Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-05-24 / 120. szám

Fiiág proletárjai egy­esül­jetek ! VIHARSAROK AZ M­D PC­SONG­­RÁD MEGY­EI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK XI. évfolyam, ISO szám IÁI kijavított arató- és cséplőgépeket! (R. L.) A búza és az árpa csak ezután kezdi hányni a kalászát, de minden paraszt­­ember tudja, hogy május vé­gén, június elején ugrássze­rűen megnövekszik a gabo­nák fejlődése s egyszercsak itt az aratás ideje, amelyre megfelelően készülni kell. Az aratás és a cséplés a mező­­gazdasági termelés egyik leg­jelentősebb szakasza, az or­szág minden lakosát érintő munka. A gabona időben és veszteségmentesen történő betakarítása mindannyiunk közös érdeke, hiszen ettől függ, hogy mekkora karéj ke­nyeret szelhetünk egész esz­tendőn keresztül. Ha megké­sik az aratás, nő a szemvesz­teség. Márpedig csupán egy százalékos szemveszteség ese­tében is Csongrád megyében 150—180 vagon kenyérgabo­nával kevesebbet mondha­tunk magunkénak. Nos, hogy időben tudjunk aratni és csé­pelni, ehhez elsősorban üzem­képes gépekre van szükség. Mivel az aratnivaló jelentős részét gépállomási és állami gazdasági aratógépek végzik, a cséplést viszont teljes egé­szében a gépállomás cséplő­gépei, fokozott jelentősége van a gépállomásokon és ál­lami gazdaságokban folyó ta­vaszi gépjavításnak. A Mi­nisztertanács határozata sze­rint az állami, tan- és kísér­leti gazdaságokban, valamint a gépállomásokon május 31-­­ ig kell kijavítani az aratógé­peket, kombájnokat, cséplő­gépeket és tartozékait, vala­­­­mint a csak álló munkára al­kalmas erőgépeket. Ezt a ha­táridőt Csongrád megyében be tudjuk tartani. A határidő betartásánál­­ azonban van még ami fontos: a gépeket a legjobb minőség­ben, aprólékos gondossággal javítsák ki. Erre már az el­múlt évben az aratásra való felkészülés idején felhívta a gépállomási dolgozók figyel­mét a párt és a Miniszterta­nács, mégis előfordult, hogy például tavaly a nagytőkés Kalinin TSZ-ben olyan "csép­lőgéppel kezdték meg a mun­kát a gépállomás dolgozói, amit rosszul javítottak ki és a termés 30 százaléka a sze­­relőrostán hullott ki. Előfor­dult máshol olyan eset, hogy a ,,kijavított" cséplőgépben még az előző évi toklász is benne volt. Ilyen esetek az idén már nem fordulhatnak elő. Hiszen egy év óta sokat javultak a munkakörülmé­nyek, jelentősen erősödtek a gépállomási és az állami gaz­dasági pártszervezetek, ame­lyek mind gyakrabban gya­korolják a gazdasági munka pártellenőrzését és éppen a pártszervezetek, a DISZ és a MEDOSZ nevelőmunkájának hatására tovább növekedett a gépállomási és állami gazda­sági dolgozók öntudata is. En­nek eredménye, hogy a téli gépjavítást nemcsak határidő előtt fejezték be megyénk gépállomásai és állami gaz­daságai, hanem olyan jó mi­nőségben, amelyre eddig még nem volt példa. Ennek kö­szönhető azután az is, hogy a gépállomásokon az idei ta­vaszon a gépkiesések száma a tavalyi 7—10 százalékkal szemben az 1,6 százalékot nem haladta meg. A tavaszi gépjavítás me­­netközbeni ellenőrzése azt mutatja, hogy általában ki­elégítő a javítás minősége. Csongrád megye országosan jelenleg nyolcadik a tavaszi gépjavítási munkákban a megyék között. A legutóbbi dekádban 0,6 százalékos gép­­kieséssel Csongrád megyében volt legalacsonyabb a gépki­esések aránya. Ez a legjobb bizonyítéka a jó minőségű