Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-09-20 / 221. szám
m; tyse&g protestrját egyesülve félti . -* 'tV-'" AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 221. szám , Kedd, 1955. szeptember 20. Ára: 50 fillér Párttaggyűlések elé Az elkövetkezendő napokban tartják Csongrád megyében a pártalapszervezetek a taggyűlések zömét. A párt mindig nagy jelentőséget tulajdonított a havonként szokásos taggyűlések jó politikai és szervezési előkészítésének. Ezútal különösen jól kell előkészíteniük a pártalapszervezetek vezetőinek és aktivistáinak a párttaggyűléseket, mert sokirányú munka hárul a kommunistákra. Előttünk áll a harmadik negyedévi ipari tervek sikeres megvalósítása, a negyedik negyedévre való alapos felkészülés, de gondolni kell már új ötéves tervünk megfelelő előkészületeire is. Nem kisebb munkát ró a kommunistákra az őszi mezőgazdasági munkákra való mozgósítás, valamint a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése.Mivel érveljenek a népnevelők? Elsősorban a tíz év során elért országos és megyei eredményeinkkel. Mondják el, hogy Sztálinváros, Inota, Komló, Kazincbarcika és a többi nagy létesítményeink által vált hazánk elmaradt agrárországból fejlett ipari országgá. Iparunk fejlettsége képezi az alapját mezőgazdaságunk fejlődésének s növekedő jólétünknek, mert ezáltal teremtjük meg az árubőséget, ami a dolgozóknak is elsőrendű érdeke. A hiba még ott van, hogy iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésének győzelmi jelentéseit nem értékeljük megfelelően. Pedig egy-egy új üzem, vagy egy-egy új tsz létesítése a dolgozók anyagi és kulturális jóléte emelkedése szempontjából igen nagy jelentőségű. Vajon melyik munkás nem örül annak, ha iparunk egyre több ruházati és háztartási cikkeket gyárt évről évre. Nézzük a tényeket! Megyénkben a növekvő áruforgalom legfényesebben bizonyítja az áruellátás növekedését. Pamutszövetből 1952-ben 123 ezer 824 négyzetmétert vásároltak megyénk dolgozói, 1954-ben már a pamutszövet vásárlás 222.008 négyzetméterre emelkedett. Kész férfi 1abátot például 1952-ben a megye boltjaiban 6682-t, s 1954-ben már 16.344-et vásárottak a dolgozók. A nőilabátok vásárlásának forgalma is közel megduplázódott három év alatt. Hasonlóképpen növekedett a gyermekkabátok áruforgalma is. Megyénk lakói 1952-ben 3629 tűzhelyet, 1954-ben már 5114 tűzhelyet vásároltak. Az előző évek azonos időszakához viszonyítva a rádióvásárlás 4070-ről 7678-ra emelkedett. 1954-ben kétszeresnél is több édességcikkeket fogyasztottak, mint 1951-ben. Ezek csak kiragadott tények. A népnevelő elvtársaknak az a feladatuk, hogy az országos és megyei eredményeinket aprópénzre váltsák és egy-egy munkás, paraszt vagy értelmiségi dolgozó családjának életében is megmutassák azokat a lényeges változásokat, amelyek bekövetkeztek. Ugyanakkor mozgósítsanak valamennyi dolgozót feladataink előtt álló akadályok elhárítására. Emlékeztessük a dolgozókat a múltra is. Találunk érvet bőven, ha a régi munkások között forgolódunk. Például Tápai Lajos mérleggyári asztalos, munkásszülők gyermeke, elmondta, hogy a múltban csak nehéz körülmények között tudta elvégezni az elemi általános iskola nyolc osztályát, 1339-ben asztalostanoncnak szerződött. Keserves három és félévet töltött el így — reggel 6 órától este 8—9 óráig kellett havi hat pengőért dolgoznia. Végül hiába volt kezében a segédlevél, napszámosmunkát kellett vállalnia — de ez sem sikerült mindig. Azután jött a háború. Fogságba került. 