Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-07-26 / 174. szám

2 Mi történt a külpolitikában? Közös nyugati javaslat a vietnami tárgyalások megkezdéséret I K­ét nappal a genfi kormányfői értekezlet befejezése után a világsajtó elsősorban a genfi értekezlet nemzetközi visszhangjáról ír, megállapítva, hogy a genfi értekezlet jelentős mértékben segítette elő a nemzetközi fe­szültség további csökkenését és lehetőséget teremtett a to­vábbi tárgyalások sikeres befejezésére. A New York Times című amerikai lap genfi tudósítója megállapítva: „Az Egyesült Államok küldöttsége úgy véli, elérte azt, amit elérni szándék­ozo­tt, mégpedig a reálisabb, barátibb viszony megteremtését az oroszokkal a tárgyalá­sok következő szakaszához“. A New York Herald Tribune című amerikai lap úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy a genfi értekezlet eredményei „a felületről nézve nagymér­tékben negatívok“, mindamellett hangoztatja: „az elkövet­kező külügyminiszteri tanácskozások nem lesznek kön­­­nyűek, „előre lehet azonban látni, hogy végülis a kérdések megoldódnak és rendeződnek. Végtére is vannak olyan realitások, amelyeket fel kell ismerni és amelyekbe bele kell egyezni“. Több nyugati államférfi is kedvezően nyilatkozott a­­­­ genfi értekezlet eredményeiről. — „A genfi érte­kezlet egyik következménye az — állapította meg nyilatko­zatában Macmillan angol külügyminiszter —, hogy nem lesz háború, a másik az, hogy nagy számmal vannak prob­lémák, amelyeket igen nehéz rendezni, s ahhoz idő kell. Maga az a tény — fűzte hozzá —, hogy a háború ezentúl kizárt, azt jelenti, hogy a nemzetközi kérdéseket békés esz­közökkel, azoknak az új körülményeknek az elfogadásával kell megoldani, amelyekben élünk.“ Ugyancsak kedvezően nyilatkozott a genfi értekezlet­­et eredményeiről Adenauer nyugatnémet kancellár is, hét­főn délben tartott sajtóértekezletén. „A négy kormányfő ta­lálkozója — mondotta — jó eredményt­ hozott. Német szem­­­­pontból azt tartom a leglényegesebbnek, hogy Németország kérdése a nemzetközi tárgyalások napirendjén marad. Genf véleményem szerint kidomb­orította a nyugati álla­mok egységes felfogását. Köszönetemet fejezem ki a nyu­gati hatalmaknak azért, hogy a genfi értekezleten eleget tettek ama kötelezettségüknek, amelyet a párizsi egyezmé­nyekben Németország irányában vállaltak“. A sajtóértekezleten megkérdezték Adenauertól, vajon megvárja-e a külügyminiszterek októberi genfi értekezletét és csak azután tesz eleget a szovjet kormány moszkvai meghívásának? A bonni kancellár erre azt válaszolta: „ez részemről udvariatlanság lenne“. Ismeretes, hogy a múlt évi genfi egyezmények értel­­­­mében 1956-ban választásokat kell tartani Viet­namban. Ennek előkészítésére július 20-án tárgyalásokat kellett volna kezdeniük Észak- és Dél-Vietnam képviselői­nek. Míg a hanoi kormány kifejezte készégét a tárgyalá­sokra, a szaigoni kormány elutasító álláspontra helyez­kedett. A genfi tárgyalások idején a négy nagyhatalom megbe­széléseket folytatott erről a kérdésről. Ennek eredménye­ként — mint a Reuter jelenti — az Egyesült Államok, Fran­ciaország és Anglia egyaránt utasította szaigoni diplomá­ciai képviseletét: javasolja a délvietnami kormánynak, kezdje meg a jövő évi választásokkal kapcsolatos tárgya­lásokat. Francia kormányszóvivő közlése szerint az erre vonat­kozó francia jegyzéket Szaigonban átadták Diem miniszter­­elnöknek. Kedd, 1955. július 26. Rövid külpolitikai hírek Peking (Új-Kína). A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok, az Egyesült Király­ság diplomáciai szolgálatának közvetítésével üzenetváltást folytatott. Ennek eredménye­ként megegyeztek abban, hogy az elmúlt évben Genfben a két fél konzuli képviselői között folytatott tárgyalásokat nagy­követi síkon folytatják, avégett, hogy elősegítsék a két ország hazatérni kívánó polgári lako­sainak kölcsönös hazatelepíté­­sét és lehetővé, tegyék további tárgyalásokat, bizonyos más, a két országot közösen érintő gyakorlati kérdések megoldá­­­­sának megkönnyítésére. A két fél nagyköveti rang­ban lévő képviselőinek első találkozójára 1955. augusztus 1-én kerül sor Genfben.,­­ (MTI). Dzsakartában hét­főn hivatalosan bejelentették, hogy az indonéz kormány le­mondott a vezérkari főnök ki­nevezésével kapcsolatos válság miatt — jelenti a Reuter iroda. A kormány egyelőre tovább vezeti az ügyeket, amíg si­kerül megalakítani az új kor­mányt.