Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-07-27 / 175. szám

2 Mi történt a külpolitikában ? — —mmmmammm-mmm­—m—­­Eisenhower és Faure nyilatkozatai a genfi értekezlet eredményeiről A­z a tény, hogy a világsajtó továbbra­­ is vezető helyen foglalkozik a genfi kormányfői értekezlet eredményeivel és je­lentőségével, meggyőzően bizonyítja, hogy a békeszerető emberiség a legteljesebb mér­tékben méltányolja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a kormányfők részéről megnyilvá­nultak a nemzetközi politika nagy problémái­nak megoldásához elengedhetetlenül szüksé­ges közös álláspont kialakítása érdekében. Eisenhower, az Egyesült Államok el­­­­nöke hétfőn este az amerikai rádió­ban és televízióban beszámolt a genfi tár­gyalásokról. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok békét akar és rámutatott arra, hogy a genfi megállapodásokat sok türelemmel kell majd valóra váltani. — „A cél érdekében — mondotta — együttműködésben kell dolgoz­nunk a Szovjetunióval és minden más nép­pel“. Mint mondotta, nem kell „lekicsinyleni a biztos és igazságos béke útján meredő aka­dályokat, de nincs ok az elbátortalankodásra sem“. „Az igazi próbája annak, amit Genf elért — mondotta ezután az Egyesült Államok el­nöke — a külügyminiszterek küszöbönálló októberi értekezletén mutatkozik majd meg. Itt jön majd el az ideje annak, hogy „mindkét fél részéről határozottan szükség lesz enge­dékenységre és némi engedményekre“. Ezen az értekezleten kell majd megtenni az erőfe­szítéseket, hogy a genfi találkozón elfogadott általános elveket „tényleges, határozott meg­állapodásokká" változtassák. Beszámolója végén az amerikai elnök kiemelte, hogy a népek békét óhajtanak, s hogy ez az akarat „nagy nyomásként“ érvényesült annak érde­kében, hogy Genfben „építő jellegű előreha­ladást érjünk el és ne csupán megismételjük a múlt szomorú, negatív látványosságát...“ — „A magam részéről — mondotta beszéde befejezésekor — semmiesetre sem becsülöm kevésre azt a hosszadalmas és kimerítő mun­kát, amelyre még szükség van, mielőtt tény­leges eredményeket lehet elérni“. Eisenhower és Dulles július­­ 25-én ta­nácskozott az amerikai kongresszus vezetői­vel. — „Az elnök és a külügyminiszter a két párt kongresszusi vezetőivel folytatott tanács­kozása során — mondotta Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára az újságíróknak­­ a genfi értekezletről beszélt. Eisenhower elnök biz­tosította a kongresszusi vezetőket arról, hogy Genfben semmiféle titkos egyezményt nem kötöttek, s nem írtak alá semmilyen bizalmas okmányt. Az elnök kifejezett meggyőződése szerint a genfi értekezlet figyelemreméltó vonása a szovjet küldöttségnek az a szem­­mel láthatólag őszinte kívánsága volt, hogy a jövőben a barátság jegyében tárgyalják meg a világproblémákat és az a készsége, hogy összeüljenek a nézeteltérések megvitatására“. Az elnök — mondotta a sajtótitkár — ezt „természetesen bíztató eseménynek tekinti ®, de ez „önmagában nem nyújt alapot azoknak a kölcsönös biztonsági intézkedéseknek va­lamilyen enyhítésére, amelyeket most szövet­ségeseinkkel együtt végrehajtunk". Ugyancsak kedvezően nyilatkozott a genfi értekezletről és annak várható fejle­ményeiről Edgar Faure francia miniszter­­elnök is a France Soir című lapnak. Faure nyilatkozatát híreink között közöljük M­arokkóban — mint arról külön is be­* * számolunk továbbra is súlyos a helyzet. Megfigyelhető, hogy mindig Man a városban tör ki zavargás, amelyet Grandval, a nemrégen kinevezett francia főhelytartó meglátogat. így történt ez Meknesz­ben is, ahová a főhelytartó hétfőn érkezett meg. Grandval az ellene lefolyt tüntetés miatt meg­szakította további marokkói körútját. „Minden kérdésben közelebb kerültünk a megoldáshoz“ Edgar Faure francia miniszterelnök