1948- ban jött haza s milyen jóleső érzés volt számára, amikor azonnal munkába állhatott és havonta 400 forintot kereshetett. 1950 óta a Mérleggyárban dolgozik, ma 1300—1400 forintot keres havonta. A múltban arra nem is gondolhatott egy munkás, hogy motorkerékpárt vegyen magának. Tápai Lajos azt is vett. De ezenkívül szép kombinált szobabútorra, konyhabútorra, rádióra és feleségének kerékpárra is tellett. Tápai Lajos azzal fejezte be nyilatkozatát: »Mindazért, hogy mi ilyen boldogan és szabadon élhetünk, sok kommunista harcolt és a legjobbak életüket is feláldozták. A szovjet katonák elhozták számunkra a szabadságot, boldogságot, amit jó munkával igyekszünk meghálálni. Tápai Lajos által sok munkás szólal meg, hiszen a dolgozóknak az élete többé-kevésbé hasonlóképpen megváltozott, mint a Tápai Lajosé. S ha ezeket emlékezetükbe idézzük a dolgozóknak, még lelkesebben harcolnak a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Hiszen az új ötéves tervünk még nagyobb mértékben hozzá fog járulni életszínvonalunk emelkedéséhez, így válik a népnevelők szava társadalmat formáló erővé. A párttaggyűléseken értékelik a kommunisták az elvégzett munkát és megbeszélik a pártszervezet előtt álló feladatokat is. A taggyűléseknek e munkák kiindulópontjaként kell szolgálniuk, mert ha nem követi a párttaggyűlések határozatait tett, akkor hiábavaló beszélgetéseket folytattak a párttagok. Leglényegesebb feladata a taggyűlésnek most, hogy jól szervezett, széleskörű politikai munkával harcba mozgósítsa a kommunistákat elért eredményeink továbbfejlesztéséért, az életünket jobbá, szebbé tevő népgazdasági tervek teljesítésének sikeréért, , i ,|| A taggyűléseken az agitációs munka szervezeti és tartalmi feladatait kell megtárgyalniuk a párttagoknak. Eddigi sikereinkben nagy része van a népnevelők lelkes munkájának, éppen ezért az alapszervezetek vezetőinek már a taggyűléseket megelőző hetekben gondoskodniok kell arról, hogy a népnevelők ne menjenek üres tarisznyával az agitációra. Érveket pedig találnak bőségesen. Gyűjtsék hát egy csokorba a tényeket, az elért eredményeket, de ugyanakkor munkánk távolabbi céljait is mondják el a munkásoknak és a parasztoknak. Természetesen a taggyűléseken a párt erősítésének a feladatait is meg kell beszélniük a kommunistáknak. A tag- és tagjelöltfelvétel megjavításával pártunkat erősebbé, edzettebbé, harcrakészebbé tesszük. Az agitáció irányuljon a jobb munkára, serkentse a dolgozókat hazafias kötelességeik teljesítésére, a parasztság új és jobb életének a megmutatására. A taggyűlések mérlege ezekben juthat kifejezésre. A külsőszerháti dolgozó parasztok azért gyűltek össze az olvasókörben, hogy termelőszövetkezetet alakítsanak. Az alakuló gyűlést este hat órakor akarták elkezdeni, s noha fél hét is elmúlt már, beszélgetnek még. Ugyanis várnak valakit, aki még nem töltötte ki és nem írta alá a belépési nyilatkozatot, sőt még két órával előbb is kijelentette, hogy ő biz* nem lép be a szövetkezetbe, de azért megígérte, hogy eljön ... Az emberek mégiscsak kesereglenek. A kicsi terem egészen megtelik velük. Most már gyorsan peregnek a percek s röviddel később C. Molnár bácsi, az alakuló közgyűlés korelnöke üdvözli az egybegyűlteket: —• Tagtársak, kedves vendégeink! .i. — de ajkán csakhamar elakad a szó. Az ajtóban hátul egy testes kis ember jelenik meg. Zavarában vastag bajszát igazgatja. Minden szem reámeredt, mégiscsak eljött, ő csak ujjaival a kalapja szélén babrál, szeme pedig a „gazdát“ keresi. Nem tudja, tulajdonképpen kivel is kellene itt beszélnie. C. Molnár Imre szavai a fülébe csengenek: „Tagtársak“... — ez neki újszerű, viszont vendégnek sem érzi magát, hisz ő is érdekelt fél itten!... A korelnök nyugalommal nézegeti egy darabig Muzsikot, a fészkelődőt, aki majdcsak megtalálja a helyét, de mikor az egyik padon végül helyet szorítanak neki, C. Molnár, a korelnök csalódottan rándít deres bajszán kicsit haragosan egyet balról, egyet meg jobbról, aztán újfent belevág: — Hát kedves tagtársak, kedves vendégeink! Váratlan meglepetés — Megálljunk! — kiált közbe valaki. — Már engedelmet, hogy beleszóltam, de be kell jelentenem, hogy nem húszan, hanem 21-en kezdjük, mert Muzsik János hétholdas dolgozó paraszt éppen most súgta meg, hogy ő is tagja akar lenni a most megalakuló szövetkezetnek s a belépési nyilatkozatot alá is írja. Muzsik szomszéd aligha kapott még életében olyan tapsot, mint abban a pillanatban a szerházi olvasókörben, amikor a belépési nyilatkozatot aláírta és a korelnöknek átnyújtotta. Arra meg végképp nem gondolt, ami a belépése után öt perccel történt: tagja lett az új tsz vezetőségének, intézőbizottsági tagja. A termelőszövetkezet vezetőit szavazással egyenként választották meg. Az elnöke Molnár János hétholdas dolgozó paraszt, az intézőbizottság tagjai pedig Muzsik János hétholdas és Molnár Sándor hat és félholdas dolgozó paraszt lett. Neve: Haladás TSZ A vezetőség megválasztása után még sokáig beszélgettek a termelőszövetkezeti közgyűlésen az emberek. Mindenekelőtt fontos probléma volt, hogy az új tsz-nek milyen nevet adjanak. Volt, aki a magyar mártírok nevei közül javasolt néhányat, mások meg a nemzetközi munkásmozgalom sok éves harcainak hősei közül, végül mégis amellett maradtak: az új tsz neve legyen „Haladás“. Most már csak az maradt hátra, hogy a működési engedélynek a kérését megfogalmazzák és a közgyűlésen részt vett, a belépési nyilatkozatot aláírt dolgozó parasztok alá is írják. Miközben ezzel foglalatoskodtak, felszólalt Köteles János elvtárs, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője s az új tsz tagjainak nagy örömére bejelentette, hogy a gépállomás egyik traktora ekével együtt már hétfőn az idei terménytől letakarított földeken szántani kezd. Ezt a munkát nemigen tudja gátolni semmi, hiszen az új tsz tagjai szomszédok, egymás mellett van a földjük. Tsz-en kívül maradt egyéni dolgozó paraszt szinte alig van, s aki van, az is gondolkodik, hogy belépjen. A termelőszövetkezet közgyűlésén felszólaltak a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai is. Dani elvtárs, a Dózsa TSZ elnöke többek között a következőket mondta: — Elvtársak! A meghívásuknak örömmel tettünk eleget és első közgyűlésükre készséggel jöttünk el. Eljöttünk, hogy elmondjuk, hogyan alakíthatnak néhány esztendő alatt milliós termelőszövetkezetet. Mi csak tizenketten, százhatvan holdon, egy kutyával és egy macskával kezdtük, s ma sertéseink százszámra sikongnak az ólban, csikóink karámban nyerítenek, teheneink gulyában kolompolnak a pusztán s hogy egészen röviden szóljak: csupán ebben