Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-08-25 / 199. szám

Világ proletárjai egyesülje­tel: l AZ M­DP C­SONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 199. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. augusztus 25. Harcos a­gitációt, harcos propagandát A párt propagandistáinak­­ és népnevelőinek fő tevékenységét képezte és képezi ma is a marxizmus—leninizmus elméle­tének és a párt politikájának terjesztése. Egyrészt a párton belül, másrészt a párton kívül kell elvégezni a propaganda és ez agitáció különböző módsze­reinek segítségével az emberek tudatát átformáló nagy mun­kát. Erre azért van szükség, mert a reakciós maradványo­kat, a megvert, de meg nem semmisített osztályellenséget csak hosszadalmas és szívós politikai harc során tudjuk le­győzni. Lenin arra tanított, hogy magukat a munkásokat is nevelni kell, mivel sok esetben ők sem mentesek a burzsoá er­kölcs és a régi szokások ma­radványaitól. A világnézeti és e politikai harc fokozását egyébként a párt márciusi ha­tározata is hangsúlyozza, hi­szen az osztályharc éleződését falun és városon egyaránt nap mint nap tapasztaljuk. A kulá­­­kok például a szövetkezeti moz­galom ellen bujtogatják az egyénileg gazdálkodó parasz­tokat. Ezt az aknamunkát bur­koltan végzik, nem állnak ki n­yíltan véleményükkel, hanem gyakorta dolgozó parasztokat tévesztenek meg és rajtuk­ ke­­­resztül igyekszenek a szövet­kezeti mozgalomnak ártani, s ugyanis a szövetkezeti moz­galom győzelme megnyirbálja, megsemmisíti a kulákok gazda­sági és politikai befolyását. Ezért oly dühödt ellensége népi demokráciánknak a kulák. Fel kell tehát eleveníteni a fa­­lusi pártszervezetekben az u­tóbbi években ellanyhuló, az ellenséget leleplező harcos agi­­tációt és propagandamunkát. Vajon Csongrád megyében a­­ pártmunkások megtettek-e min­dent ennek érdekében? Még korántsem, mert üzemekben, hivatalokban, a falusi pártmun­kában a pártpropagandának és agitációnak ezt a harcos for­­m­áját csak szórványosan ta­­láljuk meg. Kevés még a Be­­rényi Eszter, Hős Nagy és Kö­rösi elvtárshoz hasonló népne­velő, aki — mint az említettek harcosan kiáll és hirdeti a párt politikáját, igyekszik tevé­kenyen részt venni azoknak az akadályoknak az elhárításában, aemelyek fékezik a párt céljai­nak elérését. A marxizmus— leninizmus elmélete arra tanít, hogy az osztályharcban nincs légüres tér: ahol nem dolgoz­nak a kommunisták, ott az el­lenséges tevékenység kap lábra. És nehogy azt gondoljuk, hogy­­ csak falun. Üzemekben is ta­pasztalható számos esetben az állami tulajdon elherdálása, a selejtgyártás, a lógás.­­Az üze­mekbe beférkőzött ellenséges elemek táplálják a munkaver­seny ellenes hangulatot, igye­keznek fékezően hatni a terme­lékenység emeléséért, az ön­költség csökkentéséért folyó küzdelemre. Ezért a pártszer­vezetnek, minden kommunis­tának sokkal éberebbnek kell lennie, harcosabban kell kiáll­nia a szóbeli agitációban és a propagandában, határozottab­ban kell lelepleznie az ellensé­ges tevékenységet. Ugyanak­kor nem szabad megfeledkez­nie a munkások kommunista neveléséről sem. Ez utóbbi már a párt propagandamunkájának szerves részét kell, hogy ké­pezze. Ezért fordítsanak párt­­szervezeteink nagy gondot a közelgő pártoktatási év alapos