Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-11-30 / 281. szám

Világ p­ro­t­e­tár­ját 1 VIHARSAROK A­Z M­D­P CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 281. szám Ára: 50 fillér Zárszámadás a termelosz fcvdl^zetesében Egy mórahalmi család havi jövedelme: közel 7000 forint A mórahalmi Vörös Október Termelő­­szövetkezetben eredményes esztendőről adott számot a zárszámadás. Egy munka­egységre 58­90 forint érté­k jutott, s ezzel a megye legjövedelmezőbb termelőszövet­kezetei közé számít a Vörös Október. Eb­ben a tsz-ben mutatkozik meg pél­dásan, hogy évről évre növekedik a mun­kaegységek értéke, amely a szorgos mun­kának,­ a gazdaság fejlesztésének eredmé­nye. 1953-ban 17.34 forint, 1954-ben 25 fo­rint, 1955-ben pedig 58.90 forint érté­k ju­tott egy munkaegységre. A közös gazdaság­ban szorgalmasan dolgozó tsz-tagok meg­találták számításukat, jobban, mint bár­melyik mónahalmi jól gazdálkodó egyéni paraszt. De ezt bizonyítsuk számokkal: Tari István feleségével dolgozott egész éven át a tsz-ben, néha-néha kisleánya is segített teheneket legeltetni és más kön­­nye­bb munkában. A most befejeződött gazdasági éviben hárman 1425 munkaegy­séget szereztek, amely után 83.932 forint értékű természetbeni és készpénzbeni jö­vedelem jutott. Ez havi 6990 forint jöve­delemnek felel meg, de ekkor még nem számítottuk a háztáji gazdálkodásból eredő jövedelmet. Az idősebbek és a fiatalok egyaránt szépen boldoguln­ak a tsz-ben. Breczka István már hatvan év körül van, de az el­múlt gazdasági évben 280 munkaegységet, teljesített, ami után 16.690 forint, az ®?/ havi 1380 forint jövedelmet kapott a ház­táji gazdaságból eredő bevételén kívül. Szelei Antalné fiatalasszony viszont 298 i munkaegysége után még nagyobb jöve­­­­delmet. A szorgalom tehát igazán csak a ter­melőszövetkezetben terem bőségesen gyü­mölcsöt.,. Jövőre több mint nyolcmillió forintot fordítanak az iskolák fejlesztésére Az 1956-os évben a megyei tanács oktatási osztályának 3 millió 800 ezer forint áll rendelkezésére, amelyet kü­lönféle beruházásokra fordít­hat. A tervek szerint Csen­yetén 4 tantermes új iskola és kétszobás, az iskolaépület­től különálló tanítói lakás épül. Kistelek 8 tantermes iskolával gazdagodik, a Szen­tes-Berekháti iskola pedig két teremmel bővül majd. Tanítói lakást kap Nagyér is. Hódmezővásárhely sem ma­rad ki a tervekből: 100 férő­helyes új óvoda várja jövő­re az apróságokat. Felújításra még nagyobb összeget kap megyénk, hi­szen igen sok olyan iskola van, amely javításra szorul. A csaknem 4 millió 300 ezer forintos felújítási keretből a legnagyobb részt a szegedi járás kapja, több mint egy­millió forintot. A városok kö­zött pedig Hódmezővásár­helynek jut magasabb ös­­­szeg: körülbelül 600 ezer fo­rint. /■ ' Idei eredményével a járás legjobb szövetkezetei­ közé került a bokrosi Alkotmány TSZ ! Éppen öt éves a boikrosi Alkotmány TSZ, de fél évti­zedes múltja ellenére ez év őszéig csak 33-ra szaporodott a taglétszáma. Miért? Azért, mert a termelőszövetkezeti tagok élete nem vonzotta a tsz-be az egyénileg