Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)

1956-02-09 / 34. szám

\ Világ proletárjai egyesüljetek} AZ MDP CSONGR DMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ——^—m—«—i——."i-ini ———-------------------mimniiii i ............. iiimtw ■ win um imiiimiiMiin iiiiiiTniiMmirnn—rTtwwTrr-”——»r~ niiiniw a [wmwiirrmw __ XII. évfolyam, 34. szám Ára: 50 fillér Csütörtök, 1956. február 9. fi Magyar Népköztársaság kormánya mini erejével a nemzetközi feszítség további csökkentésére törekszik Megkezdte munkáját az országgyűlés ülésszaka A N­épköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusának (2.) bekezdése alapján az­­ országgyűlés ülésszakát szerdán délelőtt 11 órára összehívta. A szerdai ülésen megjelentek a párt és a kormány ve­zetői, Apró Antal, Ács Lajos, Do­bi István, Erdei Ferenc, Gerő EmS, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mehis József, Rákosi Mátyás, Bata István, Piros László, Egri Gyu­la, Vég Béla. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisz­tertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bevezetőben megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szal­veti Mihály altábornagy, országgyűlési képviselőről. Az országgyűlés a megemlékezést felállva hallgatta vé­gig és Szarvai Mihály emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Bács-Kiskun megyei választókerületben Szalvai Mihály halálával megürese­dett képviselői helyre az Elnöki Tanács Fekete Miklós soron­­következő pótképviselőt hívta be. Ezt követőleg Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára számolt be az Elnöki Tanácsnak az ország­gyűlés két ülésszaka között kifejtett tevékenységéről és ismert­tetett több törvényerejű rendeletet. Az országgyűlés a beszámolóban foglaltakat tudomásul vette. Ezután Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnö­ke emelkedett szólásra. Hegedüs András elvtárs­i beszéde Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselő Elvtársak! A Magyar Népköztársaság kormánya köte­lességének tartja, hogy az or­szággyűlésnek beszámoljon az elmúlt időszakban kifejtett kül­politikai tevékenységéről, s ennek keretében számot adjon a varsói szerződésben részve­vő államok politikai tanácskozó bizottságának prágai üléséről. — Az 1955-ös esztendő — amelynek során eredmények születtek a nemzetközi feszült­ség enyhítésében — a­ békesze­­rető erők komoly sikereinek éve volt és jelentős eredményeket hozott a Magyar Népköztársa­ságnak is. Ugyanakkor ez az év a magyar népi demokrácia megszilárdulásának, a munkás­paraszt szövetség megerősödésé­nek és a népgazdaság fejleszté­sében elért jelentős sikereknek az esztendeje volt.­­­ Az elmúlt esztendő a nem­zetközi feszültség kiéleződésével kezdődött. Egyes nyugati orszá­gok kormányainak , elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyomására 1954 végén aláírták a Nyugateurópa Unió néven ismert agresszió­ tömb létrehozására és a német militarizmus feltámasztásán irányuló párizsi egyezményeket Az 1955-ös év kezdetére ezek­nek az egyezményeknek a rati­fikálása és ennek következtében a nemzetközi feszültség növeke­dése nyomta rá bélyegét. Jű­löszként, az agresszív jellegű Nyugateurópai Unió létrehozá­sára ■ és a párizsi szerződésekre a Szovjetunió és vele együtt az európai békeszerető államok — köztük Magyarország — megal­kották a védelmi jellegű varsó szerződést. — Az a körülmény, hogy a múlt esztendő mégsem a fe­szültség növekedésének, a­mi — Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a körülményt, hogy jóllehet a nemzetközi helyzetben eny­hülés következett be, a Szov­­jetunió­ vezette béketábor külpolitikai kezdeményezé­seivel jelentős sikereket ért degháború fokozódásánál, éveként került be a történe­lembe, annak köszönhető, hogy a népek a világ min­den országában egyre hatá­rozottabban fejezték ki bé­kevágyukat, követelték a vi­tás kérdések békés úton való megoldását, az atom- és hid­rogénfegyverek betiltását és a fegyverkezési verseny megszüntetését. Ugyanakkor elsősorban a Szovjetunió kormánya és mindazok a kormányok, amelyek a béke fenntartásának őszinte hívei, lankadatlanul újabb és újabb akciókat