* Berlin (MTI): A német fő­város lakossága a demokrati­kus Németország nemzeti frontjának országos tanácsa kezdeményezésére kedden este a Marx—Engels téren tartan­dó nagygyűlésen üdvözli a Szovjetunió Berlinben tartóz­kodó vezető államférfiait. A nagygyűlésen N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a­­ Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja is felszólal. TASZSZ). 'A­. Valkov, a Szovjetunió belgrádi nagykö­vete és Milan Bartos nagykö­vet jugoszláv külügyi államtit­kár július 23-án Belgrádban kicserélte a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság között ez év január 5-én Moszkvában aláírt és a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége által június 18-án, valamint a jugoszláv nemzetgyűlés szövetségi vég­rehajtó tanácsa által július 12-én ratifikált kereskedelmi és fizetési egyezmény ratifikációs okmányait. A Tanjug jelenti, hogy a statisztikai hivatal adatai sze­rint Horvátország ipari terme­lése 1955 első felében 19 szá­zalékkal emelkedett az elmúlt év megfelelő időszakához ké­pest Magyar öntecsek Jugoszlávia részére Július elején jugoszláv ke­reskedelmi és kohászati szak­emberekből álló küldöttség járt Magyarországon és hen­­gerlési munkáról tárgyalt a Metalimpex és a kohó- és gép­ipari minisztérium megbízot­­taival. A tárgyalások három­szori megbeszélés után megál­lapodással végződtek. Ennek alapján magyar ko­hászati üzemek 5000 tonna öntecset hengerelnek Jugo­szlávia részére. A munka el­lenértékeként különféle áru­cikkeket kapunk déli szom­szédunktól. A munkát a Lőrinci Henger­mű, a Lenin Kohászati Mű­vek és a Rákosi Mátyás Mű­vek dolgozói végzik el. Az első öntécs-szállítmánn­o­­kat szeptemberben rakják vagonokba a jugoszláviai Zenicai Kohászati Kombi­nátban. A magyar üzemek az alapanyag megérkezése után egy hónap­pal kezdik meg a kész lemez­áru szállítását. Az 5000 ton­nás rendelést még ebben az évben lebonyolítják. ____ N. A. Bulganyin elvtárs, a­­ Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke nyilatkozatának­­ bevezetőjében megállapította: a négy nagyhatalom kor­mányfői közötti genfi talál­kozó pozitív jelentőségű volt­­ a kérdéses államok közötti bizalom helyreállítása szem­pontjából. «Mi jobban megismertükk itt egymást — mondotta többek között —, kicserél­tük véleményünket számos igen fontos nemzetközi kér­désben. Jóllehet, néhány kérdésben álláspontunk nem volt azo­nos, az értekezlet egészben­­véve az őszinteség légköré­ben és résztvevőinek a köl­csönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékkal, azzal a tö­rekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hogy előmoz­dítsa a gyakorlati munka megszervezését, mindenek­előtt olyan alapvető nem­zetközi problémák megol­dása irányában, mint az európai kollektív bizton­ság megszervezése és a le­szerelés. Bulganyin elvtárs ezután ismertette az európai bizton­ság kérdésében elfoglalt szov­jet javaslatot. — »Az európai biztonság kér­­désével foglalkozó véle­ménycsere azt mutatta — mondotta —, hogy az érte­kezlet minden résztvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában«. A leszerelés tárgyában elő­terjesztett szovjet javaslat részletezése után Bulganyin elvtárs a német kérdésben folytatott eszmecseréről be­szélt. — „Enn­ek során kide­rült — mondotta —, hogy kü­lönböző módon közelítjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségei Né­metország újraegyesítése tár­gyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értel­mében remilitarizálandó Nyu­­gat-Németországnak, majd ké­sőbb az egyesített Németor­szágnak is csatlakoznia kell az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugateurópai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egy­ségének helyreállítása mellett következetesen síkra szálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezmények­nek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a né­met kérdéssel foglalkozó tárgyalásokhoz, tárgyta­lanná teszi a vitát Német­ország egyesítéséről. A szovjet kormány abból in­dult ki, hogy a német kérdés eldöntésénél számolni kell a tényekkel. * Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai hábo­rú. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demo­kratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság — mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül, a párizsi egyezmé­nyek következtében a Német Szövetségi Köztársaság rálé­pett az újrafelfegyverzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulá­saiba. Ami a Német Demokra­tikus Köztársaságot illeti, ez, tekintettel a párizsi egyezmé­nyek megkötésére, úgy döntött, hogy részt vesz a varsói szer­ződés szervezetében. