Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)

1956-05-12 / 111. szám

Világ proletárjai egyedüljetek AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIL évfolyam, 111. szám Ara: 50 fillér Újabb lépés előre Nagy megelégedéssel olvasták az üzemi és vállalati igazgatók azt a sajtóközleményt, hogy a Minisztertanács legújabb rendelete a munkaügyi kérdésekben kiszélesíti az igazgatók jogkörét, kiküszöböli a végrehajtási utasítás több bürokratikus intézkedését, és többek között lehetővé teszi, hogy az igazgatók fegyelmi úton járjanak el egyes olyan esetekben, amelyek eddig csekély jelentőségük ellenére bűncselekménynek számítottak. Köztudomású — hiszen az igazgatók éppen eleget hadakoztak ez ellen —, hogy az üzemek, vállalatok vezetőinek kezük-lábuk meg volt kötve egy-egy intézkedés végrehajtásánál. Sokszor jelentéktelen dologban egész kálváriát kellett lárniuk minisztériumok, iparigazgatóságok, tanácsok különféle szerveinél, s nemegyszer ki voltak és még ma is ki vannak szolgáltatva egyegy elfogult felsőbb funkcionárius döntésének. A Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalat igazgatója, Balogh László elvtárs elmondotta, hogy amikor ipari tanulóra volt szükségük, a tanács, mint felsőbb szervük, nem törődött azzal, megfelel-e vagy sem az általa küldött tanuló. A vállalatnak fel kellett vennie, mert ebben nem volt beleszólása. Ilyen visszásságok más vállalatoknál is előfordultak, nemcsak a tanulókkal kapcsolatban, hanem más jellegűű munkásfelvételeknél és különösen az igazgatóságok, minisztériumok által lehelyezett munkaerők esetében. Sokat tudna erről beszélni a Makói Gépgyár, a hódmezővásárhelyi Mérleggyár és még egész sor üzem. Az igazgatói jogkör béklyóba szorításának egyik fura esete az alábbi — még ma is folyamatban lévő — történet. A Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalat a termelés meggyorsítására, s a hegesztők létszámának kiegészítésére indítani akart házilag egy alapfokú hegesztő-tanfolyamot négy-öt hallgatóval. A tanfolyam vezetését a vállalat egyik technikumi vizsgával rendelkező kiváló hegesztője vállalta. A Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának Munkaügyi Osztálya részletes tematikát kért a tanfolyam előkészítéséről. Három napig készítették a hétoldalas tematikát az üzemben. Ezt azonban visszautasították azzal a megjegyzéssel, hogy a balesetvédelemről nincs említés a tervezetben. Erre újból elkészítettek egy 12 oldalas tematikát. Ezt viszont a megyei tanács ipari osztálya nem hagyta jóvá azzal az indokkal, hogy szakmailag nem elég alapos. (Megjegyzendő, hogy ebben a tematikában már olyan követelmények is voltak, amelyek mérnöki szaktudást igényelnek.' Most készül a harmadik tematika! Fél év telt el a huzavona óta, de a tanfolyam még sehol sincs és a hegesztő kevés. Helyes útra tereli a Minisztertanács rendelete a megtévedt dolgozók nevelését azzal, hogy az igazgatók fegyelmi úton is eljárhatnak olyan munkásokkal szemben, akik kisebb vétséget követnek el az üzem és közvetve a népgazdaság rovására. Eddig ugyanis sokszor túl keményen és bürokratikusan hoztak ítéletet egy-egy jelentéktelen ügyben, mert ezt bűncselekménynek számították. A Minisztertanácsnak ez a rendelete — amint ezt Mucsi János elvtárs, a Hódmezővásárhelyi Harisnya- és Kötöttárugyár igazgatója mondja — a nevelőmunka