indítottak az ag­resszív erők megfékezése és a nemzetközi légkör megja­vítása érdekében. Kiemelke­dik ezek közül az osztrák ál­lamszerződés megkötése, a Szovjetunió és a szocializ­must építő országok viszo­nyának rendezése Jugoszlá­viával, a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezlete a négy nagyhatalom kor­mányfőinek genfi értekezlete a moszkvai szovjet—a nyugat­német tárgyalások és a két ország közti diplomáciai kap­csolatok felvétele, 16 új tag­állam — köztük Magyaror­szág — felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe (nagy taps) és végül Bulganyin és Hruscsov elvtársiak indiai barmai és afganisztáni útja Ezek az eredmények­­ kétség­telenül bizonyítják, hogy ; hírhedt erőpolitika folytatás; a népek egyre határozottabb ellenállásába ütközik és hogy a különböző országok érdekeinek kölcsönös tiszte­letben tartásán alapuló tár­gyalások jelentik a rendezet­len problémák megnyugtat megoldásának egyetlen jár­ható útját el, bizonyos nyugati körök, elsősorban az Egyesült Álla­mokban, tovább folytatják mesterkedéseiket a nemzet­közi légkör megfertőzése és elmérgesítése érdekében. — Az imperialista körök attól félnek, hogy a nemzet­közi légkör enyhülése csök­kenti a hadianyagte­rm­­elés­ből származó busás hasznu­kat és a nehezen összetákolt katonai csoportosulásaik szét­hullásához vezet. A népek azonban—és különösen Euró­pa népei , amelyeket az imperialista kalandorok egy emberöltő alatt kétszer so­dortak szörnyű világháború­ba, egyre határozottabban és egységesebben lépnek fel és követelik kormányaiktól, hogy békeszerető politikát folytassanak. (Taps). E hely­ről is üdvözöljük a francia népet, amely a legutóbbi vá­lasztásokon az imperialista körök hidegháborús terveire határozott nemmel válaszolt. (Lelkes taps.) — A hidegháború szószó­lói semmissé akarják tenni a genfi kormányfői értekezlet révén bekövetkezett enyhü­lést, amelyet a népek szerte a világon örömmel üdvözöl­tek. Az imperialisták többek között arra törekszenek, hogy fenyegetéseik kíséretében meghirdetett katonai prog­ramjaikkal és a fegyverke­zés fokozásával gazdasági és kulturális építésük lassításá­ra kényszerítsék a békesze­rető államokat. Ez az irányzat világosan kirajzolódik. A NATO múlt évi decemberi miniszteri ér­tekezlete állást foglalt amel­lett, hogy támadó szellemű hadseregét atom- és hidro­génfegyverekkel szereljék fel, a nyugat-európai légierőt egyharmadával növeljék és tovább gyorsítsák Nyugat- Németország felfegyverzését. Visszatükrözi ezt az is, hogy — ellentétben a Szovjetunió­val és a béke­tábor más or­szágaival, amelyek csökken­tették hadseregeik létszámát és honvédelmi költségvetései­ket — az Egyesült Államok hatalmas összeggel emelte fel ez évi katonai kiadásait. A genfi szellemmel szöges A béke erőinek az elmúlt időszakiban a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a béke biztosításáért folytatott küz­delméből — erejéhez képest — a Magyar Népköztársaság is kivette részét. A kormány külpolitikáját az országgyűlés 1955. április 22-i határozata alapján folytatta, amely e politika legfőbb célkitűzése­ként »a magyar nép békés építő munkájának, hazánk függetlenségének biztosítá­sát« jelölte meg. Külpolitikánk megvalósítá­sának szilárd alapját képez­te, hogy az elmúlt évben — csak úgy, mint a hazánk fel­­szabadulás óta eltelt több mint egy évtized folyamán — bizton támaszkodhattunk felszabadítónkra és nagy ba­rátunkra, a Szovjetunióra (lelkes taps) és építhettünk a testvéri népi demokratikus országok segítségére. A magyar népi demokrá­cia fejlődése, országunk fel­emelkedése szempontjából legnagyobb jelentőséggel a Szovjetunióval és a szocialis­ta tábor többi országával való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink erő­sítése bír. A szocialista tábor országai közötti együttműkö­dés szilárd elvi alapra, a ellentétben álló törekvéseik során a nyugati nagyhatal­mak még a leszerelés kérdé­sében korábban tett javasla­taiktól is elálltak és a fegy­verzet, a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atom- és hidrogénfegyeverek eltiltásának eszméjét is meg­tagadták. Mindezek­ arra mu­tatnak, hogy a népeket