dolgozó parasztokat, hiszen az idei évet nem számítva, azelőtt mindig passzívan zárt a ter­melőszövetkezet. Eb­ből kö­vetkezik, hogy a szövetkezet tagjai se voltak valami gaz­dagok. Most, ahogyan az utóbbi gazdasági évnek is véget ért, egyre több egyénileg dolgozó paraszt jelentkezett tagnak a tsz-be. De ennek is megvan a magyarázata: a közepesnél is kisebbnek mondható termelőszövetke­zet az idén 60 ezer forint­tal aktívan zárta az évet és egy munkaegység értéke 34 forint lett. Megyei viszonylatban még ez sem a legkimagaslóbb eredmény, csak közepes, de a termelőszövetkezet tagjai ezzel elérték, hogy az idei őszön a csongrádi járás egyik legjobb termelőszövetkezete lett a bokros­ »Alkotmány­«. Az egyénileg dolgozó pa­rasztokat különösen az ér­dekli, hogy egy-egy termelő­szövetkezeti tag az esztendő során előlegként s a zár­számadáskor kiegészítéskép­pen mi mindent vihetett haza a szerzett munkaegységei után. Erre a kérdésre legyen felelet a termelőszövetkezet két­ közepesen dolgozó tagjá­­nak a példája: Gutpintér Ist­váné és Káré Józsefé. Gutpintér István 550 mun­kaegységet szerzett össze­sen és a szerzett munkaegységei után búzából 15.4, rozsból 3, árpából 8, kukoricából 3.7, burgonyából 8.5 és takar­mányrépából 16.5 mázsát, borból 440 litert vitt haza és készpénzben kapott 2319 fo­rintot. Mindez összesen s a még fel nem sorolt, de a kö­zösből kapott részesedéseket is hozzászámítva, jóval több, mint 18 ezer forint érték. Mert hiszen cukorból is 26 és fél kilót, meg pálinkából is 5 és fél litert kapott még. A­­ termelőszövetkezet emlí­tett másik tagjának, Káré J­ózsefnek 624 munkaegy­sége van. Részesedésének részletes fel­sorolása nélkül is gondolhat­juk, hogy egy-egy termény­féleségből többet kapott még Gátpintér Istvánnál is. Káfé elvtárs búzából például 17 és fél mázsát vitt haza, s a ré­szesedéseinek teljes pénzér­téke 21 ezer forintnál is több, s ez Káré elvtársnak havi 1750 forint értékű jövedelmet jelent. A bokrosi egyéni dolgozó parasztok évek óta figyelik a termelőszövetkezetek ered­ményeit, az Alkotmány TSZ-ét is. Az idei év, ha még nem is a legtökéletesebben sikerült, az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak bebizonyította, hogy a termelőszövetkezet fejlő­dőképes, és tagjai előtt szép jövő áll Csakis ezzel magyarázható, hogy a termelőszövetkezetet az ősz beállta óta egyre több új jelentkező keresi fel. Ezzel magyarázható az is, hogy a zárszámadó közgyűlé­sen négy új tagot s a zár­számadást megelőző közgyű­lésen 5 új tagot vettek fel a tsz-be. Szerda, 1955. november 30. 0,4 százalék hiányzik az őszi vetésterv teljesítéséhez Csongrád megye eddig 99,6 százalékra teljesítette őszi ke­nyérgabona vetéstervét, tehát még 0,4 százalék hiányzik a terv teljesítéséhez. Az idő ked­vez arra, hogy ezt a lemara­dást most már pár napon belül bepótoljuk. A termelőszövetke­­zetek 103.02, a termelőcsopor­tok 94.09, az egyénileg dolgozó­ parasztok 99.03 százalékra tel­jesítették őszi tervüket. A járások sorrendje a követ­­kező: 1. Csongrádi járás 108, 2. Szegedi járás 