Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-12-22 / 300. szám
fílág prof# Mr .f «tf mg felüljetek ) XI. évfolyam, 300. szám Új korszak kezdete Ázsiában N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára az elmúlt napokban fejezte be Dél- Ázsia több államában tett egyhónapos látogatási körútját A két szovjet államférfi november 18-tól kezdődően december 19- ig bezárólag meglátogatta India, Burma és Afganisztán fontosabb városait és területeit, politikai és gazdasági tanácskozásokat folytatott és megállapodásokat létesített az említett három ország kormányával. Bulganyin és Hruscsov e három ázsiai országban tett látogatásáról még ma is hasábokat írnak a világsajtó jelentősebb orgánumai és pártállásuktól függetlenül kénytelenek elismerni, hogy a két szovjet államférfi indiai, burmai és afganisztáni látogatása történelmi jelentőségű és új korszak kezdetét jelenti Ázsiában. Mert mi is történt ez alatt az egy hónap alatt Ázsiában? A világ tanúja volt annak, hogyan kell új módszerekkel szoros baráti és gazdasági kapcsolatokat létesíteni egy nagyhatalom és a fejlődés útján most elinduló országok között. Az ázsiai országok, de az egész világ is, látták és tudják, hogy Bulganyin és Hruscsov látogatásai nyomán egy olyan folyamat vette kezdetét Ázsiában,amely eddig teljesen ismeretlen volt a nagy és kis nemzetek kapcsolataiban: az egyenlőség és a kölcsönös, gazdasági alapokon nyugvó együttműködés. Ázsia — és mindenekelőtt Délés Délnyugat-Ázsia — eddig a nyugati hatalmak elképzeléseiben a gyarmatosítás hagyományos területe volt, ahonnan csak hoztak, de ahová sohasem vittek, ahová sohasem invesztáltak úgyszólván semmit sem. A második világháború után a helyzet legfeljebb annyiban változott, hogy a nyugati hatalmak katonai szövetségek létesítésével kísérelték meg helyzetüket e területen is szilárddá tenni. Ez azonban semmi esetre sem jelentette a nyugati hatalmak és a katonai szövetségekbe bevont ázsiai országok egyenlőségét, még kevésbé azt, hogy a nyugati országoknak szándéka és célja volt az általuk szövetségekbe verbuvált országok gazdasági helyzetének javítása. Azok a kölcsönök, amelyeket az angolszász hatalmak az ázsiai katonai szövetségekben résztvevő országok kormányainak juttattak, csak katonai objektumok építésére voltak felhasználhatók, ipari fejlesztésről és hasonlóról szó sem esett. Ez természetesen semmivel sem vitte előbbre a katonai csoportosulásokban résztvevő ázsiai országok fejlődését, ellenkezőleg: olyan légkört teremtett, amely — az egyre növekvő gazdasági nehézségek következtében —• elmélyítette a szövetségekben résztvevő államok közötti ellentéteket és lényegében labilissá tette a szerződések egész célját, mivel csak a belső ellentétek kihangsúlyozását segítette elő és nem volt, nem lehetett vonzó a szerződésen kívülálló államok számára sem. A nyugati hatalmak csak a katonai szövetségek létrehozásával törődtek, azzal azonban nem, hogy legalább ugyanannyit tegyenek az ázsiai országok gazdasági fejlesztésének érdekében is A Szovjetunió magatartását a fejlődésben elmaradt országokkal szemben az jellemzi, hogy ezekkel az országokkal fenntartott kapcsolataiban nem törekszik pillanatnyi üzleti előnyök érvényesítésére, hanem — mint India, Burma és Afganisztán esetében is tette — hosszúlejáratú hitelek nyújtásával, mezőgazdasági csereárukkal való későbbi lefizetés ellenében nehézipari felszereléseket szállít s megteremti a kérdéses országok ipari fejlődésének alapját. Ez az eljárás gyakorlati bizonyítékot nyújtott az ázsiai országok számára a szovjet politika nagyvonalúságáról, önzetlenségéről. Ezek a tények nagyban növelték a Szovjetunió népszerűségét és csökkentették az angolszász hatalmak befolyását és megerősítették a még habozó államokat abbeli elhatározásukban , hogy sorsukat nem köthetik össze az angolszász hatalmak befolyása alatt lévő országok sorsával .: ■ A dolgok ilyen fejlődése magyarázza az angol, de legfőképpen az amerikai lapok dühödt kirohanását, amelyek ,,az Ázsiába behatoló Szovjetuniót” teszik felelőssé azért, hogy az ázsiai helyzet távolról sem a Nyugat