Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)
1956-02-09 / 34. szám
\ Világ proletárjai egyesüljetek} AZ MDP CSONGR DMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ——^—m—«—i——."i-ini ———-------------------mimniiii i ............. iiimtw ■ win um imiiimiiMiin iiiiiiTniiMmirnn—rTtwwTrr-”——»r~ niiiniw a [wmwiirrmw __ XII. évfolyam, 34. szám Ára: 50 fillér Csütörtök, 1956. február 9. fi Magyar Népköztársaság kormánya mini erejével a nemzetközi feszítség további csökkentésére törekszik Megkezdte munkáját az országgyűlés ülésszaka A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának (2.) bekezdése alapján az országgyűlés ülésszakát szerdán délelőtt 11 órára összehívta. A szerdai ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői, Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő EmS, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mehis József, Rákosi Mátyás, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bevezetőben megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szalveti Mihály altábornagy, országgyűlési képviselőről. Az országgyűlés a megemlékezést felállva hallgatta végig és Szarvai Mihály emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Bács-Kiskun megyei választókerületben Szalvai Mihály halálával megüresedett képviselői helyre az Elnöki Tanács Fekete Miklós soronkövetkező pótképviselőt hívta be. Ezt követőleg Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára számolt be az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés két ülésszaka között kifejtett tevékenységéről és ismerttetett több törvényerejű rendeletet. Az országgyűlés a beszámolóban foglaltakat tudomásul vette. Ezután Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. Hegedüs András elvtársi beszéde Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A Magyar Népköztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy az országgyűlésnek beszámoljon az elmúlt időszakban kifejtett külpolitikai tevékenységéről, s ennek keretében számot adjon a varsói szerződésben részvevő államok politikai tanácskozó bizottságának prágai üléséről. — Az 1955-ös esztendő — amelynek során eredmények születtek a nemzetközi feszültség enyhítésében — a békeszerető erők komoly sikereinek éve volt és jelentős eredményeket hozott a Magyar Népköztársaságnak is. Ugyanakkor ez az év a magyar népi demokrácia megszilárdulásának, a munkásparaszt szövetség megerősödésének és a népgazdaság fejlesztésében elért jelentős sikereknek az esztendeje volt. Az elmúlt esztendő a nemzetközi feszültség kiéleződésével kezdődött. Egyes nyugati országok kormányainak , elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyomására 1954 végén aláírták a Nyugateurópa Unió néven ismert agresszió tömb létrehozására és a német militarizmus feltámasztásán irányuló párizsi egyezményeket Az 1955-ös év kezdetére ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és ennek következtében a nemzetközi feszültség növekedése nyomta rá bélyegét. Jűlöszként, az agresszív jellegű Nyugateurópai Unió létrehozására ■ és a párizsi szerződésekre a Szovjetunió és vele együtt az európai békeszerető államok — köztük Magyarország — megalkották a védelmi jellegű varsó szerződést. — Az a körülmény, hogy a múlt esztendő mégsem a feszültség növekedésének, ami — Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a körülményt, hogy jóllehet a nemzetközi helyzetben enyhülés következett be, a Szovjetunió vezette béketábor külpolitikai kezdeményezéseivel jelentős sikereket ért degháború fokozódásánál, éveként került be a történelembe, annak köszönhető, hogy a népek a világ minden országában egyre határozottabban fejezték ki békevágyukat, követelték a vitás kérdések békés úton való megoldását, az atom- és hidrogénfegyverek betiltását és a fegyverkezési verseny megszüntetését. Ugyanakkor elsősorban a Szovjetunió kormánya és mindazok a kormányok, amelyek a béke fenntartásának őszinte hívei, lankadatlanul újabb és újabb akciókat indítottak az agresszív erők megfékezése és a nemzetközi légkör megjavítása érdekében. Kiemelkedik