előkészítésére. A propagandis­ták fegyelmezett, jó felkészülé­sére. * k~ Falun az osztályellenség — és gyakran az általa megté­vesztett dolgozó parasztok is — az állampolgári fegyelmet lazítja és a tsz-be való belépés ellen hangolja a belépni szán­dékozókat. Nemrégiben történt: a nagytőkés Zalota nevű ha­tárrészen — Berényi Eszter népnevelő hívta fel erre a fi­gyelmünket — Pallagi Imre elnök és Somogyi Antal pénz­táros azt magyarázta a dolgozó parasztoknak, hogy alakítsanak gazdakört, mert akkor szerve­zetten fellépve az adó és a be­adási kötelezettség csökkenté­sét ki lehet eszközölni. A fenti példa azt bizonyítja, hogy még vezető emberek is kön­­­nyen az osztályellenség szó­csövévé válhatnak, hiszen lé­nyegében a gazdakör leple alatt akarta­k törvényellenes mozgalmat indítani az állam­polgári fegyelem meglazítására. Ezt a pártszervezet időben ész­revette és fellépett ellene. De ez csak egy kiragadott példa, azonban ilyen és ehhez hasonló jelenségekkel gyakran találko­zunk. Mindez indokolja, hogy a pártmunkásoknak a párt po­litikájának elferdítése ellen szüntelenül harcolniok kell, mert éppen azoknak az eszkö­zöknek a megteremtését igyek­szik az ellenség akadályozni, errrik végső fokon a népjólét állandó emeléséhez vezetnek. Ne higyjük azonban, hogy a jobboldali nézetek fő terjesztői­nek a leleplezésével megszűnt a jobboldali veszély. Akadnak még mindig, akik lebecsülik a termelőszövetkezetet, elhallgat­ják a tsz-ek jó eredményeit, sőt számos falusi pártszervezet nem leplezi le az osztályellen­ség tevékenységét sem. Ez a jelenség nem egyéb, mint a párt politikájának jobboldali el­ferdítése, ami ellen elsősorban a vezetőknek, de a pártmunká­soknak a párt helyes politiká­ját szembe kell szegezniük. Ifjúságunk sem mentes a burzsoá erkölcstől és egyéb régi szokásoktól. Az tény, hogy nagy fejlődésen ment keresztül ifjúságunk. Öntudatában, er­kölcsében sokat gyarapodott, mégis tapasztalható, hogy az ifjúság egy szűkebb rétegét megfertőzte a kozmopolitizmus mérge, amely az ízléstelen öl­tözködésben, a jampec maga­tartásban, a gőgösségben és az idősebbek iránti tiszteletlen­ségben és gyakran a munka­­nélküli, léha élet keresésében, az idősebb szülőknél való élős­­ködésben jut kifejezésre. És — sajnos — gyakran éppen az üzemi ifjúság körében tapasz­talható ez a káros jelenség. Ezért időszerű, hogy a párt­és DISZ-szervezetek hozzálás­sanak az ifjúság említett réte­geinek kommunista nevelésé­hez. Faluhelyen a klerikális reakció igyekszik az ifjúságot megmételyezni, eltéríteni attól, hogy a tudományos világnéze­tet elsajátítsa és felvilágosult, haladó emberré váljon. Nehéz, fáradságos és sokol­dalú munka a párt politikájá­nak és elméletének tanítása, hirdetése, az ellenséges néze­tek elleni harc és maguknak a dolgozóknak, az ifjúságnak a nevelése. De a kommunisták a munkának mindig a nehezebbik részét válasszák. Ezúttal az a feladat, hogy a pártagitációt és propagandát a pártszerveze­tek tegyék tartalmasabbá, szer­vezettebbé és sokkal harcosab­ban álljanak ki a párt politi­kája megvalósítását célzó párt­­határozatok végrehajtása mel­lett« _ >■ raHBBKHKOEsmran Hsigff Tapasztalt, művelt kommunistákkal a mezőgazdaság további fejlesztéséért! Megnyílt a falusi munkára jelentkezett pártmunkások első szakmai tanfolyama Kedden több mint 250 résztvevővel ünnepélyesen nyílt meg a falusi munkára jelentkezett párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok első csoportjának szakmai tanfolyama. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Ve­zetőség titkára, Matolcsi Já­nos, a Központi Vezetőség titkára, Erdei Ferenc föld­művelésügyi miniszter, Po­gácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Mező Imre, a budapesti pártbizott­ság titkára. A tanfolyam hallgatói hosszantartó, lelkes tapssal köszöntötték a párt és a kormány megjelent képviselőit. A tanfolyamot Erdei Fe­renc földművelésügyi mi­niszter nyitotta meg. Ez az első alkalom — mondotta — amikor a m­ező-Kedves Elvtársak! Amióta 1953 júniusában pártunk Központi Vezetősége napi­rendre tűzte a mezőgazda­ság fejlesztését, szakadatla­nul igyekeztünk erősíteni a falusi munkát s különösen a falu szocialista átépítését. Munkánknak új lendületet adott, hogy tapasztalt, kipró­bált pártmunkásokat, jó, friss erőket küldtünk falura, tavaly ezret s az idei év első felében több száz elvtársat. Központi Vezetőségünk ez év június 8-i határozata alapján még további 1200 elvtársat küldünk az idén falusi munkára, mégpedig politikailag szilárd, a veze­tésben és a szervezésben jár­tas, művelt, tapasztalt és fejlődőképes elvtársakat. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy ezzel újabb lö­kést adunk annak a fejlő­désnek, amely elsősorban a szocialista szektorban máris mutatkozik. Ismeretes, hogy a szövetke­zetek és az állami gazdasá­gok terméshozama ország­szerte meghaladja nemcsak az átlagos paraszti, hanem a középparaszti terméseredmé­nyeket is. A júniusi határozatot kö­vetően a párt hívó szavára sok százan jelentkeztek fa­lusi munkára az üzemek, a hivatalok, az állami intéz­mények dolgozói közül, mér­nökök, technikusok, mező­gazdászok, pártmunkások. Az elvtársak, akik az első ilyen mezőgazdasági szaktanfo­lyam hallgatói, mintegy él­csapatát képezik ennek az ezerkétszázas csoportnak. Miután a szocialista épí­tés menete az alföldi, a ga­bonatermő megyékben a leg­erőteljesebb, elsősorban eze­ket a megyéket akarjuk az elvtársak segítségével meg­erősíteni. Ahhoz, hogy a szövetke­zetekben, az állami gazda­ságokban és a gépállomá­sokon tovább javuljon a vezetés, természetesen nagytudású igazgatókra, főmérnökökre, főagronó­­musokra, főkönyvelőkre, pártmunkásokra van szük­ség. E kéthónapos szaktanfolyam persze csak az alapismerete­ket adhatja meg, a tudás­ba­l gazdaságba küldött elvtársak részére olyan tanfolyamot rendezünk, ahol felkészül­hetnek új munkaterületük legfontosabb tudnivalóira. Természetesen tudjuk, hogy a kéthónapos tanfolyam nem elegendő arra, hogy az ös­­­szes alapvető ismereteket — amelyek között sok bonyo­lult kérdés van —teljesen elsajátítsák. Azt a célt tűztük ki, hogy azokat az alapvető tudni­valókat, amelyek jövendő munkahelyükön szüksége­sek, feltétlenül tisztán lás­sák és megtanulják, s ezek, valamint az eddigi pártmunkában, gazdasági szervezőmunkában szerzett tapasztalataik alapján ké­pesek legyenek gyorsan megtanulni mindazt, amire új munkahelyükön szük­ségük van. Ezután a hallgatók hos­­­szantartó tapsa közepette Rákosi Mátyás emelkedett szólásra, vát, lényegét a helyszínen, munka