Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-09-20 / 221. szám

m; tyse&g protes­trját egyesül­ve félti . -* 'tV-'" AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 221. szám , Kedd, 1955. szeptember 20. Ára: 50 fillér Párttaggyűlések elé Az elkövetkezendő napok­ban tartják Csongrád megyé­ben a pártalapszervezetek a taggyűlések zömét. A párt mindig nagy jelentőséget tu­lajdonított a havonként szo­kásos taggyűlések jó politikai és szervezési előkészítésének. Ezútal különösen jól kell elő­készíteniük a pártalapszerve­zetek vezetőinek és aktivis­táinak a párttaggyűléseket, mert sokirányú munka hárul a kommunistákra. Előttünk áll a harmadik negyedévi ipari tervek sikeres megvaló­sítása, a negyedik negyedévre való alapos felkészülés, de gondolni kell már új ötéves tervünk megfelelő előkészüle­teire is. Nem kisebb munkát ró a kommunistákra az őszi mezőgazdasági munkákra va­ló mozgósítás, valamint a ter­melőszövetkezetek számszerű fejlesztése.­Mivel érveljenek a népne­velők? Elsősorban a tíz év során elért országos és me­gyei eredményeinkkel. Mond­ják el, hogy Sztálinváros, Inota, Komló, Kazincbarcika és a többi nagy létesítménye­ink által vált hazánk elma­radt agrárországból fejlett ipari országgá. Iparunk fej­lettsége képezi az alapját mezőgazdaságunk fejlődésé­nek s növekedő jólétünknek, mert ezáltal teremtjük meg az árubőséget, ami a dolgo­zóknak is elsőrendű érdeke. A hiba még ott van, hogy iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésének győzelmi jelen­téseit nem értékeljük meg­felelően. Pedig egy-egy új üzem, vagy egy-egy új tsz létesítése a dolgozók anyagi és kulturális jóléte emelke­dése szempontjából igen nagy jelentőségű. Vajon me­lyik munkás nem örül an­nak, ha iparunk egyre több ruházati és háztartási cik­keket gyárt évről évre. Néz­zük a tényeket! Megyénkben a növekvő áruforgalom leg­fényesebben bizonyítja az áruellátás növekedését. Pa­mutszövetből 1952-ben 123 ezer 824 négyzetmétert vásá­roltak megyénk dolgozói, 1954-ben már a pamutszövet vásárlás 222.008 négyzetmé­terre emelkedett. Kész férfi­ 1­a­bátot például 1952-ben a megye boltjaiban 6682-t, s 1954-ben már 16.344-et vásá­­r­ottak a dolgozók. A női­­l­abátok vásárlásának forgal­ma is közel megduplázódott három év alatt. Hasonlókép­pen növekedett a gyermek­­k­abátok áruforgalma is. Me­gyénk lakói 1952-ben 3629 tűzhelyet, 1954-ben már 5114 tűzhelyet vásároltak. Az elő­ző évek azonos időszakához viszonyítva a rádióvásárlás 4070-ről 7678-ra emelkedett. 1954-ben kétszeresnél is több édességcikkeket fogyasztot­tak, mint 1951-ben. Ezek csak kiragadott té­nyek. A népnevelő elvtár­saknak az a feladatuk, hogy az országos és megyei ered­ményeinket aprópénzre vált­sák és egy-egy munkás, pa­raszt vagy értelmiségi dol­gozó családjának életében is megmutassák azokat a lé­­nyeges változásokat, amelyek bekövetkeztek. Ugyanakkor mozgósítsanak valamennyi dolgozót feladataink előtt álló akadályok elhárítására. Emlékeztessük a dolgozó­kat a múltra is. Találunk ér­vet bőven, ha a régi mun­kások között forgolódunk. Például Tápai Lajos mérleg­gyári asztalos, munkásszülők gyermeke, elmondta, hogy a múltban csak nehéz körül­mények között tudta elvé­gezni az elemi általános is­kola nyolc osztályát, 1339-ben asztalostanoncnak szer­ződött. Keserves három és félévet töltött el így — reg­gel 6 órától este 8—9 óráig kellett havi hat pengőért dolgoznia. Végül hiába volt kezében a segédlevél, nap­számosmunkát kellett vál­lalnia — de ez sem sikerült mindig. Azután jött a há­ború. Fogságba került. 