Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-10-05 / 234. szám

Világ proletárját egyesüljetehl VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 234. szám Ára: 50 fillér 1 * Szerda, 1955. október 5. 1 Már az ötszázadik... " Az országos hírű makói Út­törő Termelőszövetkezetnek már jóideje házitörvénye az, hogy minden hónap első szombatján közgyűlést tart a tsz tagsága. Ilyenkor dönte­nek a termelőszövetkezet leg­fontosabb ügyeiben: mikor szántsanak, vessenek, mikor kapálják a növényeket, ho­gyan emeljék a tejtermelést és ilyenkor döntenek arról is, hogy a belépni szándéko­zókat felvegyék-e soraikba. Az elmúlt héten is az iroda folyosóján a nagy fekete táb­láról a következő figyelmez­tető mondatot olvashatták a tagok: Szombaton délután a ta­gok az örömhír hallatára ün­neplő ruhájukba öltöztek s úgy mentek el a tsz kultúr­termébe. Fél füllel meghal­lották ugyanis: amellett, hogy 117 belépni szándékozó dolgozó paraszt felvételi ügyében kell dönteniök, de most veszik fel termelőszö­vetkezetükbe az ötszázadik tagot is! Hét óra előtt már annyian voltak a 300 személyes kul­túrteremben, hogy egy gom­bostűt sem lehetet volna le­ejteni. A nagyterem kicsiny­nek bizonyult! A tsz tagjai és a belépni szándékozók, valamint a meghívott vendégek­ ellenben egyre jöttek tovább. Ekkor Földházi Imre elvtárs, a vá­rosi tanács elnöke és Nagy István elvtárs, a makói ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője azt javasolta, ha már kicsinynek bizonyul a helyiség, menjenek át a já­rási kultúrház színháztermé­be. A javaslatot helyesléssel fogadta mindenki. A város­ban a járókelők csodálkozva találgatták: vajon hova me­het ez a sok ember... — Most vesszük fel az öt­századik tagot az Úttörőbe! — válaszolta büszkén az ér­deklődőknek Biró Sándor elvtárs, a tsz elnökhelyettese. Már hét óra elmúlott, ami­kor több mint 600 jelenlévő előtt Mágori Sándor elvtárs, a tsz Munkaérdeméremmel és Munkaérdemrenddel ki­tüntetett elnöke megnyitotta az ünnepi díszközgyűlést. M­eglepetésen­ a tagok azt vártá­k, hogy elnökük mindjárt felsorolja a belépni szándékozók neveit, ám meglepetés történt. Elő­ször Szabó János, a városi begyűjtési hivatal vezetője kért szót. Közölte, hogy a ter­melőszövetkezet az augusztus 20-i begyűjtési versenyben megyeileg az első lett s ezért 4000 forint pénzjutalom illeti meg a tagságot. Nagy taps közepette mindjárt át is adta a pénzjutalmat. A tagság úgy döntött, hogy ezt a pénzjutalmat a kulturá­lis alap bővítésére, valamint szakkönyvek vásárlására for­dítja.­Még egy meglepetés követ­kezett: alighogy megszavazta a tagság, hova fordítsák a pénzjutalmat, a terem egyik sarkában zeneszó csendült fel. Fátyol Misi közkedvelt népi zenekara magyar nóták­kal köszöntötte az ünnepi közgyűlés résztvevőit, majd a városi tanács kultúrcsoportja adott szórakoztató műsort. K Ssépparancsok voltak — tsa tagok lettek Ezután került sor az új ta­gok felvételére. Az elmúlt napokban 117 új tag jelent­„Szombaton, október 1-én este 7 órakor tsz-taggyű­­lést“ — Csak egyetlen napirendi pontot vitatunk meg — ma­gyarázta az érdeklődőknek Mágori Sándor elvtárs, a tsz elnöke. És mindjárt hozzá is tette: — Az újonnan jelentkezet­tek felvételét.. . Kiderült, hogy Joó István elvtárs tsz könyvelő asztalán az elmúlt közgyűlés óta több mint száz új belépési nyilat­kozat gyűlt össze! Ennek a százegynéhány belépni szán­dékozó dolgozó