Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-12-17 / 296. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 296. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1955. december 17. A dolgozók szolgálatában A tanácsokról általában nagyon sok szó esik, de ez nem is csoda, hiszen a tanács munkássága révén az életnek minden területét átfogja. S mivel a tanácsok, mint államhatalmi szerveink, sokoldalúak, intézkedéseik sokrétűek, szükségszerűen sokoldalúságuknak, sokrétűségüknek megfelelően vizsgálhatjuk ténykedéseiket. A tanács munkáját egy igen fontos tényező révén lehet akár pozitív, akár negatív értelemben értékelni: milyen a viszony közte és a dolgozó emberek között. Nagy általánosságban levonható az a következtetés, amilyen a tanács tömegkapcsolata, körülbelül olyan a munkája is. Ezt pedig arról lehet megállapítani, jó-e vagy sem, hogy a dolgozók csak hivatalos ügyekben járnak-e be a tanács hivatalos helyiségeibe és keresik fel a helyi tanácsok dolgozóit, vagy pedig olyankor is, ha nem egészen hivatalos segítségre van szükségük. Az az ember, akit valahol nem fogadnak megfelelő tisztelettel, kedvességgel, előzékenységgel, legközelebb igyekszik elkerülni azt a helyet. A tömegkapcsolatot nem egyszerű frázisként szeretnénk említeni, mert ez valóban a komoly alapja annak, hogy a dolgozó emberek bízzanak a tanácsban, a tanács dolgozóiban és a magukénak tudják és ismerjék el minden intézkedését, amit a végrehajtó bizottságok foganatosítanak. Ez a lényege a dolognak; az ilyen munka ad tekintélyt a község, a város dolgozói előtt ennek az államhatalmi szervnek és nemcsak tekintélyt, hanem bizalmat is ez ébreszt a dolgozókban. A dolgozó ember és a tanács dolgozói közötti jó kapcsolat kiépítésének nagyon fontos feltételei vannak. Először is minden tisztviselőnek abból az egyszerű tényből kell kiindulnia, hogy már az első pillanatban, amikor az ügyét elintézni akaró fél belép a hivatali helyiségbe, a jókedv, a derű érződjék a tanács tisztviselőinek minden szavából és legfőképpen a dolgozó ember megbecsülése. Féltékenyen kell őriznie a tanács dolgozójának azt a kapcsolatot, amelyet a párt gondos munkával, aprólékos elméleti és gyakorlati előkészítéssel megteremtett az államhatalmi szervek és a dolgozók között. Mindenkinek kell gondolnia arra, hogy ő nemcsak hivatalnok, nemcsak a rendeletek végrehajtója, hanem segítője és barátja is annak, aki őt felkeresi ügyesbajos dolgával. A tanács és a dolgozók közötti kapcsolat kiépítését semmiféleképpen nem szolgálja az olyan eset, mint a balástyai. A begyűjtési hivatal a tanács bélyegzőjével és papírjával beidézett kocsikat kora reggeltől késő délutánig várakoztatja kint a tanácsháza előtt azért, mert a begyűjtési megbízottakat nem tudják előkeríteni, hogy a kocsikkal a tanyavilágba kimenjenek. De ez még nem elég: a rendelet értelmében 60 forint jár a berendelt kocsitulajdonosnak, de azt legtöbb esetben nem kapja meg, mert nincsen rá „keret“. Csakhogy ez nagyon sovány vigasza annak, aki két lóval, kocsival esetleg egész nap a tanyavilágot járja. Az ilyen cselekedetek csak arra jók, hogy a dolgozó parasztság borzongva gondoljon arra, ha megkapja a cédulát, hogy a tanács segítségére kell sietnie. Kora reggeltől délutánig, vagy esetleg késő estig is ácsorog és még a törvényesen előírt 60 forintot is csak akkor fizetik meg, ha történetesen valamelyik hátralékostól transzferálnak. Ez persze csak egy súlyos eset a balástyai tanács és a begyűjtési hivatal túlkapásaiból, de mindenesetre az a következménye, hogy a tanácstól elidegenednek a dolgozó parasztok, a község lakói s csak akkor keresik fel, ha beidézik, vagy ha már végképpen elkerülhetetlen. Tanácsaink dolgozóinak minden lehetőséget meg kell ragadniok arra, hogy a nép között élhessenek a szó legszorosabb értelmében. Ez igazolja, hogy valóban megértik a dolgozó emberek problémáit és igyekeznek is azon segíteni. A legtöbb helyen nem is lehet panasz, de vannak még kirívó esetek, amelyek elgondolkoztatják az embert. Ma már tanácsvezetőink arra sem hivatkozhatnak, hogy járatlanok a vezetésben, hiszen lassan a hatodik esztendeje gyakorolják magukat benne. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egy-egy községi tanácselnök teljesen elszakad az élettől és lélektelen bürokratává válik, mert az íróasztalt semmi kincsért el nem hagyná. Előfordul még az is, hogy az elnök legfeljebb havonta egyszer vagy annyiszor sem fordul meg az apparátus dolgozóinál, nem ellenőriz és nem is segít beosztottjainak. Persze ennek az a következménye, hogy válaszfal emelkedik a tanácselnök és a tisztviselők közé. Szerencsére nagyon kevés ilyennel találkozunk, de azért nem árt megemlíteni. Soha nem szabad elfelednie tanácsaink vezetőinek, hogy — bármilyen beosztásban is legyenek — őket a párt, a dolgozó nép állította arra a helyre és minden körülmény között az alkotó ember élete megjavításának érdekében kell cselekedniük s arra kell törekedniök, hogy a párt- és kormányhatározatokat a dolgozók támogatásával maradék nélkül hajtsák végre, hiszen ez végső soron a dolgozó nép javát szolgálja. a Magyar Hégi Köztársaság kormányának csatlakozási okirata az Egyesült nemzetek Szervezetének alapokmányához A Magyar Népköztársaság kormánya, miután az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárától értesítést kapott arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elfogadta a Magyar Népköztársaság tagfelvételi kérelmét, tisztelettel átnyújtja a főtitkárnak a jelen csatlakozási okmányt. A Magyar Népköztársaság kormánya ezennel kijelenti, hogy elfogadja az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában foglalt kötelezettségeket. Kelt, Budapesten, 1955. évi december hó 15. napján. HEGEDŰS ANDRÁS, BOLDOCZKI JÁNOS a Magyar Népköztársaság a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke külügyminisztere A műszakiak és a munkások együttes tevékenysége sikerre viszi a technika fejlesztésének ügyét Műszaki tanácskozás Szegeden A Csongrád megyei Pártvégrehajtó bizottság pénteken délelőtt 9 órától műszaki tanácskozást rendezett Szegeden, a Közalkalmazottak „Juhász Gyula“ Kultúrotthonában. A műszaki tanácskozáson a megye járásainak, városainak, üzemeinek pártés gazdasági vezetői, újítók, élenjáró dolgozók és a tömegszervezetek képviselői vettek részt. Ott volt a megbeszélésen és felszólalt Németh Károly elvtárs, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára. Részt vett a tanácskozáA beszámoló bevezető része rámutatott arra, hogy pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatára a megye üzemeinek dolgozói is tettekkel válaszoltak. A márciusi határozatt nemcsak felfedte és szétzúzta a káros jobboldali, antimarxista nézeteket, melyek az elmúlt esztendőben hátráltatták egész népgazdaságunk fejlődését, hanem megjelölte a feladatokat az ipar számára is. A beszámoló általánosságban ismertette, megyénk ipara hogyan tett eleget a márciusi határozatban megszabott feladatok végrehajtásának. Mennyiségi tervét a minisztériumi ipar ez év első tíz hónapjában 1018 százalékra teljesítette. Meg kell állapítani, a globális tervteljesítés ellenére, hogy tíz üzem elmaradt terve teljesítésében. Ezek közül az üzemnél nincsenek kilátások arra, hogy éves tervüket teljesíteni tudják. Nőtt a termelékenység is. Nagyszerű eredmények voltak a márciusi határozat utáni hónapokban, de ezt lerontotta, hogy a harmadik negyedévben nem mutatkozott előrehaladás. Export-terveink teljesítésében üzemeink többsége jó munkát végzett és az év tíz hónapjára esedékes tervüket sok cikknél jelentősen túlteljesítették. Elmaradás mutatkozik azonban a női cipő, fűszerpaprika, konzervek, gabonaszelektorok készítésében, exportjában. Az elmaradás megszüntetéséért mindent meg kell tenniük az illető üzemek vezetőinek. A minőség javítása és az önköltségcsökkentés szoros kapcsolata nem minden üzemben érvényesül. Ilyen vonatkozásban ugyan vannak kiválóan dolgozó üzemeink, mint például a Paprikafeldolgozó Vállalat, a Csongrádi Bútorgyár, a Szegedi Textilművek, a Szegedi Ruhagyár, de nem teljesítik minőségi tervüket