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke nyilatkoza­tában megállapította, hogy a genfi értekezlet történelmi jelentőségű volt. »De csak a Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Német­ország két része — a Né­met Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövet­ségi Köztársaság — me­chanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kér­dés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte híve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, de­mokratikus államként egyesít­sék. Szilárd meggyőződésünk, hogy a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság képvi­selőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult hely­zetben a Németország egyesí­téséhez vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak, vala­mint a német népnek az euró­pai feszültség megszünteté­sére, az államok közötti biza­lom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt legjobban szol­gálná az európai kollektív biztonsági rendszer létre­hozása olymódon, hogy ab­ban Németország egyesíté­séig egyenjogú alapon Né­metország mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményez­né és megakadályozná a né­met militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével kikü­szöbölődnének azok az akadá­lyok, amelyek most Németor­szág egyesítésének útján je­lentkeztek. Másfelől, Németország egye­sítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fon­tos jelentősége lenne az or­szág két része — a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — közötti közeledésnek.­­A genfi értekezlet megnyi­totta az utat a megérett nem­zetközi problémák további együttes megvitatása és meg­oldása felé. Fontos határoza­tot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejleszté­sének szükségességéről, az ál­lamaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­téséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az orszá­gaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműkö­dést. A szovjet kormány számít arra, hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd, amely megfelel or­szágunk népei érdekeinek, az egyetemes béke érde­keinek. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket an­nak érdekében, hogy a nemzet­közi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilár­dítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli, hogy türel­mesen és lojálisan vitassuk meg mindazokat a kérdéseket,­­amelyeket még meg kell tár­gyalnunk és meg kell olda­nunk. Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét ta­núsítjuk, amely itt Genf­ben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy elérjük a béke fenn­tartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. történelem lesz a megmond­hatója — mondotta —, mi az igazi értéke és tényeleges haszna együttes tanácskozá­sunknak. Az értekezlet jelentőségé­nek felmérése szempont­jából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan foly­tatják azt, amit mi meg­­kezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népe­inket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalál­hatjuk-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet, és felcsillanthatja előttünk a világbéke kilátá­sait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meg­győződésem, hogy megnövekedtek az igazsá­gon, jóléten és szélesebb­­körű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csök­kentek a modern háború lesújtó tragédiájának ve­szélyei. Külügyminisztereink mun­kája, amellyel arra töreked­nek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagy je­lentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. Eden angol miniszterelnök záróbeszédében megállapí­totta, hogy a genfi értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Amiben most megegyez­tünk — állapította meg Eden — lehetővé teszi, hogy hozzá­fogjunk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kérdésének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdé­seknek minden részlete kön­­­nyen megoldható lesz. Most azonban jobb esé­lyeink vannak arra, mint a háború óta bármely idő­pontban,­­ hogy hozzáfog­junk azoknak a gyakor­lati javaslatoknak megva­lósításához, amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó el­lentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnek né­hány napja során nem állapí­tottunk meg erre nézve rész­letes tervet. Éppen ezért a külügyminisztereknek adott irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét. Övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges poli­tikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, amelyeket itt mi csak ál­talánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kívánunk ne­kik ehhez. Bízom abban, hogy mind­nyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézke­déseiket, amelyeket ők kor­mányaink feladatává tesz­nek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellen­téteket. Azért jöttem el Genfbe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyek­szik megszabadulnia a hábo­rútól és a háborús híreszte­lésekből. Eljöttem ide, mert szilár­dan hiszek a világunkat benépesítő emberiség be­csületes ösztöneiben és jó­zan értelmében. Ma este ezzel a rendületlen meggyőződésemmel térek ha­za, valamint azzal az imád­sággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség re­ménysége. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangula­tot, amelyben munkánkat vé­geztük. Azok, akik részt vettek tényleges tárgyalásaink­ban, felismerhették, hogy megbeszéléseink felett­ a megbékülés új szelleme le­begett. Az értekezlet hivatali munkáján túl azonban szá­mos alkalmunk nyílt a sze­mélyes érintkezésre is, ame­lyet mindnyájan felbecsülhe­tetlen értékűnek ítéltünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy azok az eszmecserék, ame­lyek az értekezleti termen kívül folytak, lehetővé tet­ték valamennyiünk számá­ra egymás szempontjainak és az előttünk álló problé­máknak sokkal nagyobb megértését. * Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szel­lemében folytathatjuk, akkor annak, ami ma még csak re­ményteljes ígéret, az esemé­nyek alakulásával biztos be­fejezett ténnyé kell válnia. A Genfben­ hozott határozatok új szakasz kezdetét jelentik a négy nagyhatalom viszonyában A négy kormányfő nyilatkozata a genfi értekezlet záróülésén A kormányfői értekezlet. csának elnöke, Eisenhower, záróülésén a négy nagyhata­l az Egyesült Államok elnöke, sem kormányküldöttségének­­ és Faure francia miniszterel­­vezetői. Eden angol minisz­t­nek nyilatkozatot tett. Az­terelnök, N. A. Bulganyin, a­z alábbiakban e nyilatkozatok- Szovjetunió Minisztertaná­­­ból közlünk részleteket. Türelmesen és lojálisan­ kell megvitatni a megoldásra váró kérdéseket Megnövekedtek a tartós béke kilátásai Az értekezlet teljesítette az eléje kitűzött feladatokat Megtettük az első lépést a megoldás felé ■ vezető úton Engedjék meg nekem !— mondotta záróbeszédében többek között Faure fran­cia miniszterelnök —, hogy úgy tekintsem, hogy a közöt­tünk bizonyos kérdésekről bi­zonyos szövegekről, bizonyos irányelvekről létrejött meg­egyezéseken túl, maga az a tény, hogy­ találkoztunk, ma­ga az a szellem, amely vitá­inkon kifejezésre jutott, s maga az a kölcsönös megér­tés, amely ezt követte, nagymértékben rányomja bélyegét a nemzetközi kap­csolatokra, és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. Közös elhatározottságról tettünk itt tanúságot. Most már az a feladatunk, hogy megtaláljuk az erre vezető eszközöket. Megtettük az első lépést ezen az úton, de van­nak még akadályok. Nem igyekeztünk eltitkol­oni ezeket, mert minden haladást az igazság útján lehet elérni.­­ Való igaz, hogy­­ az élet mindig egy bizonyos feszült­ségen épül fel, hogy mindig egy bizonyos erő hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő a megértés és a barátság feszültsége és ereje, nem pe­dig az ellenségeskedésé vagy a bizalmatlanságé! Javasolnunk kell — nem­csak azoknak a népeknek, amelyeknek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk tekintenek —, hogy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jótékony feladatai kerüljenek. Dobi István elvtárs mondott beszédet az öcsödi termelőszövetk­ezeti napon A Szolnok megyei Öcsöd község dolgozó parasztsága vasárnap termelőszövetkezeti napot tartott, amelyen Dobi István elvtárs, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke mondott beszédet. Dobi elvtárs hangsúlyozta, hogy a dolgozó parasztok közül már 250 000-en választották a kö­zös gazdálkodást. Végül meg­állapította: előbb-utóbb egész dolgozó parasztságunk ön­ként meggyőződik azok igazá­ról, akik már szövetkezetben gazdálkodnak, meg fogja ér­teni az áttérés előnyeit, a maga és a népgazdaság szem­pontjából is, és önként a szö­vetkezeti útra lép. Ezért a párt és kormány politikájától idegen minden kényszer és türelmetlenség. Az állam to­vábbra is támogatja az egyé­nileg dolgozó parasztságot j termelésében, boldogulásá­­­­ban, de ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy a maga, a családja és az egész dolgozó nép boldogulására szövetkez­zék.

Next