elképzeléseinek megfelelően alakul és arról cikkeznek, hogy az ázsiai országok „elfelejtették, mit tett értük a Nyugat”. Vannak természetesen tisztán látó megnyilatkozások is, olyanok, amelyek szembenéznek a valósággal. Walter Lippmann, a A7eu> York Herald Tribune című tekintélyes amerikai lap szemleírója „Újabb megtört monopólium” című cikkében például rámutat az amerikai politika gyenge pontjaira. — „Politikánk — írja Lippmann említett cikkében — sajnálatos módon messze ment abban, ahogyan azokban az országokban, amelyeket támogatunk, a gazdasági segélynyújtást a helyi katonai erők növeléséhez kötötte”. A továbbiakban Lippmann rámutat: a Szovjetunió abban a helyzetben van, hogy azt mondhatja ezeknek az országoknak: az Amerikával kötött szövetségek nem téged védenek, hanem ellenem irányulnak — és rámutathat a semlegesség előnyeire.. ..Számunkra — írja ezután Lippmann — az lesz az első kérdés, hogy ellenálljunk-e, vagy egyezzünk-e meg a semlegesség felé haladó irányzattal? Amennyiben politikánk legfőbb céljául továbbra is a semlegesség megakadályozását tűzzük ki, akkor a Szovjetunió jár jobban. A Szovjetunió nemcsak azt tudja nyújtani, hogy velünk versenyben juttatja tőkéhez ezeket az országokat, hanem nem szólítja fel őket, hogy csatlakozzanak katonai rendszeréhez. Még ha mi több tőkét is ajánlunk fel, mint ők, az lesz a benyomás, hogy az ő ajánlatuknak alacsonyabb a politikai ára”. Bulganyin és Hruscsov délázsiai látogatása a meggyőzés egyszerű, de hatásos eszközeivel bizonyította be, hogy mi a szovjet politika lényege , és az angolszász politika hátránya. E bizonyítások eredményeként már Londonban és Washingtonban is rájöttek, hogy Ázsiában is véget értek azok az idők, amikor a Nyugat pozíciói erősek és kedvezőek voltak. Ára: 50 fillér A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével az év minden szakaszában foglalkozni kell A Vásárhelyi Városi Tanács ez évi utolsó ülése Kedden délelőtt tartotta ez évi utolsó tanácsülését a Vásárhelyi Városi Tanács, amelyen Bereczki János VB- elnök számolt be az őszi mezőgazdasági munkáikról,a tsz-ek fejlesztéséről és zárszámadásairól, valamint az állampolgári kötelezettség teljesítéséről, a községpolitikai terv és beruházások végrehajtásáról. Hangoztatta a tanácselnök, hogy Hódmezővásárhely határának 51 százaléka már a szocialista szektorba tartozik. Az őszi eredmények után azonban jelenleg nem fejlődik kielégítően a tszmozgalom, noha a zárszámadások kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy sok egyéni paraszt meggyőződjék a közös gazdálkodás eredményességéről. Az Előre Tsz-ben 43.78, az Úttörő Tsz-ben 33.21, a Dózsa Tsz-ben 39.20, az Engels Tsz-ben 30.57, a Petőfi Tszben 34.46 forintot ér egy munkaegység. A tsz-ek zöme az idén aktívan zárja az évet. Ezután Bereczki elvtárs arról beszélt, hogy a város termelői közül mintegy 2023 hátralékos a beadással. Noha a sertésvágások megkezdődtek, a dézsmazsír beadásában máris lemaradás van. Az adóbeszedés az idén sokkal eredményesebb, mint tavaly volt, ennek ellenére itt is további erőfeszítésre van szükség, hogy az adóbevételi tervet teljesíthesse a tanács. Lassan halad a készpénzre jegyzett békekölcsön esedékes részleteinek a befizetése is. Ezután a községpolitikai terv végrehajtását ismertette. A városi tanács a községpolitikai tervben meghatározott beruházásoknak csupán 67 százalékát tudta felhasználni részben hitel, részben anyaghiány miatt. Súlyos hiba azonban, hogy a tervezett és jelentős összegű megtakarítást jelentő társadalmi munkának szervezését elmulasztotta a végrehajtó bizottság. Ezután az őszi fásításban elért eredményekről beszélt a tanácselnök, majd néhány szóval említést tett a tanács jövő évi terveiről. Valószínű 1956-ban megvalósíthatják, hogy naponta rendszeres autóbusz-járat induljon a közigazgatási kirendeltségekhez, sőt kilátás van arra, hogy a város belterületén is fejleszthetik az autóbuszközlekedést. A lakáshelyzet javítása érdekében a következő évben 50 lakásos bérházat építenek a Szabadság téren. A végrehajtó bizottság beszámolója felölelte a városi tanács sokirányú