Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)

1956-03-28 / 75. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 75. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. március 28. A gépállomások felelőssége a terméshozam emelésében írta: Sas Béla megyei gépállomási lemezeigazdász A mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres végrehajtása, a mezőgazdasági termelés hozamának előirányzott növelése jórészt a gépállomások munkájától függ — állapítja meg a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozata. Tehát a gépállomások a mezőgazdaság nehéztüzérsége. A napokban állapította meg a Csongrád megyei pártaktíva: rendelkezésre állnak azok az eszközök, traktorok, a jó földek, szorgalmas traktoristák és másfél száz agronómus, végrehajthatjuk tehát a terméshozam emelésének nagy feladatát. Elsősorban a tsz-ek terméseredményeit kell jóval az egyéniek eredményei fölé emelni, ugyanakkor elő kell segíteni az egyéni termelők hozamainak növekedését is, hiszen megyénkben még nagy területen egyéni gazdálkodás folyik, s az ország számít az ő termésükre is. Az első próbák már megkezdődtek, ha nehezen akar beköszönteni a várva várt tavasz. Az őszről elmaradt 41 és fél ezer hold felszántása próbára teszi a gépállomásokat. Sok helyen már megkezdődött a munka és napról napra több lesz a felszántott föld. Különösen az elkövetkezendő napokban kell minden erőt megfeszíteni, hogy napokon belül felszántsunk minden alkalmas területet. Ez a munka helyes szervezést igényel. Az Árpádhalmi Gépállomás például 3—4 gépet üzemeltet együtt és mindvégig ütőképes maradt a gépállomás a feladatok gyors megoldásában. A földek felszántásának jó minőségétől függ, milyen lesz a tavasziak termése. Előfordul — mint Makón —, hogy a traktoros nem akasztott boronát az eke után. Nem szabad az ilyen dolog felett elnézni, hiszen a tavaszi szelek rengeteg nedvességet rabolnak el a hantosan hagyott földből. S ilymódon a tavaszi szél mázsákkal csökkentheti a kukoricatermést Nagy a felelősségünk az őszi kenyérgabona terméshozamáért. A hó elvonulta után a vetések bizonytalan színűek, sok a felfagyás és jelentős terület gyengén telelt. Azonnal segítségre van itt szükség! Ennek ellenére késlekedés tapasztalható a fúvós rendszerű műtrágyaszórók elkészítését illetően, eddig csak 16 készült el. Pedig ennek a gépnek számos előnye nem ismeretlen a gépállomások igazgatói és műszaki vezetői előtt, mégis elfelejtették, hogy a párt határozatának végrehajtásáért ők is felelősek. Ludasok a főmezőgazdászok is, ahol nem készült el ez a gép, de most már ne várjanak, fújják meg a riadót, álljanak talpra a tsz-mezőgazdászok, tsz-tagok, szórják minden eszközzel az őszi gabonákra a fejtrágyát, ahol csak erre szükség van. Megyénkben eddig fúvós rendszerű műtrágyaszóró gépével a Mindszenti Gépállomás Ágoston-brigádja dolgozott legjobban, s a brigád már teljesítette tavaszi tervét. A Szentesi, az Árpádhalmi és a Székkutasi Gépállomáson is jó ütemmel kezdődött el a munka, sajnos másutt elég nagy a nyugodtság. Pedig itt a cselekvés ideje! Komolyan kell készülni a felfagyás miatt a hengerezésre. Álljanak készen a hengerek a tüzekben és a brigádszállásokon, s amint lehet, dolgozzanak. Nagy szerepük lesz ebben a Zetoron ülő elvtársaknak. Amikor el lehet kezdeni a munkát, a tempót a még el nem végzett feladatok szabják meg. Ezeknek az elvtársaknak a kezében van az ország kenyerének egy része. A pártszervezetek különös gonddal foglalkozzanak ezzel a feladattal és az erre a munkára beosztott elvtársakkal. Nemrég zajlottak le a gépállomási tanácsülések. Szinte mindenütt az volt az egyik fő kérdés: lesz