parasztnak az ügyét kellett megvitatnia ennek a közgyűlésnek, kezett az Úttörőbe. A tagság egyhangú szavazattal, nagy örömmel fogadta maga közé a felvételüket kérő dolgozó parasztokat. A jelentkezettek között számos középparaszt is volt. Például Siket Sámuel Munkás utca 23/b szám alatti középparaszt tíz és fél hold földdel lépett be, Debreceni Sándor Késmárki utca 9 szám alatti középparaszt hét holddal, özv. Szalma Mihály­­né és lánya, Szalma Mag­dolna kilenc és fél holddal, özv. Németh Sándorné és leá­nya, Németh Viktória hét és Az üdvözlésre Csertus Sán­dor a következőket mon­dotta:­­§­1 I­­I . I­I . Éveik óta figyelem a ter­melőszövetkezeti tagok mun­káját. Látom szorgalmuk eredményét; látom azt, hogy jól élnek az Úttörő Szövetke­zetben. Én sem panaszkodha­­tom, mert a parasztnak most­­ sokkal jobb a sora, mint a felszabadulás előtt. Az én kis gazdaságom azonban — bár­mennyire is hajtom a mun­kát — évente tisztán nem jövedelmez többet nyolc-tíz­ezer forintnál. A termelőszö­vetkezetben pedig családom jövedelme meghaladná a har­mincezer forintot is. Ezt szá­molgattuk a feleségemmel és ezért nem tétováztunk to­vább. Csertus Sándornak 116 h­él holddal, Balla András és­­ felesége, valamint fia ugyan­csak hét hold földdel csatla­kozott a makói Úttörő Ter­melőszövetkezet tagságának soraiba. Az ötvenkettedik jelent­kező Csertus Sándor Munkás utca 69 szám alatt lakó négy és fél holdas dolgozó paraszt volt. Amikor Mágori Sándor elvtárs, a t6z elnöke bejelen­tette, hogy Csertus Sándor a termelőszövetkezet ötszáza­dik tagja, hatalmas taps rob­bant ki. A tagok percekig él­tették szövetkezetüket. Cser­tus Sándort az egyik alapító tag, Lengyel István, virágko­sárral és egy üveg badacso­nyi borral köszöntötte. A szé­pen feldíszített virágkosár szalagjára ez a mondat volt felírva: „Az Úttörő TSZ ötszázan­dik tagjának.“ — 1949 február 23-án, ami­kor 46 hold földön tizenhár­man megkezdtük a közös gaz­dálkodást —■ mondotta Len­gyel elvtárs üdvözlő szavai­ban — nagyon szegények vol­tunk. De nagy volt bennünk a lelkesedés, s pártunk, kor­mányunk támogatásával ma már gazdagok vagyunk! Je­lenleg közel háromezer hol­das a gazdaságunk s éppen most vesszük fel az ötszáza­dik tagot. társa is azért választotta a közös gazdálkodás útját, mert tudja, hogy az Úttörő TSZ- ben az idén 700 holdon 13 mázsás búza termett átlago­san, csaknem négy mázsával több, mint a környékbeli egyénileg dolgozó parasztok földjén. Árpájuk holdja is 19 mázsán felül adott, s gazdag termés várható kukoricából, cukorrépából is. Úgy számol­ják a tagok, hogy egy mun­kaegység értéke a zárszám­adáskor nem sokkal marad a 70 forint alatt. Az ünnepi közgyűlés után a régi és az új tagok átmen­tek a közeli Béke-szálló ét­termébe és vidám zeneszó mellett barátságosan elbe­szélgettek a jövő terveiről több órán keresztüli Ünnepi díszközgyűlés Nem tétováztunk tovább IS bordányi dolgozó parasztok versenyfelhívása Pártunk és kormányunk nekünk, bordányi dolgozó parasztoknak is rendkívül sok segítséget adott ahhoz, hogy idei gazdag szőlőtermé­sünket meg tudjuk védeni a nyári kedvezőtlen időjárás miatt keletkezett veszélyek­kel, szőlőbetegségekkel szem­ben. Jó minőségű és elegendő mennyiségű védekezőszere­ket, permetező anyagokat kaptunk. Ennek köszönhet­jük, hogy most igen nagy szőlőtermést szüretelhetünk. Pártunk és kormányunk se­gítségét csak úgy tudjuk kel­lően