ezek közül az osztrák államszerződés megkötése, a Szovjetunió és a szocializmust építő országok viszonyának rendezése Jugoszláviával, a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezlete a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete a moszkvai szovjet—a nyugatnémet tárgyalások és a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvétele, 16 új tagállam — köztük Magyarország — felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe (nagy taps) és végül Bulganyin és Hruscsov elvtársiak indiai barmai és afganisztáni útja Ezek az eredmények kétségtelenül bizonyítják, hogy ; hírhedt erőpolitika folytatás; a népek egyre határozottabb ellenállásába ütközik és hogy a különböző országok érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló tárgyalások jelentik a rendezetlen problémák megnyugtat megoldásának egyetlen járható útját el, bizonyos nyugati körök, elsősorban az Egyesült Államokban, tovább folytatják mesterkedéseiket a nemzetközi légkör megfertőzése és elmérgesítése érdekében. — Az imperialista körök attól félnek, hogy a nemzetközi légkör enyhülése csökkenti a hadianyagtermelésből származó busás hasznukat és a nehezen összetákolt katonai csoportosulásaik széthullásához vezet. A népek azonban—és különösen Európa népei , amelyeket az imperialista kalandorok egy emberöltő alatt kétszer sodortak szörnyű világháborúba, egyre határozottabban és egységesebben lépnek fel és követelik kormányaiktól, hogy békeszerető politikát folytassanak. (Taps). E helyről is üdvözöljük a francia népet, amely a legutóbbi választásokon az imperialista körök hidegháborús terveire határozott nemmel válaszolt. (Lelkes taps.) — A hidegháború szószólói semmissé akarják tenni a genfi kormányfői értekezlet révén bekövetkezett enyhülést, amelyet a népek szerte a világon örömmel üdvözöltek. Az imperialisták többek között arra törekszenek, hogy fenyegetéseik kíséretében meghirdetett katonai programjaikkal és a fegyverkezés fokozásával gazdasági és kulturális építésük lassítására kényszerítsék a békeszerető államokat. Ez az irányzat világosan kirajzolódik. A NATO múlt évi decemberi miniszteri értekezlete állást foglalt amellett, hogy támadó szellemű hadseregét atom- és hidrogénfegyverekkel szereljék fel, a nyugat-európai légierőt egyharmadával növeljék és tovább gyorsítsák Nyugat- Németország felfegyverzését. Visszatükrözi ezt az is, hogy — ellentétben a Szovjetunióval és a béketábor más országaival, amelyek csökkentették hadseregeik létszámát és honvédelmi költségvetéseiket — az Egyesült Államok hatalmas összeggel emelte fel ez évi katonai kiadásait. A genfi szellemmel szöges A béke erőinek az elmúlt időszakiban a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke biztosításáért folytatott küzdelméből — erejéhez képest — a Magyar Népköztársaság is kivette részét. A kormány külpolitikáját az országgyűlés 1955. április 22-i határozata alapján folytatta, amely e politika legfőbb célkitűzéseként »a magyar nép békés építő munkájának, hazánk függetlenségének biztosítását« jelölte meg. Külpolitikánk megvalósításának szilárd alapját képezte, hogy az elmúlt évben — csak úgy, mint a hazánk felszabadulás óta eltelt több mint egy évtized folyamán — bizton támaszkodhattunk felszabadítónkra és nagy barátunkra, a Szovjetunióra (lelkes taps) és építhettünk a testvéri népi demokratikus országok segítségére. A magyar népi demokrácia fejlődése, országunk felemelkedése szempontjából legnagyobb jelentőséggel a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országával való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink erősítése bír. A szocialista tábor országai közötti együttműködés szilárd elvi alapra, a ellentétben álló törekvéseik során a nyugati nagyhatalmak még a leszerelés kérdésében korábban tett javaslataiktól is elálltak és a fegyverzet, a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atom- és hidrogénfegyeverek eltiltásának eszméjét is megtagadták. Mindezek arra mutatnak, hogy a népeket fenyegető új világháború veszélye még nem múlt el. Legutóbb