Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-07-26 / 174. szám
2 Mi történt a külpolitikában? Közös nyugati javaslat a vietnami tárgyalások megkezdéséret I Két nappal a genfi kormányfői értekezlet befejezése után a világsajtó elsősorban a genfi értekezlet nemzetközi visszhangjáról ír, megállapítva, hogy a genfi értekezlet jelentős mértékben segítette elő a nemzetközi feszültség további csökkenését és lehetőséget teremtett a további tárgyalások sikeres befejezésére. A New York Times című amerikai lap genfi tudósítója megállapítva: „Az Egyesült Államok küldöttsége úgy véli, elérte azt, amit elérni szándékozott, mégpedig a reálisabb, barátibb viszony megteremtését az oroszokkal a tárgyalások következő szakaszához“. A New York Herald Tribune című amerikai lap úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy a genfi értekezlet eredményei „a felületről nézve nagymértékben negatívok“, mindamellett hangoztatja: „az elkövetkező külügyminiszteri tanácskozások nem lesznek könnyűek, „előre lehet azonban látni, hogy végülis a kérdések megoldódnak és rendeződnek. Végtére is vannak olyan realitások, amelyeket fel kell ismerni és amelyekbe bele kell egyezni“. Több nyugati államférfi is kedvezően nyilatkozott a genfi értekezlet eredményeiről. — „A genfi értekezlet egyik következménye az — állapította meg nyilatkozatában Macmillan angol külügyminiszter —, hogy nem lesz háború, a másik az, hogy nagy számmal vannak problémák, amelyeket igen nehéz rendezni, s ahhoz idő kell. Maga az a tény — fűzte hozzá —, hogy a háború ezentúl kizárt, azt jelenti, hogy a nemzetközi kérdéseket békés eszközökkel, azoknak az új körülményeknek az elfogadásával kell megoldani, amelyekben élünk.“ Ugyancsak kedvezően nyilatkozott a genfi értekezletet eredményeiről Adenauer nyugatnémet kancellár is, hétfőn délben tartott sajtóértekezletén. „A négy kormányfő találkozója — mondotta — jó eredményt hozott. Német szempontból azt tartom a leglényegesebbnek, hogy Németország kérdése a nemzetközi tárgyalások napirendjén marad. Genf véleményem szerint kidomborította a nyugati államok egységes felfogását. Köszönetemet fejezem ki a nyugati hatalmaknak azért, hogy a genfi értekezleten eleget tettek ama kötelezettségüknek, amelyet a párizsi egyezményekben Németország irányában vállaltak“. A sajtóértekezleten megkérdezték Adenauertól, vajon megvárja-e a külügyminiszterek októberi genfi értekezletét és csak azután tesz eleget a szovjet kormány moszkvai meghívásának? A bonni kancellár erre azt válaszolta: „ez részemről udvariatlanság lenne“. Ismeretes, hogy a múlt évi genfi egyezmények értelmében 1956-ban választásokat kell tartani Vietnamban. Ennek előkészítésére július 20-án tárgyalásokat kellett volna kezdeniük Észak- és Dél-Vietnam képviselőinek. Míg a hanoi kormány kifejezte készégét a tárgyalásokra, a szaigoni kormány elutasító álláspontra helyezkedett. A genfi tárgyalások idején a négy nagyhatalom megbeszéléseket folytatott erről a kérdésről. Ennek eredményeként — mint a Reuter jelenti — az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia egyaránt utasította szaigoni diplomáciai képviseletét: javasolja a délvietnami kormánynak, kezdje meg a jövő évi választásokkal kapcsolatos tárgyalásokat. Francia kormányszóvivő közlése szerint az erre vonatkozó francia jegyzéket Szaigonban átadták Diem miniszterelnöknek. Kedd, 1955. július 26. Rövid külpolitikai hírek Peking (Új-Kína). A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság diplomáciai szolgálatának közvetítésével üzenetváltást folytatott. Ennek eredményeként megegyeztek abban, hogy az elmúlt évben Genfben a két fél konzuli képviselői között folytatott tárgyalásokat nagyköveti síkon folytatják, avégett, hogy elősegítsék a két ország hazatérni kívánó polgári lakosainak kölcsönös hazatelepítését és lehetővé, tegyék további tárgyalásokat, bizonyos más, a két országot közösen érintő gyakorlati kérdések megoldásának megkönnyítésére. A két fél nagyköveti rangban lévő képviselőinek első találkozójára 1955. augusztus 1-én kerül sor Genfben., (MTI). Dzsakartában hétfőn hivatalosan bejelentették, hogy az indonéz kormány lemondott a vezérkari főnök kinevezésével kapcsolatos válság miatt — jelenti a Reuter iroda. A kormány egyelőre tovább vezeti az ügyeket, amíg sikerül megalakítani az új kormányt.* Berlin (MTI): A német főváros lakossága a demokratikus Németország nemzeti frontjának országos tanácsa kezdeményezésére kedden este a Marx—Engels téren tartandó nagygyűlésen üdvözli a Szovjetunió Berlinben tartózkodó vezető államférfiait. A nagygyűlésen N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja is felszólal. TASZSZ). 