közben kell elsajátí­tani. De az eddigi tapaszta­latok alapján meg vagyunk győződve róla, hogy ez sike­rülni fog, különösen akkor, ha az elvtársak önként vál­lalt új munkájukat élethiva­tásuknak tekintik s teljes erejüket, teljes tudásukat a mezőgazdaság szocialista szektorának további gyors fejlesztésére fordítják. A mezőgazdaság további fejlesztése egyik­ legdöntőbb feladatunk Ez a munka a legszoro­sabban összefügg a nép élet­­színvonalának növelésével. A népjólét emelése paran­­csolóan megköveteli a me­zőgazdaság nagyarányú fej­lesztését, a szocialista me­zőgazdasági szektor fejleszté­sét csakúgy, mint a magán­­gazdaságok támogatását. Szeretném felhívni a figyel­met arra, hogy pártunk vál­tozatlanul központi kérdés­nek tartja a dolgozók élet­­színvonalának és jólétének további emelését. Mivel en­nek alapja csak a szocialista ipar, s ezen belül a nehéz­ipar lehet, pártunk erőtelje­sen hangsúlyozza a szocia­lista iparosítás fejlesztésének fontosságát. Csak a többet és olcsób­ban, jobb minőségben ter­melő ipar, valamint a fej­lődő mezőgazdaság tudja biztosítani, hogy a dolgo­zó nép anyagi jóléte állan­dóan növekedjék. Ipari és mezőgazdasági beru­házásaink ezt a célt szolgál­ják és ezt fokozódó mérték­ben el is érik. A tanfolyam hallgatói, a falusi mezőgazdasági mun­kára önként jelentkezett elv­társak legyenek tudatában feladatuk fontosságának, je­lentőségének. Legyenek meg­győződve arról is, hogy pár­tunk mindenkor teljes ere­jével támogatja őket, segít­ségükre lesz, hogy áldozatos munkájukat siker koronázza. Már most gondoskodunk ar­ról, hogy mind az állami, mind a pártszervek megfe­lelő munka- és életkörülmé­nyeket biztosítsanak az elv­társaknak. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az önként falura ment elvtársak zöme jól megállta a helyét, megfe­lelt a várakozásoknak. Külö­nösen fontos, hogy elvtársa­ink munkaterületükön elsa­játították a megkívánt szak­mai tudást és meg tudták honosítani az annyira szük­séges kommunista helytál­lást és szilárdságot, szerve­zettséget, fegyelmet, kommu­nista munkastílust, amely eddig — sajnos — egyes he­lyeken hiányzott mezőgazda­ságunk szocialista szektorá­ban. Pártunk a jó tapaszta­latok alapján elhatározta, hogy az elkövetkező esztendők­ben is küld elvtársakat Budapestről, a megyei köz­pontokból, az ipari üze­mekből falura, a mező­­gazdasági termelés és a falu szocialista átépítésé­nek fejlesztésére. Ezért kívánatos, hogy to­vábbra is a lehető legna­gyobb számban önként je­lentkezzenek olyan lelkes, párthű kommunisták, akik odaadó munkájukkal, példa­­mutatásukkal a mezőgazda­ság különböző területein elő­re lendítik a szocialista át­szervezést, a termelés növe­lését s ezzel népünk jólété­nek emelkedését. Kérem e szaktanfolyam hallgatóit — mondotta befe­jezésül Rákosi Mátyás —, hogy a rendelkezésükre álló időt a lehető leggyümölcsö­zőbben használják fel és az itt szerzett tudást dolgozó népünk üdvére minél előbb és minél nagyobb sikerrel ér­tékesítsék. Még egyszer sok sikert, jó eredményt kívá­nok ennek az úttörő mun­kát végző szaktanfolyamnak. (Hosszantartó nagy taps). Ezután Ágoston András a hallgatók nevében megkö­szönte a párt előlegezett bi­zalmát és ígéretet tett arra, hogy a tanfolyamon és az­után a gyakorlati munkában is megállják a helyüket. A megnyitó után Rákosi Mátyás, a párt és a kormány megjelent képviselői hossza­san elbeszélgettek a falusi munkára jelentkezett elvtár­sakkal. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Nagyszabású ünnepségekkel emlékezik meg az országunk Bartók Béla születésének 75. és halálának 10. évfordulójáról Kedden délután a Művészeti Szövetségek Házában Fasang Árpád, a Népművelési Minisz­térium zene- és táncművészeti főosztályának vezetője sajtótá­jékoztatón számolt be azokról az ünnepségekről, amelyekkel hazánk Bartók Béla születésé­nek 75. és halálának 10. év­fordulójáról emlékezik meg. Fasang Árpád elmondotta, hogy az ünnepségek megrende­zésére országos Bartók Béla emlékbizottság alakult, amely­nek elnöke Kodály Zoltán Kos­­suth-díjas kiváló művész. Tit­kára Szabó Ferenc Kossuth­­díjas érdemes művész, tagjai: Andics Erzsébet, ifj. Bartók Béla, Darvas József, Ferencsik János, Fischer Annie, Horváth Márton, Kadosa Pál, Non György, Révai József, Somogyi László, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár és Zathureczky Ede. A bizottság­­ 1955. szeptember 25-én, a Magyar Állami Ope­raházban ünnepi megemléke­zést és dísz­hangversenyt tart Bartók halálának 10. évfordu­lója alkalmából. Az operaházi ünnepség nagy­szabású események sorozatát nyitja meg. Az Országos Fil­harmónia reprezentatív hang­versenysorozatot rendez. A Nemzeti Múzeumban 1955. szeptember 24-én Bartók-em­­lékkiállítás nyílik. 1956 októberében nemzet­közi jellegű Bartók-fesztivál lesz. Az ünnepségek sorozatába bekapcsolódik a vidék is.­­A megyékben, nagyobb városok­ban mindenütt Bartók-bizott­­ságok alakulnak, amelyekben a helyi zenei élet képviselőin kí­vül a párt, a tanács, a nép­művelési szervek és a tömeg­szervezetek vesznek részt. Búzaőrlési forgalmunk 20 százalékkal emelkedett — LEVÉL —. se óta egy emberre van szük­ség és az is több gabonát tud átvenni, mint azelőtt kettő. Beteljesedett az őröltetők régi kívánsága is, hogy búza­őrlésnél kapjanak grízes lisz­tet. A búza jobb feldolgozá­sának meg is van az ered­ménye, mert őrlési forgal­munk a tavalyihoz viszonyít­va 20 százalékkal emelkedett. Különösen a termelőszövet­kezetek gabonájából lehet jó lisztet őrölni. Megyfigyeltük: a nagyüzemi gazdaságokban behozott búza- és rozsszemek egyenlőbbek, nincs annyi üszög vagy egyéb hulladék benne, mint az egyéni kis­gazdaságokból behozott búzá­ban. A gabona nedvességtartal­mában is van különbség, mert a szövetkezetekben job­ban tudják tárolni, szárítani a gabonát, miután arra na­gyobb a lehetőség. A malomban minden esz­tendőben fokozottabbak az őrlési követelmények, több gabona kerül hozzánk és ép­pen ezért modern tároló, fel­dolgozó és elosztó telepet is akarunk építtetni. Ez azért is szükséges, hogy minőség sze­rint és fajtánként tudjuk kü­lön választani a gabonát. Ha mindez meglesz, még jobban eleget tudunk tenni őrlési kö­telezettségeinknek. Maffiás István A Kisteleki Malom dolgo­zói ebben az évben jól felké­szültek a közellátás zavarta­lan ellátására. Darabos János művezető javaslatára alkal­maztunk egy újítást a búza­átvételnél. Eddig emberi erő­vel kellett minden zsák búzát vagy gabonát kiüríteni, ami fáradságos és nehéz munka volt; most az újítás bevezeté- /

Next