106, 3. Csong­­rád 10­1, 4. Szentesi járás 101.7, 5. Szentes 99.4, 6. Hódmező­vásárhely 98.5, 7. Makói já­rás 94.7, 8. Makó 92.4 százalék., Noha a szegedi járás túltel­jesítette globálisan kenyérga­bona vetéstervét, mégis né­hány községben: Deszken, Tá­pén, Algyőn, Sándorfalván és Kübekházán­ számos egyéni pa­raszt még nem tett eleget ve­tési kötelezettségének. Rész­ben a tanács erélytelensége mi­att késlekednek az egyéni pa­rasztok 350 hold bevetésével. A szegedi járásban számos termelőszövetkezet többet ve­tett, mint amennyit a terv előírt: a kübakházi Sarló és Kalapács TSZ tOO, a kisteleki Felszabadulás TSZ 6, a szaty­­mazi Szabadság TSZ 9, a rösz­­kei Lenin TSZ 12, a gyálaréti Komszomol TSZ pedig 8 ka­­tasztrális holddal.­­ A megyei tanács­­ mezőgazda­­­­­sági igazgatóságának ellenőr­­­zése felfedte, hogy egyes he­lyeken nem a Földművelésügyi Minisztérium rendelete szerint ellenőrzik a vetést. Apró Mi­hály, a csongrádi járási tanács dolgozója a szúrópróba alkal­mával nem mérte fel az egyé­nileg dolgozó parasztok által­­bejelentett vetésterületet, ha­nem csak megbecsülte. A mi­­niszteri rendelet megszegése miatt szigorú megrovásban ré­szesítették. A jövőben fokozot­tan ellenőrzik, hogy minden termelő eleget tett-e kenyérga­bona-vetésterv kötelezettségé­nek. CsongrM megye alsó a­vaggyüjtésban Cseffer, Diósgtfr, SzUHwstros, Ózd martinászai válik tiltani az ócskavasat 1865-ben, 90 év előtt. Pier­re Martin francia kohásznak sok meddő kísérlet után si­került a két Siemens-fivér »­lángkemencéjében« olyan magas hőmérsékletet elér­nie, amelyben az ócskavas is megolvadt. Martin, a lángeszű felta­láló Párizsban koldusszegé­­nyen halt meg. Nem egy újítót, feltalálót »jutalma­zott« így a kapitalizmus. For­radalmi találmányát azon­ban felhasználták, s az acélt­­ma Martin-kemencékben ol­vasztják­. Az acélgyártás minden or­szágban hatalmas mérték­ben emelkedik. Az ócskavas mennyisége világszerte fo­gyóban­ van, ára a kapita­lista országokban ugrássze­rűen emelkedik és ma csak­nem olyan drága, mint a nyersvas. A Szovjetunióban és a népi demokráciákban azonban az ócskavas nem le­het spekuláció tárgya, an­nál indokoltabb tehát, hogy az ócskavasat, vashulladékot mind az üzemek­ben, mind a lakóterületeken összegyűjt­­sük és kohóinkhoz továbbít­suk.» Csongrád megyében a Mi­nisztertanács által november 15-től december 15-ig elren­delt vasgyűjtő hónap eddig jó eredményeket hozott. A legújabb értékelés szerint a megyék versenyében Csong­­rád megye tört az élre. A városok közötti versenyben Hódmezővásárhely tartja az elsőséget. Eddig mintegy 380 mázsával adott többet ter­vénél. Szentes van a máso­dik helyen és Szeged a har­madik helyet foglalja el. A vasgyűjtés jó megszervezésé­ben jelentős része van dr. Pataki Antalnak, a megyei tanács ipari osztálya veze­tőjének, mint a fémgyűjtő bizottság elnökének. Vásár­hely iskoláinak versenyében a Lévai utcai és Klauzál ut­cai Általános Iskolák vezet­nék. Az egyénileg gyűjtők között Kertész Péter, a Gya­korló Iskola úttörője 23 má­zsa 60 kiló vasat adott át a