meghálálni, ha vala­mennyien időre teljesítjük szőlő- és borbeadási kötele­zettségeinket s eleget teszünk a különböző szőlő- és borter­melési szerződésben vállalt kötelezettségeinknek. Azt szeretnénk, hogyha a megye valamennyi szőlőtermelő köz­sége követné a mi példánkat. Az őszi szüretelési munkák­ban és az állam iránti kötele­zettségek teljesítésében jó versenytársaink lennének. Éppen ezért versenyre hívjuk ki a megye valamennyi sző­lőtermelő falujának dolgozó parasztságát a következő ver­senyfeltételek mellett: 1. összes borbeadási köte­lezettségeinket november 15 ig teljesítjük. 2. Fajtánként és színenként külön-külön szüreteljük a szőlőt. Ezzel biztosítjuk, hogy szőlőtermésünkért magasabb árat kapjunk. 3. A Borforga­lmi Vállalat­tal kötött termelési szerződé­seinkben vállalt kötelezett­ségeinket határidőre teljesít­jük.­Mi bordányi dolgozó pa­rasztok azzal a jelszóval fo­gunk most nagy és szép munkánkhoz: szüretelőhely­ről a begyűjtő telepre. Bordány dolgozó paraszt­jainak nevében: Patik Ferenc vb-elnök Gyuris Sándor ,­ párttitkár helyettes Az első műtét* a csongrádi szülőotthonban A csongrádi Ko­lozsvári út jobb olda­lán lombos , fákkal övezett szép nagy épület hívja magára a figyelmet. Ez a szü­lőotthon. Néhány év­vel ezelőtt ezen a he­lyen még rideg, mo­gorva épület állott és sötét betűk hirdették: Járvány­kórház. Ma zöldellő virágágyak övezik, különböző szí­nű virágok pompázz­nak körülötte. Az épület előtt ma már a poros út helyén el­sőrendű portalanított út vezet. Belül csend és tisztaság. Még mindég érkeznek az újabb és újabb mű­szerek — noha álla­munk az elmúlt egy­két hónap alatt több mint félmillió forint értékű korszerű mű­szereket és egyéb kórházi berendezése­ket juttatott az ott­honnak. A kezdeti 15 ágyas szülőotthont dr. Ara­nyi Sándor főorvos vezetésével 24 ágyas­ra bővítették. De már ez is kevésnek bizo­nyul, mivel nemcsak Csongrádról, hanem a járás területéről, sőt a Tiszántúlról is hoz­nak ide betegeket. Máris pótágyakat kel­lett beállítani, noha a nőgyógyászati be­tegek ellátása még csa­k most kezdődik. Néhány héttel ezelőtt még minden műtéti esetet el kellett szál­lítani az otthonból. Ez most már meg­szűnt és ezzel együtt a szállítással járó kockázat is. A napokban meg­történt a szülőotthon életében az első je­lentős esemény: Si­mon Pálné, a csong­rádi földművesszövet­kezet dolgozójának felesége átesett az el­ső hasmetszési műté­ten. A műtét nagy­szerűen sikerült és a beteg a műtét után három napra már fel­kelt és kisebb sétát tudott tenni. Azóta is jól érzi magát és rö­videsen elhagyja a szülőotthont. Simon Pálné örömét nem is tudja igazán kifejez­ni, hogy itt operálták meg, mert férje mun­kaköre olyan, hogy vidéken nem tudta volna meglátogatni, de Csongrádon úgy­szólván naponta fel­kereste. — Megnyugvás ez nemcsak a beteg ré­szére, de a családta­gok részére is — mondotta. — Ilyen­kor érezzük csak iga­zán az állam messze­menő, szerető gondos­kodását. Betegségem ideje alatt a szülőott­hon valamennyi dol­gozója a legnagyobb figyelmességgel fog­lalkozott velem és minden beteggel. Valóban szerető gondossággal bánnak a betegekkel a szülő­otthonban és hogy a járóbetegek szintén jól érezzék magukat, az otthon valameny­­itt’i dolgozója dr. Aranyi Sándor főor­vos példáját követve tovább bővítik, csi­nosítják a kertet. Nem hiába adtak kölcsön forintjainkat államunknak Csong­­rádon, mert