1948- ban jött haza s milyen jól­eső érzés volt számára, ami­kor azonnal munkába állha­tott és havonta 400 forintot kereshetett. 1950 óta a Mér­leggyárban dolgozik, ma 1300—1400 forintot keres ha­vonta. A múltban arra nem is gondolhatott egy munkás, hogy motorkerékpárt vegyen magának. Tápai Lajos azt is vett. De ezenkívül szép kom­binált szobabútorra, konyha­bútorra, rádióra és feleségé­nek kerékpárra is tellett. Tá­pai Lajos azzal fejezte be nyilatkozatát: »Mindazért, hogy mi ilyen boldogan és szabadon élhetünk, sok kom­munista harcolt és a legjob­bak életüket is feláldozták. A szovjet katonák elhozták szá­munkra a szabadságot, bol­dogságot, amit jó munkával igyekszünk meghálálni­. Tápai Lajos által sok mun­kás szólal meg, hiszen a dol­gozóknak az élete többé-ke­­vésbé hasonlóképpen meg­változott, mint a Tápai La­josé. S ha ezeket emlékeze­tükbe idézzük a dolgozók­nak, még lelkesebben harcol­nak a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Hiszen az új ötéves tervünk még na­gyobb mértékben hozzá fog járulni életszínvonalunk emelkedéséhez, így válik a népnevelők szava társadal­mat formáló erővé. A párttaggyűléseken érté­kelik a kommunisták az el­végzett munkát és megbeszé­lik a pártszervezet előtt álló feladatokat is. A taggyűlé­seknek e munkák kiinduló­pontjaként kell szolgálniuk, mert ha nem követi a párt­taggyűlések határozatait tett, akkor hiábavaló beszélgeté­seket folytattak a párttagok. Leglényegesebb feladata a taggyűlésnek most, hogy jól szervezett, széleskörű politi­kai munkával harcba mozgó­sítsa a kommunistákat elért eredményeink továbbfejlesz­téséért, az életünket jobbá, szebbé tevő népgazdasági tervek teljesítésének sikeré­ért, , i ,|| A taggyűléseken az agitá­­ciós munka szervezeti és tar­talmi feladatait kell megtár­­gyalniuk a párttagoknak. Ed­digi sikereinkben nagy része van a népnevelők lelkes munkájának, éppen ezért az alapszervezetek vezetőinek már a taggyűléseket megelő­ző hetekben gondoskodniok kell arról, hogy a népneve­lők ne menjenek üres ta­risznyával az agitációra. Ér­veket pedig találnak bősége­sen. Gyűjtsék hát egy cso­korba a tényeket, az elért eredményeket, de ugyanak­kor munkánk távolabbi cél­jait is mondják el a munká­soknak és a parasztoknak. Természetesen a taggyűlé­seken a párt erősítésének a feladatait is meg kell beszél­niük a kommunistáknak. A tag- és tagjelöltfelvétel meg­javításával pártunkat erőseb­bé, edzettebbé, harcraké­­szebbé tesszük. Az agitáció irányuljon a jobb munkára, serkentse a dolgozókat haza­fias kötelességeik teljesíté­sére, a parasztság új és jobb életének a megmutatására. A taggyűlések mérlege ezekben juthat kifejezésre. A külsőszerháti dolgozó pa­rasztok azért gyűltek össze az olvasókörben, hogy terme­lőszövetkezetet alakítsanak. Az alakuló gyűlést este hat órakor akarták elkezdeni, s noha fél hét is elmúlt már, beszélgetnek még. Ugyanis várnak valakit, aki még nem töltötte ki és nem írta alá a belépési nyilatkozatot, sőt még két órával előbb is kije­lentette, hogy ő biz* nem lép be a szövetkezetbe, de azért megígérte, hogy eljön ... Az emberek mégiscsak ke­­sereglenek. A kicsi terem egészen megtelik velük. Most már gyorsan peregnek a per­cek s röviddel később C. Molnár bácsi, az alakuló köz­gyűlés korelnöke üdvözli az egybegyűlteket: —• Tagtársak, kedves ven­dégeink! .i. — de ajkán csak­hamar elakad a szó. Az ajtó­ban hátul egy testes kis em­ber jelenik meg. Zavarában vastag bajszát igazgatja. Min­den szem reámeredt, mégis­csak eljött, ő csak ujjaival a kalapja szélén babrál, szeme pedig a „gazdát“ keresi. Nem tudja, tulajdonképpen kivel is kellene itt beszélnie. C. Molnár Imre szavai a fülébe csengenek: „Tagtársak“... — ez neki újszerű, viszont ven­dégnek sem érzi magát, hisz ő is érdekelt fél itten!... A korelnök nyugalommal nézegeti egy darabig Muzsi­kot, a fészkelődőt, aki majd­csak megtalálja a helyét, de mikor az egyik padon végül helyet szorítanak neki, C. Molnár, a korelnök csalódot­tan rándít deres bajszán ki­csit haragosan egyet balról, egyet meg jobbról, aztán új­fent belevág: — Hát kedves tagtársak, kedves vendégeink! Váratlan meglepetés — Megálljunk! — kiált közbe valaki. — Már engedel­­met, hogy beleszóltam, de be kell jelentenem, hogy nem húszan, hanem 21-en kezd­jük, mert Muzsik János hét­holdas dolgozó paraszt éppen most súgta meg, hogy ő is tagja akar lenni a most meg­alakuló szövetkezetnek s a belépési nyilatkozatot alá is írja. Muzsik szomszéd aligha ka­pott még életében olyan tap­sot, mint abban a pillanatban a szerházi olvasókörben, ami­kor a belépési nyilatkozatot aláírta és a korelnöknek átnyújtotta. Arra meg vég­képp nem gondolt, ami a be­lépése után öt perccel tör­tént: tagja lett az új tsz ve­zetőségének, intézőbizottsági tagja. A termelőszövetkezet veze­tőit szavazással egyenként választották meg. Az elnöke Molnár János hétholdas dol­gozó paraszt, az intézőbizott­ság tagjai pedig Muzsik Já­nos hétholdas és Molnár Sán­dor hat és félholdas dolgozó paraszt lett. Neve: Haladás TSZ A vezetőség megválasztása után még sokáig beszélgettek a termelőszövetkezeti köz­gyűlésen az emberek. Minde­nekelőtt fontos probléma volt, hogy az új tsz-nek milyen ne­vet adjanak. Volt, aki a ma­gyar mártírok nevei közül javasolt néhányat, mások meg a nemzetközi munkás­­mozgalom sok éves harcainak hősei közül, végül mégis amellett maradtak: az új tsz neve legyen „Haladás“. Most már csak az maradt­­ hátra, hogy a működési enge­délynek a kérését megfogal­mazzák és a közgyűlésen részt vett, a belépési nyilatko­zatot aláírt dolgozó parasztok alá is írják. Miközben ezzel foglalatoskodtak, felszólalt Köteles János elvtárs, a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője s az új tsz tagjainak nagy örömére bejelentette, hogy a gépállo­más egyik traktora ekével együtt már hétfőn az idei ter­ménytől letakarított földek­en szántani kezd. Ezt a munkát nemigen tudja gátolni sem­mi, hiszen az új tsz tagjai szomszédok, egymás mellett van a földjük. Tsz-en kívül maradt egyéni dolgozó pa­raszt szinte alig van, s aki van, az is gondolkodik, hogy belépjen. A termelőszövetkezet köz­gyűlésén felszólaltak a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai is. Dani elvtárs, a Dózsa TSZ elnöke többek között a követ­kezőket mondta: — Elvtársak! A meghívá­suknak örömmel tettünk ele­get és első közgyűlésükre készséggel jöttünk el. Eljöt­tünk, hogy elmondjuk, ho­gyan alakíthatnak néhány esztendő alatt milliós terme­lőszövetkezetet. Mi csak ti­­zenketten, százhatvan holdon, egy kutyával és egy macská­val kezdtük, s ma sertéseink százszámra sikongnak az ól­ban, csikóink karámban nye­rítenek, teheneink gulyában kolompolnak a pusztán s hogy egészen röviden szóljak: csupán ebben