négyzetes vetés, vagy nem? Sajnos eddig mindössze 8 négyzetesen vetőgép érkezett meg, 11 házilag elkészült és április 4-ig további 16 készül el. Alapos gyakorlatot kell szerezniük a gépkezelőknek és a munkacsapatoknak, hogy a tsz-ekben a kukorica-vetésterület 70, a napraforgóterület 50 százalékát négyzetesen vessék. Ez hozzávetőlegesen 700 mázsa kukoricavetőmag megtakarítást jelent. Természetesen, ha ekkora területet vetünk, meg lesz a lehetősége időben és jó minőségben a keresztirányú kapálásnak. Ismeretes, hogy nem azért voltak gyengék kukorica átlagterméseink, mert talajaink alkalmatlanok volnának a nagy kukoricatermés elérésére, hanem az elmulasztott, vagy későn végzett kapálás vette ki zsákunkból a kukoricát. Komoly rohamot tudunk indítani 120 univerzális traktorunkkal hogy mindig kellő időben végezzük el a kapálást. A keresztirányú gépi műveléssel munkaerőt is szabadítunk fel a munkaigényesebb ipari-, konyhakerti- és nem utolsósorban a takarmánykultúrák számára. Kis erőfeszítéssel a kukoricatermés mintegy 10 százalékkal növelhető. A gépállomások szállítóeszközeire és főleg azok kezelőire is nagy feladat hárul. Rendkívül sok még a tsz-ek udvarain a trágya. A már említett mindszenti Ágoston-brigád például az idén 700 tonna trágyát szállított ki a tsz-ek és egyéniek részére, mert minden időt kihasználták. A brigádtagok között olyan dolgozók vannak, mint Rippa elvtárs, aki tavaly éves tervének túlteljesítése mellett még 100 munkaegységet is keresett a mártélyi Haladás Tsz-ben. Az idén arra számít, hogy munkája nyomán egy motorkerékpárt vásárol, így kerül összhangba az egyéni és a közérdek. Az állattenyésztés hozamainak emelését főként a nagy takarmánytermésekkel tudjuk megalapozni. A gépállomások elsősorban a takarmányok betakarításánál nyújthatnak nagy segítséget a tsz-eknek, hiszen a nagy munkák idejére esik a kaszálás, a rendfelszedés. Bizony sokszor a nap égeti, az eső kiveri és oda a takarmány tápértéke. Az idén mintegy 11 ezer holdon végzünk gépi kaszálást. Mindezeket csak úgy érhetjük el, ha a gépállomásokon megszüntetjük a nagyfokú munkaerővándorlást és azt a lazaságot, hogy a rossz minőségű munkát végzőket nem kötelezik kártérítésre. A gépállomások dolgozói már most a napokban sokat tehetnek a párt határozatának végrehajtásáért. Időt és fáradságot nem kímélve induljanak harcba a nagyobb termésekért; 4 Amit vállaltak GRESKOVICS IMRE DISZ-titkár SZENTI BÉLA festőbrigádja Sivítva forog a szalagfűrész és az apró éles fogak szempillantás alatt kettévágják a székláb-vastagságú fát. A DISZ-titkár ügyes mozdulattal fordít egyet a fadarabon és a következő másodpercben már kész a faláda-láb, amelyet a konyhagarnitúrákhoz darabol. Egész halom kész munkadarab sorakozik a gép mellett, hirdetve, hogy készítőjük gyorskezű ember. Kiváló munkájáról tanúskodik a gépével szemben lévő versenytábla is, amelyen az ő neve kezdi meg a sort. Igaz, csak három név szerepel ezen a táblán, a legkiválóbbaké, akik az április 4-i verseny célprémiumára esélyesek. Az első 300 forintot kap jutalmul és igen kemény harc folyik a Csongrádi Bútorgyár műhelyeinek dolgozói között a megtisztelő vezetőhely megszerzéséért. A versenytáblán Greskovics elvtárs neve alatt legtöbbször Pozsár Istváné szerepel. E két ember versenytárs és most, az április 4-i verseny során közöttük legnagyobb a küzdelem. Mindketten kiváló szakmunkások és a verseny első napjaiban Pozsár István volt az első, de az üzem DISZ-titkára maga mögé kényszerítette versenytársát és ahogy az eredmények mutatják, előreláthatólag ő lesz a felszabadulási verseny győztese. Greskovics Imre az április 4-re tett vállalások során