munkának. Ennek ellenére az ellenőrzések több kisebb hibára fényt derítettek, ame­lyek most talán nem jelentő­sek, de ha kijavításukat el­mulasztanák, aratáskor, csép­­léskor akadályoznák a mun­kát. A Makói Gépállomáson a kévekötő aratógépeken ta­láltak számos hibát. A Hód­mezővásárhelyi Gépállomá­son az ellenőrök észrevették, hogy az egyik kijavított csép­lőgép szemfogó ponyvája lyu­kas. Az ilyen „apróságokra" is fokozottan ügyelni kell, mert ezekből a figyelmetlen­ségekből keletkezik azután a gyakori géphiba, a szemvesz­teség. Azokon a gépállomá­sokon, ahol már befejeződött a tavaszi gépjavítás — a Ba­­tidai, a Deszki, a Kisteleki, a Mórahalmi, a Pusztamérgesi, a Röszkei, a Sándorfalvi és a Sövényházi Gépállomásokon — szintén még egyszer át kell vizsgálni a kijavított gépeket. A többi gépállomáson —• s elsősorban az Árpádhalmi, Cserebökényi, Makói és Székkutasi Gépállomásokon — viszont fokozni kell a gép­javítás ütemét, hogy ebben a hónapban befejeződjék ez a munka. Az olyan sietség azonban keveset ér, amikor nem ügyelnek a minőségre; keveset ér az olyan „határidő előtti“ gépjavítás, ahol ros­­­szak maradnak a gépek. Különösen nagy gonddal kell kijavítani a kombájno­kat. Az idén a kistelekiek példájára a gépállomások minden kombájnjába máso­dik tisztítóművet is szerel­nek. Ez azt jelenti, hogy fe­leslegessé válik, hogy a kom­bájn által csépelt gabonát még egyszer tisztítsák. Ezen­kívül a gépállomásokon szal­­malehúzókat készítenek, hogy a kombájn után hagyott szal­ma ne akadályozza a tarló­­hántást, szántást, másodve­tést. A kombájn a nagyüzemi gazdaság jelképe: ha jól dol­gozik a kombájn, „agitál“ a nagyüzemi gazdálkodás mel­lett. A gondos gépjavítás első­sorban a gépjavításban köz­reműködő traktoristák, kom­­bájnisták, cséplőgép felelős vezetők egyéni érdeke is, hi­szen rossz géppel nem lehet dolgozni, de keresni se. De az egyéni érdeken túlmenően fel kell ismerni a jó minőségű gépjavítás politikai jelentősé­gét is. Célunk a szocialista mezőgazdaság megteremtése, ennek mintája: az állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek. Ha az egyéni parasz­tok azt látják, hogy a tsz-ben vagy az állami gazdaságban gyakran elromlik az arató­gép, a kombájn, vagy a csép­lőgép, azt mondják: csak nyűglődés a géppel való munka. S igazuk is van, mert rossz géppel valóban kínke­serves dolgozni. De ha jól dolgoznak a gépek, nemcsak minimálisra csökken a szem­veszteség és gyorsan befejez­zük a betakarítást, de az egyéni parasztok is mindin­kább kedvet kapnak arra, hogy gépekkel végeztessék el a kézi erővel rendkívül fá­rasztó aratást, cséplést. A jól kijavított gépek munkája te­hát a szónál is ékesebben be­szél a nagyüzemi mezőgazda­ság, a korszerű agrotechnika, a termelőszövetkezetek mel­­­­lett, Ára: 50 fillér — ...—... ....—.... LEVELEK A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBŐL Benne vagyunk a legnagyobb dologidőben: gyomlálni, kapál­ni, permetezni, szénát kaszálni a mezőszövetkezetekben, erősö­kért, mégis termelőszövetkezeti i mól­ának a közös munkáról. \ levelezőink szakítanak időt az-\Ezek a levelek arról beszélnek,­­ ... ........ „ .... ra, hogy néhány sorban beszá­l hogy forr, pezseg az élet a tér­­dík, fejlődik a kozos f^aság. Az eperjesi Lenin TSZ központja 130 holdon épül fel Az őszi zárszámadás óta nem volt olyan közgyűlés, amelyen ne vettek volna fel új tagot az eperjesi Lenin TSZ-be írja Pengő Júlia, a tsz segédkönyvelője. A 19 új tag már részt is vesz a közös munkában. Ez a szövetkezet már mintegy hét éve áll fenn és a ta­gok volt régi kuláktanyákban szétszórtan, egymástól nagy távolságra laknak, tehát kevés a lehetőség arra, hogy a kul­turális és a szervezeti életben részt vegyenek. Eddig még nem épült ki a Lenin TSZ központja, mivel nem volt települési terve. Most azonban közel 130 katasztrális holdon megépítik a szövetkezet központját. Még ebben az évben megkezdődik a kislakás építés. De a későbbiek során épül szép, korszerű iroda, kultúrterem, napközi otthon, bölcsőde és orvosi rendelő, valamint felépítik mindazokat az épületeket, amelyek szüksé­gesek ma egy korszerű tanyatelepüléshez. Az Árpádhalmi Gépállomás dolgozóinak traktoros-napi fogadalma Az Árpádhalmi Gépállomás dolgozói a második trak­toros nap méltó köszöntésére készülnek. Eddigi munkájuk arról tanúskodik, hogy június 12 náluk is a jól végzett mun­ka ünnepe lesz. öröm töltheti el­­ a traktorosokat, mert a ta­vaszi tervükön felül több mint félezer hold földet szántottak fel, s olyan tervszerűen ápolták gépeiket, hogy 61 mázsa üzem­anyagot is megtakarítottak. A gépállomás traktorosai most a fábiáni Új Élet és az eperjesi Lenin TSZ-ben gyomtalanítják a kukoricát, — írja egyik levelezőnk Fábiánsebestyénről.­­■ Nagy munka vár rájuk: nem kevesebb, mint 1600 hold gépi kapálására kötöttek szerződést a termelőszövetkezetekkel. Nemrég kezdték meg a kultivátorozást, s eddig több mint 200 hold kukoricaföldet tisztítottak meg a gyomoktól. A traktoros nap tiszteletére meg­fogadták, hogy a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetekben június 12-ig elvégzik a kukorica másodszori sorközi kapálá­sát is. Nem maradt vetetlen föld a szegvári Puskin TSZ-ben Kalamusz József kihelyezett mezőgazdász levelében beszá­mol arról, hogy a szegvári Pus­kin TSZ szántóterületéből egyetlen talpalatnyi terület sem maradt vetetlen. A tagok most a növényápolásban dol­goznak szorgalmasan. Két lóvontatású fűkasza a lucernát vágja. Jó munkát végeznek a sertéstenyésztők és tehenészek is. A sertéstenyésztők 15 anya­kocától 129 malacot választot­tak le, a tehenészek viszont a hat literes fejési és 5.5 literes istállóátlagot 9.8 literre emel­ték. Az eredmény elsősorban id. Szőke Mihály és Mihály István sertésgondozókat, va­lamint Szikszói Mihály és ifj. Szőke Mihály tehenészeket di­cséri. De az eredményekben része van annak is, hogy a Puskin TSZ párosversenyben van a szegvári Gorkij TSZ-el. A szövetkezet épületekben is gyarapszik: május 28-án avat­ják fel a 120 ezer forintos költ­séggel épült kultúrházat. Az építkezéseket azonban akadá­lyozza a járási tanács községi- és városgazdálkodási osztálya. Ugyanis a termelési tervben szerepel egy kalapácsos daráló építése, amelyre a hitel rendel­kezésre áll, de a községi tanács által javasolt állami telekre a járási tanács húzza és ha­lasztja az építési engedély meg­adását. A daráló megépítése pedig nemcsak a tsz-nek, de az egyénileg dolgozó parasztok­nak is fontos lenne. Miért nem tevékenykednek? Lealkonyult a kulik tsz-elnök napja Megnőtt feladatokkal az éves terv sikeréért L A P 3Ä Egyénileg gazdálkodó parasztok látogatása a tsz-ekben Harminc székkutasi egyéni­leg gazdálkodó dolgozó paraszt látogatott el nemrégiben a