a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárban, a Szegedi Farost-Eredményeink ellenére az elmúlt években az ipar műszaki színvonalának fejlődése háttérbe szorult a termelés mennyiségi növekedése mögött és több területen viszonylagosan elmaradt a technika világméretekben való fejlődésétől. Az ipari üzemek vezetőinek nagy része a megszokotthoz való ragaszkodás, önelégültség, az újtól való idegenkedés késon Balogh István elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titkára, Tulkán István elvtárs, a Szegedi Városi Pártvégrehajtó bizottság ipari osztályának vezetője is. A műszaki tanácskozást Kiss István elvtárs, a Csongrád megyei Párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának megbízott vezetője nyitotta meg. Ezután Nagy Sándor elvtárs, a Csongrád megyei Pártbizottság tagja, a Szegedi Textilművek főmérnöke tartotta meg előadói beszédét. lemezgyárban, a Délrostnál, a Kiskundorozsmai Szövődében sem. A munkafegyelem megszilárdításában nem kielégítő a javulás, sokan hiányoztak igazolatlanul. A különféle mulasztások következtében csupán a III. negyedévben 24,4 millió forint termelési kiesés volt. A munkaerővándorlás nagymértékű volt. Ez arra utal, hogy egyes üzemekben az új dolgozókkal nem foglalkoznak rendszeresen és kellően. A beszámoló rámutatott arra, hogy a Központi Vezetőség és a Minisztertanács üzemi dolgozókhoz intézett levele nyomán nagyban kibontakozott az üzemekben a tettrekészség, az üzemek korszerűsítésére való törekvés. Megyéinkben közel 1500 olyan javaslatot tettek a dolgozók, amelyek egyharmada még ez évben megvalósításra kerül. Ezek olyan természetűek, hogy gyakorlati alkalmazásukhoz nagyobb anyagi erőforrásokat nem kell igénybe venni. Sajnos, ez a nagy lendülettel megindult mozgalom szeptemberben és októberben visszaesett. Ebből az látszik, hogy még mindig nem tudunk több kérdéssel egyszerre, egyenlő mértékben foglalkozni. Nem sikerült tehát a műszaki fejlesztést a munka, a verseny középpontjába állítani és olyan mértékben tömegmozgalommá fejleszteni, mint ahogy az augusztusban kibontakozott. Ennek oka a gyengébb politikai munka és az általánosságban mozgó agitáció. Ehhez hozzájárul még, hogy üzemeink többségében komoly hibák mutatkoznak a szakmai képzettségben, az élenjáró mozgalom terjesztésében. A műszaki fejlesztésben, az új technika alkalmazásában értünk el eredményt, s ezek elismerésre méltóak, de kezdetiek. A novemberi párthatározat megszabja feladatainkat az ipari termelés megjavítására, a műszaki színvonal növelésére. vetkeztében nem foglalkozott kielégítően az új technika bevezetésének kérdéseivel. A Központi Vezetőség határozatát figyelmesen tanulmányozva arra a megállapításra jutunk, hogy iparunk fejlesztése elsősorban olyan eszközökkel valósítandó meg, amelyeket az üzem a maga erejéből tud megteremteni. Nyilvánvaló, hogy szükséges az elavult gépek kicserélése, új üzemek létesítése is, azonban ezeket a népgazdasági tervünkben lefektetett lehetőségek szabják meg. Az üzemekben meglévő tartalékok feltárása elsősorban az üzemek vezetőinek és dolgozóinak feladata. A korszerűsítést is ezen az alapon kell elsősorban megvalósítani. A Központi Vezetőség határozata kimondja, hogy az önköltség csökkentése nem mehet a minőség rovására, az önköltségcsökkentést a minőség állandó javításával kell egybekötni. El kell érni, hogy gyártmányaink használhatóságának időtartama lényegesen megnövekedjék. Fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a gyártmányok külső alakja tetszetős legyen. Ezekért is műszaki intézkedések is szükségesek. Különösen fontos az impor-anyagokkal való takarékosság. Törekedjünk arra, hogy a külföldi nyersanyagokat hazaival helyettesítsük, természetesen a minőség romlása nélkül. Az anyaggazdálkodásnál általában arra kell törekedni. Műszakilag kulturált munka nem lehetséges a technológiai fegyelem megtartása nélkül. Még mindig rendkívül magas termékeink önköltsége, elsők között a technológiai fegyelem lazasága miatt. Az export-terv teljesítése minden üzemünk számára központi kérdés. Tudjuk, hogy