rendkívül komoly lehetőségét adja az igazgató kezébe. Ilyenformán módot találnak arra, hogy az egyszer megtévedt, de egyébként jószándékú dolgozót törvényes következmények nélkül megállítsák a helytelen úton, anélkül, hogy megbélyegeznék. Ezzel kapcsolatos az a Minisztertanács és SZOT által hozott közös határozat is, amely a 300-nál több munkást foglalkoztató üzemekben társadalmi bíróságok létrehozásával intézkedik. Ebben a hónapban már lesz is a megyében ilyen tárgyalás. Ez igen nagy hatású, mert a népgazdaságot megkárosító dolgozónak saját munkatársai mondják el, hogy milyen nagy bűn az, ha valaki a nép vagyonát meglopja, hiszen a gyár már nem a tőkésé, hanem a népé, a munkásoké. Az említett minisztertanácsi rendelet nagy segítséget jelent az igazgatóknak. Jogkörük kibővítésével ugyanis szabadabb kezet kapnak ahhoz, hogy a helyi adottságok ismeretében gyorsabban, zökkenőmentesen intézzék a vállalat ügyeit és gazdaságosabban termelhessenek. Földgyaluk egyengetik a talajt, betegséggel szemben ellenálló rizsfajtákat termelnek a Kopáncsi Állami Gazdaságban A Kopáncsi Állami Gazdaság paléi üzemegységében ezen a héten különösen nagy a sürgés-forgás. Most vetik az 1300 holdas telepen a rizst, ugyanakkor megkezdődött a bevetett táblák elárasztása is. A lúdvári öntözőrendszer szőlőshalom-keselyesi csatornájából két 500 literes szivattyú emeli ki a Tisza vizét. A szivattyúk éjjel-nappal dolgoznak, mert a rizstelep első elárasztásához 2 millió 990 ezer köbméter vízre van szükség. A rizsvetés azért késett meg nálunk az idén — magyarázza Takács Ferenc, a Kopáncsi Állami Gazdaság öntözéses mezőgazdásza —, mert most kaptuk meg a külföldi vetőmagot. A gazdaság az elmúlt években a Dunghan Shali rizsfajtát termesztette. Ez egyébkén kiváló minőségű, jó termő, magyar viszonyokra kinemesített rizsfajta, de az a nagy hibája, hogy a barnulásos megbetegedésre, a brozónéra igen fogékony. A Kopáncsi Állami Gazdaság elmúlt évi rizstermése például 70 százalékos brozónekárt szenvedett. Ezért kormányzatunk külföldről hozatott most be ellenálló rizsfajtákat: a Dubovszki 129-est, a Vrossz 213-ast, a Krasznodári 3352-est a Lima 45-öst és a Vross 2716-osit. Ezek a rizsfajták szilárd szalmásnak, nem dőlnek meg, kalászukból a szem nem pereg ki könnyen, a barnulásos betegség iránt nem fogékonyak, ugyanakkor a tenyészidejűn is (a Lima 45-öst kivéve) 15—20 nappal rövidebb, mint az eddig termelt Dunghan Shali-nak. Márpedig sokszor három nap is sokat jelent a termés, betakarítás idején. — mondja Annus Béla elvtárs, a III. telep brigádvezetője. — Tartály például két hónapot késtünk a csépléssel, mert egykét nappal később ért be a rizs, s azután jött az őszi esős idő. Az, hogy kissé későn érkezett ezeknek az új rizsfajtáknak a vetőmagja, bizonyos mértékben hátráltatta a gazdaság munkáját. De hogy most már itt van, fokozott lendülettel és szorgalommal dolgoznak a vetőgépek kezelői és a rizsőrök, hogy pótolják az elmaradást és minél előbb földbe kerüljön a vetőmag. Gyaraki Sándor, Korsós Bálint és Forrai Lajos fáradhatatlanul mázsálják a vetőmagot, a III. brigád tábláin pedig Táborosi Ilona retoros és Orbán István vetőgépkezelő közben vetik a rizst. Naponta 30 holdat is elvetnek. Ez igen szép teljesítmény. Ha minden jól megy, a Kopáncsi Állami Gazdaság szombat délig teljesen befejezi a vetést. Mivel