MÉH-nek. A technikumok diszistái eddig nem mozgó­­­sítottak a vasgyűjtés érdeké­ben. A gépállomások közül Hódmezővásárhely, Székku­tas, Szentes, Árpádhalom, Csongrád, Cserebökény gép­állomásának dolgozói vezet­nek. Szentest jó eredményei­ben tevékenyen segíti Gruík Sándor, a városi tanács ipari osztályának vezetője. • Azok a dolgozó és tanuló ifjak, munkások, értelmisé­giek, akik most Csepel, Sztá­­linváros, Diósgyőr, Ózd mar­tinászai számára gyűjtik az ócskavasat, acélgyártásunk e­­ fontos nyersanyagát, tud­ják azt is, hogy kohászatun­­­­kat csakúgy, mint egész ipa­runkat minőségileg, techno­lógiailag is emelnünk kell. Akik a népi demokráciákban a szocializmushoz vezető út egyengetését szolgálják, meg­kapják ezért a megfelelő el­lenértéket, gondtalan öreg­ség elé néznek és nem jut­hat nekik Pierre Martinnak, a nagy felfedezőnek szomorú sorsa osztályrészül. (R. K.) Hegesztés?! "Nem tévedés ez a kenderkazlak­, a pozdorja, a fonal vi­lágában? Amit lehet ott hegeszteni? Ha az öreg Varga Mátyáshoz, a híres hegesztőhöz fordulnánk­, már a puszta kérdésen megbotránkozna. — Bolondos, tudatlan népsége! Hegesz­teni csak alumíniumot, rezet, no meg vasat lehet. Vasat azután min­denfélét. Hegesztheted földön, leve­gőben, vízben, — szóval mindenütt. Szenvedélyesen magyarázná: Gázzal és elektromossággal hegeszt­­hetsz. Ha gázzal csinálod, karbid kell hozzá, meg víz és oxigén feltétlen. De kendergyárban hegeszteni! —­ csak legyintene mérgesen. — A he­gesztés nagy tudomány. És mégis hegesztettek Nagylakon, a kender világában. Igaz, nem ken­dert, de nem is vasat és nem alumí­niumot, vagy rezet. Sőt nem is gáz­zal és nem is elektromossággal. • Az elmúlt héten Nagylakon, a kendergyári iskolában izgalom tüze rajzolt rózsákat az úttörők arcára. Vendégeket vártak. A járási DISZ- bizottság titkárát, Kovács elvtársat, aki a KIMSZ harcairól és a Dísz­ről akart beszélgetni velük. És még valakit vártak: koreai vendéget. Az alacsony gyári iskolába először érkezett ilyen távoli vendég. A paj­tások szeme állandóan a koreai elv­társon függött. Szerették volna már hallani a hangját. Magukban talál­gatták, hogyan értik majd meg a nyelvet, ki fordít a vele érkezett bá­csik közül. Hamarosan végeszakadt a találga­tásnak. = Han Men Habnak hívnak, gye­rekek. Három éve vagyok Magyaror­szágon, azóta tanultam meg magya­rul beszélni — mutatk­ozott be a ko­reai elvtárs csengő magyar nyelven, miután üdvözölte Nagymiklósi elv­társat, az iskola igazgatóját és a ne­velőket. Egyszerűen, halkan beszélt, kezeit is elrejtette. Kedvesen mo­solygott, a szerénység fer­de vágású­­szemű szobra volt..