nyilatkozata Párizs (MTI) Edgar Faure francia miniszterelnök a France Soir-nak a következő nyilatkozatot adta a genfi értekezlet eredményeiről: »Nem állítom azt, hogy a Genfben tárgyalt valamen­­­nyi kérdésben máris meg­egyezést értünk el. De nincs egyetlen olyan kérdés sem, amely ne került volna köze­lebb a megoldáshoz annak következtében, hogy meg­vizsgáltuk. Először is: a Szovjetunió egyetértett ve­lünk annak elismerésében, hogy szoros összefüggés van Németország újraegyesítése és az európai biztonság problémája között. Másod­szor: a Genfben képviselt négy hatalom kiemelte, hogy közös felelősség terheli őket Németország újraegyesítésé­nek kérdésében. Harmadszor: kijelentettük, hogy az újra­egyesítésnek biztosítékokat kell magában foglalnia -vala­mennyi állam s köztük kü­lönösképpen a Szovjetunió biztonságára vonatkozólag. Negyedszer: a biztonság megszervezésére tett javas­latok végeredményben elég közel állnak egymáshoz. Ötödször: új eszméket vetet­tek fel a leszerelést illetően és ezek közül egynek tanul­mányozását sem vetették el. Hatodszor: A n­égy kormány szükségesnek tartja a Kelet és Nyugat közötti kapcsola­tokat. Én magam ebben a kérdésben 9 pontból álló ha­tározott programot terjesz­tettem elő, amely — azt hi­szem­­— alapul szolgálhat majd a további munka szá­mára, hogy eltávolítsák az egyes országok közötti köze­ledést gátló akadályokat«. A lap munkatársa meg­kérdezte a miniszterelnököt, lehet-e azt mondani, hogy a hidegháború már véget ért? Faure így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos vélemé­nyét: — Tény az, hogy egy év óta a föld egyetlen pont­ján sem folyik háború, bár sajnos még mindig vannak pontok, melyeken a rendet megzavarják. Egy másik tény — maga a genfi talál­kozó. Vajon lehet-e még hi­degháborúról beszélni, ami­kor a problémákat a tárgya­lóasztal körül vizsgálják meg és amikor kétségtelenül megnyilvánul az az akarat, hogy békésen rendezzék őket? Nagygyűlés Berlinben a szovjet kormán­y­küldöttség tagjainak részvételével Berlin (MTI). N. X. Bulga­rin­innak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­sége tagjának, a Német Demo­kratikus Köztársaságban tett háromnapos látogatása kedden este a berlini Marx—Engels téren hatalmas arányú és lel­kes hangulatú tömeggyűléssel zárult. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének, a Szovjetunió kor­mánya és népének baráti üd­vözletét tolmácsolta Berlin la­kosságának és a Német Demo­kratikus Köztársaság dolgo­zóinak. Rámutatott arra, hogy a genfi értekezlet történelmi jelentősége mindenekelőtt ab­ban rejlik, hogy különböző tár­sadalmi és gazdasági rendsze­rű államok képviselőinek si­került lényeges előrehaladást elérniök a bizalmatlanság el­oszlatása terén és ezzel meg­teremteniük a további gyümöl­csöző együttműködés alapját. „A német kérdést a Szovjet­unió véleménye szerint sem a németek közreműködése nél­kül, sem a Német Demokrati­kus Köztársaság számlájára nem lehet megoldani. — mon­dotta többek között —. Hrus­csov kijelentette, hogy a Szov­jetunió őszintén törekszik a német nép nemzeti vágyának és jogos kívánságának teljesí­tésére a német kérdés békés és demokratikus megoldására, olyan megoldásra, amely meg­felel a német nép, mind a többi nép, valamint a béke és a biztonság érdekeinek. Szerda, 1955. július 27. Rövid külpolitikai hírek Belgrád. A Borba „Bevált remények“ című vezércikké­ben megállapítja: „Ami Jugo­szláviát illeti, országunknak alapos oka van arra, hogy örömmel fogadja a genfi megegyezést. Jugoszlávia, mint békeszerető ország, ér­dekelt a béke minden konst­ruktív elősegítésében." „A genfi értekezlet a kér­dések békés úton való meg­oldásában tanúsítandó jóindu­lat példaképe... A békés egy­más mellett élés politikáját újból igazolták azok az irány­elvek, amelyeket