az idő már eléggé előre haladt, felületi vetést alkalmaznak, aztán a kinyitott gázkapukat gyorsan „becsukják“, azaz a földet visszahányják, s máris megkezdődik a bevetett kalickák árasztása. Bereczki István bácsi, a III-as brigád egyik nagy szakértelemmel rendelkező rizsőre elmondja, hogy az első elárasztás idején egyfolytában 4—5 nap éjjel-nappal talpon kell lennie a rizs&mek, nehogy átszakadjon valahol a gát, vagy átszivárogjon rajta a víz. De ügyelni kell az előírt vízmagasságra is. A kalickákban a vízszintnek átlagosan 15 centiméteresnek kell lennie. Persze, ez nem könnyű feladat, különösen azért, mert a Kopáncsi Állami Gazdaság rizstábláinak sem arányos még jelenleg a talajszintje. A domborzat szintkülönbsége egy-egy táblán belül is nem egy esetben 30—60 centiméteres. Ezen úgy segít a gazdaság vezetősége, hogy az elöregedett és a termésből kikapcsolt táblákat átalakíttatja. kubáni rendszerre. A paléi üzemegységben jelenleg két lánctalpas Dieseltraktor hatalmas földgyaluk segítségével planíozza, egyengeti a földtáblákat. A földgyalu 10 óra alatt 40 kubikos munkáját végzi el. Ahol magasabb a talajszint, onnan kigyalul a gép és aztán ezt a földet elhordja oda és ledöngöli, ahol alacsonyabb a kívánt mértéknél a talaj szintje. A simává egyengetett rizstáblákon természetesen a vízborítás egyenletessé válik. Ennek pedig nagy jelentősége van a termés növelése céljából, mert a laposabb táblarészeken eddig magasabb volt a vízborítás, s ott a rizs sok esetben nem tudott a víz fölé kibújni. Emiatt a túlzottan vízjárta részeken a termés minimállis lett. Ugyanakkor a tábla magasabb részeire kevés vizet tudtak juttatni, itt pedig a gyomnövények burjánoztak el A kubáni rendszer segítségével megszüntetik, betömik a táblák sarkain lévő anyagárkokat is, amelyek eddig a sásnak, a gyékénynek, a kákának voltak a hazái. Ugyanakkor rámpaszerűen képezik ki a táblaválasztó gátakat is, általa a szántótraktorok, vetőgépek gátkapunyitás nélkül is rámenhetnek a táblákra, s a kalickák folyamatosan szánthatók, vethetők lesznek. De megszűnik a szántásforgók megművelésének gondja is, hiszen a gépek a kalitkákon át hosszanti irányban folyamatosan dolgozhatnak. Az anyagárok betömése és bevetése folytán mintegy 15 százalékos területnyerésre számol a Kopáncsi Állami Gazdaság. Ezen az „ingyen kapott“ földön meg tudják termelni az egész gazdaság egyévi rizsvetőmag szükségletét. A gázkapu nyitások kiküszöbölése folytán pedig önköltségcsökkentést érnek el. Egy hatméteres „kapu“ kinyitása ugyanis 30 forint munkadíjba kerül, s egy-egy táblán évente hatszor kellett eddig kaput nyitni és csukni! A gazdaság eben az évben mintegy 200 holdas rizstáblát alakít át kubáni rendszer szerint, a következő években pedig az egész rizstelepet. Az új rendszerű rizstermeléssel és a most elvetett bruzóne-ellenálló vetőmagfajták elszaporításával megvan tehát a lehetőség arra, hogy a Kováncsi Állami Gazdaság a második ötéves tervünk idején a megkívánt mértékben növelje a rizstermés holdankénti átlagait. ____________ (v. mi.) Negyvenkét évi tanítás után — nyugalomba n az oktatásügy dolgozói közül többen foglalkoznak ma azzal a gondolattal, hogy elbúcsúznak az örökre szívükbe zárt iskolapadoktól, a fekete tábláktól, a kedves, csillogó szemű, tanulni vágyó gyermekektől. Ízlelgetik az elválás gondolatát, próbálják