mártélyi Fürst TSZ-be, — írja Kovács Sándor községi agro­­nómus. — Megnéztük az 50 férőhelyes, most épülő korszerű tehénistállót, amelyhez a tég­lát a tsz-tagok készítették. Ez­után a fűrészgépet, a darálót, majd a halastavat tekintettük meg. Kis elvtárs, a tsz elnöke elmondotta, hogy tavaly kevés hal volt a halastóban, mégis nyolc és fél mázsa halat érté­kesítettek. Mikor a rizstelep­hez értünk, megtudtuk, hogy az idén itt is tenyésztenek ha­lat, amely mintegy 130 ezer forinttal növeli a tsz bevételét. Sok látnivaló akadt a termelő­­szövetkezetben. Most kapott a tsz egy Ráb­a-vízhúzó motort a kukorica és egyéb termények öntözéséhez. A központ felé haladva meg­néztük a juhhodályt, ma­jd a szép búzatábla melett a szarvasmarha karámhoz értünk. Détár Ferenc bácsi megkérdez­te, mennyi a fejési átlag? — 8,9 liter — mondotta az elnök, de ez hétről hétre emel­kedőben van. A látogatók elé­gedetten hallgatták a válaszo­kat. A gazdaság megtekintése után megbeszéltük a látotta­kat. Vígh Imre 14 holdas kö­zépparaszt elmondotta, hogy a mártélyi Fürst TSZ-ben már látni lehet a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyét az egyéni gazdálkodással szemben. A to­vábbiakban kijelentette: azon lesz, hogy társaival együtt Székkutason is előbbre vigyék a szocialista mezőgazdaság szer­vezését. Mindszent, Szegvár, Mártély és Szentes földművesszövetke­zeteinek számos egyénileg gaz­dálkodó dolgozó paraszt tagja látogatott el a szentesi­ Felsza­badulás TSZ-be. Erről a láto­gatásról számol be Szentesről Szirbik Imre elvtárs. A szövetkezetben a látogató­kat a tsz elnöke, párttitkára, fő­­agronómusa és brigádvezetői kalauzolták. Elsőnek a város alatti 50 holdas táblát mutat­ták meg a tsz vezetői, ahol a tagoknak egy holdas házhelyet akarnak osztani, hogy a ráépí­tett házakkal együtt ott legyen a háztáji gazdaság is. Majd megmutatták a téglaverő tele­pet, ah­ol szénporos eljárással már közel másfélmillió téglát készítenek. A szép búzavetés­ről a főagronómus elmondotta, hogy ezt kényszerhelyzetben vetették árpatarlóba, azonban a talajt megfelelően előkészí­tették és műtrágyával is kezel­ték. Ezután sor került a 60 mé­ter hosszú sertésfiadztató meg­tekintésére, amit a tagok épí­tettek, majd a ló- és tehénis­­tállókat nézték meg a látoga­tók. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok elragadtatással nyilat­koztak a látottakról és különö­sen az állatállomány kimagasló eredményeiről szóltak elisme­rően. Kedd,1955.május 24. 1 „Otthonosan mozognak a tsz-ben, mintha ott nőttek volna fel“ Az utóbbi időben sokat javult a kübekházi Sarló és Kalapács Termelőszövetkezet kapcsolata az egyéniekkel — írja levelében Bartha Mihály, a Sarló és Ka­lapács TSZ tagja. — A jóbarát­ság jegyében három dolgozó paraszt látogatott el hozzánk a minap, hogy vegyük fel őket tagnak. Fel is vettük­­ őket, s most Puskás István 6 holdas, Ocskó András 6 holdas dolgozó paraszt és Csorba Imréné dol­gozó parasztasszony, — akik már belátták a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét, — olyan ott­honosan mozognak a közösben, mintha ott nőttek volna fel. Mint mindennek, az egyéni dolgozó parasztok közeledésé­nek is megvan a maga oka. PJ termelőszövetkezet eredményei, közösségünk élete mindig ér­dekelte a kívülállókat. Hamar észrevették hát, hogy az idén igen jól jövedelmez a kertésze­tünk. Az