a kormány­fők a külügyminisztereknek adtak a meglévő vitás nem­zetközi kérdések tanulmányo­zására, vagyis a keleti és nyugati államok közötti bé­kés egymás mellett élés aka­dályainak kiküszöbölésére." * Párizs (MTI). Sajtó­jelenté­sek szerint Alfred Gruenther tábornok, az Északatlanti Szö­vetség európai haderőinek fő­­parancsnoka, hétfőn közölte, hogy főhadiszállására szer­dán érkezik meg az első hat tisztből álló nyugatnémet ka­tonai küldöttség. E tisztek között vannak — mint a Reuter megjegyzi — a volt hitlerista Wehrmacht tagjai is. Csütörtökön megérkezik a második nyugatnémet tiszti­csoport, amely Juin francia tábornagy úgynevezett közép­európai főparancsnokságához tartozik majd. * Berlin (MTI). A Saarbrüc­keni kormány hétfőn megje­lent rendeletében véglegesen október 23-ára tűzte ki a saarvidéki népszavazást. A Saarvidéki Kommunista Párt felszólította a lakosságot, hogy a népszavazáson uta­sítsa el a nyugatnémet­­francia saar-egyezményt, a párizsi egyezmények egyikét. A Kommunista Párt felhívá­sában hangsúlyozta, hogy az eredményes genfi értekezlet után egészen más utakat kell keresni a Saar-kérdés és a német—francia viszony ren­dezésére. Róma (MTI). Az AFP je­lentése szerint az olasz fővá­rosban élénk érdeklődést kel­tett, hogy XII. Pius pápa va­sárnap fogadta Clara Booth- Luce asszonyt, az Egyesült­ Államok római nagykövetét. A francia hírügynökség ame­rikai egyházi körökre hivat­kozva azt írja, hogy a kihall­gatásnak köze van a genfi ér­tekezlethez. A pártalapszervezetek a párt politikájának és hatá­rozatainak megvalósítói köz­vetlenül az iparban, mező­­gazdaságban, intézmények­ben egyaránt. A párt nagy feladatokat ró az alapszer­­vezetekre és kötelezi őket, hogy állandóan javítsák a dolgozók között végzett po­litikai felvilágosító munkát. Az üzemi pártszervezetek munkájától nagymértékben függ megyénk ipari termelé­­­­sének alakulása. Milyen fel­adatok állnak az üzemek előtt, hogy éves tervüket minden részletében teljesít­sék, hogy a Központi Veze­tőség márciusi határozatában megjelölt termelési felada­toknak maradéktalanul ele­get tegyenek? E feladatok sikeres megoldása érdekében feltétlenül meg kell javítani az üzemi pártszervezetek munkáját, a vezetés módsze­rét. Az utóbbi időben az üzemi pártszervezetek munkája javult, az üzemek tevé­kenységére gyakorolt befo­lyásuk megnövekedett. Ennek kézzelfogható ered­ménye megmutatkozik a fél­éves terv túlteljesítésében, a termelékenység növekedésé­ben, a gyártmányok önkölt­ségének csökkentésében. A pártszervezetek munkájának további fellendülését a ter­vek részleteiben való telje­sítésén keresztül lehet iga­zán lemérni. Ez csak úgy ér­hető el, ha minden egyes kommunista tevékenyen részt vesz a pártélésben, a határozatok végrehajtásában. Ehhez pedig az szükséges, hogy a kommunisták tevé­kenységét az alapszerveze­tek vezetői állandóan figye­lemmel kísérjék és a veze­tőknek a kommunisták irá­nyában tanúsított magatar­tása tettekben valósuljon meg. Az üzemi pártszervezet vezetőjének abban kell lát­nia legfőbb kötelességét, hogy szakadatlanul fejlessze a dolgozók politikai és ter­melési aktivitását az üzem előtt álló gazdasági felada­tok sikeres megoldása érde­kében. A pártszervezet ne­velő­munkája csak akkor fog hatékonyan a­ termelési ter­vek teljesítésében jelent­kezni, ha valamennyi kom­munistát bevon a pártszerve­zet a gyakorlati tevékeny­ségbe, pártmegbizatásokkal látja el őket és megszervezi a pártmegbizatások végre­hajtásának ellenőrzését. A pártmegbizatások tervszerű elosztásakor feltétlenül fi­gyelembe kell venni a kol­lektíva előtt álló feladato­kat. Az üzemi pártszerveze­tek feladatai oly sokrétűek, hogy minden egyes párttag és tagjelölt számára megvan a lehetőség képességeinek kifejlesztésére. A kommunisták politikai és