszonyainak, gyermekeinek nemcsak a törökkel kel­lett megküzdeniök, hanem az egészsé­güket fenyegető belső kör­­­nyezettel is, mert hiszen a vár mélyében hamar tönkre­­ment az emberek egész­­sége. És a vár hősei mégis tartották magukat, védték a falakat utolsó leheletükig. Az úttörők amerre mentek, mindenütt csodálkozva látták, hogy azok az em­berek, akik annyi dicsőséget szereztek a magyar népnek, közel sem kapnak annyi emlékezést, mint amennyit­­ meg­érdemelnének." A várból Eger másik hírességéhez, a Csonka Minarethez vezetett az út. Szép, karcsú tornya délcegen szökken a magasba. Abban az időben valóban nagyszerű építmény lehetett ez, hiszen még ma is szép, de különösen azért, mert akkor még nem voltak akkora emeletes épületek a városban, mint ma. Ebbe a toronyba ment­ fel a mü­ezzin naponta ötször imáját a városra kiáltani, s ebből a toronyból hirdette az időt is. Szép volt a város, különösen a vár­ból nagyszerű kilátás esett rá. Bármi­lyen fáradságos volt is az út, megérte! A kiránduló úttörők nevében hadd mondjunk köszönetet e sorok végén mindazoknak, akik elősegítették ezt a nagyszerű k­irándulást. Köszönjük a városi DISZ-bizottságnak, a városi ta­nács oktatási osztályának a közremű­ködését, szervezését. De különösen hála és szeretet illeti meg azokat a pe­dagógusokat, akik saját költségükön eljöttek a 700 gyerekkel Egerbe, hogy lehetővé tegyék ezt a nagyszerű há­rom napi kirándulást. Végül köszön­jük az IBUSZ-nak segítségét és remél­jük, több ilyen kirándulást is szervez­nek, de nemcsak gyerekek részére, ha­­nem felnőtteknek is. (Kövesdy) történelmi­­ alaknál Háromnapos úttörő-kirándulás Egerbe

Next