beleélni magukat abba, hogy ezután már nem kell korán kelni, nehéz szellemi munkát végezni, amikor 35—40 év, sőt 45 év munkája után a jól megérdemelt pihenést élvezhetik. Vannak sokan, akik választ adtak magukban a kérdésre: Dolgoztam, vagy nyugdíjaztatásomat kérjemSokan a pihenést választották. Az új tanévben már nem kezdenek munkához, mert a jelenlegi tanév végén kérik nyugdíjazásukat. Ezek közé tartozik, egy a sok közül: T. J. kartársnő, az egyik hódmezővásárhelyi általános iskola tanítónője is. Beszélgettem vele, kartársaival, a szülőkkel ■. , Mint helyettesítő tanítónő 1914-ben lépett először az iskolába. Kevés volt a fizetés, de az is sokat jelentett kétévi álláskeresés után. Nem keserítette el a mostoha bánásmód. Mindent kárpótolva látott, hogy taníthatott, hogy végre valóra válhatott gyermekkori álma. Csak a munkájának élt. Legjobb tudását és minden erejét gyűjtötte össze nap mint nap, hogy meggyújtsa a kicsiny fejecskékben a tudás mécseseit, hogy emberré, helytálló becsületes emberré nevelje tanítványait. S a munkába temetkezett fiatalos fej őszbecsavarodott. Amikor a jubileum évében köszöntötték kartársai, tanítványai, a szülők, szinte nem is tudta elhinni, hogy már 40 éve dolgozik.. — Mintha tegnap léptem volna be először az iskolába. Szinte éreztem még az első tanítás okozta boldogság fojtogató szorongását a torkomban .. . — ■ emlékezik. 1914—1956-ig igen hosszú idő, de nem tudott a kartársnő egy napon sem úgy belépni a tanterembe, hogy fel ne készüljön a tanításra. Kitűnő eredménnyel, nagy hozzáértéssel végezte munkáját. Mértéktartó, megfontolt, határozott egyénisége jótékonyan hatott a szülőkre, tanítványokra egyaránt. — Az évek elröppentek. Úgy érzem, sikerült megvalósítani álmomat. Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Elfáradtam. Pihenni akarok. Pár évvel ezelőtt még más volt a véleményem: nem tuntom elképzelni, hogy nyugdíjas legyek. De egy-két és, a legutolsó évek meggyőztek, tanácsosabb pihenni. Átadom a helyemet egy olyan fiatalnak, mint amilyen én voltam, valamikor... Vegyék át ők, a fiatalok, tőlünk a fáklyát, s friss erővel, nagy buzgalommal és lelkesedéssel neveljék, tanítsák a gyermekeket. Legyenek hálásak kormányzatunknak, hiszen nekik nem kellett évekig várakozni, míg felvették a képzőbe, vagy míg állást kapnak és kinevezik, mint nekünk kellett. Becsületes munkával fizessék vissza államunk szerető gondoskodását, kamatoztassák azt a sok segítséget, melyekkel államunk segítségükre siet munkájuk megkönnyítésére. — mondja. A hosszas, eredményekben gazdag munka után kívánjuk a kartársnőnek, hogy jó egészségben töltse pihenőnapjait. Gyuri* litván Hegedűs András elvtárs fogadta a római katolikus püspöki kar képviselőit Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke, május 11-én fogadta a püspöki kar képviselőit: dr. Hamvas Endre Csanádi püspököt, esztergomi apostoli adminisztrátort, Shvoy Lajos székesfehérvári és Papp Kálmán győri püspököket, akik a püspöki kar nevében a következő kérést terjesztették a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsához : «A magyar püspöki kar május 11-én tartott értekezletén felmerült a püspöki kar elnökségének kérdése. A kérdés legsimább megoldásának látszik a kalocsai érsek visszatérése főegyházmegyéjébe, hogy ez lehetővé váljék, amnesztiát kérünk számára avégből, hogy érseki székbe visszatérve joghatóságát zavartalanul gyakorolhassa. A püspöki kar az ő elnöklete alatt továbbra is abban a szellemben kíván működni, mint amelyet az elhunyt dr. Czapik Gyula egri érsek képviselt az egyház és állam békés viszonya érdekében és előmozdítani kívánja a Magyar Népköztársaság építőmunkáját, hazánk békés fejlődését. Minden olyan törekvést, amely népünk jólétének emelésére irányul, megértéssel vesszük és a jövőben is támogatunk«-. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elengedte Grősz József kalocsai érsek büntetését, az igazságügyi miniszter előterjesztésébe kegyelmi úton Szombat, 1956. május 12. Ni újság a tsz-ekben ? A fiatal tsz-en a falu szeme A nagymágocsi Béke Termelőszövetkezetből kaptunk levelet ifj. Czakó Antal elnöktől. Nagy örömmel írja, hogy az új tsztaglétszáma már 16 főre gyarapodott. Legutóbb beléptek Prónai Mátyás 5, Czakó Imre 7, Tóth Ferenc 4 hold földdel, valamint Papes Béláné. A tavaszi munkákat már május 1-re befejezték, sőt elvégezték a cukorrépa és napraforgó első kapálását is. Ha így dolgoznak a továbbiakban is, akkor az első között lesznek. „Rajtunk van a falu szeme, figyeli munkánkat mindenki. De ez minket csak még odaadóbb munkára serkent. Egyik közgyűlésen megfogadtuk, hogy annak ellenére, hogy 21 helyen van a földünk, úgy gazdálkodunk, hogy példaként emlegessék szövetkezetünket“ — írja a tsz elnöke. Két és félholdas faiskola Párosverseny 40 termelőszövetkezet között alakult ki a szegedi járásban, de az egyes tizeken belül a brigádok és munkacsapatok is versenyeznek egymással. A legjobbak közé tartozik a szőregi Vörös Rózsa Tsz, Xonyhakertészetéből a primőr árukat már szállítja a MEZŐKER-nek és a szegedi piacokra már hetek óta. Két és fél hold területen pedig faiskolát létesített a tsz. De említhetnénk akár a sövényházi Zóla Tsz-t, a szatymazi Szabadság Tsz-t, a szőregi Petőfi Tsz-t, a pusztaszeri Petőfi t és a deszki Kossuth-ot és még sok tsz-t, amelynek közössége egyre fegyelmezettebben és fokozott odaadással dolgozik a közösben. — írja Tokody Béla tudósítónk. Ahol rosszul szervezték a kukorica négyzetbe vetését Id. Tyukász Mihály traktoraié levelezőnk írja: a csongrádi Vörös Csillag Tsz-ben, ahol dolgozom és magam is tagja vagyok, nem vetettek kukoricát négyzetesen sem géppel, sem kézzel. Bár én erről a tsz agronómusával és brigádvezetőjével sekit beszéltem, mégis meg kell állapítani, hogy a négyzetes kukoricavetést igen rosszul szervezték meg. Igaz ugyan, hogy a tsz nem minden táblája alkalmas erre, de azért lett volna lehetőség a négyzetes vetésre. Nem volt meg hozzá az erős akarat és az igyekvés se. Jó agronómus — szépen zöldellő vetés Községünkben két hármas típusú termelőszövetkezet, az Úti törő és a Május 1 működik, — közli Jancsik István Magyarcsanádról. — Az Öltörő Tsz már a múlt évben megfogadta a gépállomás agronómmsának tanácsait a talajmunkákat illetően és kiváló lett az árpatermelés. Hasonló módon vetették el az árpát tavaly őszön is és bizony kimagaslik a határban a többi gabonák közül. A cukorrépa, a hagymaterület, a tíz hold korai burgonya már megkapta az első kapálást. A Május 1 Termelőszövetkezetben az őszi árpa és búza páratlan szépségű a környékben. Ennek az is az oka, hogy nemegyszer, de nem is kétszer, hanem állandóan szem előtt tartják a mezőgazdászok tanácsait,