munkáját és ezért elhangzása után élénk vita alakult ki. A vitában felszólalt Forgó László elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, aki megemlítette, hogy a rendkívülidőjárás ellenére jelentős eredményeket ért el Hódmezővásárhely mind az őszi versben, mind a mélyszántásban. A hátralévő napokban arra kell törekedni, hogy a mélyszántást mindenütt elvégezzék. Ezután a termelőszövetkezetek fejlődéséről beszélt Forgó elvtárs és hangsúlyozta, hogy a tsz-ek vezetősége és tagsága a nagyüzemi gazdálkodás megtanulásában az idén jelentős lépést tett előre. Tovább kell fejleszteni a tsz-ek gazdálkodását. A szövetkezeteket egyre inkább a belterjesség felé kell irányítani. Ennek magvannak a feltételei, hiszen a gépállomások hónapról hónapra egyre több gépet kapnak, de a tsz-ekbe is egyre többen lépnek be, s ezért jónéhány tsz-ben már a munkáskéz hiánya sem akadályozza a gazdaság belterjessé tételét. Erre már most a tervkészítéskor gondolni kell. A tanács végrehajtó bizottságának a legnagyobb segítséget kell adnia ahhoz, hogy gondos reális, előrevivő terv készüljön minden szövetkezetben. Hangsúlyozta a városi pártbizottság első titkára, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésével az év minden szakában törődni kell. A dolgozó parasztság között az a hiedelem van elterjedve, hogy csak ősszel lehet belépni a tsz-be. Ez nem így van: a tsz-be bármikor be lehet lépni és az év minden hónapjában lehetőség van új tsz alakítására. Számos tanácstag beszélt a tsz-ekkel kapcsolatos problémákról. Nagy Sándor Iván református lelkész — aki az egyik tabáni körzet tanácstagja — helyeselte, hogy a határozati javaslat nagy figyelmet szentel a még gyengén működő tsz-ek, valamint az új szövetkezetek megsegítésére és megerősítésére. Ezután Asztalos Imre szólalt fel, aki elmondotta, hogy nem elég csak beszélni a tsz-mozgalom eredményeiről, hanem példát is kell mutatni. A tanácsülés lelkes tapsa között jelentette be: felhagy az egyéni gazdálkodással és belép a termelőszövetkezetbe. Kiss Ernő, Köteles János, Medgyesi Pál, Láda Ernő és mások szintén a termelőszövetkezetekről beszéltek, majd Fodor Pál, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője válaszolt néhány, a kereskedelmet érintő kérdésre. Elmondotta, hogy most a disznóölés időszakában nagyobb mennyiségi kölest és drizst hoznak Hódmezővásárhelyre, hogy letörjék a rizs-spekulációt. A város üzleteit nagymértékben ellátták különféle árucikkekkel, hogy zavartalanabbá tegyék a karácsony előtti vásárlást. Az ünnepek alkalmából húsból és zsírból is nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba. A hús- és zsírellátás azonban csak néhány hét múlva — amikor a sertések meghíznak — javulhat csak meg lényegesen. Csehó István VB-titkár ezután beszámolt arról, hogy lemondás, áthelyezés és elhalálozás miatt új tanácstagok megválasztására kerül sor a 11, a 8, a 98, a 80, a 30. és a 95. választókörzetekben. A tanácsülés jóváhagyta ezután a közigazgatási kirendeltségek működési szabályzatát. Végül pedig a tanácsülés elfogadta, az előterjesztett határozati javaslatot. Csütörtök, 1955. december 32. Munkában a Hazafias Népfront üllési bizottsága A Hazafias Népfront-bizottságok megyeszerte munkához láttak, s ma már elmondhatjuk, hogy gondosan előkészítenek egy-egy feladatot, amely reájuk vár. Nem kell külön felhívni figyelmüket a községük területén elvégzendő dolgokra, önmaguktól is megtalálják tennivalóikat. Példa erre az üllési eset. A Hazafias Népfront üllési bizottsága javasolta a tanácsnak, hogy a községen végig javítsák meg a járdát. A községi tanács megnézte költségvetési keretét, s látta, hogy a keretből csak 800 folyóméter betontalpra telik, a javítandó járdarész pedig 2 kilométer hosszú. Erre a Hazafias Népfront-bizottság és a községi tanács közösen megbeszélte, hogy a társadalmi erőkkel biztosítsa a járdaépítést. A közeli napokban be is fejezték a járda építését, amelynek 800 folyómétere betonlapból van, s 1200 folyómétert pedig salakkal töltöttek meg. A járdaépítés megszervezésében és a társadalmi munkában különösen kitűnt áldozatkészségével