Dulles amerikai külügyminiszer a Life című lapnak adott nyilatkozatában oly nyíltan dicsőítette a háborús kalandok politikáját, hogy az még egyes amerikai politikusok és szövetségeseik, egyes angol vezető körök részéről is visszautasításra talált. Külön meg kell említenem azt a közös nyilatkozatot is, amelyet az amerikai elnök és a brit miniszterelnök washingtoni tárgyalásairól a napokban közzétettek, amely újabb támadást jelent a népi demokráciák ellen, de sérti azoknak az afrikai és ázsiai országoknak függetlenségét is, amelyeknek kormányai — felismerve népeik érdekét — nem csatlakoztak imperialista katonai tömbökhöz. Ez a nyilatkozat arra az időszakra emlékeztet, amikor ezeknek a népeknek a sorsáról még Washingtonban és Londonban döntöttek. De — akár tetszik ez egyeseknek, akár nem — ez időszak egyszer s mindenkorra letűnt. (Taps.) Meggyőződésünk, hogy egyes imperialista körök mesterkedései ellenére is megvan minden lehetősége annak, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére és a biztonság megerősítésére irányuló politika — amely a népeik békeakaratát fejezi ki — további eredményeket hozzon. .magyarországi látogatásának, amely nagyszerű kifejezője volt a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátságának. (Taps) Ugyancsak nagy jelentősége van annak, hogy a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése küldöttségeinek magyarországi látogatásai során közvetlen, személyi kapcsolatok jöttek létre törvényhozó testületeink között és ezzel sokoldalú együttműködésünk újabb vonással gazdagodott. Látva a parlamenti küldöttségek látogatásának jelentőségét, javasoljuk, hogy az országgyűlés hívja meg magyarországi látogatásra a Lengyel Népköztársaság nemzetgyűlésének és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának küldöttségét. (Taps.) A kölcsönös gazdasági segítség tanácsának Budapesten decemberben megtartott ülése tovább vitte előre országaink között a szocialista munkamegosztáson alapuló gazdasági együttműködést, amely sokoldalúan valósul meg a Szovjetunió és a népi demokráciák következő ötéves tervei előkészítő munkáiban és ez elősegíti, hogy a szocialista tábor országai az eddiginél egységesebben és összehangoltabban dolgozzanak a népgazdaság fellendítéséért, népeik jólétének emeléséért. Teljes erőnkkel részt veszünk ebben az egész szocialistia világgazdaság és ezen belül hazánk számára is oly nagy jelentőségű munkában és üdvözöljük a gazdasági együttműködés kiszélesítését. Az egész szocialista tábor gazdasági erejének további növekedésében hatalmas jemarxizmus a leninizmus elvi alapjára épül. Ez köti össze a szocialista tábor országait és ez teszi lehetővé, hogy szoros egységben tevékenykedjenek mind a népgazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztéseiben, mind külpolitikai téren. És ha az imperialista körök félremagyarázzák, rágalmazzák ezt az elvi alapon nyugvó egységet, azt azért teszik, mert látják az ebben rejlő erőt. Mi azonban határozottan kijelentjük, hogy a szocialista tábor országai közötti egységnek az erősítését dolgozó népünk iránti legszentebb kötelességünknek tartjuk. Ennek megfelelően az országgyűlés abban jelölte meg a kormány külpolitikájának alapvető feladatát, hogy „tovább mélyítsük barátságunkat és testvéri együttműködésünket a nagy Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a szocialista tábor valamennyi országával, politikai, gazdasági, kulturális és védelmi téren, az élet minden területén“. A Szovjetunióval való testvéri kapcsolatok erősítésében nagy szerepet tulajdonítunk a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttsége amely a kommunizmus építésének, a népgazdaság gyors fellendítésének lenyűgöző harci programja. Szívünk teljes melegével üdvözöljük a Szovjetunió népeit, amelyek dicső pártjuknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára készülve nagy lelkesedéssel és odaadással fogtak hozzá ezen világtörténelmi jelentőségű program valóraváltásához. (Taps.) Kiemelkedő jelentőségű eseményként kell szólni arról, hogy ellátogatott hazánkba a Kínai