az esztendőben 14 termelőszövetkezeti tagunk vásárolt házat a városban. A példa Dani Mihály elvtárs beszélt azután részletesen arról, hogy az idei évet ugyan még nem tudják pontosan felmérni, de a múlt évi zárszámadáson a Domján-családnak, amelyből négyen vettek részt a közös munkában, 46.000 forint értékű, a Liska-családnak pedig 48 ezer forint értékű, Dopsa Imrének pedig, aki egyedül 900 munkaegységet szerzett tavaly, 30 ezer forintnál is több értékű jövedelem jutott. Mindezt a közösből kapták, ehhez járul még a háztáji gazdaságból eredő jövedelem. Érthető, hogy Dopsa Imre könnyűszerrel meg tudta vásárolni új házát, amelyért 30 ezer forintot fizetett. A Dózsa-tagok közül felszólalt Liska István is akiől előbb már Dani elvtárs szólott. Büszkén beszélt a..ui, hogy amikor fia motorkerékpár után vágyakozott, szinte a mellényzsebből ki tudta azt fizetni. Máskor, amikor megalakult a vadásztársaság, könnyen vásárolt 1200 forintért vadászpuskát. Közben férjhez ment leánya is, akit — mint mondta — olyan szépen kiházasított, hogy szeretné látni azt az egyéni dolgozó parasztot, aki a leányát olyan hozománnyal engedi szárnyra, mint ahogy engedte ő az övét. Annak meg nem is tulajdonított nagy jelentőséget, — csak úgy mellesleg jegyezte meg az új tsz tagjainak legnagyobb csodálkozására —, hogy ma „csak“ négy és félezer forintot tett zsebre s azzal indult el Szegedre, hogy családjának egy kis ruhaneműt vegyen, *’ki» A Haladás TSZ tagjai ámulva hallgatták a Dózsa TSZ tagjainak minden szavát és ugyancsak csodálkoztak, amikor azok elmesélték, hogy a „Dózsá“-ban ma már villanymotorral dolgoznak szinte mindenütt. Matók István elvtárs, a Szántó Kovács János TSZ elnöke is hasonló jókat mondott a szövetkezeti életről. Méginkább szeressék a földjét... Felszólalt a közgyűlésen Forgó László elvtárs, a Vásárhelyi Városi Pártbizottság első titkára és Illefalvi Pál elvtárs, a Vásárhelyi Gépállomás igazgatója. Mindketten annak a biztos reményüknek adtak kifejezést, hogy a szerháti Haladás TSZ néhány esztendő múlva akár a Dózsa TSZ-nek is A Haladás TSZ-be Ifj. Imre Sándor (Tanya 1338.) egy lóval, Muzsik József (Tanya 1542.) 8 hold földdel és két lóval, Sebők Ferenc (Tanya 1675.) 3 és fél holddal, Imre Pál (Tanya 1666.) hét holddal, Muzsik József (Tanya 1593.) hét holddal és két lóval, Lakos Bálint (Tanya 1620.) 9 holddal és két lóval, Muzsik János (Tanya 1547.) hét holddal és egy lóval, Molnár József (Tanya 1543/a.) 14 holddal és két lóval, Molnár Sándor (Tanya 1550.) 6,5 holddal és két lóval, Mérai Zsuzsanna (Tanya 1629.) tíz holddal, Molnár János (Tanya 1547.) tíz holddal és két lóval, Imre Sándor (Tanya 1738.) négy holddal, Szűcs Lajos (Tanya 1624.) hat és félholddal és egy lóval, ifj. Galyas Balázs (Tanya 1545.) tizenkét holddal és egy lóval,versenytársa lehet. Ehhez azonban nemcsak a helyi adottságokra, hanem arra is szükség van, hogy a tsz-be belépett dolgozó parasztok a földet ezután méginkább magukénak tekintsék, méginkább szeressék, mint ahogyan szerették eddig. — Problémáikban pedig mondotta Forgó elvtárs “ forduljanak mindig bizalommal a párthoz, a tanácshoz és a gépállomáshoz... Büszkék vagyunk Külsőszerhát dolgozó parasztságára, mert nagy vívódásuk, sok gondolkodásuk ellenére szinte egy hét alatt egész tanyasorok mozdultak meg és léptek a közös gazdálkodás útjára... "Amikorra már a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére került a sor, az új tsz tagjai nemcsak megnyugodtak valamennyien, de Molnár János, az új elnök ki is jelentette hagosan: nem az idén, hanem 7—8 esztendővel ezelőtt kellett volna kezdeniük, amikor megalakult a Dózsa TSZ. De így sem késő még: a párt szava és tanácsa eljutott a szerháti dolgozó parasztokhoz is. Muzsik Ferenc(Tanya 1543.)’ öt holddal és egy lóval léptek be. Az alapítók között van Kabódi János (Tanya 1629.), C. Molnár Imre (Tanya 1630.), Halmi Imréné (Tanya 1623.), Bánfi István (Tanya 1638.), Tolnai Imre (Tanya 1667.) és Diószegi Sándor (Tanya 1631.) szám alatt lakó dolgozó paraszt. Az alapítók zöme tehát olyan dolgozó középparaszt, aki felismerte, hogy összefogással a termelőszövetkezetben sokkal jobban boldogulnak, mint egyénileg. A megalakult új szövetkezethez nap mint nap újabbak csatlakoznak. Hasonló mozgolódás kezdődött meg a belsőszerháti határban is, ahol a napokban szintén termelőszövetkezetet alakítanak a dolgozó kis- és középparasztok. Zelei Béla Új korszak kezdődött Vásárhely szerháti határrészében Tanyasorok parasztsága lépett a közös gazdálkodás útjára fiz áj tsz tagjai « A Magyar Népköztársaság kormányának távirata az EüfSüüS közgyűlésének 2. ülésszakához A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözletét küldi az Egyesült Nemzetek Szervezetének és őszintén kívánja, hogy a közgyűlés X. ülésszaka eredményekben gazdag és sikeres munkát végezzen az általános nemzetközi helyzet további javítása, a nemzetek baráti kapcsolatainak fejlesztése, az egyetemes béke és biztonság megszilárdítása érdekében. A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete, valamint az azóta bekövetkezett több fontos esemény, a nemzetközi helyzet lényeges javulását eredményezte. A Magyar Népköztársaság kormányának véleménye szerint ilyen körülmények között még nagyobb szerep és feladat hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére a nemzetek baráti kapcsolatainak fejlesztésében és kiszélesítésében, a tartós béke biztosításában. E magasztos feladatok maradéktalan teljesítésére kétségkívül csak olyan világszervezet képes, amely tagjai sorában egyesíti mindazokat a békeszerető államokat, amelyek az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalják. A felvételüket váró békeszerető országok, köztük Magyarország felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy a világszervezet tekintélye tovább növekedjék és tevékenysége még eredményesebben szolgálja az egész emberiség érdekeit. A békeszerető magyar nép és kormánya úgy véli, hogy a genfi kormányfői értekezlet és ezt követően a világ népeinek és a kormányoknak — köztük a magyar népnek és kormányának — a nemzetek barátságát előmozdító sikeres erőfeszítései elhárították azokat a körülményeket, amelyek eddig meggátolták Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya erősen bízik abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének most megnyíló X. ülésszaka felveszi a Magyar Népköztársaságot tagjai sorába. A Magyar Népköztársaság kormánya biztosítja a közgyűlés X. ülésszakái, hogy kész az alapokmányban foglalt kötelezettségek teljesítésére, valamint arra, hogy méltóan kivegye részét az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából. “ HEGEDŰS ANDRÁS, a Magyar Népköztársaság . v . . Minisztertanácsának elnöke «