Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)

1956-02-21 / 44. szám

Világ proletárjai egyesüljetek l VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP­J­A XII. évfolyam, 44. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. február 31. Mezőgazdászok felelőssége az állattenyésztésben Í7. B.) Állattenyésztésünk a felszabadulás óta — külö­nösen pedig az utóbbi évek­ben —­ sokat fejlődött, de eredményeinkkel korántsem lehetünk megelégedve. Sok mezőgazdász ugyan kitűnő eredményeket ért el a nö­vénytermelésben­­ de közöt­tük kevesen vannak, akik az állattenyésztés ágaiban is éppoly tevékenyek, s még in­­kább kevés azoknak a szá­ma, akik az állattenyésztés előttünk még ismeretlen tit­kai között önállóan kutat­nak, búvárkodnak, hogy ta­pasztalataikat gyümölcsöz­­tessék. A mezőgazdászok kö­zött ma még többen vannak olyanok, akik szinte kizáró­lagos feladatuknak tekintik a növénytermelés fejleszté­sét. Hogy a növénytermelés fejlesztésének ügyét felka­rolják és szaktudásukkal elősegítik ,az helyes, de alapvető hiba, hogy emellett az állattenyésztést elhanya­golják. És ezek után önkén­telenül is felmerül a mező­gazdászok állattenyésztésünk iránt­i érzett felelősségének kérdése. A mezőgazdászok, a me­zőgazdaság szakemberei tud­ják legjobban, hogy fejlett növénytermelés fejlett állat­­tenyésztés nélkül nem kép­zelhető el. Az állattenyész­tés takarmányszükségletét ugyan, a növénytermelés biz­tosítja, de a növénytermesz­tés alapeleme az állati trá­gya. Mindezen túl pedig dol­gozó népünk ma még gya­korta problematikus hús-, zsír-, tej- és egyéb állati termék-ellátása csak az ál­lattenyésztés és ezen belül elsősorban a szarvasmarha­tenyésztés nagyiramú fej­lesztésével ellensúlyozható. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955. júniusi határozata megköve­teli, hogy­­ a szarva­smarha­­tenyésztés általános fellen­dítésének fő kérdésévé a te­hénállomány növelését és a tejhozam erőteljes fokozását kell tenni­e. Vajon e rendkívül nagy­­fontosságú párthatározat ma­radéktalan végrehajtása el­képzelhető-e a mezőgazdá­szok felelőssége nélkül? Nem, nem képzelhető el! Vajon az országos hírű szen­tesi Felszabadulás Termelő­szövetkezet százas létszámú tehenészetében a tsz mező­gazdásza és a termelőszövet­kezet tagjai dicsekedhetné­nek­ e jelenlegi 12.6 literes istállóátlagukkal, négy kine­velt 30 literes napi tejhoza­mú tehenükkel, egyik istálló­juk tehénállományának 16.1 literes istállóátlagával, ha a termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetői mellett maga Del­i Vilmos, a tsz mezőgazdásza is nem érezne felelősséget a tsz állatállomá­nyának fejlesztéséért?! A közelmúltban a Hódme­zővásárhelyi Mezőgazdasági Technikumban megtartott tejtermelési és borjúneve­­lési tapasztalatcsere-értekez­leten felszólaló Tóth And­rás elvtárs, a Kláramajori Állami Gazdaság fiatal lő­­állattenyésztője az itatásos borjúnevelésben elért nagy­szerű eredményeirő beszél­hetett volna-e, ha ő maga nem érezne felelősséget a párt határozatainak megva­lósításáért? Bizony, nem be­szélhetett volna. Tóth elv­társ a párt, az egész ország dolgozó népe előtti felelőssé­gének tudatában tölti be posztját és csakis ezzel ma­gyarázható, hogy nem rest a sz­ar­vasmar­h­a-tenyésztés egyik fontos ágában, a bor­júnevelést illetően új utak után önállóan kutatni, ala­posan átgondolt és kidolgo­zott tervek alapján önállóan kísérletezni. Miért mondjuk el mind­ezt? Azért, mert gyakori eset még megyénk termelőszövet­kezeteiben és állami gazda­ságaiban, hogy a mezőgazdá­szok a növény­termelésben elért figyelemreméltó ered­ményeik mellett nem törőd­nek megfelelően az állatte­nyésztés fejlesztésével. Több olyan példát lehetne felsora­koztatni, mint Németh elv­társnak, a