Népköztársaságból Csu Te marsall, elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke. (Taps.) Ez a látogatás az országaink és népeink közötti kapcsolatok történetének fontos állomása és nagyban hozzájárul a magyar és a kínai nép megbonthatatlan barátságának és testvéri együttműködésének további fejlődéséhez. Nagy lépést tettünk előre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeivel való barátság elmélyítése érdekében azzal is, hogy lényegesen megkönnyítettük a látogatást egymás országaiba. Az elmúlt évben már tízezrével utaztak magyar állampolgárok Csehszlovákiába és Romániába üdülésre vagy rokonaik látogatására és hasonlóan nagy számban érkeztek hazánkba csehszlovák és román állampolgárok. A legutóbbi napokban pedig a Szovjetunió kormányának kezdeményezésére kölcsönösen lehetővé tettük, hogy állampolgáraink útlevél nélkül ellátogathassanak egymás országaiba. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az országgyűlés, legutóbbi ülésszakán, fontos feladatul állította a kormány elé, hogy „a jövőben is folytassa a nemzetközi együttműködés politikáját és a nemzetközi feszültség enyhítése, a tartós béke biztosítása érdekében fejlessze gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatait az összes országokkal’’; s hogy „fordítson különös gondot a szomszédos országokkal, valamint olyan országokkal fennálló kapcsolataink kiszélesítésére, amelyek nem vesznek részt agresszív tömörülésekben és politikájuk nem irányul a béketábor országai, köztük hazánk ellen”. Visszatekintve az 1955-ös esztendőre, úgy vélem, nyugodt lelkiismerettel közölhetem az országgyűléssel, hogy a kormány teljesítette ezt a feladatot. Egész külpolitikánkat a nemzetközi légkör megjavítására irányuló együttműködési készség jellemezte. A kormány számos kezdeményezést tett annak érdekében, hogy a más országokkal fennálló, még megoldatlan kérdések rendezését tárgyalások útján, a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembevételével elősegítsük. Kezdeményező politikát folytatunk azért, hogy a környező országokkal való kapcsolataink megjavításával, népeink barátságának fejlesztésével előmozdítsuk Délkelet-Európa békéjének és biztonságának megszilárdulását. Az elmúlt év során, amint arról az országgyűlés novemberi ülésszakán már beszámoltam, kölcsönös erőfeszítések eredményeként megjavultak a magyar—jugoszláv kapcsolatok. A két ország között ismét normális személyes teherforgalom bonyolódik le. magyar állampolgárok Jugoszláviába, jugoszláv állampolgárok Magyarországra látogatnak el. Megindult az árucsereforgalom is. A magunk részéről erőnkhöz képest mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk azért, hogy a még rendezetlen kérdések a kölcsönös érdekek figyelembevételével megoldódjanak. Szilárd meggyőződésünk, hogy megvan a lehetőség arra, hogy a gazdasági, a politikai és a kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésével a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között olyan helyzet alakuljon ki, amely teljes mértékben megfelel két szomszédos, a szocializmus építésén munkálkodó ország viszonyának. Arra törekedtünk, hogy nyugati szomszédunkkal, Ausztriával is jószomszédi viszonyt, megértő együttműködést alakítsunk ki. Ezt a törekvésünket a múltban gátolta Ausztria rendezetlen nemzetközi státusa és bizonyos imperialista körök azon tervei, amelyeknek értelmében Ausztriát agresszív tömörülésekbe bevonva, alpesi erődjükké építették volna ki. Kedvező irányban változott a helyzet, amikor megkötötték az osztrák államszerződést, és az osztrák parlament törvénybe iktatta Ausztria szabad akaratából vállalt örökös semlegességét, amelyet a Magyar Népköztársaság az elsők között ismert el. Nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően fejlesszük kapcsolatainkat. E célból több folytatás a 2. oldalon.) Bizonyos nyugtai körök tevéb mesterkednek a nemzetközi feszültség növelésén Népünk tevékenyen kiveszi részét a béke biztosításáért folytatott küzdelemből Külpoltikánkat a légkör megjavításár a irányuló együttműködési készseg jellemzi