az bősé­gesen visszatérül kul­turális, gazdasági és egészségügyi beruhá­zásokban is. Már ez az egy létesítmény példája bizonyítja, hogy az állam sokszo­rosan visszafizeti fo­rintjainkat. A szülő­otthonra fordított összeg meghaladja azt az összeget, ame­lyet 1954-ben Csong­­rád valamennyi dol­gozója egyetemlege­sen jegyzett. De emellett épül a strandfürdő, rövide­sen elkészül a több­ezer méter hosszú betonút, épülnek a kuta­k, a közkifolyók és az iskolák is. Mindez értünk van, hogy szebb legyen életünk... Balázs Imre , \ Képek a szovjet életből Silóbetakarító kombájn­ ­ A szovjet mezőgazdasági gépgyártás tudományos kuta­tó itézetének munkatársai szo­ros baráti együttműködésben a mezőgazdasági szakemberekkel, silóbetakarító kombájnt szer­kesztettek. A silóbetakarító kombájn lekaszálja, felaprózza és tartályokban gyűjti a silót takarmányt. A tartályokból ön­ i működően gépkocsikba rakja a silótömeget. A kombájn telje­­­sítménye óránkint 7—8 tonnás silótömeg. A kombájnt két em­­ber, a traktoros és a kombájn-­ vezető kezeli. Silóbetakarító kombájn kukoricát takarít be a Moszk­­­va-környéki „Gorkij—P“ szovhozban. Két hónap alatt 1,250.000-en látogatták meg a moszkvai Kremlt Több mint két hónapja an­nak, hogy a nagyközönség szá­mára megnyitották a moszkvai Kremlt. Ez alatt az idő alatt a Kremlben 1,250.000 ember for­dult meg. Ezek közül 220.000-en az „Oruzsejnaja palotát" (fegy­vermúzeum) nézték meg. A szovjet fővárosba érkező kínai, hindu, francia,­ angol, svéd, német, jugoszláv, norvég, len­gyel, finn, japán és más kül­döttségek, turisták is mivüd meglátogatták a Kremlt. A Kreml területén nagy res­­zaurációs munkák folynak . Most fejezik be a Székesegyi ház­ tér eddig aszfaltréteggel takart fehér kövezetének hely­reállítását. A restaurátorok igyekeznek visszavarázsolni a tér XVI—XVII. századbeli aszs pektusát. Megkezdték a székese egyházak kupoláinak aranyom­­ását is. Magánjáró rendfelszedő szénaprés F. Volkov és V. Krasznov, a’Iin.díjas m­unkatársa­ és a Szw mezőgazdasag gepesitesevel , , ... , . . foglalkozó összszövetségi tv-,bolsev- mérnök gépcsoportot­dományos kutatóintézet Sztá- szerkesztett szénabetakarításraj A magánjáró ren­dfelszed­ő szénaprés egyidejűleg szedi össze a száraz szénát a rend­rakó gereblyékkel és lógereb­­lyékkel rakott rendekből, vala­mint a széna összepréselését és kévékbe kötését. A rendfelsze­dő szénaprés alkalmazása tel­jesen kiküszöböli a veszteséget,­­amely elkerülhetetlen a szénái betakarításánál, szállításánál és tárolásánál alkalmazott álta­lános módszernél, feleslegessé tett több fáradságos munkát. A rendfelszedő szénaprés teljesí­tőképessége: 10 tonna préselt széna óránként. A Volga eltorlaszolásának előestéjén A kujbisevi vízierőmű építői fontos esemény előtt állnak. Amint a Zsiguli jobb parton be­fejeződnek a vízierőmű alapár­­kának elárasztásához szüksé­ges előkészületek, hozzáfognak a Volga végleges eltorlaszolá­sához. "Az építők teljesen fel­készültek a nagy folyóval ví­vandó összecsapásra. 1 . A balparton mesterségesen kiképzett, úgynevezett Csen­des-öbölben 52 acélcsónakból álló flotilla áll útra készen. Ezekkel építik majd meg a vol­i­gai pontonhidat. A Volgát a XX. Pártkong­­­resszus tiszteletére nem a terv­be vett húsz, hanem nyolc nap alatt torlaszoljuk el! — ez a mindenütt olvasható felhívás lelkesíti az óriási szovjet hidren energetikai alkotás építőit.

Next