Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)
1956-02-21 / 44. szám
Világ proletárjai egyesüljetek l VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 44. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. február 31. Mezőgazdászok felelőssége az állattenyésztésben Í7. B.) Állattenyésztésünk a felszabadulás óta — különösen pedig az utóbbi években — sokat fejlődött, de eredményeinkkel korántsem lehetünk megelégedve. Sok mezőgazdász ugyan kitűnő eredményeket ért el a növénytermelésben de közöttük kevesen vannak, akik az állattenyésztés ágaiban is éppoly tevékenyek, s még inkább kevés azoknak a száma, akik az állattenyésztés előttünk még ismeretlen titkai között önállóan kutatnak, búvárkodnak, hogy tapasztalataikat gyümölcsöztessék. A mezőgazdászok között ma még többen vannak olyanok, akik szinte kizárólagos feladatuknak tekintik a növénytermelés fejlesztését. Hogy a növénytermelés fejlesztésének ügyét felkarolják és szaktudásukkal elősegítik ,az helyes, de alapvető hiba, hogy emellett az állattenyésztést elhanyagolják. És ezek után önkéntelenül is felmerül a mezőgazdászok állattenyésztésünk iránti érzett felelősségének kérdése. A mezőgazdászok, a mezőgazdaság szakemberei tudják legjobban, hogy fejlett növénytermelés fejlett állattenyésztés nélkül nem képzelhető el. Az állattenyésztés takarmányszükségletét ugyan, a növénytermelés biztosítja, de a növénytermesztés alapeleme az állati trágya. Mindezen túl pedig dolgozó népünk ma még gyakorta problematikus hús-, zsír-, tej- és egyéb állati termék-ellátása csak az állattenyésztés és ezen belül elsősorban a szarvasmarhatenyésztés nagyiramú fejlesztésével ellensúlyozható. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955. júniusi határozata megköveteli, hogy a szarvasmarhatenyésztés általános fellendítésének fő kérdésévé a tehénállomány növelését és a tejhozam erőteljes fokozását kell tennie. Vajon e rendkívül nagyfontosságú párthatározat maradéktalan végrehajtása elképzelhető-e a mezőgazdászok felelőssége nélkül? Nem, nem képzelhető el! Vajon az országos hírű szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet százas létszámú tehenészetében a tsz mezőgazdásza és a termelőszövetkezet tagjai dicsekedhetnének e jelenlegi 12.6 literes istállóátlagukkal, négy kinevelt 30 literes napi tejhozamú tehenükkel, egyik istállójuk tehénállományának 16.1 literes istállóátlagával, ha a termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetői mellett maga Deli Vilmos, a tsz mezőgazdásza is nem érezne felelősséget a tsz állatállományának fejlesztéséért?! A közelmúltban a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikumban megtartott tejtermelési és borjúnevelési tapasztalatcsere-értekezleten felszólaló Tóth András elvtárs, a Kláramajori Állami Gazdaság fiatal lőállattenyésztője az itatásos borjúnevelésben elért nagyszerű eredményeirő beszélhetett volna-e, ha ő maga nem érezne felelősséget a párt határozatainak megvalósításáért? Bizony, nem beszélhetett volna. Tóth elvtárs a párt, az egész ország dolgozó népe előtti felelősségének tudatában tölti be posztját és csakis ezzel magyarázható, hogy nem rest a szarvasmarha-tenyésztés egyik fontos ágában, a borjúnevelést illetően új utak után önállóan kutatni, alaposan átgondolt és kidolgozott tervek alapján önállóan kísérletezni. Miért mondjuk el mindezt? Azért, mert gyakori eset még megyénk termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban, hogy a mezőgazdászok a növénytermelésben elért figyelemreméltó eredményeik mellett nem törődnek megfelelően az állattenyésztés fejlesztésével. Több olyan példát lehetne felsorakoztatni, mint Németh elvtársnak, a zákányszéki Petőfi Tsz mezőgazdászának esetét. Németh elvtársnak egyáltalán nem válik dicséretére, hogy őt, a szakembert a tsz-tagok csak alig-alig látják az állattenyésztők körében, sőt — jóllehet —egyáltalán a termelőszövetkezetben is. Kérdezhetjük: Németh elvtárs érez-e felelősséget a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért?! Igen komoly hiba, hogy a mezőgazdászok, ha az eddig ismert tenyésztési eljárások felhasználásával foglalkoznak is az állattenyésztés fejlesztésével, emellett keveset kutatnak, keveset kísérleteznek. Megtörténik, hogy mezőgazdászok panaszkodnak: »X és Y kutató beváltnak mondott és elismert tenyésztési módszerét kipróbáltam és nem értem el olyan eredményt, mint amilyent attól vártam». Tessedik Sámuel, aki korának egyik legnevesebb mezőgazdásza volt és elítélte a tétlenséget, egyik művében azt mondja: «Mit ér a panasz, ha nem mozdul a kéz?» Pethe Ferenc, Nagyváthy János, Tessedik Sámuel s még lehetne tovább sorolni a korunkban elismert és a magyar mezőgazdaságot számos új kutatási eredményekkel