megfogadta, hogy 180 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozik, csak minőségi árut állít elő és munkamódszerét az arra rászorulóknak átadja. E nagyszerű ígéret nemcsak papíron tett fogadalom maradt, mert teljesítménye 185—190 százalék és keze alól nem kerül ki selejt. A feldolgozandó fán egy pillanat alatt végigfut tekintete ás a görcsös, repedt darabokat nem darabolja fel, hanem félreteszi és kisebb garnitúra-darabokat készít belőlük. Anyaghiány miatt sohasem hagyja abba a munkát, mindig kellő mennyiségű faanyag sorakozik gépe mellett. A jó minőségű munkára és a teljesítményre vonatkozó ígéret beváltása mellett a módszerátadásra tett fogadalmát, is megvalósította Greskovics Imre, mert Sarusi Istvánnak segít a szalagfűrészes munkafogások elsajátításában. A baráti segítségnek van is eredménye, mert Sarusi Imre, aki nemrégen száz százalékon alul teljesített, most 120 százalékos munkaeredménnyel dolgozik. Greskovics Imre DISZ-titkár nagyszerű helytállása csak egy példája annak, ahogyan az üzem dolgozói milyen nagyszerű munkasikerekkel köszöntik április 4-ét. — teljesítik Mintha a rigók próbálgatnák tudományukat, úgy szól a jókedvű piktorok füttyszava az üres teremben. A hosszú, kétlábú létrák tetején finom kézmozdulatokkal kenik a festéket a vásárhelyi Tiszti Klub üvegezett folyosójának ablakrámáira és közben lépnek egyet oldalt a létrával együtt. A jókedv, a vidámság gyors munkával párosul, amire szükség is van, mert nagy vállalást tettek a hónap elején, a festőbrigád tagjai. Amikor eljutott hozzájuk az április 4-i verseny híre, a brigád megfogadta, hogy a tervek határidő előtti teljesítésével ünnepli felszabadulásunk évfordulóját. Vállalták, hogy a Tiszti Klubban a festési munkákat határidő előtt hat nappal, április 4-re befejezik. Ugyancsak ekkorra a Vásárhelyi Harisnyagyár bölcsődéjét is kifestik. Mindkét helyen öt százalékos anyagmegtakarítással dolgoznak A vállalás után komoly harc kezdődött az adott szó megvalósításáért. Mivel a festők csak akkor tudnak dolgozni, ha üresek a festenivaló helyiségek, jól előkészítették a piktorok munkába állását. A brigádvezető előre megbeszélte a festőkkel, hogy „ekkor, meg ekkor megyünk, ürítsék ki a termeket”. Így nyomban munkába állhattak a festők .A munkaszervezés és a beosztás is jó a brigádban, mert a különböző munkahelyekre úgy irányítja az embereket a brigádvezető, hogy mindenütt egyforma szakképzettségű dolgozók legyenek. Malkocs Antalt például két szakképzettebb festő mellé osztották be, akik megtanították őt a gyorsabb és jobb munkára. Egymást segítve a brigád nagyszerűen teljesíti vállalását és most is 130—135 százalékos eredménnyel dolgoznak. Az anyagtsfcarékosságot illetően is beváltják adott szavukat, a Vásárhelyi Építőipari Szövetkezet festői. Hogy minél gazdaságosabban felhasználják a festéket, az eddig kidobott, kiszűrt anyagot most olajjal felhígítják és megőrlik, amit azután felhasználnak alapozáshoz. A kimaradt anyagot sem öntik a vízlevezető csatornába, hanem elteszik. A Vásárhelyi Tisza Szálló festésekor kimaradt anyagot most felhasználták a Tiszti Klub egyik termének a festéséhez. Mindez jelentős megtakarítást eredményezett és egyben az április 4-re tett ígéret megvalósulását jelenti. A jelenlegi felszabadulási műszak során a festők járnak a szövetkezet brigádjai veresenyének az élén és ahogy mondják: április 4. után is megtartják vezető helyüket. i Gépesítették a Makói II-es számú Téglagyárat A Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléstől kapott értesülés szerint az 1956. évi tervnek megfelelően gépesítették a Makói II. számú Téglagyárat. A gépesítéssel az