fe­nyegető új világháború ve­szélye még nem múlt el. Legutóbb Dulles amerikai k­ül­ü­gy­min­is­zer a Life című lapnak adott nyilatkozatá­ban oly nyíltan dicsőítette a háborús kalandok politiká­ját, hogy az még egyes ame­rikai politikusok és szövetsé­geseik, egyes angol vezető körök részéről is visszautasí­tásra talált. Külön meg kell említenem azt a közös nyilatkozatot is, amelyet az amerikai elnök és a brit miniszterelnök wa­shingtoni tárgyalásairól a na­pokban közzétettek, amely újabb támadást jelent a népi demokráciák ellen, de sérti azoknak az afrikai és ázsiai országoknak függetlenségét is, amelyeknek kormányai — felism­erve népeik érdekét — nem csatlakoztak imperia­lista katonai tömbökhöz. Ez a nyilatkozat arra az idő­szakra emlékeztet, amikor ezeknek a népeknek a sorsá­ról még Washingtonban és Londonban döntöttek. De —­ akár tetszik ez egyeseknek, akár nem — ez időszak egy­szer s mindenkorra letűnt. (Taps.) Meggyőződésünk, hogy egyes imperialista körök mesterkedései ellenére is megvan minden lehetősége annak, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére és a biztonság megerősítésére irá­nyuló politika — amely a népeik békeakaratát fejezi ki — további eredményeket hozzon. .magyarországi látogatásának, amely nagyszerű kifejezője­ volt a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, test­véri barátságának. (Taps­) Ugyancsak nagy jelentősége van annak, hogy a Román Népköztársaság nagy nemzet­­gyűlése küldöttségeinek ma­gyarországi látogatásai során közvetlen, személyi kapcso­latok jöttek létre törvény­hozó testületeink között és ezzel sokoldalú együttműkö­désünk újabb vonással gazda­godott. Látva a parlamenti kül­döttségek látogatásának je­lentőségét, javasoljuk, hogy az országgyűlés hívja meg magyarországi látogatásra a Lengyel Népköztársaság nemzetgyűlésének és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság népi kamarájának kül­döttségét. (Taps.) A kölcsönös gazdasági se­gítség tanácsának Budapes­ten decemberben megtartott ülése tovább vitte előre or­szágaink között a szocialista munkamegosztáson alapuló gazdasági együttműködést, amely sokoldalúan valósul meg a Szovjetunió és a népi demokráciák következő öt­éves tervei előkészítő mun­káiban és ez elősegíti, hogy a szocialista tábor országai az eddiginél egységesebben és összehangoltabban dolgoz­zanak a népgazdaság fellen­dítéséért, népeik jólétének emeléséért. Teljes erőnkkel részt veszünk ebben az egész szocialistia világgazdaság­ és ezen belül hazánk számára is oly nagy jelentőségű munká­ban és üdvözöljük a gazda­sági együttműködés kiszéle­sítését. Az egész szocialista tábor gazdasági erejének további növekedésében hatalmas je­marxizmus a leninizmus elvi alapjára épül. Ez köti össze a szocialista tábor országait és ez teszi lehetővé, hogy szoros egységben tevékeny­kedjenek mind a népgazda­ság, a tudomány, a kultúra fejlesztéseiben, mind külpoli­tikai téren. És ha az imperialista kö­rök félremagyarázzák, rágal­mazzák ezt az elvi alapon nyugvó egységet, azt azért teszik, mert látják az ebben rejlő erőt. Mi azonban hatá­rozottan kijelentjük, hogy a szocialista tábor országai közötti egységnek az erősíté­sét dolgozó népünk iránti legszentebb kötelességünk­nek tartjuk. Ennek megfele­lően az országgyűlés abban jelölte meg a kormány kül­politikájának alapvető fel­adatát, hogy „tovább mélyít­sük barátságunkat és testvéri együttműködésünket a nagy Szovjetunióval, a Kínai Nép­­köztársasággal, a szocialista tábor valamennyi országával, politikai, gazdasági, kulturá­lis és védelmi téren, az élet minden területén“. A Szovjetunióval való testvéri kapcsolatok erősíté­sében nagy szerepet tulajdo­nítunk a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa küldöttsége amely a kommunizmus­ épí­tésének, a népgazdaság gyors fellendítésének lenyűgöző harci programja. Szívünk tel­jes melegével üdvözöljük a Szovjetunió népeit, amely­ek dicső pártj­uknak, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára készülve nagy lelkesedéssel és oda­adással fogtak hozzá ezen világtörténelmi jelentőségű program valóraváltásához. (Taps.) Kiemelkedő jelentőségű eseményként kell szólni