zákányszéki Pe­tőfi Tsz mezőgazdászának esetét. Németh elvtársnak egyáltalán nem válik dicsére­tére, hogy őt, a szakembert a tsz-tagok csak alig-alig látják az állattenyésztők kö­rében, sőt — jóllehet —egy­általán a termelőszövetkezet­ben is. Kérdezhetjük: Né­meth elvtárs érez-e felelős­séget a párt és a kormány határozatainak megvalósítá­sáért?! Igen komoly hiba, hogy a mezőgazdászok,­ ha az eddig ismert tenyésztési eljárások­­ felhasználásával foglalkoz­nak is az állattenyésztés fej­lesztésével, emellett keveset kutatnak, keveset kísérletez­nek. Megtörténik, hogy me­zőgazdászok panaszkodnak: »X és Y kutató beváltnak mondott és elismert tenyész­tési módszerét kipróbáltam és nem értem el olyan ered­ményt, mint amilyent attól vártam». Tessedik Sámuel, aki korának egyik legneve­sebb mezőgazdásza volt és elítélte a tétlenséget, egyik művében azt mondja: «Mit ér a panasz, ha nem mozdul a kéz?» Pethe Ferenc, Nagy­­váthy János, Tessedik Sá­muel s még lehetne tovább sorolni a korunkban elismert és a magyar mezőgazdaságot számos új­­ kutatási eredmé­nyekkel gazdagító agrártudó­­sok nevét, akik nem voltak rest új utakat taposni, ku­tatási munkáik mellett rög­zítették, leírták tapasztalatai­kat, kísérleti eredményeiket, hogy azzal tanítsanak is. Tessedik Sámuel például sok-sok kutatási eredménye, gyakorlati pedagógiai mun­kássága mellett életében 144 gazdasági és falurendezési könyvet, illetőleg tanulmányt írt! Hol maradnak mögötte a mai mezőgazdászok?! Igen, így általánosan mondjuk: a mezőgazdászok. Mert nagyon kevés még azoknak a száma, akik a kísérletezés­sel, az új utak keresésével, a kutatással úgy foglalkoznak, hogy azt leírják és mások­nak is átadják tapasztalatai­kat. Pedig erre is nagy szük­ség volna állattenyésztésünk gyorsütemű fejlesztéséhez. Ehhez azonban szükséges, hogy a mezőgazdászok érez­­zenek felelősséget és értsék meg jelentőségét a párt és a kormány idevonatkozó hatá­rozatainak! V. M. Molotov: Arra törekszünk, hogy a szembenálló rendszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőinket, hogy tárgyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nemzetközi problémákat Az SZKP XX. kongresszusának szombati és hétfői eseményei Mint már jelentettük, az SZKP XX. kongresszusának szombat esti ülésén felszólalt V. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere és — többek között — a kö­vetkezőket mondotta: Népünk dicső útra tek­int­het vissza. Már a háború előtt alapjában véve felépí­tette a szocialista társadal­mat, most pedig fokozatosan halad a szocializmusból a kommunizmusba. Molotov ezután az ötödik ötéves terv túlteljesítésével, a hatodik ötéves terv felada­taival, a munkás-paraszt szö­vetséggel foglalkozott, majd a mezőgazdaság fellendítésé­nek kérdéseiről szólott. Ki kell emelni — hangsú­lyozta —, hogy a párt és a szovjet kormány különös fi­gyelmet fordít a kolhozpa­­rcírztsáp­ról.'é'tsri'Cp' re. A kommunista építés fel­adatainak megfelelően az ál­lami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeledjék a városi életszínvonalhoz. Ismeretes, hogy az 5. ötéves terv esz­tendeiben a kolhozparasztok A második világháború igen komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadal­mi és államrendet — jelen­tette ki Molotov —. Ez a próba megmutatta, hogy a nép odaadó támogatását él­vező szocialista államnak ki­meríthetetlen szellemi és anyagi erőforrásai vannak. Hazánk a háború befeje­zése után rövid idő alatt új­ból a gazdasági és a kultu­rális építés rohamos fellen­dülésének útjára lépett. Tud­juk, hogy a szocializmust építő népi demokratikus or­szágok is sikeresen­­ oldják meg feladataikat. Hangsúlyozta a béke, a de­mokrácia, a szocializmus ha­talmas tábora létrejöttének rendkívül fontos