'A. Valkov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és Milan Bartos nagykövet jugoszláv külügyi államtitkár július 23-án Belgrádban kicserélte a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között ez év január 5-én Moszkvában aláírt és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége által június 18-án, valamint a jugoszláv nemzetgyűlés szövetségi végrehajtó tanácsa által július 12-én ratifikált kereskedelmi és fizetési egyezmény ratifikációs okmányait. A Tanjug jelenti, hogy a statisztikai hivatal adatai szerint Horvátország ipari termelése 1955 első felében 19 százalékkal emelkedett az elmúlt év megfelelő időszakához képest Magyar öntecsek Jugoszlávia részére Július elején jugoszláv kereskedelmi és kohászati szakemberekből álló küldöttség járt Magyarországon és hengerlési munkáról tárgyalt a Metalimpex és a kohó- és gépipari minisztérium megbízottaival. A tárgyalások háromszori megbeszélés után megállapodással végződtek. Ennek alapján magyar kohászati üzemek 5000 tonna öntecset hengerelnek Jugoszlávia részére. A munka ellenértékeként különféle árucikkeket kapunk déli szomszédunktól. A munkát a Lőrinci Hengermű, a Lenin Kohászati Művek és a Rákosi Mátyás Művek dolgozói végzik el. Az első öntécs-szállítmánnokat szeptemberben rakják vagonokba a jugoszláviai Zenicai Kohászati Kombinátban. A magyar üzemek az alapanyag megérkezése után egy hónappal kezdik meg a kész lemezáru szállítását. Az 5000 tonnás rendelést még ebben az évben lebonyolítják. ____ N. A. Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke nyilatkozatának bevezetőjében megállapította: a négy nagyhatalom kormányfői közötti genfi találkozó pozitív jelentőségű volt a kérdéses államok közötti bizalom helyreállítása szempontjából. «Mi jobban megismertükk itt egymást — mondotta többek között —, kicseréltük véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésben. Jóllehet, néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészbenvéve az őszinteség légkörében és résztvevőinek a kölcsönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékkal, azzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hogy előmozdítsa a gyakorlati munka megszervezését, mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. Bulganyin elvtárs ezután ismertette az európai biztonság kérdésében elfoglalt szovjet javaslatot. — »Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere azt mutatta — mondotta —, hogy az értekezlet minden résztvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában«. A leszerelés tárgyában előterjesztett szovjet javaslat részletezése után Bulganyin elvtárs a német kérdésben folytatott eszmecseréről beszélt. — „Ennek során kiderült — mondotta —, hogy különböző módon közelítjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségei Németország újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remilitarizálandó Nyugat-Németországnak, majd később az egyesített Németországnak is csatlakoznia kell az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugateurópai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egységének helyreállítása mellett következetesen síkra szálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a német kérdéssel foglalkozó tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítéséről. A szovjet kormány abból indult ki, hogy a német kérdés eldöntésénél számolni kell a tényekkel. * Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül, a párizsi egyezmények következtében a Német Szövetségi Köztársaság rálépett az újrafelfegyverzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez, tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy részt vesz a varsói szerződés szervezetében. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke nyilatkozatában megállapította, hogy a genfi értekezlet történelmi jelentőségű volt. »De csak a Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Németország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte híve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, demokratikus államként egyesítsék. Szilárd meggyőződésünk, hogy a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult helyzetben a Németország egyesítéséhez vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak, valamint a német népnek az európai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abban Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németország mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményezné és megakadályozná a német militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével kiküszöbölődnének azok az akadályok, amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelől, Németország egyesítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — közötti közeledésnek.A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatása és megoldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra, hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd, amely megfelel országunk népei érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisan vitassuk meg mindazokat a kérdéseket,amelyeket még meg kell tárgyalnunk és meg kell oldanunk. Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. történelem lesz a megmondhatója — mondotta —, mi az igazi értéke és tényeleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének felmérése szempontjából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan folytatják azt, amit mi megkezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhatjuk-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet, és felcsillanthatja előttünk a világbéke kilátásait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szélesebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökkentek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagy jelentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. Eden angol miniszterelnök záróbeszédében megállapította, hogy a genfi értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Amiben most megegyeztünk — állapította meg Eden — lehetővé teszi, hogy hozzáfogjunk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kérdésének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek minden részlete könnyen megoldható lesz. Most azonban jobb esélyeink vannak arra, mint a háború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak megvalósításához, amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnek néhány napja során nem állapítottunk meg erre nézve részletes tervet. Éppen ezért a külügyminisztereknek adott irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét. Övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges politikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, amelyeket itt mi csak általánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kívánunk nekik ehhez. Bízom abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseiket, amelyeket ők kormányaink feladatává tesznek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Azért jöttem el Genfbe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyekszik megszabadulnia a háborútól és a háborús híresztelésekből. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan értelmében. Ma este ezzel a rendületlen meggyőződésemmel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangulatot, amelyben munkánkat végeztük. Azok, akik részt vettek tényleges tárgyalásainkban, felismerhették, hogy megbeszéléseink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatali munkáján túl azonban számos alkalmunk nyílt a személyes érintkezésre is, amelyet mindnyájan felbecsülhetetlen értékűnek ítéltünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy azok az eszmecserék, amelyek az értekezleti termen kívül folytak, lehetővé tették valamennyiünk számára egymás szempontjainak és az előttünk álló problémáknak sokkal nagyobb megértését. * Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szellemében folytathatjuk, akkor annak, ami ma még csak reményteljes ígéret, az események alakulásával biztos befejezett ténnyé kell válnia. A Genfben hozott határozatok új szakasz kezdetét jelentik a négy nagyhatalom viszonyában A négy kormányfő nyilatkozata a genfi értekezlet záróülésén A kormányfői értekezlet. csának elnöke, Eisenhower, záróülésén a négy nagyhatal az Egyesült Államok elnöke, sem kormányküldöttségének és Faure francia miniszterelvezetői. Eden angol minisztnek nyilatkozatot tett. Azterelnök, N. A. Bulganyin, az alábbiakban e nyilatkozatok- Szovjetunió Minisztertanából közlünk részleteket. Türelmesen és lojálisan kell megvitatni a megoldásra váró kérdéseket Megnövekedtek a tartós béke kilátásai Az értekezlet teljesítette az eléje kitűzött feladatokat Megtettük az első lépést a megoldás felé ■ vezető úton Engedjék meg nekem !— mondotta záróbeszédében többek között Faure francia miniszterelnök —, hogy úgy tekintsem, hogy a közöttünk bizonyos kérdésekről bizonyos szövegekről, bizonyos irányelvekről létrejött megegyezéseken túl, maga az a tény, hogy találkoztunk, maga az a szellem, amely vitáinkon kifejezésre jutott, s maga az a kölcsönös megértés, amely ezt követte, nagymértékben rányomja bélyegét a nemzetközi kapcsolatokra, és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. Közös elhatározottságról tettünk itt tanúságot. Most már az a feladatunk, hogy megtaláljuk az erre vezető eszközöket. Megtettük az első lépést ezen az úton, de vannak még akadályok. Nem igyekeztünk eltitkoloni ezeket, mert minden haladást az igazság útján lehet elérni. Való igaz, hogy az élet mindig egy bizonyos feszültségen épül fel, hogy mindig egy bizonyos erő hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő a megértés és a barátság feszültsége és ereje, nem pedig az ellenségeskedésé vagy a bizalmatlanságé! Javasolnunk kell — nemcsak azoknak a népeknek, amelyeknek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk tekintenek —, hogy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jótékony feladatai kerüljenek. Dobi István elvtárs mondott beszédet az öcsödi termelőszövetkezeti napon A Szolnok megyei Öcsöd község dolgozó parasztsága vasárnap termelőszövetkezeti napot tartott, amelyen Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott beszédet. Dobi elvtárs hangsúlyozta, hogy a dolgozó parasztok közül már 250 000-en választották a közös gazdálkodást. Végül megállapította: előbb-utóbb egész dolgozó parasztságunk önként meggyőződik azok igazáról, akik már szövetkezetben gazdálkodnak, meg fogja érteni az áttérés előnyeit, a maga és a népgazdaság szempontjából is, és önként a szövetkezeti útra lép. Ezért a párt és kormány politikájától idegen minden kényszer és türelmetlenség. Az állam továbbra is támogatja az egyénileg dolgozó parasztságot j termelésében, boldogulásában, de ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy a maga, a családja és az egész dolgozó nép boldogulására szövetkezzék.