eredményt, mint min­dig, most is az elismerés követte, s ezt, mint a fenti példa is iga­zolja, néhány­an azzal fejezték ki, hogy véglegesen döntöttek:­­ belépnek közösségünkbe. Nem bánják meg, hiszen a tavaszon már több mint 3 ezer fej salá­tát és rengeteg korai retket vittünk a piacra, a napokban pedig megkezdtük a karalábé szállítását is. Reméljük, hogy eredményeinket a gazdasági év folyamán még növeljük. A felszabadulás óta hatalmas eredményeket értünk el kulturális téren is Darvas József előadása a Központi Vezetőség márciusi határozatáról Darvas József népművelési miniszter hétfőn az építők Rózsa Ferenc Kultúrotthoná­­ban előadást tartott .A Köz­ponti Vezetőség 1955. már­ciusi határozata és kulturá­lis forradalmunk helyzete, különös tekintettel az állami irányítás megszilárdítására« címmel. Az előadáson részt­­vettek a fővárosi és megyei pártbizottságok, továbbá a tanácsok kulturális osztályai­nak vezetői, dolgozói, vala­mint kulturális életünk szá­mos kiválósága. Bevezetőben a Központi Vezetőség márciusi határo­zatának jelentőségéről szól­va rámutatott arra: megerő­sítette ez a határozat az 1953 júniusi határozatok és a III. pártkongresszus határozatai­nak ma is változatlanul he­lyes irányvonalát is, de ugyanakkor a legélesebben szembeszállt azokkal a jobb­oldali, kispolgári nézetekkel, amelyek eltorzították, meg­hamisították e helyes hatá­rozatokat, s amelyek az elmúlt időkben mind súlyosabb for­mában akadályozták, sőt ve­szélyeztették szocialista épí­tésünket. — A Központi Vezetőség márciusi határozata — foly­tatta s ennek alkotó al­kalmazása a kulturális élet, a népművelés számára rend­kívül fontos dolog. A hatá­rozat által feltárt jobboldali jelenségek — túl a politikai és gazdasági élet döntő te­rületein — a kulturális élet­ben is jelentkeztek. Sőt kez­detben a leghevesebb, a leg­szélsőségesebb formában ép­pen itt jelentkeztek. Világos, hogy olyan területen, mint a kultúra, aránylag gyorsan megmutatkozott zavaró és romboló hatása. A gazdasági, politikai sí­kon megvert volt uralkodó osztályok az ideológiai te­rületet használják fel min­dig utolsó harci terület­ként. Ez a marxizmus igazsága — s ne lepődjünk meg, ha ezt újra és újra igazolja a gya­korlat. — Ennek legelső formája a kulturális életben is a fel­­szabadulás óta elért eredmé­nyek súlyos lebecsülése, a múlt eltúlzott kritikája volt — mondotta, majd így foly­tatta: — világosan meg kel­lett volna mondani, hogy a felszabadulás óta eltelt 10 esztendőt — a kulturá­lis életben ugyanúgy, mint politikai és gazdasági fej­lődésünkben — nem a hi­bák, hanem a hatalmas és elmúlhatatlan érdemű eredmények jellemzik. Kulturális életünk a felsza­badulás és különösen a «for­dulat éve» óta hatalmas iramban fejlődött. Ezután számokat, adatokat sorolt fel a miniszter ame­lyek mind azt bizonyítják, hogy kulturális forradal­munk valóban egykor elkép­zelhetetlen, csak álmokban élő eredményeket ért el. A továbbiakban ismertette, hogy mi történt országunk­ban kulturális téren a fel­­szabadulás és különösen a fordulat éve óta. Részletesen beszélt az irodalom és a mű­vészet kérdéseiről. — A Magyar Dolgozók Pártja hervadhatatlan érde­me­­i- mondotta —, hogy a harcot, a marxizmus—leni­­nizmus elveinek az érvénye­sítéséért, az irodalomban és művészetben, általában a kulturális életben is, követi . (Folytatás a­ 2. oldalon.) ,

Next