nemzetközi jelentőségét. E tábor országainak ta­pasztalata megmutatja — mondotta Molotov —, hogy a szocializmus építésének út­jai különbözőek, egyszer­smind példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus be­folyásának lehetőségeit és arányait. Ez a tábor ugyan­akkor biztos támasza a tő­kés országokban a jogaiért és élete megjavításáért küz­dő munkásosztálynak és min­den dolgozónak. Jelenleg a kapitalista vi­lágrendszer mellett létezik a szocialista is. A történelem napirendre tűzte e rendsze­rek békés egymás mellett élésének kérdését. Természe­tesen számolni kell azzal, hogy a két rendszer között elkerülhetetlenek a nézetel­térések és a viták. Ezért vi­lágosan válaszolni kell arra reáljövedelmének színvonala 50 százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39 százalékkal növeke­dett. A 6. ötéves terv előirányoz­za, hogy tovább kell nö­velni a kolhaparasztok jö­vedelmét, átlagosan leg­alább 40, a munkások és alkalmazottak reálbérét pe­dig átlagosan 30 százalék­kal.­­ Molotov ezután az ipar és a kereskedelem fejlesztésé­nek kérdését érintette, majd a 7 órás munkanapra való áttérésről, valamint a reál­bérek további emeléséről beszélt, amiben ismét meg­mutatkozik a párt gondos­kodása a dolgozók életének megjavításáról. A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékos­ságokat a gazdasági és a kulturális építés valamennyi ágazatában — folytatta Molo­tov . A párt minden mó­don arra törekszik, hogy megjavítsa és ezzel csökkent­se az államapparátust, a leg­szigorúbban biztosítsa a tör­vényességet. A párt mind­ebben a munkások, a kol­­hozparasztok­ , és értelmisé­giek támogatására és tevé­keny közreműködésére tá­maszkodik, a kérdésre, hogyan kell meg­oldani a meglévő és­­ az ese­mények során jelentkező vi­tás kérdéseket. Erre csak két út van: vagy a tárgyalások, a nézeteltéré­sek békés rendezése, vagy a háború. Más út nincs. A Szovjetunió és minden más szocialista ország határozot­tan elutasítja a háborút. Ar­ra törekszünk, hogy a szem­benálló rendszer hívei is el­ismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kí­méljük erőnket, hogy tár­gyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nem­zetközi problémákat, hogy elősegítsük a béke és a né­pek biztonságának fenntar­tását és megszilárdítását. (Hosszas taps.) Molotov hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények közt létrejöttek azok a társadal­mi erők, amelyek elegen­dők és képesek arra, hogy megakadályozzák a hábo­rúkat, hogy véget vessenek az imperialista háborúk­nak. Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki — megszületett a háború elhárításának reális lehető­sége. (taps) Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az im­perializmus legagresszívebb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket. Köztudott, hogy az ilyen­fajta törekvéseket fejezték ki a «fékentartási» tervek és különösen a «felszabadítási» tervek, amelyeket agresszív szellem hat át a szocializ­mus országai ellen, de más ilyesfajta képtelen terveket szőni arra, hogy a kapita­lizmust a­ szocializmus orszá­gaiban erőszakosan vissza­állítsák és megint egészen más, mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körül­­mények között, tekintve, hogy a Szovjetunió létezése és fej­lődésének egész története oly ragyogóan bebizonyította: e tervek légvárak, irreálisa­k. (Hosszantartó taps.) Molotov ezután leszögezte, hogy abban a kérdésben, lesz-e háború avagy nem, most teljesen más a helyzet, mint a legutóbbi világháború előtt és méginkább más, mint amilyen az 1914—1918. évi háború előtt volt. Molotov rámutatott, hogy kialakult a szocialista álla­mok tábora, amely az új há­ború előkészítésén mester­kedő agresszív körökkel szemben a béke