­­. — Az én édesanyám és édesapám öreg parasztemberek. Tizenötezer ki­lométerre laknak ide, egy Sárga-ten­gerparti faluban. Bátyám Csehszlo­vákiában Kínál. Gyorsvonaton 12 na­pig utaztam Magyarországra éjjel­nappal. Nagylakon most dél van, Ko­reában már sötét éjszaka. Ilyen messzire van ide az én hazám , azután beszélt Koreáról, 30 mil­lió koreai sokat szenvedett, ezer seb­ből vérző édesanyjáról. — Ha a térképen nézzük Koreát, olyan, mint egy ülő nyúl... Nekünk, hallgatóknak eszünkbe jutott a térkép. Hányszor néztük 1950 óta Korea határait, partjait és sohse ismertük fel a beszédes hason­latot. Pedig az ország valóban ülő nyálhoz hasonlít. Beszélt az ország történetéről és a háborúról: — Nekem két kis testvérem pusz­tult el a háború alatt. Szörnyű a há­ború gyerekek!... A hallgatóknak már nemcsak az arcuk volt tüzes, átizzott a szívük is. Han Men Hak beszélt második ha­zájáról is: “ Nagyon megszerettem Magyar­­országot. Most szeretnék már haza is menni, de mikor megérkezem, más­nap már biztosan visszavágyom Ma­gyarországra. Nehezen tanultam meg magyarul; a legnehezebb nyelv a vi­lágon — s mindjárt meg is indokol­ta, hogy miért: — Hány betűből áll a magyar ABC? — fordult a gyerekekhez. — Negyvenből — felelték kórus­ban. — A koreai pedig csak 24 betűből áll. Nem egyszer sírtam, mire a leg­egyszerűbb magyar szavak­ kiejtését megtanultam. Ma kitűnő tanuló va­gyok az iskolában. (Csak később tudtuk meg, hogy nem is mezőgazdász szeretett volna lenni, hanem elektrotechnikus.) — Ti szerettek-e tanulni? —■ for­dult újra a gyerekekhez. Mivel nem volt egyértelmű a válasz, elmagya­rázta a pajtásoknak: — Tanuljatok, sokat tanuljatok! A jövő Magyarországa olyan lesz, aho­gyan ti tanultok. Ha kitűnő tanulók lesztek, sokat tudtok, akkor nagyon boldog lesz a magyar nép... Hallgatták a gyerekek, a kitűnő, a közepes és a gyenge tanulók. Értet­ték a beszédet. Nem szóltak, de ned­ves, fényes szemük, mintha a lelkük vetítővászna lenne, tükrözte a nagy elhatározást. A koreai elvtárs mindenkit elbű­völt szép magyar és koreai írásával. A krétanyomokat gyorsan letörölte a tábláról. A gyerekek azonban újra felíratták vele a nevét, címét, a ko­reait is, hogy ha hazaérkezik, oda is írhassanak neki. A gyerekek faggatták Han Men Hakot kedvenc étele felől. Kiderült, hogy a mákos és diós tészta, kalács ízlik neki legjobban. Kedves zárójelenete volt a feled­hetetlen napna­k: az egyik úttörő fel­állt és anélkül, hogy bárki szólt vol­na neki, kiment, s átadta féltett kin­csét, úttörő jelvényét. Úgy éreztük, hogy az iskola falai kitágultak. Egész Koreáig értek,­­ a Sárga-tengerig. Azok az iskolafalak, ahol a gyereke­ket még 15 évvel azelőtt is a szom­széd népek gyűlöletére nevelték. Ezek a gyerekek már örömmel, könnyes szemmel ölelték magukhoz a 15 ezer kilométerről jött elvtársat. • Két nép fiai forrtak egybe a rövid találkozón. Ilyen hegesztés volt Nagylakon. Nem vas és réz, nem is alumínium, hanem úttörők és a ko­reai néi> ideszakadt fia forrtak ös­­­sze. Nem kellett se karbid, se gáz, sem hegesztőpor. Nemesebb anyag forrt egybe: az emberi szív. Nem a hegesztőláng melegére, hanem a sze­retet forróságára. S még a dióska­lács is hegesztőanyag ebben a nagy­laki egybeforradásban. Felállt az egyik tanítónő: — Amikor az elvtárs haza indul Koreába jövő tavasszal, írja meg előtte egy héttel és útravalóul mi, nagylakiak, annyi mákos és diós ka­lácsot sütünk, amennyi elég lesz a kétheti útra, egészen Koreáig... VIRÁGOS MOLNÁR ISTVÁN Hegesztés Nagylakon / ,v

Next