Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-27 / 100. szám

2 Világ proletárjai egyesülte­kek I VIHARSAROK Ára: 50 fillér AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. évfolyam, 100. szám Péntek, 1956. április 27. Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános meg­vitatás céljából az ország dolgozói elé bocsátja. Felhívja a párt­szervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ-szervezeteket, s más társadalmi szervezeteket, és tagjaikat a M­agyar Tudományos Akadémiát, a műszaki, a mezőgazdasági, s egyéb tudományos- és szakegyesületeket, a különféle állami szerveket, a helyi taná­csok­at, az üzemek, hivatalok, és intézmények dolgozóit, a ter­melőszövetkezetek tagjait, a dolgozó parasztságot, hogy javasla­taikkal, észrevételeikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számok járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség követelményei a második ötéves tervben; hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátossá­gokban a szocialista tábor országai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s népünk szük­ségleteinek; jobban elősegítse a bővített líjratermelést, a munka termelékenységének emelkedését, népünk életszínvonalának állan­dó, szilárdan megalapozott növekedését, szocialista kultúránk felvirágzását, népi demokráciánk megszilárdítását, a szocializ­mus építését országunkban! A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyil­vános megvitatás után — figyelembe véve a vitában elhangzott bírálatot és javaslatokat — a M­agyar Dolgozók Pártja Köz­­ponti Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. Jelentős feladatok népgazdaságunk előtt Dolgozó népünk munkája nyo­mán országunk gazdasága erő­teljesen fejlődik. Az anyagi ja­vak termelésének legtöbb terü­­letén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányo­lás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szo­cialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocia­lista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biz­tosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb félté­­teleit. Nem küszöböltük ki még azon­­ban a népgazdaság néhány olyan hiányosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. T­öbb termelési ágban a technika színvonala elmarad a követel­ményekhez képest, főként emi­att a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában ma­gasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése nö­­vekedett az első ötéves terv so­rán, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása város­A második ötéves terv idő­szakában a következő fő felada­tokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütem­ben kell folytatni, hogy a szo­cialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 száza­lékkal növekedjék. Az ipari fej­lődés fő arányainak meghatáro­zásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fej­lesztésének alapja a nehézipar, figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot kül­földről kell beszerezni, elsősor­ban nehézipari termékek túl­nyomórészt gépek ellenében, valamint, hogy a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökken­teni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök csoport­­termelését mintegy 60 százalékkal, a fogyasztási cik­kekét (,,B"-csoport) mintegy 40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszony­­ban és falun jelentősen emelke­dett. Az egy keresőre jutó reál­bér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazda­ság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma 5 év alatt közel 1 millió fővel növekedett. Lényegesen ja­vult a lakosság egészségügyi el­látása, nagymértékben emelke­dett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részt­vevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a társadalombizto­sításra fordított kiadások össze­ge megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép al­kotó erejének növekvő kibon­takozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok meg­szüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű to­vábbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatal­mas, szüntelenül erősödő szocia­lista világrendszernek. A második ötéves terv idő­szakában 1956—60-ban, a tech­nika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparo­sítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell ten­ni a mezőgazdaságban is a szo­cialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szün­tetni a gazdasági alap kettőssé­gét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését, lagos csökkentése és az anyag­­ellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan elő­állítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A máso­dik ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 47—48 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni. 2. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének to­vábbi előrehaladásával egyide­jűleg a mezőgazdasági termelés jelentős fellendülését kell elérni. A mezőgazdaság 1956—60-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biz­tosítani kell, hogy a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek elő­nyei a tagság gazdasági és kul­turális felemelkedése révén oly meggyőző erővel bontakozzanak ki, hogy ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a felté­teleket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek száz kat­asztrális holdra számítva, rendszere­sen növekvő termékmennyi­séget termeljenek, és csök­kentsék a termékegységre fordított munkát. A szocia­lista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztság anyagilag érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalé­kainak minél nagyobb mér­tékű kihasználásában, terme­lése fokozásában. 3. A termelés növelését a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyors­4. A munka termelékenysé­gét az iparban úgy kell emel­ni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmad részbem a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően 5 év alatt az egy főre eső ter­melést az állami iparban ös­­­szesen mintegy 36 százalék­kal, a nehéziparban 46 száza­lékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az élel­miszeri­parban 34 száza­lékkal, az állami építőipar­ban, 34 százalékkal kell nö­velni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23— 24 százalékkal, az állami gaz­daságokban 35—36 százalék­kal kell emelni. 5. A gazdasági és állami élet minden területén szigorú takarékosságot kell érvénye­síteni. Különösen takarékos­kodni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal. Az ipar minden ágában csökkenteni­­ kell a fajlagos anyagfelhasz­nálást. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladé­kainak és melléktermékei­nek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színes­fémeket minél nagyobb mér­tékben aluminiummal, mű­anyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fenét, műanyagokat, és ki kell ter­jeszteni a faanyagot gazdasá­gosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és al­kalmazását. 6. Minden termelési ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési költséget. A mi­nisztériumok közvetlen irá­nyítása alá tartozó iparban 5 év alatt az összehasonlítható termelés önköltségének mint­egy 16 százalékos csökkenté­sét kell elérni, ebből 9 száza­lékot az anyagfelhasználás­nál, 5 százalékot a munkará­fordításnál, 2 százalékot az igazgatási és egyéb költsé­geknél kell megtakarítani. Az építőiparban a költségve­tésekhez képest mintegy 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb tervezéssel to­vábbi megtakarítást kell biz­t. A külkereskedelemnek a második ötéves terv idősza­kában biztosítania kell az ál­landóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal et­ütemű emelésével, a tudo­mány és technika eredmé­nyeinek széleskörű alkalma­zásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az ön­költség rendszeres csökkenté­sére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lénye­gesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazda­ság minden területén. Jelen­tősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mint a ki­vitel céljaira előállított ter­mékek minőségét. A teljesít­mények mennyiségi számba­­­vétele mellett különös gond­dal kell ellenőrizni a minő­séget. tosítani. A közlekedésben 5 év alatt az önköltséget mint­egy 11 százalékkal, a belke­reskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 szá­zalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az ön­költséget közel 17 százalék­kal, a gépállomásokon 23 szá­zalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat­ és nagytu­­dású szakembereket, akik ké­pesek céltudatosan­­ fölhasz­nálni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lé­nyegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és to­­vábbképzést a népgazdaság­ minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ah­hoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alap­vető műszaki és mezőgazda­­sági ismereteket. 8. A termelőerőket, a nem­zetközi együttműködésre tá­maszkodva az ország adottsá­gaival és szükségleteivel össz­hangban oly módon kell fej­leszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellá­tása, biztosítva legyen az or­szág gazdasági erőforrásai­nak, termelőberendezéseinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ész­szerű szakosítása és mind több termelési ágban kor­szerű tömegtermelésre lehes­sen rátérni. Ennek megfele­lően a nehézipar minden ágá­nak nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kő­olajfeldolgozást, a kohásza­ton belül a finomabb henge­­reM-acélfajiták termelését, a gépiparon belül a munkaigé­nyes, valamint olyan egyéb ágazatokat, amelyekben or­szágunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel­mozdonyok gyártását, a kom­bájn- és traktorgyártást és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. fentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését, ezért a külkereskedelmi forgalom­nak 1960-b­an 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tá­bor országaival való kapcso­latok tervszerű bővítése mel­lett nagy gondot kell fordí­tani a más országokkal foly­tatott kereskedelem ápolásá­ra és szélesítésére az egyen­jogúság és a kölcsönös elő­nyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlensé­güket