termelési tevékenységé­nek fokozása nagymérték­ben attól függ, hogy helye­sen szervezi-e meg a párt­­szervezet a pártcsoportok munkáját. A pártcsoportok közvetlenül ott élnek és dolgoznak, ahol a termelési tervek teljesíté­sének sikere eldől. Maguk a pártcsoportok azzal, hogy minden egyes kommunistát bevonnak a tervek teljesíté­séért folyó eleven gyakor­lati munkába, növelik a dol­gozók és az egész üzemi pártszervezet aktivitását. Azoknak az üzemi pártbi­zottságoknak, pártszerveze­teknek munkája eredményes, amelyek az üzem pártmun­kájában gyakorolt ellenőrzé­sükkel eljutnak a műhely­pártszervezetig, a pártcso­portokig, ahol erősítik a mű­hely pártszervezeteiben és a pártcsoportokban végzett kommunista munka felelős­ségét. Az ipari termelés bo­nyolult és felelősségteljes dolog. Az üzemvezetés mély­reható ismereteket, kezde­ményezéseket követel meg; megköveteli az üzem életé­­nek, gyakorlati tevékenysé­gének állandó tanulmányo­zását, ellenőrzését. Helyesen vezetni az üzemeket, a gaz­dasági vezetés feletti ellen­­lenőrzést megvalósítani azt jelenti, hogy előre tekin­tünk, felkaroljuk és fejleszt­jük az újat, idejében észre­vesszük a hibákat, hogy ide­jében intézkedhessünk a le­maradás megelőzése érdeké­ben. Ebből következik, hogy az üzemi pártszervezetek a pártnak felelősséggel tar­toznak a termelési tervek részleteiben való teljesíté­séért. Fokozza az üzemi pártszer­vezetek szerepét és az üze­mek terveinek teljesítéséért a felelősséget a párt Szerve­zeti Szabályzata azáltal, hogy az üzemi pártszerveze­tek számára biztosítja a gaz­dasági vezetés tevékenysége felett az ellenőrzés jogát. Természetes, hogy a párt­­szervezeteknek ebből adódóan időnként pártvezetőségi ülé­sen meg kell vitatniuk a so­ron levő alapvető termelési kérdéseket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nem mindig a legdöntőbb kérdéseket ragadják ki párt­­szervezeteink. Kevés gondot fordítanak olyan fontos té­nyezőkre, mint a munka mi­nőségi mutatószámai, a ter­melés ésszerűsítése, a kapa­citás jobb kihasználása, az önköltség csökkentése, a ter­melékenység növelése, vala­mint az élenjárók munka­­módszereinek az elterjesz­tése, hogy az a dolgozók köz­kincsévé váljon. Harcolni kell a termelési tervek tel­jesítéséért és túlteljesítésé­ért, és ez a pártszervezetek számára mindenekelőtt azt jelenti, hogy őrködjenek job­ban az állam érdekében, sze­mélyre való tekintet nélkül bírálják a hibákat, hogy az üzem dolgozóit magas telje­sítmények elérésére, az ös­­­szes rendelkezésre álló tarta­lékok felhasználására mozgó­sítsák; minden­­ módon fej­leszteniük kell a szocialista munkaversenyt. Ezért a gaz­dasági vezető beszámoltatá­sakor, a kérdések megvitatá­sakor az üzemi pártszervezet nem szorítkozhat csupán a gazdasági szakemberek be­számolóira, javaslataira is meg kell határozniok a pártpolitikai munka irá­nyát, egyes termelési te­rületen dolgozó kommunis­ták konkrét tennivalóit.­ Azok az üzemi pártszerveze­tek, amelyek helyesen való­sítják meg a gazdasági veze­tés pártellenőrzését, mindent jól ismernek, ami az üzem­ben történik és képesek ide­jében feltárni a terv teljesí­tését akadályozó nehézsége­ket, hibákat. Ilyen üzem pél­dául a Szegedi Textilművek, a Vasöntöde és még több üzem. Ez elősegíti a terme­lési tervek teljesítését, az üzemek ütemes munkáját. A tervek teljesítése szempont­jából különösen a Központi Vezetőség márciusi határo­zatának végrehajtása során a szocialista munkaversenynek jelentősége a jelenlegi viszo­nyok között megnövekedett és egyre nagyobb lesz. Ez megköveteli az üzemi párt­­szervezettől és a szakszerve­zetektől, hogy állandóan ja­vítsák a munkaverseny szer­vezését,­­ hogy széles körben terjesszék az élenjáró ter­melési tapasztalatokat. Az üzemi pártszervezetek sok erőt fordítanak a