több iparágunkban nem vagyunk önellátóak, nem termeljük meg az azokhoz szükséges nyersanyagokat és ezeket külföldről kell beszerezni. A külföldről behozott nyersanyagokért cserébe megfelelő minőségű és mennyiségű árut kell kiszállítani. Az export a dolgozó nép érdekét szolgálja. Nem elég azonban az exportterveket teljesíteni, hanem szükséges, hogy a műszaki fejlesztéssel összekapcsolva olyan önköltséggel teljesítsük ezeket, amely áruinkat a megélénkült nemzetközi kereskedelemben is versenyképessé teszi. Exporttermelésünk tehát teljes mértékben összefüggésben van a műszaki fejlesztéssel, az önköltség csökkentésével, az anyagtakarékossággal a minőség megjavításával. A beszámoló további része a szakmai képzés fontosságát elemezte, majd a szocialista munkaverseny kérdéseire mutatott rá. Méginkább tartalommal kell megtölteni a munkaversenyt, levetve annak nem egyszer formalista, bürokratikus vonásait. A munkaverseny körébe tartozik az újítómozgalom, j Hiszen ott is megvan a lehetőség a nemes vetélkedésre. s Az újítómozgalom műszaki fejlesztésünk egyik alapjául szolgál. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani az újítómozgalomra minden üzemben. Nincs meg a kooperáció az újításoknál még a szegedi üzemek között sem. Pedig kiderült, hogy Szegeden mintegy 90 olyan javaslat volt, amely az üzemekben bevezethető lett volna, de ezt hogy az anyag kivételezések szigorú bizonylati rendszerekkel történjenek. Ezzel együtt mind a nyersanyag-, mind a segédanyag-normákat meg kell tartani. Nem kielégítő az energiával való takarékoskodás. Több helyen még mindig nagyobb teljesítményű motorokat alkalmaznak, mint amennyire szükség volna. Vagy transzmissziós meghajtásokkal termelnek a gépek sokkal gazdaságosabb egyéni meghajtása helyett. Így van ez a Szegedi Jutaárugyárban is. Bizonyára gondoltak erre az ottani vezető elvtársak. S az ottani elavult módszert a lehetőségekhez képest minél előbb fel kell cserélni az új technikával. A termelékenység emeléséhez nagyban hozzájárul a kapacitás kihasználása, amely nem minden esetben történik meg, különösen a vasiparban és az élelmiszeriparban. Az indokolatlan gépállások csökkentésére is nagy figyelmet kell fordítani. Ennek módja a tervszerű megelőző üzemi karbantartás.ról az illetékes üzemek nem voltak értesülve. Meg kell tehát javítani a helyi tapasztalatcserét. Működjék mindenütt az újítók és sztahanovisták köre. Hangoztatta a beszámoló, hogy helyes és szükséges, hogy az üzemek több évre terjedő, a legapróbb részletekig megtervezett műszaki fejlesztési tervet készítsenek. Termelékenységi, önköltségcsökkentési, korszerűsítési feladataink végrehajtása közben nem nélkülözhetjük a helyi műszaki és természettudományi egyesületeink szövetségét sem. Munkájára nemcsak szegedi, de megyei vonatkozásban is támaszkodni kívánunk. Meg kell mondani, hogy általában kevés az MTESZ-ben dolgozó aktívák száma, igen sokan indokolatlanul nem vesznek részt munkájában. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat műszaki szakosztályára is komoly feladat hárul a műszaki propaganda terjesztésével. Elhanyagoltuk és nem vettük kellően igénybe azt a rendkívüli lehetőségünket, hogy Szeged egyetemi város. A jövőben az üzemeknek az egyetemmel való együttműködést nagyban meg kell javítani. Ezután a beszámoló a vezetés megjavításának fontosságára mutatott rá, majd a felsőbb gazdasági szervek munkáját ismertette. A felsőbb gazdasági szerveknek sokkal körültekintőbben, jobban kell dolgozni. A termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének alapvető eszköze az új technika alkalmazása és az ipar technikai haladása. Vázolta a beszámoló a novemberi határozat alapján azokat a kérdéseket, amelyeket a jobb munkáért meg kell valósítanunk. Az új technika alkalmazásában nagy szerep vár az üzemek pártszervezeteire, a pártcsoportokra. Szükséges, hogy a pártcsoportok ismerjék területük lehetőségeit az (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy Sándor elvtárs beszéde A technikai színvonal emelése Az export kérdései