nemrég elnyert, illet­ve, gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka terme­lékenységének fokozása és az­­ önköltség csökkentése révén a második ötéves terv idősza­­­­kában a nemzeti jövedelem 42—43 százalékos emelkedé­sét kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. — Állami eszközökből 5 év alatt mintegy 78 milliárd fo­rintot kell beruházni, 12 mil­liárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megva­­­­lósított beruházások összegé­nél. Annak érdeké­ben, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek ese­tén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell fel­használni. , 11. A nemzeti jövedelem ál­landó növelésének alapján, biztosítani kell, hogy a lakos­ság­ jóléte rendszeresen növe­A második ötéves terv ha­­­talmas lépést jelent előre or­szágunk gazdasági erejének növelése útján. Magyarorszá­gon 1960-ban az egy lakosra jutó termelés 1938-hoz viszo­nyítva villamosenergiából 5.3-szeresére, 810 kilowatt­órára, szénből 2.8-szeresére, 2900 kilogrammra, acélból 3-szorosá­ra, 217 kilogrammra, alumíniumból 33-szorosára, 4,7 kilogrammra, cementből t­öbb mint 5-szörösére, 180 ki­logrammra emelkedik. A kul­turális téren végbemenő elő­rehaladást mutatja, hogy 1960-ban a középiskolát vég­zettek száma 3 és félszerese, a főiskolai hallgatók száma 2 és félszerese lesz a felszaba­dulás előttinek, ugyanakkor a mozilátogatók szám­a meg­­hétszereződik. Mindez az­t je­lenti, hogy Magyarország a szocialista tábor többi orszá­gával együtt egyre sikereseb­ben vesz részt a szocialista tábor országai és a fejlett tő­kés országok közötti békés gazdasági versenyben. A második ötéves terv so­rán a tudomány és technika vívmányainak széleskörű al­kalmazásával, a szocialista világrendszer országai között egyre jobban fejlődő munka­­megosztás segítségével és mindenek előtt a dolgozó nép lelkes munkája nyomán or­szágunkban a termelőerők gyors ütemű fejlődésével egy­idejűleg fellendül a falu és város anyagi jóléte, kulturá­lis színvonala, növekszik az ország védelmi ereje, tovább szilárdul a munkásosztály és a parasztság szövetsége, meg­gyorsul a szocializmus épí­tése. Ahhoz, hogy a második öt­éves tervet sikeresen megva­lósítsuk, magasabb színvo­nalra kell emelni a népgaz­daság tervszerű irányítását Tovább kell fejleszteni a ter­kedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második öt­éves terv időszakában átlago­san legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fo­gyasztása 5 év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv idősza­kában nagyarányú lakásépí­tést kell megvalósítani, javí­tani kell az egészségügyi el­látást, fokozni kell az anyák­ról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelme­sebbé kell tenni a közleke­dést. Emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színhá­zak, mozik, rádió, televízió, a könyvhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további fellen­dülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemel­kedésének, a szocializmus megvalósításának útján. • A közlemény a továbbiak­ban nyilvánosságra hozza azokat az irányelveket, ame­lyek szerint a népgazdaság egyes ágainak és területének második ötéves tervét meg kell állapítani. vető munkát, hogy a tervek minél tökéletesebben hangol­ják össze a népgazdaság kü­lönböző ágainak fejlődését. A népgazdaság távlati fej­lesztési irányvonalának he­lyes meghatározására a Ma­gyar Tudományos Akadémia részvételével ki kell dolgoz­ni a legfontosabb ágazatok és a főváros fejlesztésének 10—15 éves tervét. Biztosí­tani kell, hogy az állami ter­vek a dolgozó tömegek alko­tó kezdeményezésére támasz­kodjanak és ezáltal jobban felszínre­­ hozzák a népgazda­ságban rejlő tartalékokat. Ez­ért növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok felelős­ségét a tervek kidolgozásá­ban. A mezőgazdasági terve­zést a mezőgazdaság sajátos­ságainak megfelelően kell át­alakítani és egyszerűsíteni, hogy jobban érvényre jusson az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetiek kezde­ményezése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Folytatni kell az államigaz­gatás és a vállalati igazgatás egyszerűsítését, tökéletesebbé és olcsóbbá tételét elsősorban a felesleges párhuzamos szer­vek megszüntetésével és az ügyvitel céltudatos ésszerű­sítésével. Meg kell szüntetni az irányítás bürokratikus módszereit, a vezetés minden szintjén fokozni kell az egyé­ni felelősséget. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyag­­gazdálkodás és a tartalékok fokozásával, valamint az üze­mek közötti és az üzemeken belüli kooperáció jobb meg­szervezésével biztosítani kell a folyamatos anyagellátást, az ütemes termelés legfőbb feltételét. A népgazdaság minden területén el kell érni, hogy a személyes anyagi ér­dekeltség összhangban legyen a népgazdaság előtt álló leg­fontosabb felada­taikkal és (Folytatás a 2. oldalon) Emelni kell a hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését A munka termelékenységének emelése — alapvető szempont A külkereskedelem növelésének fontossága A második ötéves terv teljesítésének minden feltétele adva van i

Next