szocialista munkaverseny fejlesztésére. Ennek ellenére még komoly hiányosságok vannak. Igen gyakori a formalizmus a verseny szervezésében, a felülről történő verseny­vállalások. A párt politikája ellen cse­lekszik az a vezető, aki fe­lülről, bürokratikusan, a dolgozók tudta nélkül szer­vezi meg a versenyt. Így tettek a Makói Gépgyár ve­­zetői. Az elkészített éves vál­­lalást a dolgozók többsége nem ismerte, nem beszélték meg velük, hivatkozva arra, hogy kevés idő volt rá, mi­vel fel kellett küldeni a mi­nisztériumba. Természetes, hogy az efféle »munkaver­­senyszervezés«-től semmiféle jó eredmény sem várható, káros hatása azonban a gya­korlatban úgy jelentkezik, hogy a dolgozók április 4-e óta munkafelajánlást sem tettek. Az üzemi tervek telje­­sítése, illetve túlteljesítése, a szocialista munkaverseny he­lyes megszervezése széleskö­­rű politikai felvilágosító munka nélkül elképzelhetet­­len. Üzemi pártszervezetek­­ ben e feladat sikeres teljesí­­tésében a népnevelőknek fontos szerepük van, még­ eddig az, hogy valamennyi dolgozót bevonjanak a mun­­kaversenybe. Ennek előfelté­tele, hogy a népnevelőket rendszeresen tájékoztassák az üzem előtt álló feladatok­ról. A politikai felvilágosító munka irányuljon arra, hogy minden dolgozó tel­jesítse a vállalt kötele­zettségét. Az a körülmény, hogy az üzemi pártszervezeteknek jo­guk van ellenőrizni a gazda­­­sági vezetés tevékenységét, gyakorlatilag kifejezésre jut­tatja a pártpolitikai munka és a gazdasági munka össze­kapcsolásának eszméjét. Az ellenőrzés jogának megvaló­sítása feltételezi, hogy az üzemekben erősítsük az egy­személyi vezetést. Az üzemekben végzett po­litikai munkát a párt mindig hatalmas eszköznek tartotta a dolgozóknak a politikai és gazdasági feladatok teljesíté­sére való mozgósításában. A politikai munka azonban nem folyik mindig egyenle­tesen: egyes kampányok ide­jén fellendül, a kampányok befejeztével hanyatlás kö­vetkezik be. A kampánymun­kák idején számos olyan fel­adat áll üzemi pártszerveze­teink előtt, amely szívós, ál­landó munkát követel meg. Ilyen feladatok: harc a mun­katermelékenység állandó növeléséért, a magas jöve­delmezőségért, a nyers­­­­anyaggal, a fűtőanyaggal való takarékosságért, ame­lyeket nem lehet, kampány­munkának tekinteni. A párt­­szervezetek kötelesek ezt a munkát állandóan folytatni. Az üzemek gazdasági sikerei — a jó műszaki vezetés mel­lett — a pártpolitikai munka sikerétől függnek. Most, amikor üzemeinkre nagy fel­adatok hárulnak, fordulatot kell elérniök az ipari terme­lés fellendítésében, valamint a termelékenységben, az ön­költségcsökkentésben, feltét­lenül szükséges, hogy üzemi pártszervezeteink megjavít­sák a vezetés politikai szín­vonalát és fokozzák tovább a pártszervezetek harcképes­ségét, a dolgozók politikai és termelési aktivitását. Nyári Mihály, a megyei párt-végre­hajtó bizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője Pártélet és pártépítés Az üzemi pártvezetés néhány kérdése Tovább folynak a zavargások Marokkóban Párizs (MTI). A hétfői mek­­neszi véres incidensek — ame­lyeknek során a rendőrség fegyverét használta a szultánt éltető tömeggel szemben — halálos áldozatainak száma fő­re emelkedett, a sebesülteké pedig meghaladja az 50-et. A halottakat még az este eltemet­ték. Hatalmas tömeg kísérte őket utolsó útjukra. A temető­ben némán, hosszú sorokban felvonuló menetben igen sok nő volt. A­ koporsókat marok­kói zászlókkal borították le. Az Humarité kiemeli, hog a gyarmatosító gengszterek é az őket kiszolgáló rendőrö folytatják a véres provokáció­kat a marokkói nép ellen Grandval fóhelytartó valami hyik marokkói városba érkezés mindig alkalmat ad a váron­tásra azzal, hogy igyekezne elnyomni a nemzeti törekvései eléréséért küzdő 0 ... kilós kö­zaljak tüntetéseit.

Next