gazdagító agrártudósok nevét, akik nem voltak rest új utakat taposni, kutatási munkáik mellett rögzítették, leírták tapasztalataikat, kísérleti eredményeiket, hogy azzal tanítsanak is. Tessedik Sámuel például sok-sok kutatási eredménye, gyakorlati pedagógiai munkássága mellett életében 144 gazdasági és falurendezési könyvet, illetőleg tanulmányt írt! Hol maradnak mögötte a mai mezőgazdászok?! Igen, így általánosan mondjuk: a mezőgazdászok. Mert nagyon kevés még azoknak a száma, akik a kísérletezéssel, az új utak keresésével, a kutatással úgy foglalkoznak, hogy azt leírják és másoknak is átadják tapasztalataikat. Pedig erre is nagy szükség volna állattenyésztésünk gyorsütemű fejlesztéséhez. Ehhez azonban szükséges, hogy a mezőgazdászok érezzenek felelősséget és értsék meg jelentőségét a párt és a kormány idevonatkozó határozatainak! V. M. Molotov: Arra törekszünk, hogy a szembenálló rendszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőinket, hogy tárgyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nemzetközi problémákat Az SZKP XX. kongresszusának szombati és hétfői eseményei Mint már jelentettük, az SZKP XX. kongresszusának szombat esti ülésén felszólalt V. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere és — többek között — a következőket mondotta: Népünk dicső útra tekinthet vissza. Már a háború előtt alapjában véve felépítette a szocialista társadalmat, most pedig fokozatosan halad a szocializmusból a kommunizmusba. Molotov ezután az ötödik ötéves terv túlteljesítésével, a hatodik ötéves terv feladataival, a munkás-paraszt szövetséggel foglalkozott, majd a mezőgazdaság fellendítésének kérdéseiről szólott. Ki kell emelni — hangsúlyozta —, hogy a párt és a szovjet kormány különös figyelmet fordít a kolhozparcírztsápról.'é'tsri'Cp' re. A kommunista építés feladatainak megfelelően az állami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeledjék a városi életszínvonalhoz. Ismeretes, hogy az 5. ötéves terv esztendeiben a kolhozparasztok A második világháború igen komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadalmi és államrendet — jelentette ki Molotov —. Ez a próba megmutatta, hogy a nép odaadó támogatását élvező szocialista államnak kimeríthetetlen szellemi és anyagi erőforrásai vannak. Hazánk a háború befejezése után rövid idő alatt újból a gazdasági és a kulturális építés rohamos fellendülésének útjára lépett. Tudjuk, hogy a szocializmust építő népi demokratikus országok is sikeresen oldják meg feladataikat. Hangsúlyozta a béke, a demokrácia, a szocializmus hatalmas tábora létrejöttének rendkívül fontos nemzetközi jelentőségét. E tábor országainak tapasztalata megmutatja — mondotta Molotov —, hogy a szocializmus építésének útjai különbözőek, egyszersmind példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus befolyásának lehetőségeit és arányait. Ez a tábor ugyanakkor biztos támasza a tőkés országokban a jogaiért és élete megjavításáért küzdő munkásosztálynak és minden dolgozónak. Jelenleg a kapitalista világrendszer mellett létezik a szocialista is. A történelem napirendre tűzte e rendszerek békés egymás mellett élésének kérdését. Természetesen számolni kell azzal, hogy a két rendszer között elkerülhetetlenek a nézeteltérések és a viták. Ezért világosan válaszolni kell arra reáljövedelmének színvonala 50 százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39 százalékkal növekedett. A 6. ötéves terv előirányozza, hogy tovább kell növelni a kolhaparasztok jövedelmét, átlagosan legalább 40, a munkások és alkalmazottak reálbérét pedig átlagosan 30 százalékkal. Molotov ezután az ipar és a kereskedelem fejlesztésének kérdését érintette, majd a 7 órás munkanapra való áttérésről, valamint a reálbérek további emeléséről beszélt, amiben ismét megmutatkozik a párt gondoskodása a dolgozók életének megjavításáról. A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékosságokat a gazdasági és a kulturális építés valamennyi ágazatában — folytatta Molotov . A párt minden módon arra törekszik, hogy megjavítsa és ezzel csökkentse az államapparátust, a legszigorúbban biztosítsa a törvényességet. A párt mindebben a munkások, a kolhozparasztok , és értelmiségiek támogatására és tevékeny közreműködésére támaszkodik, a kérdésre, hogyan kell megoldani a meglévő és az események során jelentkező vitás kérdéseket. Erre csak két út van: vagy a tárgyalások, a nézeteltérések békés rendezése, vagy a háború. Más út nincs. A Szovjetunió és minden más szocialista ország határozottan elutasítja a háborút. Arra törekszünk, hogy a szembenálló rendszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőnket, hogy tárgyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nemzetközi problémákat, hogy elősegítsük a béke és a népek biztonságának fenntartását és megszilárdítását. (Hosszas taps.) Molotov hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények közt létrejöttek azok a társadalmi erők, amelyek elegendők és képesek arra, hogy megakadályozzák a háborúkat, hogy véget vessenek az imperialista háborúknak. Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki — megszületett a háború elhárításának reális lehetősége. (taps) Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az imperializmus legagresszívebb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket. Köztudott, hogy az ilyenfajta törekvéseket fejezték ki a «fékentartási» tervek és különösen a «felszabadítási» tervek, amelyeket agresszív szellem hat át a szocializmus országai ellen, de más ilyesfajta képtelen terveket szőni arra, hogy a kapitalizmust a szocializmus országaiban erőszakosan visszaállítsák és megint egészen más, mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekintve, hogy a Szovjetunió létezése és fejlődésének egész története oly ragyogóan bebizonyította: e tervek légvárak, irreálisak. (Hosszantartó taps.) Molotov ezután leszögezte, hogy abban a kérdésben, lesz-e háború avagy nem, most teljesen más a helyzet, mint a legutóbbi világháború előtt és méginkább más, mint amilyen az 1914—1918. évi háború előtt volt. Molotov rámutatott, hogy kialakult a szocialista államok tábora, amely az új háború előkészítésén mesterkedő agresszív körökkel szemben a béke megóvásában látja fő feladatát. A béke kérdésében valamennyi nép érdeke, függetlenül az egyes országok társadalmi és állami berendezkedésétől, egybeolvad az egyetemes béke, a népek közötti barátság és együttműködés ügyét önfeláldozóan védelmező szocialista tábor országainak érdekeivel. Nem szabad lebecsülnünk a háborús veszélyt — folytatta Molotov —, de nem szabad lebecsülnünk erőinket sem, sok lehetőségünket a béke megvédésében és biztosításában. Az ilyen lebecsülés akadályozna bennünket abban, hogy a béke fenntartásában és megszilárdításában felhasználjuk mindazokat az erőket, amelyek a második világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növekszenek. Az ellenséges erők táborában jól tudják, hogy mi felmérhetetlen anyagi lehetőségekkel és technikai vívmányokkal rendelkezünk — köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorszerűbb fegyverfajtákkal is —, hogyha szükséges, kellőképpen álljuk a sarat. (Viharos, hosszantartó taps.) Gondolnunk kell arra, hogy ellenfeleink felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magukat. Nekünk pedig gondoskodnunk kell arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biztonság biztosításának és az agresszióval szembeni ellenállás biztosításának összes elengedhetetlen és legtökéletesebb eszközeit — még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.) Lehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óriási embertartalékunk és népeink elmélyült barátsága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hosszantartó taps.) A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szocialista tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseim száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élet önálló útjára, amelyek nyíltan állást foglalnak az agressziós tervekkel szemben. Ezzel összefüggésben Molotov kiemelte: a gyarmati rendszer mostani szétesésének világtörténelmi jelentőségét. nak még nem kellett oly nagy nehézségekkel megküzdeniök terveik keresztülvitelében — folytatta —, mint most. A támadók ugyanis most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakodnunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkat. Tudjuk, mily hatalmas és mennyire különböző eszközöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására, és a háborús hisztéria felszítására, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjjenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körében használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és minden más propaganda eszközt.Mindezt nem szabad lebecsülnünk, nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek ellenkezését és ellenállását minden, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Molotov ezután rámutatott, hogy nem egyszer még megmutatkozik a Szovjetunió külpolitikájában, a külügyminisztérium munkájában az új háború elhárítására rendelkezésére álló lehetőségek lebecsülése. Ennek a lebecsülésnek véget kell vetni. Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi — folytatta a továbbiak során —, hogy a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni (Folytatás a 2. oldalon.) , 1. Mélyreható változások a nemzetközi helyzetben és az új háború elhárításának lehetősége