Kondász István népfront-bizottsági tag, aki egylovas fogatával négy napig hordta az anyagot a járdaépítéshez. De ezzel nem merült ki minden ténykedése, hanem a többi népfront-taghoz is ellátogatott, hogy segítsenek a munkálatoknál. Üllésen a két kilométeres járdaszakasz építése bizonyíték arra, hogy ahol jó a kapcsolat a tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága között, közös erővel sok minden megoldható, amit különkülön egyik se volna képes. További hasznos munkálkodást mind a tanácsnak, mind pedig a Hazafias Népfront üllési bizottságának! Csak az a raktár ne volna olyan mérhetetlenül kicsi... N’ i ne hallotta volna a régi kunsági köz■*■*■ mondást: „Mutasd meg a portádat, megmondom, milyen gazda vagy”? Nos, nézd meg a Cserebökényi Gépállomás területét, rendjét, a műhelyek tisztaságát, a jól ápolt, csillogó gépek sokaságát, a balesetet megelőző védőberendezéseket, — megmondhatod, milyen a vezetőség. A Cserebökényi Gépállomás mostoha, kietlen elhelyezésének dacára is jól dolgozik és szerényen elmondhatjuk, hogy előnyösebb helyzetben lévő, jobban felszerelt gépállomásokat erősen maga alá gyűrt. Hogyan születtek meg azok az eredmények, amelyek gépállomásunkat kiemelték és a teljesítés szempontjából előnyösebb kategóriába sorolták? Még a „vénasszonyok nyará”nak őszi napfénye melengette a reggeli didergő, sárguló fákat, amikor Rigó elvtárs, a gépállomás igazgatója így rendelkezett: — A gépkocsi Hódmezővásárhelyre megy a téli nagyjavításhoz szükséges alkatrészekért és a műszaki vezetők velem együtt a helyszínen veszik át az igényelt anyagot... Ezzel az intézkedéssel elértük azt, hogy raktárunkban még tavasszal sem lesz felesleges, be nem épített anyaghalmaz. Az anyag hetenként érkezett, a kis raktár duzzadt. Nagy elvtárs, a raktár felelős vezetője így fohászkodott: — Elvtársak, csak annyi helyet hagyjanak szabadon, ahol reggel bebújhatok, mert ez az egérfogó nagyságú raktár a rendeltetésének, áttekinthetőségének már nem felel meg. IV ennyi ígéret hangzott el az új raktár létesítéséről! Ha a szavakat összekötnénk, az eleje már az illetékesek ajtaján kopogtatna. A megyei tanács az ősz folyamán szemlét tartott, de az elvtársak, akik nálunk kint jártak,alighanem az ősz aranysugarú fényében a fényhatástól elvakultak és ezért nem láthatták meg a raktár kicsinységét, avult belső helyzetét. A késői történelem azért így emlékezik meg a Cserebökényi Gépállomás anyagraktáráról, és a tanító bácsik így tanítják egykor a borzasfejű nebulókat. — Volt egyszer úgy 1955. körül egy kis gépállomás. Vadvizek ölén létesült, hosszú, tengelyig érő sáros út kígyózott az állomás felé, tehát eltévedni nem lehetett. Ez a kis gépállomás IS erőgéppel indult áldást vinni a dolgozó parasztságnak. A létesítmények sokaságában született meg négyszer-négy méteres kis raktárhelyiség, ami 1956-ban immár 50 gép anyagát tárolta különböző agyafúrt raktárosi elhelyezéssel. Ma, 1998-ban, kommunista hazánkban, Cserebökény városában, melynek központjában van az a nagy, gyárkéményes, 1500 erőgépes gépállomás, és Nagy Gyula főraktárnak hófehér szakállú unokája egy négyszer-négy méteres raktárban s mint vezető raktárnok elmélyedve tanulmányozza az alkatrészek érkezési sorrendjét és bosszúsan gondol arra: mi a fenének kell ide ilyen nagy raktár? A légtérből egymás után érkeznek a helikopterek, hogy atomutánpótlást vigyenek az atomerővel dolgozó gépeknek — fejezi majd be tanítását a tanító bácsi.. Jelenleg még 1955. végén tartunk és atommáglya nélkül történik a gépek téli javítása. Szabó Bálint brigádvezető minden beépítésre kerülő darabot külön ellenőriz és egész nap a gépei között bujkál, s csak az a bonata, hogy a hengertérbe nem fér be. Jelenleg három brigád téli nagyjavítási versenye folyik napi értékeléssel. Hogy ki lesz a győztes, még nem lehet tudni, mert keménykötésű legények mind. Gyemengyi András főgépész véleménye szerint lelkiismeretünk, becsületünk, tudásunk és kollektív akaratunk a biztosítéka annak, hogy időre készen leszünk a nagyjavítással. Csak az a raktár ne volna olyan mérhetetlenül kicsi... . Bent Károly