megóvásában látja fő feladatát. A béke kérdésében vala­mennyi nép érdeke, füg­getlenül az egyes országok társadalmi és állami be­rendezkedésétől, egybeol­vad az egyetemes béke, a népek közötti barátság és együttműködés ügyét ön­­feláldozóan védelmező szo­cialista tábor országainak érdekeivel. Nem szabad lebecsülnünk a háborús veszélyt —­ foly­tatta Molotov —, de nem szabad lebecsülnünk erőin­ket sem, sok lehetőségünket a béke megvédésében és biz­tosításában. Az ilyen lebe­csülés akadályozna bennün­ket abban, hogy a béke fenn­tartásában és megszilárdítá­sában felhasználjuk mind­azokat az erőket, amelyek a második világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növekszenek. Az ellenséges erők táborá­ban jól tudják, hogy mi fel­mérhetetlen anyagi lehetősé­gekkel és technikai vívmá­nyokkal rendelkezünk — köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorsze­rűbb fegyverfajtákkal is —, hogyha szükséges, kellőkép­pen álljuk a sarat. (Viharos, hosszantartó taps.) Gondol­nunk kell arra, hogy ellen­feleink felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magu­kat. Nekünk pedig gondos­kodnunk kell arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biztonság biztosí­tásának és az agresszióval szembeni ellenállás biztosítá­sának összes elengedhetetlen és legtökéletesebb­­ eszközeit — még erősebbek, szervezet­tebbek és hatalmasabbak le­gyünk. (Hosszantartó taps.) Lehetőségeink nem kiseb­bek, mint a másik táboréi. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óri­ási embertartalékunk és né­peink elmélyült barátsága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának le­győzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hos­­­szantartó taps.) A béke megvédésének kér­désében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak áb­rándozhattunk volna. A szo­cialista tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseim­ száma. Nem csekély az olyan m­ás államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mértékben az imperializmus­tól függtek és csak­ most tér­tek rá a nemzeti élet önálló útjára, amelyek nyíltan ál­lást foglalnak az agressziós tervekkel szemben. Ezzel összefüggésben Mo­lotov kiemelte:­ a gyarmati rendszer mostani szétesésé­nek világtörténelmi jelentő­ségét. nak még nem kellett oly nagy nehézségekkel megküzdeniök terveik keresztülvitelében — folytatta —, mint most. A támadók ugyanis most már nem számíthatnak ar­ra, hogy politikájuk végre­hajtását a népek engedé­kenyen és alázatosan szem­lélik. De korántsem szabad elbiza­­kodnunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a vélet­lenre bízzuk magunkat. Tudjuk, mily hatalmas és mennyire különböző eszkö­zöket vesznek igénybe az im­perialisták a fegyverkezési hajsza f­oly­tatásár­a, és­­ a há­borús­­ hisztéria felszítására, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjjenek tá­madó háborúra. Tudjuk, mily széles körében használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és min­den más propaganda eszközt.­­Mindezt nem szabad lebe­csülnünk, nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek el­lenkezését és ellenállását minden, a háború előkészíté­sére irányuló tervvel szem­ben. Molotov ezután rámutatott, hogy nem egyszer még meg­mutatkozik a Szovjetunió külpolitikájában, a külügy­minisztérium munkájában az új háború elhárítására ren­delkezésére álló lehetőségek lebecsülése. Ennek a lebecsü­lésnek véget kell vetni. Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert kö­veti — folytatta a továbbiak során —, hogy a legkomo­lyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni (Folytatás a 2. oldalon.) , 1. Mélyreható változások a nemzetközi helyzetben és az új háború elhárításának lehetősége

Next