az esztendőben 14 termelőszövetkezeti ta­gunk vásárolt házat a város­ban. A példa Dani Mihály elvtárs beszélt azután részletesen arról, hogy az idei évet ugyan még nem tudják pontosan felmérni, de a múlt évi zárszámadáson a Domján-családnak, amelyből négyen vettek részt a közös munkában, 46.000 forint ér­tékű, a Liska-családnak pe­dig 48 ezer forint értékű, Dopsa Imrének pedig, aki egyedül 900 munkaegységet szerzett tavaly, 30 ezer fo­rintnál is több érték­­ű jöve­delem jutott. Mindezt a kö­zösből kapták, ehhez járul még a háztáji gazdaságból eredő jövedelem. Érthető, hogy Dopsa Imre könnyűszer­rel meg tudta vásárolni új házát, amelyért 30 ezer forin­tot fizetett. A Dózsa-tagok közül felszó­lalt Liska István is akiő­l előbb már Dani elvtárs szó­lott. Büszkén beszélt a.­.ui, hogy amikor fia motorke­rékpár után vágyakozott, szinte a mellényzsebből ki tudta azt fizetni. Máskor, amikor megalakult a vadász­­társaság, könnyen vásárolt 1200 forintért vadászpuskát. Közben férjhez ment leánya is, akit — mint mondta — olyan szépen kiházasított, hogy szeretné látni azt az egyéni dolgozó parasztot, aki a leányát olyan hozománnyal engedi szárnyra, mint ahogy engedte ő az övét. Annak meg nem is tulajdonított nagy jelentőséget, — csak úgy mellesleg jegyezte meg az új tsz tagjainak legna­gyobb csodálkozására —, hogy ma „csak“ négy és fél­ezer forintot tett zsebre s az­zal indult el Szegedre, hogy családjának egy kis ruhane­műt vegyen, *­­’ki» A Haladás TSZ tagjai ámulva hallgatták a Dózsa TSZ tagjainak minden szavát és ugyancsak csodálkoztak, amikor azok elmesélték, hogy a „Dózsá“-ban ma már vil­lanymotorral dolgoznak szin­te mindenütt. Matók István elvtárs, a Szántó Kovács Já­nos TSZ elnöke is hasonló jó­kat mondott a szövetkezeti életről. Méginkább szeressék a földjét... Felszólalt a közgyűlésen Forgó László elvtárs, a Vásár­helyi Városi Pártbizottság első titkára és Illefalvi­ Pál elvtárs, a Vásárhelyi Gépállomás igaz­gatója. Mindketten annak a biztos reményüknek adtak ki­fejezést, hogy a szerháti Hala­dás TSZ néhány esztendő múl­va akár a Dózsa TSZ-nek is A Haladás TSZ-be Ifj. Imre Sándor (Tanya 1338.) egy ló­val, Muzsik József (Tanya 1542.) 8 hold földdel és két ló­val, Se­bők Ferenc (Tanya 1675.) 3 és fél holddal, Imre Pál (Tanya 1666.) hét hold­dal, Muzsik József (Tanya 1593.) hét holddal és két lóval, Lakos Bálint (Tanya 1620.) 9 holddal és két­ lóval, Muzsik János (Tanya 1547.) hét hold­dal és egy lóval, Molnár József (Tanya 1543/a.) 14 holddal és két lóval, Molnár Sándor (Ta­nya 1550.) 6,5 holddal és két lóval, Mérai Zsuzsanna (Tanya 1629.) tíz holddal, Molnár Já­nos (Tanya 1547.) tíz holddal és két lóval, Imre Sándor (Ta­nya 1738.) négy holddal, Szűcs Lajos (Tanya 1624.) hat és fél­holddal és egy lóval, ifj. Ga­lyas Balázs (Tanya 1545.) ti­zenkét holddal és egy lóval,­versenytársa lehet. Ehhez azon­ban nemcsak a helyi adottsá­gokra, hanem arra is szükség van, hogy a tsz-be belépett dol­gozó parasztok a földet ezután méginkább magukénak tekint­sék, méginkább szeressék, mint ahogyan szerették eddig. — Problémáikban pedig mondotta Forgó elvtárs “ forduljanak mindig bizalommal a párthoz, a tanácshoz és a gépállomáshoz... Büszkék va­gyunk Külsőszerhát dolgozó pa­rasztságára, mert nagy vívódá­suk, sok gondolkodásuk ellené­re szinte egy hét alatt egész tanyasorok mozdultak meg és léptek a közös gazdálkodás út­jára... "Amikorra már­­ a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére került a sor, az új tsz tagjai nemcsak megnyugodtak vala­mennyien, de Molnár János, az új elnök ki is jelentette hago­­san: nem az idén, hanem 7—8 esztendővel ezelőtt kellett vol­na kezdeniük, amikor megala­kult a Dózsa TSZ. De így sem késő még: a párt szava és ta­nácsa eljutott a szerháti dolgo­­­zó parasztokhoz is. Muzsik Ferenc­­(Tanya 1543.)’ öt holddal és egy lóval léptek be. Az alapítók között van Ka­­bódi János (Tanya 1629.), C. Molnár Imre (Tanya 1630.), Halmi Imréné (Tanya 1623.), Bánfi István (Tanya 1638.), Tolnai Imre (Tanya 1667.) és Diószegi Sándor (Tanya 1631.) szám alatt lakó dolgozó pa­raszt. Az alapítók zöme tehát olyan dolgozó középparaszt, aki fel­ismerte, hogy összefogással a termelőszövetkezetben sokkal jobban boldogulnak, mint egyé­nileg. A megalakult új szövet­kezethez nap mint nap újabbak csatlakoznak. Hasonló mozgolódás kezdő­dött meg a belsőszerháti határ­ban is, ahol a napokban szin­tén termelőszövetkezetet alakí­tanak a dolgozó kis- és közép­parasztok. Zelei Béla Új korszak kezdődött Vásárhely szerháti határrészében Tanyasorok parasztsága lépett a közös gazdálkodás útjára fiz áj tsz tagjai « A Magyar Népköztársaság kormányának távirata az EüfSüüS közgyűlésének 2. ülésszakához A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözletét küldi az Egyesült Nemzetek Szervezetének és őszintén kívánja, hogy a közgyűlés X. ülésszaka eredményekben gazdag és sikeres munkát végezzen az általános nemzetközi helyzet további javítása, a nemzetek baráti kapcsolatainak fej­lesztése, az egyetemes béke és biztonság megszilárdítása érdekében. A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete, valamint az azóta bekövetkezett több fontos esemény, a nemzetközi helyzet lényeges javulását eredményezte. A Magyar Népköztársaság kormányának véleménye sze­rint ilyen körülmények között még nagyobb szerep és feladat hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére a nem­zetek baráti kapcsolatainak fejlesztésében és kiszélesíté­sében, a tartós béke biztosításában. E magasztos feladatok maradéktalan teljesítésére kétségkívül csak olyan világszervezet képes, amely tag­jai sorában egyesíti mindazokat a békeszerető államokat, amelyek az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vál­lalják. A felvételüket váró békeszerető országok, köztük Magyarország felvétele az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy a világ­­szervezet tekintélye tovább növekedjék és tevékenysége még eredményesebben szolgálja az egész emberiség ér­­dekeit. A békeszerető magyar nép és kormánya úgy véli, hogy a genfi kormányfői értekezlet és ezt követően a vi­lág népeinek és a kormányoknak — köztük a magyar népnek és kormányának — a nemzetek barátságát elő­mozdító sikeres erőfeszítései elhárították azokat a körül­ményeket, amelyek eddig meggátolták Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya erősen bí­zik abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének most megnyíló X. ülésszaka felveszi a Ma­gyar Népköztársaságot tagjai sorába. A Magyar Népköz­­társaság kormánya biztosítja a közgyűlés X. ülésszakái, hogy kész az alapokmányban foglalt kötelezettségek telje­sítésére, valamint arra, hogy méltóan kivegye részét az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából. “­­ HEGEDŰS ANDRÁS, a Magyar Népköztársaság . v­­ . . Minisztertanácsának elnöke «

Next