ar­ról, hogy ellátogatott ha­zánkba a Kínai Népköztársa­ságból Csu Te marsall, elv­­társ, a Kínai Népköztársaság alelnöke. (Taps.) Ez a látoga­tás az országaink és népeink közötti kapcsolatok történe­tének fontos állomása és nagyban hozzájárul a ma­gyar és a kínai nép meg­bonthatatlan barátságának és testvéri együttműködésé­nek további fejlődéséhez. Nagy lépést tettünk előre a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok népeivel való barátság elmélyítése ér­dekében azzal is, hogy lé­nyegesen megkönnyítettük a látogatást egymás országaiba. Az elmúlt évben már tízezré­vel utaztak magyar állam­polgárok Csehszlovákiába és Romániába üdülésre vagy rokonaik látogatására és ha­sonlóan nagy számban érkez­tek hazánkba csehszlovák és román állampolgárok. A leg­utóbbi napokban pedig a Szovjetunió kormányának kezdeményezésére kölcsönö­sen lehetővé tettük, hogy ál­lampolgáraink útlevél nélkül ellátogathassanak egymás or­szágaiba. Tisztelt Képviselő Elvtár­sak! Az országgyűlés, legutóbbi ülésszakán, fontos feladatul állította a kormány elé, hogy „a jövőben is folytassa a nemzetközi együttműködés politikáját és a nemzetközi feszültség enyhítése, a tartós béke biztosítása érdekében fejlessze gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatait az ös­­­szes országokkal’’; s hogy „fordítson különös gondot a szomszédos országokkal, va­lamint olyan országokkal fennálló kapcsolataink kiszé­lesítésére, amelyek nem vesz­nek részt agresszív tömörülé­sekben és politikájuk nem irányul a béketábor országai, köztük hazánk ellen”. Visszatekintve az 1955-ös esztendőre, úgy vélem, nyu­godt lelkiismerettel közölhe­tem az országgyűléssel, hogy a kormány teljesítette ezt a feladatot. Egész külpoliti­kánkat a nemzetközi légkör megjavítására irányuló együttműködési készség jelle­mezte. A kormány számos kezdeményezést tett annak érdekében, hogy a más orszá­gokkal fennálló, még megol­datlan kérdések rendezését tárgyalások útján, a kölcsö­nös érdekek messzemenő fi­gyelembevételével elősegít­sük. Kezdeményező politikát folytatunk azért, hogy a kör­nyező országokkal való kap­csolataink megjavításával, népeink barátságának fejlesz­tésével előmozdítsuk Délke­­let-Európa békéjének és biz­tonságának megszilárdulását. Az elmúlt év során, amint arról az országgyűlés novem­beri ülésszakán már beszá­moltam, kölcsönös erőfeszíté­sek eredményeként megja­vultak a magyar—jugoszláv kapcsolatok. A két ország kö­zött ismét normális személy­es teherforgalom bonyolódik le. magyar állampolgárok Jugoszláviába, jugoszláv ál­lampolgárok Magyarországra látogatnak el. Megindult az árucsereforgalom is. A ma­gunk részéről erőnkhöz ké­pest mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk azért, hogy a még rendezetlen kér­dések a kölcsönös érdekek figyelembevételével megol­dódjanak. Szilárd meggyőző­désünk, hogy megvan a lehe­tőség arra, hogy a gazdasági, a politikai és a kulturális kapcsolatok továbbfejleszté­sével a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között olyan helyzet alakuljon ki, amely teljes mértékben megfelel két szomszédos, a szocializmus építésén munkálkodó ország viszonyának. Arra törekedtünk, hogy nyugati szomszédunkkal, Ausztriával is jószomszédi vi­­­­szonyt, megértő együttműkö­dést alakítsunk ki. Ezt a tö­rekvésünket a múltban gátol­­­­t­a Ausztria rendezetlen nem­zetközi státusa és bizonyos imperialista körök azon ter­­­­vei, amelyeknek értelmében Ausztriát agresszív tömörülé­sekbe bevonva, alpesi erőd­­­­jükké építették volna ki. Kedvező irányban változott a helyzet, amikor megkötötték az osztrák államszerződést, és­­ az osztrák parlament tör­vénybe iktatta Ausztria sza­bad akaratából vállalt örö­kös semlegességét, amelyet a Magyar Népköztársaság az elsők között ism­ert el. Nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően fejlesszük kap­csolatainkat. E célból több­­ f­olytatás a­ 2. oldalon.) Bizonyos nyugtai­ körök tevéb mesterk­ednek a nemzetközi feszültség növelésén Népünk tevékenyen kiveszi részét a béke biztosításáért folytatott küzdelemből Külpoltik­ánkat a légkör meg­javításár a irán­yuló együttműködési készseg jellemzi

Next