üzemben ötven százalékkal emelkedik a termelés. Az üzem eddig teljesen kéziverésű volt, tíz-tizennégy asztal működött. A kéziverés egy része továbbra is megmarad, hogy az építkezésnél emelkedő anyagigényeket kielégíthesse. Április 4-re megkezdődik az üzemben a gépi téglagyártás. A próbajáratás már folyik. Munkában vasárnap is A Vasházi Kendergyár dolgozói — sok más üzemhez hasonlóan — feláldozták vasárnapi pihenésüket az árvízkárosultakért, azokért, akeiknek hétköznapját, vasárnapját, megszokott munkáját és megszokott pihenését elsodorta egy időre a kiáradt Duna. A kendergyáriak ezen a napon különösen nagy lelkesedéssel, fáradhatatlanul dolgoztak és igen jó eredményeket értek el. Maróthy János törőbrigádja 111 százalékra, a rázásoknál Tóth István műszakja 112, Rákosi András műszakja 114, Szabó Mihály műszakja pedig 164 százalékra teljesítette napi tervét. A kilósok sem maradtak le, ezt bizonyítja az a tény, hogy nagy többségüknek száz százalék felett mozgott a teljesítménye. Elég megemlíteni Baranyi Jusztina 166, Vámos Júlia 159, Kovács Teréz 134, Tóth Márton 121 és Bakos Sándorné 127 százalékát. A dolgozók ezzel az önként vállalt munkanappal is bebizonyították, hogy mindig készen állnak akkor, ha segíteni kell valahol. A CSALÁDIHÁZ ÉPÍTÉST SZOLGÁLJÁK A RÉGI KÉMÉNYEK A Hódmezővásárhelyi Építő Kisipari Termelőszövetkezet két régi, használaton kívül álló téglagyári kéményt vásárolt. A Kutasi út menti két kémény egyikét robbantották, míg a másikat — a volt Társasági Téglagyárét — kézi erővel bontják le. Ilyen módon mintegy 100.000 téglához jut a szövetkezet. Szűcs Pál elvtárs, a kisipari szövetkezet alapítója, aki elnöke a ktsz-nek, elmondja: — A régi kémények anyagát — amely kitűnő tégla — a kislakás építkezések alapozásához használjuk fel, s ezáltal lehetővé válik, hogy a terv szerinti 74 ezer forint helyett 60 ezerért építhessünk családi házat. Saját újításunkkal — vascsöves váz beépítésével — a tetőszerkezethez az eddig használt faanyagnak csak mintegy 25 százalékát használjuk fel, s így jelentős mennyiségű, nehezen beszerezhető faanyagot megtakarítunk. — A kislakásépítés iránt egyébként rendkívül nagy az érdeklődés a dolgozók között, s mi arra törekszünk, hogy ne csak minél több családi házat, de minél olcsóbban is építsük fel. Kitűnő szakembereink vannak s 140 tagot számláló szövetkezetünk — amely négy évvel ezelőtt 10 taggal éppen március 28-án alakult meg — méginkább kivívja a dolgozók bizalmát. — Talán még annyit — mondotta befejezésül Szűcs elvtárs — a két kémény mintegy 65—70 éves volt. Az egyiket Rácz Lajos ácsmester építette, akit magam is ismertem. S a két kémény —amelynek kemencéiben millió és millió tégla égett ki, ellátva Hódmezővásárhelyt és messzi vidékeket — utoljára nemes célt szolgál: nem a tőkés téglagyárosokat, hanem a dolgozók kislakás építését ... Érdemes ezzel kapcsolatban egy érdekes várostörténeti tényt is megemlíteni. Noha jó borsos áron sózták rá a városra a téglagyárosok árujukat, de mégis ez elősegítette a város utcáinak kövezését. Hiszen mintegy száz évvel ezelőtt a mai Sztálin úton, azon a tájon, ahol ma a Beloiannisz könyvesbolt van, télvíz idején egy szekér beragadt a sárba, s csak tavaszi olvadáskor tudták kivontatni. A város utcáinak első útburkolata 1873-ban készült el, csak mikor megunták a rázós termésköveket, akkor cserélték ki élére rakott téglákkal. A város tégla útburkolatához a téglák jelentős részét az a két téglagyár szolgáltatta, amelynek árván maradt kéményei utoljára is az építést szolgálják. Lehet hordani a tég fát a lakásépítéshez (Szécsi felv. Hm. Fény. Szöv.) Ritka pillanat! Dől a felrobbantott kémény..